A tartomány úr.

[revoltz]

Max

Elégedetten bólintok az újabb agykurkászásra.

- Úgy vélem jobb, ha megtudjuk mi is folyik a szigeten. Lehet, hogy nem véletlenül feneklett meg ott a hajó. Amondó vagyok, hogy nem oszt, nem szoroz, hogy ma, vagy holnap nézünk rá a hajóra. Tudom Shanna, hogy már a kincsek közt szeretnél kutatni, de hidd el, néha jobb az óvatosság. -*Szavaim kedvesek, és nem tanító célzatúak.

- Sietségre nincs okunk. - Helyeselek.

- Max, kérlek figyelj oda a kis bestiára míg meditálok. Nehogy meglepetés érjen minket.

- Nem kell aggódnod - Nyugtatom meg a varázslót.

Karba tett kézzel figyelem fél szemmel a manót. De időközönként rápillantok a koncentráló Ybonra is.

Kissé elálmosodok a várakozásban és egy jó nagyot ásítok, majd nyújtózkodok egyet.

Halkan dúdolgatni kezdek egy számomra kedves dalocskát, hogy szórakoztassam magam a várakozás erejéig.

[Pelso]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
É - Ynev, Erogow királyság Hesseby kikötővárostól nem messze, Névtelen sziget.
Pyr.sz. 3700
Thor(Ybon Gar) rovoltz (Max) Black Cat(Shanna Elkins)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

//Nos akkor mindenki 1 reagban kérem írja le, hogy mit csináltok a manóval. Utána már ugrunk is a holnap hajnalhoz. A lényeg, hogy egyértelmű legyen az álláspont.//

*Az éjszaka eseményeit magatok mögött hagyva útra készen álltok.

[Pelso]

//pm thor//

[Thor]

Ybon Gar

*Kirévedek a hosszú meditálásból. Pihegek pár lélegzet vételnyit, majd a mikor visszatértem teljesen a valóságba, megtornáztatva a nyakamat halkan szólalok meg.

- A lénynek van egy ereklyéje, vagy egy ősi fája. A lényeg, hogy a növény, vérrel és hússal táplálkozik. E mellett úgy mozog, mint egy állat, nem csak, ahogy a szél mozgatja. Nem tudom milyen világból való, és azt sem mennyire veszélyes. De mivel jól tudom, merre van, elkerülhetjük. Gondolom, egyikőtök sem akar most vele foglalkozni. - *Itt egy picit eltűnődöm, majd folytatom. – Így is sok időt várunk miattam, ezért amondó vagyok, hogy holnap kerekedjünk fel, és nézzük meg a hajót magunknak. Ha a sors is úgy akarja, akkor nemsokára boldogan hajózunk hazafelé. -*Ekkor a manóra nézek. Arcomon nem látni együttérzést, de undort, vagy gyűlöletet sem. – A lénnyel végezzünk mielőbb, és halála után a szárazföldre tegyük, semmiképpen sem vízbe. A lefejezés lesz a legcélratörőbb. -*Majd Max-ra nézek kérdően, de nem mondok semmit.


//off:Párbeszéd folyt a válaszok alapján//


*Az egész napot pihenéssel, és meditálással töltöm. Muszáj feltöltődnöm minden szempontból. Este természetesen elfogyasztok valamilyen ételt, majd a visszatért pszi pontokból feltöltöm energiával a testemet, és lefekvés előtt még megkeresem a többieket.


- Holnap újra útnak indulhatunk. És most már remélhetőleg el is jutunk a hajóhoz. -* És egy enyhe mosollyal teszem vidámabbá a mondatot.



*Másnap reggel felkelek, és remélve, hogy már megszáradtak a ruháim, átöltözöm. Egy kis reggeli után, még kicsit memorizálok pár mágikus szót, hogy alkalom adtán könnyen használhassam őket. Majd készen állva az indulásra a többieket várom a fedélzeten, hacsak már meg nem előztek. Ha találkozok velük, köszönök nekik, és kíváncsian szemlélem Magnus és Foir viselkedését.


<Vajon nyugton lesznek ma?>


- Nos, indulhatunk?


