A Vihar elõtt...

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

*Belép a szobába, és leül oda, ahova a pap irányítja. Látszik rajta, hogy kicsit tart a pap mondanivalójától, és nem igazán bízik a harci tudásában. Legalábbis abban, hogy elő tudja hozni magából.
Végighallgatja türelmesen a pap mondandóját, aztán gondolkozik egy percet.*
- A másik lány láthatólag rühell engem. Nem tudom, hogy miért. Lehet, hogy van valami takargatnivalója és kényelmesebb neki, ha azzal foglalkoznak a többiek akinek a származása felháborodást kelt.
Magamnak nem szoktam hazudni. Ha meg nem bízol az istened hatalmában azzal kapcsolatban, hogy igazat mondtam e akkor nincs több mondani valónk egymásnak. Én rettenetesen félek attól, hogy ha kiderül, hogy mi vagyok valójában, akkor egymás ellen fordulok veletek. Ha mégis megtörténik, és odáig fajulna a dolog, akkor megígérem, hogy veled közlöm először, és én a békés elválás mellett leszek. Bár ha úgy döntesz akkor, hogy segítesz kilépni az addigi életemből, én abban is benne vagyok. De egyedül nem fog menni. A kihívások pedig nem tartanak vissza. Érzem, hogy eddigi életem kihívásokkal volt tele.
Na akkor milyen próbákat kell kiállnom, hogy befogadjatok magatok közé. Állok elébe, bár ne várj tőlem túl sokat.
Mondtad, hogy hozzam magammal a fegyverem. Hát sajnos nincsen fegyverem. Ha volt is, akkor elvesztettem a balesetemnél.
*Kérdőn néz a papra, és várja annak utasításait, vagy véleményét az ő mondandójára.*

[Tysson-lar]

( Bedal Alen)

* Az atya még mindig nyugodtan, bár már kissé türelmetleül ad választ a lány kérdéseire.*
- Jól látod, vannak olyanok a kompániában, akik láthatóan nagy ellenszenvvel viseltetnek ellened. És nagyon jól látod, a lánynak nyílván van valami takargatnivalója. Azonban itt nem arról van szó, kételkedek A Tűzkobra hatalmában. Hazudni az szokott, aki valamilyen saját hibáját akarja javítani, valami miatt teszi azt, oka és célja van, és ez mind az illető valamely múltbéli eseményére hat vissza. És én nem tartok attól, hogy önmagad rabjává vállsz: nem fogom hagyni, gorviki valód kerekedjen felül. Segítő jobbot nyújtok ezennel, korlátlan bizalmat, erőt ha úgy tetszik... erőt a változáshoz, erőt ahhoz, hogy megküzdhess régi éneddel. A homályos támpontok alpján, melyeket megadtál, úgysejtem nagyatalmú mágia tette ezt veled, minden bizonnyal valamilyen szörnyűséges tett okán. Mindennek oka van, és ilyen bonyolult mágikus operációt csak a kivételes eseteken végeznek. Mindennek célja is van azonban: ki és miért tette ezt? Meg akart kímélni a múlt démonaitól, avagy rossz szándékkal valahova el akart juttatni, hogy késöbb önmagadra eszmélve újra folytasd amit addig tettél? Az, amit elmeséltél az útonállókkal kapcsolatban, bámulatra méltó. Ezért is szerettem volna, ha megmutatod azt, amit akkor cselekedtél. Ez itt a lángtőr. Hazám, Ordan különleges fegyverzete... lázod ezt itt? Lángot formáz, ez szent jelképünk is egyben. Feltétlen bizalmat emlegettem, így elmondok neked még valamit: van ennek egy párja, a lángkard.
* Bedal azzal az ágy másik végébe sétálva előveszi a fegyverét. Az íveket leíró fényes kard csak úgy tündököl a gyér megvilágításba rendezett szobában. Bedal pár pillanatig gyönyörködik benne, majd a lánynak mutatja.*
- Ez a fegyver régi hagyatékunk, különleges adomány egy harcos számára. Én, Ordanban a Tűz Táplálói rétegbe tartozom, amely papi és egyébb vallási szolgálatokat teljesít. Sogron felszentelt papja vagyok, hazámban megkülönböztetett jogok illetnek ezért. Átléptem a Szent Tisztító tűzön, ígyhát a tűzzel különös kapcsolatba vagyok. Azonban, ez nem minden. Elsajátítottam a godoni alapú tűzmágia fortélyait is... tudós és pap is vagyok egyben...de mindemellett harcos varázsló is. Kérlek, tisztelj meg te is bizalmaddal, és avass be relytettebb tudásodba, melyet még nem fedtél fel elöttem. Kérlek, fogd eme pengét- a tőrt- és mutasd meg, mit tettél azokkal a városon kívül. Enyém a kard, kizárólag védekezni fogok, késöbb támadni is. Pusztén gyakorlói jelleggel harcolunk...
* Bedal azzal felveszi a kardot, majd védekező állásba helyezkedik. Nem kerüli el szemét a lány mozgása sem, árgus szemekkel figyeli minden mozzanatát, Ordani hadi tudományait felhasznála igyekszik rájönni, mit is tesz az. Megpróbálja megfejteni küzdőstílusa alapján, hova is tartozott valaha, és állása, óza alapján tovább szűkíteni azt.*

