Sool Testvér kalandjai

[Kiaan Hargun]

SOOL


< Szeretem ezt a transz - szerű állapotot, mert visszahozza a tudatom mélyére temetett képeket. >


Amikor végzett, az összesítő jegyzetpergament hengerré gördíti és tárolóba teszi.
Félretesz magának egy egész és egy felekre tört ezüstkoronát, valamint tíz rézkoronát és három kis papírost néhány széndarabbal.
Gyorsan öltözik, Zaida kicsit felforgatta jól rendezett gondolatait.

< Régen nem léptem kapcsolatba már senkivel az Átkelés előttről, az Árny viszont nagyon is elérhető távolságon belül van. Hogy nézhet most ki? Sok idő és kaland kell ahhoz, hogy valakit a bajtársadnak nevezz, föleg Mocsokföldön. >

Próbálja felidézni az arcát. A hajszínét. A hangját. A bőre valódi színét. Bármilyen közös emléket, ami közelebb hozhatja.
Közben persze a Szamár felé halad. Hamarabb szándékozik érkezni, mint a megbeszélt időpont.
Belépve ismét rákacsint a serhordó leányra, majd hamar az emeleti ivó legeldugottabb asztala felé veszi az irányt, ahonnan azért viszonylag jól rálát a helyre. Nem vágyik most a földszint zajos bizsergésére - viszonylagos nyugalomban próbálja kihalászni emlékei kútjából az Árnyat.

< Lássuk csak. Kislányból nő... Nem sok ilyet lát az ember a Szegénynegyedben... Itt viszont annál inkább. >

Kér egy gyertyát a pultostól. Helyet foglalva azonnal rajzolni kezd. Zaida vonásait próbálja papírra karistolni - elképzelve, hogy most hogyan nézhet ki.
Néha felnéz, Guv arcát keresi. Amíg nem érkezik meg, rajzol.


< Még el sem kezdődött a kiszabott idő, s máris milyen közelinek tűnik Hassab világa. Talán valóban elérkezett az idő, hogy bizonyíthassak a Testvéreknek. >

[Dorio Racchini]

Miközben rajzolsz, egyszer csak feltűnik Guv széles, mosolygós arca, ahogy feléd közeledik.

- Ez ki ez? - kérdezi tőled, mikor lehuppan veled szemben.

//Off: Itt majd kérlek, döntsd el, hogy mennyi mindenről számolsz be Guv-nak//

Mikor befejezed a rajzolást, Guv elkéri tőled a papírost, magaféle fordítja.

- Az a fura, hogy ismerős az arca. A külleme eléggé hasonlít a sivatagjárókra… - kicsit habozik, majd folytatja – Hmm, és mintha az ő területükön láttam volna, mostanság… Meg is van, hol.

Ezután Guv beszámol neked, egy nemrégiben felkapaszkodott dzsad kufárról, aki egy új harci kábítószer piacra dobásával gazdagodott meg. Állítólag Ibarából, egy különös és veszélyes alkímiai folyamaton keresztül előállított, képességnövelő, moráljavító és pörgető szert hozott a köztudatba. Az újgazdag kereskedő, leleményes, ravasz és nagyon eszes. Különböző helyekről, de származásukat tekintve csakis dzsad fejvadászokkal vetette magát körül. Ők a saját személyi testőrsége, akik a nap 24 órájában körül veszik őt. Ebben a csapatban vélte felfedezni Zaidát Guv. Igaz az arcát csak egyszer és rövid időre látta, de a folyamatos fejkendő megléte és a vonások, amiket leírt neked, mint rá „jellemzőek”.
Miközben beszélgettek, az egyik csinos, de már-már túlságosan fehér bőrű felszolgálóleány - kit Lea néven ismersz - hoz nektek egy kancsó bort és egy kancsó vizet, 3 pohár társaságában.

- Parancsoljatok fiúk! – mosolyog rátok, majd távozik.

- Merészeltem neked is kérni poharat Sool – kacsint Guv, miközben az egyiket eléd, a másikat maga elé, a harmadikat maga mellé helyezi, és azonnal lecsap a boros kancsóra, majd a kitöltött fehéret felvizezi.
A három pohárból kérdés nélkül tudsz következtetni, hogy lesz még társaságotok. Guv észreveszi a pillantásod.

- Elvileg már itt kellene lennie. Mármint a besurranónak. Piszkosul fiatal, de precíz és ügyes. Legalábbis így halottam.

[Kiaan Hargun]

SOOL

Guvot ismét legmélyebb baráti mosolyával fogadja.

- Testvér. Üdv újra. - biccent az összekötőre.

- Ah, csupán árnyék a múltból. Hirtelen kedvet kaptam a társaságára. Keménynek tűnik, mi? Keményebb, mint hinnéd. - kacsint Guv széles arcába. Igyekszik megállni, hogy Zaida szénszemeit bámulja.

\\ OFF: Egyelőre csak felderítést tervez a besurranóval, nem szándékozik tudtára adni a részleteket. Ha esetleg valami balul sülne el...\\

Érdeklődve figyeli a sztorit, fejébe vés minden elhanyagolhatónak tűnő részletet is.

- Neve is van a kufárnak, vagy névtelenül árul sátrakból? - kérdi, mikor Guv hangsúlya engedi, hogy közbevághasson.


< Nos, Zaidát meglehetősen közel sodorták hozzám a körülmények. Sorsom kísértése lenne, ha nem próbálnék meg minél hamarabb beszélni vele. Bár a kép valószínűleg, javításra szorul. Nem maradhatott meg ilyen keménynek az arca. >

Lea gyorsan kizökkenti persze, meglepődve bámulja a boroskancsót.

< Üdv Néked, kyrek hagyatéka, bort hordó leány! Milyen irónikus... Mindenesetre nem szeretnék az öreg csapdába esni már az elején. A borgőzös éjszakákon szőtt tervek hamar fejfájos nem megvalósult tervekké válnak időnként. Guv igyon csak, szereti a töltést, nem titok. >


- Lea... - áll fel kicsit a székről, s húzza magázhoz, hogy a fülébe súghasson. Közben három rézkoronát csúsztat a lány kezébe. Finom mozdulatokkal operál, nem célja a lányt elijeszteni.

- Ne hagyd kérlek, hogy az új vendégünket hamar leitassa a barátom. Köszönöm...

- Köszönöm a poharat. Most csak vizet iszom. Kérlek ne vedd sértésnek. Egyszerűen nem kívánom. - fordul az összekötőhöz.

Körbenéz a helyen, felméri a környező társaságokat. Valószínűleg sok időt fog a későbbiekben eltölteni a Szamárban, jó tudni, hogy kik mozognak körülötte.

- Remélem is, hogy az, különben az istene poklán szedegetheti a seggéből a dzsad pengéket egy örökkévalóságon át! Társaságomban, persze. - neveti el magát.

