Moderátor: Admin
Ha mindenki leült én is csatlakozom. Kalapomból egy kis ülő alkalmatosságot varázsolok elő, melyet a padra helyezve, már felérem az asztalt. Érdekes, ennek a Carturoknak van sütnivalója... Erailas pedig úgy tűnik tényleg ismeri a környéket. Bothain, pedig nem is annyira vak, gyorsan leegyszerűsíti a dolgokat. Morfondírozom magamban.
- Az óriások meggyőzésében nem vagyok annyira biztos, mint a cserkészekében. Akik, biztosan segítenének kipucolni és visszaszerezni a kuckójukat. Már, ha tényleg az erdészházba hívatlan vendégek vackolták be magukat. Mondom Erailas felvetéseire.
- Én megnézném magamnak azt a helyet is, ahonnan elvitték az építészeket és mesterüket. És szerintem mindenképpen beszélnünk kellene ezzel a Haresk Malorn úrral is. Gondolkodom hangosan, miközben a tömény italt tartalmazó kupával szemezek. Nem kéne töményet innom, az árt a gondolatoknak. Hmm... vajon miért kellett a sötéttündéknek az összes törpét elrabolni, miért nem elégedtek meg a fő építész mesterrel? Azért, mert, úgy vélték, hogy ha egy mestert könnyebb pótolni, akkor se legyen, aki folytatja a munkát? Vagy azért mert a mester terveit más meg sem értené? Hmm... lehet ez utóbbi valószínűbb. Hiszen én is mérnök vagyok, a tervrajzaimat szándékosan védem az avatatlan szemek ellen. Igen. Akkor valóban a segéd törpök kiszabadítása az elsődleges, utána már Zhull mester tervei semmit sem érnek.
Tudtam én, hogy én leszek az, aki ezt a csapatot vezetni fogja... természetesen a háttérből. Hiszen ezeknek elég csak elhinteni a morzsákat... Úgy veszem észre: a minotaurusz nagy, erős és szeret más tollával ékeskedni. És nem nagyon van, aki ellenkezne vele. Hmm... Ez még kapóra is jöhet nekem a későbbiekben.
- Tudod a főtanácsos úr biztosan több részletet tud, mint amennyit elárult neked. Kacsintok Carturokra huncutul, miközben egy pillanatra leveszem tekintetem a kupáról. Nézz csak magadra... Nem vagy valami bizalomgerjesztő. Tartom meg bölcsen magamnak a nyilvánvalót, majd a törpéhez fordulok.
- Nekem tetszett a te verziód is. De lényegében azt is fogjuk tenni. Szólok Bothainhoz jelezvén neki, hogy a részletesen kidolgozott terv cseppet sem változtat az Ő tervein. Biztos vagyok benne, hogy néhágy jókor és jó helyen használt káprázat sikerre viszi majd a vállalkozásunkat. Ha jobban megbíznék bennük tán már most beavatnám őket abba, hogy mikre vagyok képes. De ami késik, az nem múlik. Lehet, hogy a meglepetés erejét kell majd használnom... megint.
- Erailas említette a drowk főtáborát. Nos, ha kevesek vagyunk oda, akkor majd csak beosonunk és kimentjük Zhullt, ha tényleg ott van. Azt pedig nyilván egy előzetes felderítés illetőleg az őrposztok bevétele után tudhatjuk meg, ahogyan azt Bothain is említette. Vetem fel a lehetőséget. Gyanítom ez meg se fordult a harci hévvel fűtött kobakjukban. Meg persze azután derülhet ki, hogy az építészmester hol van, hogy mágiával meghatároztuk a pontos helyzetét. Ennek előkészítéséhez kellene beszélni a főtanácsossal és azokkal, akik tanúi voltak Zhull munkájának. Jár az agyam a megoldáson. Mivel azonban még túl sok a "HA" a tervemben, majdcsak azután fedem fel, miután kivitelezhetővé válik.
- Ha úgy adódna akár a tábornál csinálhatunk valami figyelem elterelést, amiben amúgy nagyon jó vagyok, a mentőakció álcázásának. Teszem hozzá immár hangosan. Mondjuk én ugyanezt a taktikát választanám az őrposztoknál is, vagy legalábbis egynél. És megnézném, hogy hová és hogyan terjednek a hírek. Aztán hamis hírekkel manipulálnám az eseményeket, ha ez lehetséges...
- Akkor hát kalandra fel! veszem át a törpe lelkesedését. Noha a saját lelkesedését letöri a megjegyzésével, az enyémet nem tudja. Én is összepakolok: felállok kis magasítómról, majd a kalapom leemelem és kis sámlimat egyetlen mozdulattal "tökfödőmbe" rejtem. Majd lepattanok a padról, s vidáman az ivó belseje felé fordulok. Kalapom széles, köríves mozdulattal teszem vissza megszokott helyére. így köszönvén el az ivótól és az itt maradóktól... Aztán megperdülök és fütyörészve a kijárat felé indulok.
Pff... méghogy nincs itt semmi nyom... de hiszen itt ez a rengeteg munkás!
- Szép napot! Kedves uram megtisztelne minket a jelenlétével?! Kiálltok vissza, miközben integetek a szószólónak, hogy jöjjön közelebb díszes kompániánkhoz. Nem akarok ugyanis kiabálni, hogy a világ megtudja miféle nyomokra is vagyok kíváncsi tulajdonképpen.
- Ön bizonyára látta ezeket a törpe mestereket, ezért személyleírást is tud róluk adni nemdebár?! Nézek fel a katonára, amint körünkbe ért... Ez egy fontos kérdés, remélem senki nem gondolta, hogy csak úgy nekivágunk és mindenféle jött-ment törpét megmentünk úton-útfélen.
Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó