Rah Gul a leginkább ismert/emlegetett város 'Yanna Karthinmak Tartományában. Remek példa arra, hogy miként dolgozza fel Ranagol Tanait az átlagos, emberi mivoltát javarészt megtartó humán és humanoid.
Külső szemlélő csak a féktelen káoszt láthatja, ám ez a káosz egy elképesztően erős közösséget kovácsolt össze.
Öt kerületre osztották:
Mosolynegyed (itt található Rar Kocsmája, a Fűház, a Zárda, és a Ketrec)
Aranynegyed (Kávé-és Teaházak, piac, kovácsboltok, szabók)
Rantan, Ork Negyed (belépés csak orkoknak javallott)
Angyalok Negyede (Szentélyek, Az Ő Temploma)
A Halom (lakónegyed)
Rah Gul
Moderátorok: Shackallor, Admin
26 hozzászólás
• Oldal: 1 / 2 • 1, 2
Rah Gul
Szerző: Shackallor » 2015.01.23. 18:48
Rend és Halál. Ha ezt a két szót megérted, mindent megértesz.
-
Shackallor - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 356
- Csatlakozott: 2008.04.21. 0:22
- Tartózkodási hely: Krán
Re: Rah Gul
Szerző: Narxes » 2015.02.22. 16:20
Vyergas Raquan
A folyton körülötte sürgölődő testőrséget megszokta az évek során, nem is fordít különösebb figyelmet a munkájukra. Meggyőződése, hogy ezeket a fejvadászokat, (talán egyik őse, vagy az apja által kivívott tiszteletből) sokkal inkább a családja címeréhez köti esküjük és nem egy magafajta fontossága miatt oltalmazzák. Na de elmélkedett ezen már elégszer, hogy most ne foglalkozzon vele. Nincs – sosem volt – ínyére a díszkíséret, viszont sokszor el kell ismerje szükségét. Nem mintha félné a halált, csak a célja érdekében. Saját birtokukon általában kedve szerint, biztonságban teljesül be akarata, de az utcán ő maga sem jelent többet könnyelmű prédánál. Talán, ha nem esne az eső, egymaga vág a városnak; álcaruhában, lóháton, mint nemegyszer a kaland izgalmát keresve. Azonban az egészsége védelmére jobbnak látta a címeres fedett kocsit. Nem hiányzik egy meghűlés. A nyavalyák maradjanak csak meg a Samambrag szektáknak.
„Khakht nem egy állapot, de Khakht nem is én vagyok”
Elfintorodik a Halomfirka láttán. Felsejlik benne egy nagyra becsült ripacs. Rózsaszínben pompázott amikor kifordították a Poéták egy jól sikerült előadásában. Óh de szépen visított... Khakhtnak is kijár az angyaloknak járó tisztelet, bár nem tudja milyen kedvében emelte fel odáig a Kosfejes. Nem véletlen irtják a szektáját. Miféle elmeháborodott remélhet felemelkedést az istenkáromlásban?.. vér helyett meg áldozatképp testnedvek és ürülékek?.. A mocsok legalja. És ez az ő fajtája... Pillanatra elborul. Még jobban bosszantja mint Rantan. Úgy véli; nem ártana egy nagyobb selejtezés a Halom tenyészetben. Ezt kellett volna felgyújtani...
<.. Katt... Katt... Katt... Hullahalmokat .
Katt... Katt... Katt... Lecsúszottakat.
Nyárson sütve, emberarcokat...>
A ritmus lassan megnyugtatja, miközben a rommáégett városrészen haladnak keresztül. A céljukhoz érve elképed a gyönyörtől, mikor meglátja a Sraddhunak szánt alkotást Rar kocsmájának bejárata fölé kiszögelve. Kétség kívül, sejt valamit ez a Rar. Az elmondások szerint ugyan csak egyszer áldozott a Lassú Halálának, de ez az egy áldozat több emberöltő idejére érdemes a Címzett Éginek. A kocsma gazdája evvel meg is alapozta tiszteletét a fiú szemében.
Az eső elálltával az eget fürkészi néhány pillanatig, remélve, hogy kitisztul az éjszakára, mert csak a tiszta csillagos éjen juthat ismét varázserejéhez. Bár az eső elállt, de az idő még fagyos. Gyógyír lesz rá majd valami jóféle párlat. Esernyőjét a hintóban hagyja. Méltóságát megőrizve, nem mutatja ki hogy fázna, mikor benyit a kocsmába, s a pulthoz sétál, egyenes tartással. Biccent a csaposnak.
- Dicsőség a Ház Urának! Vyergas Raquan vagyok. A tulajdonost, Rart keresem. -
A folyton körülötte sürgölődő testőrséget megszokta az évek során, nem is fordít különösebb figyelmet a munkájukra. Meggyőződése, hogy ezeket a fejvadászokat, (talán egyik őse, vagy az apja által kivívott tiszteletből) sokkal inkább a családja címeréhez köti esküjük és nem egy magafajta fontossága miatt oltalmazzák. Na de elmélkedett ezen már elégszer, hogy most ne foglalkozzon vele. Nincs – sosem volt – ínyére a díszkíséret, viszont sokszor el kell ismerje szükségét. Nem mintha félné a halált, csak a célja érdekében. Saját birtokukon általában kedve szerint, biztonságban teljesül be akarata, de az utcán ő maga sem jelent többet könnyelmű prédánál. Talán, ha nem esne az eső, egymaga vág a városnak; álcaruhában, lóháton, mint nemegyszer a kaland izgalmát keresve. Azonban az egészsége védelmére jobbnak látta a címeres fedett kocsit. Nem hiányzik egy meghűlés. A nyavalyák maradjanak csak meg a Samambrag szektáknak.
„Khakht nem egy állapot, de Khakht nem is én vagyok”
Elfintorodik a Halomfirka láttán. Felsejlik benne egy nagyra becsült ripacs. Rózsaszínben pompázott amikor kifordították a Poéták egy jól sikerült előadásában. Óh de szépen visított... Khakhtnak is kijár az angyaloknak járó tisztelet, bár nem tudja milyen kedvében emelte fel odáig a Kosfejes. Nem véletlen irtják a szektáját. Miféle elmeháborodott remélhet felemelkedést az istenkáromlásban?.. vér helyett meg áldozatképp testnedvek és ürülékek?.. A mocsok legalja. És ez az ő fajtája... Pillanatra elborul. Még jobban bosszantja mint Rantan. Úgy véli; nem ártana egy nagyobb selejtezés a Halom tenyészetben. Ezt kellett volna felgyújtani...
<.. Katt... Katt... Katt... Hullahalmokat .
Katt... Katt... Katt... Lecsúszottakat.
Nyárson sütve, emberarcokat...>
A ritmus lassan megnyugtatja, miközben a rommáégett városrészen haladnak keresztül. A céljukhoz érve elképed a gyönyörtől, mikor meglátja a Sraddhunak szánt alkotást Rar kocsmájának bejárata fölé kiszögelve. Kétség kívül, sejt valamit ez a Rar. Az elmondások szerint ugyan csak egyszer áldozott a Lassú Halálának, de ez az egy áldozat több emberöltő idejére érdemes a Címzett Éginek. A kocsma gazdája evvel meg is alapozta tiszteletét a fiú szemében.
Az eső elálltával az eget fürkészi néhány pillanatig, remélve, hogy kitisztul az éjszakára, mert csak a tiszta csillagos éjen juthat ismét varázserejéhez. Bár az eső elállt, de az idő még fagyos. Gyógyír lesz rá majd valami jóféle párlat. Esernyőjét a hintóban hagyja. Méltóságát megőrizve, nem mutatja ki hogy fázna, mikor benyit a kocsmába, s a pulthoz sétál, egyenes tartással. Biccent a csaposnak.
- Dicsőség a Ház Urának! Vyergas Raquan vagyok. A tulajdonost, Rart keresem. -
-
Narxes - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 226
- Csatlakozott: 2012.01.16. 3:19
Re: Rah Gul
Szerző: Shackallor » 2015.02.24. 17:50
Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed, Rar Kocsmája
Esemény: A Csomag
A csapos csak fél szemmel néz reád, közben szót intéz egy a pultnál dülöngélő alakhoz, aki mellett hatalmas, mozgolódó vászonzsák hever. Teljesen nyilvánvaló, hogy valamiféle élőlény lehet benne.
A Pultfőnök igen nagydarab. Inkább pocakos, mint izmos, ám méretei ezt könnyen feledtetik. Feje tarkopasz, egyik szemét elveszíthette, fekete kötés takarja orcáját.
- Raquan. - néhány pillanatig csak néz maga elé, míg be nem ugrik neki, hogy a várottak listáján lehetsz.
- Áh, Arius fia, nemdebár? - hangja olyan érccel bír, mintha köveket morzsolna a torkában.
- Rar odefenn' szavatolja Grokhan Levéltöredékei újragondolásának hitelességét a Hangteremben , Kiemelkedett- mutat a főlépcső felé.
- Jelenleg az előkészületek zajlanak, némi türelmedet kérem. Addig is a Ház vendége vagy - nyúl a pult alá egy üvegért. Eléd gördít egy apró üvegpoharat, majd megtölti valami furcsa, lilás, gőzölgő folyadékkal. Illatra édeskés, gyümölcsös. Újabb pohár kerül elő, ebbe tiszta vizet tölt.
- A Kwraq gyorsan kiszárít, nem árt innod mellé - kacsint reád.
- Hé. -[/b] hangzik mellőled a dülöngélő nayan panaszos, vékonyka hangja. A pultra csap.
[b]- Mondom... Még egyet a rantanibó' . Két... Egy lélekkel fizetek érte. - nem forog a nyelve, elönt az undor.
Az összevont szemöldökű, hatalmas csapos átnyúl a pulton és a torkánál fogva emeli fel a nayant. Áthúzza a saját oldalára, egyetlen, magától értetődő mozdulattal. Tekintete csak akkor enyhül kissé, mikor rádpillant.
- Shiwqin . - néz vissza a szerencsétlenre. Kifogytál a Perrcákból és a türelmemből. Szégyenteljesen viselkedsz. Mondtam már, hogy a rantani sör azért tízszer drágább, mint a többi, mert elég belőle egy. Ez neked a harmadik lenne.
Áthajol a söntésen, a mozgolódó zsákot nézegeti. A nayan egyre kevésbé mocorog a levegőben - lassan eszméletét veszíti.
- Az ajándékod átadom Rarnak. Most kotródj, mielőtt belőled is ajándékot csinálok! Sírd ki magad otthon a Céhednek.
Nemes egyszerűséggel kihajítja a nayant a pultból, félkézzel. Shiwqin nagyot nyekken a székek között. A Kispult egyetlen fegyverese, egy csuklyába burkolózó idegen lassan feláll, s grabancánál megragadván a magatehetetlen, betört fejű nayant a kijárat felé indul. A földön húzott martalék feje minden közeli székbe belekoppan, megeshet, hogy valamelyiknél nyakát is szegi. A Főkapu csattanását hallod, s a fegyveres visszaül helyére.
A Pultfőnök felveszi a zsákot és egy hátsó helységbe hajítja. Női sikolyok törnének ki onnan, de az ajtó hamar bezárul.
- Miért pont a halászok hajlamosak a lerészegedésre...? - kérdi, félhangosan, felteszed, csak saját magától.
Egy perc múltán már a lépcső felé mutat.
- Arra parancsolj, Arius fia. El sem tévesztheted.
Az emeletre vezető nagylépcsőn tűnik fel, hogy sehol sem látsz vallásos jelképeket. Még az ajtófélfákra hagyományosan használt óvó - vagy figyelmeztető vésetek is elmaradnak.
Némi háttérzaj váltja fel a lenti, dermedt csendet, a lépcsők utáni tizenöt láb hosszú, vöröses-barna szőnyeg kétszárnyas ajtóba olvad.
Valaki belülről félig kihajtja egyik szárnyát, de csak a kezét látod, amint az ajtót fogja.
Beszélgetések zaja szűrőidik át, el is kapsz pár szót:
- Lassan kezdhetnék már.
- Nem megy az ilyen parancsszóra, tudod jól.
A kéz kinyitja az ajtót. A kecses ujjak tulajdonosa egy félelf nő fekete selyembe öltözve. Elég átlátszó ruha, sokat sejtet. Konkrétan mindent.
Láthatóan nem tudja hová tenni státuszod, így a szemkontaktust kikerülve gyorsan elrebben melletted. Fantasztikus illata van. Mintha illatos gombák keverednének tavaszi mezőn, csiklandozza az orrod. Az ajtót nyitva hagyta.
Már szólnál utána, amikor az első dobszó basszusa megmasszírozza gyomrodat. Belülről.
Ilyen élményben még nem volt részed, számodra elképzelhetetlen, mi ad ki olyan hangot, ami egy [i]másik teremből ilyen fizikai hatással bír. [/i]
Valaki az ajtóba pattan és belülről magára húzza azt. Ah. Az első látható véset mutatja meg magát Neked mindkét szárnyon, álcázatlanul. Csendesítő jel.
Másfelé sem átjáró, sem ajtó nem vezet, Rart pedig valószínűleg itt találod - belépsz hát.
Mielőtt akár egyetlen pillantást is vethetnél bármire is, érkezik az újabb gyomormasszázs. Most nem állapodik meg egyetlen csapásnál, szívverésnél épphogy' gyorsabb négy -negyedes, mély-basszusú dobog követik egymást. Az első dobszó a negyedekben duplázódik, a negyediknél pergődob hasít agyadba olyan éllel, hogy odabent kétségbeesetten kapkodsz elmédben, szavak után kutatva.
Már ebben a negyedekbe ágyazott ritmusban is Vulak bólogat, a rendezett elemekben megbúvó, apró káoszt nagyon is átérzed.
Felocsúdva a dobhurkokból, Neked háttal száz koponya körüli tömeget látsz, mely szinte teljesen megtölti a termet. A fényeket az általad a Sűrű Rostában megszokott módon állították be - a jelenlévők jól látszanak, illetve látják egymást - az előadók azonban jótékony homályba burkolóznak. Vigyázó szemeket, rendre ügyelőket nem látsz -bárhogy is legyen, Mosolynegyed jelen Megállapodása szerint veszélytelennek értékelhető a helyszín.
Mindenki a felálított, a terem méreteihez mérten viszonylag nagy színpad felé figyel.
A színpadon három lelket látsz, kettő ül, egy áll.
Az első, aki elöl ül, hatalmas dobját és a mellé felállított pergődobot szent révületben üti, egyetlen - egyszer sem hibázik.
A második kissé hátrébb áll, csak most mozzan. Hangszerere valami preparált nagybőgő - szerűségnek tűnik - amikor ujja egyet pendít az egyik kereszthúron, át kell értékelned magadban a dob basszusának súlyosságát. Lassú, fortyogó, levegőt át - és átrendező hang. A negyedik mély - és pergődobbal érkezik, nyolcadokban. Nyomán felforr ereidben a vér, kipirul az arcod. Dallamtalan, kegyetlen hangok, melyek az Igazság érzését árasztják.