*Ha indulunk, még sétálás közben mesélek a fáról. Elmondom, hogy két halott emberből táplálkozott, mikor a manó megtalálta, és valamiért óvta, és locsolta azt. A fa nem tudni, hogy elfogadta e, vagy sem, mert a lény mindig óvatosan közeledett felé, hogy az ágak nehogy elérjék. Úgy próbálom vezetni a csapatot, hogy elkerüljük a fát, hiszen én azt is tudom, hogy a hajó merre van.

[Black Cat]

Shanna „Halszálka” Elkins

Mihelyst a csodabogár sikeresen elvégezte a dolgát, enyhén félrebillentett fejjel várom az eredményt. <Különös, húsevő növényről hallottam már, de ősi ereklye fáról, ami húst eszik, még nem.>

Így is sok időt várunk miattam, ezért amondó vagyok, hogy holnap kerekedjünk fel, és nézzük meg a hajót magunknak. Ha a sors is úgy akarja, akkor nemsokára boldogan hajózunk hazafelé. A lénnyel végezzünk mielőbb, és halála után a szárazföldre tegyük, semmiképpen sem vízbe. A lefejezés lesz a legcélratörőbb.

- Az már igazán jó lenne – kedvesen elmosolyodom. – A manót akár el is hantoltathatnánk Teddy bagázsával.

A nap hátralévő részét szívem szerint a varázsló közelében tölteném, de mindenkinek jobb, ha nem zaklatom, mialatt pihen. Ezért az időt rajzolgatással ütöm el, folytatom még az út alatt elkezdett remekműveimet, valamint felkeresem Maxot, hogy játszana-e velem. Igyekszem Tedet is valami ürüggyel felkeresni, hogy aztán fontos kérdéseket tehessek fel neki a családjáról, elsősorban a feleségéről, mivel foglalkozott korábban, miért lett kapitány.

Estefelé visszatérek a hálóhelységbe és a naplómba részletesen leírom a nap legfontosabb eseményeit. Alig végzek a körmöléssel, amikor Ybon is megérkezik. A férfi láttán tágra nyílnak a pupilláim.

- Holnap újra útnak indulhatunk. És most már remélhetőleg el is jutunk a hajóhoz.

Egyetértően bólintok.
- Na igen, csak semmi ne jöjjön közbe. – picit elhúzom a számat, ha Magnus és Fior a helységben tartózkodik, rájuk sandítok, majd a szájhúzást egy mosollyá egészítem ki.

Reggel, indulás előtt jó korán felkelek, hogy mihamarabb elkészüljek. Elmaszkírozom az arcomat, a hajamat gondosan kifésülöm, majd egy jó magas lófarokba fogom össze. A gyülekező helyszínére kicsit késve érkezek. <Öregszem, egyre több festék kell…> Kicsit morgolódok magamban, mialatt a többieket üdvözlöm.

- Nos, indulhatunk?

Hevesen bólogatok és izgatottan toporgok. <Gyerünk, induljunk már!>

Út közben figyelmesen hallgatom Ybon meséjét, a tájat már láttam tegnap is, semmi izgalmas nincs, ami leköthetné a figyelmemet.
- És hogy táplálkozik egy fa? Rátekeri az áldozatára a gyökereit és kiszívja belőle a...Őőőő… Dolgokat?

[Pelso]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
É - Ynev, Erogow királyság Hesseby kikötővárostól nem messze, Névtelen sziget.
Pyr.sz. 3700
Thor(Ybon Gar) rovoltz (Max) bejelentett NJK Black Cat(Shanna Elkins)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Ybontól hallottak gondolkozóba ejtenek titeket. Magnus ahogy hallja, hogy Shanna is a manó kivégzése mellet van már mozdul is. Leteszi a poharát a földre és enyhén görnyedt tartásban oda lép a Oktop-hoz, hogy elvágja a torkát. Ám ekkor az események elszabadulnak. Max aki mindeddig ott térdelt a lény mellet egy villámgyors mozdulattal könyökkel halántékon sújtja a mellé térdelő Magnust. Majd azzal a lendülettel felkapja a halálra ítéltet és kirohan az ajtón.

*Pár pillanatig csak döbbenten néztek össze, majd eszmélve szinte egyszerre indultuk utána. Az ajtóhoz érve megtorpantok nehogy össze ütközzetek na meg azért mivel onnan is jól látjátok az eseményeket. Az elvágott kötelek alá hullanak és a lényt a vízbe dobja. Ahogy halljátok a csobbanást Max teste elernyed és eszméletlenül rogy össze. Odarohanva hozzá látjátok, hogy önkívületi állapotban van. Néhány percbe bele telik míg magához tér.

