Lassan érzem, ahogy a megfeszített összpontosítás verejtéket csal a homlokomra, három elmét még nemigen próbáltam egyszerre irányítani. Hangom emiatt tompa és színtelen, mikor visszakiáltok Awdernek:
- Egy "bűvészt" találtam csak, őt ki is fogtam, - itt Ardora mutatok - de túl kicsit volt, visszadobtam. Másnak nincs jele. Egyébként a neve a Teron, toroniul "tőrt" jelent.
Eközben és ezután is koncentrálok tovább, míg meg nem támadnak vagy egyéb tényező nem lép fel, nem engedem el a három útonállót. (Meg aztán energiáim fogytáva most mást amúgy sem tehetnék.)
Nem futhatsz el a Halál elől - de jól megizzaszthatod az átkozottat!
A fickó látván, hogy célt tévesztett összerezzen. A ráripakodásodra gyorsan válaszol.
- Nem tehetem! A nagyúr a családomat is megbünteti, ha elárulom. - Tekintetével az út jobb oldali erdősséget pásztázza. - Ő sötét erők birtokában van.
Látszik rajta, hogy nem hazudik és tart is tőled.
Arbo Barbillo
Ahogy haladsz vissza a karaván elött létrejött kavarodás felé, észreveszed, hogy a lovaddal valami nem stimmel. Bágyadtan lógatja a fejét. A lovak álltalában fészkelődnek hasonló helyzetekben. A szekerede nem piszkálja senki, így mész tovább. Láthatóan még így is fölényben vannak a támadók, hisz az eddigi létszámfölényük miatt, sebeztek a személyzet megmaradt tagjain. Kézbe veszed dobótőreidet és miután biztos távolságba érsz, útjukra kűldöd őtket. Mellé, mellé, mellé...
Davram
Sok mentális energiát és rengeteg figyelmet leköt, hogy a három haramia egymással foglalkozzon. Nem nagyon támadnak, inkább csak védekeznek egymás ellen, ezért is csak kissebb felszíni sérülést okoznan a másikokon. Egyszer csak egy ismerős érzés kerít hatalmába. Valahol a karaván végén megrezdűl a manaháló. Valaki mágiát használ, erről egy szemernyi kétséged sincs, de ha most arra fókuszálsz, akkor lelepleződhet a te varázslatod is.
Estios Alver
Ahogy felállsz, már fordítod is a kardod, majd két kézbe fogva ledöföd a lábadnál fekő fickót. Mindez után harcra készen vársz. Köpsz egyet, majd egy hang szólal meg a három alak mögűl (neked az úttol jobbra).
-Támadjátok meg! Ketten egy ellen. Nem árthat nektek, hiszen már nincs mivel.
A hang hasonlatos a karaván elött lévő jelevéséhez, mire a két férfi elindúl feléd karddal a kerükben. Hallasz még valami motyorgást is mire hirtelen elsötétül a világ.
//Off: Innentől kezdve harc vakon módosítókkal harcolsz.
//off:Pelso! Nem hallt meg a fickó, mert nem tudtam, hogy ezek az információk hallatán, hogy reagálsz. Ha azt írtam volna, hogy ennek ellenére te mégis levágod, de te meg közbe megkímélnéd, akkor az lenne a probléma. Sajna ez az OM egyik hátránya. Akkor csináljuk azt, hogy leírod, miként dönt a karaktered, és akkor folytatom a te részedet. Igaz ezt közölhettem volna a reagba. Bocsi.
*Kissé türelmetlenül várom a két férfi támadását. Nem a félelem miatt, inkább a levágásuk okozta öröm siettetése okán. Ám ekkor meghallom a parancsot, és hirtelen nem tudom hova tenni a beszéd végét.
