Új-Pyarron

[Kherion Ran'Dhaal]

(Azrel Lorden)

- Haphes, tudod, hogy nincsenek ínyemre a vallási perpatvarok, amíg azok meg nem sértik önnön lovagi fogadalmam szabályait, amit még te, és apám - nyugodjon békében - tanítottatok. Feltételezem, igen komoly ügyről lehet szó, ha az a neves lovag összegyüjtí a kóborokat. Remélem jó célnak akarja szentelni kardunkat, különben azok a kardok rá fognak lesújtani. - mondta Azrel, miközben magára öltötte kifényesített vértezetét, felcsatolta kardját, tőrét. A sisakot sohasem szerette, inkább a rejtélyes megjelenést részesítette előnyben, így hát magára öltötte megszokott fekete inkognóját (a csukját nem húzta a fejére).

<... Haphes szavai alapján nem sejtek sok jót. Egy lovag vagy paplovag, feltehetőleg az inkvizíció küldötte, aki minél nagyobb csapatot próbál összegyűjteni. Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem viharfelhők gyülekeznek...> - gondolta, miközben elkészült a felszerelése összepakolásával. Mikor megszólalt, hangja eltökélt volt:

- Indulhatunk, barátom.

[Hakea Ello]

(Sylas)

*"Megilletődik a meghíváson, számító gondolatait ügyesen palástolja, kifelé csak a lelkesedés árad.

-Nem is tudom hogyan köszönjem meg önnek kegyességét! Természetesen utánanézek a témának, és ígérem, hogy aznap tartalmas beszélgetést fogunk folytatni, megértem, hogy a tegnapi bál után nincs ínyére efféle bonyolult konverzáció. A nevem? Letis, Letis Kheam nagyuram! Ha megbocsájtanak, feljegyezném mindazon információkat, amik hasznosak lehetnek számomra. Örvendtem a szerencsének! További jó napot, nagyuraim!

*Nagy vigyorral búcsúzik el a lovagoktól, majd fölmegy a szobájába, sebtében följegyez néhány információt, majd küld egy üzenetet szellemnyelven Claurilnak.

***Meg lettem hívva egy estélyre a palotanegyedben, ami a hét utolsó napján lesz megrendezve. Majd keress meg.***

*Várja Claurilt, majd mikor látja hogy ráérősen kezeli a dolgokat, a jegyzeteket szépen papírra veti, olvashatóbb állapotban. Ez eltart egy darabig, ha még mindíg nem jönne akkor lemegy az ivóba, és ott tölti a maradék időt, limonádézgatva, esetleg elmegy sétálni, kérdezősködni.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, útn a nemsei negyed felé
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján reggel
Résztvevők: Azrel Lorden (Kherion)
_____________________________________________________________

- Rendben van, Kövess!

Mondta Haphes, és már nyitja is neked az ajtót. Kilépve a folyosóra, odakint tucatnyi társatokba botlotok, akik javarészt várnak valamit. alig fél órát vártok, mikor is megjelenik a delikvens. Sikfried. nem kirívóan magas, de magas, cirka műásfél láb, 13 hüvelyk magas lehet, termete robosztus, arca azonban fiatal, olyan 20-as véei elején járhat. hosszú aranyszőke haját lengedve hordja, mely így hátközépig ér neki. Testén tiszta, csillogó fekete félvértezetet visel, lábszár-térd és lábfejvértekkel kiegészítve. A páncélok alatt stétézöld fegyverkabátot és fegyvernadrágot visel, hátán hosszú kék szegélyű ezüst köpeny lóg, a nyakában összefogva. Oldalán hosszúkard, hátán pallos, melyet egy övvel fogat hátához, és mely pallos magasabb mint ő, pengélye tenyérnyi9 széles, tsizte fekete, csilogásmentes matt fekete fém, két oldalra újnyi hosszú pampók mredeznek oldalra a pengéből. Mikor megérkezik a folyosóra megszólal.

- Rendben uraim, kérem kövessen most engem, át megyünk a nemesi kerületbe, a nagy melegre való tekintetből a kocsik már várnak az épület előtt.

Mondja, majd sarkon fordul és elindul kifgelé, a többiek meg körülöttetetek szó nélkül követik. Ahogy ti is mentek, kiértek az épületből, beszéltok a kocsikba, 2 másik társatokkal együtt (akik valószínűleg szintén bajtársaitok). A kocsik elindulnak veletek célotok felé, ami egyenlőre még számodra nem teljesen világos.

[Kherion Ran'Dhaal]

(Azrel Lorden)

Ahogy a kocsi az ismertelen úticél felé tart, Azrel átfutó pillantást vet öreg barátjára.

- Haphes, tudsz valami pontosabbat azoknál a tényszerű állításoknál, amiket a szobában elém tártál? Mert felhívnám a figyelmedet, hogy a hűséges Asaph* helyett egy hintó padján zötyögök fényesre tisztított vértemben a nemesi kerület felé, ahová legfeljebb csak akkor hívnának meg minket, ha várunk lenne a határvidéken? Mert én felettébb agasztónak találom a dolgot. - mondta, majd kérdőn a vörös hajú lovagra nézett.


(Asaph - Azrel hű paripája)

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, úton a nemesi negyed felé
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján reggel
Résztvevők: Azrel Lorden (Kherion)
_____________________________________________________________


- Hidd el, ha tudnék még akármi pontosat, elmondanám neked.
- Bár kérdésedre talán az a válasz, hogy az Inkvizíció tornya a Nemesi negyedben van, és az eligazítás is valószínüleg ott lesz.

Magyarázta Haphes, majd kinézett a napfogó függöny vékony résén.

[Kherion Ran'Dhaal]

(Azrel Lorden)

- Remélem, ismét az igaz ügynek szentelhetjük kardjainkat, barátom. - mondja Azrel, majd barátjára néz. - Ha itt végeztünk, nem tartassz velem északra, Erion városába? Oly sok hely van a világon, mely csak arra vár, hogy felkutassuk. Oly sok elnyomott él e világon, kik arra várnak, hogy valaki melléjük álljon, és segítsen nekik. Ez az ország nem a mi hazánk, nem a mi földünk, Te is tudod. - teszi hozzá, majd várja Haphes válaszát.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, Dél Cillaga fogadóban, Alrún szobályában.
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján koradélután
Résztvevők: Clauril (Limenel)
_____________________________________________________________

Cirka dél, illetve kora délután lehet, mikor egyszer csak szendergésetekből felébredsz. Alrún persze még mindig ott fekszik melletted. Neked az idő kellemesen meleg, ám hálótársad szétvetett karokkal és lábakkal igyekszik minél nagyobb felületen párologni. Az odakintről kivehető csend, és a napsugarak beszűrődésének szögéből megállapítod, hogy milyen napszakban járhattok. Az első, ami eszedbe jut, hogy talán enni kéne valamit.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, nemsi negyedben, a Pyarroni Inkvizíció székházában
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján reggel
Résztvevők: Azrel Lorden (Kherion)
_____________________________________________________________

- Engem is hajtott a kalandvágy ennyi idősen fiam. De kérlek ne mondj ilyeneket Pyarronról. Az erkölcs, amit mvallunk, amit én, és amit apád is tanítottunk neked, azoknak az isteneknek a tanításai, akiknek hite azt az országot egyben tartja, és vezérli. Kijelenteni, hogy ez a föld nem a tied, olyan lenne, mintha azt mondanád, a hited nem a tied. az emberiség hite nem a tied. Ne feledd, Pyarron nem csak egy város, egy ország, egy hit, de maga az emberiség védőbástyája kránnal, és az egyébb ősi, gonosz népekkel szemben, kik a világ rendjének, és az emberek nyugodt, békés életének feldúlásásra törekszenek.

Halgatotd végig öreg mestered monológát, mit ő már már atyai hangnemben oszt meg veled. Persze hasonlót az évek során sokszor hallottál már, és most is nagyrabecsülést kelt benned öreg bartod hite, és elhivetottsága.

