A nő megkuncogja a felismerést, nem gondolta át, mit enged ki vöröslő ajkain túlra. Haurus munkájában figyelemre méltó momentumra lelhet, ki miután levágta a kézfejet a csuklóról, talán meglepődéssel, talán csak egy "és tényleg" gondolattal vagy csak pár káromkodással nyugtázza, hogy a kézfej nem, hogy nem akar megpihenni erre, hanem szóra méltó sebességgel kezd elmászni, ahogy látja, egy tábortűz körüli kerülővel menne is be a susnyásba, a visszaút irányába.
-Irányérzékre vall. Érdekes.
Jegyzi meg a nő a jelenetet, majd Haurus felé tekint, reakciót várva, egyébként magát helyezi szolgálatba.
Mook ezek után élvezi a nő kellemes figyelmét a történetével. És még a sértegetést is elengedi a füle mellett, majd újra Haurus felé vándorol, hogy meséljen.
Az eső gyorsan jön, szó nélkül és gyorsan zuhévá válik.