[Desmond Tiny]

(Fekete Mythar)

*Miután láttja, hogy senki nem válaszol, nem hadja hogy a lány partner nélkül maradjon ! Miróra néz, majd azt mondja*

-Igazság szerint nem kenyerem a tánc, de szívesen táncolok magával. Persze ha önt nem zavarja a 2 ballábam!

<na ezt jól megkaptam >

*Azzal mikor befejezte az étkezést, szimpadi ügyességgel meghajol a lány előtt*

-Hölgyem szabad egy táncra?

*Majd elvezeti Mirot és megpróbál úgy táncolni, hogy elkerülje partnere lábát. Vajmi kevés sikerrel...*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

- Köszönöm atyám. De tényleg ne várjon tőlem sokat. Nem biztos, hogy előjön megint az ami az erdőben segített. És akkor nem volt fegyverem. Nem is biztos, hogy fegyverrel is tudok harcolni. De megpróbálom. Nem futamodom meg a kihívás elől. Csak kiderít valamit a bénázásomból.
*Megcsodálja a fegyvereket és remegő kézzel veszi el a tőrt. Elég viccesen áll a kezében. Vár még egy kicsit. Végiggondolja, hogy hogyan is kellene vágnia a pap felé. Aztán összeszedi magát, és megindul. Elkezd ügyetlenül csépelni a férfi irányába, még hunyorít is hozzá néha. Annyira gyenge teljesítményt nyújt, hogy azon már nevetni kéne. Azért látszik a szűk inge alatt, hogy vannak izmai, amik megfeszülnek közben, és az avatott szem talán még valami könnyedséget is észrevesz a mozgásában. De ez nem változtat a tényen. A pap akármikor csukott szemmel le tudná bökni.*

[Tysson-lar]

( Bedal Alen)

* Bedal figyelmesen figyeli a nő mozgását. Az izomzatát megcsidálva a mozgását figyeli emg.*
<... Hm, könnyed, légies... nem jól fogja azt a tőrt...na mindjárt...>
* Bedal kezét felemelve jelzi, meg kell állni. A lány mellé lép.*
- Nézd...fogd így a tőrt. Ez az izmod, amikor lépsz...ezzel segíts rá...told meg a fegyvert most....és ha oldalról vágsz, innen alulról indítsd...próbáljuk meg mégegyser...
* Bedal újra felveszi a védekező állást, majd várja a lány reakcióit. Most se számít jobbra, ám a javát még hátra tartogatja. Pár percig nézi az erőtlen, összehangolatlan támadásokat, majd úgy dönt, most belead. Egy gyors oldaltámadással indít: a lány tőre arrafelé kap, ám ő csak ijesztgetésképp teszi. Kétkézre veszi, és fentről rövid ívben meglendíti, pont az orra elött. Alulról balról jobbra is indít egy támadást, hártálásra késtetve a lányt. Utána a válla felé csap. Jéghideg arcán indulatok tünedeznek fel. A vállán megáll a penge, de amikor Bedal maga felé húzza, fájó véres csíkot húz a bőrön. A lány fájdalmát, mintha különösen élvezné, a pap gyorsan felfelé szúr. Teljes dühében teszi, közben testtel jókorát taszít a lányon, a felfelé szúrás eredményeképp végigkarcolja a melkasát. A lökés eredményekép a lány kezéből a tőr is kifordul. A pap mintha teljese megtébolyodott volna, rohan a lányra. Vérben forgó szeme félelmet kelt a lányban. Mnt aki túlságosan beleélte volna magát a csatába.*
<... Mst megnézzük, mit tud. Most, vagy soha....>
* Kardját rohamozva megindítja a lány felé, egy mindent eldöntő végső csapásnak indítva. Közben ügyel arra, hogy smmi váratlan fordulat ne érhesse, éberen figyeli a lány mindkét kezét.*

[Hakea Ello]

(Miro)

-Dehogy zavar! Legyen mentségére hogy a Hallgatag Úr szolgáinak egyszerűen nem mozgásköre a tánc. Majd magmutatom önnek, hogyan is kell. Jöjjön csak, kezdjünk bele! Ha tényleg nem tud, és nem csupán meglepni óhajt, akkor engedje meg hogy én vezessek!

*Egy egyszerű, Pyarronban elterjedt tánccal kezd, középtempós dallamra. Nem szól semmit mikor a pap rálép lábacskájára, de ha az atya megtudná, hogy ilyenkor hova kívánja a cipővel amúgy is küzködő lány, alighanem ledöbbenne Majd mikor a zene vált, ő is stílust vált, a lassabb dallamok alatt néha picit közelebb bújik a férfihoz, de mindezt az illem határain belül.

-Elnézést, de a többiek előtt nem tegezhettelek...nem illik. Ugye nem baj? No figyelj. Kettőt előre kettőt hátra, váltottlépés, keresztlépés...nem is megy olyan rosszul!...

<...a frászt nem. Lábam amúgyis mintha egy présgépben lenne...ÁÚ! Istened megáldhatott volna egy kis tánctudással is...na azért...jólvan, haladunk...mostmár nem az ujjaimon taposol hanem csak a bokámat rúgdosod...jaj.>

[Desmond Tiny]

(Fekete Mythar)

*Követi a lány utasításai és bizony nagyon sok baj van a lábmunkával! De kajánul vigyorog mintha észre sem venné a lány felszisszenéseit

< Na gyerünk nem hiszem, hogy ilyen érzéketlen vagy mond, hogy elég>

-Dehogy baj. Bár ezen a lerobbant környéken mi illik és mi nem azt nem az etikett szerint mérik. Ugye nem is táncolok olyan rosszul?

*Még kajánabb vigyor:D*

< hmm... Eddig észre sem vettem milyen jóillatú a teste! Talán túl sokat voltam ittadt férfiak tásaságában mostanság...>

*Megpróbá erőtvenni a tánc hiányosságain, ezt már kisseb nagyobb sikerrel, de még mindíg nem töéletes.*

-Nem tudom miért de úgy érzem még mindíg nem mondtál el mindent! Ne zavarjon lehet, hogy tévedtem de ha mégsem kérlek mond el mert különben nem tudunk segíteni rajtad!

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

*Talán azért is lepi meg a támadás hevessége és a férfi haragja, mert egyszerű kis csapkolódásra számított. Teljesen lesápad amikor kiesik a tőr a kezéből. A vállán keletkezett vércsíkra pedig kétségbeesik.*
<... Jajj nekem. Ez meg fog ölni. ...>
*Amikor hanyatt esik a földön, egy másodpercig várja a férfi kardjának csapását, de ekkorra már szétterjedt a testében az adrenalin és tudata mélyéről feltört az életösztön. Reflexszerűen mozdul. Nincsen benne semmi tudatosság. Teste kilő mint egy rugó. Hídba tornássza magát, és onnan dob egy hátraszaltót, melyből már fordul is ki féloldalasan fél lábbal a falnak támaszkodva. Ebből megint lendületet gyüjt, és oldalra vetődik cigánykerkezve. Szemei most nem a szegény kiszolgáltatott lányt tükrözik. Vad tűz lobog bennük, ami csak a gorvikiakra jellemző. Mozdulatai rendkívül gyorsak és folyamatosak. Szinte úszik a levegőben. Mikor kicsit távol ért a paptól, felvesz egy mély alapállást, majd megkeresi a gyenge pontot. Előrelendül a pap felé, és az utolsópillanatokban lebukik és szinte a földön csúszva hajt végre egy lábsöprést, aminek lendületéből átfordul és a föld felé eső férfi karját megfogva megrántja azt. Ő ezzel a mozdulattal már ál is fel és keményen kicsavarja a pap kezéből a fegyvert. Mozdulata talán kicsit durvára is sikerült, mert a pap vállizülete is kiugrott a helyéről egy nyekkenéssel. Aztán a lány miután stabilan felállt a mozdulatból rálép a pap kopasz fejére és a földhöz szorítja azt. Ezt az állkapcsa szenvedi meg, ami kicsit megreccen a lány súla alatt. Pár másodpercig áll a lány ebben a pózban, és a férfi magatehetetlensége, meg hogy nem érzi magát veszélyben, lassan visszazökkentik őt a valós világba. A tűz kihuny a szeméből, és próbálja feldolgozni az iménti pár másodperc történéseit. Megérzi az igénybevett izmait. Rájön, hogy mire képes velük. Aztán lenéz a papra és elengedi azt. Leszáll a fejéről is és elhatrál tőle. Néz maga elé egy ideig, aztán lehuppan a földre.*
- Ne haragudjon ... nem direkt volt ... én ... csak hirtelen azt hittem ... tudja ... hogy tényleg az életemre tör. Kérem ... ne haragudjon.
*Azzal sírvafakad.*

[Hakea Ello]

(Miro)

*Érzi hogy lassan javul a pap táncstílusa, és örül, hogy már nem kell annyira odafigyelnie és beszélgethetnek közben.

-Te nagyon kíváncsi vagy, Mythar!**huncut mosoly** Persze hogy nem mondtam el mindent...mit vársz el egy lánytól? Képzeld csak, ha a lányok minden titkukat elárulnák, lennének olyan vonzóak? Dehogy...a titokzatosság nagyon érdekessé teszi az embert. És...te sem mondtál el mindent ugye? Olyan vagy mint egy ködös, késő őszi alkonyat. Egyébként semmit nem titkolok, ami miatt a csapat veszélybe kerülhetne. Néhány személyes dolgomat meg szeretném magamnak tartani, amit úgy vélek, hogy senkire nem tartozik. Hiszel nekem, Darton papja?

*Utolsó mondatát a dal végére időzíti, majd kérdően, finom eperszín ajkait mosolyra húzva, de komoly tekintettel figyeli a papot. Szeme fürkésző, mélyen belenéz Mythar szemébe, megpróbálja zavarba hozni.

[Tysson-lar]

( Bedal Alen)

* A lány mozdulata teljesen váratlanul éri. Gyorsan szent szimbólumához kap, ám egy furcsa sejtés lesz raja úrrá.*
<... HAgyni kell még, had tomboljon az ördög! Még kordában tartható, csak nehogy elszámoljam magam!...>
* A lány ekkor söpri ki a lábát. fegyvere már korábban a földre hull, a pap hangos nyekkenésekkel tűri. Kevés indulat is áthullámzik rajta, amikor állkapcsa is megreped. Fájdalmasat nyög, majd miután a lány mellé hajol, pár szót próbál hozzá szólni. Mikor hallja, ilyen állapotban nem tud, gyorsan istenének mormolt imájával, és szellemi energuájának egy kis részével összeforrasztja az eltört csontot. Sajgó kezével mitse törödne megpróbálja kiugrasztani a vállát. A hangos kattanást hallva feltámászkodik, közbe így szól a leányhoz.*
- Ne aggódj, nincs harag. Nem akartalak megölni, és fenyegetni se akartalak, pusztán azt akartam, előtörjenek a régi ösztönök...a véredbe ivódott reflexek sorozatai, a különös mozgás... és nem volt hétköznapi, amit az elöbb tettél. Őszinte elismerésem. Segítő jobbot nyújtottam... és mint jó pártfogó, most meg el is mondom, mi a tanulság ebből: hihetetlen tudás relylik benned. Nem fontos, honnan jön, és nem fontos, mi céllal sajátítottad el egykor. Ne legyen kérdés számodra, hogy a helyes úton jársz. Meg kell tanulnod kontrollálni az érzelmedet, úrrá kell lenni a mozdulataidon. Nem szabad így kitörni, vissza kell fognod magad! Szeretném, ha ezt a gyakorlatot töbször is megismételnénk...nagy örömömre szolgálna, ha átathatnák egy cseppet elméleti tudásomból, hogy azt kamatoztatva még jobb harcos légy. Igen, ösztönökkel jó harcos lehetsz, de igezi csak az lesz, aki átlátja mit mozog az ellenfél, mit kell neki rá válaszolnia... elfogadja a harcot, mint elmék csatáját és mint különleges táncot is. Nagyon fontos ez... kérlek, most pihennem kell, holnap örömömre szolgálna, ha velem reggeliznél. lenne ey kis megbeszélnivalónk a tiadlanival és a lovaggal, Nichennel. A küldetéssel kapcsolatos...hogy szólíthatlak?

[Desmond Tiny]

(Fekete Mythar)

*Rezzenéstelenül állja a lány pillantását. Nem tudja hidjen-e neki vagy sem. Elvégre olyan bűbájos teremtés.*

-Ha valamit nem mondok el az azért van mert nem kérdezik és én az adottt pillanatban nem tartom fontosnak. Esteleg olyan dolog amit a "Hallgatag Úr" nem engedi, hogy elmondjam. Nekünk is van afféle fogadalmunk ilyen esetekre.

*Közben visszakiséri a lányt az asztalhoz. Még a széket is kihúzza neki. Majd ő is leül az eddigi helyére. De előtte még azt mondja lágy kedvességel mély baritonján.*

<Még mindíg nem tudom, hogy mi az amit nem mond el. Hát ez remek!>

-Hiszek neked. Ugyan miért ne hinne neked Darton papja. Talán takargatni valód akad? Ha nem nincs szükséged ilyen kérdésekre, még nem adsz okot a gyanakvásra.

[Hakea Ello]

(Miro)

<*Állja. Milyen erős. Bár nem is az a célom hogy megigézzem. A cél Toron, Miro, ne felejtsd el. Az összes többi lényegtelen. Nem szabad kockáztatni semmit. Bár lehet hogy ilyen férfit csak egyszer találok életemben...francba >

-Köszönöm a bizalmat, amit mondtam, ahhoz tartom magam a továbbiakban is. Ha olyan titkaid vannak amiről nekem tudni nem szabad, nyugodtan tartsd meg magadnak, nem fogok kérdezősködni. Bár kétlem, hogy azok olyan gyermeteg, féltve őrzött kis vágyálmok mint amik az én szívemben lakoznak**elpirul**...látod, mégsem akarom őket kitárni neked. Az ember titkok nélkül, akármilyen picik is legyenek azok, sekéllyé, jelentéktelenné válik. Mindazonáltal örülnék, ha jobban megismerkedhetnénk. Te voltál velem a legbarátságosabb, a kezdetektől fogva. És ez nagyon sokat jelent számomra.