Hamarosan megérkeztek, a kocsik kanyarogva, utcáról utcára haladva végre elérnek a nemsi negyedbe. ahol a Pyarroni Inkvizíció székháza van. Ahogy sorban kiszáltok a kocsiból, és körülnézel, önkéntlenül elosolyodsz a tényen, hoyga nemesi negyed tágas terein, és szellősen feéhúzott kúriáji között nem lehet napellen óvó ponyvákat kiteríteni, és így pont itt, a nemsek kénytelen a tűző napot elviselni. Bár utánna az is eszedbe ötleik, hogy itt valószínüleg csak a nemseknek nem kell, elvégre ők mindenhová hintóval járnak, míg akik csak dolgik végzése miatt járnak itt, majd megsülnek a napfényben, mint borgarak a napfénybe tartott lencse alatt. Mivel vértezetdben neked is ez az érzésed, el is indulsz gyors léptekkel a többiekkel együtt. A Kocsika egy nem túl nagy, de nem is elenyésző tér egyik felében áltak meg,, úgy 20-20 méterre a már emlegetett Inkvizíciós székháztól.
A Székház, mármint az épület, ami felé elindultatok, aligha képzelhető el az Inkvizíció székházának, tekitnve első ránézésre azt gondolod, valami nagy Dzsad bankházba mentek. Persze maga az épület tömbje masszívan emgépített vastag kőfelakból áll, viszonyalg kicsi, jól védhető ablakokkal és erkélyekkel, dehát ez monduk általánosan jellemző a dzsad bankházakra is. Közeledve az épület jóval nagyobb, mint a fogadó, ahol voltatok, legalább 7 emelet magas, ráadásul hatalmas szélességben terül el a tér egyik szélkét egészeében elfogalava, fehér periand falai szikráznak a napsütésben, ér fura izzás lengi körül őket, de valószínüleg csak a napfény miatti felhevüléstől.
Belépve az épületbe jóval hidegebb van, mint odakint, kellemes, késő nyári, eső utáni hüvösség fogad titeket, amit mindannyian roppant kellemesnek találtok. Odabent sem néz ki az épület másként, mint egy dzsad bankhz, főleg azért nem, mert százával dolgoznak, sertepertélnek, lótnak, futnak a dolguk után a dzsad üzletemberek, kereskedők, banki alkalamzotak. Veletek szemben széles pultsor, ami mögött, mint egy tipikus bankban, kis ügyintéző cellák vannak, kellemes sötét árnyalatú mahagóni fából ácsolva, harmóniát, és eleganciát sugározva. Az 5 méteres belmagasságú (ami az emeletek átlagos magassága) plafon tetejéről csillárok lógnak le, bevilágítva a teret. A nagyrészt fehér márványal fedett, máshol vajszínűre festett, emszlt falakat dzsad falikárpitok díszítik, ileltve hiresebbnél híresebb festők képei, a fa falkiegészítéseket gazadagondíszített faragások takarják, A belteret hatalams, 3 öl széles oszlopok tartják. Az esztétika kedvéért fekete márvány és mahagóni szobrok vannak szerteszórva a teremben. Előttetek a pultsor cirka 10 méterre van, és megérkeztetekre a láthatóan városi lakosság, és a kaladozókból, illetve kereskedőkvből álló külföldiek is legtorpannak, egy pillanatra, érdeklődve, vagy megilletődve figyelnek benneteket, talán a benti kultúrált morajlás is alacsonyabb hangerőn folytatódik. Vezetőtök, ki eddig is az élen áll, most továbbindul, egyenesen balra, a terem baloldali végében lévő széles, 2 szárnyú ajtó felé. Az ajtó előtt 2 teljesvértbe öltözött, díszes páncélzatú és köpenyű, pajzsot, kardot viselő őr áll, kik veztőtök megjelenséere haptákba vágják magukat, majd mikor vezetőtök int nekik, ők fejükyet meghajtják, majd kinyitják nektek az ajtót. Odabent a folyosó jobbra kanyarodik. Itt minden faj fehérre és vajszínűre van festve. Elhaladtok hosszan a folyosón, valószínüleg az épület végéig. Jobb és abal oldalt is, inkább a várakra jellemző nehéz faajtók, mint vékony, bankházba illó vékony kis szobajtók törik meg a falakegyenességét. Ahogy elértek a folysó végére, jobbra fordultok, és még jobbra egy lépcsővel találjátok magatokat szemben. Ezen indultok most fölfele. és haladtok egészen az 5. emeletig.. ott szintén folyosókon haladtok végig, de itt már a belső épités inkább erődszerű, mint csicsás és előkelő. először egyenesen, majd jobbra haladtok, majd végül balra befordultok egy ajtón. Tutokat a falak mentén mindenütt a már ,a földszinten is látottakhoz hasonló őrök szegélyezik, valamint mindenféle emberek, (és néhol elfek is) járkálnak a széles folysókon, dolguk után, fegyverfogatók, írnokok, kalandozók, fejvadászok kémek, hosszú botjukat sorongató varázslók, mindenféle foglalkozású népek. Az ajtót kinyitk nektek, és egy nagy, tanácsteremhez hasonló helységbe köttök ki, ami jelenleg telejsen üres. Hagyják, hogy mind helyetfoglaljatok a rengeteg, kikészített puritán, de éppen nem kéynelemtlen széken, majd vezetőtök áll vleeteks zemben, a terem másik végében lévő emelvényre.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*Egy darabig nézegeti "áldozatát", aztán elkezd unatkozni. Forgolódik az ágyban és nem tud mit kezdeni magával. Felkászálódik és az ablakhoz sétál. Nézelődik pár percig, aztán felöltözik, rendbeszedi magát amennyire a szépítő eszközei nélkül tudja. Még egy futó pillantásra méltatja a férfit és kioson a szobából. Felsiet a saját lakosztályába és gyorsan ledobja a ruháit. Besiet a fürdőbe és úgy ahogy van beleül a hideg vízbe. Kiélvezi a frissítő hűvösséget. Kiszállta után betipeg a szobába és egy felületes törölközés után ledől az ágyra és várja, hogy Hasim megérkezzen az ebédjével.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, a kapuk tere
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján reggel
Résztvevők: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

