Új-Pyarron - A második manifesztációs háború elsõ etapja

[Schinter]

(Dyen di Lauren)



Lefekteti a lányt és megnézi a sebét....
<Hát...talán egy kicsit túl jóra is sikeredett a rúgásom....>

A karjaiba veszi és leviszi a szobájába és az ágyába fekteti.A felhozott felszerelésüket fent hagyja egyelőre,hoszen úgy sem lenne,aki ellopná innen.Felveszi az ingét és a nadrágját meg a cipőjét majd kimegy egy papért.Az inkvizitor szobája felé veszi az irányt.Eszébe jut közbe,hogy lehet,hogy nem jó ötlet ilyen későn zavarni,de benne bizzik csak meg igazán...
Szól az ajtóban álló őrnek,hogy jelezze érkezesét és hogy nagyon fontos dolog miatt keresné az inkvizitort.

-Jó estét uram.Ne haragudjon,hogy ilyen késői órákban zavarom.Nagy szükségem lenne Adron a fények és a mágia Istenének a gyógyitó hatalmára.Kérem jöjjön velem.

Aztán a szobája felé veszik az irányt miközben röviden elmeséli,hogy mi is történt és miért kéri a segitsgét...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*Mire a szobádba érsz, a lány már nincs magánál. Az inkvizítor még mindig fenn van. Furcsállja hogy fenn vagy még, de nem kérdezősködik. Útközben, mikor elmagyarázod neki a tényállást, csak a fejét csóválja. Beértek a szobádba. A pap odaül az ágyra és megvizsgálja a kránit.*
- Fiatalok, fiatalok. Az a sok felesleges viaskodás. Elég csúnya nyomot hagytál a lányon. Belső sérülései is lehetnek. Sose gondoltam, hogy egyszer egy kránit fogok meggyógyítani. De ha Adronnak nincs ellenére, akkor hát úgy lesz.
*Azzal kicsit elpirulva a lány hasára teszi a kezét és fényesség kíséretében meggyógyítja a lányt.*
- Na ezzel kész volnék. Aztán többet nem kéne verekednetek. Másra kellene koncentrálnotok.
*Feláll, karonragad és kisétál veled a folyosóra, majd halkabban folytatja.*
- Azért szép volt. Legyőzted. Gondolod, hogy közelebb jutottál feladatod végéhez ezzel a küzdelemmel? És gondolod, hogy a lány jó alany lesz?

[Schinter]

(Dyen di Lauren)



Amikor meggyógyitotta a lányt megkéri,hogy ha megoldható őt is gyógyitsa meg.
Meglepődik mikor az inkvizitor karon fogja és kimegy vele a folyósora.

-Hát egyelőre csak legyőztem.Mellesleg aranyos lánynak tünik.
...
Ha nem haragszik uram nyugovóra térnék.Holnap sok dolgom lesz még.

Azzal elbucsúzik majd betér a szobájába és halkan becsukja az ajtót.Odasétál az ágyhoz leül és a lányt csodálja egy darabig.Aztán a takaróval befedi a testét mint egy kis gyereknek.
-Aludd ki magad.Holnap még szükséged lesz az erődre...

Miután elment az inkvizitor felmegy a tetőre és összeszedi a felszereléseiket.Belenéz a zsákban,mert nagyon kiváncsi,hogy mi is az a feketegömb.Óvatosan probál a kezével meériteni a gömböt...talán megprobál koncentrálni is rá...Aztán eszébe jut,hogy nem szép dolog mások engedélye nélkül turkálni a felszereléseikbe.Gyorsan összezárja a zsákot majd lemegy a tetőről a felszerelésekkel a szobájába.A messor felszereléseit az ágy mellé rakja közvetlenül mig a sajátját a hátizsákja mellé.A kinti őrtől kér még egy ágynemű készletet.Aztán az asztalhoz sétál mégegyszer átgondolja a tervet.Mikor meghozzák az ágyneműt leeteszi az ágy mellé.Még egyet a messor felé pillant majd ledől és állomba merül.Szellemi erejét segitségül hivja,hogy napfelkelte előtt félórával kelljen fel.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Erlon Arts (Joe Lyon)
_____________________________________________________________

*Elsétáltok a laktanyához. Közben megbeszélitek, hogy mire lesz szükségetek. Az öreg láthatóan nagyon örül, hogy beléd botlott. Elkezd mesélni neked a régvolt kalandjairól. Hogy megjárta Gorvikot, az Ibarát, és még Toront is. Hogy barátságot kötött Tarin népével, és halomra gyilkolták a portyázó orkokat Gro-Ugonban. Nem tudod, hogy mit higyjél el az egészből, de azért csak bólogatsz meg mosolyogsz rá. Odaértek a laktanyához. Ott állnak a fekete vértesek is. Az acélmaszkjaik érzelmek nélküli démonoknak mutatják őket. Az öreg odamegy és a pyarrita őrökkel beszél pár percig. A végén feléd bök a fejével, majd besétál az őrökkel a kapun. A maradó őrök közül egy odasétál hozzád.*
- Maga az az északi? Kérem fáradjon velem.

[Joe Lyon]

( Erlon Arts)

* Kissé meglepődik mikor az öreg az őrök kíséretében besétál a laktanyába.* < Hmmm… Még a végén tényleg igazat beszél Berni. Csak úgy akárkit nem engednek be egy ilyen helyre! Főleg akkor nem mikor egy kráni delegáció is itt tanyázik!> *Mikor az őr hozzá lép Erlon köszönti:*

- Üdvözöllek! Igen, én lennék az északi! * Miután az őr elindul Erlon is vele tart. Mikor a bejárat közelébe érnek megborzong a háta a „díszőrség” láttán és közelségén.* < Na , Krán kutyái Új – Pyaron falain belül! Ha ezt látnák az otthonülő cimborák!? Nem hinnének a szemüknek! Lesz mit mesélni, ha túlélem a kissé zűrösnek nevezhető kalandot.> * A krániakat jól megfigyeli. Minden apró részletét ruhájuknak és fegyverzetüknek jól az agyába vési. Majd mikor belép az épületbe kisérője utasításait követi*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Al Abadana, az oázisok városa
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Pharae Dashir (Hakea Ello)
_____________________________________________________________

