*Egy darabig mozdulatlanul fekszik, majd felül. Megdörzsölgeti a megszorított csuklóit és elmerengve néz a férfira.*
- Ugye nem küldesz el. Kezdhetnénk új lappal az ismerkedést.
- Amit mondtam igaz volt. Tényleg fontos nekem az élet szentsége. Ezért sem használok ártó mágiát. Persze nem várom hogy elhidd. Döntsd el magad.
- Ha így átláttál rajtam akkor tudnod kell hogy miért titkolom kilétemet.
*majd érdeklődve, de szemlesütve várja a választ. A takarót magaköré tekeri.*
-Érdekes,hogy ha ennyire elővigyázatos vagy,akkor miért ajánlod fel magad annyira könyedén? ... Újra kezdeni tisztalappal?!Nálad ilyen könnyen vissaz lehet nyerni a bizalmat? ... Ártó mágia....Milyen sokan mondják el magukról,hogy nem használnak ártó mágiát!Ha befolyásolsz vkit a mágiáddal és ő a vesztébe rohan mert a feje azt sugaéja,hogy annyira fontos vagy neki,akkor szerinted az ártó vagy nem?
Beszédközben óvatosan a levett ruháihoz sétál és szép lassan elkezd felöltözni közben egy pillanatra sem téveszti Neelát szem elől...
- Az elővigyázatosság csökken ha az ember bízik a varázslatában. Úgylátszik elfelejtettem az örök szabályt. "Mindig vannak nagyobb halak".
- Ha igazat mondtál a nagyobb hal most nem eszi meg a kisebbet. Ennek nagyon örülök.
-Én magamat eléggé rugalmasnak tartom. Remélem te is az vagy és adsz még egy esélyt.
- Azt hogy nem akartam semmi rosszat azt vagy elhiszed vagy nem. Terajtad múlik.
- Ugyanez van az ártó mágiákkal is. Nem szoktam olyan helyzetbe kerülni hogy valaki az életét áldozhassa értem. Amúgy meg nemis volt olyan erős a varázslat. Annyira becsülöm az embereket, hogy ne fosszam meg őket az akaratuktól.
*lassan ő is elkezd öltözni.*
- Miért nem adsz fel a hatóságoknak. <... vagy miért nem bántottál. ...>
- Még mindig nem mondtad meg hogy valójában ki vagy. Akárki csak úgy nem leplezett volna le. Nem hiszem hogy csak egy egyszerű kardforgató lennél. <... kezd érdekelni ez a pasi. Érdekelnek azok az emberek aki tudják ki vagyok és nem akarnak megpiríttatni az inkvizícióval. ...>
-Hogy miért nem adlak fel az inkviziciónak?Jó kérdés...TAlán szerinted meg kellene tennem? ... Az hogy kivagyok azt hiszem most nem fontos.Amit tudsz rólam talán bőven elég ahhoz,hogy megmagyarázza azt,hogy miért nem adlak fel... ... Nagyobb hal?NEm kedvesem...CSak egy egyszerű kard forgató vagyok,akinek megtanitották,hogy hogyan lehet kordában tartani az elméjének energiáját.Talán ha kicsit erősebben próbálkoztál volna be jött volna az amire készültél és most nem lennénk ilyen helyzetben.
- nemtudom hogy bánom e hogy nem sikerült a varázslat. Lehet hogy Morgena akarta hogy így ismerjelek meg. *vállvonogatás*
- Te bánod hogy megismertél. Még ha így is. *csillogó szemek, feszült várakozás a válaszra.Az ujjaival a takarót babrálja. Kicsit talán kislányosabb lett az arckifejezése, és vágyakozó a tekintete.*
- Én tényleg nem akartam rosszat senkinek. Csak nem tudom elfogadtatni magam igazán.
- Mindenki csak a testemet nézi és kívánja. Ha ezt a bűbájt használom akkor másra is odafigyelnek. Mondjuk az érzéseimre is. A belsőmre. Arra aki valójában vagyok.
*elfordítja a fejét és eltörik a mécses*
-NEm bánnom,hogy megismertelek...Ugyan olyan lány vagy a szememben,mint sok mindenki akivel találkoztam.Volt már éltemeben egy pár ilyen lány. ... Bele gondoldoltál abban,hogy ha a mágia segitségével fogadtatod el magad,akkor az vajon tényleg az ő gondolata?És mi történik ha a mágiád lejár?Hiszen minden lejár egyszer... Inkább a valódi önmagaddal kellene keresni egy férféit,aki-ahogy mondtad-nem csak a testedért szeret,hanem a belsődért is.ÉS ilyen férfit nem hiszem,hogy találsz ha minden alkalommal a mágiához folyamodsz...
/nem értem miért törik el a mécses?ledobtad vagy mágiával vagy Y vel?/
*szipogva* - Nem az érzelmeit változtatom meg csak a hozzáállását.