2 nappal megbízatásod után érkeztél meg Új Pyarron városába, a kapuk terére. Az idő borzalmasan meleg, igazából pillanatok alatt felfogod, hogy ruházatod nem ide illő. Mindenesetre most már szabad az út, indulhatsz feladatod végrehajtása felé, de közben eszedbe ötlenek megbízatásodról tájékoztató leveled egy bizonyos részlete: „Mielőtt Akármit is lépne, Egyeztetésre mindenképpen jelenjen meg az Inkvizíciós székházban. Az érkezésére természetesen számítanak. Üdvözlettel Aliniróni C’Emoranthe.”…

[A_Mandragóra]

* .. és ha a mennyeket nem tudod megindítani, hát hoz mozgásba a pokolkat is!...

Eleven ében alak jelenik meg az utcákon, s dacára a hőségnek, a világért sem szabadulna meg sem a földig érő bőr kabátjától - melynek csupán bal vállra és jobb alkaljára erősített páncéllemezein csillan meg a tűző nap fénye -, sem pedig a széles karimájú, szintúgy bőr kalpagjától. A Mandragórát is izzasztja persze a hőség, de sokkal roszabb körülményekhez is hozzászokott már, s nem egy olyan küldetést élt már túl képességeinek hála, amibe számtalan kalandozó foga tört már bele... ám ezúttal valami megváltozott.
Az árnyékok éppúgy vonzzák őt, mint bárki mást, ám az indokok merőben mások. Lopva, a sikátorok fedezékében haladni, sarki kofák előtti csoportok méylén meghúzódni, s sosem teljességgel a színre lépni, ez az ő világa. Céllal érkezett, s szemernyi kétsége sem támad a felől, hogy ezt a célt - bármi áron - de el fogja érni. Előtte azonban meg kell tennie a szokásos előkészületeit, mert csak a Hétarcú a megmondhatója, mikor válik az üldözőből üldözött és a vadászból préda.
Sikátort nem nehéz találni szinte bárhol a városban, ám olyat, melyben éppen elég a félretekintő szempár, alig. A Mandragóra azonban eléggé tapasztalt ahhoz, hogy kiválassza a megfelelőt. Mire pedig a házak népe felocsúdna, ő már a tetőkön folytatja - görnyedt háttal, kissé meglapulva - útját a Dél csillagához címzett fogadó felé...

Már vagy egy fertáylórája hasal a szemközti tető peremén, néha néha kihúzódva egészen a széléig, szemmel tartva az épületet, de semmi... Azon kívül, hogy háta szinte sajog a fájdalomtól, ahogy a forróság egyre elviselhetetlenebb, nem lát semmi kivetni valót az épületben. Gyanusítgatni igyekszik egyelőre nem gyanusítgatni még senkit, ki a környéken őgyeleg, mert így paranoiája teljesen eluralkodhatna rajta, ám elméjének ereje nem tart már ki soká. Kénytelen lesz megelégedni azokkal a szűkös információkkal, amiket a pyarroniták biztak r, valamint amiket ő maga szerzett meg, a többit pedig Istene kegyelmére bízva lassan, de biztosan megindul az imént elhagyott mellékút felé, hogy visszazökkenjen az átlagos halandók "szintjére".*

- Biztosan megértetted, gyermek, hogy mit szeretnék, ha megtennél? - kérdez rá utóljára az utcagyerekre még mielőtt szélnek ereszti saját levelével, amit egy nap múlva, a következő reggelén kell amegfelelő személyeknek kikézbesítenie. Az összekötőinek. Felesleges volna ideje korán elárulnia a kilétét, s azt, hogy megérkezett. Megbízik a gyerekben és nem csak azért, mert elég pénzt adott neki ahhoz, hogy az megtartsa szavát... Hanem mert az Istene is úgy akarja. Egy ártatlan bárány...

*Csupa feketébe - ráadásul bőrbe! - öltözött alak lépdel be a fogadó ajtaján, de érkezte - sugalljanak bármit is megnyerő vonásai - pusztán rosszat sejtet. Mintha érezni a belőle áramoló... de talán csak a kívülállók képzeletének játéka ez, nem több.
MAgabiztos, ám a végtelenségig lassú mozdulatokkal indul a pult felé, közben végig lengedez körülötte kabátjának szára, melyet csak derékban fog össze öv, meg afölött néhány csat. Bal vállán és jobb alkarján fémlemezek szegélyzik a simára cserzett, lakkozott bőrt, fején végtelenül széles karimájú kalap, s kívül miegyéb nem látszódik rajta.*

- Mint megfáradt utazó, egy szobát szeretnék, nem volnék érte hálátlan, sem pedig szűkmarkú. - mondja tiszta pyar nyelven, akcentusnak nyoma sincs. Ezüst íriszeiben végtelen béke honol, pedig vonásai cseppet sem lágyak, sokkal inkább pengeélesek. Karvalycsőrre hajazó orr, hosszú egyenes, csillagtalan éjeknél feketébb haj és kissé fakó, szürkés bőr, mi sajátja. Mindemellé pedig magas. Nem kirívón izmos, de majdnem két lábnyi termete (kb 194 cm) masszív szikárságot, s arányos izomzatot feltételez. Akár jóképű is lehetne, sőt, nem áldották meg semmiféle csúf vonással az istenek, de sokkal inkább alabástrom-szépség ez, mint meglevenedett álom. Hideg, merev, zárkózott... és egyben érinthetetlen.
Egész aranyat tol a pultos felé. - Nem kell semmi kirívó, csupán napi kétszeri étkezés, rendszeres fürdő és egy puha ágy... - majd magyarázatképpen hozzáfűzi még. - Mert nem tudom, hogy meddig fogok maradni. Most pedig jól esne, valami hideg frissítő. - és ezzel már fordul is az asztalok felé, hogy egy üresnél helyet foglalva megvárja italát.

* Valami nem szokványos körülötte, nem titok, ez szinte kézzel tapintható. Azonban..*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, a Dél Cillaga fogadó első szintjén, a társalgóban.
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, késő délelőtt
Résztvevők: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

A tőled balra lévő társalgóba indulsz, és ott könnyedén találsz is egy félreeső asztalt, ahol tipikus kalandozó pózból tudod szemmel tartani a környezeted. Ám az is szemmel tart téged. Bár nem húzódnak el a környezetedből elvégre a helybőség miatt nincsen senki a közvetlen környeztedben. Hamarosan egy fehér ruhába bújtatott inas-pincér-felszolgáló (mindnek egyforma fehér uniformisa van) érkezik, kezében egy tálcával, rajta kupa, benne hideg Limonádé. Azt azért elkel ismerned, hogy tényleg a látható fényűzéshez idomul a minőség is. A friss ital nagyon kellemesen fog esni, viszont a felszolgálója mélyen meghajol előtted. Már mikor jött akkor is feltűnt, hogy nem igazán tipikus városi ficsúr képe van.

- Elnézést Mandragóra uram, de, Aliniróni C’Emoranthe az üdvözletét küldi általam, és örül, hogy megérkezett. Arra kéri önt, hogy személyesen keresse fel őt majd az Inkvizíciós székházban. Ha siet, még talán odaérhet, mindössze 2 órája ment oda innen, egy nagyobb csoport kóborlovagot eligazítani, akik szintén itt szálltak meg, és a titkosszolgálat irányítása alá tartoznak. Természetesen azért a frissítőjét nyugodtan igya meg, meleg van odakint, és idebent is, pláne ilyen öltözékben.

Közli ezt veled végig Gorvikiul, és meglehetős halkan. Majd elhátrál, aztán otthagy téged. Mivel, mikor elkezdte a mondandóját, már beleittál az italodba, és közben sem lett semmi bajod, így beláthatod, hogy biztosan nincs megmérgezve, így megihatod az összest, egyébként is tényleg frissítően hideg és kellemes ízű.

[A_Mandragóra]

* Csak elfintorodik és legfeljebb bólint az inasnak, ám távoztáig nem szól, sőt, pillantását sem veti reá...
Ezért is rühelli a pyaroni titkosszolgálatot. Megkaparintanak néhány lényegtelen információt, aztán úgy tesznek, mintha a világ és a lét titkait birtokolnák, nem átalkodva mindenki orra alá dörgölni is ezt.. Szánni való bolondok..
De ha ez a "Aliniróni C’Emoranthe" látni kívánja, hát legalább hagy nehezítse meg a dolgát a bohócoknak. Nem fog az inkvizíciós székházba menni, már csak ezért sem, hogy a külvilág szemében ne árulja el tulságosan önmagát. Éppen elég információ lapult a levélben, amit még egyszer - utóljára - átolvas ételrendelés közben - mert sejti, ma utoljára étkezik -. aztán hagyja, hogy hattyúnyakú csibukjának szikrái lángra lobbantsák a drága papiruszt. Nincs több szüksége az írott hazug szókra, a fejében van minden, mit varázsütésre bármikor felidézhet.

Várja az étket - no nem villásreggeli, vagy ebéd amire számit, csupán egy kevéske hús, cipó, és még egy kupányi ital -, közben pedig jókora füstpamacsokat ereget pipájából. Folytonosan a környezetet szemléli, még a látását, s hallását is élesíti, nehogy valami apró részlet elkerülje a figyelmét. Fülel, s leskelődik kalapjának rejtekéből, miközben ha valaki ránéz, haldokolva villank rá, az ezüstszín szemek...*

Kérlek valamennyire tarsd a hozzászólás szabályos külsejét. [Con Larrodan]

[Kherion Ran'Dhaal]

(Azrel Lorden)

Azrel érdeklődve tekint körül a hatamas teremben, és sok lovagtársán.

Haphes láthatóan teljesen nyugodt, bár Azrel magában tudta, hogy öreg barátját legalább annyira érdekli ez a dolog, mint őt.

<Most már igazán érdekel, hogy mi folyik itt.> - gondolja, majd várja, hogy az emelvényen álló férfi megszólaljon.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, a Dél csillaga fogadó társalgójában
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, késő délelőtt
Résztvevők: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

Étkeidet rögvest az inas távozása után kihozza egy másik, ez már jellegtelen, tipikus kis ifjonc. Az ebédre nincs kifogásod, tényleg, a cipó friss, a húst is frissen sülve hozták ki, nem túl fűszeres, de kellemes, harmonikus ízű. Mellé a nagy melegre való tekintettel nem bort, hanem nagy kupa hideg sört hoznak ki, nem túl erőset, a finomabb fajtából.
Eközben figyelmed a környezeted felé irányulva bár nagyon figyelsz minden apró részletre, de semmi különös információmorzsát nem csípsz el, még olyat sem, amire csak te lennél figyelmes. Néhány asztalnál magánjellegű beszélgetések folynak, máshol a nagy melegről folyik a találgatás., vajon meddig tart még. Ezen kívül semmilyen, még csak ennyire érdekesnek sem mondható beszélgetést sem kapsz el. Talán találkozik tekinteted néhány rád meredő hitetlenkedő pillantással, ám ezek is rögvest elkapják pillantásukat villanó ezüst tekinteted elől. Miután elfogyasztottad ebéded, még ha üldögélsz egy kicsit, figyelve a környezeted, be kell látnod, hogy nem történik semmi.