*Lámpással a kezedben az istálló ajtóhoz érsz, kinyitod, majd egy pillanatra visszatekintesz. A három fickó falfehér arccal mered maga elé, miközben térdelnek. Látszik rajtuk, hogy bármit elmondanak, csak szabaduljanak innen. Visszafordulsz, és kilépsz a pajtából. Észre sem veszed, de nem ropog a lábad alatt a hó. Már beleégett a lopakodás az idegeidbe, automatikusan óvatosan lépkedsz. Egy pillanatra megállsz, és az út felé tekintesz, de nem jönnek még testvéredi, így folytatod utadat a házhoz.
Belépve rajta Saginor várakozik. Biccentesz felé, majd pár dolgot elmondasz, amit fontosnak vélsz. Látszik a fivéreden, hogy egyáltalán nem tetszik neki a dolgok alakulása. A fejét csóválja, majd átveszi tőled a felé nyújtott lámpát. Halkan csukódik az ajtó, és még pár lélegzetvételnyi ideig hallod a hó ropogását. Leülsz a kandallóhoz, és azon gondolkozol, hogy miért haragszanak apádra az istenek. Mit tett, amiért ezt kell elszenvednie?
Még a házban
Una megragadod az ájult lábát, és úgy húzod ki a házból. Saginor, felegyenesedsz, és egy szót suttogsz a levegőbe, mire a kis szikrányi mágia kiáramlik belőled, és még a bőröd is libabőrős lesz az érzéstől. Nagy levegőt veszel, majd elgondolkozva nézel a sötétben eltűnő testvéredre, és áldozatodra.
Az istállóban
Csendben állsz egy hántolatlan faoszlop mögött. A három alak bólogat, mikor elmagyarázod, hogy mit tehetnek, és mit nem ajánlott. Majd hideg szél süvít be, ahogy Saginor megérkezik egy lámpással a kezében. A három alak csendben térdelnek a helyükön, és remegve várják ítéletüket. Látod, hogy testvéred szisztematikusan előkészül a vallatásra. Érdekesebbnél érdekesebb eszközök kerülnek elő. A banditák mikor meglátják a fura, éles tárgyakat, még jobban elkezdenek remegni, és látszik rajtuk, hogy csak egy pici kell, hogy ájultan essenek össze.
- Miért jöttetek ide?
*Remegő hangon mesélik, hogy csak pénzt akartak lopni, és senkit nem akartak bántani. Az egyikőjük még el is sírja magát.
- Ki küldött vagy kinek az ötlete volt?
*Szinte egyszerre mutatnak a szalmán fekvő ájultra. És mind ugyan azt hajkurássza, hogy csak is az ő ötlete volt.
-Tudtok arról, hogy valaki mástól kapta-e az ötletet?
*Rémülten néznek egymásra. Nem kell nagy tudás hozzá, hogy látni lehessen, félnek, hogy nem igazán tudnak erre választ adni. Fogalmuk sincs róla.
-Láttátok-e különös alakokkal találkozni?
*Remegve szabadkoznak, hogy nem tartoznak egy bandába, ez egyszeri akció volt. Nem tudják kivel találkozgatott. Látszik rajtuk, hogy mindent el akarnak mondani, és nagyon félnek, hogy nem kielégítőek a válaszaik.
- Mit terveztetek tenni az itt talált emberekkel?
*Riadtan vágnak egymás szavaiba, ahogy megesküsznek mindenre ami szent, hogy nem akartak senkit bántani.
-Ki ez az ember? Honnan került közétek? Mióta van veletek? Mit tudtok róla?
*Ő Wik, egy igazi őrült. Igazából egyik sem akart vele tartani, de mindenki tudja jól, ha akárki is ellent mond neki, azt nagyon csúnyán helyben hagyja, vagy akár meg is öli. Egy este az ivóban jött oda hozzájuk. Kérdés nélkül leült közéjük, és elmondta, hogy egy könnyű munkát ajánl, jó pénzzel. Nem is akartak ellent mondani, és a könnyű pénz is jól jön, ezért társultak. Előtte nem csináltak együtt balhékat. Túlőrült a fazon. Nem egyszer látták, ahogy kóbor kutyákat csonkított meg, miközben azok még éltek. Sőt, csak is úgy élvezte, ha látta szenvedni őket. Ám hála az égnek nem sokszor járt a városban.
*Csendben hallgatjátok végig, ahogy részletesen elmesélik, miképpen ecsetelte az itteniek kivégzését. Elmondásuk szerint szinte lázba jött, ahogy elképzelte mit fognak szenvedni azok, ki oly szerencsétlenek, hogy itt vannak. Örültök, hogy itt voltatok, és hogy elkaptátok ezt a férget.
PM: Hugilee, Kieron