Bár a házak teljesen tiszták, a szűkebb sikátorokban járva már megtalálják a szemetet is. Eleinte falevelek elszáradt halmazának tűnik, de Mooknak bár csak sejtése van, hogy hasonlít arra, amit a lent lévők találtak, a többiek számára bizonyos. Egy kisebb sár-ágyban fekszik a növényzet, ha a felső elszáradt rétegeket valami módon eltakarítják, akkor alatta megmutatkozik a gomba és ismeretlen gazok telepe. Sárfoltok, vagy nagyobb kupacok is felfedezhetőek, első látásra véletlenszerűen és felderenghet a falu neve is. Az elöljáró házát megtalálják, mellette istálló, bezárva, belülről erős nyerítés üdvözli őket. Mégis megjött a szerencséjük?
Ahogy telik az idő és apránként átfutjuk a házakat csak apró dolgokat találva lassan elmegy mindentől a kedvem. Már épp feladnám, mikor az elöljáró házát megpillantva, mint egy kis gyerek, aki ajándékot kapok, elkezdek ugrabugrálni és mutatni a házra.
- Látjátok?? Ott! Ott! Oda!! Oda menjünk! Van sok kincs! - szólok a társaimnak, s mikor meghallom a nyerítést - Ló is van! Menjünk siessünk!
Mook egykedvűen vizsgálgatja a házakat nagyrészt. Ő az alaposság elvét vallja és minden kis értéket is megbecsülve gondolkozik. Sok kicsi sokra megy. Ellentétben a goblinnal aki az elöljáró házát meglátva mint valami hülye gyerek elkezd ugrálni. Az, hogy ott vannak lovak csak, Mook-ban nem épp megnyugtató gondolatokat kelt. -Gyanús. Állapítja meg, de azért elindul a ház felé.
A templomos téma hallatára, elfojtott fintorral borzong bele a tévhitűek ezen undorító szokásába. Nem érti miért kell gyülekezőhelyet építeni a korcs istenük tiszteletére. Meggyőződése, hogy avval az energiával amivel azt az ocsmányságot létrehozták, hasznos védőbástyát, vagy védősáncot építhettek volna a kis város köré. Életképtelen ez a világ... Odahaza az istentisztelet az ember lényéből fakad. Áldozati oltárokat építenek a Káoszangyalok számára, de templomot soha, mert az egész világot a Legnagyobb Úr templomának tekintik. Tőle aztán fel is gyújthatnák ezt a hamis cirkuszt. Kicsit jobb kedvre is derül amint elképzeli ahogy lángokba borul amikor meg van tömve a nyavalyás istenük jutalmáért jajgató hívekkel. Az volna ám szép áldozat Ranagol számára... A témához nem fűz hozzá semmit, csupán köp egyet a gizgazos susnyára.
Az elöljáró kotorékára bukkanva egyre azon töpreng, hogy is kell a kínzást jó hosszúra nyújtani. Nehogy hamar meghaljon mielőtt kicsengeti a pénzt. Kivont fegyverrel és fokozott figyelemmel közelíti meg a bejáratot. A társaira pillant, s mikor látja, hogy ők is készen állnak bólint, majd berúgja az ajtót.
Az elöljáró nem lesz meg és a ház sem bővelkedik az értékekben. Nagyobb faragott tárgyak, csak adnak értük valamennyit, egy sor ezüst étkészlet, nemesfémáron elmegy, egy díszes alabárd, az biztos hasznos lehet valamire és szerencsére bár nem könnyen, de egy kis dobozkából ékszerek is előtűnnek, valamelyikben karátos kövek is visszakacsingatnak. És minden más, ami még a szemükben egy kevés értéket képviselhet, csészék, ruhák... Persze ennyi bőven kielégíti a munkaadójuk igényeit, már ha el tervezik vinni a számára. De azért érzik, hogy ennyiből még nem fognak sokáig dorbézolni, legalább is nem a városban, de egy fém pinceajtó túloldalán előkerül a boldogság és a vagyon kívánata, boroshordók, kisebb 30-60 literesek, amiből egy-egybe belekóstolva predoci óbor sejlik fel. Egy nagyobb hordó is feltűnik (több száz liter ismeretlen borra sejtik űrtartalmát), mozdítani sem lehet, ezen túl kisebb üvegek. Lesz mit cipekedniük.
Grark'h
Grark'h-ot nem csapja be az első látvány, sok más értéket is észrevesz, ami mellett nem megy el csak úgy. A hálószobában a ruhatartóban kerül elő selyem és szőrme is, kifejezetten értékes darabok is és az az étkészlet sem ám bármiből van, egy-egy porcelán kiöntő is előkerül (és az ijedelem, hogy az eljut-e ez sértetlenül Erionba). Van itt mit vinni, a (feltételezhető) feleség oldalán az is selyem, de annak egy komolyabb mosáson kell átmennie. Ezen túl, írott könyvek, kisebb választéka.
Haurus, Mook
Amiben a goblin értéket lát, abban ők inkább csak cipekedést, de legalább a bor hasznosságát nem vitatják el. És, ha gyorsan felpakolnak és itt hagyják ezt az isten háta mögötti helyet, akkor hónapokig eldorbézolhatnak ennyiből. Erionban vagy akár itt is.
Grark'h Belépve a házba körül nézve elkezdem felsorolni a többieknek, hogy mit érdemes és mit nem vinni, hiszen hamar megtelik az a szekér. Viszont miután körbe kémleltük a házat, mondom a többieknek, hogy nézzük meg azt a lovat, milyen állapotba van. Hiszen ha rossz állapotba hamar elpatkol s nem tudjuk annyira feltölteni azt a szekeret és nekünk is jobb, ha több zsákmánnyal érkezünk vissza munkaadónkhoz, hisz több jut nekünk.
Mook gyanúja ellenére itt sincs semmi nyoma annak ami elvitte az embereket. Ez egész megnyugtató. A ház átkutatása során nagyrészt hallgatott a goblinra. Az alabárd tetszik neki bár nem tudja használni. Viszont szép. Kézbe veszi és megnézi. Ha valóban használható és a páncélosnak nincs ellenére akkor megtartja. Ha csak dísz akkor a goblin dönt a sorsáról, hogy marad-e. A szőrös ruhákat még megérti Mook, hogy jó pénzért eladhatják, az étkészlet között talált éjjeli edényről már kevésbé, de bízik a goblinban. Viszont a könyveknél azért már megjegyzi. -Oszt ezeket ki a tökömnek adjuk el? Azt se tudom mi van ráírva. A bor megtalálása azért már csillapítja Mook haragját, főleg mikor kiderül, hogy minőségi bor. A pontos árakkal nincs tisztában, de azt tudja, hogy a jó bor drága és most megfogták Arel lábát. Bár mivel pénzről van szó inkább Dreina lábát. Mook ezzel nem is nagyon törődik sokat csak vigyorog. Rá is szól a kutyáira. -Ha lehugyozzátok kiheréllek titeket. Bár meg fognak szenvedni mire felgurítják a hordókat. A goblin megjegyzésére bólint. Tényleg érdemes megnézni a lovakat. Főleg, hogy rajtuk kívül azok az egyedüli élőlények itt a városban és ez azért fura még ha most Mook agyát le is foglalja a bor megtalálása feletti öröme.
A jóféle borból feltölti kulacsát és miközben segít a pakolásban, egyre azon tűnődik, vajon hol lehetnek az emberek, mi történhetett. Megfordul a fejében, hogy mennyivel jobban járnának, ha egyszerűen lelépnének a szajréval ahelyett, hogy leadnák Erionba, de akkor túlságosan felhívnák magukra a figyelmet, ezért meg sem említi.
Grark'h úgy látszik magára maradt az ötletével, hogy megnézze a ló állapotát, de úgy látszik, talán jobb is, hogy nem közelítették meg túlságosan az istállót, mert kicsapódik az ajtaja és pár pillanatra rá ki is fut a mén. Nem álltak volna előtte és sajnos, bár az események elég gyorsan történnek, a képfoszlányok részleges feldolgozása is aggodalomra ad okot. Az állat vehemens vadsággal vágtat, mintha veszett lenne, de már tisztán látszik rajta, hogy mi baja. Az oldalán tüskés ágak terülnek szét, melyeket gombák és gubacsos növényi hajtások terülnek e, mint valami betegség, vagy egy parazita. Ami vért látnak a tüskék néha bőr alá szúródó végeinél, az sem friss, nem is hagy cseppeket. A ló egyenesen keletre vágtat a főúton, nem tudni, hogy az őrület viszi arra, vagy valami céllal halad. Ha nem követik az állatot, akkor szép lassan elül a zaja és visszatér az üres csend. Ha követik, bár megelőzi őket, de a nyomait követhetik.
A fosztogatás megrabolta az idejüket, sok házat néztek át fölöslegesen, de egy épület, a szemközti templom még kimaradt az érdeklődési körükből és egy feltételezhető fogadó is a közelben, amit hasonlóan meg tudhatnak csapolni. Az esteledés 2-3 óra múlva eléri őket. Meggondolhatják, hogy elindulnak még nappal és kevesebb rakománnyal, indulnak este és megpróbálnak még szerezni vagy itt töltik az estét. Hisz egy kihalt falutól félni nem kell, legfeljebb a bizonytalanságtól.
Miután félre ugrottam a betegségtől burjánzó ló teste elől, alig térek magamhoz. Nem fogom fel egy darabig a látvány szőrnyűségét. Ez valami nyavalya lehet vagy átok nem tudom eldönteni. Többieket is kérdőre vonom, hogy jól láttam-e s szerintük mi legyen? A kutakodással töltött idő alatt egyre bizonytalanabb vagyok, hogy valójában, hol is vagyunk s mi ez az egész. Kecsegtetően hangzik a fogadó kifosztása, de az itt éjszakázás már kevésbé van ínyemre, de lassan sötétedik s vissza már nem érünk....
- Mi tévők legyünk? Menjünk vagy maradjunk itt éjszakára? Ha itt maradunk akkor valahova fészkeljük be magunkat, de én nagyon félek megvallom nektek az őszintét. Hátborzongatóvá kezd válni itt minden s az egész történések, nincs annyira az ínyemre... - Fejezem ki aggodalmamat a történtek iránt.
A ló sorsa Mook-ot is meglepi és mivel ő az állatokat mindig is többre tartotta mint az embereket ezért magában szánja is az állatot. Szíve szerint utána menne és segítene neki a szenvedésein. Viszont erre nincs idő. Sötétedik. A faluban maradás neki sem tetszik, de biztonságosabbnak gondolja minthogy az út szélén érje őket valami támadás éjszaka. -Itt az elöljáró házában jó helyen leszünk. Az ajtókat bezárjuk és eltorlaszoljuk, éjszakai váltott őrséget állítunk és nem lephetnek meg.
Egyáltalán nem bánja, hogy a megvadult állat jó messzire fut a távolba, mert valami fertőzésnek gyanítja azt a nyavalyát ami az oldalán éktelenkedett és nem rajong annyira a ragályhalálért mint Samambrag hívei. Ha már halni kell az legyen valami méltó küzdelemben kiérdemelt kard általi halál. Úgy gondolja; talán a falusiak is emiatt a kórság miatt menekültek el. Neki sincs ínyére a környék, de belátja, hogy egy zárt szobába nagyobb biztonságban tölthetik el az éjszakát.. hacsak nem a levegőben terjeng a legnagyobb ellenségük. Bólint, majd hozzáfűzi;
- Lovat, kutyát is bevisz közénk nagy szoba, hogy kint ne marad semmi. Holnap hajnal induló.
A nagy épület és mellette álló istálló is rengeteg lehetőséget ad arra, hogy berendezzék magukat, ha nem vetik meg, hogy egy ágyneműcserét végre kell hajtani, akkor élvezhetik az emeleti szobák kényelmét, de a pince vasajtajánál úgy sem találnak biztonságosabb menedéket, persze az istálló is elbarikádozható, valamint a földszinten is vannak szobák, leginkább cselédeknek vagy közös helyiségek. Ha a paranoia a tetőfokára hág, Grark'h felfedezi, hogy az istállóban, egy létrán keresztül a tetőszinten is lehet aludni, melyet fel is húzhatnak magukkal. Itt mezőgazdasági eszközöket is találhatnak, bár azok kevés értéket képviselnek. Akár kombinálhatnak is kreativitásuk szerint, vagy csak ledőlnek az első ágyba, ami alvásra alkalmasnak tűnik és nem pazarolják az erejüket.
//Felvázoltam a lehetőségeket, amint eldöntöttétek, hogy hol és miképp szálltok meg, jön egy hajnali mesélői. Vagy előbb... muhahaha Addig persze több körben is lemehet a diskurzus, de figyelemmel követem.//
Miután a többiek is amellett voksoltak, hogy maradjuk, nem árt körbe nézni. A kis goblin eléggé paranoiás és a sok lehetőség közül, amikkel találkozott számára a legbiztonságosabbnak és legésszerűbbnek az istálló "galériája" tűnik. Társai figyelmét fel is hívja erre. Közben a fejében a karfiolokká burjánzott ragályos ló képe játszódik le újra és újra. Ahogy telik az idő és esteledik annál gyakrabban futkos végig rajta át a hideg. Miután döntöttek a többiek, segít nekik mindenben, hogy lefoglalja a képzeletét és megszabaduljon a horrorisztikus lóképtől.
Mook egyet ért az idegennel. Bár ő amúgy is együtt szokott aludni a kutyáival. Ilyen körülmények közt pedig még kevésbé hagyná magukra őket. Pontosan ezért is nem ért egyet a goblin javaslatával. -És hogy visszük fel a tetőre az állatokat? Hallott már olyanról, hogy a bányába valami szerkezettel juttatják le a lovakat, de nem hiszi, hogy itt lenne ilyen meg amúgy se álljon már egy ló a tetőn. -A pince jó lesz. Ezen az vas ajtón nem jön át semmi.