Habár zavar az érzés, hogy libabőrös lettél, el kell ismerned, rendkívüli élményben van részed. Bizonyosan mágiával erősített hangokat használnak, ám számodra az ilyen erősségű metódusok ismeretlenek. Valamiért nem tűnik öncélúnak egyetlen pillanat sem, melyekkel megajándékoztak most.
A színpad hátsó részén, setétebb árnyékokba borulva ül a harmadik.
Amikor megszólal, a dobos mozdulatlanságba dermed.
Hangja tiszta, feminin, halkan suttogó, mégis minden szó tisztán érthető.
Sétáló halottak
Voltak
Otthonomat
Szájára vette Vulak
Így mutat
Utat
Oh, Égi Akarat
Takard el Égboltomat
A dobos újra rendet rak testeden belül, mélyen benned pedig megnyílik valami. Talán szakrális az érzés, talán csak egy új gondolat - nem érzed tisztán, ám bizonyos vagy valamiféle változásban.
A tömeg mozdulatlanul adja át magát az újraértelmezett Levéltöredékeknek, senki sem vette le a szemét eddig a színpadról. Te magad sem. A hangszereket pótolhatták volna alaprítusokkal - de ez valódi újdonságként hat. Talán a felhasznált mágiát a hangosításra használták...
\\ Asztrál - próbát kérnék\\
Valaki megfogja a vállad. Annyira el voltál foglalva az előadással, hogy nem tulajdonítottál különösebb jelentőséget annak, hogy valaki mögéd kerülhet.
Rar maga az. Gyors mozdulatokkal húz ki a tömegből.
- Ha túl sokáig hallgatod őket, a végén még magadtól akarsz majd Szállni. Jer, Vyergas, Arius fia. Van számodra valamim, amiért Oudakka nagyon hálás lehet.
\\ Értsd: Sok vért ontottak miatta. Tudom, hogy tudod, de félreérthető szófordulat.\\
Idősnek tűnik, idősebbnek, mint amikor kiszúrtad magadnak pár éve.
Nem azon az ajtón át vezet ki a teremből, melyen keresztül érkeztél - ha őszinte akarsz lenni magadhoz, fogalmad sincs, hogyan kerültetek ide. Az előadás még mindig mázsás súlyként telepszik elmédre, zsong a fejed a hangorgiától.
Tágas iroda, gyertyafény, melyet egy hatalmas körcsillár biztosít. Fekete márványasztal, túloldalán Rarral. Kényelmes, egyforma fotelekben ültök mindketten. A csillár csak titeket ajándékoz meg fénnyel, az iroda további pontjai sötétségbe burkolóznak. Rar begyújtja hosszú pipáját, aprókat szívva bele.
- Nos, Vyergas. Vártalak már, mint az Ünnep utolsó két napját. Arius sok - sok Perrcát és lelket ajánlott fel nekem, ha végére járok ügyének. Márpedig ez egy igen nagy horderejű ügy, biztonsággal mondhatom. Ha nem így lenne, valószínűleg az Egyetlen nem adta volna ilyen könnyen, hogy találkozzunk.
Fiók nyílik, s óvatos mozdulattal helyez a márványlapra egy dobozkát. Elfér a tenyeredben.
- Óvatosan kéretik kezelni, s szállítani.
A véretekhez van kötve. Csak Atyád és Te nyithatjátok ki.
A zárat véretekkel fessétek meg. Amennyiben másképp' esne, ajánlatos tízenegynéhány mérföldes körzetben fedezéket keresni és elgondolkozni a Szájra Szállás mikéntjén, ha maradt rá idő.
Tartalmát sokan keresik - azt hiszem, a sajátunkon túl négy kontraktus is köttetett megszerzésére. Ez már hatáskörömön kívül esik, mintnesetre tolmácsold Arius számára tanácsom, hogy erősítse meg a testőrséget.
Bár jelenlegi ismereteim szerint a F'horuum csak lassíthatja a kontraktorokat, Yukk'rt a tudója, megállítani nem tudja.
E pillanattól vadásznak véredre, s nevedre, Arius Fia.
Kimondatlan kérdésedre azonnal érkezik Rar félmosolyban ázott válasza:
- Mindenki. Mostantól mindenki véredet kívánja majd, ki az Egyetlen akaratából velünk lélegzik. Légy körültekintő, Vyergas.
Ajtó nyílik, a hátad mögött, húsz lábnyira mögötted fény áramlik. Az iroda azonban különös módón megtagadja e fényt - csak az alakot látod benne, ahogy megfordulsz székeden. Hanyagolva minden tisztességes formulát, nyers hang reccsen irányából.
- Tisztes vendégünket jelentősebb kár érte. Nem távozhat a maga útján. Oudakka gyalázatának ezennel hivatalosan is vége.
Rar azonnal felpattan, tekintete elkomorul.
- A Hangterem zárva marad egy órán át. Addig még nem végeznek úgy sem. A Főkapu könyéke biztosítva?
- Természetesen, Rar.
- Biztos kezeket a Kispulthoz, látni kívánom a helyszínt.
- Ott heten biztosítanak jelen pillanatban.
- Nem elég. Vonj el a Főpulttól. Míg köt a szerződés, nem kockáztatunk.
Rar eztán átadja magát a gyakorlatiasságnak és mellőzi az előzékeny formulákat. Kezével mutatja az utat, szó nélkül. Egy eddig nem észlelt ajtón távoztok, s együtt siettek le egy számodra eddig nem ismert folyosó - lejtőn a Főkapu felé. Olyan helyen lyukadtok ki az ismerősen hideg légbe, melyről nem gondoltad volna, hogy létezik, mikor a Kaput méregetted. Meglehet, a Sraddhunak szánt áldozat vonta el akkor figyelmed.
A helyszínen határozottan érezhető a fegyveres jelenlét, a több, mint tíz penge villogása szinte minden irányból bántja a szemed. Mindenki tudja a dolgát. Csak az épületből három lövész vigyázza léptetek.
Meglátod a kocsit. A kerekek összeroncsolva, az ajtóba vésett címert több helyen megrongálták. Kocsis elvágott torokkal bukik előre a bakon, vörösre festve az utca kövét.
Rar fejét csóválva siratja Mosolynegyed törékeny nyugalmát, majd melléd lépve megköszörüli torkát.
- Nos, hazafelé kénytelen leszel beérni szerényebb körülményekkel, Vyergas. Elnézésedet kérem, hogy pont itt ért e kellemetlenség... Tulajdonod nem pótolhatom ,jelenleg magam is dolgos kezek hiányát szenvedem. Mindenesetre... - int emberei felé - előkészíttetem számodra saját kocsimat és... - kissé megemeli hangját, hogy a köröttetek lélegzők is tisztán hallják - utat biztosítunk számodra egészen Rah Gul határáig.
Az egyik fegyveres már ki is állt a formációból és eltűnik az egyik sarkon, hogy Rar hintóját intézze.
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed, Rar Kocsmája
Esemény: A Csomag
A csapos csak fél szemmel néz reád, közben szót intéz egy a pultnál dülöngélő alakhoz, aki mellett hatalmas, mozgolódó vászonzsák hever. Teljesen nyilvánvaló, hogy valamiféle élőlény lehet benne.
A Pultfőnök igen nagydarab. Inkább pocakos, mint izmos, ám méretei ezt könnyen feledtetik. Feje tarkopasz, egyik szemét elveszíthette, fekete kötés takarja orcáját.
- Raquan. - néhány pillanatig csak néz maga elé, míg be nem ugrik neki, hogy a várottak listáján lehetsz.
- Áh, Arius fia, nemdebár? - hangja olyan érccel bír, mintha köveket morzsolna a torkában.
- Rar odefenn' szavatolja Grokhan Levéltöredékei újragondolásának hitelességét a Hangteremben , Kiemelkedett- mutat a főlépcső felé.
- Jelenleg az előkészületek zajlanak, némi türelmedet kérem. Addig is a Ház vendége vagy - nyúl a pult alá egy üvegért. Eléd gördít egy apró üvegpoharat, majd megtölti valami furcsa, lilás, gőzölgő folyadékkal. Illatra édeskés, gyümölcsös. Újabb pohár kerül elő, ebbe tiszta vizet tölt.
- A Kwraq gyorsan kiszárít, nem árt innod mellé - kacsint reád.
- Hé. -[/b] hangzik mellőled a dülöngélő nayan panaszos, vékonyka hangja. A pultra csap.
[b]- Mondom... Még egyet a rantanibó' . Két... Egy lélekkel fizetek érte. - nem forog a nyelve, elönt az undor.
Az összevont szemöldökű, hatalmas csapos átnyúl a pulton és a torkánál fogva emeli fel a nayant. Áthúzza a saját oldalára, egyetlen, magától értetődő mozdulattal. Tekintete csak akkor enyhül kissé, mikor rádpillant.
- Shiwqin . - néz vissza a szerencsétlenre. Kifogytál a Perrcákból és a türelmemből. Szégyenteljesen viselkedsz. Mondtam már, hogy a rantani sör azért tízszer drágább, mint a többi, mert elég belőle egy. Ez neked a harmadik lenne.
Áthajol a söntésen, a mozgolódó zsákot nézegeti. A nayan egyre kevésbé mocorog a levegőben - lassan eszméletét veszíti.
- Az ajándékod átadom Rarnak. Most kotródj, mielőtt belőled is ajándékot csinálok! Sírd ki magad otthon a Céhednek.
Nemes egyszerűséggel kihajítja a nayant a pultból, félkézzel. Shiwqin nagyot nyekken a székek között. A Kispult egyetlen fegyverese, egy csuklyába burkolózó idegen lassan feláll, s grabancánál megragadván a magatehetetlen, betört fejű nayant a kijárat felé indul. A földön húzott martalék feje minden közeli székbe belekoppan, megeshet, hogy valamelyiknél nyakát is szegi. A Főkapu csattanását hallod, s a fegyveres visszaül helyére.
A Pultfőnök felveszi a zsákot és egy hátsó helységbe hajítja. Női sikolyok törnének ki onnan, de az ajtó hamar bezárul.
- Miért pont a halászok hajlamosak a lerészegedésre...? - kérdi, félhangosan, felteszed, csak saját magától.
Egy perc múltán már a lépcső felé mutat.
- Arra parancsolj, Arius fia. El sem tévesztheted.
Az emeletre vezető nagylépcsőn tűnik fel, hogy sehol sem látsz vallásos jelképeket. Még az ajtófélfákra hagyományosan használt óvó - vagy figyelmeztető vésetek is elmaradnak.
Némi háttérzaj váltja fel a lenti, dermedt csendet, a lépcsők utáni tizenöt láb hosszú, vöröses-barna szőnyeg kétszárnyas ajtóba olvad.
Valaki belülről félig kihajtja egyik szárnyát, de csak a kezét látod, amint az ajtót fogja.
Beszélgetések zaja szűrőidik át, el is kapsz pár szót:
- Lassan kezdhetnék már.
- Nem megy az ilyen parancsszóra, tudod jól.
A kéz kinyitja az ajtót. A kecses ujjak tulajdonosa egy félelf nő fekete selyembe öltözve. Elég átlátszó ruha, sokat sejtet. Konkrétan mindent.
Láthatóan nem tudja hová tenni státuszod, így a szemkontaktust kikerülve gyorsan elrebben melletted. Fantasztikus illata van. Mintha illatos gombák keverednének tavaszi mezőn, csiklandozza az orrod. Az ajtót nyitva hagyta.
Már szólnál utána, amikor az első dobszó basszusa megmasszírozza gyomrodat. Belülről.
Ilyen élményben még nem volt részed, számodra elképzelhetetlen, mi ad ki olyan hangot, ami egy [i]másik teremből ilyen fizikai hatással bír. [/i]
Valaki az ajtóba pattan és belülről magára húzza azt. Ah. Az első látható véset mutatja meg magát Neked mindkét szárnyon, álcázatlanul. Csendesítő jel.
Másfelé sem átjáró, sem ajtó nem vezet, Rart pedig valószínűleg itt találod - belépsz hát.
Mielőtt akár egyetlen pillantást is vethetnél bármire is, érkezik az újabb gyomormasszázs. Most nem állapodik meg egyetlen csapásnál, szívverésnél épphogy' gyorsabb négy -negyedes, mély-basszusú dobog követik egymást. Az első dobszó a negyedekben duplázódik, a negyediknél pergődob hasít agyadba olyan éllel, hogy odabent kétségbeesetten kapkodsz elmédben, szavak után kutatva.
Már ebben a negyedekbe ágyazott ritmusban is Vulak bólogat, a rendezett elemekben megbúvó, apró káoszt nagyon is átérzed.
Felocsúdva a dobhurkokból, Neked háttal száz koponya körüli tömeget látsz, mely szinte teljesen megtölti a termet. A fényeket az általad a Sűrű Rostában megszokott módon állították be - a jelenlévők jól látszanak, illetve látják egymást - az előadók azonban jótékony homályba burkolóznak. Vigyázó szemeket, rendre ügyelőket nem látsz -bárhogy is legyen, Mosolynegyed jelen Megállapodása szerint veszélytelennek értékelhető a helyszín.
Mindenki a felálított, a terem méreteihez mérten viszonylag nagy színpad felé figyel.
A színpadon három lelket látsz, kettő ül, egy áll.
Az első, aki elöl ül, hatalmas dobját és a mellé felállított pergődobot szent révületben üti, egyetlen - egyszer sem hibázik.
A második kissé hátrébb áll, csak most mozzan. Hangszerere valami preparált nagybőgő - szerűségnek tűnik - amikor ujja egyet pendít az egyik kereszthúron, át kell értékelned magadban a dob basszusának súlyosságát. Lassú, fortyogó, levegőt át - és átrendező hang. A negyedik mély - és pergődobbal érkezik, nyolcadokban. Nyomán felforr ereidben a vér, kipirul az arcod. Dallamtalan, kegyetlen hangok, melyek az Igazság érzését árasztják.
Habár zavar az érzés, hogy libabőrös lettél, el kell ismerned, rendkívüli élményben van részed. Bizonyosan mágiával erősített hangokat használnak, ám számodra az ilyen erősségű metódusok ismeretlenek. Valamiért nem tűnik öncélúnak egyetlen pillanat sem, melyekkel megajándékoztak most.
A színpad hátsó részén, setétebb árnyékokba borulva ül a harmadik.
Amikor megszólal, a dobos mozdulatlanságba dermed.
Hangja tiszta, feminin, halkan suttogó, mégis minden szó tisztán érthető.
Sétáló halottak
Voltak
Otthonomat
Szájára vette Vulak
Így mutat
Utat
Oh, Égi Akarat
Takard el Égboltomat
A dobos újra rendet rak testeden belül, mélyen benned pedig megnyílik valami. Talán szakrális az érzés, talán csak egy új gondolat - nem érzed tisztán, ám bizonyos vagy valamiféle változásban.
A tömeg mozdulatlanul adja át magát az újraértelmezett Levéltöredékeknek, senki sem vette le a szemét eddig a színpadról. Te magad sem. A hangszereket pótolhatták volna alaprítusokkal - de ez valódi újdonságként hat. Talán a felhasznált mágiát a hangosításra használták...
\\ Asztrál - próbát kérnék\\
Valaki megfogja a vállad. Annyira el voltál foglalva az előadással, hogy nem tulajdonítottál különösebb jelentőséget annak, hogy valaki mögéd kerülhet.
Rar maga az. Gyors mozdulatokkal húz ki a tömegből.
- Ha túl sokáig hallgatod őket, a végén még magadtól akarsz majd Szállni. Jer, Vyergas, Arius fia. Van számodra valamim, amiért Oudakka nagyon hálás lehet.
\\ Értsd: Sok vért ontottak miatta. Tudom, hogy tudod, de félreérthető szófordulat.\\
Idősnek tűnik, idősebbnek, mint amikor kiszúrtad magadnak pár éve.
Nem azon az ajtón át vezet ki a teremből, melyen keresztül érkeztél - ha őszinte akarsz lenni magadhoz, fogalmad sincs, hogyan kerültetek ide. Az előadás még mindig mázsás súlyként telepszik elmédre, zsong a fejed a hangorgiától.
Tágas iroda, gyertyafény, melyet egy hatalmas körcsillár biztosít. Fekete márványasztal, túloldalán Rarral. Kényelmes, egyforma fotelekben ültök mindketten. A csillár csak titeket ajándékoz meg fénnyel, az iroda további pontjai sötétségbe burkolóznak. Rar begyújtja hosszú pipáját, aprókat szívva bele.
- Nos, Vyergas. Vártalak már, mint az Ünnep utolsó két napját. Arius sok - sok Perrcát és lelket ajánlott fel nekem, ha végére járok ügyének. Márpedig ez egy igen nagy horderejű ügy, biztonsággal mondhatom. Ha nem így lenne, valószínűleg az Egyetlen nem adta volna ilyen könnyen, hogy találkozzunk.
Fiók nyílik, s óvatos mozdulattal helyez a márványlapra egy dobozkát. Elfér a tenyeredben.
- Óvatosan kéretik kezelni, s szállítani.
A véretekhez van kötve. Csak Atyád és Te nyithatjátok ki.
A zárat véretekkel fessétek meg. Amennyiben másképp' esne, ajánlatos tízenegynéhány mérföldes körzetben fedezéket keresni és elgondolkozni a Szájra Szállás mikéntjén, ha maradt rá idő.
Tartalmát sokan keresik - azt hiszem, a sajátunkon túl négy kontraktus is köttetett megszerzésére. Ez már hatáskörömön kívül esik, mintnesetre tolmácsold Arius számára tanácsom, hogy erősítse meg a testőrséget.
Bár jelenlegi ismereteim szerint a F'horuum csak lassíthatja a kontraktorokat, Yukk'rt a tudója, megállítani nem tudja.
E pillanattól vadásznak véredre, s nevedre, Arius Fia.
Kimondatlan kérdésedre azonnal érkezik Rar félmosolyban ázott válasza:
- Mindenki. Mostantól mindenki véredet kívánja majd, ki az Egyetlen akaratából velünk lélegzik. Légy körültekintő, Vyergas.
Ajtó nyílik, a hátad mögött, húsz lábnyira mögötted fény áramlik. Az iroda azonban különös módón megtagadja e fényt - csak az alakot látod benne, ahogy megfordulsz székeden. Hanyagolva minden tisztességes formulát, nyers hang reccsen irányából.
- Tisztes vendégünket jelentősebb kár érte. Nem távozhat a maga útján. Oudakka gyalázatának ezennel hivatalosan is vége.
Rar azonnal felpattan, tekintete elkomorul.
- A Hangterem zárva marad egy órán át. Addig még nem végeznek úgy sem. A Főkapu könyéke biztosítva?
- Természetesen, Rar.
- Biztos kezeket a Kispulthoz, látni kívánom a helyszínt.
- Ott heten biztosítanak jelen pillanatban.
- Nem elég. Vonj el a Főpulttól. Míg köt a szerződés, nem kockáztatunk.
Rar eztán átadja magát a gyakorlatiasságnak és mellőzi az előzékeny formulákat. Kezével mutatja az utat, szó nélkül. Egy eddig nem észlelt ajtón távoztok, s együtt siettek le egy számodra eddig nem ismert folyosó - lejtőn a Főkapu felé. Olyan helyen lyukadtok ki az ismerősen hideg légbe, melyről nem gondoltad volna, hogy létezik, mikor a Kaput méregetted. Meglehet, a Sraddhunak szánt áldozat vonta el akkor figyelmed.
A helyszínen határozottan érezhető a fegyveres jelenlét, a több, mint tíz penge villogása szinte minden irányból bántja a szemed. Mindenki tudja a dolgát. Csak az épületből három lövész vigyázza léptetek.
Meglátod a kocsit. A kerekek összeroncsolva, az ajtóba vésett címert több helyen megrongálták. Kocsis elvágott torokkal bukik előre a bakon, vörösre festve az utca kövét.
Rar fejét csóválva siratja Mosolynegyed törékeny nyugalmát, majd melléd lépve megköszörüli torkát.
- Nos, hazafelé kénytelen leszel beérni szerényebb körülményekkel, Vyergas. Elnézésedet kérem, hogy pont itt ért e kellemetlenség... Tulajdonod nem pótolhatom ,jelenleg magam is dolgos kezek hiányát szenvedem. Mindenesetre... - int emberei felé - előkészíttetem számodra saját kocsimat és... - kissé megemeli hangját, hogy a köröttetek lélegzők is tisztán hallják - utat biztosítunk számodra egészen Rah Gul határáig.
Az egyik fegyveres már ki is állt a formációból és eltűnik az egyik sarkon, hogy Rar hintóját intézze.
Rend és Halál. Ha ezt a két szót megérted, mindent megértesz.
-
Shackallor - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 356
- Csatlakozott: 2008.04.21. 0:22
- Tartózkodási hely: Krán
Re: Rah Gul
Szerző: Shackallor » 2015.02.26. 19:33
Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed, Rar Kocsmája
Esemény: Grokhan ajándéka
\\ Az Asztrál - próbára reagálva, még a Hangteremben: \\
A lehetetlenül erősített hangok mintha kifordítanának bőrödből, konkrét fizikai fájdalommal járnak minden porcikádban.
\\ k6 fp veszteségként jelölendő\\
Pillanatokra elsötétül a világ.
Amikor a Tulaj megjelenik, önkívületi állapotban talál. Éppen fojtogatsz egy kölökforma, martaléknak tűnő ismeretlent. Bárki is legyen az, nem láttad még azelőtt, felteszed, ő állhatott hozzád a legközelebb, mikor elhagytad magad.
Ahogy Rar kizökkent, elengeded a nayant, az eszméletlnül zuhan a földre. Senki sem vette észre a közjátékot, Rar pedig nem tulajdonít neki jelentőséget.
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed, Rar Kocsmája
Esemény: Grokhan ajándéka
\\ Az Asztrál - próbára reagálva, még a Hangteremben: \\
A lehetetlenül erősített hangok mintha kifordítanának bőrödből, konkrét fizikai fájdalommal járnak minden porcikádban.
\\ k6 fp veszteségként jelölendő\\
Pillanatokra elsötétül a világ.
Amikor a Tulaj megjelenik, önkívületi állapotban talál. Éppen fojtogatsz egy kölökforma, martaléknak tűnő ismeretlent. Bárki is legyen az, nem láttad még azelőtt, felteszed, ő állhatott hozzád a legközelebb, mikor elhagytad magad.
Ahogy Rar kizökkent, elengeded a nayant, az eszméletlnül zuhan a földre. Senki sem vette észre a közjátékot, Rar pedig nem tulajdonít neki jelentőséget.
Rend és Halál. Ha ezt a két szót megérted, mindent megértesz.
-
Shackallor - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 356
- Csatlakozott: 2008.04.21. 0:22
- Tartózkodási hely: Krán
Re: Rah Gul
Szerző: Narxes » 2015.02.27. 15:29
Vyergas Raquan
Színvonalas kirakatba csomagolt zűrös késdobáló érzetét kelti benne Rar kocsmája. Részeg zsákos kontra óriás egyszemű. A csapos persze nem adja meg a harmadik sört egy emberéletért. Élelmes... Ha pengét tartanának nyakához sem gyűrne le egy kortyot sem abból az orkhugyból amiért a vékonyhangú eped, viszont undorában önkéntelen mégis félmosolyra szökik szája a komikus jelenettől.
Pincéjük nem szűkölködik a különféle gyümölcsök párlataiból. Van ott hordóban érlelt nyolc-tíz évestől kezdve a legsilányabb törkölylöttyig mindenféle pálinka. Úgy tervezte; ha már ide vezetett az útja, valami különleges itallal pezsdítí fel fagyos tagjait. Olyasvalamivel ami nem terem házukban. Pompásan meg is felel elképzelésének amivel kínálja a nagydarab fickó, mert hallott már a Kwraqról, de még nem volt alkalma kóstolni. Tüskéje mellett, csak az az egy aggasztja, hogy ugyanezen pulton mérték azt a rantani moslékot. Tüskéje pedig mint mindig: mintha ő nem is létezne, csakis apja által tudják beazonosítai. „Arius fia”
Sejtésében bizonyára nem pont Rar emberei fogják megmérgezni, bár ha úgy kell legyen, hát úgylegyen. Azért jó volna még képben maradni, még dolga van a mai napon. Az előzőleg távozott vendég állapotát mérlegelve, kicsit tart a lila ital alkoholtartalmától, ezért épp csak belekortyol, nem issza ki mindet.
Tartózkodó magaviseletében csak bólint mikor útba igazítja a csapos, majd elindul felfelé a lépcsőn.
Az emeletre érve mindjárt egy éjszín selyemben rebbenő, illatos félelfnő kényszeríti ébredésre ingereit ismét. A természet legékesebb alkotásai közül is kitűnik az efféle félszerzet. A nők iránti rajongása azonnal megmutatkozik amint kissé meghajolva enged utat a sietős nősténynek. Nem habozna szóba, vagy egyébbe elegyedni vele, - Hölgyem, kérem! - már nyitná is száját ámde beléfolytja a szót valami még erősebb inger. Egész lénye részecskéi megrezdülnek benne...
Egyre erősödő révületben a hangterem bejárata mellett állva, issza az előadást. Szimpatizál a kompániával, de hirtelen nem tudja mire vélni azt a „talán szakrális” változást. Kicsit bánja eltékozolt varázserejét, mert most jóféle tanulmányt készíthetne vele. Gondolataiban a zenekarral való ismerkedés forgolódik éppen, mikor elbődül egy zabolátlan hangzás ami zsigerein torzít módosat. A feltörő örömében, eszetlen vigyorral nyugtázza fájdalmát amint kifordul magából...
~ Extázisban hánykódik a káosz tengerében. A hullámok hányják-vetik, sötét vérhabos végtelen tenger. Néhol szánalmas tutaj reccsen-morran ahogy megadja magát a hömpölygő erőknek. Halálsikoly, hörgés a távolban. Egy elmorzsolt tengerjáró néhai darabja kapaszkodást, fogást kínálva csap az árral oldalába valami jókora gerenda. Görcsösen markolja a fogást. Dögevő sirályok kőröznek felette, majd ők is mind a tengerbe potyognak, mert meghasad az ég. Kiég a levegő. Megnyílik a föld... és elnyeli a tengert. ~
Nyakát - mint gerendát - elengedve az ájult nayan kicsit nyikkan mikor tompa huppanással földet ér. Még félőrült állapotban, vérben forgó szemekkel méricskéli Rart... Kissé tántorogva, ám de vele tart.
Tőle aztán vezethetnék vágóhídra is. Még enyhén a zene hatása alatt, cseppet sem törődik vele, honnan jött, merre tart, milyen úton járnak. Nem érdeklik ilyen lényegtelen részletek mint holléte, viszont sokkal inkább a zenekar és az a félelf nő...
Elméje csak az árnyakba burkolózó irodában kezdi visszanyerni teljes értékét. Furcsállja, hogy a többszázéves legendán néhány röpke év alatt, szemmel látható öregedést lehet észrevenni. Mi történhetett vele?
Míg Rar szavait hallgatja a tenyerébe veszi a dobozkát. Valami mágiával átitatott szerkentyűnek véli. Annak idején mestere említette, hogyha elég gyakorlott lesz tudásában, megérzi majd a mágia jelenlétét, ám nem jött még el ez az idő. Be kell érje a tárgy küllemével.
„... - mindenesetre tolmácsold Arius számára tanácsom, hogy erősítse meg a testőrséget.”
Bólint a tanácsra. Az ügy komolyságától döbbenten, mégis nyugodt álarcában, kecses mozdulattal veszi elő a pénzeserszényét. Erszénye tartalmát tompa csörrenéssel üríti zsebébe, majd a kis dobozkát teszi a helyére, aztán visszarejti bőrkabátja belső zsebébe az érmék, s a papíros mellé.
Végképp feledteti vele Bvyn ruháját az árnyalak jelentése. A kiúton már jól figyel a részletekre, merre tartanak.
Most valahogy nincsen lenyűgözve a pusztítás csodájától. A meggyalázott családi szimbólum csak egy kellemetlen érzelemmel tölti el. Hosszú pillanatokig küzd az elvakító, hasztalan haraggal mire össze tudja szedni magát. Körültekintően a kocsihoz ballag, hogy közelről is szemügyre vehesse. Vizsgálódik, nem hagyott e valami nyomot maga után az elkövető. Úgy véli, ha nem csak a gyalázkodásról szólt a dolog akkor elég pancser merénylet volt. Nem bírták kivárni még gyanútlanul visszatér a kocsijához... pitiáner tolvajcéhre utal. Magaelőtt látja: mind karóba húzva fog majd megrohadni. Ivadékaikból pedig faldíszek és terítők lesznek majd készítve. Eszébe jut a szokatlan módon megnevezett testőr, akit nemrég küldött a másvilágra. Mavquin. Köze lehet hozzá? Rögvest utána is járna, de először is biztonságban akarja tudni azt a kis kütyüt. Ha már a véréhez tartozik.
Úgy hagy mindent a kocsin ahogy helybenhagyták, mikor csípőre tett kézzel Rar elé lép és lehetőleg úgy szól neki, hogy csak ő hallhassa.
- Te ismerted az ügy súlyát. Ha legalább megüzented volna, akkor nem a puszta hímtagommal állítok ide... -
Evvel érzi messzire megy, lenyeli a mondandója többi részét inkább. A felajánlott segítség mellett, mégsem kéne magára haragítson egy Rarféle nagyságot. Kicsit tétovázni látszik mikor a hajába túr, majd megadóan int jobbjával. Enyhén meghajolva mutat tiszteletjelet.
- Bocsáss meg! -
Hangzik az a mondat ami életében talán csak egyszer-kétszer hagyta el a száját, mikor még gyermekkorában az apja ráncba szedte valami csínyért.