Másnap

*Másnap reggel újult erővel indultok útra szívetekben bizonytalansággal.

[Thor]

Ybon Gar

*Max mellett térdelve hálát adok a sorsnak, hogy nem vitte magával a vízbe a lény, hogy ott belefulladjon. Miközben a semmit nem értő tekintetével néz minket, én csak nyugtatom, hogy már nincs semmi gond, de ez alatt olyan düh feszül bennem, melyet egyelőre semmi sem tud lecsillapítani. És jól tudom, hogy nem a lényre haragszom, hanem magamra. Ostobán viselkedtem. Túlzottan lekötött a kíváncsiság, és közben nem törődtem a biztonsággal. Szerencsére nem halt meg senki, de ez most tényleg csak szerencse. És most szereztünk egy nagy hatalommal rendelkező ellenséget.


//off: A leírtaknak megfelelően feltöltöm magam.//


Másnap még a hajón


*Felkelek, és felsétálva a fedélzetre nyújtózkodom egyet. Megvárom a többieket,és mikor látom, hogy mind felébredtek, közelebb invitálom őket.


- Jó reggelt mindenkinek. Izgalmas napnak nézünk elébe, ha mind úgy döntünk, hogy belevágunk. Ám egy dolgot ne feledjünk el, a lény most megmenekült, de nagy az esélye, hogy miután erőre kap, visszatér, és bosszút áll. Nos, mindannyian szembesültünk hatalmával, és most már tisztában van szándékainkkal. Így már kissé veszélyesebb a dolog. Egész este azon gondolkodtam, míg el nem nyomott az álom, hogy miképpen vadászhatnánk le a szörnyet, de mivel nincs vér tőle, így én nem tudom megtalálni. Ha esetleg valakinek van ötlete, miképpen vadászhatnánk le, az kérem, ne tartsa magában. Mert ez a lény tudja, hogy miért jöttünk a szigetre, és félek, hogy megvárja az adandó alkalmat, hogy végezzen velünk. Ezért szerintem fontos lenne a levadászása.


*Ezután csendben várok.

[Black Cat]

Shanna "Halszálka" Elkins

Döbbenten nézem, ahogy Max a vízbe lódítja Oktopot. Az arcomból kifut a vér, a lelkemet elönti a méreg. Értelmetlen lenne a férfire haragudni, de ez most egy cseppet sem segít.

- A ROHADT ÉLETBE! - üvöltöm teli torokból, mindkét öklöm a földbe verem, a fájdalomtól, de főként a haragtól az egész testem remeg, azt sem tudom, mire gondoljak, a szemeim is könnybe lábadnak. A földre roskadok - A ROHADT ÉLETBE! - ismétlem meg sokkal kétségbeesettebb hangnemben.

Az egész napot feszengve töltöm, de a napirendemen nem változtatok. Csak az Ybonnal való beszélgetés nyugtat meg egy időre, aztán minden kezdődik elölről. Éjszaka elalvás előtt valami eldugott helyen kisírom magamat, hogy egyáltalán álomra tudjam hajtani a fejemet.

Nyugtalanul fetrengek, túl mérges vagyok az alváshoz. Kikászálódok a fekhelyemből és halkan Ybonhoz lépkedek, nem áll szándékomban felzajongani a többieket. Óvatosan megbököm, ha nem kelne fel, finoman megragadom a vállát és megrázom. - Hé, Ybon! Ébren vagy? - suttogom - Tudom, hogy nem szabad hozzád szólnom most, de... Nincs valamid, amitől lenyugszom? Olyan ideges vagyok, nem tudok elaludni.

Ha nem tud segítségemre lenni, elhúzom a számat. – Jó… Akkor segíts. Van nálam méreg. Kérlek.

Másnap

A varázslóhoz közelebb lépek, amikor maga köré hívja a bagázst. Magam elé bámulok, úgy töröm a fejemet, mások számára talán úgy tűnhet, szimplán elbambultam.

