Életút

[Thor]

Eligor és Nakloss (NJK) Finteon

//off: Nem tudom, mi van Gorodakkal, de az a gyanúm, hogy ő már nem fog játszani. Ha hamarosan nem jelentkezik, akkor véglegesen NJK.//


*Nakloss rábólint, és így folytatjátok tovább utatokat a hóban. Hamarosan találtok egy vad csapást, és azt követite. Hosszú óra telik el, mikor egy bokor rengeteg elé értek. Hatalmasra megnőtt, szúrós, jeges kesekuszasággal. Hamar rádöbbensz, merre vagytok, és tudod jól, hogy rengeteg idő lenne áthaladni rajta. (sikertelen vadonjárás próba) Csak azért nem jutott eszedbe, mert a csapást követted. Ám míg a kis állatok elférnek a bokrok közt, ti és a lovak nem igazán. Így ismerve a helyet, visszakanyarodtok az útra, és azon mentek tovább. A szél kissé feltámadt, és jeges fuvallatta csak még kényelmetlenebbé teszi az utat hazáig. Ám nem kell a lovakat ösztökélni, úgy tűnik nekik is hiányzik az istálló, és a száraz szalma.
Hosszú, és keserves lovaglás után végre hazaértek.
PM:Pelso


//off: Engedelmetekkel élek a KM-i hatalmammal, és összekuszálom az időt. Az-az, úgy időzítem, hogy a vallatás végére érkeznek meg, hogy ne kelljen se Pelsonak, se Paga Skernek sokáig várnia.//


Una és Saginor Finteon


*Mikor Una, lefogod a férfit, az eszeveszetten el kezd rángatózni, mintha kínoznátok. Saginor akárhogy próbálod, egyszerűen nem tudod leönteni a torkán. Erre Una igen csak ideges leszel, és kétszer úgy mellkason vágod, hogy egy pillanatra azt hiszitek, hogy meghalt. Ám pár másodperccel később el kezd lélegezni. Kihasználva az alkalmat, hamar lecsusszan a torkán a nem annyira finom nedű. Nem kell sokáig várni, hamar látszik a szemén, hogy kezd hatni az ital. Saginor intesz Unának, hogy most már elengedheti, majd elkezdődik a beszélgetés.


„- Miért jöttél ide?”

- A nemes pénzéért, mi másért? Érdekel szerinted engem a jobbágyok unalmas élete. A nagy fenét. A pénz viszont ide csalogatott, mint a kaja a patkányokat. -* Ekkor el kezd jó ízűen nevetni saját magán.

„- Honnan jött az ötlet, hogy ide gyere?”


- Hát magamtól jött. Mit gondolsz? Azt hiszed, bárkinek van annyi esze a környéken, hogy eszébe jusson ez a tökéletes terv. -*Ekkor el kezd kacagni. – Az-az majdnem tökéletes terv. Nem számoltam veletek, bizony. Na de majd feláldozlak titeket Orwellának. Hátha felfigyel végre rám. Aztán miután leszáll hozzám, azonnal magamévá teszem, és utána muszáj lesz hozzám jönnie. Most nézel mi? Háh, elveszem feleségül. Tudom most mire gondolsz. Hogy ilyen lángelmét is rég láttál. -* Majd megint el kezd kacagni.


*Hamar rájöttök, hogy valami nem stimmel a fejében. Nem úgy tűnik, hogy valami háttér hatalom küldte volna ide őket.
Ám ekkor lódobogásra lesztek figyelmesek.

[Kieron]

Saginor

Kissé még én is megütközve nézek erre a fickóra, pedig hallottam már érdekes dolgokat. Azt hiszem, felesleges tovább kínlódnunk vele. Megkérem Unát, hogy csapja tarkón, aztán elvisszük valami kellemesen kihalt helyre és múltidőbe tesszük.

De amint meghallom a lódobogást, ezt felfüggesztem és megnézem az istállóajtajának résén át, ki érkezett.

Ha a testvéreimet látom, akkor kimegyek elébük.

- Végszóra, testvéreim. Épp végeztünk a támadók kihallgatásával. Úgy tűnik, csak egy nagyon elborult elméjű haramia kereste itt az uraság pénzét, saját szakállára. Ha akartok tőle valamit kérdezni, ott van bent. Ha nem - halkabban folytatom - akkor Una meg én eltűntetjük. Vellir bent vár a házban, jelezzetek neki, mielőtt bementek, nehogy lelőjön! Amint elintéztük a fickót, jövünk és megbeszéljük a veletek történteket.

Ha nincs hozzáfűznivalójuk, akkor visszamegyek Unához (figyelve, hogy a szolgák ne tudjnak belesni az istállóba), és azt mondom:
Ideje végképp megszabadulni ettől a szarzsáktól. Öld meg!
Ha nincs kifogása, akkor a fickó halála után levágom az egyik ujját, elteszem egy zacskóba. Utána a hullát porrá égetem a mágiámmal.
<Alkalmazom rá a saját fejlesztésű Halotti máglya varázslatomat. 10 Mp, marad még 37.>

Ha nem az öcséink jöttek meg, akkor az új vendég kiléte alapján cselekszem majd.

[Pelso]

Eligor

*Ahogy megérkezünk az istállóba lenyergelem a lovam. Lecsutakolom és friss szénát teszek elé még mielőtt bemegyek a házba. Mikor Saginor-t meglátom elénk sietni biccentek felé. Szavai végén szintén csak biccentek egyet.

- Biztos alapos munkát végeztetek, így nekem nem igen van kérdésem hozzá. Gondolom bizonyosságot szereztetek arról, hogy igazat mondott?

*Ha megkérdezné, hogy mire gondolok akkor elmondom, hogy testvérünk isteni pártfogójára és az elme hatalmára gondoltam. Ám gondolom hogy ez megtörtént így nem teszek fel kérdéseket a fogolyhoz. Ha még sem akkor egy kérdésem biztosan lesz hozzá.

<... Még is miféle eszement haramia az aki megtámadja házunk amikor otthon vagyunk...>

*Miután beléptem leteszem a felszerelésem az ajtó mellé. Övemet a kardommal is le akasztom és azt is a fal mellé állítom a többi holmim mellé. Majd oda lépek a tűzhelyhez és megnézem mekkora a tűz. Ha kicsinek ítélem rakok rá két hasáb fát és csak ezután töltök egy edénybe vizet és felteszem melegedni. Ezt követően fordulok a testvéreim felé, tekintetem végig hordozom rajtuk. Majd le ülök melegedni.

[Kieron]

Saginor

Gondolom bizonyosságot szereztetek arról, hogy igazat mondott?

Igen, Una végig ügyelt rá.

[HugiLee]

Una Finteon

Végül is örömmel tapasztalom, hogy a fickó nem normális és még csak nem is megszállott, vagy kegyelt. Simán csak egy idióta, aki megfélemlített néhány gyenge alakot, hogy betörjenek hozzánk. Szóval nem az uraság összeesküvése. Örömmel fogom kiiktatni erről a világról.
A lódobogásra felfigyelve , készenlétbe helyezem a nyílpuskám, de mikor kiderül, hogy a testvéreink jöttek meg, újra a hullajelölt felé fordulok….leütöm. Mikor biztosra veszem, hogy a többieket sem érdekli már …egyszerűen kitöröm a nyakát. Így nincs vér.
Mikor Saginor elégeti, elismerően bólogatok, majd összesimítok a két tenyerem, mint aki jól végezte a dolgát és mosolyogva mondom.
-Azt hiszem mehetünk aludni.
Kifelé menet üdvözlöm hazatért öcséimet, majd átsétálok a házba és első dolgom, hogy megnézzem Impiuszt és az anyánkat, s ha minden rendben van, akkor lefektetem őket a helyükre, majd csatlakozom testvéreimhez a nappaliban. Még mielőtt belekezdenek a mondókába, felvetem, hogy nem ártana valami riasztást tenni a tanya köré.
Azután csendesen figyelek és hallgatom őket.

[Thor]

//off: Beszéltem Naklossal, és mondta, hogy jövőhéttől már elméletileg fog tudni írni. Addig én irányítom a karakterét.//


Eligor és Nakloss (NJK) Finteon (Una és Saginor)


*Úgy döntötök, hogy a lovaitok most több figyelmet érdemel, mint a fickó kivégzése, ezért azt a többiekre bízzátok. Nakloss csak annyit fűz hozzá:

- Tehát az én pénzemet keresték. Lassan kezdem érteni mit jelent, hogy nem nemesként gondolkodom. -*Bár ezt a végét mintha már csak magának mondta volna. Nagy levegőt vesz, és folytatja. – Nem jó hírekkel jöttünk. Elrendezzük a lovainkat, majd bent megbeszéljük mi történt, és még mi fog. Ez pedig, ha megérdemli, haljon. Bízok a döntésetekben.


*Ahogy bevezetitek a lovakat az istállóba, Una és Saginor vegyes érzelmekkel az arcukon húznak ki egy ájult fickót. Bőr ruha van rajta, de szinte biztos, hogy mást is viselt, csak levették róla. A homlokán fel van hasítva a bőr, és az arcát saját alvadt vére borítja be. Nem tudjátok, hogy mit művelhettek vele, de most nem is érdekel titeket. Azt még látjátok az istállóban lévő nyomokról, hogy több fogoly is volt, de most nincsenek itt. A patások nagyot nyerítve köszönik meg a jó bánásmódot. De hát megérdemlik, hisz szerencsétlenek a hátukon hoztak idáig, ebben az istentelen időben titeket. Csutakolás közben egy nyakcsigolya törést fúj erre a szél, ám túl fáradtak vagytok, hogy bármennyire is megmozgassa a lelketeket Mikor végeztetek, messzebb Una és Sagiron közeledik, kezükben egy lámpással, ám a foglyot már nem látjátok.



Una és Saginor Finteon


*A többiek elég fáradtak, és bíznak is bennetek, így nem akarnak kérdést feltenni, és az utatokba sem állnak. A leütött fickót kihúzzátok az istállóból. Tudjátok, hogy az állatok elég érzékenyek, és egyébként sem itt akarjátok megölni. Arrébb a hóba rakjátok le. Una, odalépsz az ájulthoz, és könnyed mozdulattal kitöröd a nyakát. Utána megvizsgálod, és bólintasz testvérednek, hogy ennyi. Saginor, nagy levegőt veszel, majd széttárod a kezed, mintha erőt gyűjtenél. Una számára érthetetlen szavakat mormolsz, és közben kezeddel a halottra mutatsz. Egy pillanatra megkavarodik a levegő körülöttetek, és mintha tűzkő szikrázna olajon, úgy lobban lángra a test, ám hihetetlen gyors égésnek indul neki, és pár perc múlva, csak az izzó csontok, és a hamu marad utána.
Egy-két pillanatig csendben álltok. Saginor, a mana kiáramlás okozta kisebb jó érzésed miatt, míg Una, téged magával ragadott a tudás és a mágia ereje.


PM: Kieron


Eligor és Vellir Finteon (Mindenki)


*Eligor, csendben belépsz az ajtón, a többiek mögötted követnek. Majd rögtön szembe tűnik egy alak a nyitott kályha előtt. Ha nem lenne az a sok év tapasztalat mögötted, akkor azt hinnéd áll előtted valaki. Ám hamar észreveszed, hogy ez csak egy ruha.(Sikeres érzékelés és IQ próba) Viszont azt is tudod, hogy ha Vellir az ellenséged lenne, te már halott lennél.

*Vellir, az elméd kiránt az álmok kavalkádjából. Szemed kinyílik, pupillád kitágul. Azonnal tudod, hogy a diszciplina ébresztett fel. Az ajtó nyílik. Először egy fény folt jön be, majd követi egy lámpa, és annak gazdája. Nyílpuskáddal célzol, ám ekkor meglátod, hogy Eligor az, és utána a többiek.


//off: Ezt a részt rátok hagyom, ha akartok esetleg valami szellemes megjegyzést tenni.//


Una Finteon

*Míg a többiek elrendezik magukat, te a fiad után indulsz. A szobában kuksol anyátokkal. Ám azonnal észreveszel valami furcsát. Édes anyátok megretten, mikor belépsz, és elsírja magát, amint látja, hogy nincs veszélyben. Ezzel nincs is semmi gond. Viszont mikor odalépsz, hogy megnyugtasd, meglátod a fiadat, amint a szemében valami furcsa tükröződik. Ezt még soha nem láttad, viszont tudod, hogy ezt kettesben kell megbeszélned vele, és most túl sok minden van, talán majd holnap. Lefekteted mind a kettőt, és visszaérsz a többiekhez.


Mindenki


*A nyitott kályha (majdnem kandalló) elé telepedtek le. Nakloss a falnak támaszkodva, a kályhától nem messze szólal meg:


- Una, Eligor körbe nézett érkezésünkkor, és nem láttot semmilyen veszélyt ami minket fenyegetne. Ám, segítek, ha tudok. -* Ezután áttereli a szót a másik témára. –Az apánk él, de nincs jó állapotban. Kiszúrták a szemét, és csak az isteneknek hála, hogy eddig is kihúzta. -*Ekkor kicsit megáll, mintha az érzelmeivel küszködne. Majd megköszörüli a torkát, és folytatja. – Megígértem neki, hogy kihozzuk. Ez talán ad még neki némi erőt, hogy kitartson. -*Majd nagy levegőt vesz,é s kifújja. - A nemessel nem sikerült megegyezni. Sőt, még vérig sértette szavaival a családunkat. Mindent megpróbáltam, de innentől kezdve úgy hiszem, hogy a másik utat kell járnunk, amit mindannyian szoktunk ebben az esetben. Bármit is kell tenni, rám számíthattok.


//off: Most beszéljétek meg mit is akartok tenni. Nakloss én vagyok, tehát a nevében lehet, néha írok, míg gazdája át nem veszi az irányítást. Addig nem megyünk tovább, míg egyértelműen nem mondjátok, hogy mehet.//

[Pelso]

Eligor

Eligor és Vellir Finteon

*Mikor belépek az ajtón és meglátom testvéremet, biccentek felé.

<... Helyes... Nem is vártam kevesebbet...>

*Majd elkezdem lepakolni a holmim majd oda lépek a tűzhelyhez és felteszem a vizem melegedni.

-

A megbeszélés során.

*A kemence szélén ülök és kezemet melengetem az agyag poharammal amiben éppen ázik a gyógyfű teám. Egyenlőre nem szólok. Hallgatom testvéreim szavait.

[Paga Sker]

Vellir

~Szép tavaszi nap süti a virágokkal teli rétet. Egy szürke aurájú kisfiú (Vellir) szaladgál jobbra, balra egy tanya irányába. Szaladtában ugrál, forog, bukfencezget, míg nem egy idősebb, de ezüstös fényben derengő ifjú (Naklos) csatlakozik hozzá. Az egyik cingár, cinkos mosolyú, a másik erős, az arcán őszinte boldogság látszk. Ahogy ketten futnak tovább pajkosan lökdösődnek szúrkálódnak. Egyszer csak egy narancs aurás kislányt (Uma) vesznek észre, aki széttárt kezekkel állja el az útját a két fiúnak, de ők nem lassítanak. Sőt mégjobban lekilendűlnek. Összeütközned, de nem fáj nekik. Kacagnak, úgy hemperegnek, mire egy méregzőld aurás mégidősebb fiú (Sagunor), kit egy negyedik, de kék aurájú ifjú (Eligor) követ, bukkan elő és ketten vetik magukat a kis rakásra. Az egész rét a gyerekkacajoktól viszhangzik. ...~

Az ajtó nyílik, az álom megszakad. A kezembe lévő számszeríjjamat irányba állítom. Amint észreveszem Eligor testvéremet, leengedem a fegyvert s felállok. Mindeközben megszüntetem az aurát körülöttem.

- Unalmas volt a bál? Azt hittem reggelig maradtok.


Kiveszem a nyílvesszőt, s visszaengedem az ideget. A kabátomat magamra veszem kimegyek. Ha kell egy másik lámpást is gyújtok, hogy lássak. Köszöntöm Naklosst is. Ha látom az arcán a bánat és a düh jeleit, a válára teszem a kezem, s egy bíztató mosoly kiséretében mondom neki.:

-Noir velünk van. Ő közbejár Uwelnél a sikerünk érdekében. Mindenre van gyógyírünk.

Azzal továbmegyek megkeresve Umát vagy Saginort. Kikérdezem a fogjokról őket. A válszok után mellékesen hozzáteszem, hogy van még kettő test a cselédház mögött.

A házban a megbeszélés közben megpróbálok elsőként Naklos beszámolójára reagálni.

-Még mielött bárkit is elöntene a dühh, figyeljetek! Apánk nincs jó állapotban ez igaz. Viszont az istenek velünk vannak, mert igaz ügyért kell harcolnunk. Meg tudom gyógyítani a szemét. Ehhez az kell, hogy összefogjunk. Vannak nyers terveim, de nem teljesen törvényesek.

[HugiLee]

Una Finteon

Anyám rettegését látva, igyekszem megnyugtatni őt a magam nyers módján.

-Nyugodj meg anyám, csak banditák voltak, de már …-Impiusz fura tekintetét látva folytatom-…már nem árthatnak . Most már nyugodttan lefekhettek aludni a szobában. A fiúk is hazajöttek már.

Megelőzve, hogy fiam belekezdjen egy élménybeszámolóba, amitől aztán teljesen felpörögve órák múlva sem tudna aludni:

-Impiusz! Most neked is aludni kell. Holnap sétálunk egyet, csak mi ketten! De ahhoz kipihentnek kell lenned. Most aludj, reggel pedig majd egyél sokat!

Megsimítom az arcát és csókot nyomok homlokára. Felállok és kimegyek a szobából, át a fiúkhoz.

Gondolom először Nakloss beszámol, hogy s mint intézték a fogadást, s hogy találkoztak apánkkal. Ha nem így történik, akkor:

- Nakloss! Meséld el kérlek egészen pontosan, hogy mi történt veletek? Honnan tudod, hogy apánkat megvakították?

Miután elmesélték töviről hegyire a történteket:

Furcsa érzés kerít hatalmába, amikor arról hallok, hogy apánkkal mit tettek , s hogy most betegen fekszik egy hideg cellában. Nagyon rég éreztem ilyet. Nem is tudom megfogalmazni magamnak…valami fájdalommal és szánalommal telt erős harag , bosszúvágy….
Utoljára nagyjából 3 évesen éreztem hasonlót. Jól emlékszem a pillanatra, amikor megláttam kedvenc öreg cirmosunkat kiterítve a mezőn egy tönkön és mellette röhögve a két fiút, akik a szomszédos ( nem túl közeli) tanyán éltek. Szinte éreztem az öreg jószág fájdalmát, tehetetlenségét és csalódását, amikor simogatás helyett kínt kapott. Akkor csak álltam és a könnyek csorogtak a szememből. Amikor 7 éves lettem, és volt saját késem is, a fiúk furcsa „balesetek” következtében egymás után haltak meg.
Egyre erősebb bennem a gyanú, hogy az uraság is hasonló nem annyira fura és nem annyira balesetben, fog elhalálozni rövid időn belül.
Ahogy hallgatom a beszámolót a düh forr bennem, s bár az arcom rezzenéstelen, egy könnycsepp így is kiszökik szemem sarkából. Lassú mozdulattal letörlöm. Az sem érdekel ha testvéreim esetleg meglátták, hisz ők úgy is tudják, hogy bár hezitálás nélkül átküldök bárkit a túlsó világba, azért nekem is van szívem….és az egyetlen gyenge pontom, ha azokat bántják, akiket szeretek.

Bosszúszomjas gondolataimból Vellir szavai rántanak vissza…”meg tudom gyógyítani”…

-Nagyszerű ! Nem tudom mi a terved , de támogatom.

Mosolygok Vellirre. Aztán Naklosshoz fordulok:

- Azért elgondolkodtató, hogy van két „embered” a cellánál, akikben még maradt tisztesség és nem feltétlenül lojálisak az urasághoz. Ha ez így van, talán akad ott még több is. Bármit is találtok ki én benne vagyok.

[Pelso]

Eligor

Eligor és Vellir Finteon

- Unalmas volt a bál? Azt hittem reggelig maradtok.

- Nem volt unalmas, csak semmit mondó. Amit akartunk megtudtunk így nem volt értelme tovább maradni.

*Mondom miközben haladok a tűzhely felé.

Megbeszélésen.

*Kortyolok egyet az italomból. Közben hallgatom, hogy testvérem mit mesél el a többieknek a főúrral folytatott beszélgetésből.

<... Hmmm... Hát az biztos nem hátrány ha egy isten is kegyeibe fogad minket... Minden paraszthajszálnyi segítség jól jön biztos ami biztos...>

[Kieron]

Saginor

- Úgy tűnik, nem maradt más lehetőségünk, csak a szabadítás. Viszont ez esetben szerintem még a vádak és bebörtönzés nyomait is el kell tűntetni - bírót, főurat, mindenkit helyretenni. Különben előásnak valami papírost vagy elég komoly személyt és kezdődik előlről az egész.
A szabadítás konkért részleteit szerintem Eligor és Vellir dolgozza ki, ők a szakértők az ilyesmiben. Nekünk meg találjanak helyet a tervben! Utána, ha nem marad más megoldás, eltörlöm föld színéről az udvarházat főurastul, tanácsosotul, mindenestül. De azért jobb lenne, ha idáig nem fajulna. Ha akad valami jogi megoldás vagy megbízhatónak tűnő "barát", először induljunk ebbe az irányba!

Mikor a báró habzó szájú kirohanásáról mesél Nakloss:

- Elég furcsa ez a viselkedés. Ez a fickó mindig ilyen volt, vagy csak ragályos errefelé az elmebetegség?
Ha más sem ismeri, akkor:
Kérdezzük meg erről anyánkat és a szolgákat! Mert ha csak mostanában, szinte egyik napról a másikra vált ilyenné, akkor biztos, hogy itt valami sötét hatalom működik a háttérben - ezt például én is előidézhettem volna egy emberben.

Majd, amíg a fiúk ötletelnek, Unához fordulok, és halkan mondom neki:

Szerenék holnap kicsit beszélni a fiaddal, valami furcsát láttam rajta ma este. Nem kell megrémülni, lehet, hogy semmiség, de nem hagy nyugodni.

[HugiLee]

Una Finteon

Fél füllel a többiekre figyelve, de nem bírok nem válaszolni Kieron mondatára:
- Mi történt ? ...úgy értem , mit láttál rajta ? Az előbb , mikor lefektettem, mintha megváltozott volna valami benne...
nem tudom megmondani, de, mintha már nem az az ártatlan gyermek lenne, aki eddig ... Mondd el mit láttál !

[Thor]

Mindenki

Nakloss NJK nevében


*Mikor Vellir jelzi, hogy az istenek velünk vannak, kisebb remény jelenik meg az arcán, és odalép hozzá, majd megveregeti a vállát a noir papnak.

- Köszönöm, jól esik a tudat, hogy nem hagytak el minket. -*Majd leül közétek, és csendben figyeli a tűzropogását.


*Una kérésére megköszörüli a torkát, lehajtja, ami a pohara alján maradt, és belekezd a történetbe. Mesél a nemesről, kinek tudtára akarta adni, hogy tisztában van nem annyira tiszta ügyével, mire a tartomány úr zokon vette, és igen csak kikelt magából. Mesélt a két katonáról, kik tisztelettel viseltetnek vele szemben, és nekik köszönhetően látogathatta meg az apátokat. Beszél apátok szomorú helyzetéről, és, hogy megígérte, így-vagy úgy, de kihozzátok. Az elmesélés végén szégyenkezve mondja:

- Ostoba voltam. Egyszerűen csak meg kellett volna kérnem a nemest, hogy engedje el az apánkat. Már itthon lehetne, vagy egy biztonságos helyen. Erre most még mindig ott szenved. Ez az én hibám, ne haragudjatok. -*Nem a kétségbeesést érzitek a hangján. Egyszerűen ezt el kellett mondani.

*A két katonával kapcsolatban, melyet Una hozott fel, bólogat.

- Rendes, és becsületes katonáknak tűnnek. -*Majd egy kicsit elgondolkodik. -Ezért arra kérlek benneteket, hogy egyik őrt, vagy katonát se öljétek meg, ha nem muszáj. Nem érdemlik meg a halált, csak mert egy kegyetlen urat szolgálnak.

*Kieron szavait csendben végig hallgatja, majd mikor alkalma adódik, szól:

- Bátyám. Tisztellek, mint testvért, és mint mágiatudót. És tisztában vagyok azzal, ha azt mondod képes vagy a hatalmaddal eltüntetni az egész nemesi udvart, én hiszem, hogy így van. Ám úgy érzem, ha ártatlanokat ölünk bosszúnk beteljesítése miatt, Uwell, és a többi isten is rossz néven venné, és ezt nem akarhatjuk, apánk sem akarná. Ismerem annyira, hogy inkább a cellában hal meg, mint hogy szégyent hozzon Uwell nevére.


*Mikor Kieron a nemessel kapcsolatban gondolkodik, Nakloss halkan jegyzi meg.

- Utólag belegondolva, kissé én is tehetek a hirtelen haragja miatt, ez inkább az én bűnöm. Bár, ha igaz amit szólsz, lehet az uraság is ártatlan. Én azt mondom, hogy miután apánkat kihoztuk, és mindenkit biztonságba helyeztünk, akkor járjunk utána ennek az egésznek.

[Kieron]

//off: Egyelőre csak HugiLee-nek válaszolok, a tervezés folytatásával megvárom Paga és Pelso reagját.//

Saginor

- Mi történt ? ...úgy értem , mit láttál rajta ? Az előbb , mikor lefektettem, mintha megváltozott volna valami benne...
nem tudom megmondani, de, mintha már nem az az ártatlan gyermek lenne, aki eddig ... Mondd el mit láttál !

Azt hiszem, ugyanazt, amit te is. Látta, mikor elbántam Wikkel és rémült menekülés helyett furcsa kíváncsiságot tükrözött a tekintete. Mintha a képességeim érdekelnék vagy az erő, amivel könnyen lesújtható egy ember.

//off: Nem tudom, ne folytassuk ezt PM-ben (persze a KM-nek is elküldve)? Egyelőre nem látom, miben befolyásolja ez a kalandot és nem tudom, érdemes-e a reagokat nyújtani vele.//

[HugiLee]

Una Finteon

Saginornak válaszolva:
Ahogy bátyám beszél, kissé homlokráncolva elgondolkodva bólintok lassan.
- Köszönöm. Holnap elbeszélgetek vele.
Ezután figyelmemet visszafordítom a megbeszélésre.