Testvéreit egyformán szereti, ő sem kivételez egyikkel sem. Tiszteli tudásukat, neveltetésüket és épp ezért nem is megy velük olyan messzire ugratásban, viccelődésben mint azt számszeríjász társaival tette, de azért olykor odaböki magánvéleményét, hogy tudják nem a csicskájuk. Amúgy bármelyiket elfogadja vezetőnek, tudja jól, hogy nem kis dolog Krad lovagnak, paplovagnak lenni. Kiáll mellettük, tűzbe menne értük és kétség kívül végrehajtja azokat a feladatokat amik jobban testhez állnak neki mint a lovagoknak, még ha piszkos munka is. Teszi a dolgát: nyomról olvas, oson, rejtőzik és lő.
Persze meg kell győződjön róla, hogy akit célba vett az valóban megérdemli e a büntetést, mert ez a kari (sajna ) csak a legvégső esetben húzza meg a ravaszt.
A vadászatot sem úgy kell elképzelni, hogy kimegy az erdőbe és mindenre lő ami mozog.
A beteg, sérült, hanyatló vadakat kell selejtezni az állomány tisztán tartása végett. Esetleg a túlszaporulatra ügyelni, hogy a környékbeli parasztok terméseiben ne legyen jelentős vadkár.
Ezt mondjuk csak azért írtam le, mert Élet jellemmel vadászkodik a karakter. Jobban szereti a vadakat nézegetni, számolgatni és meg van rá a nyomós oka, mikor le kell lőjön egy őzikét.