- A mérgek hatékonyak ellene? – kicsit még gondolkodom – Nem, csak altatóm van, akkora mennyiségem pedig nincs belőle, hogy az egész tóba annyi mennyiséget keverjünk, amitől esetlegesen elaludna. Hmm… Valami csapdát nem tudunk neki valahol állítani? Nem vagyok benne biztos, hogy szemtől szemben szeretnék vele megbirkózni.

[revoltz]

Max

Nagyokat pislogva eszmélek fel. Értetlenül nézek körül, hiszen nem tudom hogyan kerültem a fedélzetre. Lassan törnek felszínre az utolsó néhány óra emlékei...

- Az az álom... - Suttogom felnézve a mágusra.

Csak egy pillanat kell, hogy ráeszméljek, hogy az nem álom volt. Rémülten nézek szét társaimon, majd a távolba nézek arra amerre kidobtam a manót.

- Úgy használt fel, ahogy csak akart az az átokfajzat. - Jelentem ki a semmibe, darabosan.

Egyszerre fog el a szégyen és a méreg. Nem tudom elviselni a tekinteteket magamon. Remegő kezem ökölbe szorítom, majd felpattanok, hogy elvonulhassak egy kis időre mindenkitől.

Ha valaki megpróbál megállítani erővel dobom le magamról a kezét "Innom kell" szavakkal párosítva. Ennek megfelelően egy boroshordóba fojtom mérgem....

Másnap

- A nyomait lehet követni, de még csak azt sem tudjuk merre indult... Így nem valószínű, hogy rátalálnánk. Viszont ő tudja hol talál minket. Ha le akarjuk vadászni, nincs más dolgunk mint várni.

[Thor]

Ybon Gar

Hé, Ybon! Ébren vagy? - suttogom - Tudom, hogy nem szabad hozzád szólnom most, de... Nincs valamid, amitől lenyugszom? Olyan ideges vagyok, nem tudok elaludni.

*Nincs harag a szívemben, amiért nem hagy meditálni. Fáradtan mosolygok rá, majd a jobb keze felé nyúlok. - Megengeded? -*Kérdezem tőle. Ha engedi, akkor gyengéden megfogom a kezét, majd nyugodtan szólok hozzá. – Engedd el magad, és bíz bennem. A szíved legyen szabad, és nyisd ki felém lelkedet. -*Ha érzem, hogy enged (lélektan 3-as), akkor a mágia segítségével lecsendesítem a háborgó lelkét.



//off: nyugalom asztrál mágia. 1 E, 1 manapont érintés. Elméletileg, ha engedi, hogy rá varázsoljak, akkor elég az egyes erősség. Időtartam 3x2 szegmens. Mivel csak szavakat mormolok, és nem mutogatok.//


*Mikor érzem, hogy a mágia hat, még nem engedem el a kezét.


- Most már jobb? -*Kérdezem tőle halkan, majd elengedem.

- A nyomait lehet követni, de még csak azt sem tudjuk merre indult... Így nem valószínű, hogy rátalálnánk. Viszont ő tudja hol talál minket. Ha le akarjuk vadászni, nincs más dolgunk mint várni.

*Elgondolkodva nézek Foirra.


- Te képes vagy illúziókkal becsapni az elmét. Nincs valami a tarsolyodban, amivel esetleg csapdát állíthatnánk neki?

[Black Cat]

Shanna "Halszálka" Elkins

A jobb kezemre nézek, amikor Ybon elkéri. Óvatosan megfogom a felém nyújtott kezét. Eleinte értetlenül bámulok rá, nem igazán értem mit takarhat a szívem szabadsága, de nagyjából dereng, mit is kéne tennem. Bólintok és úgy teszek, ahogy megkért.

<Vajon a gondolataimat is hallotta közben? Gondoltam egyáltalán bármire is?> Kicsit töprengek, mikor már megnyugodtam. Azt tudtam, hogy ért az ilyesmihez, mégis, annyira meglepett az eredmény.

- Most már jobb?

Halványan bólintok, majd lassan elmosolyodok.
- Igen, köszönöm, azt hiszem…

Bizonytalanul ácsorgok még, miután elenged, pár pillanatra az ajkamba harapok. Lassan, de hosszan arcon csókolom, azután szótlanul tovább állok. Szinte pillanatok alatt álomba merülök.

Ha le akarjuk vadászni, nincs más dolgunk mint várni.