< Remek, "piszkosul fiatal". Nem tudok még róla semmit, de azonnal késik.

Precíz, mint a halál.>

[Dorio Racchini]

//Off: Rajtatok kívül nincs senki az emeleten jelenleg. A kufár neve pedig Muszat akr-Haib//

* - Ne hagyd kérlek, hogy az új vendégünket hamar leitassa a barátom. Köszönöm...*

Mikor Lea fülébe súgsz, oldalról látod, hogy Guv kissé rátok sandít, de nem vélsz felfedezni semmit az arcán, és hamar vissza is tekint a papírosra.

- Oh! - Lea kissé megilletődik elsőre, lesüti szemét, picit el is pirul, majd csillogó sötétkék szemét ismét rád emeli, közben félénken mosolyog – Megoldjuk Sool! És erre nem lesz szükség.

Közben a pénztartó kezét óvatosan a Guv-tól távolabbi oldalad felé közelíti, és lágyan visszapergeti neked a pénzérméket. Finom kezével meg is érinti karod, majd kecsesen távozik.

* - Köszönöm a poharat. Most csak vizet iszom. Kérlek ne vedd sértésnek. Egyszerűen nem kívánom.*

- Rendben Testvér! Megértem. Gondoltam kissé izgulsz, azért, gondoltam… Tudod – mintha zavarba jött volna, így inkább gyorsan folytatja. - Elvileg már itt kellene lennie. Mármint a besurranónak. Piszkosul fiatal, de precíz és ügyes. Legalábbis így halottam.

Szinte zárszóra pillantasz meg a lépcsőfordulóban egy fekete incognóban egy alacsony vékony alakot, aki felétek veszi az irányt. Csuklyája a fején és az arcát is kendő rejti. Csak sötét szemeit látod, amik furán élesek. Guv is követi tekinteted, madj amikor megpillantja az alakot, gyorsan felpattan.

- És itt is van, az emlegetett emberünk. Hát szervusz Orca, ülj ide mellém – mutat a maga mellett lévő székre, közben feléd fordul – Sool, ő itt Orca, a besurranónk.

Mielőtt megtudnál szólalni és üdvözölni az új jövevényt, egy pillanatra torkodon fagy a szó, amikor a besurranó szinte egy mozdulattal, hátraveti csuklyáját és leszedi kendőjét az arca elől.

Orca szinte még gyermek, nagyjából 15 évesnek saccolod. Halovány bőre, pisze orra van, és egy rakoncátlan mosoly húzódik a szája szegletében.

- Sool, nagyon örülök! – megrázza vállig érő gesztenyebarna haját és feléd nyújtja kezét – Guv más mesélt rólad, és hogy miben tudnék neked segíteni.

A hangjából is érződik a kora, de erős magabiztosság sugárzik belőle, ez némileg megnyugtat. Nem gondolnád, hogy hagynának egy tehetségtelen betörőt ilyen hamar a klán neve alatt tevékenykedni.

[Kiaan Hargun]

SOOL

\\ OFF: Orca is Szürke...? Ha nem egyértelmű, akkor Sool nem viszi el a Körbe.\\



< akr - Haib, olyan ismerősen cseng.. Hm. Talán gyakori. >

- Síma vagyok, mint egy vödörnyi vaj, Testvérem. Szerintem ti jobban izgultok, mint én. - mosolyog Guvra.

<Hátha betalál>

És meglátja a gyereket.

<Beatalált. Egyetlen aggályom a kora, remélem hogy fegyelmezett. >

A bemutatkozás enyhít a gyanún. A rakoncátlan mosoly is rémlik valahonnan...
Lopva körbenéz azért mégegyszer, hogy biztosan hatszemközt legyenek.

- Orca. Részemről az öröm.

Próbálja kielemezni a fiú arcmozdulatait, vajon mi járhat a fejében.

< Istenek, ha tényleg tudnátok mi jár egy gyermek fejében...>

- Vajon mit mesélt rólam az öreg Guv? Csupa jót, hm? Nos, ami a ma estét illeti, lekötném figyelmed. - lapogatja a gyerek hátát. Tölt neki a vízből. Guvnak a borból, ha szükséges.

- Ah, Guv. Tényleg kellenének a dzsad ruhák majd. Kérlek ne feledd. Minél előkelőbb, annál jobb. - Néhány csilivili láncot sem vetnék meg. Figyelnünk kell a részletekre, ha toroni komédia módján az arcába üvöltjük hazugságainkat.

Belekortyol a vízbe.

- Cseverészhetünk is , ha gondoljátok, de részemről indulhatunk is. Ha jól sejtem Guv Testvér most belemarkol a boroskancsóba és sok szerencsét kívánva integeti az istenekhozzátokat.

< Minél kevesebbet tudsz Testvérem, annál jobb.>

Kivár, hátha Guv valóban így tesz. Ha nem, tiszteletteljesen várja, hogy véget érjen a beszélgetés. Ekkor csak kint kezd el Orcával igazán beszélgetni.

- Gyere, Orca. Szeretném kikérni a véleményed erről - arról. Dzsad építészet, ilyenek. - vigyorog a gyerekre.

Amikor már csak ketten maradtak, kilépve a Szamárból beizzítja pipáját.

- Honnan való vagy? Ma estére remélem, nem terveztél semmit. Úgy remélem, meglátogatunk egy módosabb személyt. Ismerősek a Kereskedőnegyed utcái? Mert oda megyünk. Ma csak felderítünk, ilyenkor van a legtöbb szolgáló és őr a rezidencián. De előtte még ugorjunk haza. Csak pár utca és komolyan szeretnék kérdezni valamit.

[Dorio Racchini]

//Off: Nem gondolnád, hogy hagynának egy tehetségtelen betörőt ilyen hamar a klán neve alatt tevékenykedni.- Igen ő is Szürke//

- Csupa jót, bezony! – mosolyog rád továbbra is – Mesélt a tehetségedről, és kicsit az utadról. Persze, kössed csak.

Vizet örömmel fogadja, Guv viszont visszautasítja a bort. Amikor megemlíted a ruhákat, elkezd bólogatni.

- Igen-igen Sool! Azok is megvannak már. Itt lenn a pincében van minden, három-négy ember simán be tudna öltözni. Lesznek hamis láncok és gyűrűk is. Viszont arra figyelj, hogy nehogy elkezdjék közvetlen közelről vizslatni. Ezeknek a vérében van az arany és az ékszer. Ma már kelleni fognak? Vagy csak így néztek ott körül? Mondjuk, lehet nem segítene sokat, ha Orca is ott lenne. Ne nézz így rám kölyök! – mordul rá picit Orcára, amikor az gúnyos arccal rásandít.

- És miért is Guv? – kérdezi tőle Orca

- Sok múlhat akár ezen is. Túl fiatal vagy te egy Kereskedőnegyedbeli fogadóhoz és sajnos mégcsak nem is nézel úgy ki mint egy inas, vagy szolga, vagy fegyverhordozó, és hát Sool, te sem felkapaszkodott újgazdag művészre hajazol, akinek inasa lenne – mosolyog rátok.

*- Cseverészhetünk is , ha gondoljátok, de részemről indulhatunk is. Ha jól sejtem Guv Testvér most belemarkol a boroskancsóba és sok szerencsét kívánva integeti az istenekhozzátokat.*

- Menjetek csak, Orcának lassan ágyban a helye – felnevet, és hátba veregeti az említettet, aki először szúrósan mered Guvra, majd neki is mosolyra húzódik a szája.

- Mész te Guv, a…

*****

Mikor kiléptek a Szamárból, Orca automatikusan fejébe húzza a csuklyáját, és már húzná elő a kendőt, amikor szinte észbe kap, és visszagyűri a zsebébe.

*- Honnan való vagy? Ma estére remélem, nem terveztél semmit. Úgy remélem, meglátogatunk egy módosabb személyt. Ismerősek a Kereskedőnegyed utcái? Mert oda megyünk. Ma csak felderítünk, ilyenkor van a legtöbb szolgáló és őr a rezidencián. De előtte még ugorjunk haza. Csak pár utca és komolyan szeretnék kérdezni valamit.*

Még a sötétben is jól kivehető, hogy megcsillan a szeme az utolsó mondatod után. Kissé beleharap az ajkába úgy nézi, ahogy beizzítod a pipádat. Majd lassú gépies mozdulattal belenyúl a köpenyzsebébe és egy kis csomagot vesz elő, ami televan valami vörös dohánylevéllel, így a sötétben nem egyértelmű a színe. Egyet kivesz és elkezdi rágcsálni. Elindulsz és Orca szorosan melléd lép és felveszi a ritmusod. Egy darabig csak a levelet csócsálja, majd köp egyet.

- Nem igazán emlékszem a gyermekkoromra, az első emlékeim is arról vannak, hogy folyamatosan vernek és… Vagyis… Mindegy – lesüti a szemét, látod rajta, hogy kifejezetten fájdalmas emlékek tolulnak elő benne – A szegénynegyed szülötte vagyok, hamar rájöttem, hogy miképpen tarthatom fenn magam.

Kis szünetet tart, tovább rágcsál, majd megint kiköp.

- De, ha rád nézek, akkor rólad sem épp más jutna eszembe. Akiket egyszer is megérintett a Szegénynegyed, mindig magán viseli azt.

Itt kicsit beszélgettek a Szegénynegyed pokláról, a srác korához képest értelmesnek tűnik, és hamar rájössz, hogy jártas színészkedésben, és jól tudja álcázni az érzéseit.

//Off: Kérnék a kockadobálóba egy Asztrál próbát//

- 11 éves koromra már túl voltam a tizedik betörésemen, amikor végre elég bátorságom és pénzem lett, hogy megszökjek. Egy szekéren szöktem át, ami meg sem állt innen pár utcára – és tőletek jobbra irányba emeli kezét – Egy darabig csak tolvajkodtam, amíg nem ismertem meg eléggé a negyedet.

Itt elmeséli a további egy-két évét tömören. Amikor is végre felvételt nyer a Szürkecsuklyások közé, akik egy helyi alvilági mészáros kezei közül kaparintották meg a tehetséges srácot. A következő években főleg a Fogadó, de egy-két kivételes esetben a Kereskedőnegyedben tevékenykedett. Tavaly ellőttig párban dolgozott egy idősebb sráccal, de az egyik betörésük során a másik srácot, szó szerint agyonverték, Orca azóta egyedül dolgozik. Lassan megérkeztek a Körhöz, ahol teljes sötétség honol, ebből arra következtetsz, hogy teljesen egyedül vagytok. Bevezeted az előtérbe Orcát, majd gyertyát gyújtasz. Orca körbe néz, és rögtön kiszúrja a kiállított képeid. A hozzá legközelebbihez lép és tanulmányozni kezdi.

- Guv-nak igaza volt, tényleg nagyon tehetséges vagy – nem néz rád, de látod újra megjelenni a szája szegletében a kis szemtelen félmosolyt.

[Kiaan Hargun]

SOOL





- Elvinnék már most néhányat, ha nem gond. - néz Guv szemébe. - Bár nem hiszem, hogy ma éjjel hasznukat vennénk...

Kerít egy vászonzsákot, vagy bármit, amiben feltűnésmentesen haza tudja vinni a ruhákat.
Ha a tompán csillanó gyűrűkből és láncokból is talál Guv kezében, nem habozik hozzácsapni a ruhákhoz.

< Otthon még át kell néznem egyesével őket, valamilyen módon valószínűleg többet is kihozhatunk az alapdarabokból >

Odakint, a kendős jelenet szemtanújaként elvigyorodik. Szó nélkül hagyja az esetet. Kezdi sejteni, mi járhat a fejében.

- Hé. Amíg velem melózol, ne köpködj, Testvér. Nem helyénvaló. A boszorkányok meg is átkozhatnak a saját köpeteddel, tudtad...?

< Ha az árnyak közt jársz, jobb, ha nem hagysz nyomokat magad után, Te fiú!>


Amikor a Szegénynegyed dolgairól esik szó:

- Ezt hányta oda nekünk a sors, elég kemény az élet arrafelé. De mi keményebbek vagyunk, Orca. Ha azt az átkot túlélted, gyakorlatilag bármit túlélsz... Ha rutinosan harapod a zárakat, gondolom ismerős a háztetők világa is.

< Nem is tűnsz nehéznek...>


A Kör előtt kiüti a parazsat a pipából.


< Barvol elment szórakozni a Testvérekkel, nem hinném, hogy alszik. >


Betérve a ledobja a földre zsákot, a pipát az asztalra teszi.

- Ismerős az a név, hogy Muszat akr-Haib?

< Csak feldobom, ha nem, nem>




°-- Guv-nak igaza volt, tényleg nagyon tehetséges vagy

- Kösz, Orca. Tudod... azok a képek lószart sem érnek egyelőre. Egy egzotikus szőrös micsoda pár utcányira többet ér, mint bármelyik kép ezek közül. De azért kösz.
Nézz körbe.

Felfelé irányuló mutatóujja körkörös mozgásával jelzi, hogy az emeleten is , nyugodtan.

- Tudni szeretném, milyen kerékre forog az agyad. Nézz szét a Körben és mondd meg, hol van gyenge pont. Te be tudnál sussanni ide semmi perc alatt, nemdebár? Pár rács, meg ablak nem akadály.
Ha van ötleted, hallgatlak. Ha ragad a kezed, kibelezlek - kacsint rá.

