• Fórum kezdőlap
    M.A.G.U.S. Online RPG
    • Keresés
    • GyIK
    • Taglista
  • Felhasználói vezérlőpult
    Belépés
    • Felhasználói vezérlőpult
    • Belépés
  • Postaláda
    Privát üzenetek

Életút

A TUAN Kiadó új törvénykönyve alapján

Moderátor: Admin

Hozzászólás küldése
2686 hozzászólás • Oldal: 133 / 180 • 1 ... 130, 131, 132, 133, 134, 135, 136 ... 180

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Pelso » 2015.04.27. 22:44

Eligor

*Ahogy a kőlap fel emelkedik és tiszta a cél lövök. Ezt követően felhúzom az íjam és egy új vesszőt helyezve a vájatba elindulok előre. Enyhén süllyesztetve, lövésre készen haladok előre. Miközben a bal kezemben ott lóg a lámpásom a nyílpuska alatt.

//KÉ:87 CÉ:102 Sebzés 8//
„Fő a szervezettség!!!”
Avatar
Pelso
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 1208
Csatlakozott: 2008.01.27. 18:23
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Paga Sker » 2015.04.28. 18:11

Vellir

*Saginor intése megnyugtat. Naklos mögött, balra helyezkedek el. A szerkezet hangaja és a "szent fény" színárnyalat változása rossz érzéssel tölt el. <Csak kellet volna várni még egy kicsit. Ennyire felkészűletlenűl hiba volt belekezdeni a szabadításba> Míg a megmunkált szikladarab kicsúszik a helyéről, addig én is lövésre készülök. Az őrt észrevéve útvára kűldöm a nyílvesszőm. Cél, hogy eltaláljam a fákja tartó kezét a válla magasságában. Ezt követően a szent fényt megszüntetve iramodok előre. Megpróbálom az őrt elkapni, mielött kiabálna.

-Lehetőleg ne őljünk embert! - mondom mikor megindulok. Út közben aktivizálom a karpántomat, s a kezembe veszem a vasöklömet.

Ké.: 56+6=62
Cé.: 71+73=144
Sp.:3+6(+2)+4(+5+3 ha az orvtámadást érvényesíthetem)

Gy.:4

Ha elérem az őrt megpróbálom leütni. Fejre célzok. (Energia felszabadítás 16pszip. +20 Té, +4 Sp)

Pusztakezes harc 4

Ké.: 50+*+7
Té.: 95+*+20+41
Vé.:146+*+15(+19 ha van hely akrobatikát alkalmazni
Sp.:7+4=11 (22sp-t kell figyelembe venni leütésnél)

//off: *-et azért írtam oda, mert az ÚTK-ban nem találtam a pusztakezes harchoz értékeket. El is felejtettem erről egyeztetni. Ezért alapértékel számoltam, de ha valaki tud ebbe segíteni, azt megköszönöm.
Az Istenek útjai kifűrkészelhetetlenek :)
Avatar
Paga Sker
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 226
Csatlakozott: 2014.07.08. 9:55
ZK Karakter: Marko Lestarn
ZK Karakter: Vellir Finteon (Falin)
Karakter: Fior-Sha Kryel
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Gorodak » 2015.04.29. 22:33

Nakloss finteon

Ha felismerem a fickót akkor óda szólok neki:

- Nyugi, csak az apámért jöttem. S amilyen gyorsan csak tudunk távozunk! -

Ha nem ismerem a fickót , egyból rá támadok, de nem akarom meg őlni, így harc az ellenfél elfogásért.
A kardal a pajzsát célzom és olyan erővel próblom meg ütni amilyen erősen csak tudom, hogy ha hátra esne akkor egyből rá tudjam vetni magam és leüthessem !

KÉ:94+6=100
Té:130+67=207
Vé:198

Miközben támadok és haladok felé meg feszült izmokkal, hogy minnél előbb utol érjem még oda szólok.

- tedd le a fegyvert és életben maradsz! -
" A pokolhoz vezető út jó szándékkal van ki kövezve...
Miért?
Hiány van rossz szándékban? "
Avatar
Gorodak
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 720
Csatlakozott: 2008.02.05. 16:23
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Thor » 2015.04.30. 16:32

Mindenki Una (NJK)



//off: Kicsit meguntam már, hogy Hugilee cseppet sem foglalkozik azzal, hogy időben írjon. Pedig erre mindannyian rábólintottunk. Így véglegesen kizárom a játékból, és a karaktere NJK-vá válik.//


*Míg Nakloss megfigyeli a katonát, hogy felismeri e, Eligor már lő is. A nyílvessző hangtalanul suhan végig a folyosón, egyenest a fickóba. Halk puffanással csapódik a hasába, mire a szerencsétlen felnyög, kiejti a fáklyát a kezéből, és a gyomrához kapva fél térdre esik. Vellir is céloz, de Nakloss elé ugrik, és egyenest a fickóhoz siet. A biztonság kedvéért a noir pap, és Una is folyamatosan a fickó felé céloz, nehogy elszökjön. Ám esze ágában sincs. Nakloss odaérve, lendületét kihasználva könnyedén fellöki, és egy gyors mozdulattal egyszerűen leüti a fickót, mire az elernyed. A nemes testvér visszanéz a többiekre, és jelez, hogy minden rendben.

