Még az úton (ami kimaradt)
Estios társaságát mindig örömmel fogadtam, s ha úgy adódott én magam kerestem. Bár kissé őrültnek tartom az Arel papot a meggondolatlan magánakcióiért, (valami ilyesmit is hallottam róluk) örülök, hogy van velünk egy olyan ember is, ki közel áll az életstílusomhoz. Nótázásait szívesen kísértem a kobzon, ahogy tudtam és ha számomra ismeretlen dalt énekelt, titkon tanulmányt készítettem róla a bárdmágia segítségével. Igazából, nem az előadását akartam megörökíteni, csupán a dal szövege, ritmusa érdekelt. Innunk mindig volt mit... Míg mások, csak kulacsban hordják borukat, én szemérmetlen módon egy 50 literes hordónak szorítottam helyet szekeremen teli borral, nehogy bárki ez irányú szomjazást szenvedjen. Sosem lehet tudni... Az égetett szeszektől viszont tartózkodom. Elmondtam, hogy gyermek koromban mindig pálinkát kellett szagoljak a szerény hajlékunkban, mivel nagyapám azt párolt minden este.
Szintén tanulmányt készítettem Awder és Estios vívógyakorlatairól, gondolván, hogy mindig jól jöhet egy-két ügyes fegyverforgató mozgásának illúziója. Davram pedig akkor vállt számomra becsessé, mikor láttam az erőfeszítéseit haldokló társunk életben tartásáért. Ekkor én is elővettem a „Sötétcsont Mandolint”, hogy életet énekeljek belé, de az égiek csak maguknak akarták a társunkat. Akkor az egyszer láthatta a társaság a drágaköves berakású éjfekete hangszert rejtekéből előhúzva a kezemben. Egyébiránt a vörösesbarna koboz pengett... Davrant egy roppant intelligens különcnek tartom, kivel mindig szívesen elbeszélgetek a tábortűz mellett, már ha alkalmasnak találom a pillanatot (lélektan 1), és Awderrel is a kártyázások és egyebek alkalmával. Miután ők beszéltek nekem a rendről, én beszéltem nekik a káosz rendjéről.

Mindenki számára világos, hogy szeretem az életet és nem állhatom a halál hírnökeit. Szeretem a természetet és az állatokat (akármilyen éhes vagyok, előbb a pacit etetem meg). Szeretem a mulatozást, vigadalmat és néhány alvilági mámort, de a csalás, lopás sem áll távol tőlem, ha jó ügyért teszem azt...
// Elnézéseteket kérem! Karialkotásnál én Erionra koncentráltam, de így Erigowhoz közel, szerintem nagyon el van veszve a karakterem az Erv nyelvtudás nélkül (gondolhattam volna rá). A KM szíves és utólagos jóváhagyásával az Erv nyelvet szeretném felírni a képzettségek közé (legalább 1 fokon) az Akrobatikára költött Kp rovására. Tehát: Erv nyelv lenne 1.fok, (Estioshoz is jól jönne) Akrobatika pedig maradna +10%. Durva aszisz akcentussal makognám az ervet...
Paga, köszi az értékelést és az extrákat.


Jelen
* Úgy gondoltam, nem lesz jó az első pofont kapni, de utolsóként sem lesz túl szerencsés a sorrend, ezért másodikként hajtom szekerem a karavánban. Lágy ez eső, ez éltető eső, ritmust csepeg a kalapom karimájáról lefolyva mellettem a bakra. Önkéntelen mosoly húzza számat a ritmusra.

Meghókolom lovam, mikor megáll az előttem haladó szekér és csak bámészkodok, míg az idegen nyelvet fürkészem. *
„ Bocsájt jó úr, szedjük vámot. Jó nélkül a szekérsorok nem mennek át itt az úton. Maguknak nincs engedély...”
< Kicsit éhes itt az uralkodó, de ha mégsem,.. Ej de jól megy itt a koldusoknak! >
* Mikor Awder előre botorkál egy kis szabályos trükkel és az Erv nyelv kincstárával, már igen kezd érdekelni a dolog. Rárugok a kocsifékre, s lepattanok a bakról balra, hogy szemügyre vehessem, mi folyik ott elöl. *