< Dehát miért is ne állnád a bizalompróbát, Te fiú.>

Közben átnézi a szerzeményeket a zsákból. Amennyiben talál megfelelő ruhát, nem lesz rest dzsad jellegekkel felvértezni magát. Nem viszi túlzásba persze, csak vegyülni akar.
Ha a fiú fent is körbenéz és hallótávolságon belül sejti, így szól hozzá :


- A Kereskedőnegyedben ma két célpontunk van. Az egyik Hassab al Khab rezidenciája. Itt állította ki a festményt, amit meg kell rongálnunk. Ezt valószínűleg nap közben fogjuk megtenni. Csak épphogy karistolunk, Orca. Ezt vésd az eszedbe. Ha bererakod a kést, az nem jó. Csak karcolunk, semmi több.

Közben két papírost keres, melyek közül egyet gyorsan lekezel, hogy az sárgássá váljon. Fújja egy kicsit, hogy megszáradjon. Tollat, tintát kerít.

- Szóval ismered a környéket. Akkor valószínűleg nem lesz nehéz találni egy szobát, ahonnan rálátunk a rezidenciára. Kezdetnek. Amikor biztosak vagyunk a dolgunkban, akár körbe is járhatjuk, de addig nem. Biztosra megyünk, tiszta?

Kicsit koncentrál, elharapja a kérdés végét. A kezeletlen papírosra sivatagi betűket vázol, díszesen.

-A másik Hassab ivója. Itt saját magad álcája leszel és messziről, reményeim szerint a szemek elől elrejtőzve követsz. Az ivóba ne térj be. Csak mérd fel. Nagy színjátékot tervezünk ott előadni, jól jöhet bármilyen apróság. Próbálom bemérni a tulaj jellemét, hogy a közelébe férkőzhessek.

Ha a vázlatolással elégedett és biztos a dolgában, áttér a kezelt papírra. Ha a fiú visszatérne közben, néhány percig csendet kér és a munkára fókuszál.





MEGHÍVÓ


A Nagy Isten akaratából Muszat akr-Haib meghívja Önt, hogy írnoki tudásával segítse munkánkat.
Kérjük, mihamarabb jelentkezzék.





Szépen, dzsad módra cifrázza a levél szélét mindkét oldalon. Kész. A célnak talán megfelel... Félreteszi, hadd száradjon.
Tekintetével átfésüli a polcokat. Gyorsan átfutja a régi jegyzeteit, ha talál dzsad általános témájú kéziratot, táskájába süllyeszti.
Az alapfelszerelést szintén. Két fél és két egész ezüstkoronát, valamint húsz rézpénzt tesz a tarsolyba.

< Írnoknak álcázott írnok vagyok. >



\\ OFF: Tudok a közelben kocsisszolgálatról? Vagy gyors utazási lehetőségről? \\

[Dorio Racchini]

//Off: Erion (az én elképzelésem szerint) majd minden negyedében – ez mindig attól függ, hogy az adott rész mennyire felkapott - a főbb tereken folyamatosan, időponttól függetlenül, elérhető valamiféle utazási eszköz, időtől függetlenül – vagy leintve. Ezek fajtája természetesen az adott hely – illetve személy – gazdasági adottságaitól is függ. Riksa, gyaloghintó, lovas hintó, rugós kocsi esetleg szekérkocsi//

*****

*- Elvinnék már most néhányat, ha nem gond. - néz Guv szemébe.- Bár nem hiszem, hogy ma éjjel hasznukat vennénk...*

- Ahogy gondolod testvér, gyere velem, akkor! Orca, itt várj! – mondja neked, és az ivóban állva, a pincébe vezető lépcsú felé invitál téged.

Lent egy kisebb kövezett szobában, ahol csak pár láda és üres hordó található, egy asztalon színkavalkádban úszó ruhakupacot, továbbá mellette jó pár láncot, nyakpántot, gyűrűt, álfülbevalót és karperecet fedezel fel.

- Ami tetszik Sool! – mutat feléjük Guv – Hozok egy zsákot! Elviszed most az összeset?

*****

- Muszat akr-Haib? – vonja fel szemöldökét Orca – Nem. Sajnálom. Ő is kapcsolódik a feladathoz?

*****

*- Kösz, Orca. Tudod... azok a képek lószart sem érnek egyelőre. Egy egzotikus szőrös micsoda pár utcányira többet ér, mint bármelyik kép ezek közül. De azért kösz.
Nézz körbe. *

Jót nevet a felvetéseden, majd ravaszkás mosollyal hozzáteszi.

- A szőrös micsoda alatt nem tudom, mire gondoltál, csak képzelem – majd szinte az orra alatt folytatja – Vagyis csak szeretném képzelni…

Végig nézi a képeket, amiket lenn kiállítottál, kettőnél elismerően bólint.

*Felfelé irányuló mutatóujja körkörös mozgásával jelzi, hogy az emeleten is, nyugodtan.

- Tudni szeretném, milyen kerékre forog az agyad. Nézz szét a Körben és mondd meg, hol van gyenge pont. Te be tudnál sussanni ide semmi perc alatt, nemdebár? Pár rács, meg ablak nem akadály. Ha van ötleted, hallgatlak. Ha ragad a kezed, kibelezlek - kacsint rá.*

Felhorkant és elindul felfelé a kacskaringós lépcsőn.

- Úgy nézek ki, mint akinek szüksége lenne rá?! Kedves tőled… - lassan felér, egy ideig csak az emelet halkan surranó cipőjének a neszezését hallod, és már-már azt hiszed, hogy válaszolni sem akar – Ha nem számítjuk, hogy a környék majdnem alkalmatlanná teszi a betörést? – a kérdést szinte csak magának teszi fel, mert gyorsan folytatja – Az ajtó gyenge pont, de iszonyat jó helyen van, mindenhonnan rálátni, így még véletlenül sem ott.

Továbbá is hallod, hogy merre halad. Ezt furcsának is véled, de tudod – vagyis gondolod – hogy munka közben nem így mozog.

//Off: A Kör leírásából nem jött le sok információ, így a kirakott képből fogok kiindulni//

Közben elkezdesz kipakolni az egyik szabad pultra. Furcsa színű ruhák kerülnek elő a zsákból, de végig gondolva, nem az Örömnegyedbeli dzsadok között szeretnétek elvegyülni. A kufárok tudnak így öltözni, és ezzel még ki se fogtok lógni. Emáme, disdása, kaftán, incogno, theub, ingruha, buggyos nadrág, csicsás derékszíj, két pár papucs és még egy csúcsos rövid szárú csizma is előkerül.
Mesteri értékbecslőként már a Szürke Szamárban feltűnt az ékszerek silány mivolta, de így hogy jobban megforgatod a kezeidben, még jobban lelombozódsz. Bár tudod, hogy még a dzsadok között is párját ritkítja az érzéked a csecsebecsékhez, így nem aggódsz, hogy amit választasz, az majd megfelel a célnak.

//Off: Majd írd össze, hogy miben kívánsz megjelenni, illetve milyen ékszerekkel díszíted magad, ez még fontos lehet később//

Miközben pakolsz, egyszercsak ajtónyikorgást hallasz fentről. Pedig biztos vagy benne, hogy bezártad a szobád ajtaját. Mielőtt elindulnál felfelé, Orca arca jelenik meg a lépcsőfordulóban.

- Szép a szobád Sool! – mosolyog rád – Nyugi visszazártam és tudom, hogy ez erős volt, de ha már próba, akkor legyen próba – kacsint feléd és látod, ahogy visszasüllyeszti zsebébe a tolvajkulcsát, ahogy elindul lefelé.

- Nincs miért izgulnod, jó a hely kialakítása, a tűzlépcsőt sem lehet használni, a bejárati ajtót sem, és kevesen tudnak felmászni a kerek ablakokhoz, és azokon is ugye rácsok vannak. Pedig – itt felemeli mutatóujját, hogy kihangsúlyozza mondandóját - azok teteje nem fúródik a falba, és a felső ablaktok lefelé nyílik, így ott van a leggyengébb pont.

*- A Kereskedőnegyedben ma két célpontunk van. Az egyik Hassab al Khab rezidenciája. Itt állította ki a festményt, amit meg kell rongálnunk. Ezt valószínűleg nap közben fogjuk megtenni. Csak épphogy karistolunk, Orca. Ezt vésd az eszedbe. Ha bererakod a kést, az nem jó. Csak karcolunk, semmi több.

Közben két papírost keres, melyek közül egyet gyorsan lekezel, hogy az sárgássá váljon. Fújja egy kicsit, hogy megszáradjon. Tollat, tintát kerít.*

Miközben tevékenykedsz, Orca feléd fordul – Szerintem, jobb lenne, ha én csak bejutnék és a többi a te dolgod lennel. Nem bocsátanám meg magamnak, ha itt vétenék hibát.

*- Szóval ismered a környéket. Akkor valószínűleg nem lesz nehéz találni egy szobát, ahonnan rálátunk a rezidenciára. Kezdetnek. Amikor biztosak vagyunk a dolgunkban, akár körbe is járhatjuk, de addig nem. Biztosra megyünk, tiszta?*

- Tiszta!

Miközben írod a vázlatot, érzed hogy Orca, kissé föléd hajol, majd miután megírtad azt, és elkezdenéd a kezelt papírt, Orca közbe szól.

- Nem akarok beleszólni, de a dzsadok nem Galradzsában hisznek a legtöbben?


A Szamárhoz közel tudsz egy kisebb teret, ahol több kocsma, fogadó és bordély található, ott találtok majd bőven riksát.

[Dorio Racchini]

- És amúgy mi lenne az a komolyabb kérdés, Sool? - kérdezi kissé nehézkesen Orca, még mielőtt elindultok.

[Kiaan Hargun]

SOOL




* - – Nem. Sajnálom. Ő is kapcsolódik a feladathoz?

- Nem, nem lesz dolgunk Muszattal. Feledd is el.


Elméjébe idézi a sivatagi sztereotípiákat, próbál ízlésesen választani. Nem keményvonalas dzsadnak szeretne tűnni, inkább valakinek, aki nagyonis otthonosan mozog a köreikben.

< Mivel a későbbiekben számítok Hassab jelenlétére a könyéken, még álnév felvételét sem kockáztatnám meg. Nagyon észnél kell most lenni - minden apró hibás lépés, vagy hazugság visszaüthet a jövőben.>

Nadrág, derékszíj, csizma...

Másik halomba rendezi a kiválasztott darabokat.

< Orcát is át kell kissé formálnom...>

Ingruha, enáme...

< Az enáméhoz általában párosul az ibarai fejkendő, ami takarja a fejet és az arcot. Így a kutyának nem tűnik majd fel a kölök vigyori feje. >

Szétszedi az ékszereket, minőségi sorrendbe rendez.
Gyűrű.

<Csak kettő kell, Orcának sem árt valami a kezére. Neki csak egy.>

Láncot kanyarít át a nyakán. Egy kisebb darabot félretesz újdonsült ismerősének is.

< Semmiképpen sem lehet vastag, nem rongyot rázni megyünk. Hanyagolom a fülbevalókat, a nyakpántokat.>

Póbálgatja a karpereceket.

< Nem. olcsó. széles. túl előkelő.>

Végül csak egy egyszerű ezüstdísz mellett dönt, majd magára kapja a kiválasztott ruhákat is gyorsan.
Tükör előtt próbál.
Amikor a fiú visszatér és konklúziót von le, finoman bólint.

- Jó meglátások. Okos gyerek vagy. Merész és pimasz. Pontosan Rád van szükségem.
Próbáld fel ezeket - hajítja neki a kiválasztott darabokat.

- Beszéled valamennyire a dzsadot, gondolom... Valószínűleg meg sem kell szólalnod, de a lényeg, hogy ne mutasd nekik a kölyökképed. A földet nézd.

< Legszorultabb magyarázkodásunkban a fiamnak mondalak majd. De erre úgysem kerül sor>

* – Szerintem, jobb lenne, ha én csak bejutnék és a többi a te dolgod lennel. Nem bocsátanám meg magamnak, ha itt vétenék hibát.

- Persze, így is lesz. A jövő azonban igen képlékeny,akármi megtörténhet. Azt akarom, hogy pontosan tudd a fontos részleteket.

< Már amennyit feltétlenül tudnod kell. >

* - Nem akarok beleszólni, de a dzsadok nem Galradzsában hisznek a legtöbben?

Megáll a keze.

- Galradzsa a Nagy Isten, Te dinkafejű. - néz kifejezéstelen arccal Orcára.

- Habár igazad van, helyesebb a teljes egyértelműség.

Galradzsa írott formáját is vázolja és a kezelt papírosra már Orca tanácsa kerül.

< Tényleg hasznos gyerek vagy. Szinte látom, ahogy a nagy agyad feszíti belülről a koponyádat >

* - - És amúgy mi lenne az a komolyabb kérdés, Sool?

- Ah. Ha ezzel a melóval megvagyunk, több ponton is szükségem lesz valakire, akiben megbízhatok és friss, ropogós hírekkel lát majd el.
Nevekkel.
Címekkel.
Gyors kezekkel, amikor zár van utunkban.
Tetszik a kobakod és Rád gondoltam. Persze, csak ha nincs ellenedre és jól sül el minden a mostani közös kis munkánkban. Nyilván nem ingyen kérném, gondolkozz csak el rajta.

Nos, ha minden rendben, irány az éjszakai forgatag. Középárasnak tűnő kocsit - kocsist kutat szemeivel.

[Dorio Racchini]

Sobira Homokja

Hassab fogadója a Kereskedőnegyed északi, módosabb részén helyezkedik el, 5-6 utcára az Erioni Hercegi Bankház-tól. Itt az telkek kicsik és nagyon sűrűn vannak kiosztva, így az épületek felfelé törekednek, elég magas tömbök feszülnek egymásnak. A Sobira Homokja is két lakóépülettömb között található meg. Nem túl széles, ámbár 6 emelet magas a fogadó. Az utca sűrűsége miatt elképzelhetetlen lenne terasz, de a bejárat – a kapu, és az előtere - igen hívogatóra sikerült. Két ajtónálló strázsál itt, de nem a mogorva, faragatlan fajtából. Kedvesek, invitálóak és kommunikatívak, mégis erőt sugároznak, kiváltképp a díszes handzsárokkal az oldalukon.
Egy három ember széles magas díszes bejárati kapuja van az épületnek. A kétszárnyú vastag tölgyfaajtó az ivó üzemelése alatt folyamatosan nyitva áll.

//Off: Egyelőre csak ennyit ismersz a fogadóból. Ahogy tovább deríted fel, majd úgy folyamatosan az aktuális posztban bővítem a leírást róla//

*****

*- Beszéled valamennyire a dzsadot, gondolom... Valószínűleg meg sem kell szólalnod, de a lényeg, hogy ne mutasd nekik a kölyökképed. A földet nézd.*

- Csak szavakat tudok, kifejezéseket. Ha kérdeznek bajban leszek… - mondja neked kicsit lelombozódva.

*****

* - És amúgy mi lenne az a komolyabb kérdés, Sool?

- Ah. Ha ezzel a melóval megvagyunk, több ponton is szükségem lesz valakire, akiben megbízhatok és friss, ropogós hírekkel lát majd el. Nevekkel. Címekkel. Gyors kezekkel, amikor zár van utunkban. Tetszik a kobakod és Rád gondoltam. Persze, csak ha nincs ellenedre és jól sül el minden a mostani közös kis munkánkban. Nyilván nem ingyen kérném, gondolkozz csak el rajta.*

Orca zavartan nézi a földig és somolyog a „bajsza” alatt.

- Köszönöm a meghitelezett bizalmat! Mi testvérek tartsunk össze! – és kezet nyújt feléd.

*****

Már majdnem a szamárig juttok vissza, amikor épp egy lassan közlekedő riksára bukkantok. Az ébenfekete, varkocsba fogott hajú, átlagos szuke nagyot bólint, mikor említitek neki a Kereskedőnegyedet, majd közli, hogy csak a Fogadónegyed közepéig tud vinni titeket, ott át kell majd szállnotok, de természetesen emberig visz majd titeket. Így két fuvarból közelítitek meg a Sobira Homokja-t. A szukét arra kéritek, hogy lehetőleg ne közvetlenül a fogadó melett rakjon ki titeket, hanem egy utcányira a bejárattól.

Útközben nem sok szó esik közöttetek. Egyrészt nem akarjátok, hogy bármi kis információ foszlány megüsse a szuke fülét. Másrészt mindketten a gondolataitokba merültök, és inkább az érintett utcák éjszakai életképében „gyönyörködtök”.
Szemmel követhető, ahogy a negyedek és azok részei váltakoznak. Ahogy kifelé jártok már az Örömnegyedből, az éjszakai forgalom is enyhül, bár teljesen kihalt részeket nem láttok. A futár a főbb útvonalakon szállít titeket. A Fogadónegyedben már jóval kisebb alapzaj van mint, amihez ti szoktatok. Kissé idegen is tűnik neked, ez az éjszakai „csend”, amit az a pár kocsma és fogadó nyújt, amik mellett elhaladtok. Egy nagyobb téren, ahol több éjszakai bodé is üzemel, a futárotok megáll, és egy másik szuke riksáshoz visz titeket. Pár szót váltanak egymás között, a csattogós nyelvükön az útvonalról, és amint átültök, máris haladtok tovább.
A Kereskedőnegyed határától folyamatosan növekszik az életszínvonal. Ez egyre inkább érződik a házak méretének, kialakításának és kivitelezésének gazdagodásában.

Csöndben érkeztek meg a fogadó melletti kisebb utcába. Annyi ember fordul meg itt is, hogy biztos vagy benne, hogy nem tűntetek fel senkinek. Kifizetitek a futárt, majd megvárjátok míg eltűnik a következő utcasarkon.
Lassan az ellenkező irányba indultok, majd megálltok utcasarkon egy sötétebb beugróba - egy „alvó” lakóépület, első emeleti erkélye alatt - ahonnan még épp ráláttok a Sobira Homokjá-nak bejáratára. Két magas, lófarokba fogott, fekete hajú, hajlott orrú dzsad harcos örködik az ajtó előtt. Első pillantásra is feltűnik, hogy nem azok a tipikus ajtónállók. Folyamatosan beszélnek, magyaráznak az utcán haladóknak, de nem erőszakosan. Kissé produkálják magukat, de szinte tőlük „él” az utca.

Orca gyorsan körbe hordozza tekintetét az egész épületen, majd megfordul, a hátát a falnak veti és halkan, szinte alig artikulálva kérdezi tőled – Hogyan is gondoltad, akkor ezt tovább?

[Kiaan Hargun]

SOOL





- Fiú. Engedd már el magad, feszengesz itt nekem, mint valami rossz garot a balszerencsés vajákos nyakán...

Mozdulataival persze a külvilág felé mást sugall, vállánál fogva szeretetteljes érintéssel vonja magához Orcát.

< Mindig felkészültnek kell lenni, mostantól egyetlen pillanatra sem zökkenhetünk ki a szerepből. >

- Néma segéd vagy és egy cseppet sem izgulsz. Gyönyörű a Kerület, élvezzük ki. Illetve várom az ötletet, hogy honnan látható az emberünk otthona a legtisztábban - súgja a srác fülébe.

- A fogadó a második körünk lesz, oda be sem kell jönnöd. Előszöris megnézzük, hol lakik az emberünk. De ha már itt rakott le a szuke sorsfonál... gyorsan körbepillantunk. Szemed tág, lelked nyitott, szád csukva. - még mindig nagyon halkan beszél, kihasználva rejtettségüket.

< Nagyobb társaságban úgysem lesz alkalmunk kommunikálni. >

Hassab fogadója nevét még véletlenül sem ejti ki, szándékosan beszél általánosságban, nehogy füle legyen valamelyik falnak.
Átvált dzsadra.

- Nos, íme a Világ Közepének szépséges éke. - fordul ki az erkély alól, ki az ajtónállók látteréből. Finom mozdulattal magával rántja Orcát.
Körbesodortatja magukat a járókelőkkel a környéken, természetesen nagy - ámbár látótávolságra a fogadótól. Lopott pillantásokkal méri fel a be - és kitérő vendégeket, a környéken álló lovaskocsikat. Minden mozzanatot elméjébe ír a környékről.

< Csak nézelődni jöttünk, ildomos akkor kihasználni az alkalmat. >

Nagyon óvatos és körültekintő, a hangosabb táraságokat kerüli, nehogy feltűnjenek bárkinek. Orcát közel tartja magához, ha rossz irányba lépne, finom nyomással jelzi a fiú vállán, hogy ne tovább.

< Remélem, azonnal veszed a lapot>

Amikor úgy érzi, hasztalan a további kerengés, arra tart, amerre Hassab rezidenciáját sejti.
Persze, nem egyenesen arra, hagyja, hogy sodorják magukkal az emberek.
Olyan magasabb fogadót szeretne találni, ahonnan jó kilátás nyílik a dzsad házára.

< A megfigyelés legelső lépése - biztos távból, az árnyak között térképezzük fel a ház alapmozgásait. >

[Dorio Racchini]

Játékos: Sool Testvér
Időpont: Psz. 3691.
Helyszín: Erion – Kereskedőnegyed – Déli rész, El Sobira negyed

*****

Orca jól játssza a segédet orca, a megszeppentség és a félénkség, nagyon új a mozdulataiban, szinte te is képes vagy elhinni, hogy természetese, amit nyújt.

* A fogadó a második körünk lesz, oda be sem kell jönnöd. Előszöris megnézzük, hol lakik az emberünk. De ha már itt rakott le a szuke sorsfonál... gyorsan körbepillantunk. Szemed tág, lelked nyitott, szád csukva.*

Apró, de jelentőségteljes biccentés jelzi, hogy megértette, amit mondtál neki.

*****

A fogadó ajtója mögött nem látsz hirtelen mást, csak egy hatalmas szövetfüggöny libbenését tudod felfedezni, így egy újabb „ajtót” képezve, mellyel nem enged belátást tovább. A függönyön keresztül főleg, turbános, és fejkendős dzsadokat látsz ki-be járni. Főleg a módosabb fajtából, ez meglátszik a hordott ékszerekből, és a különböző színesebbnél színesebb ruhákból. A forgalom elég nagy, a ház nagyságából ítélve - hacsak egy földszinti ivóval számolsz - majdnem teltházra saccolsz.
Páran a fogadó előtt pipáznak, és beszélgetnek. Az ajtónállók folyamatosan az elhaladókkal foglalkoznak, igaz hozzátok nem jutnak el, attól azért messzebb haladtok. Ennyi idő alatt nem láttál nőt bemenni, de az máshol sem lenne éppenséggel meglepő.

*****

Orca emlékezete, és a te sejtéseidnek hála – nem beszélve arról, hogy itt már jelölik az utcákat - hamar megtaláljátok az utat, ahol Hassab rezidenciája megbúvik. A legrövidebb úton menve, könnyed lassú tempóban, nagyjából 2 fertályórányira, találtok rá az utcára. Ezen a környéken már érződik, az arany hatása, egyre nagyobb és fényűzőbb lakóházakat láttok – legalábbis, az Örömnegyedbeliekhez képest mindenképpen, a Palota-negyedbeliekről meg már hallottál „legendákat”.
Fejtőrésre adhat okot, hogy a legutóbbi fogadó, ami találtatok, 6-7 utcára lehet innen. Itt jó darabig szintén csak kisebb rezidencia jellegű, házakat találtok.
Itt már jóval ritkább az embertömeg, és ritkábban fordulnak elő, ivók, amik inkább kisebb bároknak, pipázóknak felelnek meg.
Épp most fordultok be egy kisebb társaságot követve. Az utcán két oldalt, szorosan egymás mellett, nagyjából egyforma házak sorakoznak. Mindegyiknek vagy saját portája, vagy kis udvara van, ami fölött vagy már az épület kezdődött, vagy kis erkélyt alakítottak ki rá. Ez volt a környék jellegzetessége, így különböztették meg magukat az itt élők a hierarchiában, de inkább az anyagi jólétben alattuk lévőktől.
Balról, távolabb már látjátok az vörös téglás tetőt, ami kissé kilóg a többi ház közül, ezzel mintegy zászlóként jelezze nektek, hogy tőle jobbra a következő ház, Hassab-é.
A társaság akiket eddig „követtetek, tőletek jobbra kezdenek húzni. Pár épület múlva felfedezel egy kisebb, ivót, pipázót - amiket itt általában találni lehet. Két asztalos terasszal rendelkező két emeletes épület, aminek minden ablaka méretes, és tárva nyitva vannak, ezáltal szinte kisebb erkélyeknek tűnnek. Ezekben az asztalok teljesen az ablakig fel vannak tolva, ahol kisebb társaságok ülnek, italoznak, trécselnek, tréfálkoznak, és a füstölés több irányzatának hódolnak.
A „ti” társaságotok is egyértelműen ennek az irányába halad.

[Kiaan Hargun]

SOOL

- Szavadat nem szeretném hallani, maradj nagyon közel - súgja a fiúnak, amikor a pillanat engedi.

Az alkalmat kihasználva, a társaság árnyékában térnek be a pipázóba.
Lazán, feszültségmentesen néz körbe. A pultosban látja a megoldást, így felé veszi az irányt. Összeszedi fejében a dzsad hangokat, célja, hogy akcentus nélkül beszéljen.

- Galradzsa áldjon. A hosszas nap levezetésére a felső emelet ablak melletti asztalához kérem bólintásod. Jól megtömött vizipipával, kancsó vízzel, természetesen. Két koponya.

Egy ezüst félkoronást csúsztat a pultra.
Ha a pultos elfogadja az ajánlatot, felfelé indul, Orcát maga előtt tolva. Az alapzajt meglovagolva újabb halk tanáccsal látja el a fiút :

- Olyan asztalt nézz, ahonnan jól látjuk, amiért jöttünk.

< Magam sem tudom, miért, de bízom a srác ítéletében >

- Aztán mértékkel, mert náspáng lesz! -[/b] szól Orcához,félhangosan leplezve dzsaddal az iménti mondatot.

Ha találnak megfelelő asztalt, néhány általános témájú papírost az asztalra helyez és halk, közhelyektől hemzsegő monológba kezd a fiúnak.

[b]- Ifjonc koromban még minden másképpen zajlott... Erion más, mint a sivatag... Aki ide születik, itt is hal meg... Ajj, azt a negyedet kerüld el, lerágják a népek a húsod csontodról élelem gyanánt...

A cél csupán a beolvadás és Hassab házának felmérése.
Fontos információ a szolgálók mozgása, a látható őrök elhelyezkedése, váltása, az ablakok, erkélyek milyensége (mászható?). Nem bámulja persze feltűnően az irányt, de figyelme java részét a megfigyelés köti le. A maradék koncentráció az álca fenntartását szolgálja.

[Dorio Racchini]

Játékos: Sool Testvér
Időpont: Psz. 3691.
Helyszín: Erion – Kereskedőnegyed – Déli rész, El Sobira negyed

*****

Orcának az eddigi idegeskedése túl meggyőzőnek tűnt, de amikor magad mellé vonod, látod rajta, hogy jól szórakozik a játék közben, amikor nem figyelnek, jól somolyog a „bajsza” alatt.
Orca folyamatosan a te irányításodat követi, ahogy cselekszel, és ahogy magaddal vonód, szépen simul a történethez, illetve hozzád. Lassan kiengedsz, ha róla van szó és kezded elfogadni a „játékát”.

*****

Lassan, ahogy eddig is, követitek a társaságot. Meglátásod szerint, egy kívülálló teljesen hozzájuk tartózónak nézne titeket, viszont éppúgy rendezzed az egészet, hogy az nekik ne tűnjön fel.
Lassan közeledtek a fogadó felé, közben az utcát tanulmányozzátok Orcával. Igaz az ő észrevételeit eddig nem tudtad kikérdezni, de úgy gondolod, hogy túl sok mást ő sem foghatott fel, mint te.
A társaság egy része lemorzsolódik a bejárat előtt, és a kint pipázók egy kis részéhez társulnak. Miután nem akartok feltűnést - és eddig a követett társaságnak sem tűnt fel a lényegetek - így inkább továbbálltok, és egyenes bementek a fogadó belsejébe. Belül nem láttok mást, csak az asztalok egymásutániságát, és a dzsadok sokaságát.
Nincs senki kirívó, és senki különleges, csak az iszogató és a pipázó kufárleszármazottak névtelen tömege.
A belső pultos alig hallhatóan üdvözöl titeket, alig figyel a mondani valódra, de egyértelműen bólint a kérésed hallatán. A kifejezéstelen tekintetű, fiatal, sötétebb barna bőrű ibarai ifjú rezzenéstelen arccal fogadja el a fél koronásod, és hamarosan egy jó maréknyi (inkább kis erszénnyi) rézzel tér vissza (300).

- A külső ablakhoz közeliek közül egy szabad… Nem fogjátok eltéveszteni – sietve teszi hozzá, és elétek teszi a kancsó hideg vizet, a két poharat és egy tálcát, különböző ízesítésű dohányokkal, két külön dohánypipával, és egy nagyobb vízipipával. Máskülönben nem tud rátok figyelni.

Megfigyelésed szerint senki nem figyel rátok túlzottan. Kissé feltűnhettek, de ezt a nem idetartozás-nak fogod fel.

//Off: Kérek KÉT (2) érzékelés próbát. Célszám; az elsőnél tulajdonságérték +1, a másodiknál tulajdonságérték -2//

A tanácsod majdnem hasztalan, ugyanis a nyitott ablakok mellett, csak egyetlen hosszabb üres asztalt fedeztek fel, amit a lenti kiszolgáló említett. Ennél kényelmesen elférne rajtatok kívül még 4-5 fő, így megfordul a fejedben, hogy később lehet még asztaltársaságotok is, a hely zsúfoltságából kiindulva. A hely kialakítása, a levegőbejárását úgy teszi lehetővé, hogy itt mindenhol hűvösebb legyen, mint majdnem bárhol a földszintet. Talán ennek is köszönhető, hogy itt dupla annyian tartózkodnak, mint egy emelettel lejjebb, ahol érezhetően melegebb volt, mint például kinn az utcán.
Egymás mellett foglaltok helyet, pont úgy, hogy mindketten épphogy rálássatok Hassab házára. Neked könnyebb rálátásod van, de Orcának kissé hajlongania kell, ugyanazon kilátásért, amit te hasznosnak vélsz. Viszont ennél jobb ülőhelyetek alig lehetne, csak a házhoz közelebbi kiugró lehetne hasznosabb, de ott egy 8 fős társaság pipázik és vedel.
Kísérőd folyamatosan élethűen játssza a tapasztalatlan, de kissé elégedetlen szolgát. Fedésed hallatán alig feltűnően meghúzza száját, és felszisszen, a papolásod alatt, pedig komolytalan fejeket vág. Amikor megszólal dzsad nyelven, csak pár szót, és kifejezést használ, de azokat majdnem hibátlanul.

A papírosokat előveszed, de alig van rá szükség, itt fen már senki sem törődik veletek, de azért fő a látszat.

A környéken a házakon végig fáklyák égnek, hogy valamennyi fényt bocsájtsanak rendelkezésre az utcán haladóknak, de ez nem az igazi. Tudod, hogy itt a kis részletek is akár fontosak lehetnek, de erre sem a távolság, sem a fényviszonyok nem a legmegfelelőbbek.

A ház világos homokkő, mint itt mindegyik, lapos teteje, és óriási ablakai vannak. Ezek elrendezkedése teljesen szabályos. A földszinten – csak itt van rajtuk rács – egy-egy van a bejárat mellett, a felsőbb szinteken pedig ezek és a bejárat fölött vannak, egyesével. A ház bejárata egy nagyobb kétszárnyú fa kapu. Itt 3 ajtónállót látsz hosszabb távon, akik egyelőre megmondhatatlan időközönként cserélődnek. Mindegyiküknél szablya és tőr is van látható helyen. Tetőtől talpig be vannak öltözve, és ami a legfurcsább, hogy minden ruhaneműjük fekete és homokszín váltakozása. A legvékonyabbnak a mozgása igen kecses, szinte úszik a levegőben. Folyamatosan az utcát kémlelik, fel alá járkálnak, néha több háztömbnyit is lesétálnak, de ezek mellett néha hosszabb időre is betömörülnek és láthatóan trécselnek, jókat röhögnek.
Hogy a kapu mögött mi lehet, arra csak pillanatnyi időd volt felmérni bizonyos dolgokat. Egy óra múlva, már bőven belefordulva az éjszakába, egy 4 fős társaság fordul ki a kapun, így meglátva egy folyosót és egy vékony sziluettjét egy mögötte megbúvó udvarnak.
Mindegyikük fejkendőt hord, ez nem is fura, kissé csípős szél fúj már ilyenkor kinn az utcán. Viszont a ruhák itt is fekete és homokszín keveredései. A négy ember közül 2-2 hajaz valamennyire egymásra, főleg ruházati stílusban. Kettő közönséges szolgának látszik, kettejüknél viszont látható helyen szablyát vélsz felfedezni.

Elég unalmasan telik az idő, viszont hamar észre veszed, hogy Orca, főleg a ház felsőbb szintjeit kémleli, azokat elemzi. Nagyon erősen koncentrál, szinte beleég a tekintete a ház tetejébe.
Néha azonban, hogy ne legyen túl feltűnő, érdektelenebbnél érdektelenebb témákat vet fel. Hagyja, hogy te beszélj, érződik, hogy nem biztos a saját nyelvismeretében.