Méregszárny emelkedése és bukása [ÚTK]

[gihike]

Úgy látszik nem kapott választ a fogadóstól. Így nem történik semmi. A goblin elő is adja, hogy mi a munka. Ez nem jelent túl sok új infót Mook számára. Ennyit már tudott ő is.
-Sok pénz, de a parasztok gyávák. Beszállok.
Nem volt szükséges kérdezni, hogy akarják-e vagy megteheti. Egyszerűen csak kijelentette. Majd mivel ismeri az illemet érzelemmentesen, fa arccal be is mutatkozott.
-Mook Bram.

[Narxes]

Haurus Quatraka

Az elvegyülés és a beilleszkedés kedvéért, próbál barátkozni helyzetével, s a helybéliek szokásaival, mielőtt Káosz Huvarhg őrülete venné birtokába az elméjét. Nem ad hangot megvetésnek, nem kér számon se méltatlan rangot, se nevet. Tudja jól, hogy asztaltársasága legalább oly tudatlan az ő törvényeihez, mint amilyen idegen számára e világ. A goblin után figyelemre méltatja a nagyobb darab fickót is, mert egyenlőre hatékony "szövetségest" sejt benne, ha közös útra lépnek. Nyugodt, kimért hangon, mindkettejükhöz szól.

- Én Haurus, messzi ország jönni... Ha volna ez ügy fizettség én menni és segít. Am... (pillanatra gondolkodik a megfelelő szavakon) ...kell bizonyíték, hogy teszünk jogos. Mert anélkül csak közönség rablás.

Dereng fel egy érzéketlen, halvány mosoly a mondata végén, aztán kihalássza zsákjából a kulacsát és lehuzza a maradék vizet, míg hallgatja a két kiemelt tévhitű esetleges mondanivalóit.

[Con Gosep Romuald]

Grark'h Th'garin

Most már, hogy van leendő két társa a kis goblin kicsit nyugodtabb lesz. Utolsó cseppet is kikortyolja fakupájából, majd a többiekre néz.

- Grark'h vagyok Mook barátom. Örülök, hogy te is csatlakozol a díszes kompániánkhoz. Haarus cimborám Te ne aggodalmaskodj, itt ez mindennapos. Tehát jogos. De ha ez megnyugtat, gyere velünk, de nem fogjuk bántalmazni a parasztokat, csak ha ránk támadnak és az önvédelem. Amúgy miféle szerzetek vagytok? Kardforgatáshoz, vagy valami hókuszpókuszhoz értetek inkább? Induljunk, meg ne vesztegessük a drága időnket. - Azzal a lendülettel leugrik a székéről és megindul az ajtó felé és int a két újdonsült cimborájának.

<<...Hmmm két ilyen testőrrel nem eshet bajom, a többiek nem mernek majd kardot rántani felém...>> - vigyorodok el gondolataim közepette.

[Nozar-thin]

Mindenki

A haladás megkérdőjelezhetetlen, és a fogadó is egy sokkal barátságosabb hely lett, amióta a szerzetesek vigyáznak rá. Az italoskupák ingyen járják útjukat és úgy látszik, hogy aki a vendégek közül odamegy, az is kaphat egyet. Ha kilépnek, a város nyüzsgő képe tárul eléjük, ez egyáltalán nem meglepő, de túl sok érdekesség nem ütközik a szemükbe itt sem. Kötelező vásárlásaikat megtehetik, hisz a Városok városa mindig a rendelkezésükre áll, ha túlfizetni akarnak, de akár indulhatnak is, hisz maga a keleti kijárat is egy jó tíz fertályórányira van, aztán még a további napok is.

//A vásárlást nem kell kijátszani, de írjatok fel kaját/vizet, mert éhen fogtok veszni, én meg hagyni fogom Másfélszeres ár, ha valami speciálisat akartok venni, arról PM-ben is szóljatok.//

[Narxes]

Haurus Qatraka

Mikor a goblin felteszi a kérdést, hogy mihez értenek, csak egykedvűen megvonja a vállát és a háta mögül kitekintő kardja éjszín markolata felé int a hüvelykujja. Nem sokat beszél, ha már a lényeget elmondta. Odahaza sem számított egy szószájtjár embernek, itt pedig ezen a számára idegen nyelven, kimondottan elhagyja a fölösleges csevegést. Az indulás sürgetésére a társai felé mutatja az üres kulacsát, majd megindul a bárpult felé, jelezvén, hogy van még egy kis dolga. A szerzetesekre bízza a kulacsot és a boroshordó felé int, hogy avval töltsék tele.
Úgy gondolja, lényegtelen jogosságot keressen a cselekedeteihez, hiszen a Legnagyobb Úr terített számára asztalt, ahonnan csak el kell vegye azt ami szükséges. Akár még a rablástól sem riad vissza hogyha kell. A hamis istenek híveit amúgy sem veszi semmibe, csak talán a társait. Társaiban hasznot lát, mert nála jobban ismerik a nyelvet, s terepet.
Összes pénzét egy foltos zsákra, négy napi abrakra és egy nagy vizestömlőre költi, a piacon, s még mielőtt elhagyják a várost, forrásvizzel tölti meg a tömlőt.

// Vezetem a felszerelés listán a változásokat, a rézkészlet 0-ra esett //

[Con Gosep Romuald]

Grark'h Th'garin


A kis goblin tudomásul veszi és megértette, hogy a külhoni mivel is foglalkozik. Ennek örül is hiszen maga nem egy harcos alkat, és végtére, ha harcolni kell nem szívesen állna az első sorban. Miután ezt meg beszélték és neki indultak a nagy útnak előtte ki ki a maga módján és magához mérten élelemhez jutottak. Többnapi abrakot szerezve nincs más dolguk, mint hogy elinduljanak a küldetésre, amit kiválasztottak. Közben nem csinálok semmi egyebet, csak követem az újdonsült társaimat. Persze környezetemre figyelek, hiszen a volt klánom igaz, hogy nem nagy klán sőt inkább nevezhetjük kicsinek, bárhol lehetnek, hiszen vadásznak rám. Ezt egyenlőre nem tudatom velük, nehogy a végén ne védjenek meg. Tehát ha mindenki végzett a bevásárlással szólok nekik, hogy induljunk meg a keleti kapu fele.

[gihike]

A goblin kérdésére megemelkedik Mook szemöldöke. Még sosem nézték ki belőle, hogy valami varázsos legyen. Főleg a kutyái láttán. Viszont nem szól semmit. A külföldihez hasonlóan ő is csak az oldalán lógó buzogányra mutat. Ha indulni akarnak akkor piára neki is szüksége van úgyhogy beáll a külföldi mellé. Ha út közben a többiek is gyalog mennek akkor nem, de ha lovat visznek akkor ő is elmegy a sajátjáért. Meg valami tűzszerszámért és takaróért ha hidegek lennének az esték.

[Nozar-thin]

Próbák:
Haurus: 1K10 = 1 [1]
Mook: 1K10 = 2 [2]
Grark: 1K10 = 6 [6]

[Nozar-thin]

Mindenki

Az út első napjai nyugalmasan telnek, az esték gyorsan hűlnek, a nappalokat átszövik a hirtelen esők és a másodnap végére kiérnek az erdőből és meglátják a földeket, ami a végtelen búzamezők kalászait bámulhatják, a távolban pár tehén is feltűnik. Meglepően unalmas az útjuk ebben a tekintetben. Grark'h számára egyetlen komolyabb szellemi döntés meghozatala az volt, hogy letérjen a főútról az első leágazásnál, így még földúton haladhatnak és valamennyivel gyorsabban is érik el céljuk. Ezt akár beszélgetéssel is feltölthetik, ismerkedéssel. A harmadik nap végén döntés elé kerülnek. A város Grark'h becslése szerint olyan 2-4 órányira lehet, viszont már beesteledett. Az út mellett egy tisztás fekszik el, leégett, de már elég régen, talán évek óta, néhol elkezdett nőni a gaz is. Könnyen belátható és védhető, és egy őrkunyhót is látnak a közepén. Nem kell sokat gondolkodni azon, hogy bizonyára 2 telek határán húzódott meg, de mindkettőt és a köztük fekvő helyet is elemésztették a lángok, de talán nem teljesen. Megnézhetik a kunyhót vagy továbbmehetnek, hisz a faluban is talán akad egy fogadó vagy egy istálló, ahol elszállásolhatják őket.

Mook

A kutyáidat napok óta neked kell etetned, másodnapja nem találnak zsákmányt. Ismered őket jól, nem lehet, hogy ennyire nem lenne szerencséjük és a képességeik sem koptak meg annyira, hogy egy üregi pockot se legyenek képesek előkeresni, főleg, hogy órákra is elengedhetted őket. Egy érdekes eseménynek is szemtanúja voltál, valami pocokfélét láttál elhussanni még a kalászok között, de az állataid dühös, szinte veszett ugatással és morgással reagáltak rá, mintha nem is a potenciális ebédjükről lenne szó. Az elfogását többszöri parancsodra is megtagadják és az se segít, ha esetleg fenyítést alkalmaznál. Nem érted, mi lehet a bajuk.

Haurus

Sehogy sem tudsz nyugovóra térni a külvilági állatok miatt. Az úton láttál varjakat, de meg mernél esküdni rá, hogy egyetlen darab követ és figyel titeket. Persze mind egyformának tűnik, de egyetlen darab nem hagy nyugodni. Mindig csak a távolból, még az elfek nyilainak lőtávján túl is, de ez az érzés nem hagy békében. Átkozott halálmadarak. És az esték halkak. Ijesztően halkak. Semmi nesz, csak amikor a szél járja útját, mintha minden élő kihalt volna. Mook kutyái mintha rámordultak volna valamire, de úgy, kik ellenségtől védenék az idegent. Biztos vagy benne, hogy valaki megfigyel.


Grark'h

Grark'h viszonya életében a tisztességes munkával nos... nem egy felhőtlen románc. De még ő annyit azért tud róla, hogy illik időben elvégezni, ami az aratásnál és a fakitermelésnél egyáltalán nem történt így. Kósza viszonyából felismeri a fehér festéket a fákon, ami a kivágást jelképezi, le is kopott már rendesen és az aratószerszámok -bár 1 rezes értékük elhanyagolható, még az ő számára is- is gazdátlanul állnak. Őt nem igazán fogja érdekelni, ha elszárad a termés, hisz nem az ő búzája, de elég biztos benne, hogy ha a falusiak még akarnak ebből bármit is sütni az idén, most kellene elkezdeniük és akkor talán egy része menthető lenne. Már, ha van, aki még ezen a senkiföldjét lakhelyének meri mondani, mert élő lelket számlálva eljutott két tehénig a távolban és ennyi. Nem biztos abban, hogy a városban többet fognak látni belőlük vagy ha igen, nagyon zárkózottak. Amikor a döntésre kerül sor, nyomasztó érzés keríti a hatalmába, hogy ne menjen a város felé. Úgy soha.

[gihike]

Az út során a többiek megismerhetik Mook-ot. Nagyrészt ugyan olyan mint a kocsmában is. Csendes és mogorva. Ha beszélgetni próbálnak vele akkor inkább a mogorva. Főleg a goblinnal. A másik sem szimpatikus, de a goblin főleg. Az esőzések őt nem kimondottan zavarják a többiek akár örülhetnek is, hogy legalább éri egy kis víz az egyébként nem túl illatos útitársukat. Helyette az ázott kutya szagot érezhetik. Amit Mook gyanúsnak talál, hogy ez a környék valahogy nem normális. Ezt főként a kutyáinak a viselkedésén látja. Ő képezte őket és tudja jól, hogy nem hülyék. Mégis nem tudnak maguknak vadászni. Az is megragad benne mikor valami után küldte őket és azok meg nem hallgattak rá. Pedig szidta őket mint a bokrot és még párat rájuk is vágott, de az sem használt. Akkor meg is jegyezte a társainak is.
-Valami nincs rendben ezen a környéken.
Hogy komolyan veszik vagy úgy gondolják"Keveset beszél amikor igen az is csak károgás." rájuk bízza ő viszont jobban gyanakszik innentől a környezetére. Mikor meglátják a leégett búzamezőt az őrkunyhó felé bök.
-Meg kéne nézni.
Ezzel felé is indul a többiek válaszát meg sem várva. Közben azért alaposan figyel. Nem volna túl kellemes ha a kunyhó egyik ablakából egy nyílvessző kiröppenne vagy hasonló meglepetés érné.

[Con Gosep Romuald]

Grark'h Th'garin

Grark'h az egész út alatt folyamatosan beszélt, így meg nem történt, úgy meg nem történt hőstetteiről. Egy kis ember akarom mondani goblin ismerő rögtön tudja, hogy csak szájhősködik, de egy ilyen apró teremtéstől elfogadott, hisz ezzel kompenzálja, hogy belőle soha sem válhat hatalmas harcossá. Harmadik nap viszont, már elmeséli burkoltan, hogy mihez is ért. Addigra már nagyjából összeszokhatott a társaság. Harmadnap estéjén, mikor már közeledünk a célhoz elfog a rossz érzés. Ezt szóvá is teszem.

- Ti nem éreztek valamilyen furcsa érzést, hogy nem kellene tovább mennünk? Nekem nagyon gyanús ott minden. Ha itt maradunk éjszakára, ott van az a kunyhó meg kellene nézni, hogy mi lelte. Jobb mint szabad ég alatt. Mit szóltok hozzá? Én a közelbe tudok osonni, értek hozzá. - Teszem fel a költői kérdést.

[Narxes]

Haurus

Az út során csendben baktat alázatos szürke lován, utitársai tempójában. Olykor valami idegen torokhangú nyelven vezényeli, hőköli-nógatja, a nyugodt vérmérsékletű derék szürke pedig készségesen tesz eleget neki. A szügyét cifrázó forradásokból látszik, hogy a ló is átélt már néhány szorult helyzetet, mire a gazdáját idáig juttatta.
A külföldi fickó nagyon beossza az élelmet és italt, szinte csak annyit fogyaszt ami nagyon szűkséges. Az éjszakai tábortüzeknél igen rövidremért szalonnákat nyársal száraz kenyeréhez. Mikor a boroskulacs tartalma a felére csökken, hideg forrásvízzel higítja újra tele.
A goblin történeteit unottan hallgatja, ám néha egy-egy badarságon, morgásszerű kurta kacajjal derül az arca pillanatra. A mogorva fickó csahos kutyáiból nagyon elege van, de nem ad hangot neki. Legszívesebben bográcsban, vagy nyárson látná viszont őket, de nagyonjól tudja, hogy az állatok éles érzékszerveire, ösztöneire még nagy szükségük lehet, ezért elfogadja a velük járó kellemetlenségeket.

Az állatok viselkedéséből ő is észreveszi, hogy valami nem stimmel. Egyre jobban nyugtalanítja a környék. Mikor biztossá válik számára, hogy valaki megfigyeli őket, tudatja a társasággali is. Nem néz és nem mutat a biztos gyanú irányába, hogy a kémvarrjú ne tudja, hogy fel lett fedezve.

- Amarra nagy száraz tölgy iránya messze, minket figyelő tekintet egy varrjunak szeme. Ez varrju nem azonos a többi. (Meggyőződését bólintással nyugtázza) Én lenni, hogy bizonyos.

A kunyhó feltűnésekor biztonságos távolságban kiköti a szürkét a tisztáson egy leégett bokor csonkjához, majd követi a tolvajt és a harcost. A goblin kérdését mintha meg sem hallotta volna, bal válláról, alkarjára kúszik a kerek fapajzs. Az erősen ívelt sötét acél markolata a társaság elött előszőr simul a tenyerébe. Aki kicsit ért hozzá, most láthatja, hogy nem szokványos szablya... annál inkább sequor. Nem marad le társaitól sőt... ha lehet inkább beelőzi őket a kunyhó felé menet, mert szereti az első pofont kapni. Mert a legdicsőbb utat szánta neki Ranagol. Mert Fekete Özvegy sequatorrá emelkedhetett.

[Nozar-thin]

Mindenki

Az éj szótlan és hideg, lassan megszokhatják ezt a keserű fogadtatást. Egy fagyos fuvallat érkezik, úgy tűnik ez az este az előzőnél is hűvösebb lesz, ellenben a hold teljességében nyújtja sápatag fényét számukra, hogy tájékozódhassanak. Azt már távolról is leszűrik, hogy a szélárnyék mindenképpen a javára lesz írható, de azért reménykedhetnek abban, hogy ennél többet is tanulhatnak ebből a kerülőből. A vályog hőszigeteléséből ezen túl semmit nem fognak érezni, mivel a tető porrá égett. Közelebb jutva, a méretei is egyre barátságosabbak lesznek, talán még emelete is volt. Olyan 7-9 méter közé eshet a hossza, 6 köré a szélessége és legalább két ember magasan maradtak meg a falak, bár belepi az egész belsejét a korom, már ami az ablakból látszik, melyből néggyel is rendelkezik, kettő velük szemben és kettő a túloldalán, a bejárat a jobb kezük tájára esik, mely mellett el van dőlve egy seprű. Egy kisebb hátsó fémajtót is találhatnak, ha (így már rájöhetnek, hogy hátulról) próbálnak bejutni. Itt már csak négy-öt lépés választja el őket, hogy bejussanak, a kérdés, hogy előreküldenek-e valakit vagy egyszerre mennek.

Az induló szerencsések

Az előzetes várakozásokkal ellentétben, nem kell számítaniuk ellenségre az épületen belül. A bejárat középen választja el a házat, attól balra használhatatlanná égett bútorok, talán pár széklábat felismernek. Az ajtó jobbján egyből a tető egy rézsútosan, félig leszakadt darabja alkot egy háromszöget a bejárat falával és a földdel, olyan négy méter hosszan és kettő méter szélesen. Élelmesebbek vagy erősebbek, felfedezhetik ebben a lehetőséget, amint esőtől is véd és még a hold zavaró fényét is takarja az alatta alvónak. Aki a túlélésének kérdéseire keresi a választ, gyorsan találkozhat a fekete massza már elszáradt darabjával. Megvédte ezt a szurokbevonat, amit a végén kapargathatnak, de nagyobb foltokban az egész külső oldalán megtalálható a ferde falapnak. A ház mértani közepén, miután eltakarították a törmeléket, egy szénné égett mestergerenda-maradványt találhatnak, mely olyan könyökmagasságig ér nekik. A tetőből már csak az a darab maradt, ami az ajtó mellett van eldőlve és egy, hasonló méretűt látnak a ház túlsó végén, de ahhoz el neki kell látni valamennyi eltakarításnak, ugyanis a tető egyik része egyszerűen odaömlött, ez a kisebb probléma, a másik, hogy a lenti szekrények, ágy és hasonló, már hasznavehetetlen tárgyakra a túloldalról rázuhant minden, ami felette volna, derék magasságig is néhol elérő halmazt hozva létre. Emiatt a hátsó ajtót kis se tudnák nyitni a sok szeméttől. Persze az első látás lehet becsapós, akár abban, hogy a másik tetődarabbal nem szükséges kezdeniük semmit, hisz hármuk számára elég szélvédett a hely, de lehet, hogy a romok alatt találhatnak valami lényegeset. Vagy csak lefárasztanák magukat egy fontos nap előtt. Az első dolog, amit megtudhatnak, hogy miből folyik a szurok, sok kisebb hordóból az egyiknek az alját megfogva érheti őket ez a kellemetlen meglepetés.

[gihike]

A fura érzésével nincs egyedül. A kis vakarék goblin is érzi. Mook magában el is vigyorodik, hogy berezelt máris. A külhoni mondatát pedig érteni nem nagyon érti.
~Mi van? Varjakkal követnek? Akkor a gazdának is a közelben kéne lenni. Vagy csak félrebeszél ez a marha és én meg komolyan veszem.~
Rá is néz kérdőn a goblinra, hogy ő mit gondolt akinek a felajánlását hallva, hogy majd ő odaoson a házhoz Mook meg is állna. Egyébkén meglepte őt a kis lénynek ez a hősködése. Úgy képzelte, hogy a nagy száj mögött nincs semmi mindent neki meg a másik fickónak kell csinálnia és a kis vakarék csak a száját járatja és a markát tartja.Hagyná is, hogy megmutassa magát, de a másik fickó is megy akkor meg már menjenek mind. Út közben megfigyeli a kardot, de csak annyi megjegyzése van magában, hogy "Fura másfélkezes." A hát átnézésénél elég hamar megállapítja, hogy kimondott értékeket vagy lakót már nem fognak találni. Élőt. Holtat sem. Ha vannak is értékek azok a szemét alatt vannak. Ha csak kisebb törmelékről meg hasonlókról van szó akkor ki is adja a parancsot a kutyáinak miszerint "Ássatok!" Amennyiben a kutyák nem tudnák és nekik kéne a társaira néz.
-Estére itt ellehetünk. Valami miatt leégett.

[Con Gosep Romuald]

Grark'h Th'garin


A rossz érzés még mindig nem múlt el, sőt kiráz a hideg, mikor a ház felé tekingetek, de nincs más vagy jobb megoldás. Még mindig jobb ott egy "fedett" helyen lenni, mint az út közepén tanyázni, hol bárki bárhonnan ránk támadhat. Mook feltett kérdésére egyszerűen megrázza a vállát és válaszol:

- Tudja a jó ég. Nem értem én sem, hogy miket beszél néha, de ha fontos úgyis tudtunkra adja.

Mikor a kiégett kócerájhoz érkezünk nyugtalanságom nem hagy alábba. Körbe nézve a lehetőségeket és a bizarr dolgokat látva latolgatom az esélyeinket. Majd felvetem a többieknek a következőket:

- Most, hogy tovább? Hányan őrködjünk s milyen időközönként váltsuk egymást? Kutyákban természetesen bízom, de egy értelmesebb lénynek is fent kéne maradnia. Véleményem szerint tüzet sem kéne gyújtani, mert hiába a falak, ki lehet szúrni messziről. Bár ennyit értek én a vadonban lévő élethez. Világ életemben a Nagy Városban éltem.