- És ezután? Hogy csaljuk kelepcébe?

- Te képes vagy illúziókkal becsapni az elmét. Nincs valami a tarsolyodban, amivel esetleg csapdát állíthatnánk neki?

Felvonom a szemöldököm, érdeklődve nézek a bárd felé, nem tűnik rossz ötletnek a felvetés.

[Pelso]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
É - Ynev, Erogow királyság Hesseby kikötővárostól nem messze, Névtelen sziget.
Pyr.sz. 3700
Thor(Ybon Gar) rovoltz (Max) Black Cat(Shanna Elkins)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Te képes vagy illúziókkal becsapni az elmét. Nincs valami a tarsolyodban, amivel esetleg csapdát állíthatnánk neki?

- Nos képes vagyok megidézni egy kisebb csapatott elterelés képen, de csak rövid ideig tudom fen tartani és sajnos közelről nézve nem meggyőzőek. -*Gondolkozik hangosan Foir.

- A legfőbb problémát figyelmen kívül hagyjuk. A sziget szinte teljesen kopár. A sziget közepén futó “ösvényt” is azért választottuk mert ott lehet kényelmesen nagyobb terheket mozgatni. Szinte semmi fedezék. -*Szól közbe Magnus.


- De még is miért nem támadott meg minket az éjjel a lény? -*Csatlakozik a beszélgetéshez, Ted.* - Igaz elkaptátok, és megvertétek de ahogy meséltétek mágikus ereje teljében volt és javítsatok ki ha tévedek de hatalmától senki sem fosztotta meg. Mire vár? Hatalma csak nem korlátozódhat csak a tavacskájára?!


*Magnus-t és Foir-t a lény elleni hajsza korábbi ellenségeskedésük maguk mögött hagyására sarkalta. Azzal számolnak, hogy a manó arra vár, hogy partra szálljanak. Első javaslatuk. Foir matrózok alakjait megidézve azt a benyomást kelti, hogy nagyobb számban szálunk ezúttal partra és indulunk meg a sziget másik oldalára. Mi elszórva megbúvunk az árnyak között arra várva, hogy a lény támad. Mikor megmutatkozik Ybon megbénítja, a többiek meg rárohannak.

*A kapitány csendben hallgatja a tervezgetést. Az első terv hallatán elgondolkozva hümmög és örül, hogy neki és az embereinek nem kell ténylegesen partra szállnia. Amúgy ha felkérnétek rá akkor határozottan nemet mondana rá.

[Thor]

Ybon Gar

Bizonytalanul ácsorgok még, miután elenged, pár pillanatra az ajkamba harapok. Lassan, de hosszan arcon csókolom, azután szótlanul tovább állok. Szinte pillanatok alatt álomba merülök.

*Jól esik a csókja, de a fáradság erősebb, így nem ábrándozok sokáig, az álom engem is hamar elnyom.

- De még is miért nem támadott meg minket az éjjel a lény? -*Csatlakozik a beszélgetéshez, Ted.* - Igaz elkaptátok, és megvertétek de ahogy meséltétek mágikus ereje teljében volt és javítsatok ki ha tévedek de hatalmától senki sem fosztotta meg. Mire vár? Hatalma csak nem korlátozódhat csak a tavacskájára?!

- Nos nem egy istennel van dolgunk. Egy hajót még ő sem tud ezek szerint elsüllyeszteni. Ráadásul lehet, hogy kimerítette a harc és a fogság. Viszont, ahogy a csónakba lépünk, már könnyen végezhet velünk. Így muszáj lesz a mágia segítségével partra szállnunk. Viszont akkor lesz egy kis időszak, amíg vissza kell szereznem az elhasznált mágikus hatalmat. Nem sok idő, addig nem hiszem, hogy támadna, hisz nem számít ránk. Amint mindannyian készen állunk, szóljatok. Természetesen mikor átlépünk a kapun, az illúziót meg lehet teremteni.



Ha egyetértenek a térkapuval.


*Megállok a fedélzet egy magasabb pontján, hogy lássam a helyet, ahová a kaput fogom nyitni. Próbálom olyan helyre, ahonnan könnyen tudunk majd tovább haladni, és persze minél közelebb a hajóhoz. Kimondom a szavakat.


*Miután megnyílik a kapu, a többiekre nézek, és határozottan mondom. –Indulhatunk!