*Nem vártok semeddig, tapasztalt vadászként indultok neki. Nakloss hamar észreveszi az ájult katonánál a kulcsokat. Leakasztja az övéről, és megkeresi a karcolt kulcsdarabot. Eligor és Vellir közben oda ér. A harcos átnyújtja Eligornak a kulcsot, majd int a fejével, hogy menjenek. Így ketten előre mennek, Vellir fedezésében, majd őket követi Nakloss és Saginor. Végül a sort Una, felajzott nyílpuskájával zárja.

*A folyosón egyetlen fáklya sem ég. Valószínű takarodó után mindet eloltják. Szerencsére Vellir kékes fénye mindent bevilágít. Elhaladva a cellák mellett, koszos, sovány alakokat láttok összekuporodva, ahogy próbálnak aludni. Egyik sem szólal meg, vagy kiabálna. Talán mind alszik. A folyosó nyirkos, dohos, és büdös. Nem is értitek, hogyan lehet itt életben maradni. Hamar eléritek a folyosó végét, és meglátjátok a csigalépcsőt, ami felfelé vezet. Vellir és Eligor csendben bevárják a többieket, Nakloss csak int, hogy tovább. Mivel ő ismeri a helyet, ezért szó nélkül engedelmeskedtek neki. Úgy 10 lépés után balra elkanyarodik a folyosó, és elméletileg itt lesz valamelyik cellában az apátok. Ahogy a rácsos ajtók előtt haladtok el, minden egyes alkalommal nagyot dobban a szívetek. És egyszer csak Nakloss int. Egy rozsdás rácsos ajtó előtt álltok. Bent egy csont sovány, őszes, tépett hajú férfi kuporodik össze. Meglátva így apátokat, azonnal összeszorul a szívetek.


//off: Kérlek, mindenki dobjon asztrál próbát, és a szerint játssza ki a karakterét. Természetesen apátokkal kapcsolatban :) Jó ötlet volt megkarcolni a kulcsot Gorodak :)//


PM: Gorodak
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
Avatar
Thor
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 1382
Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Kieron » 2015.04.30. 18:06

Saginor

<Asztrál-próba: Asztrál 18, dobás: 7 - huhh, rezgett a léc.>

Mikor meglátom, mit műveltek apánkkal, hallhatóan megcsikordulnak a fogaim és egy pillanatra halált ígérő tekintettel nézek felfelé, mintha a köveken át lesújthatnám vele az uraságot.
De erőt veszek magamon, most az az első, hogy apánkat épségben kivigyük innen, a bosszú még várhat (bár kedvem lenne valami nagyon ocsmány módon végezni vele).
Odatérdelek apánk mellé és halkan megszólítom (ha esetleg valamiért hangosan reagálna (delírium, stb.), akkor próbálom megakadályozni). Ha már felismert, biztatóan átölelem a vállát és megszorítom a kezét.

- Apám? Ne rettenj tőlem, Saginor vagyok! Véget vetünk a rabságnak, elviszünk ebből a mocsokból. Itt vannak a többiek is.
Közben gyorsan megnézem, van-e valami súlyos sebe vagy más egészségi problémája a szemein túl. Ha nem látok ilyet, akkor:
- Fel tudsz állni? Kapaszkodj belém, segítek! - és intek a legközelebb álló testvéremnek, hogy jöjjön segíteni.
Ha van valami baj, amit kezelni kell, akkor:
- Feküdj kicsit nyugodtan, gyorsan ellátom ezt a... (ami baja van) , aztán már megyünk is.
Mindkét esetben adok neki egy adaggal abból a "szíverősítő" gyógyszerből, amit délelőtt csináltam.
És amíg kezelem vagy felsegítjük, még mondom neki:
- Ne aggódj, rendben van a család többi tagja is, anyánk odakint vár rád, nem esett baja, csak az aggódás viselte meg.

Ha már meg tud állni a lábán, akkor elindulunk kifelé.
- Eligor, Vellir, induljatok el visszafelé, fürkésszetek előre! Una, Nakloss, ti vigyázzatok a hátunkra! Én támogatom apánkat.
(Jobb kézzel nyújtok neki támaszt, a másikra szükségem lehet.)

Ha nem tud felállni:
Eligor, Vellir, induljatok el visszafelé, fürkésszetek előre! Una, Nakloss, valamelyiktek vegye karjaiba apánkat, ebben az állapotban nem tudna velünk tartani. - itt a szomorúság és a harag egy pillanatra megakasztja a hangomat, aztán teszem csak hozzá, hogy - Én majd hátul biztosítok.
Nem futhatsz el a Halál elől - de jól megizzaszthatod az átkozottat!

