Sool Testvér kalandjai

[Kiaan Hargun]

SOOL


< Ez az, Fiú. Egyre inkább odáig vagyok a stílusodért. >

A visszajárót táskájába dobja. Az asztalnál elhelyezkedve merül, s meríti bele társát is az álcába.
Amikor Orca nyaka túl feltűnően nyúlna, finom rúgással téríti észhez az asztal alatt.
Félig tölti a két poharat vízzel, majd begyújtja a vizipipát. Az egyik szipkát a fiúnak nyújtja.

- Kicsiket, nehogy megszédülj - kacsint rá.

Maga sem viszi túlzásba, s közben figyel, hogy a poharak egyszer sem maradjanak üresen.
Nagyon is figyel Orca reakcióira.
Amikor láthatóvá válik a folyosó és az udvar, újabb apró jelzést küld útjára az asztal takarásában.

< Meglehetősen sok az őr, tobzódik a fekete és a homokszín... Mindenesetre megvannak a kép alapszínei, nem volt hiábavaló a kis utazásunk egyáltalán. >

Mikor úgy érzi, kihozták a helyből és a helyzetből, amit lehetett, kitölti a maradék vizet, s felhajtja.

- Nagy Isten a tudója, ideje indulnunk.

Amikor elég messze értek a pipázótól, bevonja az első hangtalan, kivilágítatlan utcába, vagy sikátorba. Nagyon halk, kézjelekkel társított Közösével így szól Orcához:

- Amit most láttál, rágd meg jól magadban. Ha kell, otthon papírozz, összesíts. Magam most visszatérek a fogadóhoz, mára elválunk. Örömmel venném, ha figyelnéd az ivó környéket egy darabon. Ha hasztalannak érzed jelenléted, vagy úgy érzed, ideje felszívódnod, hát usgyi!

Találomra nyúl bele a táskába rejtett erszénybe, s a rezeket a fiú markába nyomja.

- Ez fedezi a hazautad. Aludj egyet, a következő napközépkor várlak a Körben. Akkor megbeszéljük a ma estét. Visszanézünk nappal is, lássuk, mit mutat az őrség az álmosító hétköznapok során. Most menj, légy árnyékom egy darabon!

Sobira Homokja felé veszi az irányt. Mozgása magabiztos, egyenesen a bejárat felé tart. Nincs szüksége semmiféle társaság takarására, csak meg kívánja mutatni magát, hogy a színjáték napján ne teljesen idegenként tekintsenek reá. Esze ágában sincs körbelesni, hogy Orca vajon merre járhat.

<Ha már egy riksában csücsülne, az sem bántana egy kicsit sem >

Nincs kitűzött cél, csak be kíván térni egy-két italra, körbenézni, majd hazatérni.

< Nem ártana aludni sem, holnapi visszatértünk után el szeretném kezdeni vázolni Hassab ajándékát.>

[Dorio Racchini]

Játékos: Sool Testvér
Időpont: Psz. 3691.
Helyszín: Erion – Kereskedőnegyed – Déli rész, El Sobira negyed

****

*- Amit most láttál, rágd meg jól magadban. Ha kell, otthon papírozz, összesíts. Magam most visszatérek a fogadóhoz, mára elválunk. Örömmel venném, ha figyelnéd az ivó környéket egy darabon. Ha hasztalannak érzed jelenléted, vagy úgy érzed, ideje felszívódnod, hát usgyi! *

Orca aprót de jelentőségteljesen bólint.

*- Ez fedezi a hazautad. Aludj egyet, a következő napközépkor várlak a Körben. Akkor megbeszéljük a ma estét. Visszanézünk nappal is, lássuk, mit mutat az őrség az álmosító hétköznapok során. Most menj, légy árnyékom egy darabon!*

Újra csak bólint, majd szája elé emeli kendőjét és hangtalan léptekkel távozik.

*****

Mikor a Sobira Homokja felé tartasz és újrapörgeted az eseményeket a fejedben akkor tódul egy halovány kis részlet az elmédbe.
Amikor kikértétek a vizeket egy furcsa alakra vetült a pillantásod. Félig a lépcső mögött megbújva, egy fekete ruhába bugyolált furcsán görnyedt alak, egy egyszemélyes asztalnál üldögélt, és egy félig üres borospohár fölött görnyedt. Szinte észre sem lehetett venni, olyan jelentéktelen volt.
Neked is valószínűleg azért nem akadt meg rajta a szemed. Viszont most, hirtelen villan a kép, a fekete gúnyák között ugyanaz a homokszín, ami az öröknél. És az ülése sem volt talán természetese. És a pohár. A keze ügyében sem volt, mint aki nem azzal, addig nem is törődött volna.
Amilyen jelentéktelenek tűnt akkor, olyan nagyon érdekessé vált most. Sajnos több információ nem villan elmédbe, és az idő is sürget téged. Irány az Ibara Homokja.

*****

Sobira Homokja

Hassab fogadója a Kereskedőnegyed északi, módosabb részén helyezkedik el, 5-6 utcára az Erioni Hercegi Bankház-tól. Itt az telkek kicsik és nagyon sűrűn vannak kiosztva, így az épületek felfelé törekednek, elég magas tömbök feszülnek egymásnak. A Sobira Homokja is két lakóépülettömb között található meg. Nem túl széles, ámbár 6 emelet magas a fogadó. Az utca sűrűsége miatt elképzelhetetlen lenne terasz, de a bejárat – a kapu, és az előtere - igen hívogatóra sikerült. Két ajtónálló strázsál itt, de nem a mogorva, faragatlan fajtából. Kedvesek, invitálóak és kommunikatívak, mégis erőt sugároznak, kiváltképp a díszes handzsárokkal az oldalukon.
Egy három ember széles magas díszes bejárati kapuja van az épületnek. A kétszárnyú vastag tölgyfaajtó az ivó üzemelése alatt folyamatosan nyitva áll. Emögött egy méterrel egy hatalmas vastag szatén függöny lóg alá, emögött egy kis bejárati porta található, egy vékony suhanc áll itt egy pult mögött, mögötte fogasok, ez a rész egyfajta ruhatárként üzemel. Innen kétfelé lehet tovább menni, jobbra egy széles lépcsősor vezet le az ivóba, balra egy széles lépcső indul felfelé, ahol pár fok után az étterembe jutunk. Egyébként innen lehet feljutni a következő 5 emeletre, ahol szintén egy porta után lehet a szobákba megérkezni.

//Off: Egyelőre csak ennyit ismersz a fogadóból. Ahogy tovább deríted fel, majd úgy folyamatosan az aktuális posztban bővítem a leírást róla//

*****

Ahogy közeledsz a bejárat felé, egyszercsak azt veszed észre, hogy egyre több emberrel egy irányba haladva. A leginkább furcsa, hogy nem csak turbános dzsadokat vélsz már felfedezni, hanem azért vannak itt más nációjúak is bőven, még egy vágottabb fülű, és egy meglehetősen alacsony emberke (törp?!) is van közöttük. Kisebb tömeg vesz már körül és mielőtt kitudnál slisszanni, az egyik hatalmas dzsad ajtónálló ki is szemel magának titeket. Szélesen elmosolyodik, kivillannak makulátlan hófehér nagy tégla fogai. Rögtön invitálóan közelít felétek. Amilyen nagydarab, olyan kecses. Hallod ahogy csörögnek az arany láncok a nyakán és az arany karperecek a kezén. Fülében és orrában hatalmas, szintén arany karikák csüngnek. Dzsadként szokatlan, hogy nincs fejkendője, így tarkopasz fején megcsillan a fáklyák fénye. Ruházata bugyos és bár nem annyira feltűnően mint a háznál, de itt is felfedezed a fekete és a homokszínek keveredését, de nála inkább a barna dominál. Ahogy egyre közelebb értek, őgy lesz egyre hatalmasabb a figura. Mikor már karnyújtásnyira van tőletek látod, hogy legalább két és fél fejjel magasabb. Oldalán csüngő szablyájának vastagabb része, majdnem a törzsed felét teszi ki. Hangosan, de igen barátságosan szólít meg titeket. Érződik, hogy taníttatták.

- Jó estét barátaim! Megfáradtak tán? Segíthetek valamiben? Esetleg egy hűs lágerre vágynak, vagy csak hunynának egyet?

Miután nem akarsz kilógni a viselkedéseddel, ezért nem tehetsz mást, sodródsz tovább a tömeggel befelé. Egy hatalmast függönyt tolnak arrébb előletek, majd egy nagy előtérbe kerültök. A belső rész akkora mint a kiállítóterem a Körben, egyetlen pult található itt, ami nagyjából a belső teret elfelezi. Mögötte egy vékony suhanc tűnik fel neked, aki folyamatos mozgásban van. Épp köpönyegeket pakol elő, egy épp távozásban lévő félig dzsad társaságnak. Nyúlánk, pattanásos képű, álmos tekintetű, ruhája az ajtónállóékra hajaz.
A társaságotok odaér hozzá és a többiek automatikusan pakolni kezdenek neki a pultra, miközben a kölyök szintén robotikusan beszél.

- További szép estét! Örömünkre szolgált, hogy a Sobira Homokját választották! - hadarja a távozóknak, majd szünet nélkül nektek folytatja - Galradzsa hozta Önöket, a Sobira Homokjában! Kellemes estét, jó szórakozást, vagy nyugodt pihenést kívánok Önöknek! Esetleg vannak itt újak? Kell valakinek egy kis útba igazítás?

A kérdésére felpillant, de látszik rajta, hogy nem nagyon vár választ.

[Kiaan Hargun]

SOOL


Kissé megtorpan, ahogy az emlék felszínre tör.

< Még jó, hogy nem estünk ki a szerepből. Úgy tűnik, Sobira Homokját több helyre fújja be a szél, mint gondoltuk...
Ezek szerint ebbe a pipázóba ebben az álcában már nem térhetünk vissza.
Jobb, ha erről Orca is tudomást szerez a közeljövőben, nehogy valami esetleges magános akciója katasztrófába torkolljék.>

- morfondírozik magában, miközben körülöleli a nemkívánt társaság, s belefut a kecses mozgású óriásba.

< Ez a benga sivatagi lélek határozottan veszélyesnek tűnik, jó lenne, ha egyáltalán nem kerülnék vele kontaktusba.
Bár... Minél nagyobb, annál nagyobbat esik, mikor kikerül lába alól a talaj. >

Elképzeli, ahogy a nagy ujjak fogságban tartják torkát, majd nagyon gyorsan el is hessegeti e gondolatot.

< Befelé. Tiszta fej.>

Odabenn nem pakol semmit a ruhatárba, ám nem feledi lecsapni a feldobott labdát:

* - Galradzsa hozta Önöket, a Sobira Homokjában! Kellemes estét, jó szórakozást, vagy nyugodt pihenést kívánok Önöknek! Esetleg vannak itt újak? Kell valakinek egy kis útba igazítás?

< Éhes az nem vagyok, bár más napon megérné felderíteni az étkek termét, s a többi részt is. Egyelőre irány az ivó, hisz' ott forognak a kellően oldott nyelvek. >

- Galradzsa áldjon. Ha jól sejtem - mutat jobbra - , arra mérik Sobira finom, hűs lágerét.

< Talán ez a középutas jártam-már-itt, de-nem-vagyok-kifejezetten-törzsvendég - játék> - mosolyodik el magában

Az ivóban teljesen semlegesen viselkedik. Kikér egy erősebb italt, szép jattot hagyva, hogy a pultos megjegyezze az arcát. Magányában kortyolgat, nem bonyolódik társalgásba, nem kelt feltűnést. Hagyja, hadd szokják jelenlétét. Szeme sarkából térképezi fel a közönséget, s a helyiek mozgását.

[Dorio Racchini]

Játékos: Sool Testvér
Időpont: Psz. 3691.
Helyszín: Erion – Kereskedőnegyed – Déli rész, El Sobira negyed, Sobira Homokja

****

Sobira Homokja

Hassab fogadója a Kereskedőnegyed északi, módosabb részén helyezkedik el, 5-6 utcára az Erioni Hercegi Bankház-tól. Itt az telkek kicsik és nagyon sűrűn vannak kiosztva, így az épületek felfelé törekednek, elég magas tömbök feszülnek egymásnak. A Sobira Homokja is két lakóépülettömb között található meg. Nem túl széles, ámbár 6 emelet magas a fogadó. Az utca sűrűsége miatt elképzelhetetlen lenne terasz, de a bejárat – a kapu, és az előtere - igen hívogatóra sikerült. Két ajtónálló strázsál itt, de nem a mogorva, faragatlan fajtából. Kedvesek, invitálóak és kommunikatívak, mégis erőt sugároznak, kiváltképp a díszes handzsárokkal az oldalukon.
Egy három ember széles magas díszes bejárati kapuja van az épületnek. A kétszárnyú vastag tölgyfaajtó az ivó üzemelése alatt folyamatosan nyitva áll. Emögött egy méterrel egy hatalmas vastag szatén függöny lóg alá, emögött egy kis bejárati porta található, egy vékony suhanc áll itt egy pult mögött, mögötte fogasok, ez a rész egyfajta ruhatárként üzemel. Innen kétfelé lehet tovább menni, jobbra egy széles lépcsősor vezet le az ivóba, balra egy széles lépcső indul felfelé, ahol pár fok után az étterembe jutunk. Egyébként innen lehet feljutni a következő 5 emeletre, ahol szintén egy porta után lehet a szobákba megérkezni.
Jobbra a lépcsőn nem sokat kell lefelé haladni, pár lépcsőfok után egy dupla lengőajtón keresztül lehet bejutni az ivóba. Az épület úgy lett kialakítva, hogy az félig a föld alatt, illetve felett is elhelyezkedjen, így a falak mentén bukó ablakok - rácsos - szolgáltatják a szellőzést.
A lengőajtók egy "folyosóba" torkollanak, ami szinte ketté szeli a helyiséget. Mindkét oldalon 2-2 nagyobb (nagyjából 8-10 fős), azokon "kívül" pedig 4-4 kisebb (maximum 6 fős) asztalt lehet látni. A falak mellett végig kis könyöklők futnak végig, hol magasított székekkel párosítva, hol anélkül.
A pult rész a szemközti falnál van kialakítva. A fal 3/4-t elfoglaló beugróban alakították ki a söntést, aminek a jobb oldalán van bejáratként egy kis lengőajtó. A hátulsó fal nagy része egy polcrendszer, ahol széles skálán, a leginkább népszerűbb és a legtöbb helyen kapható cefréktől, az ismeretlen és titokzatos párlatokon át, a legkülönlegesebb és legdrágább nedűkig minden fellelhető. Balra egy kis ajtó, egy hátsó helyiségbe vezet.

//Off: Egyelőre csak ennyit ismersz a fogadóból. Ahogy tovább deríted fel, majd úgy folyamatosan az aktuális posztban bővítem a leírást róla//

*****

*- Galradzsa áldjon. Ha jól sejtem - mutat jobbra - , arra mérik Sobira finom, hűs lágerét.*

A suhanc szinte rád sem néz, csak gyors pillantással mér fel, és máris a kezében lévő kabátokkal foglalatoskodik, úgy válaszol. - Igen kegyelmes Uram! Arra találja az ivót.

Teljesen meglep, hogy az előtérbe semmiféle hang nem szűrődött fel, pedig nagy zsibongás fogad lenn. A füst igen erős jelenség, kissé csípi is elsőre a szemed, de hamar hozzászoksz. Nagyjából 30 ember számlálsz így elsőre, és igen vegyes az itt lévők tömkelege, de azért a dzsad vérvonal az uralkodó. A nagyobb asztalok még nem foglaltak, csak az egyik, ahol éppen valami kártyajátékot játszik 6, már pirospozsgás közönséges kereskedőnek látszó dzsad. A többiek fele-fele arányban a kisebb asztaloknál, illetve a könyöklőknél foglal helyet. Így hirtelen nem veszel észre érdekesebb, már-már kilógó embereket. Viszont a helyiség felénél járva tűnik fel neked, hogy a bal hátsó sarokban, a könyöklőnél, négyen álldogálnak, és a kocsma képétől eltérően, már-már "összebújva" beszélgetnek. Ketten is a fekete és homokszín kombinációját viselik, szintén harci gúnyába vannak öltözve, oldalukon ott a már-már elhagyhatatlan szablya.
Magabiztos léptekkel indulsz el a söntés felé, ahol egy középmagas, kopasz, nagy lapos orrú, enyhén pocakos dzsad pultos fogad, széles mosollyal az arcán.

- Üdvözlégy Barátom! Mivel kínálhatlak ezen a szép estén? Esetleg egy savanyú északi vöröset, vagy álomédes délit? Esetleg egy maláta fröccsöt, egy jó barnát? Vagy nem éppen italban keresed ezt a színt? - mosolya kisebb hahotázásba csap át, de így nagyon kellemes megjelenése van a kocsmárosnak.

//Off: Direkt nem "meséltem" tovább//

[Kiaan Hargun]

SOOL



- Galradzsa áldjon! Édes délit, a folyékonyból. Míg elkortyolom, s időd engedi, mesélj az árakról a kézzelfoghatóbb fajtákból.

Két könyökével a pultot támasztja, egyelőre nem is nézelődik. Saját néhányméteres körzetével azért igyekszik tisztában lenni, nem engedi el magát túlságosan. Próbálja szóvaltartani a pultost, persze nem tolakodva. Csak azt akarja, hogy a csapos megjegyezze az arcát, így megkezdve a nagy színjátékot.

[Dorio Racchini]

Játékos: Sool Testvér
Időpont: Psz. 3691.
Helyszín: Erion – Kereskedőnegyed – Déli rész, El Sobira negyed, Sobira Homokja

****

Sobira Homokja

Hassab fogadója a Kereskedőnegyed északi, módosabb részén helyezkedik el, 5-6 utcára az Erioni Hercegi Bankház-tól. Itt az telkek kicsik és nagyon sűrűn vannak kiosztva, így az épületek felfelé törekednek, elég magas tömbök feszülnek egymásnak. A Sobira Homokja is két lakóépülettömb között található meg. Nem túl széles, ámbár 6 emelet magas a fogadó. Az utca sűrűsége miatt elképzelhetetlen lenne terasz, de a bejárat – a kapu, és az előtere - igen hívogatóra sikerült. Két ajtónálló strázsál itt, de nem a mogorva, faragatlan fajtából. Kedvesek, invitálóak és kommunikatívak, mégis erőt sugároznak, kiváltképp a díszes handzsárokkal az oldalukon.
Egy három ember széles magas díszes bejárati kapuja van az épületnek. A kétszárnyú vastag tölgyfaajtó az ivó üzemelése alatt folyamatosan nyitva áll. Emögött egy méterrel egy hatalmas vastag szatén függöny lóg alá, emögött egy kis bejárati porta található, egy vékony suhanc áll itt egy pult mögött, mögötte fogasok, ez a rész egyfajta ruhatárként üzemel. Innen kétfelé lehet tovább menni, jobbra egy széles lépcsősor vezet le az ivóba, balra egy széles lépcső indul felfelé, ahol pár fok után az étterembe jutunk. Egyébként innen lehet feljutni a következő 5 emeletre, ahol szintén egy porta után lehet a szobákba megérkezni.
Jobbra a lépcsőn nem sokat kell lefelé haladni, pár lépcsőfok után egy dupla lengőajtón keresztül lehet bejutni az ivóba. Az épület úgy lett kialakítva, hogy az félig a föld alatt, illetve felett is elhelyezkedjen, így a falak mentén bukó ablakok - rácsos - szolgáltatják a szellőzést.
A lengőajtók egy "folyosóba" torkollanak, ami szinte ketté szeli a helyiséget. Mindkét oldalon 2-2 nagyobb (nagyjából 8-10 fős), azokon "kívül" pedig 4-4 kisebb (maximum 6 fős) asztalt lehet látni. A falak mellett végig kis könyöklők futnak végig, hol magasított székekkel párosítva, hol anélkül.
A pult rész a szemközti falnál van kialakítva. A fal 3/4-t elfoglaló beugróban alakították ki a söntést, aminek a jobb oldalán van bejáratként egy kis lengőajtó. A hátulsó fal nagy része egy polcrendszer, ahol széles skálán, a leginkább népszerűbb és a legtöbb helyen kapható cefréktől, az ismeretlen és titokzatos párlatokon át, a legkülönlegesebb és legdrágább nedűkig minden fellelhető. Balra egy kis ajtó, egy hátsó helyiségbe vezet.

//Off: Egyelőre csak ennyit ismersz a fogadóból. Ahogy tovább deríted fel, majd úgy folyamatosan az aktuális posztban bővítem a leírást róla//

*****

*- Galradzsa áldjon! Édes délit, a folyékonyból. Míg elkortyolom, s időd engedi, mesélj az árakról a kézzelfoghatóbb fajtákból.*

-Ohh, hát ez csak természetes. 8 rezet kérek majd barátom!

Közben gyors mozdulatokkal felkap a földről egy hatalmas 5 literes hordós üveget, a hóna alá csapja és ügyes mozdulatokkal - egy cseppet sem elpazarolva - kitölt neked 2 dl-t. Két mozdulattal vissza is dugózza és vissza is rejtette a pult alá.

- Nagyon széles kínálatból tudunk válogatni. De abból ítélve, hogy mit kértél, illetve így ránézésre is a testes édeseket tudnám ajánlani - lassan végig mér magának. Ehhez még szemeit is összepréseli kissé, úgy koncentrál. Talán kissé színpadias figura, de kifejezetten jól áll neki. Gyors mozdulattal hátra fordul és úgy kezd el mutogatni neked.

- Van itt például egymás után három édes bor Toronból. Ezeknek semmi különlegessége nincs, talán csak a származási ország. Mindegyik más évjárat, de egymáshoz közeli termőföldről származnak. Bár a Shuluri kedves-t sokan kedvelik. Van erigowi mézborunk is például, nem is mérjük drágán. Aztán itt van a... A Kerekhegy Kincse. A pyar borok félédes kíválósága... Ááá és nem utolsó sorban persze, itt van Alidax Úrnője. Szinte lehet benne érezni a szőlőszemek egyedi ízvilágát. Ezt szagold meg Barátom!

Fürge léptekkel halad, szinte szökell a söntés egyik végéből a másikba, úgy magyaráz a borokról. Mindig ahogy épp az egyikhez ér, kapja is le, mutatja, egyik másikból kikapja a dugót és kínálja szagvizsgálatra.

- Hamár épp gyümölcsös ízvilág. Van itt egy haonwelli, Fiarini ribizlibór. Tessék itt egy kupica kóstolónak - és máris tölt neked egy gyűszűnyit egy új pohárba, majd lehalkítja hangját, hogy csak te hallhasd - És ha már Haonwell... Ha érdekel tudok szerezni az elfek híres fehérborából, a Leirrothel-ből. Persze ezt csak borsos áron - kacsint rád.

Miközben vendéglátód neked magyaráz, mutogat, szagoltat és kóstoltat, gyorsan, de minél alaposabban körbevizslatod a helyszínt. Először csak a közvetlen környezetedre, a pult körüli emberekre van időd.

Tőled közvetlen balra, két széknyire egy 3 fős dzsad társaság susmorog nem annyira lehalkított hangom, viszont nem érted miről beszélnek, mert mindezt a saját nyelvükön teszik.
Egyikük - aki láthatóan legalább 20 évvel idősebb a másik kettőnél - széken ül, elég borvirágos arca van, de a testtartásából, már korábban rájöttél, hogy korántsem mostanában kezdte a poharak emelgetését. kissé már a pultra dől, és onnan figyeli két fiatalabb társát, akik mellette álldogálnak és úgy magyaráznak felé. Mindegyikük színes, de nem kirívó kaftánokban burkolóznak, néhány egyszerűbb, de nem értéktelen ékszerrel díszítve fel magukat. Innen kereskedőknek, vagy legalábbis valami polgári foglalkozásúaknak tűnnek.

Tőlük is távolabb két fiatalabb, mégis elég harcias, kissé zilált külsejű hölgyemény foglal helyet. Egy-egy pohár méregzöld ital fölött üldögélnek és a maguk különös pörgős nyelvükön beszélgetnek. A veled nagyjából szemben ülőnek kissé vágott füle, gyönyörű borostyán szín szeme és hosszú, nagyon világos barna, hullámos haja van. Mindkét oldalán míves tőrhüvelyt vélsz felfedezni. Ruháit főleg a zöld szín árnyalatai uralják. Társa neked háttal ül, dús ébenfekete haja a derekáig ér, kirívó, hatalmas harci övében számos kisebb tőrt visel. Gyönyörű hamvas bőre van, arcát egyszer tudtad eddig megpillantani, és akkor sem tudtad igazán felmérni, de a ravaszság a szemében ül. Hajához híven ruházatának nagyobb része is fekete, a másik uralkodó szín a sötétbarna.

Az egyik nagyobb asztalnál, a már korábban említett hat fős társaság kártyázik. Éppen egy játék végén lehetnek, mert egyikük éppen felpattant az asztaltól és hangosan szitkozódik, míg az asztalnál ketten harsányan nevetnek, addig a többieknek csak a megdöbbenést kifejező morajlásukat látod és hallod.
Ezután az eset után dönt úgy két, eddig távolabb helyet foglaló, halovány bőrű, származását tekintve ismeretlen férfi, hogy közelebbről is megszemléli a játékot.
Egy darabig csak álldogálnak az asztal mellett, de az előbb szitkozódó dzsad türelmetlenül többször rájuk tekint, majd mormol valamit, mire az előbb kajánul vigyorgó társa pyar nyelven elkezdi az idegeneket hívogatni, hogy ha nem is csatlakoznak a játékhoz, nyugodtan üljenek közéjük. Mire azok pillanatnyi habozás után csatlakoznak is.

Egy kisebb 4 fős társaságra leszel távolabb figyelmes, akik az épület jobb felében, a könyöklőknél vertek tanyát. Két dzsadot egyértelműen kiszúrsz magadnak, közülük az egyik - az általatok már-már csak Hassab-hoz köthető - fekete-homokszín árnyalataiban pompázik. Viszont az eddigi megszokotthoz képest nem visel feltűnő helyen fegyverzetet, és valahogy a megjelenése és a kiállása is komolyabb. Intellektuális erőt sugároz. A másikuk egy fiatalabb, harsány, nagyszájú kufárifjonc lehet. Színes ruháiban, színpadias viselkedésével kicsit talán kilóg a társaságból, de már most úgy tűnik, itt ő van a középpontban. A másik kettő félig takarásban van, és nem tűnnek túl jelentős embereknek, ehhez a kettőhöz képest. De nem a megjelenésük miatt lettél rájuk kíváncsi, hanem a hozzád elszűrődő, szavak és félmondatok ütötték meg a füled.

-... igen-igen, ez is Hassabé... -

-... Hassab nem szereti a tétova embereket... -

-... Hassab-nak nem csak a pénz számít... -

És ehhez hasonlók.

[Kiaan Hargun]

SOOL




Elégedetten kortyol borából, majd a kóstolóból.

< Nyolc réz... Ennyiért egy egész utcát vesztegethetnék a Nyomornegyedben...> - gondol vissza a régi, nehéz időkre, némi nosztalgiával. A fiúval folytatott beszélgetés - ha nem is szakított fel sebeket, mindenesetre eszébe juttatott néhány elfeledett emlékképet.

Gondol egyet, majd kicsap egy félbetört ezüstérmét az asztalra.

< Kellemeset a hasznossal.>

-Szahib. Ihatnékom van. Nagy Isten a tudója, megválogatom, hogy mit iszom... Te barátom, azonban mesterének tűnsz a cseppeknek. Rád bízom, mivel kínálsz, csak ne egy kupába töltsd az egész estém. - mosolyog a pultosra. - Ah, máris visszatérek...
- fogja kupáját, majd a lányok felé veszi az irányt.

< Érdekel az arcod, nagyon is érdekel. Mutasd magad...>

Csak elsétál mellettük, hátha elcsíp pár szót. Innen a kártyaasztal a következő állomás, csendes kibicként, ácsorogva vegyül és nézi a játékot. Közben szégyentelenül nagyokat kortyol a kupából, s mikor kiitta, visszamegy a pulthoz.

A színjáték részeként "véletlenül", hanyagul a négyfős társaságra pillant, széles mosollyal arcán.
Ha véletlenül szemkontaktust teremt, annál jobb. Igyekszik bizalomgerjesztő arcjátékot produkálni.

- Kápráztass el, Szahib. Köszönöm. - veszi el az újabb kört.

Visszatér a játékasztalhoz. Ha van szabad szék, kedvesen, tisztelettel helyet kér és foglal. Ha a tétek nem nagyobbak egy fél ezüstkoronásnál, be is száll.

\\ Azt hiszem, a rezekből kifogytam, de mivel találomra adtam pénzt Orcának, nem vagyok tisztában pontosan azzal, mennyi pénz lehet nálam és milyen formátumban.
A "Szahib" kifejezést remélem, jól használom. Ha jól emlékszem, ez volt az általános - ismeretlen férfi - megnevezés, de már nem vagyok biztos benne. Ha tévednék, Sool "barátom" -ként szólítja a csapost.\\

< Bukott pénz, ismeretlen játék. De miért ne szórakozhatnék kicsit? Lássák csak, hogy itt vagyok.>

A játék végeztével kezet fog mindenkivel, megköszöni a lehetőséget, s valószínűleg rossz szerencséjét is Galradzsának.

- Így tanít az Isten.

Irány újra a pult.

- Szahib. Mit isznak a sarokban? Meghívnám őket egy körre. Úgy tűnik nekem, hogy útba tudnának igazítani. Tudod, keresek valakit... Üzleti ügyben. Csak nem nagyon találom. Mondjuk veszélyesnek tűnnek, remélem, nem akarják lecsapni a karom, vagy a lábam egy - két keresetlen kérdésért - nevet fel.

< Ennyi az első estére. Rákérdezek Muszatra, egy próbát megér. Nem tűnik valószínűnek, hogy bármi kapcsolat is lehetne közöttük, veszélytelen kérdés. Ha elhajtanak, legyen úgy. Aztán már mehetek is haza. Az eljövendő nap is hosszú lesz, nem mulathatok hajnalig. >

\\ Gondolom, belefér a "számlába", ha majd indulás előtt még beugrik az étterembe, hogy a bor ne szálljon a fejébe. \\

[Dorio Racchini]

Játékos: Sool Testvér
Időpont: Psz. 3691.
Helyszín: Erion – Kereskedőnegyed – Déli rész, El Sobira negyed, Sobira Homokja

****

//Off: Az a baj, hogy így a MAGUS köreiben nem tudom mit jelent a Szahib. Az arab világban van jelentése, kultúránként ez változhat, de tudomásom szerint ezt főleg a "barát" kifejezés helyett hazsnálják, de véleményem szerint az "igazi", hanem ahogy te is használod most itt a játékban, valamiféle megszólításként, úgyhogy részemről maradhat//

//Off2: Még az első ívóban nagyjából 300 rezet "adtak vissza". Abból szerintem fedezni tudod ezeket mind. Majd kérlek ezeket össze kellene számolni, és levonni a "készletből".//

*- Szahib. Ihatnékom van. Nagy Isten a tudója, megválogatom, hogy mit iszom... Te barátom, azonban mesterének tűnsz a cseppeknek. Rád bízom, mivel kínálsz, csak ne egy kupába töltsd az egész estém. - mosolyog a pultosra. - Ah, máris visszatérek...*

A pénz láttán talán még szélesebbre húzza békaszáját, és úgy vigyorog rád.

- Ahogy kívánod Barátom! Ebben az esetben először kóstold meg ezt a bort. Főleg az Ibarában kapható és főleg Al Abadana-ban lelhető fel, és oda is csak a tengeren keresztül jut el. Finom félédes fehér, a neve Layla Éneke. Ebből egész éjszaka ihatsz - kitölt neked megint csak egy kis kupicával. Maga a bor kissé zavaros, nem teljesen tiszta, viszont pont ettől néz ki úgy mintha folyékony aranyat kevertek volna a borba.
Íze először kissé kesernyés, de aztán szinte rögvest megcsap egy kellemes kísérőíz, amit leginkább a virágméz és eper ötvözéséhez tudnád hasonlítani. Az utóíze is ehhez hasonlít, és folyamatosan enyhül, így szinte rögtön újabb korty után kiáltanak az ízlelőbimbóid.
- De mindenképpen figyelj oda, mert alattomos egy nőszemély, mint akiről elnevezték - kacsint rád a kocsmáros, majd teletöli a kupádat az aranyszín itallal.

A lányokat felméred közelebbről is bár, amikor közeledni kezdesz feléjük, mintha reagálnának a közeledésedre és szűkszavúbbra és halkabbra fogják. Bár már egyikőjük finom édeskés illatát is megérzed, de így sem ismersz fel egyetlen árva szót sem az elhangzottakból, talán egy-két név üti meg a füled, de senki olyan, aki neked fontos lehetne. Mikor a fekete hajú megint úgy fordul hogy megpillantsd az arcát, egy pillanatra megáll a lélegzeted. Bármelyik szerelmes ballada női zereplőjét formázhatnák erről a leányról, annyira szépnek találod. Kissé csodálkozol is, hogy egy ilyen teremtést nem rohamoztak meg itt az ivóban. Mintha senki nem akarná látni...

De nem hiába, majdnem tökéletes a kontrollod az elméd fölött, így most nem foglalkozol ilyen irányú örömökkel. A kártyázók felé veszed az irányt. Ahogy közelebb érsz, az egyik dzsad - aki az előbb a másik két ismeretlen is az asztalhoz hívta - kiszúrja a mozgásod irányát, és szinte természetes baráti mosoly kíséretében int feléd, hogy nyugodtan csatlakozz.

- Ohh cimbora! Látom játékra áll a szemed! Gyere bizonyítsd be ezeknek a szerencsétleneknek, hogy nem csak egy Ibara-inak lehet itt szerencséje Imakesh-ben! - itt látványosan az egyik régebben az asztalnál kártyázó, de láthatóan nem egy ivású társa vállára csap.

Biccentesz, majd udvariasan elállsz a lehetőségtől és inkább csak a játék figyelését választod. Egy népszerűbb dzsad kártyajátékot játszanak, dzsad jóskártyával, ami leginkább a pókerre hasonlít (Háromszor lehet kártyá(ka)t cserélni, és összesen 5 licitkör van) Viszonylag egyszerű játék, amikor a társaság kötelékébe kerültél akkor te is megismerkedtél ezzel a játékkal.

Amíg italod kitart figyeled a játékot. A társaságból ketten, a nagyszájú és a dühösebb dzsad kifejezetten jól játszanak - avagy Galradzsa állt a pártjukra, a többiek egyszerű szerencsevadászok. Ketten még a te meglátásod szerint is bután játszanak.

< Lehet ha visszatérsz még bukni sem fogsz?! >


Visszafelé direkt próbálsz "kontaktusba" kerülni a 4-essel, de egy kósza pillantásra futja a kifinomultabb öltözékű dzsadtól. Így inkább visszatérsz a pulthoz.

- Jöhet a következő? - kérdezi tőled a pultos.
- Kápráztass el, Szahib. Köszönöm. - mire az említett csak hangosan felnevet és tölti neked a következőt.

Lassan visszatérsz a kártyás asztalhoz, ahonnan imént éppen két dzsad távozott, így igen színes társaság maradt. A hangosabb, és a dühöngő (aki immáron sokkal jobb kedvű, talán éppen az előtte található réz halom hozta meg a kedvét) dzsadon kívül még egy közönséges ruhákba bugyolált eddig igen szótlan középkorú sivataglakó van, a többiek mind más földről származnak. Ebből ketten fehér bőrűek és egymás között egy érdekes, de durva nyelvet használnak. Kinézetük nyelvükhöz hasonlatos, masszív és szikár. A harmadik egy fekete bőrű harcos, minőségi kelmében, és valószínűleg arannyal is el van eresztve, mert nagyokat bukik, kedvét még sem szegi a játék. A közöset elég nehézkesen beszéli, de folyamatosan vigyorog és láthatóan élvezi a társaságot és a játékot.
Egyébként az asztalnál felhőtlen a kedv, a dzsadok - látszik rajtuk hogy sokat járhatnak ide - irányítják a beszélgetéseket, és amúgy magát a hangulatot is.

//Off: Körönként majd dobni kellene egy intelligencia próbát. Most ez hivatott eldönteni a szerencséd, illetve a játéktudásod. Ha sikeres a próba nyersz 5 rezet, ha sikertelen akkor vesztesz 5 rezet. Amit minimum le kell játszani, az 6 kör, ezalatt udvariatlanság lenne kiszállni. Persze ezen felül, annyit játszol amennyit jónak gondolsz//

Egy kör óta játszotok, amikor a beszédesebb dzsad, az első cserét követően felé fordul.

- És Te, az ismeretlenség ködébe bújt Barátom! Honnan fújt ide téged Galradzsa szele?

[Kiaan Hargun]

SOOL


A szépséges leányt azonnal törli gondolatai közül, nem akarja, hogy bármi elterelhesse figyelmét a célról.

< Eper... De régen éreztem már ezt az ízt, ajj, ez csodás! Ha majd időm engedi, el kell ugranom a piacra némi eperért. >

Odafigyel magára nagyon, nem szándékozik berúgni . Hamár a pultos is figyelmeztette Layla csalfaságára, inkább a játékostársaknak hív ki egy kört, minthogy fél koronából csúfosra vedelje magát. Végig szeretne pontosan tisztában lenni környezetével, félmozdulataival, nyújtózkodásával figyeli a személyzet mozgását is.

* - És Te, az ismeretlenség ködébe bújt Barátom! Honnan fújt ide téged Galradzsa szele?

- Sool. A nevem Sool. Egy régi jóbarátomat próbálom meglelni, s mindeközben még egy új munkát is illendő lenne felvennem... Nem egy tipikus név, tudom, de hosszú a történetem és rövid az estém, szóval... Ossz ide egy áldottat, Szahib.

< Nagy a kísértés, hogy előhalásszam Muszat meghívólevelét, de inkább komolyabb helyzetekre tartogatom. A végén még telekürtölik a várost azzal, hogy őt kajtatom. >

Ha gyenge csevely alakulna ki, nem fog habozni, hogy egy jelentéktelen buborékban elpattintsa Muszat nevét. Főleg, ha a körötte forgó nyelveket már valóban kellően oldottnak érzi.

- Csak adja majd Galradzsa, hogy kiderüljön, merre találom...

Közben örül szerencséjének, sokszor mert az úgy tűnik, többször is mellé áll a játék során.

- Hah, ezt csak Galradzsának köszönhetem. - söpör be öt rezet
- Ezt magamnak. - söpör be még ötöt.
- Ezt az eszednek, Szahib. - tol vissza néhány vesztett érmét.

Vár tíz kört. Ennyi elviekben elég ahhoz, hogy maradjon ideje ismerkedni, beszélgetni, esetleg kihúzni a fontosabb szavakat a fontosabb szájakból. A bukott köröket is csak mosolyogva nyugtázza, fel volt készülve egy nagyon megalázó vereségre.

- Így tanít az Isten - áll fel a tizedik után, s egyesével kezét nyújtja mindenkinek.

\\ Ha Muszattal kapcsolatban az asztaltársaság tudott felvilágosítást adni, akkor irány a pult, búcsúital, betér az étterembe, eszik valami laktatót, távozván leint egy riksát és hazafelé veszi az irányt. Ha nem szolgáltak kielégítő információval, akkor:\\

Irány újra a pult.

- Szahib. Mit isznak a sarokban? Meghívnám őket egy körre. Úgy tűnik nekem, hogy útba tudnának igazítani. Tudod, keresek valakit... Üzleti ügyben. Csak nem nagyon találom. Mondjuk veszélyesnek tűnnek, remélem, nem akarják lecsapni a karom, vagy a lábam egy - két keresetlen kérdésért - nevet fel.


\\ Számolok: fél ezüst a pultosnak, mondjuk 20 réz a riksa idefelé és Orcának a hazaútra, 200 réz az első ivóban. Saját hazautam kb 10 réz. Vacsora 20 réz, jattol is, mert az a cél, hogy emlékezzenek rá. Javítva az Előtörténetben az elérhető pénz, az Imakesht még nem számoltam bele - bármi megtörténhet még:)) \\

[Dorio Racchini]

Játékos: Sool Testvér
Időpont: Psz. 3691.
Helyszín: Erion – Kereskedőnegyed – Déli rész, El Sobira negyed, Sobira Homokja

*****

A 11 kört teljesítesz végül az asztalnál és kis szerencsével is, de nyereségesen szállsz ki a játékból (+15 réz). A játék közben nem nagyon változik a kép az ivóban. Még jön pár ember, illetve távozik is, de jelentéktelennek ítéled mindegyiküket. A négye4s társaság, a hölgyek illetve a kártyások, akikre eddig figyelmedet fordítottad, nem mozdulnak.
A berendelt köröd látható javulást idéz elő személyed iránt az asztaltársaságban, hamar mosolygóssá és beszédesebbé válik az összes játékostársad irányodba. Játék alatt, a szokásos ismerkedési körökön hamar túllendültök.
Akire később is több figyelmet kell majd szentelj az a harsányabb dzsad, illetve mint később kiderült, a fekete bőrű harcos. A dzsad közvetlen Hassab-nak dolgozik, itt a Sobira Homokjá-ban, a fekete harcos pedig, Hassab egyik üzleti ügyfele, aki igen nagy távolságból érkezett.

Nem kell sokáig várj, hamar megemlítik Muszat nevét, így nem kell e téren akcióba lendülj. Hamar világossá válik számodra, hogy a helyiek és a munkásai, kifejezetten kedvelik.
A lényegi információk, amiket sikerült kinyerjél - az egyébként Musztafa-ként bemutatkozó, és lényegében az ivó működésének egyik mozgatója - a következők:

- Hassab mindennap megfordul itt a Sobira Homokja-ban
- Főleg az esti órákban teszi ezt meg, de van amikor napközben
- A mai nap volt már itt
- Testőrökkel szokott megjelenni (nagyjából 3-7 fő-re tudsz tippelni, pontos számra nem volt megfelelő alkalmad rákérdezni, vagy megtudakolni)
- Nagy műkedvelő, illetve értő
- Nagyon büszke a hovatartozására
- Mindenféle a népéhez köthető dísz- illetve kegytárgy érdekelni szokta
- Kemény, akaratos és durva üzletember (ezt inkább a szavak mögötti tartalomból érzed ki, ténylegesen nem mondták ki)
- Ennek ellenére sokat jótékonykodik, és segít a rászorulóknak (főleg a dzsad közösségen belül)

Mikor felállsz a játéktól Musztafa is egy kis pihenőidőt kér az asztaltársaságtól, így együtt tértek vissza a pulthoz. Te a búcsú italod kéred ki, addig Musztafa egy újabb kör Layla-t kér az asztaltársaságnak, miután a Te köröd után mindenkinek tetszett.
Miközben erre vártok újra szóba hozod a fogadót és Hassabot. Sikerül kissé felkeltened Musztafa érdeklődését is, amikor kiderül rólad, hogy afféle művész vagy.

- Igen? Festesz? És van is esetleg kiállító termed valamerre? Láthattam már valami képed? - érdeklődik őszintén, majd utána szinte csak az orra alatt teszi hozzá - Lehet még Hassab-ot is érdekelné. Na Barátom, én viszont megyek vissza játszani! Örültem a találkozásnak, és remélem még vet erre felé a sors! Engem megtalálsz itt elég sűrűn! - kacsint rád.

Majd távoztában még visszafordul feléd.

- Ha érdekel, akkor fenn az étkezőben, találsz egy képet, amit Hassab nem rég vásárolt! Iszonyat büszke rá!

Kissé elgondolkodsz, majd felhajtod a poharad maradékát, illendően elköszönsz a kocsmárostól, aki a bőkezű borravaló láttán szélesen mosolyog, és majdnem az ajtóig kísér távoztodban és folyamatosan arra buzdít, hogy minél hamarabb térj vissza hozzá.


Hamar az étkezőben találod magad, aminek a kialakítása hasonlít az ivóéhoz, azzal a különbséggel, hogy itt végig asztalok vannak a falak mentén is. Jelenleg itt nem tartózkodnak sokan, látszik, hogy már nagyon az éjszakában vannak. Nem vélsz felfedezni senki érdekeset, és inkább a további napokra koncentrálnál.
A szemközti falon fő meg is pillantod a Musztafa által említett képet, ami egy dzsad hölgyet ábrázol, ahogy apró gyermekét, ami polyába van bugyolálva, az tiszta kék ég felé emeli, ahol a felhők közül egy szem figyeli őt. Szakmabeliként is érzed a képből áradó erőt és értéket. Már így távolabbról és jól kiveszed a pontosságot és a precizitást, amivel a kép készült és az is süt róla, hogy jó pár erszénnyi aranyba kerülhetett. Mondjuk kíváncsi lennél, hogy mennyit fizethetett érte Hassab a valóságban.
Azért hogy eleget tudj pihenni, gyorsan megérdeklődőd az egyetlen felszolgálóleánytól, hogy még mit tud neked a konyha biztosítani, ily késői órán és persze elérhető áron.
Végül kis várakozás után, kapsz egy kevés kemencében sült disznót, hagymás törtburgonyával és pár szelet magvas kenyérrel.
Jóízűen lakmározol, majd fizetés után csendben távozol. A riksák, így éjszaka, már a fogadó előtt várakoznak a hazafelé tartókra, így hamar találsz magadnak egy üreset, és hazaindulsz.

//Off: Kaja -5 réz//

[Kiaan Hargun]

SOOL



Leintvén egy riksát tele pocakkal emlékszik vissza a nemrégiben történt beszélgetésre és vacsorájára.

*- Igen? Festesz? És van is esetleg kiállító termed valamerre? Láthattam már valami képed?
- Bizony. Festek. A Kör - kicsit messzebb innen - a nevemhez köthető.
Pár hét múlva új kiállítás, majd küldök egy meghívót.
Nem feledlek, ígérem.

* - Lehet még Hassab-ot is érdekelné.

Ezt szó nélkül hagyta.

< Meghiszem azt. Ez egészen jó fokmérője lesz, hogy mennyire működik jól a műterem fedőtörténete. Ha csak említés szintjén is eljutok Hassabhoz, valószínűleg körbekérdeztet, hogy miféle idegen barátkozik az embereivel..>

* - Na Barátom, én viszont megyek vissza játszani! Örültem a találkozásnak, és remélem még vet erre felé a sors! Engem megtalálsz itt elég sűrűn!

- Akad dolgom errefelé, bőven... Ha nem leszel résen, nemsokára elkenem a szádat Imakeshben, Musztafa! - vigyorgott ártatlanul a dzsadra.

- Részemről volt az öröm - nem mulasztotta el megrázni az ivó kulcsemberének kezét.

Ahogy a kocsmáros az ajtó felé kísérte:

- Kedvemre való cafat ez a Layla. Legközelebb közelebbről is megismerkedek vele. Köszönöm az estét Szahib, remek móka volt.

Kezébe csúsztatta minden megnyert érméjét, a borravalón felül.

- Ha legközelebb meglátsz, már töltheted is - súgta oda neki, majd kilépett az ivóból.

A vacsora is kielégítő volt, elégedett az estével.

Már a riksában ülve, hazafelé úton összegzi magában a kinyert információkat.


< - Hassab legújabb büszkesége egy dzsad hölgyet ábrázol, ahogy apró gyermekét, ami polyába van bugyolálva, a tiszta kék ég felé emeli, ahol a felhők közül egy szem figyeli őt.

Barvol talán tud felvilágosítást adni a dzsad szimbolikát illetően, felesleges lenne az általam ismert pyar jelképekhez próbálnom kötni ezt. Ha az Öreg bizonytalan, irány a könyvtár.

- Hassab mindennap megfordul a Sobira Homokja-ban, ezt főleg az esti órákban teszi de valószínűleg üzleti dolgait intézve meglepetésszerűen ellenőrzi tulajdonát.

Esetlegesen szándékosan töri napi rutinját... erről még nem sokat tudok, csak spekuláció. mindenesetre, mivel elvonja testőrsége figyelmét is, ez remek alkalom a besurranásra birtokán.

- Nagy műkedvelő, illetve értő - mindenféle népéhez köthető dísz- illetve kegytárgy érdekelni szokta, mert nagyon büszke a hovatartozására.

Ami szintén gyenge pontja lehet. Habár a józan ész azt diktálja, hogy legközelebb már saját ruháimban érkezzek Sobira Homokjába, az . Az ivó kulcsembere ismeri az arcom, az illem mégis megkívánja majd, hogy Hassab ne kultúridegenként lásson majd első alkalommal. A hamis ékszerektől a következő alkalommal meg kell szabadulnom. Valószínűleg árolómmá válnának csak... Így, hogy Musztafa ismeri az arcom, elég, ha csak öltözék szintjén olvadok a kultúrába.
Át kell néznem a dzsad illemtant, hogy nehogy véletlenül megsértsem majd a büszke ibarait... Barvol nagy tudásától, s tanácsaitól függetlenül - holnap irány a könyvtár.
Mitológia, szimbolika, illemtan.
Ha a szem fontos jelkép, jó kiindulópont lehet az ajándékához. Ah, adja a város, hogy jól kipihenhessem magam, komoly munka és sűrű nap elé nézek...


- Kemény, akaratos és durva üzletember - ennek ellenére sokat jótékonykodik, és segít a rászorulóknak (főleg a dzsad közösségen belül)

Külsőség. Kéretlen jótékonykodásával többeket láncolhat magához, mint nyers erőszakkal - valószínűsíthetően durvább jellemét pedig szabadjára engedheti üzletelés közben. Ha bevonjuk Hassabot életünk napjaiba - márpedig közvetve ez a cél - fel kell készülnöm a hárításokra, több szempontból is.

Muszat és Hassab bizonyos kapcsolatban állhatnak, ha kapásból ekkora átfedésre derült fény az ivóban. Akr-Haibot, s vele az Árnyamat Hassab közelében találom. A kapcsolatfelvétel Zaidával kulcsfontosságú. >


Hazaérvén kifizeti a riksást, halkan kattintja a kapu lakatjának zárát. Nem akarja felkelteni Barvolt, valószínűleg hazatért már, s pihenni próbál.
Üzenetet hagy egy erre szánt papíroson, s az alsó szint jól látható helyén hagyja.

" Mesterem,

kérve kérlek, ha teheted, ne hagyd, hogy a kelő nap sugarai ágyamban érjenek. Tanácsodat kell kérnem kritikus ügyekben

alázattal

Sool"

Csendesen oson fel a lépcsőn, szobájában ledobálja magáról a ruhákat, s szekrényébe hajtja mindahányat. Pénzét a megfelelő tárolórekeszekbe teszi. Amíg friss az emlék, gyorsan vázlatot skiccel egy találomra felkapott papírosra egy széndarabbal a festményen látott szemről.

Felírja az állványra feszített vászonra az új ismereteket a célszemélyről. Rendszerez, áthúz, lábjegyzetel, próbálja Hassab birtokának alapjait - csak nagy vonalakban - lemodellezni. Miután az megszáradt, összehajtja és tárolóhengerbe helyezi és szekrénye áldeszkája alá rejti.

< Most, hogy Sobira Homokjában felmerült a Kör neve, a legnagyobb elővigyázatosság szükséges. Szép este volt, nagyon is kedvem szerint alakult.>

Tőrét párnája alá teszi, ahogy mindig. Ágyba bújik, magára húzza a takarót és várja, hogy elnyomja az álom.

\\ Vontam az öt rezet\\

[Dorio Racchini]

Játékos: Sool Testvér
Időpont: Psz. 3691.
Helyszín: Erion – Kereskedőnegyed – Déli rész, El Sobira negyed, Sobira Homokja

*****

Nehezen jön álom a szemedre. Még jó ideig forgolódsz, folyamatosan pörög az agyad. Nem tudsz megnyugodni, félsz, hogy van olyan információ, amire eddig nem koncentráltál eléggé, és nem akarod, hogy bármi is elvesszen. Hirtelen arra riadsz, hogy Barvol lököd barátságosan.

- Keljél Sool! Sok a tennivaló, és meg is kértél hogy keltselek. Készítettem egy jó erős teát. Még maradt abból az északi teafűkeverékből.

Először azt sem tudod hol vagy. Félig még az álmok birodalmában vagy, miközben a világ képei erőszakosan megrohamozzák elméd. Nem tudod mennyit aludhattál, viszont az utolsó álomképek még előtted vannak. A Sobira Homokja-ban voltatok. Ott volt Musztafa, aki rajtad nevetett, mert kártyán eljátszottad a Kört, és tőle, illetve Hassabtól kértél kölcsön, hogy kifizethesd a zálogot. Majd megjelent Barvol, akiről később kiderült, hogy ő maga, Hassab, csak álruhában. Elég zagyva álom volt, de ahogy lenni szokott, a foszlányokat nem lehet megtartani, ahogy a vizet sem markolni.


Amíg Barvol a konyhában tesz-vesz, addig helyet foglalsz az étkező asztalnál és beszámolsz neki a képről, illetve kikéred a segítségét.

- Hmm... Érdekes. Részleteiben és behatóan nem ismerem a sivataglakók kultúráját. Emellett főleg csak az erioni dzsadokat ismerem valamelyest, ami nem fog teljes képet adni a fajtájukról. Főleg, hogy azt az itt élők is sokszor megjegyzik, hogy bizony van különbség egy igazi ibarai és egy Erionban született között. Erről is többet meg kellene tudjál Sool. Ebből eredhet, hogy miért keresi ennyire a saját kultúrtárgyait.

Közben két gőzölgő bögrével jelenik meg, az egyiket eléd helyezi a másikkal veled szemben foglal helyet. Keresztbe teszi lábait és kissé belemerül a gondolataiba. Jelen pillanatban te is örülsz kicsit a csendnek és nem sürgeted az öreget, így te is a jól eső forró italra tudsz koncentrálni, hogy egy kis erőt adjon fáradt testednek.

- Az a szem... - töri meg a csendet hirtelen Barvol - Az egy isteni szimbólum lesz. Vagyis nem szimbólum, inkább istenábrázolás. Valószínűsíthetően Galradzsa.

Kérdő tekinteted láttán Barvol folytatja.

- A dzsad vallásokban tiltott az Isten bárminemű megjelenítési formája. Régebben büntették is. Egy névtelen művésznek, ez akár az életébe is kerülhetett. Manapság viszont... Már lehetséges. Viszont etikailag... Egy ilyen egyszerű szimbólummal pótolják azt, amit eddig nem is lehetett. Gyalázat.

Újra csendbe burkolózik, majd pár korty után folyatja.

- Ugye, ez a kép az étkező részen van kiállítva? Ez akkor egy újabb kérdéseket von maga után. A népe sem nézheti jó szemmel, hogy ennyire büszkén állíttatja ki a képet. Bár, ha van valami a háttérben... Ha valami olyan dolog készteti, amit a többiek is elfogadnak, vagy megint jön a kérdés, vajon az igazat mondta-e? És ha nem, akkor mi is lenne az? - mélyet sóhajt, majd folytatja - Ezt viszont nem hithű dzsadként sosem fogjuk megtudni. Olyan szintű bizalmat kellene kiépíteni felé, ami ezt lehetővé teszi, viszont az rengeteg idő, ami nekünk nincs. Nehéz feladat ez Sool.

Befejezi teáját, lassan felkel, elveszi a te bögréd is, majd távoztában megveregeti a vállad - Ha bármi segítség kell Fiam, akkor csak nyugodtan.

//Off: Nem tudom, mennyi infót szeretnél megosztani Barvol-al, így egyelőre csak a kép részét vázoltam el//

[Kiaan Hargun]

SOOL


-WAAAAA! - ébred a rémálomból.

<A Kör mindenem, én barom meg elkártyázom!>

Gyorsan elnyomja a késztetést, hogy felpofozza a Hassab - Mestert, amiért íly' rútul elbánt vele. Aztán helyére kerül a valóság és megnyugszik.
Megdörzsöli szemeit.

< A Kör az enyém!>

A tea ígérete kiugrasztja az ágyból.

- Huh, csapjunk valami töményet abba a teába.

Odalenn, a konyhában figyelmesen hallgatja Barvolt.

- Első utam a könyvtárba vezet innen, lesz lehetőségem tágítani tudásom. Kiművelem magam Ibarából, amennyire lehet...

Örül a csendnek, közben az Öreg elé csúsztatja a szem vázlatát. Rágyújt pipájára, annak füstjébe burkolózva kortyolgatja ki a bögre jó negyedét, majd feltölti pálinkával. Kérdő mozdulatot tesz, az üveggel, hogy Barvolt kínálhatja - e ezen a korai órán.

< Megrázó élmény volt az álom és izgatott is vagyok, talán célszerű ilyen egyszerű módszerrel lenyugtatnom magam.>

Pár korty után pöfékelve zsibbad a széken és kíváncsian hallgatja a dzsad istenábrázolás rövid összefoglalóját.

- Nos... Nem kell minden gondolatát ismernünk ahhoz, hogy lóvá tegyünk egy sivatagi kufárt. Köszönöm, Barvol. Minden szavad nagy segítség, mint mindig. Szép napot. - fogadja a vállveregetést, s figyeli, ahogy távozik.

< Apám helyett apám. Remélem, hosszú élettel ajándékozzák meg... Azok, akinek ez a tisztje.>

Összekapja magát, utcai felszerelésébe bújik, négy darab félbetört ezüsttel és ötven rézzel indul útnak a megfelelőnek vélt könyvtárba. Sietősre veszi, mert napközépre vissza akar térni a Körbe, hogy Orcával találkozhasson.

< Mitológia, szimbolika,illemtan>

\\ Csak az alapokban, fontosabb részletekben kérte ki a Mester véleményét, nem akarta lebombázni mindennel. Szerintem kb egyre gondoltunk:)\\

[Dorio Racchini]

Játékos: Sool Testvér
Időpont: Psz. 3691.
Helyszín: Erion – Szórakozónegyed – A Kör

*****

*- Első utam a könyvtárba vezet innen, lesz lehetőségem tágítani tudásom. Kiművelem magam Ibarából, amennyire lehet...*

- Ez jó ötlet Fiam - teszi hozzá Barvol, és hogy alátámassza szavait a bögréjével a kezében feléd bök.


Mikor pálinkával kínálod Barvolt, lágyan elmosolyodik, és feléd tartja poharát - Köszönöm Sool! Egészségedre!

*****

A negyed peremén található két kisebb könyvtár is, de ezekben nem tudod mennyire behatóan találsz majd információkat a dzsad kultúráról, így inkább egy harmadik irányba indulsz. A kereskedő negyedben, Örömnegyedhez közeli csücskében tudsz egy nagyobb könyvtárat, és ebben úgy gondolod, hogy meg is fogsz mindent találni.

<Hol máshol találnék több információt a kereskedőnépről, mint a saját negyedükben> fordul meg a fejedben.

Viszont ehhez Riksába kell pattanj, hogy idejében megjárd az utat. Kis keresgélés után találsz is magadnak egyet.

*****

Bár nyitás előtt értél oda, egy megfelelő marokban elhelyezett rézérme (-1) után az első egy órában csak magadban voltál a könyvek között. Kis keresgélés után meg is találtad azt a pár darabot, amik segítségedre lehetnek. 1-2 óra olvasás és tanulmányozás után, úgy gondolod ideje indulni. Nagyon feszített a tempó...

A reggelnek már vége, de még nem fordult a nap delelőjére, így úgy gondolod időben vagy, amikor visszaérkezel a Körhöz. Amikor betoppansz, meglepetésedre nemcsak Barvolt találod a szalon előterében. Barvol, Orca és Guv az előtérben üldögélnek az egyik márványpultnál, és félig teli kancsót ülnek körbe, beszélgetnek és nevetgélnek.
A nyikorduló ajtó hallatán hirtelen elhallgatnak és feléd fordulnak.

- Oh Sool! Végre! Gyere-gyere - int feléd Guv - Elhoztam minden cuccot, amit korábban kértél. Nagyjából 5-6 embert teljesen fel tudtok belőle ruházni. Egy-két lopott és minőségi ékszert is találsz a zsákban, de azokat majd kérem vissza - vigyorog kajánul Guv, és közben a feléd hajít egy nagyobb vászonzsákot, ami jól meg van pakolva.

Kissé előrefelé kell szökkenj, hogy elkapd a zsákot, de sikerül. Majd, amikor elindulsz a zsákkal Guv melléd lép és halkan hozzáfűzi.

- És kérdezősködtem egy kicsit neked erről a Muszat akr-Haib-ról is, ha esetleg kell valami plusz információ.

//Off: -6 réz az utazás, -1 a csúszópénz//

[Kiaan Hargun]

SOOL


szemöldökét felvonva néz bele a zsákba, s beletúr. Táskáját, s jegyzeteit a pultra csúsztatja. Illendő biccentéssel üdvözli Barvolt.

< Ahhoz képest, hogy ma indul a kiszabott egy hét, egészen jól állnak dolgaink>

- Hálás köszönet, Guv. Azért is, hogy Orcát rendelkezésemre bocsátottad, rendkívül jó választás volt. Tehetséges és helyén az esze.

Muszat akr-Haib említésére jelentőségét veszíti egy pillanatra a zsák, az majdnem kicsúszik a kezéből.

- Ne csigázz Testvér - vigyorodik el.

Leteszi a zsákot, megveregeti Orca vállát és kezet fog Guvval.

- Csupa fül vagyok.


\\ 7 réz vonva\\