- Ne izgulj kedvesem. Csak meséltem neki arról, hogy mennyire erős nő vagy. Hogy a nagy menekülés sem tört meg. Meséltem neki arról, hogy a környéken nem találni nálad gyönyörűbbet. Nem ebédre vagyunk hivatalosak, csak szeretne megismerni. Nem kell félned. Nagyon bölcs ember. Nagy uralkodó. Gyere menjünk. Ne várassuk meg.
*Megfogja a kezed és felkísér a palotába. A kis herceged palotájában nem lehetett olyan vágyad, amit ne elégítettek volna ki. De mikor a gyönyörű selymekkel, bársonyokkal, gyönyörű szőnyegekkel, távoli országok kincseivel gazdag termeken keresztül sétálva eljuttok a trónterembe, megváltozik a véleményed a gazdagság fogalmáról. A trónteremben éppen tárgyalás folyik. Az emír egy méretes selyempárnán fekszik, és a vezírei által elé terített térképek tartalmáról vitatkoznak. Pár háremhölgy unatkozik a terem legkülönbözőbb pontjain. Mikor belépsz, az összes nő szeme rád szegeződik. Ha Zashrában nem szoktad volna meg az ottani háremhölgyek féltékenységeit, és állandó szúrkálódásait, akkor most eléggé kellemetlenül éreznéd magad. De szinte leperegnek rólad a gyilkos pillantások. Az emír nem egy öregember, mint ahogy azt képzelted. Látszólag a kis hercegednél nem is lehet sokkal idősebb. Észreveszed amikor felpillant a térképekről, és rádnéz. Nem is rád. Inkább beléd. Tekintetével lecsupaszít, szinte meghámoz. A szemeiből nem tudsz sokat kiolvasni. Hol vágy, hol kíváncsiság, hol határozottság tükröződik bennük. Közelebb érve a tárgyalókhoz jobban megtudod nézni magadnak az emírt. Jóképű dzsad férfinak tűnik. Haja majdnem a háta közepéig ér. Fekete és hullámos. Szemei számodra megfejthetetlennek tűnnek. Kicsit meg is rémiszt, hogy nem tudsz olvasni belőlük. Mikor a társasághoz értek, mindenki rátok néz. Jassif bemutat az uralkodónak. Az egyfolytában a szemedbe néz. Azon kapod magad, hogy te is az övébe. És nem tudod elkapni a tekintetedet. Az emír felkel a párnáról, és ekkor veszed észre, hogy csak egy bársonytakarót fog össze magán. Elég lazán nyomja. Dehát itthon van. Egy pillanatra le nem veszi rólad a tekintetét, és te se róla. Aztán megszólal. Hangja tekintélyt parancsoló, és ellentmondást nem tűrő, fenséges és mégis szívhez szóló.*
- Jassif barátom, és vezíreim. Most kérlek hagyjatok magamra. És mindenki aki a teremben van.
*Valahogy úgy érzed, hogy a parancs rád nem vonatkozott. Talán belső megérzés, vagy mintha egy hang szólongatna, hogy lépj közelebb az uralkodóhoz. Magad sem tudod, hogy csak halucinálsz, vagy valaki játszik e az érzékszerveiddel. Odalépdelsz az emírhez és megállsz előtte. Magassága is uralkodói. Fejjel magasabb nálad. Megszeppent ábrázatodra elmosolyodik.*
- Ne félj tőlem, kis boszorkány. Míg a földemen vagy senki sem bánthat. Valóban nem túlzott Jassif. Szépséged rendkívüli.
*Magával ragad a férfi sármja. Érzed, hogy tekinteted már nem tartja rabságban semmi. Egyik kezével végigsimít az arcodon, és arról a válláról lecsúszik a takaró. Jó erős férfi az emír. Bőre barna mint a dzsadoké, de nagyon jól ápolt is. Nem eltúlzottan de duzzad az izmoktól, és ezt még fokozzák az olajok, amikkel keni magát. Azon kapod magad, hogy vonzalmat érzel iránta, és nem is akármilyet.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*Mikor elrendeztél mindent, ledőlsz aludni. Már majdnem álomba merülnél, amikor azt érzed, hogy finoman a füledbe fúj valaki. Hátranézel, és ott ül mögötted törökülésben a lány. Hollófekete haja majdnem az egész arcát takarja, de érzed hogy téged néz alóla. Az ablakon szinte semmi fény nem jön be, úgyhogy alig látsz valamit. az infrán túli tartományban szép vörösen világít a lány.*
- Legyőztél fejvadász. Kiemelkedettebnek bizonyultál nálam. Ha úgy hozza majd a szükség a sivatagban, nem habozok majd teljesíteni amit kérsz. Rátermettségedet bizonyítottad. Elbíztam magam, és ez hibának bizonyult. Bocsássad meg, hogy lenéztem harci tudásodat. Megfizettem a hibámért. Tudom, hogy nem fogod az életem venni. Pyarroni vagy, és ez nem arról szólt. De azért azt akarom, hogy tudd, hogy mit gondolok rólad. Jóharcosnak tartalak és vonzó férfinak. Rámenős vagy, magabiztos, és agilis. Rosszul járt Krán, hogy Pyarron előbb felfedezett magának. Akármi is fog a sivatagban történni, én csak több lettem attól, hogy megismertelek.

[Schinter]

(Dyen di Lauren)



Kinyitja a szemeit és egy pillanatra mintha megijedne.Nincs hozzászokva,hogy álmában meglepjék.Eléggé kifáradt ő is a küzdelem alatt.Felül és a lány szavaira elmosolyodik majd magához huzza a messort,ahogy rajta ül a paplanon.Átkarolja a lányt majd ledől vele.Kezeit a lány domborulatain pihenteti,de nem markolja meg őket.Fejét a lány fejéhez érinti és ahogy lélegzik levegőt fúj a messor nyakára.

-Nagyon kedves szavak.Köszönöm.Én is sajnálom,hogy nem Pyaron fedezett fel magának holott nem is Kránba láttad meg a nap világot.Biztosan csodás lehetett az a nyári nap.Ezt az éjszakát mélyen az emlékezetembe fogom vésni és nem fogom el felejteni.

[Hakea Ello]

(Pharae)

*Követi Jassifot a palotába. A sok műkincsen végiglegelteti tekintetét, mindigis nagy műkedvelő volt. Belépve a trónterembe, meglepi a vegyes reakció, bár a háremhölgyek rosszallásához hozzá van szokva. Előbb semmit nem sejt, az emírhez lesütött szemmel, szemérmesen összekulcsolt kezekkel közeledik. Majd elveszti a képet a külvilágról és csak a két szemet látja. Próbál szabadulni tekintetéből, de azon kapja magát, hogy íriszét nem tudja nagy szempillái mögé rejteni, még pislogni sem képes. Az éghajlathoz képest egyébként is halavány arca kísértetiesen fehérre fakul, ívelt, mélyrózsaszín ajkai viszont mégjobban kihangsúlyozódnak ezáltal. Így megszeppenve még sokkal vonzóbb mint egyébként. A pillanatok nyúlnak, mint a langyos viasz, úgy érzi, sose szabadulhat ettől a szempártól. Majd mikor hirtelen elpattan a szál, elhomályosodik a világ, pislog, szemeiből néhány könnycsepp gördül végig arcán, a mérhetetlen hatalomtól ami átjárta elméjét, gyönge teste egésze megremeg, még esendőbbé téve szerencsétlent. Önbizalma a porban hever.

<Mit művelt...erre senki nem volt képes eddig...a szemem...ó Morgena segíts, ez elevenen széttép...ez a hatalom...itt nincs esélyem...semmiképpen...tudtam hogy nem kellett volna idejönnöm...miért, miért miért! nem akarok meghalni...nem, nem szabad elvesztenem az önbizalmam, még megharagítom...ne bánts...>

*Lábacskái megremegnek, a kicsi lány küzd a lesújtó elgyengülés ellen, de csatát veszít, térdre zuhan a fenséges férfi előtt, elestében véletlen belemarkol a takaróba, de apró kezével fennakad benne, amaz nem csúszik le Pharae nagy örömére. Remegve szól az emírhez, gyámoltalansága a végletekig vonzóvá teszi.

-N-n-nem félek. De tudom hogy n-n-nincs titkom előtted. Megmartál. Így rendeltetett...a k-k-kis madár túl közel merészkedett a fenséges kobra fészkéhez, mire az paralizálta őt. Remélem méltó lakomád leszek.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Al Abadana, az oázisok városa
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Pharae Dashir (Hakea Ello)
_____________________________________________________________

*Az emír felkacag. Megfogja a kis kacsódat és felhúz a földről. Odavezet a trónushoz és hellyel kínál. Nem mersz ellent mondani, inkább lecsüccsensz a párnák közé. A férfi lehuppan melléd és közelebb húzódik hozzád. Kezével simogatni kezdi az arcodat és a nyakadat, majd játszani kezd a tincseiddel.*
- Mondom, hogy nem kell félned. Nem foglak bántani. Nem lenne szívem kárt tenni egy ilyen szépségben. A fenséges kobra mérge pedig nem halálos, csak elbódít. Nem falja fel a kismadarat, csak körbefonja testével, és megvédelmezi.
*Magafelé fordítja a fejedet, és lehelletfinoman elkezdi csókolgatni az arcodat és ajkaidat. Közben ujjai között tartja az álladat.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*Ahogy a férfi magáhozöleli, a lány is átkarolja annak derekát. Arcát a félelf mellkasához nyomja, és lehunyja a szemét. teljesen összesimul a testük. A férfi nem láthatja, de a lány arcán átfut egy lágy mosoly. Elkezdi orra hegyével simogatni Dyen mellkasát és magáhozszorítja őt.*
- Nem szabadna itt lennem a szobádban. Pláne a karjaidban. Nem szabadna azt éreznem, amit érzek. Tudom, hogyha itt maradok, akkor szeretkezni fogunk. Nem sokáig tudom fékezni a vágyaimat a közeledben. Ha így folytatom, akkor leváltanak a posztomról. Teljesen meg vagyok zavarodva a közeledben. És az sem segített, hogy legyűrtél ott fent a tetőn. Csak még kiszolgáltatottabbá váltam feléd. Legyőztél testileg és lelkileg is. Kétvállra fektettél minden értelemben. Pedig még csak alig egy napja ismerlek. Mi lesz egy hét után? Ha szeretnél magadévá tenni, akkor most tedd meg. Nem fogok ellenkezni. De tudnod kell, hogy kétségek közt gyötrődöm veled kapcsolatban. És ez nagyon megijeszt. Hajnalban el kell hagynom a szobádat, különben bajba keveredek.

[Hakea Ello]

(Pharae)

*Nem mer ellentmondani a férfinak, a kapott segítséggel föláll, majd le is huppan a trónra. Az emír szavait hallva alábbhagy a remegése, szemeiben immáron a vonzalommal vegyes félelem kavarog. Fel próbálja mérni a férfit, de nem igazán jut elfogadható eredményre.

<Most mitévő legyek? Késélen táncolok. Nem adom meg magam teljesen. Ha jól csinálom, felejthetetlen élményt okozok neki. Ne hagyd hogy elhibázzam, ez a tűzpróbám, Úrnőm!>

*A csókot éppoly óvatosan viszonozza, ajkaik épphogy összeérnek. Majd bocsánatkérő szemekkel tekint az emírre, egy lépést tesz hátra, majd odanyújtja neki tőrét markolattal felé, a bizalom jeléül. Mihelyt elveszi, egy íves, gyönyörű mozdulatsorral meghátrál, a férfit maga után hívogatva.

-Nem fonhatsz körül, amíg nem kapsz el. Fészkedbe csaltál, nem menekülhetek. Hiába hívogatsz szép szavakkal, félek tőled, mert hatalmas vagy, és egy roppantásod összetör. Nem adom olyan könnyen magam.

*Szavai magabiztossággal és játékossággal vannak tele, izgalmassá szeretné tenni ezt a nászt.

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


Egy kicsit szorosabbra huzza magához a lányt.

-Ha te nem beszélsz és én nem beszélek,akkor senki sem fogja megtudni,hogy mi történt ma este.Az itteni örökben meg megbizhatsz.Bár nem ismerem mindőjüket,de mint mondhatni a felettesük nem fognak elszólni egy szót sem főleg ha megkérem rá őket.És ha nem tudodik ki,hogy mi történt,akkor nem fognak leváltani a posztodról.Reggel meg majd azt mondod,hogy áthivtalak megbeszélni az utitervvel kapcsolatos kérdéseket mivel neked kell fellelned a delegáció védelméért.És ez részben igaz is

Aztán egy kicsit elereszti felemeli a fejét,félre söpör néhány rakoncátlan tincset és belenéz a messor szemeibe.Aztán mosolyogva mondja:

-Ha nem szeretnéd,akkor nem fogom megtenni.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, déli kapu
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Lywellion Siannodel (Meridian)
_____________________________________________________________

*A megtartó elgondolkozik, aztán válaszol.*
- A legkézenfekvőbb az lenne, ha a vezetők elé mennénk. Biztos vagyok benne, hogy ők szívesen szállással is kínálnak pár követet, akik közös ügy miatt vendégeskednek városukban.
*A városkapuhoz érve az őrök elétek állnak és tisztelettel köszöntenek titeket. Mikor megtudják jöveteletek célját, elmagyarázzák részletesen, hogy hogyan juthattok el célotokhoz. Eközben észreveszel három lovast, akik ugyancsak a déli kapuhoz érnek. Furcsa szerzetek. Éles látásod hamar észreveszi elf vonásaikat. Legalábbis kettejük elf vonásait. A harmadikat fekete kámzsa rejti el fürkésző tekinteted elől, de az ő hátán is elf íjat vélsz felfedezni. A másik kettő is furcsa. Az egyik vértezetet hord. De nem emberek által viseltet. Sirenarban láttál hasonlóan gyönyörű remekművet. Nem tudod eldönteni, hogy egy lovagot látsz, vagy esetleg egy harcost. Az elf harcosokat nem fedi ennyi helyen vért, de az emberek lovagjaihoz mérten kevés is talán. De lehet, hogy szemed csal kicsit. Könnyed mozgása csaphat be téged. Az eresztékek könnyedén és szinte hangtalanul csúsznak egymáson, és szinte nem is gátolják a mozgásban. Elfnek elég nagydarab a vértes alak. Bár inkább nagyon magas. Gyanakszol arra is, hogy félelf az illető, de olyat is sokat láttál már. Hosszú szőke haja több nagyobb fonatban hullik az ezüstösen csillogó vértre. A mellette léptető másik lovas egy nő. Ő is magasabb egy átlag elfnél. Ő tipikus harcos. Levéltőrt is felfedezel az oldalán, és egy kardmarkolatot a hátán, de azt a fegyvert nem tudod beazonosítani. A vértesnél is látsz egy hasonló fegyvert, meg egy elf mértékkel robosztusabb kardot, ami formára őrzi a levéltőr kecsességét, de erő is kell forgatásához. Látod, hogy a három közül egyik sem szenved erőhiányban. Kiállásuk magabiztos, és mérhetetlen önbizalmat sugároz. A kámzsás köpenyes alak nem tűnik valami bizalomgerjesztőnek. Fekete bőrkesztyűje, és egész fekete öltözéke nem kecsegtet sok jóval. Lassan odaérnek a csoportodhoz. Mikor felfedezik, hogy mik vagytok, először megrökönyödnek, aztán olyan mérhetetlen undort fedezel fel a vértes arcán, hogy te is émelyegni kezdesz. A lovagféleség odafordul a nőhöz, és csak ennyit mond.*
- Nayan.
*Nem érted a szó jelentését, de észreveszed, hogy a megtartó aki eddig nem látta a hármast, a szó hallatára azon nyomban megfordul és a kimondott szó gazdáját keresi a szemével. Idegességet és feszültséget látsz a szemében, és mikor meglátja az újonnan jött lovasokat, kicsi lesápad. A kapuőrökkel már nem is foglalkozik, csak feszülten a három elfet figyeli és tőle szokatlan indulatos hanghordozásban hozzájuk szól.*
- Mit kerestek itt kutyák? Ha bajt akartok, tőlem megkaphatjátok. Ez nem a ti világotok. Takarodjatok haza.
*Azzal leköp a földre. Szemei dühtől kezdenek parázslani, és elvörösödik a képe is. Álmodban sem hitted, hogy ezt a nyugodt elfet ki lehet hozni a sodrából. És hogy egy szó ennyire felpaprikázza. A hangulat elég puskaporossá válik. Mindenkinek a kardmarkolatra csúszik a keze. Az őrök is először lebénulnak a hirtelen hangulatváltozáson, aztán egyre jobban kezdenek megszaporodni körülöttetek és a falakon is. Síri csend támad, amit a kámzsás férfi szüntet meg. Enyhén rekedtes de tiszteletet parancsoló hangján szólal meg, és olyan nyugodtság sugárzik belőle, ami mindenkit kizökkent kicsit az acsargásból.*
- Nincs veletek dolgunk elveszettek. Nem értetek jöttünk. Közös ellenség fenyegeti országainkat. Ne ugorjunk egymás torkának.
*Azzal kitárja karjait mutatva békés szándékát, és egy elsuttogott szóra megindítja lovát. A másik kettő követi. Mikor a kámzsás elléptet melletted, halkan odaszól neked.*
- Üdvözletemet küldöm Oidilenak. Régen láttam.

[Meridian]

(Lywelloin Siannodel)

*Meglepődik, hogy elfeket lát, de azonnal beférkőzik a meglepődöttség mellé egy másik érzés: a gyűlölet halvány érzése. Mikor közelebb érnek, látja, hogy a megtartó feldühödik, nem csinál semmit, csa feszülten figyeli az eseményeket. Hideg tekintettel méregeti a kráni elfeket, de nem szól hozzájuk, még akkor sem, amikor a kámzsás megszólítja.
Amikor elvonulnak, a megtartóhoz fordul:

-Nos, akkor vegyük aváros vezetése felé az irányt. Ha lehet, gyorsan.

*A távolodó alakok felé pillant, majd elindul lovával be a városkapun, követve az őrök útbaigazítását.