*Amint lefejeltem már mennék is tovább és már emelem is a kezem a következő ütésre, ám látva, hogy nincs szükség több ütésre megvetem a lábam az inkvizítor felet. Ahogy ott állok látszik rajtam legszívesebben harcolnék tovább. Ám küzdőfél nélkül csak állok egy-helyben és mélyeket lélegezve engedem el a harchoz össze gyűjtött haragot. Helyére néhány légvétel után már nyugalom költözik.
- Hmmm.
<... Jobbra számítottam… Na mindegy így is jó lesz…>
- Erhan lovag lásd el a sebét. Nem szeretném ha ideje korán fulladna meg a saját vérében.
*Intem magam mellé Nagilla Ves Erhan lovagot. Majd lehajolok a paplovaghoz és leemelem a szent szimbólumát a nyakából. Fegyverét is leakasztom róla és azt is magamhoz veszem. Kezemben tartva kardját, tőrét és szent jelképét ahogy felemelkedem mellőle.
- Rászim kötözd meg a paplovag kezeit. Lathan őrizd és szólj ha magához tér. Kopt bármi gyanúsat látsz szólj.
*Mondom az embereimnek. Majd ezt követően rögtön Jerardo Monter felé fordulok.
//Na akkor fussunk neki újra a bemutatkozásnak.
//- Jerardo Monter? Igaz? Úgy érzem van mit megbeszélnünk.
*Kérdezem miközben a tűz irányában megindulva intek a kezemmel, hogy csatlakozzon hozzám.
- Először is had köszönjem meg higgadt viselkedését. Tehát mint az imént mondani akartam. Perl Lawarin Solec lovag vagyok, a királyi seregek alezredese és ennek a különítménynek a vezetője. Rendtársa Marko Lestarn.
*Intek az inkvizítor felé.
- Úgy tűnik a magányos küzdelemben töltött évek után nehezére esik a katonai hierarchia megértése és betartása. Remélem egyetért velem, háborús övezetben a Királyi seregek egyik magas-rangú tisztjéhez intézet halálos fenyegetés főbenjáró bűn.
*Igenlő válasz esetén.
- Akkor egyetértünk abban, hogy ezek egyenlőre nálam maradnak?
*Kérdem miközben a kezemben tartott fegyvert és szimbólumot enyhén megemelve jelzem, hogy azokra gondoltam. Újabb igenlő válasz után bólintok.
- Akkor ezt egyenlőre megbeszéltük.
//Csak, hogy rendezzük gondolataink. be másolom azt amit eddig irogatunk.//
Solec
Esetleg azt is elmondhatná melyik tartományból jött? Van e tudomása arról, hogy hadi állapot van a tartományban? Valamint mikor járt utoljára a Király vagy a Fő Atya oltalmát élvező városban?
Morter
A tűz mellé invitálást elfogadom, de láthatóan továbbra is az óriás köti le a figyelmemet. Aztán válaszolok a lovagnak:
Messze délről származom, a Felföldről, bár már rég láttam utoljára az otthonomat. Azokat a teremtményeket üldözöm, melyek fenyegetik Domvik népének lelkét. Feketemágusokat, kísérteteket, démonokat. Akárcsak Lestarn lovag, inkvizítor vagyok magam is. (itt, ha valaki igazolást kér, megint megmutatom a boszorkányvadász kasztmedélomat, amit a paplovag már láthatott és "hitelesített")Ezek a szörnyek nem tenyésznek Őfelsége vagy a Főatya fényében, így magam sem gyakorta járok az ő városaikban. Talán fél éve láthattam utoljára magas falakat, azóta ezt a arkast üldöztem árkon-bokron át.
Annak hallottam hírét, hogy itt hadiállapot van, de nem foglalkozhattam vele, ez nem érinti az én munkámat. A farkasember annál inkább - és nagytermetű társatok is, akivel igen szeretnék szót váltani. Furcsa érzetek rezegnek felőle, amiket még sosem tapasztaltam.
Solec
Ők az embereim. Shadlek irányába visz utunk. Ön merre megy tovább most, hogy célpontja távozott szeretet világunkról? Még mielőtt ide ért a farkassal már egyszer megküzdöttünk akkor egy másik ember tetét birtokolta a gonosz lélek. Clash a farkas legyőzése során és után furcsán viselkedett. Alig tudtuk ártalmatlanná tenni. Mindketten sötét dolgokat emelgettek vele kapcsolatban. Most Marko még is azt mondtad az imént, hogy elég ártalmatlan ahhoz, hogy elengedjük. Valóban ártalmatlan?
Morter
Én nem bírok az Egyetlen kegyével, csupán hideg vasat, a józan észt és a buzgó szerzetesek századokon át gyűjtött titkos tudását próbálom szembeállítani a sötét, külső világok szülötteivel. Feladatom végetértével általában megtérek a kolostorba, ám az itteni helyzetet figyelembe véve azt hiszem, ezen a vidéken is akadhat tennivalóm. Ha jól sejtem, nem egyszerű véletlen, hogy egy ilyen jól felszerelt, ám apró csapat az erdőben rejtezve tör előre az eretnekséggel vádolt földeken. Ha beavattok tervetekbe és célotokba, akkor talán segítségetekre lehetek, ha egybevág az én feladataimmal.
Mikor erre válaszolnak, figyelem a hozzáállásukat, kíváncsi vagyok, mik a reakcióik az ajánlatomra.
Az óriással kapcsolatban ezt mondom:
Azt hiszem, bármi is volt, ami rátört, most épp szunnyad, de legalábbis uralja a társatok.
Domvik különös látást adományozott nekem születésemkor, látok olyan dolgokat, amik a világok peremén egyensúlyoznak. És ez a látás azt mondja nekem, hogy a társatokban valami lakozik, ami idegen, nem való egy ember lelkébe - talán egy holt lélek * . Sosem láttam még hasonlót, nem is hallottam ilyenrő, így fontos lenne, hogy kiderítsük eredetét. Mind a ti megnyugvásotok, mind az Egyház tudásának érdekében. És mivel nem tudom biztosan megmondani, hogy ez-e a gonosz forrása, amit éreztem s hogy mint került belé, az óriásnak is jár egy esély, hogy méltósággal mondhassa el történetét.
//Nos akkor kürölbelül ennyi. A saját részeimből kihagytam sorokat meg egy helyütt bele írtam, hogy passzoljon a pillanatnyi helyzethez.
Ha van még valami amit a karaktered hozzá főzne azt kérlek írd meg.
Nekem pillanatnyilag nincs több kérdésem.//
*A hallottakat emésztem pár pillanatig majd Clash-re nézek. Néhány szívdobbanás erejéig csak nézek a nagydarab harcosra, majd határozott léptekkel oda lépek elé.
- Most nekem vannak magához kérdéseim. Ám a szemébe akarok nézni miközben válaszol nekem. Látni akarom a tekintetében az igazságot. Lefogom venni a fejéről köpenyt és maga egyenesen a szemembe néz. Megértette amit mondtam katona?!
*A köpenyt egyenlőre nem veszem le a fejéről. Várom a választ.