"Ami ennél döglöttebb, az csal!" - Han Solo
Avatar
Kieron
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 189
Csatlakozott: 2014.12.04. 18:15
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Paga Sker » 2015.05.01. 14:24

Vellir

Ahogy elindulunk a többieket fedeve haladok. <Gondoltam, hogy kevés őr lesz itt, de hogy csak egy...> Figyelek minden neszre. Szent szimbólumomat a bal kezembe tartva, úgy fogom a számszeríjjam vájat részét. A csigalépcsős szakasznál körbenézek van-e valahol asztal székkel. Apánkhoz elérve, gyomrom görcsbe rándúl. (Aszt.:7 sikertelen; Akaraterő:5 határsiker) Mérhetetlen düh és kétségbeesés kerűlget. Megfeletkezve magamról odasietek a szégyennek és a megalázottságnak kitett családfönkhöz. Szinte zokogva ölelem át.

-Itt vagyunk apám! Itt vagyunk! (Mondom elcsukló hangon) Kiviszünk, csak hallgass Saginorra!

Elgyengülésemből Saginor hozzám intézett szavai ráznak föl. Bólintok, majd megtörlöm könnyel telt szemeimet.

-Vannak gyógyitalaim. Igyál egyet. Noir és Kyel kegyelméből meggyógyúlsz! -veszen elő az egyik 5Ép-t gyógyítót.

- Saginor! -Nézek fel fivéremre ismét könnyel teli szemekkel- Apa gyorsabban meggyógyúl a két italtól. A titkos teremben, míg visszahelyezitek a falrészt, visszaadom a látását is ha a két ital nem teszi meg. Így tudunk a leggyorsabban kijutni. A lépcsők nem bírják el két ember súllyát.

Mintha feszítővassal erőltetnének, úgy vállok el apánktól. Felálva a cella ajtajába lévő kulcscsomót fürkészem.
-Mi legyen a többi rabbal? Odadobjuk nekik a kulcsot, vagy kinyissuk a cellaajtókat?
Az Istenek útjai kifűrkészelhetetlenek :)
Avatar
Paga Sker
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 226
Csatlakozott: 2014.07.08. 9:55
ZK Karakter: Marko Lestarn
ZK Karakter: Vellir Finteon (Falin)
Karakter: Fior-Sha Kryel
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Pelso » 2015.05.02. 12:05

Eligor Finteon

*A cellák között lassan és óvatosan haladok előre. Mindenhova be kukkantok és vetek egy futó pillantást a foglyokra. Ám nem sokat törődök velük hisz apámat keresem. Ám azért azt megjegyzem magamnak, hogy kb mennyi lehet közülük aki csak egyszerű paraszt vagy polgár kinézetű és hány aki tipikus bűnöző lélek. A fordulóban ahol a lépcső áll ami a felszínre vezet, meg állok egy pillanatra még mielőtt tovább haladok és vetek egy pillantást felfelé. Apánk cellájához érve elszorul a szívem, hogy így kell lássam őt. Kezem meg is szorul a nyílpuska tusán ám arcom rezzenetlen marad.

<... Hát igen… Pont erre számítottam… Még szerencse, hogy nem késlekedtünk tovább és még életben találtuk rá… Ha még soká vacakolunk nem bírta volna tovább az itteni körülményeket…>

*Hagyom, hogy Vellir és Saginor menjen be a cellába miután kinyitottam nekik. Úgy is jobban értenek a sebek ellátásához mint én. Addig is szemmel tartom a folyosót. Mikor felsegítették apánkat és Saginor szól, mehetünk nem indulok rögtön. A folyosót szemlélve szólok feléjük.

- Jobb lenne ha Nakloss menne elől és én fedezném őt a lépcsőit. Ugyan is odáig az őrök szemből jönnek. Amíg eljuttok a kijáratig mi ott maradunk és fedezzük a kivonulást. Utána meg Naklossnak és nekem hátra kéne maradnia, hogy kiengedjük a többi foglyot. Ezt követően lezárjuk a kijáratot és megyünk mi is.

*Megvárom Saginor válaszát és csak utána indulok el a lépcső felé. Oda érve fel lesek, hogy jön e valaki lefelé a tömlöcbe. Ha senki akkor jelzek, hogy tiszta a levegő és jöhetnek.
„Fő a szervezettség!!!”
Avatar
Pelso
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 1208
Csatlakozott: 2008.01.27. 18:23
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Gorodak » 2015.05.02. 17:19

Naloss finteon

Asztrál: 13 dobás: 6

Ahogy meglátom apámat rögtön elfognak az indulatok és őgy meg szóritom kardom markolatát , hogy elfehéredik a kezem is.

< Lekéne mészárolnunk az összes tetvett a teteikért... >

Seginor syavai téritenek magamhoz, de arcomon még mindig lehet látni, hogy az indulataaimmal küsyködök, miközben megint könnyes szemekkel nézem apánkat.

Hagyom, hogy Seginor meg vizsgálja és mikor Vellir szól az italokról kicsit meg könnyebülök.
Majd utána fogom és felveszem aföldről ha az iitalok segitettek és oda adom una kezébe, ha Seginor Eligor tervét pártolja és azszerint cselekszem !!
" A pokolhoz vezető út jó szándékkal van ki kövezve...
Miért?
Hiány van rossz szándékban? "
Avatar
Gorodak
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 720
Csatlakozott: 2008.02.05. 16:23
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Kieron » 2015.05.03. 17:29

Saginor

A gyógyitalok láttán kissé megkönnyebbülök, a sok kapkodásban ki is ment a fejemből, hogy ilyesmivel is rendelkezhetünk.

- Jobb lenne ha Nakloss menne elől és én fedezném őt a lépcsőit. Ugyan is odáig az őrök szemből jönnek. Amíg eljuttok a kijáratig mi ott maradunk és fedezzük a kivonulást. Utána meg Naklossnak és nekem hátra kéne maradnia, hogy kiengedjük a többi foglyot. Ezt követően lezárjuk a kijáratot és megyünk mi is.

Sóhajtok egy aprót, aztán megvonom a vállam.
- Ha úgy gondolod, ez jobb taktika, csináljátok! Ti értetek ehhez jobban. Akkor mi Unával visszük apánkat.
Nem futhatsz el a Halál elől - de jól megizzaszthatod az átkozottat!

"Ami ennél döglöttebb, az csal!" - Han Solo
Avatar
Kieron
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 189
Csatlakozott: 2014.12.04. 18:15
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Thor » 2015.05.03. 18:51

Mindenki



//off: A reag—ból úgy vettem ki, hogy a többi rabbal nem foglalkoztok. Egyébként is elég gyengének tűnnek, hogy komoly káoszt okozzanak.//


*Apátok remegő kézzel nyúl felétek, és egyenként mindenkit átölel. A zokogás kitör belőle, és pár percig nem is tud uralkodni magán, majd nagy levegőt vesz,é s lenyeli az érzelmeit. Saginor, hamar észreveszed, hogy sebei elfertőződtek, szeménél is komoly gyulladást látsz. Itt már csak a csoda segíthet. Vellir előveszi a gyógyitalt, majd kihúzza a dugót az üvegből, és segít meginni az apátoknak. Ő mohón megissza mind, majd hirtelen gyors változáson megy keresztül. A sebek a testén lassan beforrnak, szemei körül a gyulladás elhalványul. Purg Finteon feláll, és tátott szájjal tapogatja végig csontjait, és örömmel veszi észre, hogy nem fájnak. Ekkor kissé megrogy, hisz lábai elszoktak a munkától. Nakloss és Vellir hamar segítenek neki visszaállni.


- Köszönöm gyermekeim. -*Mondja halkan.

*Vellir ekkor segít levenni a ruhát, ami a szemét takarja. Apátok remegő kézzel kapaszkodik belétek, és közben kinyitja a szemét. Ám látjátok mindannyian a homályos tekintetet, nem jött vissza a látása.

- Ti megpróbáltátok, nincs semmi gond. -*Mondja kis fájdalommal a hangján.


*Tudjátok, hogy indulnotok kell, így mielőtt Vellir bármit is mondhatna, Saginor indulásra készteti a bandát. Visszafelé is hasonló nyugalomban térhettetek vissza, senki nem háborgatott benneteket. A titkos ajtót nehezen visszatoltátok a helyére, és addig apátok leül a kút kávájához, és csendben várakozik. Mikor végeztetek, odaléptek hozzá, majd Vellir mellé térdel.

- Apám, még nincs veszve semmi. Noir visszaadhatja a látásod, csak hinned kell benne.


*Testvéretek megérinti a homlokát, majd áldással illeti apátokat. Ezüstös fényben izzik fel a szimbólum, és ősötök teljes teste. Látszik az arcán a megbékülés, és a nyugalom. Majd Vellir mély hittel kéri Istennőjét, hogy segítsen mérhetetlen hatalmával, és gyógyítsa meg a szemét. A szimbólumot apátok homlokához tartja, majd ekkor ezüstös fény robban ki belőle, és egyenest belemászik a fejbe. A homályos szemek felizzanak, majd mintha egy démon lenne, ezüstös fénynyaláb tőr ki belőle. A csodálatos látvány nem tart sokáig, hamar eltűnik a fény. A lélegzeteteket visszafojtva vártok. Apátok feláll, és először a kezére néz, majd rátok, és ekkor meglátjátok a könnyeitől ragyogó szemeit. Boldogsággal az arcán ölel át mindannyiótokat.





Az úton a szekereknél



*Hosszas órákon keresztül csak ölelték egymást, a szüleitek, jó érzéssel tölt el benneteket, hogy még életben megtaláltátok. Apátok megkért, hogy kicsit menjetek külön, hogy beszélhessen veletek. Úgy is elérkezett az éjszaka, így míg az inasok a tüzet készítik elő, addig ti az egyik nagyobb sátorban különvonultatok. Csak ti, és apátok van itt, senki más. A sátor még teljesen üres, így csak állni tudtok.

- Még egyszer köszönöm, hogy a szívetekre hallgattatok. Tudom, hogy csak bajt hoztam az egész család fejére, de egyszerűen nem tudtam kibírni, hogy lassan éhen halunk. Ám az istenek velünk vannak, és hála Noirnak, visszakaptam a szemem világát. Nem is lesz olyan este, mikor nem imádkoznék hozzá. Ám nem ezért kértelek meg benneteket, hogy beszélgessünk. Mikor bezártak, tudtam, hogy butaságot tettem, és azt is, hogy amint elljő a tavasz, anyátokat elkergetik a földről. Ezzel a gondolattal nem tudtam együtt élni, így megakartam szökni. Sikerrel jártam, ám Uwell más sorsot szánt nekem. Menekülésem közben egy beszélgetésnek lettem a fültanúja. Tudtam, ha nem megyek tovább, akkor hamarosan elkapnak, de éreztem, hogy ezt végig kell hallgatnom.

*Ekkor köhög kettőt, majd folytatja.


- Az uraság beszélt valakivel, sajnos az ajtó nem volt nyitva, így nem láttam a másikat, ám az uraság hangját megismerem. Csendben hallgattam, és amit hallottam, teljesen megváltoztatott. Ez Uwell akarata volt. Neki köszönhetem, hogy most már látom milyen világban élek, és azt is tudom, hogy mi a sorsom. -*Ekkor kicsit vár, majd folytatja. – Az örökifjúról beszéltek, és az ő csúf hatalmáról. Biztos tudjátok, hisz hozzám képest világjárt emberek vagytok, hogy Eren ura, egyben hadúr is, zászlóhordozó. Legendák százai szolnak a zászlók mérhetetlen erejéről. Saját akarattal rendelkeznek, és csak annak engedelmeskednek, akiket ő érdemesnek tart. Bárki is aki akarata alatt tudhat egy ilyen zászlót, az azonnal helyet kap a hadurak között, és egyenrangúvá válik a királlyal, Erenben. Nos, itt jön a csúf igazság gyermekeim. Eren ura egy nagy tudású varázslóval szövetkezve, a mágia segítségével elvette az egyik zászló akaratát, és bárki is kezébe veszi, uralhatja. Így lett belőle hadúr, és később Eren uralkodója. Az egész Királyságunk egy csalás áldozatává vált. Ám amit ezután hallottam, az még jobban megdöbbentett. A tartomány úr valahogy megtudta, hogy az örökifjú béke idején elzárja a zászlót, hogy senki kezébe ne kerülhessen, és azt is tudja, hogy merre van. Viszont lehetetlen hozzá jutni, kivéve egy trükkel. Meg kell szerezni a király vérét, és még eleven formájában kell eljuttatni a zászlót mágikusan fogva tartó börtönéhez, és az eleven vérével lehet hozzá jutni az ereklyéhez. Megtudtam, hogy kalandozókat fogadott fel, hogy megszerezzék a vért, és még elevenen elhozzák. Az ismeretlen férfi információval szolgált az úrnak, hogy a csapat sikerrel járt, és közelednek a tartományhoz észak felől. A tél miatt lassan érkeznek meg. Úgy két-három hónap. Ekkor a tartomány úr kiadta az ismeretlennek utasításba, hogy keresse meg a zászló rejtett helyét. Mikor elmondta neki, hogy merre találja, ledöbbentem. Ebben a tartományban van elrejtve, és én már tudom is hová. Majd menekülnöm kellett, de elfogtak. Elvették a látásomat, csontomat törték, nyomorék lettem, egy senki. Ám akaratomat csak jobban feltüzelték, és azért imádkoztam minden pillanatban, hogy Uwell segítsen meg a bosszúban. És meghallgatott, sőt, még Noir is mellettünk áll. Volt bőven időm, hogy ki találjam, miképpen tudnám igazán meg bosszulni a tartomány urat. -*Ekkor kicsit csöndben marad. Szemei tűzben égnek, szavai erőt és hitet sugallnak. Újra érzitek azt az erőt belőle, mi miatt mindig is felnéztetek rá. Folytatja.

- Vége a szolga sorsnak. A hadurakkal együtt ülhetnék, és formálhatnánk Eren sorsát. Hatalmat, és megbecsülést kapnánk, és megbosszulhatnánk a tartomány urát. Ehhez csak meg kell szereznünk az eleven vért, és elvenni a zászlót, melyet bárki is kezébe fog, uralhatja. A kalandozó csapat északról jön, és ami biztos, hogy csak a fő úton érkezhet eme zord télen. Ezt jól tudom, hisz ismerem a tartományt, mint a tenyeremet. -*Ezt tudjátok. Apátok jól ismeri a környéket, és az időviszonyokat is. És ha ő azt mondja, hogy csak a fő úton érkezhetnek, akkor így is van. – Kérlek, segítsetek. Még van esélyünk. Talán most érhettek a tartomány északi határához a kalandozó csapat. Akarom a bosszút, de csak veletek tudom véghez vinni.


*Ekkor csendben marad, és megvárja, hogy mit válaszoltok. Una szólal meg először.

- Édesapám. Amit most mondtál, az már több mint bosszú, de teljes szívemmel melletted állok. Viszont a családra is gondolnunk kell. Én a fiammal, és anyával maradok, hogy védhessem őket, míg ti hatalmat szereztek. -* Ekkor Una rátok néz. – Kérlek, segítsetek apánknak, a családnak.
*Majd csendben marad.
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
Avatar
Thor
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 1382
Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Paga Sker » 2015.05.05. 10:31

Vellir

Még a börtönben meggyőződök arrol, hogy az őr életben van-e.

Mikor apánk látását visszaadtam, megköszönöm Noirnak, hogy elegendő hatalommal ruházott fel. Ezek után Eligor kötelét leszedem az falnyitó mechanizmusról. A lépcsőn lefelé utolsóként megyek. Jobb kezemben a lámpásomat veszem elő, a balba meg a savat spriccelő pumpás folámat.
-Menjetek nyugodtan én egy kicsit lemaradok- mondom.
A kavicsokkal megjelölt lépcsőfokokat (nem mindegyiket, rendszrtelen módon, de fa van kettő egymás utáni, akkor ott mind a kettőnél) a fém illesztékeinél bespriccelem, illetve a fokok gyengébb pontjait tovább gyengítem egy erősebb taposással. (Mechanika 4-es int.: 6 ügy.:2)
A lépcsőről leérve megszaporázom a lépteimet.
Miután kiértünk a barlangból odafordulok apánkhor.
-Jut eszembe! Ezt anya küldi neked.-nyújtom át kecsketejet tartó flaskát vagy tömlőt.

A családi táborban

Az apánk beszámolóját szó nélkül hallgatom. Az arcomon a döbbenet kiül, de azért a szememben egy különös csillogás van. Una után én töröm meg a csendet.

-Az információk, amik birtokába jutottunk, már az felérhet egy halálos itélettel. A zászlót nekünk kell megszerezni ehhez kétség sem fér, de mi lesz azután? Birtoklása lehet, hogy hatalmas erővel ruház fel minket, de még annál is nagyobb felelőség fog ránkzúdúlni. A herceg sem kaphatja vissza, legalábbis nyíltan nem. Biztos vagyok benne, hogy ha tudomására jut mindez, akkor szép a jövőnk eseménytelibb lesz a múltunknál.
Az Istenek útjai kifűrkészelhetetlenek :)
Avatar
Paga Sker
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 226
Csatlakozott: 2014.07.08. 9:55
ZK Karakter: Marko Lestarn
ZK Karakter: Vellir Finteon (Falin)
Karakter: Fior-Sha Kryel
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Kieron » 2015.05.05. 18:21

//off: A foglyos dolog nekem kb. mind1, ezért is nem szóltam hozzá különösebben.//

Saginor

Rég tapasztalt, valódi boldogsággal tölt el, ahogy a szüleink újraegyesülését láthatom. Még egy kósza könnycseppet is elmorzsolok (persze csak titokban... O:) ).

Apánk beszámolóját az összeesküvésről furcsálkodva hallgatom, de végül összegezve nem tartom meglepőnek - köztudott, hogy a doraniak tették örökéletűvé Eligort, és tőlük simán kitelik az efféle fondorlat. El is húzom némi undorral a számat.

Azonban az teljesen ledöbbent, amit apánk kiagyalt a zászlóval kapcsoltban. Meg ez a mondhatni eszelős tettvágy - mintha nem is ő lenne. Mintha valaki a szájába (vagy az elméjébe) adta volna a szavakat. Így szólok hát:

- Nem! Apám, neked fogalmad sincs, mit indítanál el ezzel. Egy trón és még inkább egy hadúri zászló nem olyasmi, ami békét és biztonsgot hozna. Épp ellenkezőleg.
Ez nem bosszú, hanem öngyilkosság. Ha bosszút akarsz állni a bárón, hát elpusztítom neked az összes alattvalójával együtt, de a Lobogó nem nekünk való szerzet. Ezzel nem bosszút állsz, hanem megölöd a családot.


Una megjegyzésére:

- Hatalom? - keserűen felnevetek. - Ez nem hatalom, hanem rabság. Ezerszer rosszabb, mint amiből apánkat kimentettünk.
Nem futhatsz el a Halál elől - de jól megizzaszthatod az átkozottat!