*Rámosolyog a papra és elfoglalja a kínált helyet. Mivel még nem vacsorázott, ezért rendel magának valami könnyű ételt, aztán elbúcsúzik az uraktól, még Mytharra kacsint egyszer, aztán fölmegy a szobájába, kulcsra zárja az ajtót, a kulcsot a zárban hagyja, az ablakot becsukja. Leveti ruháit, amulettjét elrejti a titkos fiókba, lefürdik, majd ledörgölt hófehér testét jókedvűen belecsavarja a paplanba és tőrét magánál tartva elszenderedik.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

*Látván, hogy a pap nem haragszik, kicsit megkönnyebbül. Letörli a könnyeit, majd felkel a földről.*
- Őszintén mondja el, hogy ön szerint mi vagyok. Nekem fontos, hogy tudjam, hogy mire jutott.
Nem tudom, hogy mi a nevem. Találjon ki nekem valamit, ami ön szerint hozzám illik. Nincs ötletem. Őszintén még el sem gondolkoztam rajta. Akkor reggel lent leszek a fogadóban, és találkozunk reggelinél.
*Ha megkapta kérdéseire a választ, akkor kilép a szobából, és lesétál a fogadóba. Kér valamit enni, és ha látja a társulat valamelyik tagját, akkor leül hozzá, és elkezd csendben enni.*

[Tysson-lar]

( Bedal Alen)

* Bedal atyai segítőkészséggel, finoman szólal meg.*
- Úgy vélem, te jó ember vagy. nem fontos, mi voltál, vagy ki voltál, az a fontos, most mi vagy. Látom benned multd egy kis szikráját, de ne haygd, hogy a kis parány fénye beborítson. Könnyed, légies mozgásod arról árulkodik, valaha embervadász lehetél... nem akarok elfogultan vélekedni a gorvikiakról, de ismerve őket, kítűnő fejvadászt nevelnek, ezáltal ritka az, ha a sok befektetett enegriát kárba hagyják... ugyenis a mozdulatad...az egész apró kis idegmozgások is arról árulkodnak, nem lehettél ám akármilyen fejvadász... Nagyon örülök, hogy melletted állhatok, hogy velem találkoztál az elsők között, mert a valahai rémisztő önmagaddal -mely nem is oly rég előkerült- egy harc vár rád... szeretnék segíteni a csatában... És a neved.... szeretnélek Ciklonnak hívni. Mozdulatad akár a villámló fellegek, szemed lángol akár egy démoné... szerintem találó. Nos, ha megbocsátasz, kinyújtóztatnám tagjaimat... és kérlek, légy óvatos a hölggyel. Tudod: akit hagynak, hogy átverenek, ostoba!
* Miután a lány kimegy, Bedal egy rántással kiugrasztja újból, a megint elnehezülő válllát. Kezeit jól megropogtatja, majd fájdalommmal veszi tudomásul, az is eltört. Gyorsan összeforrasztja a csontokat, ám a zúzódásokat a természetre hagyja. Ajtaját kulcsra zárja, majd ledobva ruháit nyugovóra tér. Másnap korán kel. Felöltözik, vértjét magára aggatja, tőrét a csizmájába csúsztatja, ám kardját fenn hagyja. Szédelegve, kissé fáradtan sétál a még kietlen fogadóba.*

[Meridian]

(Nichen de Azadyr)

*Nichen a tánc közben Mirot és Mythart figyeli. Látja Miro acán a fájdalmas rándulásokat, de nem szól, csak mosolyog
<kb. ennyire botlábú lehetek én is ...még jó, hogy nemkezdeményeztem>
*Mikor a páros végez, akkor sem szól, csak figyeli a társsaságot, és a jövőn gondolkozik, és élvezia könnyű számokat. Majd amikor a társaság kezd felszállingózni, ő is felmegy a szobába, bezárkózik, majd előveszi másfélkezes kardját, és gyakrol egy kicsit a szűk térben
<Vágás oldalra, ezaz...most fordításból combra, ez is jó, pördül...fej...és végül két kézzel szúr...>
-Na, nem is megy olyan rosszul-mondja magának félhangosan.
Ezután lefekszik az ágyába, kardját maga mellé fekteti a földre, és álomba szenderül. reggel, mikor felébred, fürdővizet rendel, majd miután végzett a fürdéssel, lemegy az ivóba reggelizni.