*Átlépve a mágikus ajtón gyorsan körbe nézek, és ha nem érzek mágikus aktivitást, türelmesen megvárom, míg a többiek is megérkeznek. Miután itt vannak, és a kapu bezárult:


- Egy kis türelmet kérek, míg energiához jutok.


*Távolabb megyek tőlük, hogy ne okozzak fájdalmat nekik, majd az elvesztett energiát kiszívom a környezetből. Kegyetlen eljárás, de nem vagyok az a szívbajos varázsló, aki ezért lelkiismeret furdalással élne. Sőt, érdeklődve nézek a kiszáradt rovarokra, férgekre.
Visszatérek a többiekhez.


- Induljunk mihamarabb, és figyeljük a környéket.-*Tanácsolom a csapatnak.

*Menet közben figyelem a mana háló rándulásait, hogy időben cselekedhessek, ha kell.


//off: Térkapu, 60 MP varázslás ideje 1 kör, időtartam 3 perc. Távolságba hatás 40 MP 1-10 mérföld. A szigeten kisajtolás 20 pszi pont, 100 MP.//

[Black Cat]

Shanna "Halszálka" Elkins

- Nos nem egy istennel van dolgunk. Egy hajót még ő sem tud ezek szerint elsüllyeszteni. Ráadásul lehet, hogy kimerítette a harc és a fogság.

Vigyorogva dörzsölöm meg a nyakam.
- A nyakamat rá, hogy retteg tőlünk, ismeretlenek vagyunk a számára. Ha pedig az ő helyében lennék és Ybonból és Magnusból, meg persze Max ökléből indulnék ki, én is félnék. Az sem lepne meg, ha agyrázkódást kapott volna, azok után, amennyi pofont kapott.

Viszont, ahogy a csónakba lépünk, már könnyen végezhet velünk. Így muszáj lesz a mágia segítségével partra szállnunk. Viszont akkor lesz egy kis időszak, amíg vissza kell szereznem az elhasznált mágikus hatalmat. Nem sok idő, addig nem hiszem, hogy támadna, hisz nem számít ránk. Amint mindannyian készen állunk, szóljatok. Természetesen mikor átlépünk a kapun, az illúziót meg lehet teremteni.

Teljesen elsápadok a kapu hallatán.
- Jaj nemár, te most csak szivatsz, ugye?
<Egyszer használtam térkaput, akkor is egy bő fél napra rosszul lettem tőle, sok mindenre vevő vagyok, de ez már egy kicsit túllép... Úgy... Sok határon...>

Magnus és Foir terve egyaránt izgalmas, véres és vicces ahhoz, mintsem ellenálljak neki.

Ha mindenki más beleegyezik Ybon ötletébe
Szájtépve lépek át a térkapun, mialatt megállás nélkül a hányinger elkerülésén kattog az agyam. Ha végre elindulunk, csöndesen dúdolgatva poroszkálok a többiek mellett.

[revoltz]

Max

A térkapu kicsit megrémít. Még soha nem mentem át egyen sem. Nem értem hogyan működik, hogy léphet be valamibe valaki és teljesen máshol köt ki abban a pillanatban. Mi történik velem? Mi van, ha nem ott kötök ki, ahol kéne, hanem a tenger fenekén...

Kiráz a hideg már a gondolattól is, hogy belépjek egy ilyen kapun.

- Biztonságos? - Bököm ki végül.

Igenlő válasz még nem győz meg és tovább fejtem aggodalmaim: Csináltad már? Mi van, ha a világ másik felén kötök ki? Stb..

//off: Meg kell győzni engem, hogy a teleportba beszáljak...

Amennyiben meggyőztek visszakozva, kissé remegve közelítem meg a térkaput. Arcomról folyamatosan törlöm az izzadságot. Két-három lépéssel a kapu előtt megállok és remegő kézzel nyúlok a kulacsom felé. Bizalommal emelem a számhoz, hogy az majd erőt ad nekem. Mind kiiszom... egy cseppet nem hagyok benne.

A kulacsot a földre hajítva nézek szembe a kapuval, nagyot sóhajtok majd hirtelen átlépek rajta.


Amennyiben nem győztek meg, akkor minden áron valamilyen alteratív megoldás felé hajtom a társaságot.