"Ami ennél döglöttebb, az csal!" - Han Solo
Avatar
Kieron
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 189
Csatlakozott: 2014.12.04. 18:15
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Pelso » 2015.05.06. 1:24

Eligor Finteon

//Én mondjuk akartam foglalkozni velük. Írtam is csak nem írt rá senki semmit//

Még a börtönben

//Gondolom az őr halott. Ha nem is halt bele a lövésbe. Ha jól gondolom elvérzett mostanra, többe között a hasüregének irányában.//

*Amint mindenki túlhaladt a lépcsőn jelzek Nakloss-nak, hogy mehetünk mi is. Az őr testéhez érve elsőnek szemügyre veszem, hogy mennyi vért vesztett. Másodjára meg kihúzom a vesszőmet a hasából. Az őr ruhájában megtörlöm majd a tegezbe teszem a nyílpuskában található vesszővel együtt. Majd a hátamra akasztom. A lámpásomat leteszem a földre, majd a folyosó végében található cellába viszem a tetemet. A zárka ajtaját kinyitva igen “marcona” képet vágok arra az esetre ha valaki fogva van ott tartva és rám merne nézni. Arccal a falnak fordítva a falhoz teszem. Majd a földről felmarkolok egy marék szalmát és kisétálok onnan. Ha ki akarna menni a cella lakója én nem tartóztatom ám mondom neki, hogy ha jót akar akkor bevár engem a cella mellet és arra távozik a várból amerre én.

*Ezt követően visszazárom a zárkát. A lámpásomat felvéve bele mártom a szalmát a vérbe. A csigalépcsőtől addig a celláig ahol az őr van vérnyomokat húzok a földre mintha a behatolók nem vették volna észre vagy nem fordítottak volna elég figyelmet a vérnyomok eltüntetésére. Ha sok vér fojt ki a padlóra akkor az őr ruhájából is levágok egy két nagyobb darabot még mielőtt becipelem a cellába és a szénából is nagyobb adagot gyűjtök össze. A félrevezető vércsíkok elhelyezése után a maradékot fel itatom és beviszem vagy bedobom a cellába az őr teste mellé.

*Ezzel az a célom hogy ha valaki le jön ide és megtalálja a halott őrt akkor azt higgye, hogy a csigalépcsőnél lett megölve és ide vonszolták el mintha a behatolás arról történt volna.

*Ezzel végezve távozok a börtönből. Az esetleges szökevényeknek mondom, hogy kövessenek. A kőlap vissza tétele után a köteleim eltávolításában segédkezem. Ezt követően elindulok lefelé.

A tábornál.

*Útközben örül a szívem, hogy apánkat épségben kihoztuk és várakozással tekintek a holnapi utunkra az ország határa felé. A táborhoz érve örülök, hogy végre vége ennek a napnak. Ám a két szekér láttán gondolkodóba esek. Míg a többiek és az inasok már az éjszakai pihenést készítik elő én körbe járom mi mindent pakoltak fel. A sok felesleges holmi láttán a fejemet csóválom.

- Reggel a felét leszedetem a szekerekről

*Mondom magamnak, majd csatlakozok apámhoz és a többiekhez a sátorba. A beszámolót csendben hallgatom. És a többiek hozzá szólását is. Egyenlőre megvárom mit felel apánk Velir és Saginor szavaira.
„Fő a szervezettség!!!”
Avatar
Pelso
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 1208
Csatlakozott: 2008.01.27. 18:23
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Gorodak » 2015.05.07. 12:07

Nakloss Finteon

Mikor végre elérjük apánkat megnyugszom, kicsit, bár a harag dúl bennem , hogy mindenkivel végzek.
Sikerül uralkodnom magamaon így a tervnek megfelelöen megyek kifelé a többiekkel.

Mikor vissza érünk a kőlaphoz letérdelek a katonához, hogy rá nézek a sebre ha nem halálos, és nem fog elvérezni akkor otthagyom, ha negyon vérzik még gyoran elállitom a vérzését, majd tovább megy a többiekkel.

Mikor kiérünk hálát adok Arelnek, hogy épségben kijutottunk.

Majd a csodát látva melyel Vellir meggyógyitja apánkat, könnyeket csal a szemembe.
Elforditom a felsemt , hogy a többiek ne lássák, majd vissza idulok velük a táborunkba.

Vissza érve a tudat megnyugtatt, hogy testvéreim eltüntetik nyomainkat, így nem követhetnek minket tovább!

Este a tábornál apánk kérésére elvonulok vele, hogy meg hallgasam, még elötte meg ölelem anyánkat és a fülébe sugom.

- Mostmár biztonságba vagyunk, már nem lehet semmi gond! -

Apánkat és a testvéreimet végig hallgatom csendben végül magam is meg szólalok.

- Igazattok van.
Ha akarod, olyan bosszüt állunk a báron, hogy azt fogja kivánni, hogy bárccsak thar bugyrtaiban szenvedne.
De a zászlót vissza kell szereznünk a hercegnek az örök ifjunak és mindenki aki tud róla azt el kell tenni lábálól.
A bárot a bérenceit és aki csak tudhat róla, ki kell deriteni, hogy ki mennyire van benne...
Azért az örök ifjunak kell vissza adni, mert ha ez kitudodik, nem árulás fogja fenyegetni orsyágunkat, hanem a következó zászló háború, melyet mindig csak éppen hogy meg nyertünk gondoljatok bele, ha ezt ellenségeink meg tudják és meg szerzik a zászlót. A mérleg máris az ő oldalukon lenne.
Mely hatalams vérotássql fog járni.
Akár Krán akár --..... szerzi meg.
Ráadásul, a szövetségesek hite is megrendül bennünk, mely bizalmatlanságot szül és meg mérgezi a szövetséget. -

- Báronak halnia kell, de elösször a zászót kell meg szereznünk és megölni kik érte jönnek! -

Másnak utra készen állok és várom a többieket!

< Talán a halálba megyünk, de ha ezt most nem teszük meg az talán a következő zászló háboruhoz vezethet! Agyatok erőt istenek, Arel a kezedben vagyunk. >

Indulás elött még imádkozom egyet, majd tudván, hogy az istenek velünk vannak bizalommala szívemel és melkasomban indulok meg testvérimmel!
" A pokolhoz vezető út jó szándékkal van ki kövezve...
Miért?
Hiány van rossz szándékban? "
Avatar
Gorodak
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 720
Csatlakozott: 2008.02.05. 16:23
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

Re: Életút

HozzászólásSzerző: Thor » 2015.05.07. 19:59

Még a börtönben



Mindenki


*Vellir, letérdelsz a katona mellé, és gyorsan megnézed a sebét. A nyílvessző mélyen fúródott a hasába,é s tudod jól, hogy komoly sérüléseket szenvedhetett el. Ha szerencséje van, könnyedén megúszhatja, de ha nincs, akkor igen hosszú, és kemény szenvedést kell átélnie a halálig. Nem tudod, hogy mit tegyél, félő, ha kihúzod a nyílvesszőt, akkor nagyobb bajt csinálhatsz. Ekkor érkezik meg Eligor.

*Ő könnyedén odalép az ájulthoz, és már nyúl is a vesszőhöz, majd kirántja belőle. A test egy kicsit megrándul, majd elernyed, ám elég komoly vérzésnek indul neki.

*Nakloss is megérkezik, és azonnal nekilát a katona megmentésének. Míg Eligor a vért törli le a nyílvesszőről, addig Nakloss próbálja a vért elállítani. Ekkor döbbentek rá, hogy nemes testvéretek ért a sebkötözéshez.


//off: A katona megmentése jó fél órába fog telni. Gorodak, megmented? Ha a katona él, akkor is megcsinálod, amit leírtál, Pelso?//



A sátorban


Mindenki



*Az apátok szemében égő tűz lassan lelohad. Először nem is tud mit mondani. Csak csendben ott álltok, és érzitek, hogy talán most komolyabb fájdalmat okoztatok neki, mint mikor kiszúrták a szemét. Nyel egyet, majd végül csendben megszólal.

- Nem értetitek, hisz ti valakik vagytok. Egész életemben az urat szolgáltam, és végül csak a bitófa maradt számomra. Most itt lett volna a lehetőség, hogy magunk irányítsunk a sorsunkat. Nem magamnak akartam, hanem nektek. Nakloss, hős, dalnokok ódákat zengnek róla. Senki nem kérdőjelezte volna meg, hogy miért pont őt választotta a zászló. Saginor, te vagy a legokosabb köztünk. Te oldottad volna meg, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szerettük volna. Vellir, neked köszönhetően az egyház sem lett volna az ellenségünk. Eligor és Una. A ti képességetek a családunk biztonságát erősítette volna meg. A király pedig háborúban áll. És saját maga is részt vesz a csatákban. Ilyen helyzetben könnyet vége lehetne. Tudom, furán hangzanak ezek a szavak tőlem, de már elegem van az eddigi életemből. Ám mindegy-*Mondja lemondóan. Majd egy keserű mosollyal kilép a sátorból. Ismeritek eléggé ahhoz, hogy most nincs értelme utána menni. Idővel majd rájön, hogy nektek van igazatok.



//off: Kérlek, döntsétek el, hogy mit tesztek, hogyan tovább. Addig nem írok, míg biztosan nem döntötök, hogy mit tesztek. //
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
Avatar
Thor
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 1382
Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Vissza a tetejére

ElőzőKövetkező

Hozzászólás küldése
2686 hozzászólás • Oldal: 133 / 180 • 1 ... 130, 131, 132, 133, 134, 135, 136 ... 180

Vissza: M.A.G.U.S. Kalandok - ÚTK alapján

Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó

  • Fórum kezdőlap
  • A csapat • Fórum sütik törlése • Időzóna: UTC + 1 óra
Theme created by Matti from MMOstyles.com
Powered by phpBB
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség