Életút

[Thor]

Vellir Finteon


*Izgalommal vegyes feszültséggel hagyod el az északi városkaput. Reménykedsz benne, hogy az egyház megfelelően fog eljárni. Még is csak Kyel papjai, ők elég komolyan szokták az ilyet kivizsgálni. Néha túl komolyan is. Lovad kissé sértődötten galoppol a hóban, de nem ellenkezik parancsodnak. A nap kezd alacsonyan járni, kicsit bele kell húznod, hogy még sötétedés előtt odaérj. Eszedbe jutnak a többiek, és reménykedsz benne, hogy minden a tervek szerint alakul. Most már az apátok kiszabadítása az egyetlen feladat, amit meg kell tenni.

[Thor]

Eligor és Nakloss (NJK) Finteon


*Nakloss száj húzogatva lép el a két jel között, és közben látszik, hogy minden izma megfeszül. Lassan haladtok a kivájt folyosón, nem akartok figyelmetlenségből bajba kerülni. Mióta beléptetek a barlangba, úgy egy óra telhetett el. Nakloss iszik egy kortyot a kulacsából, utána átnyújtja neked, majd visszarakja a dugót, és felszíjazza az övére. Ha iszol belőle, jól esik a kis víz. Ahogy haladtok, előre a lámpás fénye szépen szakítja fel a sötétséget, míg nem véget ér a járat. Úgy 4-5 méter átmérőjű, kővel kirakott kör alakú nyílást láttok egyenesen felfelé. Talán kút lehetett régen, de most fából csigalépcső vezet felfelé. Óvatosan szemügyre veszitek, ám te még most sem érzel veszélyt. Fentről semmilyen fény nem szivárog le. Nakloss közelebb megy a lépcsőhöz, és rálép az első deszkára. Ahogy ránehezedik a teljes súlyával, szegény fa keservesen el kezd nyikorogni. A testvéred felkészül, hogy leszakad, de végül még se történik meg. Jobban megfigyelitek, hát nincs túl jó állapotban, de azért nem veszett ügy.

PM: Pelso

[Kieron]

Saginor

Nem szólok semmit, mert amit most tenni kényszerülünk, arra nincsenek szavak. Csak együttérzően, biztatóan átölelem anyámat pár percre (ha könnyeket ejt, legyen egy hely, ahová elrejtőzhet a világ elől).
Kis idő múlva aztán indulásra biztatom, mennünk kell.

[HugiLee]

Una Finteon

Ahogy anyánk mellett állunk, Saginor átöleli vígasztalóan, bevillannak az emlékek, jók és rosszak, s az érzés, hogy bárhol jártam ide mindig hazagondolhattam. Aztán egy vers részlete jut eszembe, amit Impiusz apja dudorászott néha a saját nyelvén, és észre sem veszem, már hangosan ki is mondom…
-„..s ha szeretteim vannak velem
az egész világ a játszóterem…”
Aztán hirtelen észreveszem magam, hogy elérzékenyültem, de nem a ház, vagy a gyermekkor elmúlása miatt. Meglep, hogy mennyire örülnék, ha most itt lenne mellettem az a férfi, aki még félholtan is erőt, legyőzhetetlenséget és nemességet sugárzott magából…
Megköszörülöm a torkomat, hogy visszatérjek az ábrándból, aztán határozott hangon szólok.
-Ezek csak tárgyak. Az emlékek a szívünkben vannak. – azzal megfordulok, és elindulok vissza a szekerekhez s közben mondom- Indulnunk kell.

Ha eljutunk a kijelölt útszakaszhoz , ahol majd bevárjuk apánkat és a többieket, ott felfegyverezem az embereket , az összehordott eszközökkel. Impiusznak is adok három kést. Instrukciókkal:
-Kettőt még el tudsz dobni, ha megtámad valaki, a harmadikat ne mutasd! Ha elfognak és megkötnek, a csizmádból elő tudod venni ügyesen, vagy ha többen vagytok, valaki más ki tudja venni a késed. De első és legfontosabb, ha megtámadnak, és elbújni nem tudsz, akkor fuss, ahogy a lábad bírja! Ne törődj senkivel! Ne nézz vissza! Megtalállak.

még folytatom ...

[Pelso]

Eligor

- Hmm. Testvér várj egy kicsit.

*Leteszem a lámpásomat a lépcső aljához majd rövid meditációba kezdek.

- Maradj lent testvérem. Én könnyebb vagyok. Ha jöhetsz majd szólok.

*Azzal lassan és óvatosan elindulok felfelé. A lámásomat lent hagyom biztos ami biztos, nehogy felkeltsem a kis létszámú őrség figyelmét.

pm.: KM

[Thor]

Pelso és Nakloss (NJK) Finteon


*Kérésedre testvéred lelép a nyikorgó deszkáról, majd megveregetve a vállad utat enged neked.

- Aztán nekem is hagyj a fehérnépből.

*Előre lépsz, és bár kissé érzed a fejed, így is a különleges képességeidet használod. Nagy levegőt veszel, és szabadjára engeded az asztrális csápjaidat. Gyengéden surlódnak az energia hullámokhoz, mire azok megrezdülnek, mintha vízfelületet érnének. Most valahogy kiszámíthatóbb a mozgásuk, ez jó előjel. Kicsit vársz, majd kiengeded az akaratlanul benntartott levegőt, mikor megérzed a kellemes bizsergést. Előre indulsz. A deszkák a te súlyod alatt is nyikorognak, de nem szakad le egyik sem. Pár lépés után eltűnik Nakloss előled, és már csak a homály marad társnak. Lassan haladsz, hisz nem tudod mi vár rád. Egyre kevesebbet látsz, míg a majdnem vaksötétség veszi át az uralmat. Talán 9-10 métert mentél felfelé, de még nincs vége, viszont semmit sem látsz.

[Kieron]

//off: Nekem most nincs hozzáfűznivalóm, de figyelem az eseményeket. Részemről mehetünk tovább.//

[Pelso]

Eligor.

*Ahogy lassan haladok felfelé a lépcsőn, beérve a teljes sötétségbe újra elmém rejtett képességeihez nyúlok. Koncentrálás közben lecsukom a szemeimet, majd újra kinyitva azokat újult magabiztossággal indulok tovább a lépcső tetejére, hogy körbenézzek, hol is vagyok. Fel érve továbbra is rejtve maradok. Meghatározom magamban, hol is vagyunk a várban. Látok e valahol őrt, vagy fáját. Merre van a tömlöc, milyen akadályok vannak addig, van e őr, mennyi, ha nincs akkor milyen messze látom tőlem a legközelebbi embert. Ha nincs ember akkor mi vesz körbe. Ha a tömlöc nincs messze és nagyjából feltérképeztem merre van vagy nincs őr akkor vissza térek testvéremhez a lépcső aljához. Ám ha úgy látom, hogy a tömlöchöz képest a vár másik végén vagyok akkor a látottak alapján döntők.

[Gorodak]

Naklos Finteon

A lépcső alján várok a testvéremre.

< Remélem elfognak bírni a deszkák, majd mikor éleben fogunk be menni ide este és kihozzuk apánkat! >

[Thor]

//off: Azonnal írok Pelso reagjára, hogy hamar túl legyünk a külön utakon című részen, csak technikai kérdésem van felé, ami miatt nem mehetünk tovább. //

PM: Pelso

[Thor]

//off: Skypon gyorsan lerendeztük a dolgot Pelso-val, így tudunk tovább haladni. Viszont előtte még egy technikai rész. A pszi között van egy olyan képesség, hogy érzékélesítés. A leírás szerint képes az illetékes kétszer olyan jól látni, amit úgy gondolok, hogy a célzásra is befolyásolással van. Tehát a rendszer: Maximum 100%-al lehet növelni a látást (tehát meg duplázni) a könyv szerint. A képesség használatával 1 pszi pontokként10 százalékkal javul a látás. Az érzékelés képzettséget kell alapul venni, és amennyi %-ot növelünk, az érzékelés százalékával nő a célzás. PL: 14 érzékelésnél, 10 pszi pont, +100%, tehát 14-el nő 6 körig a célzás. 5 pszi pont, +50%, tehát 7-el nő öt körig a célzás. 20 pszi pont, vagy +100% 12 körig, vagy +50% 24 körig, stb. //



Eligor és Nakloss Finteon


*Kardod a kezedben, és készen állsz, ha testvéred segítségére kell sietned. Úgy érzed, már elég sokáig vársz. Közelebb mész a csigalépcsőhöz, figyelsz, fülelsz, de semmi. Türelemre inted magad. Neki dőlsz a falnak, és vársz. Egyszer csak hangokat hallasz oda fentről. Ösztönösen harcra készen magad elé emeled fegyvered. Ám hamar lejjebb is engeded, mert Eligor jelenik meg a lámpa fényénél.

- Minden rendben, nincs fent veszély. -*Mondja nyugodtan. – Induljunk vissza, majd sétálás közben elmondom mit láttam.

*Így hát visszaindultok a barlang kijárata felé. Útközben elmeséli, hogy legalább 10 láb magasra visz fel a csigalépcső. Fenn egy kisebb terem van, mely teljesen zárt. A falának egyik oldalban kőlappal eltorlaszolt kijárat lehet, melyet egy érdekes szerkezet nyithat. Sajnos a kötél már elgyengült, így hozni kell másikat. Szerencsére kint a lovaknál van. Esetleg, ha nem sikerülne, talán emberi erővel is ki lehet nyitni a járatot.




Una és Saginor Finteon


*Lassan haladtok a havas úton, de legalább haladtok. Anyátok úgy tűnik megbékélt a sorsával, és most sokkal fontosabb neki apátok biztonsága. Az inasok csendben ülnek a szekéren. Néha a fáradt csontjaikat megmozgatva a kocsi mellett sétálnak. Mindannyiótok gondolata z elvesztett múlton, és az ismeretlen jövőn jár. Ti nem is magatok miatt aggódtok, hanem a szüleitek boldogulásán. Pár óra haladás után elérkeztek a helyhez, ahonnan már csak gyalog, vagy lóval tudtok haladni, hisz be az erdőbe kell menni. Míg Saginor körbe néz, addig te az inasokat látod el jó tanáccsal, és fegyvernek szánt szekercével, baltával. Fiadhoz leguggolsz, és egyáltalán nem látsz a szemében félelmet, és reménykedsz benne, hogy minden rendben lesz. Éppen fiaddal beszélsz, mikor Saginor tér vissza, és meglepetten mondja, hogy nem talál nyomokat. Mintha a többiek nem is erre jöttek volna. Ezt meghalva te is körbe nézel, és kisebb kutakodás után elismerően bólintasz.(sikeres nyomolvasás próba Una) Csak az avatott szem képes felfedezni a nyomokat. A testvéreitek igen jó nyomeltüntetők. Nem sokkal később már a hóban tapostok az erdő mélyére.



Vellir Finteon


*Már a nap súrolja a fagyott fák ágait, mikor meglátsz messze két szekeret, lovakat, ökröket és embereket. Hamar felismered, hogy tieid, így oda mész hozzájuk. Anyád könnyes szemekkel átölel téged, és gyorsan meleg takarót, és forró teát nyújt át, hogy felmelegedjél. Hamar megtudod, hogy testvéreid már csak rád várnak. Nem is késlekedsz tovább, neki indulsz a hóval takart rengetegnek. Ám indulás előtt anyád egy vaskos bundába csavart marhabőr tömlőt és ruhába rejtett kenyeret, sajtot és kolbászt ad át. A tömlőben forró tea van , és arra kér, hogy vidd el a testvéreidnek, és igyátok, egyétek meg. Majd még egy kulacsot nyújt át. Tehéntej van benne, apátok kedvence. A könnyeivel küszködve adja át, és nem tud már beszélni, mert elsírná magát. Ám te tudod mit kell vele tenned.


Mindenki


*A barlang bejáratánál lópokrócon ülve eszitek a kolbászt, és isszátok a forró teát. Erőt gyűjtötök, hogy minél hamarabb végezhessetek apátok kiszabadításával. Eligor elmond mindent, amit látott:
Úgy egy óra gyaloglás után emberek keze által vájt folyosóra értek. Egy rosdás rács, rajta egy használhatatlan lakattal találkoztak. Szerencsére a rácsos ajtó nyitva van.Kicsit később fura jelek láthatók a falon, melyek egyértelműen varázsló által alkotott rúnák. Szerencsére már nem működtek. Legalább is Eligor szerint. Tovább menve egy csigalépcsőhöz értek, mely eléggé korhadt fadeszkából áll, de kibírta mind a kettőjüket, Igaz, csak Eligor ment már fel. Felfelé kicsivel talán több mint 10 láb magasra vitt fel, és egy terembe ért. A terem négyzet alapú kisebb szoba. Egy másfél méter magas, és egy méter széles kőlap zárta el a bejáratot. Egy mechanikus szerkezetet is látott ott, amely valószínű a kőlap kinyitását szolgálja. Ám a kötél, ami ehhez kell már el van gyengülve, szakadva. Viszont lehet, hogy emberi erővel is el lehet mozdítani a kőlapot. Vellir térképét összevetve, valószínű a kőlap mögött már a börtön van.


//off: Lement a nap, éjszaka van.//


Börtön

http://kepfeltoltes.hu/150128/Elesron__ ... es.hu_.png

[Pelso]

Eligor.

//Köszönöm az összefoglalót a KM részéről, kb én is ennyit mondtam volna.//

*Kint a lovaknál míg várakozom elő veszem a táskámból a köteleim közül kettő 10 m hosszút. Majd rejtve a kíváncsi szemek elől várom, hogy a testvéreim megérkezzenek. Megérkezvén eléjük lépek és tájékoztatom őket a fejleményekről.

- A járat biztonságos. Nagy valószínűséggel a tartományúr nem is tud a létezéséről. Csak az istenek a megmondhatói mikor járt itt gondolkodó lény előttünk.

*A KM összefoglalója fedi amit a járatról mondanék. A forró tea és az étel elfogyasztása közben érzem anyám szeretetét. És ez melegséggel és újult erővel tölt el. Még húzok egy utolsót a tömlőből. Ezt követően talpra szökkenek és a lovamhoz lépek. Le akasztom a vadász számszer íjam és a hozzá tartozó tegezz-t. A tegezz-t az övemen a helyére erősítem majd a lámpásomat meggyújtva a barlang szájához lépek.

- Indulhatunk?!

*Mikor mindenki útra kész az élen haladva végig vezetem testvéreim a járaton. Mikor a rúnánál rajzolt "X"-hez érünk megtorpanok és Saginor felé fordulok.

- Ez az a jel amiről beszéltem. Szerintem inaktív. Vetsz rá egy pillantást te is még mielőtt tovább haladunk?

*A rúnát magunk mögött hagyva haladok tovább a csigalépcső irányában. Ezúttal gyorsabban haladva korábbihoz képest, mivel nem állok meg úton útfélen, hogy van e ott csapda. Mivel már egyszer végig lett már nézve a folyosó így ez most már szükségtelen. A figyelmem ettől még nem lankad.

- A lépcsőn legyetek óvatosak. Bírja a terhelést ám elég rég hagyták itt. Ugrálni nem érdemes rajta.

<... Én már csak tudom...>

*Mondom testvéreimnek a csigalépcsőhöz érve. Közben oldalamban felrémlik a közelmúlt emléke. Majd megindulok fel a lépcsőn kezemben a lámpással. Mikor már mind fenn vagyunk jobb kezemmel amiben a nyílpuskát tartom széles mozdulatot teszek a szerkezet irányában.

- Erről a szerkezetről lenne szó. Szerintem ha össze dugjuk a fejünk akkor a köteleket kicserélve újra üzembe tudjuk hozni.

*Mondom. Azzal le akasztom a vállamról a két kötelet.

[Paga Sker]

Vellir

A városkapun kívülre érve amint meggyőződtem arról, hogy nem követ senki, az időjárás körűlményeihez képest vágtára búzdítom lovamat. Amikor találkozom anyámmal és a személyzettel, megállok. Egy biccentés kiséretével átveszem anyától az étket és az italokat, majd átölelem, hogy vígasztaljam. A fülébe súgok.

-Kyel is a mi oldalunkon áll! - Egy kacér mosoly kiséretében letörlöm könnyeit, majd a homlokához érintem az enyémet- Hajnalra újra együtt lesz a család.

Mint egy szerelmes fiú a párját, úgy hagyom ott, de többet nem mondok.

*A barlang bejáratához érve üdvözlöm a testvéreimet. Ha valaki megjegyzést tesz (poénos vagy rosszallót) az érkezésemre, akkor csak annyit mondok.
-Ismeritek azt az ösi mondást? Az utolsókból lesznek az elsők. -mosolyogva

Körbeadom anyánktól kapott porciót. Ha van rá lehetőség elmondom a Kyel egyházában történt dolgokat, s Saginornak átnyújtom a főpaptól kapott italt. Elmagyarázom a felhajtásának/ megitatásának módját, s hozzá teszem:

-Azért szeretném, hogy ez nálad legyen, mert te vagy a legbiztosabb mindnyájunk közűl. Te nem fogsz közelharcba bocsátkozni és nem is fogsz ugrálni.

Eligor beszámolóját végighallgatva elgondolkodok a stratégián.

-Akkor én megyek elől Eligorral. Una biztosít középen. Saginor és Naklos lesz a sereghajtó. Ha mindenki egyetért lassan indulhatunk is. Saginor! Van nálad sav, ami megmarja a lépcsőt?

Indulás elött vagy közben apró kavicsokat gyűjtök. A barlangban mikor a kikövezett részhez érünk meidézem a szent fényt egy fohásszal. Amikor elérjük a rúna jeleket, kicsit elidőzök rajta.

-Ha megengeditek elöbb én nézném meg!

Egy alap erősítésű mágia keresést, majd mágia kifürkészést litániáját használom (mind kettő 0 Kegyp.) A pecsétgyűrűmön levő jelet is keresek. (Érz.:4)

Ha elérünk a lépcsőhöz megvizsgálom a fokok állapotát. (Mértan:4 mechanika:4 Int.:5 Érz: 2) A rosszabb állapotban levő lépcsőfokokat, a belső támaszánál megjelölöm egy-egy kaviccsal.

Ha felértünk a terembe, először relytekhelyet, majd csapdát keresen mindenhol (rejth ker.: 79, 60, 13; csapda ker.: 05, 63, 18). Csak ezek után nézem meg a mechanikus szerkezetet. (Csapda ker.:39 csomózás: 4 mech: 4 int:3 érz.:1)
Ha van rá lehetőségem, egy zsineget kötök a kötél erősítésére, s ha a többiek úgy látják és tényleg ez az aktiváló szerkezet akkor meghúzom. Azért hozzáteszem:

-Nem tudom mikor volt ez a járat utoljára használva. Meglehet, hogy ez a fal erős nyöszörgések közepette fog megmozdúlni.

//* Ha találok kémszem varázsjelet a rúnák között, megálljt parancsolok. Ha valahol veszélyt jelez a szent fény, megálljt parancsolok, majd aktiválom a karpántom. (3E-elemi sötét aura + 2 E elemi erő aura)

[Kieron]

Saginor

Amíg még a sima utakon haladunk, kicsit próbálok pihenni a szekéren, sok volt ma délelőtt az összpontosításból.

- Ez az a jel amiről beszéltem. Szerintem inaktív. Vetsz rá egy pillantást te is még mielőtt tovább haladunk?

-Ha megengeditek elöbb én nézném meg!

A rúnákat szemügyre veszem, aztán már épp mormolni kezdeném a mágiafelfedező litániát, mikor Vellir közbeszól. Ha látom, hogy mágiát használ, nem alkalmazom a varázslatot, ne pazaroljuk el a legkisebb enegiát sem. Viszont azért mundán módszerrel nem mulasztom el megvizsgálni őket.
<Vizsgálódás Rúnamágiával: IQ 18, képzettségből +1, dobás: 6, siker.>

Van nálad sav, ami megmarja a lépcsőt?

- Nem hoztam magammal savat. - aztán, a lépcsőket felmérve, mintegy magamnak, hozzáteszem: - Még jó is, ha itt pofára esnék vele, mind elpatkolnánk.
Maj eszembe jut valami: - De ha valamiért szükséged van savra, tudok nagyjából egy gyűszűnyit kreálni.
A gyógyitalt és az utasításokat egy biccentéssel nyugtázom, aztán belecsúsztatom a fiolát az egyik biztonságos tartóba az övemen, amikben a Hatalomitalaim is vannak.

Mikor felfelé haladunk a lépcsőn, ügyelek a laza fokokra. Sem törött bokát, sem riadóztató őröket nem akarok egy jókora reccsenés miatt.

Előkészítem a kábító nyilaimat, egyet a nyílpuskába.

[Pelso]

Eligor

*A rúnajelnél örömmel veszem, hogy mindkét testvérem megnézi azt. Majd miután végeztek a szemlélődéssel tovább haladok a lépcsőhöz. A lépcsőhöz érve furcsának találom Vellir szemlélődését és hogy le tesz két kavicsot a földre nem időzök sokat a problémán.

<... Biztos tudja mit csinál...>

*A szerkezet előtt állva viszont Vellir viselkedése már tényleg meghökkent. Egy rövid ideig nem is tudok szóhoz jutni. Ám mikor végre a szerkezet felé fordul már magamhoz tértem a döbbenetemből. És mikor a zsineget elkezdi hozzá erősíteni a félig elkorhadt kötélhez meglengetem a két kötelet amit magammal hoztam.

- Testvér, talán úgy találod, hogy nem néztem elég alaposan körül és nem mértem fel megfelelően a helyzetet, hogy a hátsó fal szemlélésével kezded a szemlélődést és csak utána veszed szemügyre a szerkezetet. Valamint megosztanád velünk, hogy mit szeretnél azokkal az elfoszlott kötelekkel és a zsineggel? Szerintem inkább ezeket kéne a helyére tenni, nem gondolod?

*Kérdőn széttárom a kezem és várom a választ. Miközben jól látható módon ott log a jobb kezemben két kötél. A nyílpuskám a lábamnak van támasztva.