- Köszönöm, elfogadom a segítséget, de csak azért, hogy védelembe helyezzem a dolgot. Emberem holttestét viszont magammal vinném. Hűségesen szolgált, nem hagyom a dögevőkre. Hintónkat pedig biztonságban szeretném tudni ameddig sor kerül a javítására. Ne hordják szét a hiénák. A tárolás költségeit helyben rendezem ha kell. Hálánk pedig akkor sem marad el, ha megtudsz valamit az elkövetőkről és valamiképp átadod. -
Zsebébe nyúl, hogy kifizesse az összeget. Aztán az eddig tartózkodó, csöndes, vékony alak a szemlélődő tömeg felé fordul, s megzendíti mély, rekedtes orgánumát, hogy mindenki hallja. Remélhetőleg a fürkész fülek között lesz olyan is ki közvetíti a halálát kívánóknak.
- Örömmel hajtok fejet Vulak akaratának és vesszek ha kell! Számomra a halál egy becses ajándék! -
<... Engem Huvarhg és Sraddhu fog a Leghatalmasabb színe elé emelni ti rohadékok...>
Színvonalas kirakatba csomagolt zűrös késdobáló érzetét kelti benne Rar kocsmája. Részeg zsákos kontra óriás egyszemű. A csapos persze nem adja meg a harmadik sört egy emberéletért. Élelmes... Ha pengét tartanának nyakához sem gyűrne le egy kortyot sem abból az orkhugyból amiért a vékonyhangú eped, viszont undorában önkéntelen mégis félmosolyra szökik szája a komikus jelenettől.
Pincéjük nem szűkölködik a különféle gyümölcsök párlataiból. Van ott hordóban érlelt nyolc-tíz évestől kezdve a legsilányabb törkölylöttyig mindenféle pálinka. Úgy tervezte; ha már ide vezetett az útja, valami különleges itallal pezsdítí fel fagyos tagjait. Olyasvalamivel ami nem terem házukban. Pompásan meg is felel elképzelésének amivel kínálja a nagydarab fickó, mert hallott már a Kwraqról, de még nem volt alkalma kóstolni. Tüskéje mellett, csak az az egy aggasztja, hogy ugyanezen pulton mérték azt a rantani moslékot. Tüskéje pedig mint mindig: mintha ő nem is létezne, csakis apja által tudják beazonosítai. „Arius fia”
Sejtésében bizonyára nem pont Rar emberei fogják megmérgezni, bár ha úgy kell legyen, hát úgylegyen. Azért jó volna még képben maradni, még dolga van a mai napon. Az előzőleg távozott vendég állapotát mérlegelve, kicsit tart a lila ital alkoholtartalmától, ezért épp csak belekortyol, nem issza ki mindet.
Tartózkodó magaviseletében csak bólint mikor útba igazítja a csapos, majd elindul felfelé a lépcsőn.
Az emeletre érve mindjárt egy éjszín selyemben rebbenő, illatos félelfnő kényszeríti ébredésre ingereit ismét. A természet legékesebb alkotásai közül is kitűnik az efféle félszerzet. A nők iránti rajongása azonnal megmutatkozik amint kissé meghajolva enged utat a sietős nősténynek. Nem habozna szóba, vagy egyébbe elegyedni vele, - Hölgyem, kérem! - már nyitná is száját ámde beléfolytja a szót valami még erősebb inger. Egész lénye részecskéi megrezdülnek benne...
Egyre erősödő révületben a hangterem bejárata mellett állva, issza az előadást. Szimpatizál a kompániával, de hirtelen nem tudja mire vélni azt a „talán szakrális” változást. Kicsit bánja eltékozolt varázserejét, mert most jóféle tanulmányt készíthetne vele. Gondolataiban a zenekarral való ismerkedés forgolódik éppen, mikor elbődül egy zabolátlan hangzás ami zsigerein torzít módosat. A feltörő örömében, eszetlen vigyorral nyugtázza fájdalmát amint kifordul magából...
~ Extázisban hánykódik a káosz tengerében. A hullámok hányják-vetik, sötét vérhabos végtelen tenger. Néhol szánalmas tutaj reccsen-morran ahogy megadja magát a hömpölygő erőknek. Halálsikoly, hörgés a távolban. Egy elmorzsolt tengerjáró néhai darabja kapaszkodást, fogást kínálva csap az árral oldalába valami jókora gerenda. Görcsösen markolja a fogást. Dögevő sirályok kőröznek felette, majd ők is mind a tengerbe potyognak, mert meghasad az ég. Kiég a levegő. Megnyílik a föld... és elnyeli a tengert. ~
Nyakát - mint gerendát - elengedve az ájult nayan kicsit nyikkan mikor tompa huppanással földet ér. Még félőrült állapotban, vérben forgó szemekkel méricskéli Rart... Kissé tántorogva, ám de vele tart.
Tőle aztán vezethetnék vágóhídra is. Még enyhén a zene hatása alatt, cseppet sem törődik vele, honnan jött, merre tart, milyen úton járnak. Nem érdeklik ilyen lényegtelen részletek mint holléte, viszont sokkal inkább a zenekar és az a félelf nő...
Elméje csak az árnyakba burkolózó irodában kezdi visszanyerni teljes értékét. Furcsállja, hogy a többszázéves legendán néhány röpke év alatt, szemmel látható öregedést lehet észrevenni. Mi történhetett vele?
Míg Rar szavait hallgatja a tenyerébe veszi a dobozkát. Valami mágiával átitatott szerkentyűnek véli. Annak idején mestere említette, hogyha elég gyakorlott lesz tudásában, megérzi majd a mágia jelenlétét, ám nem jött még el ez az idő. Be kell érje a tárgy küllemével.
„... - mindenesetre tolmácsold Arius számára tanácsom, hogy erősítse meg a testőrséget.”
Bólint a tanácsra. Az ügy komolyságától döbbenten, mégis nyugodt álarcában, kecses mozdulattal veszi elő a pénzeserszényét. Erszénye tartalmát tompa csörrenéssel üríti zsebébe, majd a kis dobozkát teszi a helyére, aztán visszarejti bőrkabátja belső zsebébe az érmék, s a papíros mellé.
Végképp feledteti vele Bvyn ruháját az árnyalak jelentése. A kiúton már jól figyel a részletekre, merre tartanak.
Most valahogy nincsen lenyűgözve a pusztítás csodájától. A meggyalázott családi szimbólum csak egy kellemetlen érzelemmel tölti el. Hosszú pillanatokig küzd az elvakító, hasztalan haraggal mire össze tudja szedni magát. Körültekintően a kocsihoz ballag, hogy közelről is szemügyre vehesse. Vizsgálódik, nem hagyott e valami nyomot maga után az elkövető. Úgy véli, ha nem csak a gyalázkodásról szólt a dolog akkor elég pancser merénylet volt. Nem bírták kivárni még gyanútlanul visszatér a kocsijához... pitiáner tolvajcéhre utal. Magaelőtt látja: mind karóba húzva fog majd megrohadni. Ivadékaikból pedig faldíszek és terítők lesznek majd készítve. Eszébe jut a szokatlan módon megnevezett testőr, akit nemrég küldött a másvilágra. Mavquin. Köze lehet hozzá? Rögvest utána is járna, de először is biztonságban akarja tudni azt a kis kütyüt. Ha már a véréhez tartozik.
Úgy hagy mindent a kocsin ahogy helybenhagyták, mikor csípőre tett kézzel Rar elé lép és lehetőleg úgy szól neki, hogy csak ő hallhassa.
- Te ismerted az ügy súlyát. Ha legalább megüzented volna, akkor nem a puszta hímtagommal állítok ide... -
Evvel érzi messzire megy, lenyeli a mondandója többi részét inkább. A felajánlott segítség mellett, mégsem kéne magára haragítson egy Rarféle nagyságot. Kicsit tétovázni látszik mikor a hajába túr, majd megadóan int jobbjával. Enyhén meghajolva mutat tiszteletjelet.
- Bocsáss meg! -
Hangzik az a mondat ami életében talán csak egyszer-kétszer hagyta el a száját, mikor még gyermekkorában az apja ráncba szedte valami csínyért.
- Köszönöm, elfogadom a segítséget, de csak azért, hogy védelembe helyezzem a dolgot. Emberem holttestét viszont magammal vinném. Hűségesen szolgált, nem hagyom a dögevőkre. Hintónkat pedig biztonságban szeretném tudni ameddig sor kerül a javítására. Ne hordják szét a hiénák. A tárolás költségeit helyben rendezem ha kell. Hálánk pedig akkor sem marad el, ha megtudsz valamit az elkövetőkről és valamiképp átadod. -
Zsebébe nyúl, hogy kifizesse az összeget. Aztán az eddig tartózkodó, csöndes, vékony alak a szemlélődő tömeg felé fordul, s megzendíti mély, rekedtes orgánumát, hogy mindenki hallja. Remélhetőleg a fürkész fülek között lesz olyan is ki közvetíti a halálát kívánóknak.
- Örömmel hajtok fejet Vulak akaratának és vesszek ha kell! Számomra a halál egy becses ajándék! -
<... Engem Huvarhg és Sraddhu fog a Leghatalmasabb színe elé emelni ti rohadékok...>
-
Narxes - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 226
- Csatlakozott: 2012.01.16. 3:19
Re: Rah Gul
Szerző: Shackallor » 2015.03.08. 21:10
Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed, Rar Kocsmája
Esemény: A Csomag
Hintódat átvizsgálva további rongálásnak vagy tanúja, a Raquan - címert minden lehetséges helyen felhasították, valószínűsíthetően rejtett értékek után kutatva. Gyors vizsgálódásod során más említésre méltót nem találsz.
*- Bocsáss meg! -
Rar nagyon halkan mordul rád, de a rosszalló hangnem szinte ordít belőle. Felmerül benned a gondolat, hogy ezzel kívánja palástolni nyilvánvaló hibáját - Kocsis azért hiányozni fog, mert természeténél és fogyatékosságánál fogva sem traktált hülye kérdésekkel.
- Ne nevettesd ki magad, Arius fia! Nincs itt helye ennek.
Amikor szavaid és kezeid által egyértelművé válik számára, hogy fizetni kívánsz, azonnal leállít.
Hogy a közjátékot helyretegye, széles mozdulattal int zsoldoskapitányányak.
- Szorosra a formációt, ez rázós lehet!
Körbenézve valóban, nem től kedvező a pozíciótok, ha a nehezen ellenőrizhető romokat számba veszed. Többen indulnak felétek, lehelletük fehér ködbe vonja arcukat.
Mielőtt még közrefoghatnának a zsoldosok, a szarráégett Negyedbe kiáltod:
*- Örömmel hajtok fejet Vulak akaratának és vesszek ha kell! Számomra a halál egy becses ajándék! -
Svuum.
Svuum.
Rar két embere kerül földre, torkukból aranytollú vessző suttogja a halált.
Lehúzod fejed, ösztönösen. Körbenézel, hogy átlásd hirtelen érkezett helyzetet. A Főkapu lépcsőjének alján kaptak el titeket, használhatatlanná vált kocsid tíz lábnyira lehet tőled miután visszasétáltál, hogy szót válthass Rarral. Fedezék éppenséggel akad, ha a vesszők lövésirányát veszed alapul, ám ezen alapozást gyorsan elveted, minthogy
Svuum.
egy ellenkező irányból érkező aranyosvégű vessző gyorsan megperdíti Rar harmadik elvesztegetett emberét. A hamuba borult, kiégett épületekből lőnek rátok.
Odafentről a lövészek válaszolnak, ha jól sejted, javarészt vaktában.
- Vissza, vissza a Kapun át! - üvölti Rar.
Igaza lehet, a jelen helyzet igazi húsdarálónak tűnik.
Svuum.
- Csapódik be a susogó Szállás a combod mellett a földbe. Az Égi Akarat most megóvott egy csúnya sebtől.
Svuum.
- Rar újabb, előre fizetett zsoldja vész kárba.
Svuum.
- Az Égi Akarat újabb szolgát szólít maga mellé.
Rar kap egy aranytollat a vállába és elbotlik. A nyílvesszők rendszertelen időközönként koppannak az utca kövén, Rar felvesz egyet és azon sarok irányába kúszik, amely mögött első zsoldosa eltűnt, hogy felkészítse a hintót.
A Kapu felé fordulva Rar két fegyveresét látod mozdulni. Az egyik éppen lépne, hogy megragadja karod és felhúzzon, mikor...
Kipöccen az ádámcsutkája a helyéről egy remekül kovácsolt penge nyomán. A másik ádáz vigyorral nyugtázza, hogy milyen tökéletes volt a tarkószúrás. Kis sugárban spriccelt össze az éppen Szálló zsoldos, ki kell köpnöd vérét, ha nem akarod lenyelni.
Eztán nehezedre esik eldönteni, hogy mely pengék kívánják véred, s melyek szolgálhatnak védelmedre.
Gyors körültekintés után a tíz lábnyira eső kocsid, durván nyolc lábra a Kocsma Főkapuja (mínusz az áruló fegyveres), a Fűház távoli udvara, vagy a rommá égett Mosolynegyed első, viszonylag közeli, hamuba omlott utcája szolgálhat átmeneti menedékkel.
A beborult égboltból az eső újra cseperegni kezd.
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed, Rar Kocsmája
Esemény: A Csomag
Hintódat átvizsgálva további rongálásnak vagy tanúja, a Raquan - címert minden lehetséges helyen felhasították, valószínűsíthetően rejtett értékek után kutatva. Gyors vizsgálódásod során más említésre méltót nem találsz.
*- Bocsáss meg! -
Rar nagyon halkan mordul rád, de a rosszalló hangnem szinte ordít belőle. Felmerül benned a gondolat, hogy ezzel kívánja palástolni nyilvánvaló hibáját - Kocsis azért hiányozni fog, mert természeténél és fogyatékosságánál fogva sem traktált hülye kérdésekkel.
- Ne nevettesd ki magad, Arius fia! Nincs itt helye ennek.
Amikor szavaid és kezeid által egyértelművé válik számára, hogy fizetni kívánsz, azonnal leállít.
Hogy a közjátékot helyretegye, széles mozdulattal int zsoldoskapitányányak.
- Szorosra a formációt, ez rázós lehet!
Körbenézve valóban, nem től kedvező a pozíciótok, ha a nehezen ellenőrizhető romokat számba veszed. Többen indulnak felétek, lehelletük fehér ködbe vonja arcukat.
Mielőtt még közrefoghatnának a zsoldosok, a szarráégett Negyedbe kiáltod:
*- Örömmel hajtok fejet Vulak akaratának és vesszek ha kell! Számomra a halál egy becses ajándék! -
Rar két embere kerül földre, torkukból aranytollú vessző suttogja a halált.
Lehúzod fejed, ösztönösen. Körbenézel, hogy átlásd hirtelen érkezett helyzetet. A Főkapu lépcsőjének alján kaptak el titeket, használhatatlanná vált kocsid tíz lábnyira lehet tőled miután visszasétáltál, hogy szót válthass Rarral. Fedezék éppenséggel akad, ha a vesszők lövésirányát veszed alapul, ám ezen alapozást gyorsan elveted, minthogy
egy ellenkező irányból érkező aranyosvégű vessző gyorsan megperdíti Rar harmadik elvesztegetett emberét. A hamuba borult, kiégett épületekből lőnek rátok.
Odafentről a lövészek válaszolnak, ha jól sejted, javarészt vaktában.
- Vissza, vissza a Kapun át! - üvölti Rar.
Igaza lehet, a jelen helyzet igazi húsdarálónak tűnik.
- Csapódik be a susogó Szállás a combod mellett a földbe. Az Égi Akarat most megóvott egy csúnya sebtől.
- Rar újabb, előre fizetett zsoldja vész kárba.
- Az Égi Akarat újabb szolgát szólít maga mellé.
Rar kap egy aranytollat a vállába és elbotlik. A nyílvesszők rendszertelen időközönként koppannak az utca kövén, Rar felvesz egyet és azon sarok irányába kúszik, amely mögött első zsoldosa eltűnt, hogy felkészítse a hintót.
A Kapu felé fordulva Rar két fegyveresét látod mozdulni. Az egyik éppen lépne, hogy megragadja karod és felhúzzon, mikor...
Kipöccen az ádámcsutkája a helyéről egy remekül kovácsolt penge nyomán. A másik ádáz vigyorral nyugtázza, hogy milyen tökéletes volt a tarkószúrás. Kis sugárban spriccelt össze az éppen Szálló zsoldos, ki kell köpnöd vérét, ha nem akarod lenyelni.
Eztán nehezedre esik eldönteni, hogy mely pengék kívánják véred, s melyek szolgálhatnak védelmedre.
Gyors körültekintés után a tíz lábnyira eső kocsid, durván nyolc lábra a Kocsma Főkapuja (mínusz az áruló fegyveres), a Fűház távoli udvara, vagy a rommá égett Mosolynegyed első, viszonylag közeli, hamuba omlott utcája szolgálhat átmeneti menedékkel.
A beborult égboltból az eső újra cseperegni kezd.
Rend és Halál. Ha ezt a két szót megérted, mindent megértesz.
-
Shackallor - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 356
- Csatlakozott: 2008.04.21. 0:22
- Tartózkodási hely: Krán
Re: Rah Gul
Szerző: Shackallor » 2015.03.10. 18:33
Játékos: Lian
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed, Fűház
Esemény: Első Feladat
Képzésed nem volt éppen felemelő, Shyqwan, a csak ágyékkötőben mutatkozó gnóm Mentorod néha teljesíthetetlen dolgokkal traktált.
Ha őszinte akarsz lenni magadhoz, számodra Mosolynegyed Árnyai csak és kizárólag a gnómot jelentették. Amióta az Árnyak magukhoz szólítottak, nem érintkezhettél mással, csak vele és csak közvetlen parancsára hagyhattad el a Fűházat. Shyqwan persze sohasem hagyta el az épületet, ahhoz túl sokan vadásztak mindig is a fejére.
Rengeteget tanultál tőle, de közben halálra idegesített.
Példának okáért addg kellett játszandod vele a Wrant, ezt a kifinomult, kétszázötvenlapos, félig szerencse, félig taktika alapú kártyajátékot, amíg meg nem utáltad.
Két változatát is a fejedbe verte - a két - illetve a nyégyszemélyes formátumot.
Öt éved ment rá, hogy nagy pontossággal már a játék elején meg tudd mondani, mit tart az ellenfél a kezében.
Megtanított arra is, hogyan emelj el ezt - azt a figyelmetlenektől - szinte láthatatlanul.
Felnyitotta a szemed - nem azért kerültél gyermekként az utcára, mert Édesanyád beteg lett, hanem azért, mert kiváltott Téged a Véradó kötelezettsége alól.
Felnyitotta a szemed, mert megérttette Veled, milyen gyalázatosan cselekedett Véred, mikor érzelmeire hagyatkozva önként vállalta a Szájra Szállást.
Felnyitotta szemed, mert beleégette minden sejtedbe, hogy a Kiemelkedés míly' munkával, áldozattal, akarattal és sokszor alázattal jár.
Már szinte kötődsz hozzá, csak ne lenne olyan fontoskodó, idegesítő, "mindent-jobban-tudó" stílusa.
Feleselésnek persze sosem volt helye, az ágyékkötős gnóm irdatlan pofonokkal adta tudtodra, hol a helyed, ha arról volt szó.
Ha most, tizenkilencedik születésnapodon meghallod a "Wran" szót, kiráz a hideg, de kapásból vagy harminc kezdővariációt tudsz felsorolni.
Egy hónapja, mielőtt még lángba borult a Negyed, Shyqwan játszani küldött a Zárdába.
Még nem jártál ott, meglepett a hely sokszínűsége. Javarészt lányok, asszonyok árulták ott bájaikat, de az alagsor...
Az alagsor kétszintes csodájától elállt a lélegzeted. Annyi kártyaasztalt még nem láttál azelőtt egy helyen, a játékosok pedig fegyelmezett csendben nyertek - vesztettek irgalmatlan mennyiségű Perrcát, lelket és tulajdont.
Vagy kétezer Perrcával és három elrabolt lélekkel gazdagabban tértél vissza a Fűházba és Shyqwan meglepett mosolyán láttad, hogy végetértek a tanulóévek.
Természetesen a Wran mellett vagy tucatnyi szerencsejátékban vagy otthon, ám a Wrannak - a gnómnak hála - mestere lettél.
A megnyert Perrcák azonnal a Fűház pénztárába, a lelkek pedig az alagsori Cserepincébe kerültek.
\\ A Cserepince általában akkor hasznos a Klánnak, ha valakit kisorsolnak a tagok közül a Haláladó idején\\
Lakhelyed a Fűház ötödik emeletének egy apró része csupán, ám ez is sokkal több, mint amire vágytál, amikor még gyermek voltál. Egy ágy, egy szék, egy asztal, egy szekrény, egy ablak. Az ablakon belátod a Negyed java részét, sokszor múlattad kevés szabadidőd a mozgolódás vizsgálásával Rar kocsmája környékén.
Pár hete aztán...
Ebből az ablakból nézted végig, ahogy Ranagol a Vérszitán túli Adót beszedte. Sokszáz lélek indult Szállni azon a néhány napon - sem a napfény, sem az éjszaka nem állt a vér - és lángfürdő útjába.
Mintha mindenki - mindenki ellen viadal zajlott volna a Ketrecben, ám a szereplők fele mindenki számára ismeretlen volt.
Mosolynegyed lángokban állt. Senki sem számított rá, pedig az Árnyak ismerik a Negyed minden rezdülését.
Ranagolnak hála a Fűházat nem érték el a tüzek, melyek szinte minden mást felemésztettek. Ha most, ébredésed után, ezen az esős reggelen kinézel az ablakodon, csak Rar Kocsmáját találod épségben, minden egyéb épület - köztük a baráti Fejvadászkláné is - az enyészet martaléka lett.
A nagy forgalmat enyhítendő Égi Út, ami az épületek között húzódott, szánalmasan használhatatlannak tűnik, a fontosabb részek teljesen be - és leomlottak. Az Otthonodként szolgáló Negyed majdnem teljesen elpusztult.
\\ Az Égi Utat magasított országútként érdemes elképzelni, mely a kocsi - és hintóforgalmat bonyolította.\\
Kicsit elidőzöl a Kocsmán és ösztöneid azt súgják, valami történik. Egy szétroncsolt hintó mellett állnak vagy tucatnyian, közöttük számos a fegyveres. Nem tűnnek igazi fejvadásznak - annál azért sutábban mozog az összes. Fentebb, a romok emeletei között mozgolódást szúrsz ki - nem kell sokat morfondíroznod, hogy tiszta legyen - az Árnyékháború még mindig nem ért véget.
\\Érzékelés - próbát kérnék a Gurító - Szobába\\
Gondolataidat az ajtód recsegése szakítja meg - Shyqwannak soha nem volt szokása kopogni. Kezében középméretű festményt tart. Beporoszkál apró szobádba és reccsenő hangján szólít.
- Te Lány. Eljött az idő, hogy bizonyíts. Lásd, nem kívánom veszted, nem rakok Rád nagy súlyt.
Letámasztja a képet az északi falhoz. Jóképű, félhosszú hajú, fakóbőrű, símaképű férfi festménye - határozottan vonzónak tartod. Minél tovább nézed, annál érdekesebbnek tartod, olyan... Titokzatos.
- Ha kiélvezkedted magad, töröld fel a nedveket a lábad alól és figyelj jól. A neve Vyergas. A kép van vagy öt éves, lehet, hogy változott már kinézete. A Raquan Nemzedék egyetlen örököse. Tulajdonában van valami...
Hmmm. Valami fontos, hadd fogalmazzak így. Te fogsz hozzá elvezetni.
Kutasd fel, figyeld meg alaposan. Jegyezd le a szokásait, a napi rutint. Tudomásunk szerint a Család birtokán lakik, de nem vagyunk benne biztosak, minthogy szerepe csak nemrég lett jelentős.
Felhuppan ágyadra és hosszú, gusztustalan ujjaival átfogja a torkod. Eddig csak akkor tett így, ha valamit rosszul tettél, vagy ostobaságot kérdeztél.
- NEM érintkezel vele. NEM beszélsz vele. NEM a tárgyat kutatod, hanem a ficsúr tetteit, útvonalait. NEM párzol vele és ha tudomásomra jut, hogy észreveszi, hogy figyeled, lehánylak és bedoblak a Cserepince legkifonultabb lakosztájába.
Négynaponta jelentést teszel. Ha elmulasztod...
A hosszas ujjak szorítanak, kezd kényelmetlen lenni. Amikor már kapkodnál a levegőért, elenged. Gnóm létére van benne erő, de ezt tudtad már a kezdetektől.
- Akkor én fogok pározni Veled. Remélem, észrevesz.
Lódulj, Árny. Mostantól magad vagy.
Áll az ágyadon és szúrós tekintettel várja a következő pillanatokat.
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed, Fűház
Esemény: Első Feladat
Képzésed nem volt éppen felemelő, Shyqwan, a csak ágyékkötőben mutatkozó gnóm Mentorod néha teljesíthetetlen dolgokkal traktált.
Ha őszinte akarsz lenni magadhoz, számodra Mosolynegyed Árnyai csak és kizárólag a gnómot jelentették. Amióta az Árnyak magukhoz szólítottak, nem érintkezhettél mással, csak vele és csak közvetlen parancsára hagyhattad el a Fűházat. Shyqwan persze sohasem hagyta el az épületet, ahhoz túl sokan vadásztak mindig is a fejére.
Rengeteget tanultál tőle, de közben halálra idegesített.
Példának okáért addg kellett játszandod vele a Wrant, ezt a kifinomult, kétszázötvenlapos, félig szerencse, félig taktika alapú kártyajátékot, amíg meg nem utáltad.
Két változatát is a fejedbe verte - a két - illetve a nyégyszemélyes formátumot.
Öt éved ment rá, hogy nagy pontossággal már a játék elején meg tudd mondani, mit tart az ellenfél a kezében.
Megtanított arra is, hogyan emelj el ezt - azt a figyelmetlenektől - szinte láthatatlanul.
Felnyitotta a szemed - nem azért kerültél gyermekként az utcára, mert Édesanyád beteg lett, hanem azért, mert kiváltott Téged a Véradó kötelezettsége alól.
Felnyitotta a szemed, mert megérttette Veled, milyen gyalázatosan cselekedett Véred, mikor érzelmeire hagyatkozva önként vállalta a Szájra Szállást.
Felnyitotta szemed, mert beleégette minden sejtedbe, hogy a Kiemelkedés míly' munkával, áldozattal, akarattal és sokszor alázattal jár.
Már szinte kötődsz hozzá, csak ne lenne olyan fontoskodó, idegesítő, "mindent-jobban-tudó" stílusa.
Feleselésnek persze sosem volt helye, az ágyékkötős gnóm irdatlan pofonokkal adta tudtodra, hol a helyed, ha arról volt szó.
Ha most, tizenkilencedik születésnapodon meghallod a "Wran" szót, kiráz a hideg, de kapásból vagy harminc kezdővariációt tudsz felsorolni.
Egy hónapja, mielőtt még lángba borult a Negyed, Shyqwan játszani küldött a Zárdába.
Még nem jártál ott, meglepett a hely sokszínűsége. Javarészt lányok, asszonyok árulták ott bájaikat, de az alagsor...
Az alagsor kétszintes csodájától elállt a lélegzeted. Annyi kártyaasztalt még nem láttál azelőtt egy helyen, a játékosok pedig fegyelmezett csendben nyertek - vesztettek irgalmatlan mennyiségű Perrcát, lelket és tulajdont.
Vagy kétezer Perrcával és három elrabolt lélekkel gazdagabban tértél vissza a Fűházba és Shyqwan meglepett mosolyán láttad, hogy végetértek a tanulóévek.
Természetesen a Wran mellett vagy tucatnyi szerencsejátékban vagy otthon, ám a Wrannak - a gnómnak hála - mestere lettél.
A megnyert Perrcák azonnal a Fűház pénztárába, a lelkek pedig az alagsori Cserepincébe kerültek.
\\ A Cserepince általában akkor hasznos a Klánnak, ha valakit kisorsolnak a tagok közül a Haláladó idején\\
Lakhelyed a Fűház ötödik emeletének egy apró része csupán, ám ez is sokkal több, mint amire vágytál, amikor még gyermek voltál. Egy ágy, egy szék, egy asztal, egy szekrény, egy ablak. Az ablakon belátod a Negyed java részét, sokszor múlattad kevés szabadidőd a mozgolódás vizsgálásával Rar kocsmája környékén.
Pár hete aztán...
Ebből az ablakból nézted végig, ahogy Ranagol a Vérszitán túli Adót beszedte. Sokszáz lélek indult Szállni azon a néhány napon - sem a napfény, sem az éjszaka nem állt a vér - és lángfürdő útjába.
Mintha mindenki - mindenki ellen viadal zajlott volna a Ketrecben, ám a szereplők fele mindenki számára ismeretlen volt.
Mosolynegyed lángokban állt. Senki sem számított rá, pedig az Árnyak ismerik a Negyed minden rezdülését.
Ranagolnak hála a Fűházat nem érték el a tüzek, melyek szinte minden mást felemésztettek. Ha most, ébredésed után, ezen az esős reggelen kinézel az ablakodon, csak Rar Kocsmáját találod épségben, minden egyéb épület - köztük a baráti Fejvadászkláné is - az enyészet martaléka lett.
A nagy forgalmat enyhítendő Égi Út, ami az épületek között húzódott, szánalmasan használhatatlannak tűnik, a fontosabb részek teljesen be - és leomlottak. Az Otthonodként szolgáló Negyed majdnem teljesen elpusztult.
\\ Az Égi Utat magasított országútként érdemes elképzelni, mely a kocsi - és hintóforgalmat bonyolította.\\
Kicsit elidőzöl a Kocsmán és ösztöneid azt súgják, valami történik. Egy szétroncsolt hintó mellett állnak vagy tucatnyian, közöttük számos a fegyveres. Nem tűnnek igazi fejvadásznak - annál azért sutábban mozog az összes. Fentebb, a romok emeletei között mozgolódást szúrsz ki - nem kell sokat morfondíroznod, hogy tiszta legyen - az Árnyékháború még mindig nem ért véget.
\\Érzékelés - próbát kérnék a Gurító - Szobába\\
Gondolataidat az ajtód recsegése szakítja meg - Shyqwannak soha nem volt szokása kopogni. Kezében középméretű festményt tart. Beporoszkál apró szobádba és reccsenő hangján szólít.
- Te Lány. Eljött az idő, hogy bizonyíts. Lásd, nem kívánom veszted, nem rakok Rád nagy súlyt.
Letámasztja a képet az északi falhoz. Jóképű, félhosszú hajú, fakóbőrű, símaképű férfi festménye - határozottan vonzónak tartod. Minél tovább nézed, annál érdekesebbnek tartod, olyan... Titokzatos.
- Ha kiélvezkedted magad, töröld fel a nedveket a lábad alól és figyelj jól. A neve Vyergas. A kép van vagy öt éves, lehet, hogy változott már kinézete. A Raquan Nemzedék egyetlen örököse. Tulajdonában van valami...
Hmmm. Valami fontos, hadd fogalmazzak így. Te fogsz hozzá elvezetni.
Kutasd fel, figyeld meg alaposan. Jegyezd le a szokásait, a napi rutint. Tudomásunk szerint a Család birtokán lakik, de nem vagyunk benne biztosak, minthogy szerepe csak nemrég lett jelentős.
Felhuppan ágyadra és hosszú, gusztustalan ujjaival átfogja a torkod. Eddig csak akkor tett így, ha valamit rosszul tettél, vagy ostobaságot kérdeztél.
- NEM érintkezel vele. NEM beszélsz vele. NEM a tárgyat kutatod, hanem a ficsúr tetteit, útvonalait. NEM párzol vele és ha tudomásomra jut, hogy észreveszi, hogy figyeled, lehánylak és bedoblak a Cserepince legkifonultabb lakosztájába.
Négynaponta jelentést teszel. Ha elmulasztod...
A hosszas ujjak szorítanak, kezd kényelmetlen lenni. Amikor már kapkodnál a levegőért, elenged. Gnóm létére van benne erő, de ezt tudtad már a kezdetektől.
- Akkor én fogok pározni Veled. Remélem, észrevesz.
Lódulj, Árny. Mostantól magad vagy.
Áll az ágyadon és szúrós tekintettel várja a következő pillanatokat.
Rend és Halál. Ha ezt a két szót megérted, mindent megértesz.
-
Shackallor - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 356
- Csatlakozott: 2008.04.21. 0:22
- Tartózkodási hely: Krán
Re: Rah Gul
Szerző: Narxes » 2015.03.10. 21:07
Vyergas Raquan
A halál egy becses ajándék számára, ám úgy néz ki, hogy nem valami áldozati bárányként feküdne önként kés alá mikor a leégett romok közül előrontó páragőzös alakokra, tenyerébe kényelmesedik a könnyűpuska markolata. A testőrség gyűrűjéből előrébb lépve, kicsatolja vesszőstegezét és az ellent sokra nem méltatva a jelöletlen tollasokból húz ki egyet a puska hornyára. Azt a három sötét eszenciába áztatott, jelölt vesszőt kissé többre tartja e piti csőcseléknél. Még néhány méltóságteljes, büszke lépés előrébb, tiszta fejjel, a haragját immár teljesen legyűrve és puskáját a célra tartva, mikor megtorpan az orvlövészek halálosztásától.
Lehet, csak a tenyészet e ritka nemes díszpéldányainak adatik oly fanatizmus ami képes dacolni a jelen vészhelyzettel, hogy tán családja becsületét magasztolja a rá leső fattyaknak: higgadt, egyenes tartásában, fedezéket sem keresve, széttárt kezekkel, vicsorítva várja a következő gyilkos suhanásokat még néhány pillanatig. A ritkuló testőrgárdát észlelve, és Rar kiáltására ügyet sem vetve indulna a szétzúzott hintó fedezékéből ellenállni amíg csak teheti. Ha már az orvlövészeket nem tudja bemérni, legalább a gyalogos hordából ritkítson ki párat. A következő lépésnél viszont megízleli az őt óvó testőr vérét egy áruló kezétől... csak ízleli, lenyelni nem tudja.
A nemes úr, hirtelen ki is hal belőle, hogy átvegye a helyét valami alattomos vipera. Még a mozdulatai is egy kígyót sejtetnek, mikor elfintorult arccal, reflex szerűen, törzsből teker egyet felsőtestén amint a hulla elvágódik mellette, majd villámgyorsan előre lökve, köpi a nyálával vegyített zsoldos vérét az ellenfél képébe. De még mennyire, hogy kiköpi. Porlasztva teríti az áruló arcába. Piszkos cselében csak annyi értelmet remél, hogy az ellenfél figyelmét és cselekményét, pillanatra félrekényszerítse, mert így a következő secundumban, talán nagyobb sikerrel lőheti közvetlen közelről szét a heréit.
A „becses ajándékot” mégsem vágyja Raddaq tiszteletéhez elég méltóan. A káoszkavalkádban már nem tudja mérlegelni helyzetét. E helyen, e pillanatban az egyetlen ember akit képesnek tart átvészelni a támadást, az kétség kívül Rar lehet. Ráadásul valamelyest megbízható, hiszen majdnem az ő életét is vették. Ha az árulót hátráltatni tudta a lövéssel, a sérült Rar felé igyekszik, miközben újratölti puskáját egy méregtelen vesszővel. Kisebb célpontnak kínálva magát: rogyasztott tartásban, macska kecsességgel szökken az adott irányba.
Ha a lövés nem sikerül, előrántja kosaras hárítótőrét és avval védekezve hátrál Rar felé. Ügyes orvtámadását látva, kicsit tart tőle a közelharcban, egyenlőre csak a hárításra figyel. Gúnyos vigyorából felkacag...
- Kit szolgálsz te féreg?!-
Választ nem, viszont némi segítséget remélve zengi fennhangon, hogy felkeltse a tetőn tartózkodó (talán szövetséges) számszeríjászok figyelmét.
// Az elképzelés megvolna, csak a fránya kockáknak kéne még egyetérteniük..
Kidobom a célzó dobást. Nem győzöm hangsúlyozni: reagjaimban a helyzethez idomulva, csak a karakter elképzeléseim szerinti reakcióit próbálom valahogy létrehozni. A valóságból nem szövök bele. //
// Szerk: fantasztikus! Semmi sem jött be
//
A halál egy becses ajándék számára, ám úgy néz ki, hogy nem valami áldozati bárányként feküdne önként kés alá mikor a leégett romok közül előrontó páragőzös alakokra, tenyerébe kényelmesedik a könnyűpuska markolata. A testőrség gyűrűjéből előrébb lépve, kicsatolja vesszőstegezét és az ellent sokra nem méltatva a jelöletlen tollasokból húz ki egyet a puska hornyára. Azt a három sötét eszenciába áztatott, jelölt vesszőt kissé többre tartja e piti csőcseléknél. Még néhány méltóságteljes, büszke lépés előrébb, tiszta fejjel, a haragját immár teljesen legyűrve és puskáját a célra tartva, mikor megtorpan az orvlövészek halálosztásától.
Lehet, csak a tenyészet e ritka nemes díszpéldányainak adatik oly fanatizmus ami képes dacolni a jelen vészhelyzettel, hogy tán családja becsületét magasztolja a rá leső fattyaknak: higgadt, egyenes tartásában, fedezéket sem keresve, széttárt kezekkel, vicsorítva várja a következő gyilkos suhanásokat még néhány pillanatig. A ritkuló testőrgárdát észlelve, és Rar kiáltására ügyet sem vetve indulna a szétzúzott hintó fedezékéből ellenállni amíg csak teheti. Ha már az orvlövészeket nem tudja bemérni, legalább a gyalogos hordából ritkítson ki párat. A következő lépésnél viszont megízleli az őt óvó testőr vérét egy áruló kezétől... csak ízleli, lenyelni nem tudja.
A nemes úr, hirtelen ki is hal belőle, hogy átvegye a helyét valami alattomos vipera. Még a mozdulatai is egy kígyót sejtetnek, mikor elfintorult arccal, reflex szerűen, törzsből teker egyet felsőtestén amint a hulla elvágódik mellette, majd villámgyorsan előre lökve, köpi a nyálával vegyített zsoldos vérét az ellenfél képébe. De még mennyire, hogy kiköpi. Porlasztva teríti az áruló arcába. Piszkos cselében csak annyi értelmet remél, hogy az ellenfél figyelmét és cselekményét, pillanatra félrekényszerítse, mert így a következő secundumban, talán nagyobb sikerrel lőheti közvetlen közelről szét a heréit.
A „becses ajándékot” mégsem vágyja Raddaq tiszteletéhez elég méltóan. A káoszkavalkádban már nem tudja mérlegelni helyzetét. E helyen, e pillanatban az egyetlen ember akit képesnek tart átvészelni a támadást, az kétség kívül Rar lehet. Ráadásul valamelyest megbízható, hiszen majdnem az ő életét is vették. Ha az árulót hátráltatni tudta a lövéssel, a sérült Rar felé igyekszik, miközben újratölti puskáját egy méregtelen vesszővel. Kisebb célpontnak kínálva magát: rogyasztott tartásban, macska kecsességgel szökken az adott irányba.
Ha a lövés nem sikerül, előrántja kosaras hárítótőrét és avval védekezve hátrál Rar felé. Ügyes orvtámadását látva, kicsit tart tőle a közelharcban, egyenlőre csak a hárításra figyel. Gúnyos vigyorából felkacag...
- Kit szolgálsz te féreg?!-
Választ nem, viszont némi segítséget remélve zengi fennhangon, hogy felkeltse a tetőn tartózkodó (talán szövetséges) számszeríjászok figyelmét.
// Az elképzelés megvolna, csak a fránya kockáknak kéne még egyetérteniük..
Kidobom a célzó dobást. Nem győzöm hangsúlyozni: reagjaimban a helyzethez idomulva, csak a karakter elképzeléseim szerinti reakcióit próbálom valahogy létrehozni. A valóságból nem szövök bele. //// Szerk: fantasztikus! Semmi sem jött be
//-
Narxes - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 226
- Csatlakozott: 2012.01.16. 3:19
Re: Rah Gul
Szerző: Shackallor » 2015.03.11. 5:16
// hangszered mindeközben merre leledzik? //
Rend és Halál. Ha ezt a két szót megérted, mindent megértesz.
-
Shackallor - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 356
- Csatlakozott: 2008.04.21. 0:22
- Tartózkodási hely: Krán
Re: Rah Gul
Szerző: Narxes » 2015.03.11. 7:14
// A birtokon maradt. Mikor a vadászszámszert felvitte a fegyverszobába, a csellót is oda zárta. Ha nincs előre tervezett fellépés, zenélgetés, nem viszi magával az emberes hangszert. Hosszabb, útra, kiruccanásra persze elmaradhatatlan, egy nap elteltével már nagyon hiányolná.
Mondjuk még mindig jobb, mintha a hintóban hagyta volna. //
Mondjuk még mindig jobb, mintha a hintóban hagyta volna. //
-
Narxes - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 226
- Csatlakozott: 2012.01.16. 3:19
Re: Rah Gul
Szerző: Shackallor » 2015.03.11. 18:31
\\ Tényleg, köszi:) \\
Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed
Esemény: A Csomag
Hiába kutatod a gyalogos ellent, a meglepetéssel szolgáló áruló kivételével csak vesszők hada tör életetekre.
Elsőre nem is tudod újratölteni a számszeríjat, a nyirkos hideg miatt kicsit akad a szerkezet és nagyobb erőt igényel felhúzni, mint általában.
Jól számítasz - vendégvéres köpeted telibekapván mindkét szemét megzavarja annyira a köpönyegforgatót, hogy nyerj néhány másodpercet. Pont elég arra, hogy újratölts és előhúzd a hárítótőrt.
Erre nem számíthatott - fél kézzel célzol az ágyékára.
Lőfegyvered nehéz, nagyon nehéz... Sutának, gyengének érzed a próbálkozást, de Oudakka megsegíthetett, mert mégiscsak combtövön kapod az árulót. Túl közel suhannak az aranyos Szállások hozzád ahhoz, hogy újabb vesszőt tölts be, így egyelőre célszerűnek tűnik oldaladra csatolni a szerszámot és pengédre hagyatkozni.
* - Kit szolgálsz te féreg?!- kacagod az arcába.
Vakon, válasz nélkül roskad össze, a sebhez kapva elborul. Újra van időd körbesandítani és csalódottan tapasztalod, hogy Rar lövészei nem tudnak kellőképpen fedezni - egyszerűen függőleges látószögükön kívül esel.
Látod azonban válaszukat a szomszédos, leégett falakba és kiszakadt emeletekbe csapódni. Valahol messze leborul valaki több emeletes magasságból - ezek szerint Rar zsoldjai nem teljesen elpocsékolt Perrcák voltak.
Lendülsz a sarok felé, ahol Rart eltűnni láttad, amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen.
Svuum.
Már a levegő sikításából érzed, hogy ez találni fog. Éles fájdalom a bal lábszárban - ennyivel meg is úszod,
\\- k6 fp\\
már fordulsz is Rar után. Új vesszőt helyezve a szerszámíjra körbenézel. Lehangoló Mosolynegyed kiégett látványa, a benned pumpáló adrenalint szinte azonnal elfojtja.
Túl sok helyről osonhat feléd - felétek a halál... Messzebbre tekintve a Fűház udvara csalogat, mint viszonylagosan "semleges" terep.
\\ Érzékelés - próbát kérnék\\
A hintónak nyoma sincs, a saroktól jóval messzebb Rar ácsorog. Felteszed, a továbbiak mikéntjén töpreng, amíg lopott pillanatai megengedik. Amikor észrevesz, int, hogy kövesd.
Néhány kurta pillanat után leesik neki, hogy most nem mozogsz túl gyorsan, így megindul feléd, közben kézjellel adja tudtodra, hogy vesd be magad az első jobb oldali sikátorba.
Amikor a hátad mögé lesel, a zsoldoskapitányt látod, amint átlendül a sarkon. Mögötte négy vessző is koppan, ám egyik sem éri el.
A sikátornál találkoztok, Rar válla csúnyán vérzik, Te meg sántítasz. A kapitány kivont pengével magyaráz:
- Amatőr munka, de remekül kivitelezett. Szerintem Szekta, a lövészeket meg bárki szolgáltathatta.
Rar megrázza a fejét és a korábban felkapott vesszőt nézegeti.
- Nem. Még nem találkoztam ezzel a jelöléssel. - a reggeli, nagyon gyenge nap sugarai az esőben rendhagyó táncot járnak az aranytollakon.
- Nem, ez nem Szekta. Majd visszatérünk rá, most vigyük haza az ifjabb Raquant.
A kapitány bólint.
- Az Aranynegyed felé? - kérdi.
Raron a bólintás sora.
- Onnan elvileg a F'horuum támogatását is élvezzük majd.
Amíg a csevely tart, elkap az érzés, hogy baj lesz. Az ilyen sugallatok általában nem lehulló falevelek formájában materializálódnak - apró zajra fordulsz meg.
Fekete, zárt bőrmaszkba és bőrnadrágba bújt, félmeztelen, fegyvertelen férfi huppan mögétek az egyik romház emeletéről. Roppant módon izmos, művészien kidolgozott kötegek duzzadnak testén.
\\Intelligencia - próbát kérnék\\
A sikátor szűk, a kijáratot Rar és fegyverese állja el - Te kissé beljebb kényszerültél.
A kapitány ösztönösen mozdul, kardjával felé suhint. A maszkos játszi könnyedséggel hajol el a penge útjából, majd puszta kézzel szorít rá a kardra. Vér csorog, de ez mintha nem zavarná. Közel lép támadójához és lefejeli.
Csont reccsen. Orrcsont, ha jól tippeled.
A kapitány megtántorodik, fogást váltana, de a maszkos fordít egyet a pengén - a puszta kezével.
Támadótok a kardnál fogva húzza közelebb magához a zsoldost.
Az kapcsol - elengedi fegyverét és másik kezével tőrt ránt. Kiront a sikátor kijáratából, el a maszkos mellett. Ha jól láttad, egy apró rutinmozdulattal sikerült is megsebeznie - de a helyszűke miatt nem egyértelmű.
Rar mélyen meghajol, Neked háttal. Először nem tudod mire vélni...
- Küldd már A Szájra ezt az oltárravalót! - üvölti. Hangja bezengi a környéket.
Gesztusával tökéletes támasztékkal szolgál, hogy célozhass.
Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed
Esemény: A Csomag
Hiába kutatod a gyalogos ellent, a meglepetéssel szolgáló áruló kivételével csak vesszők hada tör életetekre.
Elsőre nem is tudod újratölteni a számszeríjat, a nyirkos hideg miatt kicsit akad a szerkezet és nagyobb erőt igényel felhúzni, mint általában.
Jól számítasz - vendégvéres köpeted telibekapván mindkét szemét megzavarja annyira a köpönyegforgatót, hogy nyerj néhány másodpercet. Pont elég arra, hogy újratölts és előhúzd a hárítótőrt.
Erre nem számíthatott - fél kézzel célzol az ágyékára.
Lőfegyvered nehéz, nagyon nehéz... Sutának, gyengének érzed a próbálkozást, de Oudakka megsegíthetett, mert mégiscsak combtövön kapod az árulót. Túl közel suhannak az aranyos Szállások hozzád ahhoz, hogy újabb vesszőt tölts be, így egyelőre célszerűnek tűnik oldaladra csatolni a szerszámot és pengédre hagyatkozni.
* - Kit szolgálsz te féreg?!- kacagod az arcába.
Vakon, válasz nélkül roskad össze, a sebhez kapva elborul. Újra van időd körbesandítani és csalódottan tapasztalod, hogy Rar lövészei nem tudnak kellőképpen fedezni - egyszerűen függőleges látószögükön kívül esel.
Látod azonban válaszukat a szomszédos, leégett falakba és kiszakadt emeletekbe csapódni. Valahol messze leborul valaki több emeletes magasságból - ezek szerint Rar zsoldjai nem teljesen elpocsékolt Perrcák voltak.
Lendülsz a sarok felé, ahol Rart eltűnni láttad, amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen.
Már a levegő sikításából érzed, hogy ez találni fog. Éles fájdalom a bal lábszárban - ennyivel meg is úszod,
\\- k6 fp\\
már fordulsz is Rar után. Új vesszőt helyezve a szerszámíjra körbenézel. Lehangoló Mosolynegyed kiégett látványa, a benned pumpáló adrenalint szinte azonnal elfojtja.
Túl sok helyről osonhat feléd - felétek a halál... Messzebbre tekintve a Fűház udvara csalogat, mint viszonylagosan "semleges" terep.
\\ Érzékelés - próbát kérnék\\
A hintónak nyoma sincs, a saroktól jóval messzebb Rar ácsorog. Felteszed, a továbbiak mikéntjén töpreng, amíg lopott pillanatai megengedik. Amikor észrevesz, int, hogy kövesd.
Néhány kurta pillanat után leesik neki, hogy most nem mozogsz túl gyorsan, így megindul feléd, közben kézjellel adja tudtodra, hogy vesd be magad az első jobb oldali sikátorba.
Amikor a hátad mögé lesel, a zsoldoskapitányt látod, amint átlendül a sarkon. Mögötte négy vessző is koppan, ám egyik sem éri el.
A sikátornál találkoztok, Rar válla csúnyán vérzik, Te meg sántítasz. A kapitány kivont pengével magyaráz:
- Amatőr munka, de remekül kivitelezett. Szerintem Szekta, a lövészeket meg bárki szolgáltathatta.
Rar megrázza a fejét és a korábban felkapott vesszőt nézegeti.
- Nem. Még nem találkoztam ezzel a jelöléssel. - a reggeli, nagyon gyenge nap sugarai az esőben rendhagyó táncot járnak az aranytollakon.
- Nem, ez nem Szekta. Majd visszatérünk rá, most vigyük haza az ifjabb Raquant.
A kapitány bólint.
- Az Aranynegyed felé? - kérdi.
Raron a bólintás sora.
- Onnan elvileg a F'horuum támogatását is élvezzük majd.
Amíg a csevely tart, elkap az érzés, hogy baj lesz. Az ilyen sugallatok általában nem lehulló falevelek formájában materializálódnak - apró zajra fordulsz meg.
Fekete, zárt bőrmaszkba és bőrnadrágba bújt, félmeztelen, fegyvertelen férfi huppan mögétek az egyik romház emeletéről. Roppant módon izmos, művészien kidolgozott kötegek duzzadnak testén.
\\Intelligencia - próbát kérnék\\
A sikátor szűk, a kijáratot Rar és fegyverese állja el - Te kissé beljebb kényszerültél.
A kapitány ösztönösen mozdul, kardjával felé suhint. A maszkos játszi könnyedséggel hajol el a penge útjából, majd puszta kézzel szorít rá a kardra. Vér csorog, de ez mintha nem zavarná. Közel lép támadójához és lefejeli.
Csont reccsen. Orrcsont, ha jól tippeled.
A kapitány megtántorodik, fogást váltana, de a maszkos fordít egyet a pengén - a puszta kezével.
Támadótok a kardnál fogva húzza közelebb magához a zsoldost.
Az kapcsol - elengedi fegyverét és másik kezével tőrt ránt. Kiront a sikátor kijáratából, el a maszkos mellett. Ha jól láttad, egy apró rutinmozdulattal sikerült is megsebeznie - de a helyszűke miatt nem egyértelmű.
Rar mélyen meghajol, Neked háttal. Először nem tudod mire vélni...
- Küldd már A Szájra ezt az oltárravalót! - üvölti. Hangja bezengi a környéket.
Gesztusával tökéletes támasztékkal szolgál, hogy célozhass.
Rend és Halál. Ha ezt a két szót megérted, mindent megértesz.
-
Shackallor - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 356
- Csatlakozott: 2008.04.21. 0:22
- Tartózkodási hely: Krán
Re: Rah Gul
Szerző: Shackallor » 2015.03.12. 21:57
Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed
Esemény: A Csomag
A Fűházra pillantva feltűnik valami. Elsőre nem is tűnt érdekesnek, de az ezer helyről leselkedő veszély kiélesítette érzékeidet. Az ötödik - hatodik emelet magasságában mozgást láttál, így szemed fókusza kissé megállapodik arrafelé.
Valaki figyel onnan is. Az események fényében nincs sok időd vizsgálódni, az alak el is tűnik.
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed
Esemény: A Csomag
A Fűházra pillantva feltűnik valami. Elsőre nem is tűnt érdekesnek, de az ezer helyről leselkedő veszély kiélesítette érzékeidet. Az ötödik - hatodik emelet magasságában mozgást láttál, így szemed fókusza kissé megállapodik arrafelé.
Valaki figyel onnan is. Az események fényében nincs sok időd vizsgálódni, az alak el is tűnik.
Rend és Halál. Ha ezt a két szót megérted, mindent megértesz.
-
Shackallor - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 356
- Csatlakozott: 2008.04.21. 0:22
- Tartózkodási hely: Krán
Re: Rah Gul
Szerző: Narxes » 2015.03.14. 19:12
Vyergas Raquan
Ösztönösen szökken hátrébb a merénylő csapásának hárítására készülve, szinte önkívületi állapotban, mintha csupán az adrenalin mozgatná tagjait, de hamar enyhít extázisán a sikeres lövés látványa. Kacagásra bírja az elégedettség. Már csak figyelemfelkeltésből is fennhangon teszi fel a kérdést, hogy lássák miként hagyta helyben azt a szerencsétlent, ki válaszul elvágódik a földön.
A préda kicsit feledteti vele az íjászok veszélyét. Miért is érné be ennyivel? Mint pókhálóban pók a nagyobb legyet, méricskéli, kerülgeti, honnan tudna még valami nem halálos kíntokozó sebet alávágni. Rámozdul, hogy legalább a térdkalácsába faragjon bele, mikor lecsap rá egy aranyos vessző.
// -8Fp, automatikusan -1Ép vesztéssel is jár. Feltüntetem a karilapon. Illetve az ellőtt nyílvesszők fogyását is követem. //
Saját lábában botlik meg, s bukfenccel az áruló mellé, amint bal lábát a jobb elé csapja a találat. Nem is gondolta volna talán, hogy a törékeny emberi test miként reagálhat az efféle fájdalmakra, mikor önkéntelen felordít. Lenyűgözi az adrenalin körítésben kínált fájdalom.
Reflexszerűen továbbgurul, majd ismét talpon van, féltérden. Körbekapkodja a fejét, fedezék után kutatva. Szaladgáló tekintete némi mozgolódást érzékel az ablakok mögül is. Reméli, hogy csak közönség, legalábbis amíg csukott az ablak talán onnan nem lőnek. Bár csak volna ideje kezelésbe venni az áruló zsoldost. Sraddhu borogassa azt a tökönlőtt rohadékot a fenét sem érdekli már, jobb lenne inkább rögvest odébbállni a frontvonalból.
Észreveszi Rar jeleit, féllábon ugrálva indul az irányba. Fokozatosan próbál ránehezedni a sérült lábára, először csak lábujjhegyen próbálkozik a gyorsabb haladása végett, mert iparkodni kell. A következő vessző talán nem lesz ily kegyes. A Mosolynegyedbe kiáltott, felelőtlen kijelentését egy cseppet sem bánja. Valahol csak el kell kezdeni levedleni az „Arius fia” titulust. Ez itt Vyergas volt rohadékok...
A sikátor fedezékébe érve míves pengéjét leváltja a könnyű nyílpuskája. Többé nem ad a véletlenre. Jelölt vessző a horonyra. A helyzet megkívánja tesztelni a drága matériát. Sebtében zsebére tapint, nem esett-e ki bukfenc közben a kis ládikó.
Raron és zsoldosán váltakozik zavart tekintete amint tanakodnak.
- Nem kívánom, hogy ennél is nagyobb veszélybe kerüljetek miattam. - Mondja kisvártatva.
- Nem, nem fogok a nyakatokon lógni. Meghúzom magam valahol amíg értem jönnek. Ha szerencsém van hamar híre megy az esetnek.
Közben a sikátor falának dől, hogy pihentesse lábát, de hamar tartásba készteti ismét egy vészthozó sugallat. Irányába fordul...
Célra tart, de a zsoldoskapitány némiképp zavarja. Még hasznára lehet. Nem volna jó célt tévesztve őt illetni a matériával. Cseppet várja, miként alakul a gyors adok-kapok, majd az alkalmat észlelve és megragadva, Rar hátát pedig támasztéknak használva engedi útjára a mérgezett vesszőt a maszkos férfi felé. Átfut agyán egy gyors áhitat, hogy életben legyen meg az a kigyúrt állat. A sikátor barátságos nyugalmat nyújtana a nyúzáshoz... Ah de pompás trófea lehetne az a bőrmaszk.
Azonnal felajzza újra a fegyvert. Ha az előbbi betalált, már csak jelöletlent készít a szerkezetre. Ha mégsem talált volna, ismét a drágábbat... És újra lő.
Ha fenyegetően közel kerül a támadó, megint előrántja a hárítótőrt és védekezik amíg hatni kezd a méreg.
Ösztönösen szökken hátrébb a merénylő csapásának hárítására készülve, szinte önkívületi állapotban, mintha csupán az adrenalin mozgatná tagjait, de hamar enyhít extázisán a sikeres lövés látványa. Kacagásra bírja az elégedettség. Már csak figyelemfelkeltésből is fennhangon teszi fel a kérdést, hogy lássák miként hagyta helyben azt a szerencsétlent, ki válaszul elvágódik a földön.
A préda kicsit feledteti vele az íjászok veszélyét. Miért is érné be ennyivel? Mint pókhálóban pók a nagyobb legyet, méricskéli, kerülgeti, honnan tudna még valami nem halálos kíntokozó sebet alávágni. Rámozdul, hogy legalább a térdkalácsába faragjon bele, mikor lecsap rá egy aranyos vessző.
// -8Fp, automatikusan -1Ép vesztéssel is jár. Feltüntetem a karilapon.
Illetve az ellőtt nyílvesszők fogyását is követem. //Saját lábában botlik meg, s bukfenccel az áruló mellé, amint bal lábát a jobb elé csapja a találat. Nem is gondolta volna talán, hogy a törékeny emberi test miként reagálhat az efféle fájdalmakra, mikor önkéntelen felordít. Lenyűgözi az adrenalin körítésben kínált fájdalom.
Reflexszerűen továbbgurul, majd ismét talpon van, féltérden. Körbekapkodja a fejét, fedezék után kutatva. Szaladgáló tekintete némi mozgolódást érzékel az ablakok mögül is. Reméli, hogy csak közönség, legalábbis amíg csukott az ablak talán onnan nem lőnek. Bár csak volna ideje kezelésbe venni az áruló zsoldost. Sraddhu borogassa azt a tökönlőtt rohadékot a fenét sem érdekli már, jobb lenne inkább rögvest odébbállni a frontvonalból.
Észreveszi Rar jeleit, féllábon ugrálva indul az irányba. Fokozatosan próbál ránehezedni a sérült lábára, először csak lábujjhegyen próbálkozik a gyorsabb haladása végett, mert iparkodni kell. A következő vessző talán nem lesz ily kegyes. A Mosolynegyedbe kiáltott, felelőtlen kijelentését egy cseppet sem bánja. Valahol csak el kell kezdeni levedleni az „Arius fia” titulust. Ez itt Vyergas volt rohadékok...
A sikátor fedezékébe érve míves pengéjét leváltja a könnyű nyílpuskája. Többé nem ad a véletlenre. Jelölt vessző a horonyra. A helyzet megkívánja tesztelni a drága matériát. Sebtében zsebére tapint, nem esett-e ki bukfenc közben a kis ládikó.
Raron és zsoldosán váltakozik zavart tekintete amint tanakodnak.
- Nem kívánom, hogy ennél is nagyobb veszélybe kerüljetek miattam. - Mondja kisvártatva.
- Nem, nem fogok a nyakatokon lógni. Meghúzom magam valahol amíg értem jönnek. Ha szerencsém van hamar híre megy az esetnek.
Közben a sikátor falának dől, hogy pihentesse lábát, de hamar tartásba készteti ismét egy vészthozó sugallat. Irányába fordul...
Célra tart, de a zsoldoskapitány némiképp zavarja. Még hasznára lehet. Nem volna jó célt tévesztve őt illetni a matériával. Cseppet várja, miként alakul a gyors adok-kapok, majd az alkalmat észlelve és megragadva, Rar hátát pedig támasztéknak használva engedi útjára a mérgezett vesszőt a maszkos férfi felé. Átfut agyán egy gyors áhitat, hogy életben legyen meg az a kigyúrt állat. A sikátor barátságos nyugalmat nyújtana a nyúzáshoz... Ah de pompás trófea lehetne az a bőrmaszk.
Azonnal felajzza újra a fegyvert. Ha az előbbi betalált, már csak jelöletlent készít a szerkezetre. Ha mégsem talált volna, ismét a drágábbat... És újra lő.
Ha fenyegetően közel kerül a támadó, megint előrántja a hárítótőrt és védekezik amíg hatni kezd a méreg.
-
Narxes - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 226
- Csatlakozott: 2012.01.16. 3:19
Re: Rah Gul
Szerző: Shackallor » 2015.03.15. 18:55
Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed
Esemény: A Csomag
Mozdulatod nyomán az áruló bal térdkalácsa szinte kihullik a helyéről, a nyomorult sarokbaszorított állatként nyüszít. Félmondataival a Szállást keresi, de kardja messzire hullott, nem vethet véget önkezével életének.
A vessző okozta fájdalom valóban észhez térít, s kirángat az édes extázisból - ahogy lepillantasz, egyértelmű jelek mutatnak arra, hogy vajákosra lesz szükséged, mégpedig hamarosan.
Iparkodsz, ahogy tudsz, de végülis csak bicegésre telik a szétroncsolt izmoktól. A Csomag pontosan ott van, ahová tetted, ez kissé megnyugtat.
A sikátor gyors találkájában aztán:
*- Nem kívánom, hogy ennél is nagyobb veszélybe kerüljetek miattam. -
- Ugyan - vigyorog a kapitány. - Láttad volna a három héttel ezelőtti mókát. Ez csak kislányos játék ahhoz képest..
* - Nem, nem fogok a nyakatokon lógni. Meghúzom magam valahol amíg értem jönnek. Ha szerencsém van hamar híre megy az esetnek.
- Vyergas... Megkérnélek, ne beszélj. Spórolj az erőddel. Nem azért adtam a nevem a Kontraktushoz, hogy végignézzem, ahogy a Kocsma előtt szednek szét izgatottan remegő, amatőr kezek... - Rar hangja kifejezéstelen, nehéz eldönteni, mi járhat a fejében valójában.
Rar gesztusa komoly előnyt jelent a célzásban, bár amikor útjára bocsátod a mérgezett vesszőt, megcsúszik a kezed.
Mégis talál, konkrétan térdhajlaton kaptad az ismeretlent.
Ez pont elég ahhoz, hogy a kapitány a maszkos pillanatnyi habozását kihasználva több létfontosságú eret is elvágjon - ám támadótok a megszerzett kardot feldobja a levegőbe, s mikor az fordul egyet a légben, elkapja a markolatnál.
Így, szétvagdosott tenyérrel valódi csodának tűnik, amit csinál. Spriccel belőle a vér több helyütt is - a maszkost ez egyáltalán nem zavarja.
- Ó, hogy rakná beléd Oudakka! - kiált a kapitány.
Tőrével táncba kezd, próbálja fárasztani ellenfelét.
Rar megfogja a karod, s mielőtt még az újabb vesszővel bajlódhatnál a sikátor másik kijárata felé kezd húzni, hátrahagyván az ugrándozó zsoldosparancsnokot és a tántorgó izomtömeget.
Az eső rákezd rendesen, mire kiértek a szűk utcából, már le is mosta a vér javát sebedről.
Rar a sebre tekint.
- ÚÚÚ. Ez fájhatott. Hozzám kegyesebb volt Abbog... Na, ki ebből a lélekvesztőből, ha jól sejtem, még pár perc és jók vagyunk.
Kiérve a sikátorból egy téren találjátok magatokat. Nehéz ilyen körülmények között megállapítani, pontosan hol lehettek, mintha a Ketrec épületét látnád...
Felnézel, hátha tudsz pontosítani.
Átokverte romok, szinte felismerhetetlen minden.
Bárhol bújkálhatnak lövészek, bármerről rátok ronthat egy újabb maszkos. Vagy több.
- Arra - mutat Rar egy magas három épületből álló rom felé.
- A Zárda. Itt húzzuk meg magunkat, amíg a kocsi ide nem ér.
\\ Ügyesség és Állóképesség - próbákat kérnék, a vessző nagyon is akadályoz a haladásban\\
Messze, egy távolabbi utcáról két alak fordul be, csak Rar félmosolyából szűröd le, hogy szövetséges pengéket forgathatnak, de nem tudod biztosan.
Rar legalábbis nem mond semmit. Igyekeztek a Zárda híres - hírhedt vörösesbarna bejárata felé.
\\ A Zárda többezer éven át csak a test gyönyöreit árulta, majd durván ötszáz éve az éppen tulajdonos Klán kísérletet tett a szerencsejátékok népszerűsítésével is. A bejáratot azok vérével festették át évről-évre, akik fizetésképtelenek voltak, vagy tiszeletlenségükkel zavarták a vendégkört.\\
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, reggel
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed
Esemény: A Csomag
Mozdulatod nyomán az áruló bal térdkalácsa szinte kihullik a helyéről, a nyomorult sarokbaszorított állatként nyüszít. Félmondataival a Szállást keresi, de kardja messzire hullott, nem vethet véget önkezével életének.
A vessző okozta fájdalom valóban észhez térít, s kirángat az édes extázisból - ahogy lepillantasz, egyértelmű jelek mutatnak arra, hogy vajákosra lesz szükséged, mégpedig hamarosan.
Iparkodsz, ahogy tudsz, de végülis csak bicegésre telik a szétroncsolt izmoktól. A Csomag pontosan ott van, ahová tetted, ez kissé megnyugtat.
A sikátor gyors találkájában aztán:
*- Nem kívánom, hogy ennél is nagyobb veszélybe kerüljetek miattam. -
- Ugyan - vigyorog a kapitány. - Láttad volna a három héttel ezelőtti mókát. Ez csak kislányos játék ahhoz képest..
* - Nem, nem fogok a nyakatokon lógni. Meghúzom magam valahol amíg értem jönnek. Ha szerencsém van hamar híre megy az esetnek.
- Vyergas... Megkérnélek, ne beszélj. Spórolj az erőddel. Nem azért adtam a nevem a Kontraktushoz, hogy végignézzem, ahogy a Kocsma előtt szednek szét izgatottan remegő, amatőr kezek... - Rar hangja kifejezéstelen, nehéz eldönteni, mi járhat a fejében valójában.
Rar gesztusa komoly előnyt jelent a célzásban, bár amikor útjára bocsátod a mérgezett vesszőt, megcsúszik a kezed.
Mégis talál, konkrétan térdhajlaton kaptad az ismeretlent.
Ez pont elég ahhoz, hogy a kapitány a maszkos pillanatnyi habozását kihasználva több létfontosságú eret is elvágjon - ám támadótok a megszerzett kardot feldobja a levegőbe, s mikor az fordul egyet a légben, elkapja a markolatnál.
Így, szétvagdosott tenyérrel valódi csodának tűnik, amit csinál. Spriccel belőle a vér több helyütt is - a maszkost ez egyáltalán nem zavarja.
- Ó, hogy rakná beléd Oudakka! - kiált a kapitány.
Tőrével táncba kezd, próbálja fárasztani ellenfelét.
Rar megfogja a karod, s mielőtt még az újabb vesszővel bajlódhatnál a sikátor másik kijárata felé kezd húzni, hátrahagyván az ugrándozó zsoldosparancsnokot és a tántorgó izomtömeget.
Az eső rákezd rendesen, mire kiértek a szűk utcából, már le is mosta a vér javát sebedről.
Rar a sebre tekint.
- ÚÚÚ. Ez fájhatott. Hozzám kegyesebb volt Abbog... Na, ki ebből a lélekvesztőből, ha jól sejtem, még pár perc és jók vagyunk.
Kiérve a sikátorból egy téren találjátok magatokat. Nehéz ilyen körülmények között megállapítani, pontosan hol lehettek, mintha a Ketrec épületét látnád...
Felnézel, hátha tudsz pontosítani.
Átokverte romok, szinte felismerhetetlen minden.
Bárhol bújkálhatnak lövészek, bármerről rátok ronthat egy újabb maszkos. Vagy több.
- Arra - mutat Rar egy magas három épületből álló rom felé.
- A Zárda. Itt húzzuk meg magunkat, amíg a kocsi ide nem ér.
\\ Ügyesség és Állóképesség - próbákat kérnék, a vessző nagyon is akadályoz a haladásban\\
Messze, egy távolabbi utcáról két alak fordul be, csak Rar félmosolyából szűröd le, hogy szövetséges pengéket forgathatnak, de nem tudod biztosan.
Rar legalábbis nem mond semmit. Igyekeztek a Zárda híres - hírhedt vörösesbarna bejárata felé.
\\ A Zárda többezer éven át csak a test gyönyöreit árulta, majd durván ötszáz éve az éppen tulajdonos Klán kísérletet tett a szerencsejátékok népszerűsítésével is. A bejáratot azok vérével festették át évről-évre, akik fizetésképtelenek voltak, vagy tiszeletlenségükkel zavarták a vendégkört.\\
Rend és Halál. Ha ezt a két szót megérted, mindent megértesz.
-
Shackallor - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 356
- Csatlakozott: 2008.04.21. 0:22
- Tartózkodási hely: Krán
Re: Rah Gul
Szerző: Shackallor » 2015.03.17. 17:58
Játékos: Vyergas Raquan
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, délelőtt
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed
Esemény: A Csomag
Ezen nincs mit szépíteni - bal lábszárad szétroncsolt izmai feladják a szolgálatot és egy biztosnak vélt lépes közben eldőlsz, mint a zsák.
Rar azonnal melléd ugrik és megpróbál a karodnál fogva felsegíteni, de esőáztatta, nyirkos bőrödön megcsúszik keze.
Visszanyekkensz a hamu - saras utcakő kövekre, szerencsédre ösztönösen tompítod az esést.
Ahogy felkönyökölsz, visszapillantasz a sikátorra, ahonnan érkeztetek.
A félmeztelen maszkos ront ki onnan, bal kezében a kapitány levágott fejét, jobbjában a zsákmányolt kardot lóbálja.
Közben közelebb ér a két fegyveres is - Rar kézjeléből leszűrve immáron egyértelműen szövetségesek.
Pengék villannak, s iramodnak üldözőtök irányába, de nem nézheted tovább a közjátékot, mert a Kocsma tulaja megragad kabátodnál fogva és talpra ránt. Csak a meglepetés ereje tart vissza attól, hogy felszisszenj.
Melletted újabb aranytoll suhan, célját tévesztve.
- Húsz láb. Ennyit kell kibírnod, aztán akár le is ülhetsz. - dünnyögi, majd biztos kézzel támogat a cél felé.
A Zárda kapuja egyre közelebb, s közelebb kerül hozzád. Mintha nem is Te mennél a cél felé - akárha mozdulatlanul állnál, s a kapu közeledne feléd. Megrázod fejed - talán csak a vérveszteség teszi, hogy kicsit torzult valóságtudatod. Nem valószínű, hogy mérgezték volna a vesszőket, mert már láttad volna hatását Raron... Legalábbis ez jelenleg ésszerű érvnek tűnik.
Rar berúgja a Zárda ajtaját és átlódít a bejáraton. Nem finomkodta el...
\\ Újabb Ügyesség - Próba függvénye, hogy elesel - e, vagy megtartod egyensúlyod. Kérlek jelezd, óhajtasz - e bármit tenni utolsó két reagom során, ha nem, megyünk tovább.\\
Időpont: Samambrag havának legvége, utolsó - előtti nap, délelőtt
Helyszín: Rah Gul , Mosolynegyed
Esemény: A Csomag
Ezen nincs mit szépíteni - bal lábszárad szétroncsolt izmai feladják a szolgálatot és egy biztosnak vélt lépes közben eldőlsz, mint a zsák.
Rar azonnal melléd ugrik és megpróbál a karodnál fogva felsegíteni, de esőáztatta, nyirkos bőrödön megcsúszik keze.
Visszanyekkensz a hamu - saras utcakő kövekre, szerencsédre ösztönösen tompítod az esést.
Ahogy felkönyökölsz, visszapillantasz a sikátorra, ahonnan érkeztetek.
A félmeztelen maszkos ront ki onnan, bal kezében a kapitány levágott fejét, jobbjában a zsákmányolt kardot lóbálja.
Közben közelebb ér a két fegyveres is - Rar kézjeléből leszűrve immáron egyértelműen szövetségesek.
Pengék villannak, s iramodnak üldözőtök irányába, de nem nézheted tovább a közjátékot, mert a Kocsma tulaja megragad kabátodnál fogva és talpra ránt. Csak a meglepetés ereje tart vissza attól, hogy felszisszenj.
Melletted újabb aranytoll suhan, célját tévesztve.
- Húsz láb. Ennyit kell kibírnod, aztán akár le is ülhetsz. - dünnyögi, majd biztos kézzel támogat a cél felé.
A Zárda kapuja egyre közelebb, s közelebb kerül hozzád. Mintha nem is Te mennél a cél felé - akárha mozdulatlanul állnál, s a kapu közeledne feléd. Megrázod fejed - talán csak a vérveszteség teszi, hogy kicsit torzult valóságtudatod. Nem valószínű, hogy mérgezték volna a vesszőket, mert már láttad volna hatását Raron... Legalábbis ez jelenleg ésszerű érvnek tűnik.
Rar berúgja a Zárda ajtaját és átlódít a bejáraton. Nem finomkodta el...
\\ Újabb Ügyesség - Próba függvénye, hogy elesel - e, vagy megtartod egyensúlyod. Kérlek jelezd, óhajtasz - e bármit tenni utolsó két reagom során, ha nem, megyünk tovább.\\
Rend és Halál. Ha ezt a két szót megérted, mindent megértesz.
-
Shackallor - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 356
- Csatlakozott: 2008.04.21. 0:22
- Tartózkodási hely: Krán
26 hozzászólás
• Oldal: 1 / 2 • 1, 2
Vissza: 'Yanna Karthinmak: Szabad Tartomány
Ki van itt
Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó