Tiadlan-Lighan és környéke

[Flamme O'Styg]

//
1.kard TÉ:138 Sp:8
2.kard TÉ:167 Sp:5
//


Flamm megkönnyebbülten veszi észre, hogy Lestosnak sikerült hátráltatni a csuklyást, és hogy fel tudott állni. Egy ideig bambán nézi a két harcos viaskodását aztán, szinte mintha meghallaná Lestos szavait, támadásba lendül. Kardjaival gyorsan lecsap. Az elsőt a deréktályra, a másikat a kardforgató kézre irányítja. Próbálja magára terelni a figyelmét, hogy Lestos fel tudjon állni...

[Joe Lyon]

* Miután Trisha közli velük a tényeket kissé meglepődik! *<Hmmm… Nem természetes sötétség! Ki kell kémlelni?! Nincs elég ereje hozzá!? Na majd én kikémlelem a csatabárddal>

- Hát ha gondoljátok én megnézem, vagy ahogy mondtad kikémlelem! Nem tudom miért pont ezeket a szavakat használtad!? Felénk inkább úgy mondják, hogy bemész, szétcsapsz mindent mi mozog, majd folytatod a többiek keresését! *Felkészül a behatolásra. Pajzsát jól erősen vállához szorítja, csatabárdját megemeli, majd Trishára néz és várja hogy a lány beleegyezésére indulhasson *< Hát ilyen sötétet még életemben nem láttam! De kit érdekel! Bemegyek oszt majd lesz valami! Olyan még nem volt, hogy valami ne történjen!> * Próbálja leküzdeni balsejtelmét. Valamint furcsa gondolatain még egy halovány mosolyra is futja.*
- Én töröm az utat, ti fedeztek!

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Tiadlan, Lighan, Öreg Kúria környéke
Időpont: reggel
Résztvevők: Flamme O'Styg
_____________________________________________________________

* Flamm támadása nem marad észevétlen: a csuklyás már a kezdetén hallja a férfi zihálását, majd amikor felé szúr, elhajol előle. Flamm azonban másik kardjával villámgyorsan a fegyvert markoló kéz felé csap. A rövidkard eközben meglendül, majd Flamm melkasa felé csap. Flammnak sikerül úgy irányítania az ütést, hogy a mattfekete penge vége a csuklyás kezébe marjon, ám azt a lendület viszi tovább: Flamm melkasán csúnya seb keletkezik hosszanti irányban. A bordákba marva ronda vágatot hagy, a csontokon jól kivehető a kard vonala. Flamm akaratlanul is megszédül, majd hátrább lép. A csuklyás kisújja azonban leszakad, tekintve hogy a lendülete során Flamm pengéje végigvág a kezén. Lestosnak pont elég ez a kis közjáték, hogy felálljon. Kardjával hátulról csapna a csuklyásnak, ám amaz gyorsan egy kézre váltva hárítja. Flamm eközben újabb támadási lehetőséget kap. A támadó agyán még végigfut a gondolat, hogy már nincs menekvés, a halál nem fog sokat késni. Elbukott.*

[Flamme O'Styg]

Flamm hatalmas zihálások közepette tapogatja a sebét.
~Ez a szemét! Most megdöglesz!~
Flam előrelendíti kardjait. Mindkét csapást a nyakra irányítja.

//
Té:125 SP:4
Té:171 Sp:7
//

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Minuial Líin Miphileg)

*Felmegy a többiekkel a lépcsőn, és ő is megtorpan a sötétség előtt. Joenak nem mond ellent, csak halkan odaszól neki, mielőtt az berontana a sötétségbe.*
- Vigyázz magadra kedvesem. Itt leszek közvetlen mögötted.
*Amikor Joe eltűnik a sötétségbe egyből indul utána oldalra tartott karddal, hogy véletlen se sebezhesse meg szerelmét. A hallására próbál hagyatkozni, hogy nehogy beleütközzön Joeba.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Tiadlan, Lighan, Öreg Kúria
Időpont: reggel
Résztvevők: Shanil Argus
_____________________________________________________________

* Arakan látva Shanil elgyengültségét, és hogy nem képes talpon maradni, még mielött ajtót nyitna, így szól.*
- Nézd fiam, haygd rám a dolgot. Nem kll semmit hősködni, téged szétszaggatna. Még maradt varázserőm, ugyhogy ne próbálkozz semmilyen hülyeséggel. Látom, megviselt a démnokkal való küzdelem... engedj át a védelmeden, és segítek elcsitítani a fájdalmat... ne félj, többet érsz nekem élve, mint halva. Siess, mert a társaid eírnek minket.
* Miután Shanil levonja pajzsait, Arakan a férfi elméjébe kúszik. Megérinti a fájdalomközpontot, és a megháborodott energiát sajátjával elegyíti, kizárva a Shanilra hullámokban törő fájdalmat. Shanil érzi, hogy a lüktetés alábbhagy, majd a férfi villámgyorsan összeszedi magát. Levertsége árnyéka még mindig ott ül rajta, ám a különös operáció kívételes módon felüdíti. Arakan látva, hogy a férfi immáron készen áll, bólint, majd megigazítva vonásait, kitárja a kis ajtót.*
* bent félhomály fogadja a párost. Arakan lépked előre, egészen a szoba közepe felé. A terem merőben más hangulatokat ébreszt, mint az előzőek. Szemközt egy másik ajtó van, Arakan jól ismeri, mi van azon túl. Radoginnal tett látogatásakkor azon jöttek ide. A súlyos íróasztal továbbra is a terem É-i oldalán tepaszkedik. Két hosszúra nyújtott, puritánabb girlandokkal díszítet ablak vonja különleges, áhitatos derengésbe a szobát. Az árnyékok hosszúra nyúlnak a beérkező fénytől, mely kítűnően megvilágítja a szoba D-i falának támasztott könyvespolcokat. A terem oldalain térképek, kicsiny oszlopokon értékesnek látszó műtárgyak hevernek. Élőnek, nyoma sincs sehol. Arakan beljebb lépdel. Shanil mögötte toporog. Az öreg lehunyja szemét, majd ár pillanat mulva kinyitja. Éles, recsegő hangon szólal meg.*
- Tudod, hogy eljött a küzdelem ideje. A szolgáid halottak, a mestereid pedig fel fognak áldozni az ügyért. Te is jól tudod ezt.
* A könyvespolcok mellet gomolygó árnyból kisebb, töpörödött öregember bontakozik ki. Kezében kisebb pálca. Ruhája díszesebb zöldes incognóból áll. A toroni származás nem kétséges: a fehéres haj, a tekintélyt parancsoló szemek, a felsőbbrendűség ragályos homályába takaródzás... mindezek bizonyítják az avatott szemnek, hogy az öreg ereiben kyr vér folyik. A kis töpörödött alak közelebb lépdel, majd Arakan szemébe néz mélyen. Shanilt egyszerűen levegőnek veszi.*
- Igen, és a bukás elengedhetetlen. De nem az én bukásomé. Ez nemcsak a fiú, hanem az én tesztem is. Álj félre, engedd, hogy megküzdjünk.
* Arakan a fejét rázza.*
- Ha a fiút akartam volna, hogy egyedül küzdjön, nem jövök én is el. Azonban ez megváltoztatja az állást. Most, te is tudod, hogy nincs több lépésed. Ne pazaroljunk több szót erre.... készülj fel arra, hogy lelked a mesterek börtönébe fog száműzettetni.
* A kis öregember pálcája ekkor vakító fényárba vonja a szobát. Az öreg keében ekkor tűnik fel a kis botja, mely eközben előre fordul. A fényáradat Shanil mellén összpontosul, majd másodpercek törtrésze alatt csap le a férfira. Shanilt hatalmas áramütés éri. A pálcából a szikrázó fényár a szoba egyébb részébe is belemar, ám eközben a kisöreg pálcájával levegőt nyom előre. A kis fuvallat keresztültör a szobán, majd SHanilt hátralöki. A férfi ernyedten csapódik a falnak. Szája széléből vér serken, Arakan állva tűri a mozzanatsort. Érdekes móon belé nem csapnak villámok, és a fuvallat sem löki hátra. Pusztán ruházata lobban meg. Az öreg rekedtes kacajjjal felnevet.
- Most.... zsbad vagy. És mondd meg véreskezű barátunknak, hogy ürítse ki a szertárát. Siess el, én majd elrendezek mindent.
* A kisöreg ördögi mosollyal válaszol.*
- tetszik ez a kis színjáték... kimondottan látványosra sikeredeett... indulok is. És ne feledd: ha elbuksz, nincs visszaút...
* Arakan bólint, majd a kisöreg ruhájának redőjéből előkap egy fényes kőnek látszó tárgyat. Megfogja, majd rövid koncentráció, és ütemes mormogás után egy emberméretű sötét kapu nyílik mellette. A kisöreg még egyet bólint, majd Arakannak tisztelegve átlép rajta. A kapu nyomban bezárul mögötte.*
* Arakan ekkor engedi el hatalmát. újjának egy egy mutatásával hihetetlen energiák söpörnek végig a termen. A könyvespolcok megtörnek, az ablakok megtörnek, a könyvek szétszóródnak, az egész szobát sétszakadt térképdarabok borítják be. Arakan némi égésfoltot is varázsol a falakra, majd saját vonásait is átrendezi. Megfáradt, töredezett öregember néz vissza a szemlélődőre. A szoba immáron romokban, Arakan mindent úgy rendez, hogy a képzett nyomolvasó se ismerhesse fel, hogy mindez rendezett volt. Arakan, miután végez, Shanilhoz lép. Megérinti elméjét, majd tudata alá férkőzve felébreszti. Megvárja, míg felébred, majd mosolyogva válaszol.*
- Most, hivatalosan halott vagy. Nem számít, amit eddig tettél, nem számít ki voltál, csak az, ki leszel. Használd okosan a tudásod. Most, megvárjuk a többieket. A szoba túloldalán, az ajtó mögött kapu nyílik Toron határa felé. Egy karnyújtásnyira van Thar papjának szektája. Minden bizonnyal, várnak minket.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Tiadlan, Lighan, Öreg Kúria környéke
Időpont: reggel
Résztvevők: Flamme O'Styg
_____________________________________________________________

* Flamm két gyors csapást indít a pengékkel: a csuklyást láthatóan nem erre képezték ki, így enm bír egyszerre két fronton harcolni. Flamm első vágása elől eltáncol ugyan, de a második eltalálja. Mindeközben Lestos egy jól irányzott szúrást indít, de az útolsó pillanatban a férfi hárítja a kardjával. Flamm ekkor csap le: a férfi nyakán felszakad egy ér, vért fröcskölve mindenfele, mint egy tűzhányó. A nyakcsontok megrepednek, a porcok szétzúzódnak az ütés folytán. A csuklyás vért okádva hull a tető cserepeire. Lestos zihálva tisztítja le kardját az idegen ruhájába. Most tűnik csak fel a remekmívű nyílpuska a férfi hátán. A mesterlövész.*
* Lestos elégedettséggel telt hangon szól Flammhoz.*
- Ezt is túléltük... nade siessünk le, mielött a lángok elharapdznának. Mellesleg a városi őrség se tétlenkedik tűzesetekben. Biztosan útban van egy tucatnyi idefele...
* Lestos Flammal a nyomában olyan gyorsan, ahogy csak tudják, lerohannak a létrán, keresztül a folyosón, le a földszintre, majd kilpnek a házból. Lestos nem mond semmit, csak a kúria felé mutat, majd el is kezd rohanni felé. Beleborzong, mi lett volna, ha a csuklyás alak az ablakon keresztül lelőtte volna szerelmét, vagy a csapattársait...*
* A páros rövis időn belül az öreg kúria feltépett ajtajához ér. halk páncélcsörgést hallanak, majd a sarkon egy osztagnyi városi őr rohan a lángoló tornyú kis lakóház felé. Lestos és Flamm a kúria kerítése mögé húzódnak. Legjobb, ha tudomáson kívül marad a jelenlétük. Miután a csapat elvoul, Lestos az ajtón lép be. Megrémíti a temérdek sok halott, és a bűz, ami terjeng a helyiségben. Élőholtak cafatjai, és óriási tócsákban összegyült vér fogadja a párost. Lestos undorodva lépked át a holtak fölött, eközben pánikszerűen nézi az arcukat. Mikor nem találja a többiek arcát, kicsit megnyugszik. A vérnyomokat követve a bal oldali ajtón lépked be. Flammal mögötte figyelik a véres lábnyomokat, majd a lépcső tetején ismerős hangok ütik meg a fülüket.*
"Vigyázz magadra kedvesem..."
* Minu édes hangja leveri Lestosról az útolsó kétséget is: túlélték mindnyájan, és most már megnyílt az út a kapu felé. Lestos széles mosollyal az arcán lépked a többiekhez. Trisha révetegen rohan le, és ölelkezik a férfival. Egymás vállára borulnak, ám Radogin ekkor felharsan.*
- Nehogy belépj a sötétsgbe! Egyedül sebezhető vagy... együtt. Úgy látom, mindnyájan itt vagyunk. Egyszerre.

[Flamme O'Styg]

Flamm nyugodtan lépked felfele a lépcsőn. A temérdek hulla látványa kissé megrémiszti. CSak egy pillanatra. Ahogy elméje egyre jobban ragaszkodik a Kígyóhoz, úgy válik egyre nyugodtabbá és kiegyensúlyozottá. Végérvényesen meg fogja bélyegezni jellemét a REND. Mikor felér a többiekhez,egy könycsepp fordul le a szeme sarkából. Nem mehet oda senkihez. Joe és Minu mostantól fogva egy külön dolog lesz, Lestos és Thirsa szintúgy. Radogin még mindíg kicsit távoli tőle. Ezért tehát csak megtörli a kardját és vár. Várja a többiek reakcióit.

-Valamelyik Arelitának maradt még egy kis ereje? Szégyen, de most kicsit segíthetnétek...

Azután félrehúzza bőrkabátját és megmutatja a vágást rajta és a kezén...

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Minuial Líin Miphileg)

*Radogin kiáltására megtorpan és Joet is visszafogja ha tudja. Mikor összegyűlik a banda megnéz mindenkit, hogy ki milyen állapotban van. Flamm kérésére egyből ugrik, és maradék kis erejéből gyógyít rajta. Ezután letérdel az egyik sarokban és kardjára támaszkodva imádkozni kezd. Hálát mond Arelnek, hogy eddig nem hagyta őt cserben és hogy Joera is vigyázott. Kérleli, hogy segítse őt tovább, mert közel a győzelem.*

[Joe Lyon]

* Felfigyel Lestosék érkezésére, majd örömmel nyugtázza, hogy ők is megúszták nagyjából épp bőrrel. Miközben sebeiket ellátja Minu Joe lesétál az alsó szintre és az ott heverő hajító bárdját magához veszi, *<Majdnem itt felejtettem! Még jó hogy van egy kis idő átgondolnom a dolgokat míg a többieket gyógyítják> *Ezután visszasétál a sötét rész elé, majd mikor mindenki felkészült a sötétségbe való behatolásra megszólal:*

- Indulok! Csak egyenesen megyek majd! Általában ott szokott lenni a következő ajtó! *Vesz egy mély lélegzetet, majd maga elé tartja ismét pajzsát. Belép a fénytelen területre. Gyors léptekkel halad egyenesen előre közben csatabárdjával körívesen vagdos maga előtt. Közben ezt ordítja:*
- Ha valaki elém áll halál fia! < Remélem Shanilék hallják amit ordítok és nem kerülnek az utamba ebben a kibaszott sötétben!>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Tiadlan, Lighan, Öreg Kúria
Időpont: reggel
Résztvevők: Joe Lyon, Minuial Líin Miphileg, Flamme O'Styg
_____________________________________________________________

* Lestosnak hírtelen nagy ötlete támad. Hírtelen, mosolyogva fordul Trishához. *
- Nekem még maradt erőm... várj, Krad szent fényével bevilágíthajuk a sötétet is, hogy megtudjuk, milyen természetű az a furcsa köd...
* Lestos azzal Radoginhoz lép.*
- Figyelj barátom, a botod fejére fénygömbböt varázsolok, hogy megnézhessük, mi van a sötétségben... te neked úgyis van hatalmad a holtak felett.... és ha az van benn, amitől tartok, akkor a te segítséged fog kelleni...
* Radogin bólint, majd hagyja Lestosnak, hogy botja végére idézze a fénygömbböt. Radogin társainak biccent, majd belép. Belül a fénygömbbön szinte megtörnek az árnyak, kívül mint a víz kavarok a sötétség. Furcsa lények csúsznak el olykor a gömb felületén. Radogin holtra vállt arccal lépked ki a társaihoz.*
- Lestos.... ezt meg kell nézned... gyere... szorosan mellém.
* Lestos és Radogin együtt csodálják meg a különös jelenséget, majd Krad lovagja ámulattal.*
- Mik ezek? A fény vörös árnyalatú.... a halál fertőzi őket, aurájukban a holtak elevenetlensége villan meg. Siessünk innen ki mihamarabb... hamarosan semmivé foszlik a mágiám...
* Miután a két férfi kilép, Lestos mindenkivel megoszja különös tapasztalásaikat. Hamarosan egy tervvel is előáll.*
- Több fénygömbböt idézek meg, hogy mind aláférjünk...majd úgy átvágunk a sötétben... vigyázni kell nagyon...ki tudja, mire képsek...
* Lestos elöbb újra Radogin botjára, majd Flamm egyik kardjra is. Késöbb Minu tőre következik. Lestos maga Radogin mellé, míg Trisha Flamm mellé kúszik. Joe és Minu kettesben várakoznak. A három páros egymás után lép az árnyak birodalmába. Az út rövid ideig tart, ám annál rémisztőbb a torzult embereket formázó árnyak kavalkádja. hangtalanul siklanak a fénygömbök oldalán, nem mernek a sávba érni. Mikor a csapat átvág rajzuk, kis ajtón épnek át. Már kinyitva megcsapja őket az égett hús szaga.*
* A nagyobb terem szétdúlt csatatérnek tűnik. Felszakadozott padlódarabkák, letöredezett gerendadarabok, és két ocsmágy dög a falaknál. A termet a friss csata utáni édeskés illat tölti meg... a vér illata. Ám ez a szag most furcsán kesernyés... a rosszindulat elhaló érzése uralkodik benne. A dögök szétszaggatott darabjai mindenhol ott vannak, Trisha kisit sikkant a méretes pofa áttán. Radogin közelebbről is megvizsgálgatja őket. Lestos megvárva mindenkit így szól.*
- Tovább! Úgy tűnik, sikerrel vették... az akadályokat.

[Flamme O'Styg]

Flamm engedelmesen követi a többieket. Tirshát magához szorítja, beborítja sötét kabátjával. Követi a többieket. A sor legvégén...

/bocs erre nem tudok többet írni/

[Joe Lyon]

* Joe majdnem nekiindul a sötétségnek, mikor Lestos szavai megálásra kényszerítik.*< Meddig tökölünk még itt , még a végén mire átérünk csak Shanilék hulláit fogjuk megtalálni! Hmmm.. Lehet azért, hogy a lovag sem akar rosszat! Na lássuk csak!>* Figyelemmel követi Radogin és a krad lovag ügyködését, majd kissé eltöpreng mikor azok kissé lefehéredve érkeznek vissza a „próba” útról. *< Na még a végén Lestos mentette meg az életem! > * Ezek után gondolkodás nélkül végrehajtja a lovag utasításait. Minu mellé áll, majd második páros ként lép be vele együtt a sötétségbe. Mielött azonban belépnének közelebb húzza magához baljával, miben a pajzsot tartja, majd azzal védi a lány oldalát. Jó szorosan egymás mellett haladnak a sötétségben a tőrön lévő világosságot kihasználva. Jobbjában tartja csatabárdját és mikor ő is megpillantja az árnyakat még jobban szorítani kezdi bárdját, meg Minut is jobban maga felé húzza. Átértükkor egy nagy levegőt vesz, majd a látottaktól szó hoz sem jut. *< Na itt nem sok esélyem lett volna egy szál csatabárddal. >*A sokk után jön a következő figyelemre méltó dolog. Meglátja a széttrancsírozott dögöket.*
- Istennőm! Mik ezek? Talán a pokol ölebei? Ilyet még életemben nem láttam! *Jól szemügyre veszi a pokolfajzatok tetemeit, majd gyors a többiekkel indul tovább a következő helyiségbe felkészülve még a látottaknál is rosszabb dolgokra*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Tiadlan, Lighan, Öreg Kúria
Időpont: reggel
Résztvevők: Joe Lyon, Minuial Líin Miphileg, Flamme O'Styg, Shanil Argus
_____________________________________________________________

* Radogin Lestos sürgető szavaira visszalépked. Körülnézve a termen így szól.*
- Jól elbántak velük... Arakan többet tud, mint amennyit mutat. Félelmetes...
* Joe szavait hallva felé fordul.*
- Nem tudom mik ezek... azonban a Káosz jegyeit vélem felfedezni az alakjukban... mintha negyon rég hallottam volna démonokról, és én hasonlóan képzelem el őket... még az is lehet, a feltételezésem valós. Egyet értek Lestossal... menjünk tovább.
* Radogin előre szökken, majd az ajtó elé lépked. Lestos mögötte Trishával elegyedik halk beszélgetésbe. Radogin megköszörüli torkát, majd benyit.*
* A férfit azonnal a szoba rendetlen látványa ragadja meg. Szekrények feldöntve, rongálódott térképek, törött íróasztal, felborult állványok, széttört műkincsek, és szanaszét szóródott könyvlapok hevernek mindenütt. Radogin eltátva a száját beljebb lépked.*
- Dehisz... ez az a hely, ahová Arakannal látogattunk! A kisöreg itt... itt állt, és....
* Radogin csak ekkor veszi észre Arakant, aki a sarokban guggol Shanil ébredező alakja felett.*
- És itt is volt. A kis öregember volt ő. Kítnően leplezte magát, kétségtelen... de mostmár vége.
* Az egész csapat beljebb lépked, de Radogin továbbra is értetlenül áll.*
- Hol van? A holtteste...
* Arakan a szoba másik végébe mutat, ahol kisebb elszenesedett kránter ad tanubizoyságot az eltávozottról. Radogin döbbnetét látva az öreg hozzáteszi.*
- Nem én voltam... kis híján elintézett mindkettőnket, de Shanil nyila célba talált. Nemhiába kellett az áldás. Kítűnő csapat voltunk... a holttest pedig eltűnt. Mikor kimúlt, egyszerűen elégett. Ki tudja, kik voltak a mesterei... azt ajánlom siessünk, még mielött valakit ide küldenek... amúgyis elég aggasztó, hogy Mofik boszorkánymesterekkel dolgozik... hazudnék, ha azt mondanám nem rá vall, de ez egyenlőre számomra is rejtély.
* Radogin bólint, majd hírtelem megkérdezi.*
- Miért segített önmagára találni? Miért adta a fürkészt?
* Arakan fejét csóválva válaszol.*
- Nem vagyok biztos benne... de úgy sejtem, Mofik csapdába akart csalni. A két démon, a két shereb volt a kelepce. A kis öreg azt hitte, a fenevadak elintéznek minket. Számítottak ránk, még ha nem is tűnt úgy. Sierült a bölcsek közelébe férkőzniük, hogy téves információt adjanak... bah... rúnamágus... mit gondoltam!
* Radogin csitítóan.*
- Ne hibáztasd magad Arakan, nem tudhattad. Nem volt okunk gyanakvásra, én is vak voltam. De most koncentráljunk a jelenre... hol a kapu?
* Rakan rövid időre behunyja szemét, majd utána így szól.*
- Erős mágikus tér védi az épületet, nem tudom kifürkészni. De ha jól sejtem, azon az ajtón túl a folyosó vár minket, ahonnan a multkor idekerültünk. Van egy ajtó a végében... egyedül ott nem jártunk.
* Radogin ismét bólint, majd Lestos sürgetésére gyorsan mindenki átvág a termen, majd kiér a foyosóra. Az oldalsó ablakokból verőfényes napsütés érkezik a folyosóra, hunyorgásra kényszerítve az előző szoba félhomályából kilépő alakokat. Arakan a lezárt ajtóhoz lép, majd be próbál nyitni. Az ajtó nem enged. *
- Lestos... segítenél nekem?
* A lovag elmosolyodik, majd lábával óriásit rúg azon. Az ajtó zárja beszakad, majd az ajtó megreccsenve kitárul. Kis helyiségben találják magukat. Szemközt vibrál a levegő, különös mágikus rajzolatokkal telerótt padlón kis állvány áll. Valamilyen fajta fémből vagy kőből készülhetett, az anyagot pontosan még Arakan se tudja megmondani. Magas ajtóhoz hasonlít, csaupán teljesen átlátható. A levegő vibrálása megerősödik, amint belépnek a szobába. Az ajtóból fényes derengés sugárzik, néhol fák erdeje villan fel foltokban. A különös érzéki csalódás káprázatosan szép, szinte megigézi a közelebb kerülőket. Arakan hátra fordulva a többieknek.*
- Ez lenne hát a kapu... siessünk át rajta. Ma este már végezhetünk is a feladattal. A túsó oldala a szekta körüli rengetegbe vezet. Előszőr Lestos megy, majd őt Radogin követi. Én zárom a sort. Induljunk.
* A túloldalon gyönyörű átvány fogadja az érkezőket: fás ligetecske, melyben szellősen álló nagyobb tölgyek, köztük nagyobb bokrok virítanak. Kis terecske van a kicsiny erdő közepén, a kapu ide vezet. Egy mágikus rajzolatokkal telerótt szikla tövében érnek ki a kapuból a csapattagk. Lestos azonnal körülkémleli a környéket, Radogin a rajzolatokat tanulmányoza. Trisha betájolja magát, majd Arakan megérkezve szintén körülnéz. Miután megelégedetten elmosolyodik, íy szól.*
- Pontosan ott, ahol számítottam... a Dél fele van a célpont... de elöbb, azt javaslom szedjük rendbe magunkat. Ott van egy kis patak... kérlek Flamm, hozz vizet a kulacsokba. Lestos kérlek, nézz körül, van e valami a kis erdőben... Trisha! Vele tartanál? Köszönöm mindenkinek...
* Ő maga Radogin mellé lép, majd elmélyülten nézegeti a tajzolatokat. Radogin felkúszik a kőre, onnan figyeli a történseket.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Minuial Líin Miphileg)

*Imája befejeztével Minu is végighallgatja Lestos és Radogin ötletét, és miután megkapja a szent fényt a tőrére, hozzábújva Joehoz átmegy a kapun. Teljesen beleborzong, amikor szinte az arcuk előtt suhannak el a különös túlvilági lények. Jól esik neki, amikor Joe magához szorítja. Kilépve a sötétből, ő is fellélegzik. A két démon már szinte meg sem lepi. Magához öleli kedvesét, hogy az érezze a közelségét, és ez erőt adjon neki. Mikor átérnek a másik szobába eltátja a száját. Körülnéz és amikor meglátja az ájult Shanilt odafut hozzá és segít felébreszteni. Megvizsgálja, hogy van e valami komolyabb sérülése és ha igen, akkor ellátja. Követi a többieket a kapun át és örömmel konstatálja, hogy ismét a természetbe lyukadtak ki. Ő is lefut a folyócskához és lemossa magáról a mészárlás nyomait. Miután ezzel végzett, megkeresi szerelmét és tüzetesen átvizsgálja a testét, nem e maradt még valami sérülése. Tudja, hogy Joe büszke harcos, és az apróbb sebek miatt nem nyavajog. De szeretné, ha kedvese tökéletes testi lelki állapotban lenne. Még vár rájuk egy-két megpróbáltatás. Lelki állapotáról úgy gondoskodik, hogy amíg a többiek rendezkednek, az ölébe bújik és szeretgeti. Elmondja neki, hogy milyen fontos neki a férfi, és hogy a katona alatt torkán annak markával élet és halál között csak két dolgot bánt volna. Az egyik, hogy ilyen nevetséges módon halhatott volna meg, a másik, hogy itt kellett volna hagynia őt.*