- És szerinted tud szeretni úgy valaki hogy tudja mi vagyok? <... és ez még csak a foglalkozásom ...>
- Próbálj meg titokban élni. Attól félve hogy mikor törik rád az ajtót és cibálnak a máglyára.
- Úgy hogy senkivel sem lehetsz őszinte, mert ha igen az az életedbe kerül.
- Ezek után az ember megszokja hogy hazugságban él.
*hosszú hallgatás*
-Mindenki titokban él vmilyen szinten...Nem kell senkinek sem bevallanod hogy mivel foglalkozol ha ezt mondhatjuk igy...Ha csak egy egyszerű vajákos vagy senki sem gondolná rólad,hogy máshoz is értesz amig le nem leplezed magad.
Alaposan szemügyre veszi a lányt,hogy nem lehet nála semmilyen fegyver leül mellé és megfogja a kezét...
-Miután kiismertél már vkit rendesen utána már be vallhatod neki,hogy mihez értesz még...Nekem elhiheted mert én ismerek egy olyan lányt mint amilyen te vagy.Csak a külömbség az,hogy ő róla tudom,hogy mágiához ért és ezt bevallotta és nem úgy tudtam meg,hogy befolyásolni akart...
- Jó neki. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy ilyen könnyen megértik.
*kicsit meglepődik a férfi közeledésén. Könnyes tekintetében érdeklődés villan. Valamennyire még tart a férfitól és kicsit arrébb húzódik a közeledésre, de kezét nem kapja el*
- Hidd el ezzel szerintem egyedül vagy.
*lopva fürkészi a pasi tekintetét*
- Ahhoz nagyobb bátorság kellene mint amekkora nekem van. Nem én választottam sem ezt a foglalkozást sem ezt az életmódot.
- Én csak megpróbálom túlélni. Ehhez pedig néha nem árt egy kis segítség.
-Látsz rá esélyt hogy újra kezdjük az ismerkedést?
* másik kezével megtörli a szemét, az orrát és elgondolkozik*
*ül megtörten és kiszolgáltatottan*
-Azért választottam a vándorlást és a gyógyítást, hogy megszabaduljak az otthoni kötöttségektől, és a folytonos intrikáktól. Itt kint a nagyvilágban úgylátszik ugyanolyan nehéz a magam urának lenni. Egyik bajból a másikba sodródik az ember.
-A kalandorok sorsa már csak iylen... ... Persze láttok rá esélyt miután sikerült visszanyerned a bizalmamat... Miért kényszeritettek arra,hogy ezt az utat járd?Hogy kitanuld a mágiát? ... Ha megakarsz feletkezni róla,akkor miért hasuználod még?Mágia nélkül néha az ember megnyerőbb tud lenni mint mágiával...
- Lehet hogy igazad van. <... Ha elmondom mér lettem boszorkány, itt helyben megöl. És akkor már a képébe sem vághatom hogy álszent. Ha már én is néha írtózom magamtól, mit várok tőle. ...>
- Nem kényszer volt. Egyszerűen nem volt választás. Szép voltam. Szerintük intelligens is. Bár ezzel az állásponttal néha szembeszállnék. Mit tehet egy kislány aki ebben nő fel. Ott ez a norma. Az hogy mennyire gyűlölnek bennünket, csak Rowonban tudatosodott bennem. Úgyszólván belémégett. Mikor a szemed láttára égetnek meg valakit, és csak arra gondolsz hogy te is lehetnél a helyében. Egy világ omlott össze bennem.
- A mágia biztonságérzetet ad. Néha hamisat. *keserű mosoly*
- Én.... *lemondó sóhaj*
- Mivel szerezhetem vissza a bizalmadat? Te vagy az első ember aki megért engem. Vagy ügyesen titkolja hogy nem. Most visszagondolok arra amit korábban mondtam neked. A megérzésem hogy bízhatok benned. Lehet hogy igaznak bizonyult.
-Még nem biztos,hogy nem hazudnak a megérzések...Gyakran kijátszák az ember által feltett kérdéseket... -gonosz mosoly-
-A boszorkány égetéseket én is láttam már...Hát hogy is mondjam...láttam már sokkal rosszabb kinzásokat,de azt hiszem,hogy ezek nem tartoznak ide... ha tudná,hogy miket csináltam...-gondolja magában..
-Azt hiszem lesz időd bizonyitani... Kérsz egy kis bort?
feláll odasétál boros kupájához és iszik belőle...
- Nem köszönöm. Ez már a harmadik lenne és nem bírom az alkoholt.
- Nem fejezted be a masszázst. Nem. nem a melleimre gondoltam. Közben mesélhetnél magadról. TÖBBET mint eddig. Nézd a jó oldalát. Hason fekve háttal neked biztosabb hogy nem varázsolok rád. *gyámoltalan mosoly. Várja, kutatja a férfi reakcióját*
<... újabb fordulópont. gyerünk már. add be a derekad. ...>