Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, Rossz Föld, a Sakálok Nemzetségének területe
Esemény: Az első út
- Nem értelek én Téged, Nagyfiú - rándul meg szája, mikozben visszarakod rá a kötést. Az ujjasodat is átvérezte, meg saját rongyait is. Újabb cafatokat tépked magának, s igyekszik pótolni a használhatatlan darabokat. Nem sok helyen takarják már rongyai, bár bőré színét alig látod, oly' sötét-vörösre festette már magát saját vérével mindenhol. Feketén törnek meg néha a színek - Aya mintha össze lenne rajzolva mindenhol .
- Nem vagyok ám gyors. Ez eltarthat egy darabig... De ha csak megpróbálok lóra ülni, szétszakadok.
Válladra támaszkodik.
Azt mondom, két óra.- lehel rád újra virágillatot. Rekedten búg a füledbe, kicsit csiklandoz.
- Közben elmondom, mi történik. Nem szokásom az ilyen, de... Furcsa dolog vagy Te, Nagyfiú.
Indultok, mert az idő látványosan szorongatja Ayát. Mosolyog, de tökéletesen meggyőző jeleit látod annak, hogy nem bírja már sokáig. Lassan, de biztosan tudtok haladni a fák irányába. Balzsam lehet, amit magára kent. Először zavar a szaga, de hamar megszokod.
Fahlan csendben baktat utánatok, kedvére van az aljnövényzet újra.
\\ Érdeklődnék, milyen sorsot szánsz a nomádok lovainak\\
Út közben halkan beszél, néha kicsit szaggatottan.
- Erről a Teremtett Világon csak három ember tud. Yakur, Te, Nagyfiú és én. Parancsra hagytam el a Gyűrűt, messzire kellett mennünk. Két év után parancsot kaptunk a hazatérésre...
De minden elveszett. Mindenki a Trónus Elé került. Kiírtottak minket. Négyen tértünk vissza, Yakur, Krah'iin, Dom és én maradtunk. Persze azonnal el kellett tűnnünk onnan - itt kötöttünk ki. Krah'iin ott pihen - mutat a bokrok irányába.
- Dom sincs túl messze, hallottam, amikor vége volt. Nemsokára bemutatom Neked Yakurt.
Szinte süt rólad, hogy okkal vagy itt. Egyszer majd elmondod a regédet, nem fontos, mikor. És akár segíthetek is. De ha tényleg meg akarsz menteni, akkor vigyél haza. Ölj értem és Tiéd leszek. Segítek elérni minden álmod. Így teljesül be, hogy nem Szállok a Szájra.
De ahhoz most le kell dőlnöm kicsit - borul meg.
Ösztönösen kapod karjaidba, félhosszas fekete haja felborzolja a szőröket a karodon. Csak pár lépést kell vinned, mert máris magához tér. Mintha zavarban lenne.
Újra lábra tud állni. Folytatódik a nagyon lassú menet. Folytatja újra, mintha meg sem történt volna.
- Yakur a Sakálok ha jól sejtem, egyetlen sámánja most. Ügyes fiú. Szívdobbanás alatt helyrepofoz.
Viszonylag kevés alkalommal kell megállnotok, eléritek a fákat. Elég sok akad, de élettelen az összes. Azokon túl sátrakat látsz. Jó sokat, de mozgás semmi. Sem füst. Sem por.
-Álljunk meg. Pihennem kell. - Leroskad a földre.
- Eddig elhoztál. A Legnagyobb hármat ad kezedbe. Szállást, Utat, vagy Időt.
Félrebeszél, bizonyos.
Lecsukja szemeit. Semmi baj, lélegzik.