Rise of the Runelords kampány I. rész - Burnt Offerings

[Castor de Vinter]

[Castor de Vinter]

______________________________________________________________________________________________________________
I. rész: Fesztivál és Tűz
______________________________________________________________________________________________________________



Mindannyian együtt érkeztetek a városba. Egy 40 km-rel odébb lévő fogadóban találkoztatok és -mint közös múltra visszatekintő harcostársak- úgy határoztatok, hogy az út hátralévő részét már együtt teszitek meg Sandpointig.
Felemlegettétek a régi karavánkisérős emlékeiteket, meg Abstalar atyát. Az út idáig -hála Desnának- eseménytelen volt.
A városka utcáit a fesztivál tiszteletére színes szalagokkal zászlócskákkal díszítik, néhány polgár mosolyogva virágszirmokat szór rátok az ablakából, ahogy megközelítitek a katedrális utcát, amely valóban fenséges látványt nyújt, megérte szenvedni vele. Utcai zenészek muzsika szava mellett, énekszó és kacagás, hangjai, illetve sűlő kolbász, bor, sör-és mézeskalácsszag kíséretében vonultuk addig a pontig ameddig az összeverődött tömegtől lehet. Épp az üdvözlőbeszédek folynak.
A katedrális előtti pódiumon megpillantjátok a város nagyjait, mindenki eljött erre az eseményre aki számít.
Kendra Deverin polgármester

barátságos és izgatott hangon üdvözli az egybegyült városlakókat és a fesztiválra érkezett látogatókat. Elsüt egy viccet arról, hogy még Larz Rovanky, a közismerten munkamániás tímár is eljött, hogy jól érezze magát.
Belor Hemlock sheriff

emlékezteti az egybegyülteket arra, hogy este máglyát gyújtanak az öt évvel ezelőtti tűzvészben -amelyben a régi kápolna is odalett- elpusztult városlakók emlékére. Elkomorítva az amúgy vidám hangulatot.
Szerencsére Cyrdak Drokkus,

a sandpointi színház tulajdonosa ismét vidám szavaival oldja a kissé megfagyott hangulatot és tájékoztatja a nagyérdeműt, hogy mindenkit meghív a saját szerzeményének ősbemutatójára, melynek címe a "Hárpia átka", melyben a hárpia királynőt nem más játssza mint a méltán híres, gyönyörű és csodálatos magnimari díva,Allishanda!!!
A férfiak részéről általános fütty, kurjongatás és ováció hallatszik, úgy nész ki jó sokan készülek arra az előadásra!
Ezután a Fecskefarkúak Kibocsájtásának rituáléja következik, amit a jó Abstalar atya celebrál.
Az atya és akolitái betolnak a térre egy nagy fedett rakterű kocsit. A jó atya elmond egy példabeszédet arról hogy mikor Desna először szállt a földre, visszaadta egy vak gyermek látását, majd jutalmul a neki nyújtott segítségért, halhatatlan pillangóvá változtatta őt.* A kocsi fedelét elhúzzák és sok ezernyi fecskefarkú pillangóból álló raj árasztja el a téren álló embereket. A gyerekek visonva próbálják elkapdosni őket, de különös módon egyet sem sikerül megkaparintaniuk, mindenesetre ők nagyszerűen szórakoznak ezzel.
Ezután a formális rész véget ér, és van egy kis időtök köszönteni egykori megbízótokat, illetve ma minden tavernában és kocsmában ingyen ebéd van! Beszélik: a legjobbat enni Ameiko Kaijitsu -ő a legismertebb varisiai a városban- híres tavernájában a Rozsdás Sárkányban lehet. A currys lazacáról ódákat zengenek.
A hivatalos ünnepség ezzel még nem ért véget, nap fénypontja, a Katedrális felszentelése, erre majd ebéd után, délután fog sor kerülni, amit -természetesen- Abalastar fog vezetni.
/OFF: *=Mondjuk, ez szerintem inkább ordenáré kibaszás, de hát, ez volt a modulban leírva... /

[Quator ar Zaraquer]

Guile d'Grass

*Jó újra Sandpoint utcáin poroszkálni. A sok finomság és ínycsiklandó illat miatt nem csak Bonaparte nyelve lóg ki a pofájából, hanem az enyém is, ahogy megnyalom szám szélét a kilátásban lévő ingyen zabálás gondolatára.
Ahogy a régi bajtársakkal egyre beljebb jutunk a városba, az integető és minket is köszöntő tömeg jóindulatát vidám kalapozással viszonzom.

Az éppen folyó nyitóünnepséget nem akarom zavarni, így inkább keresek egy jó kilátást biztosító helyet és leszállva kutyámról, nyakamat nyújtogatva figyelem a fellépőket. A polgármester asszony még mindig nem szokta meg igazán a nyilvános beszédeket. A sheriff is ugyan olyan mogorva, mint általában. Nomeg a színház igazgató is tudja, hogy mivel csalogassa a népeket az új szrzeményére! Dívát ide és a férfiak is színházba vonulnak! ... Nem tudom még, hogyan alakul a nap. Ám elhatározom, ha érkezésem lesz rá, akkor én is megnézem azt az ősbemutatót!

A pillangók szélnek eresztésével lezárul a délelőtti "kötött program" és kezdetét veszi a kötetlen üdvözlések sora, valamint a felkészülés az ebédre. ... Nem túl rámenősen, de igyekszem a futkározó gyerekek és a figyelmetlen felnőttek között utat dúrni magamnak a jó atyához.*

- Üdvözletem Atyám! Desna kegyéből ismét találkozunk! ... Nagyon szép lett a katedrális és az ünnepség se hétköznapi! Hogy van manapság a mi jóságos lelki vezetőnk?!?

*Közben fél füllel követem a helyi étkezdékről folyó diskurzusokat is. Az eddigiek alapján apáék nem tudtak eljönni vagy még nem értek ide. Legalábbis emlékeim szerint anya főztje volt a legfinomabb széles e világon! ... Na azért ez a currys lazac se lesz utolsó, az biztos. *

[Azekien]

Azekien Deldrimor

Mikor találkoztam a többiekkel Sandponttól nem messze érdekes volt hogy mindennyiunkat meghivtak a fesztiválra és a catedrális megnyitó ceremoniájára. Mindegy talán véletlen egybeesés. Bár tény hogy jó találkozni régi ismerősökkel. Mind érdekes történettel szólgáltak. Vannak jó és kevésbé jók.

A városba érve meglepődök Sandpoint városán milyen szépen fel lett diszítve. Nagyon jó munkát végeztek a város lakok. Hmm szép Kendra mindig ilyen jól nézett ki? Na mindegy ez most nem számít. A műsor jó a catedráis is szép. De nekem ez olyan mű mintha valami nagyon megváltozott volna.

Látom Guile barátom megpróbál nézelődni aranyos ezzel a kis termetével, persze nem kötözködnék vele sose meghát a félszerzet lányok a legszebbek a világon és kitudja nincs-e valami másod unokatestvére aki mindent visz.

- Guile felemeljelek? Csak vicceltem hagyd a picsába.

Jól tudom te itt születtél, mivel ebéd után lesz a Katedrális felavatása vagy mi, nem figyeltem annyira, ebédelni megyünk együtt?

Hagyom érvényesülni szegényt látom nagyon akar köszönni az Atyának. Na mindegy megvárom aztán megyünk ebédelni valami finomat a többit nem tudom még. Közben megkérdem a többieket: - ti mit terveztek nem furcsak hogy pont mind meglettünk hivva? Vagy csak én vagyok paranoiás....

[Con Larrodan]

Eiresin Wyntumal

* Sandpoint... sosem töltöttem itt hosszú időt. Legtöbbször csak átutaztunk. Néhány alkalommal pocsolyarészegre ittuk magunkat, máskor meg kombináltuk a kettőt. Ami viszont hót ziher, hogy ilyen verőfényes napsütésben még tutira nem láttam ezt a porfészket. Nem is értettem a meghívót. Biztos Guile miatt van, ő a helyi szerzet. - Höhö - felröhögök saját tuskóságomon, s mielőtt még nagyobb feltűnést keltenék meghúzom a butykosom, hogy aztán az állott víz ízére elfintorodjak.*

- Adjonisten. - köszönök kurtán a "kollégának". Én amondó vagyok szerezzünk valami jóféle nedűt, mert teljesen kitikkadtam. - hogy aztán szavaimnak nyomatékot adva, korábbi arcvonásaimat tökéletesen lemásolva a poros földet itassam a madárlátta folyadékkal.

* Ám Guile továbbra is jó "bogárhívőként" Zantus atyával bratyizik. Ez az ő dolga, biztos régről ismeri. Nem hibáztatom. Így hát Azekien és Uldill felé fordulok. *

- No? Egy jó pofa sör, meg valami sült madár? Höhö, tudom ám, hogy a ti bendőtök is korog, visszhangzik, mint a Ravenwoodi templomtorony. Megnézzük azt a neves Sárkányt?

- Furcsa? - kérdezek közben vissza a paplovag kérdésére. Franc se tudja kiket hívtak még meg. Meg azt se, hogy Gulie miket mesélt rólunk az öregeinek. Tán azt hiszik, hogy hősök vagyunk. - vigyorodom el.

[Con Gosep Romuald]

Uldill Indiml

A múltban mindig is szerettem vájkálódni, így jó emlékeim vannak a többekkel kapcsolatban a közös történeteket felelevenítve jókat derülök néha rajtuk főleg, hogy egész kis szórakoztató kompánia alakult a közegből. Így a 40 kilométer nem is tűnik soknak és annyira fárasztónak. Megérkezve Sandpointba a köznép fellelkesült köszöntése és a fesztivál hangulat magával ragad. Sodródva az események folyamatával, nem tűnik rossz ötletnek, amit a társaim felhoztak, mint egy ötletet, hogy pihenjünk meg együnk és igyunk valamit.

- Természetesen ki nem hagynám. Úgy is megéheztem és hát mit ne mondjak én is szomjas lettem. Ám de a Katedrális felszentelésén illene ott lenni főleg majd a szertűzön. - jegyzem meg óvatosan társaimnak, és csatlakozok ebben is hozzájuk. - Induljunk akkor.

Közben a tűz áldozatai járnak a fejemben, nem is oly régen volt ez, igaz én nem voltam jelen, de hallottam rémséges történeteket, mi történhetett itt...

[Castor de Vinter]

/OFF: Miután jópárotokban megfogalmazódott a kötelezően megmagyarázandó kérdés hogy miért pont ti, idézem még egyszer a háttérviláginfókból ami ott leírtam:
______________________________________________________________________________________________________________
A karakterek kapcsolódása a kalandhoz:
______________________________________________________________________________________________________________

"A szállítmányok biztosítására karavánkísérőket fogadtak, ezek voltatok ti.
Így ismertétek meg a kedves, töprengő atyát, aki személyesen toborzott benneteket erre a feladatra.
Most hogy a nagy mű elkészült, ideje felszentelni. Az atya erre az örömteli eseményre benneteket is meghívott. Tulajdonképpen ezért érkeztetek ide; az atya üzent, hogy szeretné ha látnátok mihez is kellett asszisztálnotok anno, és érezzétek jól magatokat a Fecskefarú Fesztiválon..."/

/Guile/
Míg a többiek a paranoiás tévképzeteiken vacilálnak, várható ingyen ebéd élvezetéről beszélnek, vagy épp úgy tesznek mint akik az életben nem találkoztak még Abstalarral, te vetted magadnak a fáradtságot, hogy minden gyanú nélkül köszöntsd a régi ismerősödet.
Abstalar nagyon megörül neked, két kezébe zárja a kezed és úgy rázogatja:

-Guile, Guile! Hála Desnának! Imádkoztam az Úrnőhöz hogy vigyázza lépteit, és lám eljött!
Bűszkén húzza ki magát és mutat a katedrálisra.
-Mint látja a szekereken szállított kövekből, üvegből, és rönkfából ez lett! Ön és a társai igen jó munkát végeztek a kíséréssel, nem kis részben az önök érdeme is hogy ez a katedrális elkészülhetett! Apropó a társairól semmi hír? Reméltem hogy kíváncsiak lesznek mit hoztunk ki abból a rakás kőből.../OFF: Az atya nem látja a sokaságtól a te társaid, ők meg nem jöttek veled Abstalarral beszélni./
- És a jó híreimnek nincs vége ám! Tudja a fesztivál rengeteg utcai árust, és kereskedőt csábított a városba, köztük a szülei mozgó kifőzdéjét is. Igen, tudom a következő kérdése biztos az lesz, hogy honnét tudom, nos a mi jó sheriffünk alaposan kikérdez mindenkit aki területfoglalási engedélyt kért, így derült ki a kapcsolat magához. Ha beszélni akar velük, a Színház előtt állították fel a kocsijuk.
-Mondanám hogy próbálja ki Ameiko tavernájának főztjét, de őszintén szólva én is az anyám kosztját tartom a legfinomabbnak. -mosolyodik el.
A válladra teszi a kezét, mintha meg akarna áldani:
- A felszentelés után szívesen meginnék egy kupa bort a Rozsdás Sárkányban. Van kedve velem tartani?

/Mindenki más/
Guile otthagyja az egymással folytatott diskurzust és elmegy köszönteni az atyát. Mivel egyéb cselekvést nem jeleztetek a reagotokban, illetve kifejezetten megerősítettétek, hogy hagyjátok a félszerzetet érvényesülni, ti a terveteknek megfelelően elindultok a Rozsdás Sárkány Taverna felé.

Uldill Indiml
Közben a tűz áldozatai járnak a fejemben, nem is oly régen volt ez, igaz én nem voltam jelen, de hallottam rémséges történeteket, mi történhetett itt...

Dobhatsz egy próbát Knowledge (Local)-ra.

[Quator ar Zaraquer]

Guile d'Grass

*Nem is figyeltem igazán a többiek morgolódására. Egyértelmű volt, hogy ha már Abstalar Atya meghívott minket, akkor illő köszönteni és köszönetet mondani a jó papnak. Éppen ezért igen meglepett képet vágok, amikor az Atya a többiek hogy és hollétéről érdeklődik.*

- Hááát... ööhm. ... Az előbb még itt voltak mögöttem.

*Vakarom meg kócos üstököm, a kalapomat félre tolva és körülnézve magam mögött a tömegben. Aztán jön a felismerés, hogy a másik három jómadár levágta az utat a fogadóig. Erre kissé elsötétül tekintetem, de azért nem hagyom, hogy a pillanatnyi ború elnyomja alapvetően derűs kedélyemet.*[/]

- Atyám, ezek a lókötők már valami ivóban állnak sorba a pultnál.

[i]*Viszont ezzel nincs vége a meglepetéseknek! Hiába dagad a májam Abstalar Atya hálája és méltatása miatt. Nomeg hiába ég a képemről a bőr a többiek faragatlansága miatt. ... Mégis a nagy hírre még a lélegzetem is bennakad és felcsillannak szemeim: A szülők mozgó kifőzdéje itt van! Család, mentor és étel-ital egy helyen!*

- Hhh... Ez igaz Atyám?!

*Legszívesebben már dúrnám is át magam tökön-paszulyon a Színház elé. Ám az Atya mosolya és megértő szavai megnyugtatnak, mintha tényleg áldást mondott volna.*

- Elnézést Atyám a hirtelenségemért. Már több éve, hogy nem tudtunk személyesen is találkozni felmenőimmel. ... Természetesen a szertartás után örömmel iszok önnel, akár több kupával is. Ha nem haragszik, most megyek is. A felszentelésre mindenképp itt leszek! Addig is Desna áldja Atyám!

*Ezzel a hívei gyűrűjében hagyom a papot és tényleg nekigyürkőzöm, hogy minél hamarabb Bonaparte mellé érjek és utána irány a Színház tér. Az oda úton izgatottam igazgatom az út porától fakó ruhámat, de végül úgy döntök, hogy sokkal jobbat nem tudok ilyen hirtelen kihozni magamból, a találkozást pedig nem halogatom tovább cicomázással.
Ha megpillantom a mozgó kifőzdét, pár pillanatig csak lesem, hogy feltűnik-e anyám, apám vagy épp öreg mesterem. Végül úgy döntök adok egy kis teátrális belépőt a dolgokhoz, ha már fesztivál és Színház tér. Ezért kalapomat előre tolva kissé lehajtott fejjel dúródom a kiadóablakhoz. Majd, ha megkérdezik mit kérek, akkor széles mosollyal felkapom a fejem a szülők láttán.*

- Mindent, de csak egy családi ölelés után!!!

[Castor de Vinter]

Guile
A kifőzdés kocsihoz a szüleid szereztek valahonnét összecsukható asztalokat és padokat, amiket megtöltenek most a vendégek a Színház előtti téren. Maga az igazgató Cydrak is itt tömi most a fejét népes társulatával, dicsérve anyád főztjét hogy miért nem nyit állandó helyet a városban.
Kiszúrod Davort, amint egy bőrparaván mögött húst aprít.
Mikor felfeded magad, a szüleid odahagynak csapot-papot és a nyakadba borulnak:
-Kisfiam!
-Fiam!
-Guile!
-A sheriff említette hogy dolgoztál a papnak, reméltük, hogy a Fesztiválra felbukkansz te is!
-Jaj, hogy megnőttél! Az én erős fiam! De hiszen te csont és bőr vagy! Miért nem eszel rendesen? Vedd le ezt a koszos ruhát, ezt ki kell mosni! Az Istenekre mik ezek a sebhelyek? Davor! Mintha azt mondtad volna, csak gombászni mentek az erdőbe!
-Nahát Bonaparte is hogy megnőtt! Mikor utoljára láttam még kis kölyök volt aki egyfolytában a fenekeben volt hogy kaját kunyeráljon!

Davor is odahagyja a munkáját. Az ősz üstökű félork rád villantja agyarait, és keményen meglapogatja a vállad.
-Nohát. Csak megállsz a lábadon Guile. -morogja bólogatva, büszkén. -Jó hogy jöttél, nyugtalanító nyomokat találtam az erdőben...
-Meg a nagy fenéket! Te mindig nyugtalanító nyomokat látsz az erdőben Davor, különben is muszáj ezzel kezdeni? Még csak most jött! Nem viszed el a fiamat az erdőbe a sárban szaglászni, mert arra végezte egy grizzly a dolgát!
-Milyen grizzly? Ez most teljesen más...
-Nem érdekel! Ünnep van, a fiam itt van, hagyjuk most az erdei kecskebogyókat másnaprja jó?
Davor sóhajt egyet:
-Jól van bocsánat, hozok enni Guilnak és Bonaparténak! -mondja megadóan Davor

Mindenki más
Ez a hatalmas épület Sandpoint legrégibb fogadója, a homlokzat tetején egy gyönyörű kidolgozású -és eléggé rozsdás- vas sárkány dombormű, ami meg van hosszabítva egy vasrúddal a villámcsapások elvezetése miatt. A gyönyörű és népszerű tulandonosnő Ameiko Kaijitsu gondozásában a hely nemcsak a város legnépszerűbb étterme (nagyrészt fűszeres, egzotikus ételekkel), henem remek bázisa a városba érkező látogatógnak, kalandoroknak felfedezőkenk, akiknek ha híreket akarnak cserélni, ez az első uticéljuk, hiszen az Elveszett Partvidéken kevés utazó jár. Ameiko szépségét már csak zenei készsége múlja felül, nem múlik el este a tavernában, hogy a hölgy ne adna elő egy-két dalt. Beszélik: érzékelhető némi ellenszenv Ameikó és a színigazgató Cydrak között, aki soha nem mulasztja el a lehetőséget hogy a nyelvét köszörülje rajta; de senki sem érti igazán a rivalizálás mögött rejlő okokat. Nagyobb aggodalomra ad okot Ameiko kalandor természete és a családja között fennálló konfliktus, ami miatt el is hagyta családját. És nem is akármilyen családról van szó, az apa a városi tanács tagja, veztő nemesi familia feje. Egy éve egy katasztofális misszió után tért vissza a városba (amelyről soha nem beszél), megvásárolta és felújította a Rozsdás Sárkányt, tovább növelve apja megbotránkozását, nemtetszését. Bár Ameiko állítja hogy nem törődik az apja véleményével, kitérő válaszokat ad, mikor arról faggatják, miért is adta fel a kalandozást. Néhányan azt gondolják, hogy titkos szeretője van a városban, mások szerint történt valami a legutóbbi kalandja során ami elvette a bátorságát.
Mindenesetre a Rozsdás Sárkány a város leginkább "kalandozóbarát" létesítménye. Előtte hírdetőtábla áll, amin tulajdonképpen küldetések vehetők fel ilyen-olyan feladatra, illetve Ameiko kedvezményt ad a szállásdíjból azok számára akik elmesélik kalandjaik történetét.
Az étel-ital mennyei, erre nem lehet panasz; amit kértek azt kaptok. A hely dugig van vendégekkel, mindenki itt akarja elkölteni az ingyenebédet, ti magatok is kénytelenek vagytok egy 12 fős asztal társaságához csapódni, annyira nincs üres hely. Furcsa de a sokat emlegetett Ameikot sehol nem látni, sokan kérdezgetik is hol van a tulajdonosnő.

[Quator ar Zaraquer]

Guile d'Grass

*Széles vigyorral viszonzom az üdvözlést és megölelem szüleimet. Davor lapogatását is viszonzom, bár méretbeli különbségeink miatt, csupán az alkarját szorítom meg.*

- Ti is nagyon hiányoztatok! ... Jajj Anya, eszem én rendesen. Bár a nagyrészét le is mozgom utazás és ... kmm ... felfedezés közben. ... Hagyd csak, ez még teljesen tiszta. Csak egy kicsit ki kell rázni, de a mosásban csak elkopik.

*Ütögetem meg ingujjam, bár ez valójában semmit sem használ vagy árt a ruházatomnak, de zavarba hoznak a szülői intelmek. A sebhelyek említésére önkéntelenül is végigsimítok az arcomon és nyakamon húzódó majd' tenyérnyi hegeken.*

- Áhh, nem Dravor tehet róla. Ezeket már magamtól szereztem. Nem voltam még elég gyors.

*A mellettem lihegő Bonaparte elvonja egy pillanatra a szülők figyelmét, így Dravornak is van érkezése pár szót váltani velem. Mint midig, most is rögtön a tárgyra tér az öreg erdőjáró. Kicsit elkomorodik tekintetem a gyanús nyomok említésére. Hiszen még élénken élnek bennem a goblinportyák és a karavánt ért támadások emlékei egyaránt.
Azonban az anyai érzékek nagyon kifinomultak, ha "balhéról" van szó és máris lecsap a védelmező! ... Belátom abban igaza van Anyának, hogy a mai nap nem alkalmas egy hosszabb cserkelésre az erdőben. Ebéd után még oda kell érjek a felszentelésre és estére sem hagyhatom a jó Atyát hoppon, ha már volt kedves meghívni minket.
Így csupán egy pillanatra komolyodik meg az arcom és a hangom, ahogy Dravor visszavonulót fúj.*

- Holnap, ha ráérsz, kimegyünk és megnézzük.

*Mondom határozottan a félorknak, hogy tudja nem veszem félvállról az elejtett figyelmeztetését. ... Ám csak ennyire futja, mert újra beszippant a nagy találkozás és szüleim felé fordulva vidám mosollyal keresek egy helyet, ahol leülhetek enni. Bonapartét is megsimogatom és mielőtt nekiállnék falatozni, leszerszámozom a hű jószágot. Ma már nem hinném, hogy ellovagolnék - pontosabban kutyagolnék - és neki is kényelmesebb így.
Ahogy megérkezik az étel neki is látok. Az első pár falatot csak úgy befalom, de utána erőt veszek magamon és kiélvezem az ízeket minden rágással. Az anyai koszt a fejedelminél is jobb lakoma! Nem holmi zabkása vagy taplószáraz húscafat, amiken vándorlásaim során élni szoktam, akár napokig is, ha nincs időm vagy lehetőségem vadászni.
A viszonylag háborítatlan evés érdekében azért még az elején bedobom a szokásos kérdést, hogy lefoglaljam a szülőket.*

- Anya, Apa felétek mi újság? Hogy megy a mozgó kifőzde? Ugye nem szenvedtek hiányt semmiben?

[Con Gosep Romuald]

Uldill Indiml

Nem teljesen élvezem a tömegnyomort, ami fogad a fogadóban, de ez az átka egy ilyen fesztiválnak és az ingyen ebédnek. De amíg lehet enni inni és nem fogy az arany addig jó lesz ez nyugtatom magamat ezzel. Az étket hamar befalatozom és rendelek egy két jó kupa bort is. Társaimmal beszédbe elegyedek, de figyelek is az időre, nehogy lecsússzak a katedrális szentelésről majd a szertűzről. No meg az italra sem árt odafigyelni, hogy megbírjunk normálisan jelenni és nem részegen vagy spiccesen dölöngélve, azt lesni, hogy mikor lesz már vége és hova lehet ilyenkor elmenni wcre...

[Con Larrodan]

Eiresin Wyntumal

*Megelégedetten nyúlok el, jól esik a kényelem, hosszú volt az út. Az étel, s ital a fogadó hírnevéhez méltó, szinte csettintek a nyelvemmel boldogságtól annyira fenséges. Leplezetlen figyelemmel hallgatom a szomszédos társaság sztorizgatásait, és két kupa bor után magam is belekezdek. *

- Aztán arra emlékeztek amikor abban gazzal benőtt kazamatában eltévedtünk? És majdnem felzabáltak minket az óriáspókok. Htyí az mekkora volt! - röhögök fel. Szegény Guilét, kis híján elcipelték a fészkükbe, engem csak a páncél miatt nem bírtak. - muhahahaha.

Kellemesen töltöm az időt, várom, hogy induljunk a templom szentelésre, mert tartsam, bár bogarasnak őket, de ez a felekezet még messze a normálisak közé tartoznak... csak nem tudnak inni.

[Azekien]

Azekien Deldrimor

Mikor már látom hogy a társaim helyet foglalnak és kényelmesen elhelyezkednek én is rendelek valami ételt és vízet. Utobbit a többiek nagy megrökönyödése ellenére. Az indok hogy nem én szeretnék lenni az akit egy zsebes céltáblának néz. Bár amekkora szerencsém van úgyis én leszek az de ne adjuk alá a lovat.

Miközben hallgatom Eiresin történetét eszembe jut hogy ebből nem emlékszem semmire így megkérdezem, hogy hol voltam mikor ez tőrtént? Mert nem emlékszem rá.

[Castor de Vinter]

Mindenki

Kellemesen telik a felszentelési ünnepségig hátralévő idő mindenki számára.
Guile családi körben töltekezik fel belső energiával, no meg jó falatokkal. Szülei jó egészségnek örvendnek, az üzlet szárnyal, még egy kocsi felszerelésén gondolodnak, szakács, konyhai kisegítő is kéne még.
A többiek a tavernában múlatják az időt.
Mindenki jólakottan és kellemesen eltelten érkezik meg a katedrális előtti térre.
______________________________________________________________________________________________________________
Goblinok az utcákon!
______________________________________________________________________________________________________________

Nagy tömeg van, százak tömörültek össze hogy Abstalart halgassák.
Aki vinni akarja, viheti a hátasát és annak nyergében ülve nézheti a műsort.
A pódium előtti teret 6 városőr biztosítja alabárdokkal.
Az emberek zsizsegnek, duruzsolnak körülöttetek, végül óriási mennydörgés hallatszik, amit valóban egy mennydörgőkő okozott, ami elhallgattatja az általános duruzsolást. Abstalar a pódium közepére sétál, megköszörüli a torkát, nagy levegőt vesz hogy elkezdje ünnepi beszédét...aztán egy kutya feje gurul elétek valahonnét. Élénkpiros vér spriccel belőle, a civilek rémülten ordítanak. Fejhangú női sikoly metszi át a levegőt valahonnét a tömegből, majd még egy és még egy. Aztán csoportos sikoly és a sorok hullámzani és menekülni kezdenek a széleken. Füst száll fel az árusbódéktól. Groteszk, nem emberi torokhangok, visítanak fel, fülsrétő és nyekergő hangon. Egy dalt ordítoznak az általános ricsajba és felfordulásba, közös nyelven a tömegbe, hogy ők is értsék:
"A goblinok rágnak és goblinok harapanak.
Goblinok vágnak és goblinok harcolnak.
Szúrják a kutyát és vágják le a lovat,
A goblinok elveszik erővel mit akarnak!
A goblinok ugornak, a goblinok csúszkálnak és a goblinok zúgnak.
Felperzselik a bőrőd és szétzúzzák a fejed!
Összetörjük a csontjaid és megfőzzük a húsod,
Kapjátok el a kölyköket,
Goblinok itt vannak és az étel te vagy!"
(Ugyanez angol nyelven megzenésítve:
https://www.youtube.com/watch?v=G9cRvSGHaJc )
Goblinok támadták meg a várost! A goblin harcosoknál egy széles pengéjú "torokmetsző" és fáklya van, és vannak velük harcénekesek is, akik korbácsot suhogtatnak és folyamatosan éneklik ezt a dalt.
A harcosok:

A harcénekesek:

/OFF: Innentől kezdve harci találkozás veszi kezdetét. Ha írtatok valami reflexiót az eseményre, utána kérlek benneteket gyertek be a roll20-ba és figyeljétek a chat-ablakba írt üzeneteket. Körönként írok majd összefogalót arról hogy mi történt, illetve ti is reflektálhattok, az eseményekre a mese topicban./

[Con Larrodan]

Eiresin Wyntumal

A kajától jólesően eltelve barátaim társaságában hallgatom a tömeg duruzsolását. Mindenki türelmetlenül várja már, hogy történjen valami. Magam is kezdek kissé türelmetlen lenni.

- Kezdődjön már... - motyogom magam elé, de a többieknek még érthető hangerővel. És ekkor végre jön a mennydörgőkő... összerezzenek a hirtelen hangtól. Ám az unalmas bla-bla helyett, vérrel dobják fel az ünnepséget. Érdekes szösszenet, bár a sok sikoly és ordítást elég hamar nyilvánvalóvá teszi, hogy ez biza nem a rendezvény része. Hmmm nem is emlékszem ilyesmire az alap szertartások között. Még szerencse, hogy a fegyverzetem nálam/rajtam van. A fejem kapkodva keresem a felfordulás okát, s mikor észreveszem a goblin hordát elönt a méreg.

- Ó hogy pusztulnátok el végleg a föld színéről, mocskos banda! - szitkozódom, fejembe nyomom a sisakom és a fegyveremet a bal kezembe átvéve varázsláshoz készülődöm. Atyám, gyorsan ide! - s elkezdem a mormolást.

// Castor pm //