<Hisz már nincs mivel? Mi van?>
*Majd sajnos nagyon hamar megkapom a választ. Kettőt pislogok, de nem töprengek sokat. Tudom jól, hogy valamilyen átokkal sújtott rám, mire elvesztettem szemem világát. Szívem szerint dühösen felüvöltenék, és a világ végére, vagy azon túlra káromkodnám az átkozott mágiatudót. De tudom jól, hogy vakon esélyem sincs a két fickóval szemben, pillanatok alatt levágnak. Így nem várok egy pillanatot sem. Gyorsan segítséget kérek az úrnőtől.
*A remény és hit teljes erejével kérem az úrnőt, hogy segítsen. Nem tudom, hogy működni fog e, de hiszem, hogy Arel figyel rám. Gondolva, és talán halva, hogy láthatatlan lettem, azonnal pár lépést hátrálok, hogy véletlenül se kaszaboljanak le, majd el kezdek hátrálni az erdő felé. Valamilyen sajnálatféleséget érzek a többiek felé, de így vakon esélyem sincs segíteni nekik. Inkább most túlélek, hogy a küldetést, melyet az istennőm adott, végre tudjam hajtani. Ráadásul fogalmam sincs, hogy az átok milyen erős. Lehet, hogy az én erőm kevés lesz a megtöréséhez.
//off: Ha esetlek még is harcolni kellene. KÉ 56+4-20=40 1. támadás: TÉ 90+64-60=94, VÉ 141-60=81 sebzés: 11, túlütésnél +3 ÉP 2. támadás: TÉ 90+68-60=98, VÉ 141-60=81 sebzés: 7, túlütésnél +1 ÉP Túlütés küszöb 30 (bár nem hiszem, hogy esély lenne rá)//
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.”Aruth Dyn-Dayaell
Grimasz rándul az elképedt arcomon amint látom, hogy a hajítófegyverek célt tévesztve repülnek a bozótosba. Mordulok egyet magamban mikor bevillan, hogy ha ez így megy tovább én bizony a légynek sem fogok tudni ártani, nemhogy a rablóknak. Meggyőződésem, hogy valami isten -féle ribanc keze lehet a dologban, ami normál helyzetben nem is nagyon érdekelne, legfeljebb kereket oldanék a fontosabb dolgaimmal, de ez most nem az a helyzet. Elkel a segítség. Hullanak az embereink!!!
Felhagyok a dobálózással, hogy biztosabbra menjek. Megfordul fejemben rémítésnek egy illúziósereg, de lemondok róla, mert a sűrű erdő és a szűk szekérút nemigazán megfelelő terep a hatáshoz. Ügyetlenségemet megelégelve, elszánttá vállt tekintettel, rövid összpontosításba kezdek, s idézem magam elé húsz lábnyira az erdőbe a saját fantomképem, majd támadok kardommal. A látható klónom hűen követi a mozdulataimat -akár fatörzseken, bokrokon átsiklik- míg én ismét a láthatatlanság rejtekéből tevékenykedem. Az egymást püfölő rablókat szeretném elintézni, mert nem nagyon bízom benne, hogy sokáig fennmaradhat az elméjükre ható varázslat. Viszont bízom saját álcámban, ami majdnem olyan hatékony, mint a megszakított.
// A „Fantom” - ot idézem. -24Mp (maradék 1Mp) Elképzelésem szerint, az erdő takarásában mozog a fantomkép ami az útról nem nagyon látszódhat elvileg, ha elég sűrű az erdő. Előzőleg kétszer dobtam vaktában harci kört hárítótőrrel. Ezúttal megvárnám, hogy eljutok e odáig. Ha kell, majd dobok új támadásokat (ha az előzőek nem használhatók fel). //
Szerk.:
// Arra az esetre nem gondoltam, hogyha a bárdnak látnia kell a fantomnak kijelölt helyet, akkor ez így nem lesz jó... Abban az esetben úgy változik a reag, hogy csak 2 méterre idézem magam elé. Véleményem szerint az is elég hatékony lehet, mert az ellenfélnek meg kell fordulnia ahhoz, hogy a fantomképemet lássa hátulról ami további bónuszokkal járhat a láthatatlanság mellett. De ha megy az 1. verzió akkor marad az erdőben. //
Ennél a pontnál felmegy bennem a pumpa, kezdek nagyon berágni erre a Teronra. Dartont emlegettem az imént, biztos ezzel a tréfával válaszol a "sértésre". Hogy a varjai vájnák ki ennek a szemfényvesztőnek a szemét! Aztán mikor meghallom a kiáltását, óvatosan (nehogy kisessek a koncentrációból), arra fordulok, felmérni a terepet. Aztán mikor meglátom az Arel-pap veszedelmét, kiáltok egyet, hogy - Itt van hátul a szemfényvesztő, de vigyázzatok, láthatatlan! //off: Ha jól értettem, a pali láthatatlan, mert Estios csak egy hangot hallott. Ha nem az, akkor a "vigyázz, láthatatlan helyett pár szóban azt írom le, hogy néz ki.// Amikor meglátom, hogy Estios hirtelen eltűnik, kicsit fellélegezk, remélem, sikerül kikerülnie a bajból. Hasonlóképp szorítok az elöl harcolóknak is, mert pillanatokon belül szétoszlik az egymás ellen fordított haramiák elméjéről a köd. <Még ebben a körben aktív az Érzékközpont Illúzió, aztán megint a maguk urai lesznek.>
Nem futhatsz el a Halál elől - de jól megizzaszthatod az átkozottat!
Nem sokat foglalkozol a hallottakon. Odalépsz a férfihez, hogy levágd. Lesúlytasz. Ő csak földbegyökerezett lábbal, leblokkolt reflexével pdróbálná hárítani a csapásod, de mindhiába. Kard mar anyagba, húsba, csontba. A fickó térdrerogyik és elborúl. Megfordúlsz, hogy a tekintettel mutatott irányt kövesd. Estiost és a megbízótokat sehol sem látod. A karaván és te közted egy szép kis csetepaté bontakozott ki. Három haramia egymással harcolgat, másik három meg a talpon maradt személyzettet aprítja. Arbo most halyított el néhány dobótőrt.
*Nem hatott meg a haramia hablatyolása a családjáról. Ha volt olyan ostoba, hogy haramiának állt és ezt még ráadásul azzal is tetézi, hogy nem kezd el futni mikor lehetőséget kap a biztos halál karmai közül a menekülésre. Rajtam igazán nem múlik, hogy bevégezze a végzetét.
- Maradtál volna otthon velük.
*Mondom ahogy a csapásom alatt összerogy a haramia, de nem időzök fölötte tovább. Hátra fordulva egy pillanatig hezitálok, hogy bevessem e magam az erdőbe hát ha arra van a szemfényvesztő vagy a hajtók segítségére siessek.
- Fenébe.
*Azzal megindulok a hajtók felé.
- Ardo, Davram végezettek ezzel a harmadrangú bűvésszel, a haramiákat bízzátok rám.
*Azzal le is sújtok a hozzám legközelebbi haramiára azok közül akik a hajtókkal harcolnak. De vele sem foglalkozom sokat, a csapást követően már haladok is tovább és sújtok le a következőre.
//KÉ 59+ Dobás 5=64 1 TÉ 80+ Dobás 75=155 Sebzés (3+3+3)+1=10 2 TÉ 80+ Dobás 70=150 Sebzés (6+3+1)+1=11 VÉ135(Pajzs)//
//Off: Ne haragúdjatok srácok, de hirtelen jött lehetőséget kihasználva elutaztam egy pár napra. Ahogy ennek lennie kell, pont lemerűlt a telefonom és és csak i-phone töltő volt rendelkerésemre, ami nem jó. Csak most így tudok jelezni, hogy csak holnap este tudok írni. Még egyszer bocsesz a késésért.