Új-Pyarron

[Kherion Ran'Dhaal]

(Azrel Lorden)

Azrel feloldott hangulatban beszélget Clauril kisasszonnyal, majd miután helyet foglaltak, megkezdődik az ebéd. Feltünik neki, hogy jó páran az asztal körül a gyönyörű tüneményt nézik.
Amikor a hölgy feláll, és rosszullétre panaszkodva hirtelen lemondja a vacsorát, Azrel meglepődik.
Nem is olyan régen kérlelte őt, hogy tartson vele a vacsora folyamán. Ahogy a nő felállt, észrevette, hogy egy pillanatra furcsa mosolyt, amit a szemben ülő egyik férfinak dobott. A férfi alig észrevehetően bólintott, de ez sem kerülhette el Azrel figyelmét.
<... Itt valami nincs rendjén ...> - gondolta gyanakodva Azrel. < ... Szemmel kell tartanom ezt a férfit... > -tette hozzá magában.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, Dél Cillaga fogadó val szembeni sikátorban.
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének második napján, éjközépkor
Résztvevők: Clauril (Limenel), Sylas Oira (Hakea'Ello), Azrel Lorden (Kherion)
_____________________________________________________________

Clauril:

A sok fel alá járkálás azért több problémádra is meghozza a választ, de ettől függetlenül továbbra is izgatottan, talán még idegesen is tekintesz az este felé. Kicsit aggódsz, hogy vajon nem ver e át a fickó, és nem támadnak e rád majd csapatostul, de ezt a problémát is egy egyszerű csellel fogod megoldani. Röpke idő után aztán dolgaid közül előveszel egy kis vörös bársonyborítású dobozkát, olyat, ami kényelmesen elfér az öledben, és a tetején van rajta két apró kis rés, amin beférhet az ujjad. Leülsz ágyadba, felnyitod a dobozkát.
Néhány perc, vagy talán óra múlva készülődni kezdesz, majd már szinte egészen elszaladt az idő, mire teljesen elkészülsz Ruhádra szürke incogno-t kanyarítasz, alóla csak a szegélyei alól néha kivillanó fekete bőrnadrágos lába és csizmád. Kezeiden könyöködig felérő fekete bőrkesztyűt viselsz a bal karon kőnyéktől a kézfejig acél huzallal erősítve. Felül fekete selyeminget. Arcodra még fölveszed maszkod, aztán úgy döntesz, elindulsz, az idő mindjárt éjközép lehet. Leérsz az első szintre, ahol éppen bál folyik. Ott van a legtöbb lovag, meg egy csomó nemes, gazdag, előkelő ruhákba öltözött vendég. Viszont Lovagodat nem találod ott. Nem tudhatod, hol lehet, de egyelőre nem is fordítod rá az időd, mélyen arcodba húzod csuklyádat, és a tánc és zene forgatagából kilépsz az ekkor is fülledt, meleg utcára, a sötétségbe. A sikátor, amit említettél találkahelynek, csak távolról tűnik sikátornak. Igaz, a holdak és csillagok fényétől eltakarják a ponyvák, de azért továbbra is 20 méterenként 8 méteres magasságban utcai gyertyák égnek, némi világítást adva, annak a kisebb, majdnem 2 fogat egymás melletti haladását is lehetővé tevő utcának, amit te sikátornak hívtál. Viszont teljes nyugalomban tudhatod, hogy nincs ott senki még, sem az embered sem mások, teljesen kihalt az egész.

Azrel Lorden:

Az ebéd után cimboráiddal múlatod az időt, iszogattok, beszélgettek, majd mikor látod, hogy megfigyelésed alanya is elhagyja a társalgószintet, te is úgy döntesz, ejtőzöl egyet. Ez számodra a gyors, frissítő fürdésben merül ki, meg a tiszta ruhában, hisz az, ki egész napos megerőltető lovaglásra, és napi csatákhoz van, szokva, nem fárasztó a semmittevés, csupán unalmas. Mikor visszaérsz, persze már előre teljes díszedben, frissen mosott tiszta ruhákban, kifényezett fértjeidben és fegyvereiddel, persze most csak a kardod, és tőröd lóg fegyveröveden. Barátaiddal társalogsz, de közben nem mulasztod el tekinteteddel folyamatosan keresni megfigyelésed tárgyát.
Fáradozásaidat siker is koronázza, mert mikor már jócskán sötétedik, és már a bál is elkezdődött, megjelenik ismét. A fickót figyelve gyorsan telik az idő. Most érdekes módon nem ártja magát társalgásba, nem keresi mások társaságát, csak figyel, vár, ő is valamire. Biztos Claurira. Aztán éjközépkor láthatóan valamiért elindul, és gyors léptekkel halad át a báltermen, alig bírod követni tekinteteddel, és arra esélyed sincs, hogy megtud, mi váltotta ki ezt a hirtelen mozgásváltozást nála. Hamarosan eltűnik a szemed, elől, mikor is felállsz, és utána indulsz, de az egyik ablakon keresztül ismét fel figyelsz a fickó sziluettjére a sötétben, amint nyílegyenesen a teret szegélyező házsorok közötti egyik sikátor felé tart. Mintha ott a távolban a lámpák fényénél szintén látnál egy alakot, de lehetetlenség ilyen távolságból és ilyen sötétből kivenni.

Sylas Oira:

Miután beszélgetéseidből eddig kiderült, ma este is bál lesz itt a fogadóban este, ami késő éjjelig elhúzódik majd. Miután pihentél, úgy döntesz a bálra való tekintettel oda illő ruhát öltesz, már amennyire ezt megengedheted, majd miután odalent elhelyezkedtél, vársz!
Hamarosan meg is érkezik a lány. Magabiztosan vág végig a zsúfolásig telt bálteremmé alakított étkezőn és társalgón, majd kiviharzik a teremből a főkapun keresztül. Tényleg egyedül van, láthatóan őt nem követi senki. Utána indulsz, majd kiérsz az utcára, és itt is, némi előnyt hagyva neki követed, majd mikor megáll, elkezded beérni.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*A lámpák fényétől kicsit védettebb helyen áll meg szorosan a fal mellé simulva. Mikor visszafordul a szálló felé, akkor látja, hogy mögötte jött a férfi. A szíve a torkában dobog, de megpróbál nyugalmat erőltetni magára. Csuklyáját jól előrehúzza, és köpenyét is maga elé hajtja. Jobb keze a tőre markolatán nyugszik. Fejében varázsszavak járnak. Tudja, hogy a tőrrel nem ér sokat, de valamekkora biztonságérzetet ad neki.*
<... Lehet, hogy mégis elkellett volna hozni Hasimot. Mi lesz, ha mégsem lesz egyedül? Nyugalom. Látszódjak magabiztosnak. Az úrnő figyel. Nem először adta már jelét, hogy kedves vagyok neki. ...>

[Kherion Ran'Dhaal]

(Azrel Lorden)

* Mikor az ismeretlen férfi mellet észreveszi a másik alakot - aki mindvégig mozdulatlanul várja, hogy a megfigyelt személy beérje -, kíváncsi lesz annak személyére, bár sejti, hogy ki lehet az. Elgondolkodik következő lépésen, végül határoz, és magabiztos léptekkel elindul a kijárat felé. Kíváncsisága arra ösztönzi, hogy felfedje a rejtélyt, mindezt téve úgy, hogy észrevétlen maradjon, amíg lehet.

[Hakea Ello]

(Sylas)

*Mikor megtudta hogy bál készül, a tömegben való könnyed elmerülés végett kikölcsönöz magának egy odaillő ruhát. Incognóját magánál tartja, hátha szüksége lesz a feltűnésmentes eltűnésre. Mikor keresettje megjelenik, megvárja hogy kimenjen az ajtón, felveszi az imént említett ruhadarabot és halk, megfontolt léptekkel követi a nőt. Mihelyt látja hogy megáll, jól megnézi van-e nála fegyver, nyugodtan, de lehetséges támadásra felkészülten vele szembe áll föl az utca másik oldalán. Incognója csuklyáját mindvégig hordja. Rövid hatásszünet után megszólal, hangja nyugodt, minden érzelemtől mentes.

-Eljöttem, ahogyan azt ebéd közben megbeszéltük. Öröm látni hogy egyedül jöttél. Ideje elmondanod hogy mit is akarsz pontosan tőlem. Ó, és ne sunnyogj az árnyékban, nem a magadfajtának találták ki.

<Most ráijesztek és lehet hogy nem lesz szükségem harcra...>

*Az árnyak hirtelen elszakadnak a boszorkány mellől, nem kötődve többé régi helyükhöz. Elillannak mellőle, mint csepp a forró kövön, és új alakot öltenek, lefolynak az útra, át a szemközti házak falaira és ijesztően kaotikus mintába rendeződnek.

//pm ment, Könnyűléptű!//

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*Megrémül attól, hogy az árnyékok megmozdulnak körülötte. Össze is rezzen, de a meglepetés csak pár másodpercig tart. Arcán indulat jelenik meg, és a maszk sötét szemgödrei pár pillanatra felizzanak vörösen, de ki is húnynak azon nyomban. Közelebb lép pár lépést a férfi felé, és az árnyékok felé nyújtja a kezeit. Azok megint megmozdulnak és visszakúsznak a nőre eltakarva annak majdnem teljes testfelületét.*
- Vagy talán mégis. ... Ne játszd itt a hülyét. Csacsogd el, hogy ki küldött utánam. A türelmem határos.
<... Bajban vagyok. Mágiahasználó. Nem biztos, hogy elbírok vele. Remélem többet néz ki belőlem mint ami vagyok. ...>

// Én nem írok PMet. Majd MSNen megbeszéljük. //

[Hakea Ello]

(Sylas)

*Örül hogy elérte a várt hatást. Majd öröme rögvest eltűnik mikor látja a vörösen felizzó szemgödröket, szinte ugrásra készen áll. Mikor a nő elorozza az árnyakat, elbizonytalanodik, kérdésére nem is ad rögvest választ, előbb fel sem fogja.

<Hogyan csinálta?! Erre a Tűzkobra papjai nem képesek! Netán közülünk való? Vagy az Úrnő kegyében áll? Bár...ki tudja kiknek adott még hatalmas Morgena az erejéből. Ideje tiszta lapokkal játszani. Lehet hogy ráfázok...nem. Istennőm erős. És ha őt is pártfogolja, nem engedi hogy gyermekeinek bántódása essen.>

-Te beszélsz itt türelemről? Pfeh. És különben is, miket zagyválsz te itt? Semmi közöd hozzá hogy mi járatban jöttem Píronba. Egyet viszont elárulhatok, ÉRTED bizonyosan nem. Jó lenne ha visszavennél arroganciádból és végre elárulnád hogy mit is akarsz tőlem.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*Teljesen megzavarodik a férfi mondandójától. Az árnyakat hagyja visszatérni eredeti állapotukba. Kicsit hebeg aztán megszólal.*
- Én ...én nem ... értem. Azt hittem, hogy engem ... na elég! Ne zavarj össze. Nem akarok tőled semmit. Azt hittem, hogy utánam kémkedsz. Szóval bökd ki hogy mit akarsz, mert nem tudom mit csinálok...
*Előkerül a köpenye alól egy keskeny hosszú tőr. De nem támad vele, csak nyomatékosítja mondandóját. Második pillantásra észreveheti a férfi, hogy a tőr markolatgombja egy zártszárnyú holló.*

[Hakea Ello]

(Sylas)

*Mikor meglátja a holló alakú markolatgombot, elmosolyodik magában.

-Azt hiszed érnél is valamit a kis tőröddel? Ne nevettess már. Hehe...nem is tudod milyen jót tettél magadnak azzal hogy mégis előhúztad. Áldott vagy. Ideje bemutatkoznunk, nemde? Sylas vagyok, a Farkasok rendjéből. Ha megkérhetnélek vedd le a maszkod, és akkor talán nyíltabban is tárgyalhatnánk.

*Mihelyt befejezte mondókáját, leveszi csuklyáját és egy sejtelmes mosolyt ereszt meg a nő felé.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*A férfi közvetlensége újból meglepi. Lejjebb ereszti a tőrt. A maszkjára tett említésre hátralép egyet, mintha félne attól, hogy a férfi megpróbálja majd levenni azt.*
- Farkasok rendje. Morgena papja lennél? Akkor tényleg nem vagyunk ellenségek. A maszkom ellenben a helyén marad mindkettőnk érdekében.
*Elrakja a tőrét, majd ismét közelebb lép a férfihoz, bár most közelebb mint eddig. A csuklyáját ő is leveti, majd odanyújtja a kezét.*
- Hívj Claurilnak.

[Hakea Ello]

(Sylas)

-Örvendek a szerencsének öhm...Clauril. Nem fogom illetlenségnek venni ha a maszkod a helyén marad, ha nem kívánod levenni semmiképpen, legalább magyarázd meg, mi okból. De rád hagyom. Jó hogy már az első estén találkoztam valakivel aki az Úrnő sugallatai szerint cselekszik. És igen, pap vagyok. Shulurból érkeztem, küldetésemről lehet hogy később felvilágosítalak egy biztonságosabb helyen. No és veled mi lesz? Továbbra is a sötétben kell tapogatóznom ha kiléted érdekel? Legyél szíves világosíts fel hogy honnan jöttél és mi dolgod van itt a pogányok fellegvárában.

*Közelebb lép és suttogva beszél Claurilhoz

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

<... Ilyen könnyen azért nem adom ki magam. Még nem ismerem eléggé. ...>
- Kérlek ne haragudj meg rám, csak tapasztalatból tudom, hogy nem jó ha valaki lát az igazi valómban. Egyenlőre legyen ennyi is elég.
*Közel lép a férfihoz, és behúzza a fal mellé a mégsötétebb árnyékok közé.*
- Nem szeretném, ha illetéktelenek idő előtt kiszúrnának minket. Itt helyben annyit mondhatok, hogy én is északról jöttem. Pontosabbat és többet majd biztonságosabb helyen.
Megdöbbentő, hogy az Úrnő milyen hamar egymás útjába vezetett minket. Ez nem lehet véletlen.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, Dél Cillaga fogadóban valahol
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének második napján, éjközép után egy kicsivel
Résztvevők: Clauril (Limenel), Sylas Oira (Hakea'Ello)
_____________________________________________________________


Clauril:

*A sötéthez szokott szemed felfedezi a közeledő mozgást. Nem telik bele sok idő, mire nyilvánvalóvá válik, az alak, aki felétek tart a sötétben, enyhe lassú oldalazó kerülővel lopakodik felétek. Bár ezt elég nehezen teszi, mivel hogy már innen hallatszik vértje lemezeinek összecsúszásainak nesze. Ha nem volna a fogadóból kiszűrődő zene nagy hangja, szabály szerint csörögne járás közben.

Sylas tekintetedet követve szintén konstatálja a helyzetet, gyors pillantást vet rád.
Mindketten átlátjátok, hogy nem maradhattok, és bár még túlontúl rövid ideje ismeritek egymást ahhoz, hogy meg is bízzatok egymásban, mégis egyszerre iramodtok el. Mindketten jó érzékkel az árnyékokban haladtok, talán még néhány pillanatig befolyásoljátok is őket, hogy a lámpák fényében ne árulják el mozgásotokat. Csakhamar elértek a legközelebbi háztömböt, ám ekkor meghaljátok nyomotokban követőtök csörgő futását, ám ti jóval könnyebbek, ennél fogva gyorsabbak is vagytok nála, megléptek befordulva a háztömb sarkánál. A hőség hirtelen nem is lesz érezhető, ahogy az adrenalin lehűti az ember idegeit. A csörgés nem múlik, és csak lassan távolodik. Újabb kereszteződés! Jobbra vagy balra? Balra vissza a fogadóhoz, jobbra az ismeretlenbe.
Vissza! Az irány bal. A zaj közeledik a fordulóhoz. Belehúztok, lépteitek apró visszhangjait elnyeli a hullámzó meleg, bár ti ebből semmit sem éreztek, az adrenalintól felfokozz érzékeik minden neszt, minden árnyaltnyi fényváltozást jeleznek, és minden visszhangot verő léptetekért átkozzátok magatokat, amiért nem tudtok halkabban és gyorsabban is futni egyszerre. Pont kiértek a háztömb szélénél és elkerültétek a leleplezést. Ám jó érzékkel nem balra, hanem jobbra fordultatok, nem a fogadót véve célba, hanem a tér szélén álló házakat. Azokat nem világítja meg lámpa, remek búvóhely, még aki tudja is ezt, és üldöző, az sem tudna követni ott titeket. Hamar nagy távolságra éltek, de csak egy árnyalattal vagytok kevésbé sietősek. Az adrenalinfröcs hatása csökken, lassan, de biztosan ki fogtok fulladni a nagy meleg és a megerőltető futás után, folyamatosan lassultok. Igazából elmétek azt súgná, hogy jobb lenne megkerülni az egész teret, de megérzésetek diktálja, nincs akkora veszély, mint amilyenre lehetne számítani. Már a tér azon részén jártok, ahonnan a Fogadó háta látszik, mikor úgy döntötök, visszaindultok. Eléggé kifújtátok már magatokat ahhoz, hogy ismét sietősre foghassátok. Az épület hátában az oszlopok között széles kocsibejárók vannak, ahova a hintóval, vagy egyéb hasonló szállítási eszközzel érkezők lovait, hintóit viszik be éjszakára. Itt mentek le, ki van ugyan világítva minden, se neki sincs a közelben, és a zajokból ítélve a távolban sem. Odalent az épület alagsorában, ahova a kocsibejárók vezetnek, istállószag fogad. Lovak pihennek karámjaikban, velük szemben állnak a hintók, kocsik, kordélyok, szekerek, elkülönített tárolókban. Némelyik karámnál csak 1 ló áll, és van, amivel szemben nem is áll semmilyen hintó, vagy koréj. Utatok hamarosan véget ér, ajtóhoz értek. Az ajtón túl lépcső vezet, elég keskeny, néhány forduló után oda értek, ami valahol az első szint közepénél lehet, bent a recepció mögötti, csak a személyzet által használt részben. minden szép, mahagóniszínűre festett fából van ácsolva körülöttetek, a fa padlón vörös szőnyeg. valami átjrórészben lehettek, ahonna több ajtó is vezet, egészen pontossan 4 irányba, egy előre, egy hátra egy bal és egy jobb oldalra. Ez előtetetek lévő félig nyitott ajtón át egy folyosót láttok be, ahonnan zajok szűrődnek ki, és látjátok a recepciót is. Balra nyitot ajtó, rövid folyosó, majd arra még egy, zárt ajtó, jobbra közvetlenül csukott ajtó, hátatok mögött az előttetek lévőhöz hasonló folyosó, ám anak a végén nincs semmi, csak még egy ajtó.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*Újra kislánynak érzi magát, aki bújócskázik az árnyékok között. Bár itt most komoly dolgokról van szó, és egy rossz döntés akár az életébe is kerülhet, de az izgalom benne van. Ha meg félne a veszélyektől, nem lenne itt. Mindig az izgalom éltette. Hát most megkapta.
Nem is a forróság zavarja, hanem, hogy nem szokott ekkora menekülésekhez. Az elmúlt pár hónapban berendezkedett egy kényelmes életmódra. Testével mindig is foglalkozott, de inkább csak annak formájával, mint kitartóképességével. Most itt a futás végén szinte a papnak kell húznia maga után. Hamar kifújja magát és már azt tervezi, hogy hogyan bizonyosodjon meg, hogy a vele menekülő férfi valóban az akinek állítja magát. Nem lenne mulatságos, ha lakosztályában, amikor kiszolgáltatott, meglepné valamivel. Bár, ha az életére akarna törni, már megtehette volna. lett volna rá bőven esélye. Örül, hogy Sylas nem erősködött a maszkjával kapcsolatban.
A gondolatmenetének végére érnek a folyosóelágazáshoz. Clau nem gondolkozik sokat. Belekarol újdonsült társába, és egyenesen elindul a recepció irányában. Nem akar időt veszíteni. Az üldöző miután megunta a futkározást, biztosan bejön a szállodába, és mire a recepcióra ér, a nő már fenn akar lenni a lakosztályban.
Ha a pap nem ért egyet az irányválasztással, akkor érveit neki is elmondja.*

[Hakea Ello]

(Sylas)

*Futhat. Megint. Megszokta már, mégis mindíg hatalmas testi és szellemi megerőltetést jelent számára. Míg utóbbi inkább kellemes, és a szükséges izgalmat biztosítja, teste viszonylag hamar kimerül. Megnyugvást talál abban, hogy a nő ugyancsak kifárad és nem csak miatta állnak meg pihenni. Mikor ideje akad, elgondolkozik azon, hogy mikor volt része utoljára ilyen kalandos menekülésben.

<Ha nem lennénk életveszélyben, még romantikusnak is találnám. No, de félre a kósza ábrándokkal, ráérnek még később.>

*A kereszteződéshez érve végigfuttatja hamar gondolatmenetét, és megvárja a nő reakcióját. A recepció felé vezető utat választaná ő is, mivel alaphelyzetben hasonló veszélyes, de legaláb kiszámíthatóak a következmények, és lehet hogy még reagálni is lesz idejük. Mikor látja hogy ugyanazt fontolgatják, Claurilra néz és biccent hogy indulhatnak.