A Pusztaság

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, Rossz Föld, a Sakálok Nemzetségének területe
Esemény: Az első út

- Nem értelek én Téged, Nagyfiú - rándul meg szája, mikozben visszarakod rá a kötést. Az ujjasodat is átvérezte, meg saját rongyait is. Újabb cafatokat tépked magának, s igyekszik pótolni a használhatatlan darabokat. Nem sok helyen takarják már rongyai, bár bőré színét alig látod, oly' sötét-vörösre festette már magát saját vérével mindenhol. Feketén törnek meg néha a színek - Aya mintha össze lenne rajzolva mindenhol .

- Nem vagyok ám gyors. Ez eltarthat egy darabig... De ha csak megpróbálok lóra ülni, szétszakadok.
Válladra támaszkodik.
Azt mondom, két óra.- lehel rád újra virágillatot. Rekedten búg a füledbe, kicsit csiklandoz.
- Közben elmondom, mi történik. Nem szokásom az ilyen, de... Furcsa dolog vagy Te, Nagyfiú.
Indultok, mert az idő látványosan szorongatja Ayát. Mosolyog, de tökéletesen meggyőző jeleit látod annak, hogy nem bírja már sokáig. Lassan, de biztosan tudtok haladni a fák irányába. Balzsam lehet, amit magára kent. Először zavar a szaga, de hamar megszokod.
Fahlan csendben baktat utánatok, kedvére van az aljnövényzet újra.



\\ Érdeklődnék, milyen sorsot szánsz a nomádok lovainak\\


Út közben halkan beszél, néha kicsit szaggatottan.

- Erről a Teremtett Világon csak három ember tud. Yakur, Te, Nagyfiú és én. Parancsra hagytam el a Gyűrűt, messzire kellett mennünk. Két év után parancsot kaptunk a hazatérésre...
De minden elveszett. Mindenki a Trónus Elé került. Kiírtottak minket. Négyen tértünk vissza, Yakur, Krah'iin, Dom és én maradtunk. Persze azonnal el kellett tűnnünk onnan - itt kötöttünk ki. Krah'iin ott pihen - mutat a bokrok irányába.
- Dom sincs túl messze, hallottam, amikor vége volt. Nemsokára bemutatom Neked Yakurt.
Szinte süt rólad, hogy okkal vagy itt. Egyszer majd elmondod a regédet, nem fontos, mikor. És akár segíthetek is. De ha tényleg meg akarsz menteni, akkor vigyél haza. Ölj értem és Tiéd leszek. Segítek elérni minden álmod. Így teljesül be, hogy nem Szállok a Szájra.
De ahhoz most le kell dőlnöm kicsit - borul meg.

Ösztönösen kapod karjaidba, félhosszas fekete haja felborzolja a szőröket a karodon. Csak pár lépést kell vinned, mert máris magához tér. Mintha zavarban lenne.
Újra lábra tud állni. Folytatódik a nagyon lassú menet. Folytatja újra, mintha meg sem történt volna.
- Yakur a Sakálok ha jól sejtem, egyetlen sámánja most. Ügyes fiú. Szívdobbanás alatt helyrepofoz.
Viszonylag kevés alkalommal kell megállnotok, eléritek a fákat. Elég sok akad, de élettelen az összes. Azokon túl sátrakat látsz. Jó sokat, de mozgás semmi. Sem füst. Sem por.
-Álljunk meg. Pihennem kell. - Leroskad a földre.
- Eddig elhoztál. A Legnagyobb hármat ad kezedbe. Szállást, Utat, vagy Időt.

Félrebeszél, bizonyos.

Lecsukja szemeit. Semmi baj, lélegzik.

[Huor Aikanáro]

Mielőtt indulunk a nomádok lovait sorra Fahlan után kötöm. Hűséges és makacs jószág, majd Ő vezeti őket. Idulás után figyelem és hallgatom Ayát és a szavain töprengek. Hátha mond valami hasznosat is.

< Miféle nő vagy Te...? Kráni Gyűrű-hegység, igen azt már hallottam. Ott, mögötte él az a sok nyavajás... Ha egy Király vadászna a fejemre Én is eltűntem volna! Viszont Ti nem nagy sikerrel menekültök, ha így hullotok... Öljek érted mi?! Mert a nőkért mást se kell...! Haza? Hogy Én mennyek az átokverte országodba érted?! Addig ne egyél, míg' Én oda nem érek! Szép vagy, de nem ennyire! >

- Hejj, csak lassan...!

Mondom és felkarolom, ahogy orra akar bukni. De láss csodát, alig pár pillanat és megint menni akar.

< Esküszöm hihetetlen... Szóval a földid a sámán mi? Remélem megismer... Agyafúrt lehet az is! >

- Már látom a sátrakat...

Mondanám neki, de elájul...

- Marha jó! Ez hiányzott! És most ki a bal golyóm lesz a tolmács?

Morgok fennhangon. De ha már eddig eljöttünk, akkor nincs más hátra, csak előre...! A karomba veszem és irány a sátrak.

< Hát most kéne" szállás is, út is, meg idő is...! Nagyon remélem, hogy az a Yakur itt van és nem a szellemeket kergeti valahol máshol...! Hogy Én hogy rühellem a sámánokat...! Miért kellett pont itt lenned? Mért nem tudtál valahol máshol haldokolni? >

Tépelődök magamban és közben lenézek rá. Szép lány, kár, hogy itt és most találkoztunk... De nem töröm tovább a fejem, a sátrakra és a környékre figyelek. Készülök a legrosszabbra...

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, Rossz Föld, a Sakálok Nemzetségének területe
Esemény: Út és Idő


- Marha jó! Ez hiányzott! És most ki a bal golyóm lesz a tolmács? - visszhangzik tompán saját dörgő hangod hangod a halott fákon. A szellő folyamatos és neked kedvez, a nap visszábbvett erejéből. Napnyugtáig két - három óra lehet hátra.
Már mozdulsz is, mert valami zajol balra - hátul. Aya jobbra - hátul fekszik.
Odapod tekinteted - semmi. Megint rádveti magát az érzés, hogy figyelnek. A keselyűknek nyomát sem látod már - bizonyosan nem ők voltak azok.

- Ne... Semmi szükség fegyverre, vagy zajra - súgja egy tisztán kráni száj.

Nem Aya.
Az egyik melléd eső korhadék mögül bújik elő, feltartott kezekkel. Negyvenes, napcserzette bőrű nomádnak tűnik. Hosszas, tincsekbe sodort haja,barna derekát verdesi. Fejdíszét egy szép nagy sakál koponyájának darabjai ékesítik. Ruházata szinte teljes egészében állati szőr és bőr, de ez nem oly' csiricsáré, mint a nemrég látottak. Szakállát sárga fonalakkal fonta be. Meglátja Ayát...
- Nem, nem. Hozzon vissza a Szél, hozzon vissza a Szél. - mondja és megindulna a lány felé.
Látja ám rajtad, hogy ez nem fog egyszerűen menni. Megtorpan.
- Ha nem cselekszem villanásnyi idő alatt, baszhatjuk az egészet úgy, ahogy van. - mutat Ayára. A lány kinyitja szemeit és felkönyököl.

- Raddaq elhagy engemet, olyan gyors vagy. - integet elnagyolt mozdulatokkal az idegen felé.
- Nagyfiú. Bemutatom Yakurt. - köhög fel kis vért.
Yakur széttárja kezeit, nem tudja, mitévő legyen.

- Ki a torony?

- Nagyfiú martalék létére egy mozdulattal küldte Szállni a gyóntatódat, a fiát, meg a vezért. - üt meg Aya enyhén más hangvételt. Gúnyolódna tán? Nehéz eldönteni. Minden mondatban használnak nem egyértelmű szavakat.

- Hányan maradtatok?
- Kilencen. Öt kard, két anya, két gyerek. Aya, kérlek ne mondd ki...
- Akkor eljött az idő. - vág szavába azonnal.
Fogást keres a földön, amibe esetleg megkapaszkodhat.

- El, kívánalmad szerint. - hajt fejet Yakur a tápászkodni próbáló lány előtt .
- Hallom és Engedelmeskedem.


- Nem vagyok benne biztos, hogy fel tudok állni egymagam - fúrja magát szemeidbe a két gesztenye.

- Tudom, szarsz a Sakálokra. Ez jól is van így, Nagyfiú. Szarni kell a szarra. Nem muszáj tovább jönnöd, ha nem akarsz.
Akkor Tiéd az Idő.

Ha velem tartasz, Tiéd az Út. Olyat készülünk tenni, amire nem akadt példa ezredévek óta.


Újra elönt a tudat, hogy figyelnek titeket. Ugyan az az érzés, de most sokszorta erősebb.

[Huor Aikanáro]

Valami moccan, oda fordulok, feszült pillanatok. És igen, suttogva lép elő rejtekéből egy kráni nyelvű nomád fickó, vagy inkább sámán. Apró terpeszt vetek és kezem a kardomon. De lám, ez ismeri a lányt.

< A másik menekülő bajnok... A sámán tanonc... >

Rendelem Aya ködös szavait a valósághoz. És ekkor a lány is feleszmél, újra. Megismeri a földijét.

- Csináld, amit kell, csak gyorsan!

Válaszolok kráni nyelven a megtorpant fickónak. És ártalmatlanságom jeléül hátra lépek egyet. Közben gyorsan körbe pillantok, hogy ne érjen megint meglepetés. Közben úgy csevegnek mint, ha ott sem lennék...

Hejj, mondtam már, Én egy Korg vagyok! Nem nagyfiú...

Morgom oda félhangosan.

- Szóval öt harcos van még a táborban?

Rakosgatom ismét össze a lényeget.

- Annyi még belefér, elintézem őket, csak legyen végre nyugtom! Jól mondod, leszarom őket! Ma este leginkább már csak szállás kéne'...

Dörmögöm Ayának válaszul és közben oda lépek hozzá.

- Ne erőlködj, majd Én viszlek.

És megpróbálom a karomba venni, majd a sámánfiókára pillantok.

- Hol van az az öt kard? Be sétálhatunk a táborba? Ott rendbe tudod hozni az az őrült nőt?

Nézek egy pillanatra rosszallóan Ayára, de már fordul is a fejem. Körbe nézek megint. Ez az átkozott érzés. Figyelnek. Orrlyukam is kitágul a dühtől, utálom ha settenkednek utánam! Jöjjön és álljon elébem...

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, Rossz Föld, a Sakálok Nemzetségének területe
Esemény: Martalék és bosszú


Aya válasz helyett karjaidba omlik és eszméletét veszti. Yakur melléd lép.

Több olyan kifejezést és szókapcsolatot használ, amit egyszerűen nem értesz, de a lényeget általában nem esik nehezedre kivenni.
-Hé. Az Anya nem őrült. Ha bizalmát élvezed, akkor az enyémet is, Torony. Ah, Korg. Már nincs igazán tétje annak, hogy mennyit tudsz rólunk, gondolom... - lehorgasztja fejét.

Így láthatóvá válik fejdíszén a teljes koponya. El kell ismerned, szép munka. Nagy munka. Nagyobb, mint a méretesebb sakáloké odahaza, Keleten...

- Nézd, Korg - Torony... - néz fel most. Lehámozza a fejdíszt és a földre dobja. Bőrcsizmája a következő pillanatban összeroppantja a koponyát.
- A következő fertályórába könnyen beleSzállhatunk mindhárman. - mondja, közben befont szakállával babrál.
- Ha a martaléknépek nem, - vagy rosszul veszik a lapot, Akkor Terád legalább három kard jut. Elég, ha ennyivel megelégszel. Ha elszabadul Oudakka, azt úgy is tudni fogod.


Aya mosolyog karod bölcsőjében . Szemhéja megrebben.
Talán máris álmodik.
Nem könnyű testet cipelsz ám. Minél többet hordozod, annál inkább elmédbe fúrja magát a kérdés, hogy milyen kemény fizikuma lehet. A vérmocsok és a rajzok alatt kőkemény, ropogós izmok dagadnak.
Lassan beértek a sátrak közé, sehol senki. Szép nagy, hamuszürke bőrsátrak, határozottan kényelmesnek tűnnek. A lakrészek mennyiségéhez képest elég kevés lovat látsz a szélre kötve - hatnál nem számosabbak.

Csend.
Még a szellő is alábbhagy.
Hirtelen megszűnik az idegesítő ''állandóan-szem-előtt-vagyok'' - érzés.

Aya halkan szuszogja virágillatát. Fahlan fújtat egyet. Még a Szellemek jelenléte is távolinak tűnik, olyan kihalt a környék.
A Sakálok Fősora nem feltétlenül így élt a fejedben.

Yakur összefogja hosszasan sodort hajtincseit egy fekete szalaggal. Feltűzi a kontyot a szeme vonaláig és teker rajta egyet. Furcsa látvány. Nem csak a haja, az egész lénye olyan... idegen.

Léptek zaja sercen a kavicsokon, mindketten ösztönösen meredtek meg, az érkezőhöz képest takarásban. Yakur kezével egyezményes nemet mutat, s elkiált pár mondatot.
Nem érted, mit mond, ez nem kráni beszéd. Még nem került szemetek elé senki, de újabb mozgolódást hallasz a sátrak takarása mögül.
Közben Aya szemei résnyire nyílnak.
Akar valamit mondani, de csak vér bugyog ki a száján.


\\ Kérném szépen a következő dobásokat :

k10 -1
k10 -2
Érzékelés - próba\\

[Huor Aikanáro]

A lányt a karomba veszem a fickó meg elkezd magyarázni.

< Anya...?! Ez a lány...?! Ez valami cifra agyú rang, vagy babona...? >

- Ne aggódj kicsi sámán! Ha itt valami szállni fog az a poros Sakálok feje lesz! De ki az az Odakka? Van valami ketrecbe zárt dögük?

Szögezem le a sámántanoncnak és némi információt próbálok szerezni még. Utálom a meglepetéseket. Közben pedig, Aya izmos testében gyönyörködnek ujjaim.

< Szikár, mint egy dzsad gladiátor... Igazi vadmacska lehet, ha éppen nincs rajta ekkora lyuk... >

Közben beérünk a táborba. Minden csendes, túlzottan is. De legalább egyedül vagyunk, nem figyel senki. Megkönnyebbülök kicsit. De múló pillanat. Valami moccan, léptek zaja. És Yakur elkezd a "semmibe" vartyogni, valami ismeretlen nyelven. Utálom, utálom, ha nem értem, abból mindig csak a baj van! És a lány is mintha ébredezne... Vér csordul a száján! Fogy az időnk, nincs kedvem bújócskázni tovább! Lassan lefektetem Ayát a földre.

< Rohadt egy hely ez... És már nagyon unom! Vagy békésen megvacsorázunk, mint egy boldog család, vagy levágom az összes patkányt. De valami legyen, mert elegem van ebből a leselkedésből! >

Lassan előhúzom a másfélkezes kardom. Orrlyukaim kitágulnak, mély levegőt veszek. Jöhet bármi, vagy bárki...

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, Rossz Föld, a Sakálok Nemzetségének területe
Esemény: Martalék és bosszú


Válaszod hallatán Yakur a kövek közé köp, fejét csóválva.

- Istentelen hamu...

Egy pillanatra, mintha megfeszülnének izmai, aztán kifújja magát és újra szónokolni kezd.
Lassan alakok bújnak elő a bőrök mögül. Két harcos, egy gyermek, egy nő...Aztán mégtöbben. Egy perc múltán már kilencen vesznek félkörbe titeket, amennyire a sátrak engedik. Yakur hosszasan beszél hozzájuk kaffogó idegen nyelven. Néha reád, vagy Ayára mutat. Néhány mondat ismerős, bizonyos szavakat sipított már rád a halott sámán is.
A nomádok összenéznek, a gyerekeket hamar eltűntetik a sátrak mélyén. Minden kard a helyén marad.

- Shacka'torr! - fejezi be egy kiáltással Aya társa.

Ezt a szót ismered, kráni.
"Felsőbbrendű személy belátása szerint" - ugrik be a jelentés.


A nomádok több szájból válaszolnak, látszólag ismerik Yakurt. A sámán neve egyetlen - egyszer sem hangzik el.
A Sodorthajú elővezeti a nomádok lovait. Leoldja a lányról a vérben ázó övet, s a hátas nyergére dobja.
Aya rongyai közül kiesik a bőrtok, melyből a lány a balzsam-szerűséget nyerte. Ezt a legközelebbi harcos kezeibe dobja, szinte undorral arcán.

A nomádok dermedt csendbe fagynak. A harcos beleszagol a bőrtokba. Bólint.
Yakur csak mosolyog. Színpadias mozdulatokkal invitálja a nomádokat irányodba. Valahogy egyiknek sem akaródzik meglódulnia feléd.
Pedig viszket minden kéz a markolatokon. Egy pillanatig bizonyos vagy a vérfürdőben.

Aztán Yakur feléd fordul.

- Egyet sem ölhetsz meg. Ők a magjai a Legnagyobb Akaratának, a Fekete Hajnal újraeljövetelének. Most összefércelem az Anyát - bár tudnám, mit eszik a nagy, tudatlan fejeden. Két napig nem leszünk szem előtt. Ha addig eltűnsz, én hálás leszek. A Kiontott Vér Angyala úgyszintén. Ha többé nem lát, Az Anya bizonyosan csalódik majd benned és vadászni fog lelkedre - nem te leszel az első, Korg-Martalék.

- Egyél, aludj. - mutat a hátsó sátrak irányába. Sült hús illata csapja meg orrod.

- És légy hálás, amiért egyáltalán szót intézhetsz Őhozzá. - biccent a rongybaba - testre a földön.

Lehajol, hogy felvehesse társát.

Kicsit megroggyan, neki nem megy oly' egyszerűen felkapni a lányt, mint neked. Három lépést is tántorog, fogást kell váltania, inkább visszafekteti a földre.
Végül biztos kezekkel, lassan felnyalábolja a félhalott Ayát és eltűnik a bőrök között.

A két nomád nőnek, vagy a gyerekeknek nyomát sem látod, csak öt harcos ácsorog melletted, nem hagyván tért számodra, hogy dolgodra mehess.

Lassan, bizonytalanul kezdenek vetkezni - közben villog a szemük egymás között. Leoldódik minden kardhüvely, lekapcsolódnak a kezdetleges vértek szíjai. Néhány halk vakkantást váltanak.
Itt már kezd jelezni valami a fejedben, ez nem tűnik túl szertartásosnak.
Az egyik harcos leveszi az övet a lóról és megcsókolja, majd a derekára kanyarítja. Szeméből süt a gyűlölet.
Mindannyian széttárják kezüket, jelezvén, hogy fegyvertelenek. Immáron félmeztelen mindahány.

Nem feltétlenül világos, hogy mi történik, de többen is feléd lendülnek.

Öt fegyvertelen, páncéltalan harcos választ el vacsorádtól.
A Nap elkezdett ereszkedni, narancs-fénnyel és árnyékokkal borítva be mindahányatokat.
Nemsokára nyugodni fog.

\\ Kérek szépen:
5 környi KÉ TÉ és Sebzés dobást, harc közbeni taktikát, valamint egy Erőpróbát \\

[Huor Aikanáro]

*Feszült pillanatok! Miközben a sámántanonc ismeretlen nyelven magyaráz, lassan előmerészkedik a falu maradéka, 9 szerencsétlen. Ebből 5 harcos, de inkább csak férfi, a többi nő és gyerek. Nem értem mit beszél Yakur és ez nagyon idegesít! Mélyeket lélegzek, hogy nyugodt maradjak. Amikor vissza adja a halott öregsámán dolgait az övéinek szinte biztos vagyok a harcba. De semmi... A nők és gyerekek lassan szétszélednek... És végre érthető nyelven hozzám kezd beszélni Yakur, de bár ne tette volna...*

< Ez teljesen őrült! És mégis mit csináljak velük? Kosarat fonjak az asszonyokkal, meg a gyerekekre vigyázzak?! Miféle fekete hajnal? És ez a hetyke mellű őrült lány az anyátok? Őrült egy népség...!!! >

- Őrültek vagytok Ti mind én mondom! Pontosan azt fogom csinálni, enni és aludni! És ezek itt könyörögni fognak, hogy az álmomat őrizhessék!

* Bökök a nomádok felé. Közben Yakur esetlenül felveszi Ayát és elindul vele a sátorba. *

- Hasra ne ess kicsi sámán...!

* "Szúrok" neki oda a nyelvemmel. Ha már nem vághatom képen, akkor legalább ennyi jár nekem.
De közben a nomád fickókra terelődik a figyelmem. Szinte körbe vettek a nyavajások és vetkőzni kezdtek. Először nem érte, hogy ez megint milyen baromság, de lassan, nagyot koppanva leesik a dolog... *

< Ezek meg mi a francot...? ...Verekedni akarnak a szerencsétlenek!! >

- Na elég ebből!! A lábam előtt fogtok nyüszíteni mocskos sakálok!!!

* Üvöltöm a félmeztelenül közeledő patkányok képébe és közben vissza rakom kardomat a hüvelyébe. Majd én is széttárom a a karomat jelezve "fegyvertelenségemet". Közben az egyik sátorhoz hátrálok, hogy ne tudjanak teljesen körbe venni. Ha tényleg támadnak, akkor pusztakézzel gyors és erős fejre mért csapásokkal válaszolok. Igyekszem a legkevesebb időt foglalkozni az egyes ellenfelekkel. Arra ügyelek, hogy ne kapaszkodhassanak belém, ha megpróbálja valamelyik, akkor annak a karját igyekszem kicsavarni és azonnal eldobni, vagy ellökni. *

[Shackallor]

Megkezdődik a csetepaté a naplementében. Sikreül behátrálnod egy sátor széléhez.

Amikor az első feléd lendül, már felkészülten várod. Teljesen kiszámítható ivben mozdul teste.
Legalábbis úgy tűnik, amíg furcsa szögben lépést nem vált. Ez teljesen meglep - a nomád könnyedén mellédugrik és komoly ütést mér a bordáidra.
Ezt persze csak ő hiszi, az ökle szinte lepattan rólad. Elsuhan a fedezékként használt sátor és közted, de szemed sarkából látod, ahogy eltorzul arca bütykei hirtelen fájdalmától.

(- 3 Fp)

A második szívdobbanással később érkezik. Rosszul méri fel a helyzetet - az előző harcos sikeres ütésén felbátorodva megpróbálkozik valami hasonlóval.
Másodszorra nem veszed be. Amikor már ő is elhitte, hogy eltalál majd a fejed felé hajított ököl, elkapod a karját. Kiesik saját ritmusából - a következő pillanatban annyira szerencsétlenül mozdul, hogy el tudod csavarni kezét, s meg tudod lendíteni társai irányába.
Szándékod nem tudod maradéktalanul véghez vinni - nem nehéz a harcos, de mégsem találsz rendes fogást a kezén. Kicsit hamarabb engeded el, mit szeretnéd, így csak egy társát tarolod le az elszalajtott szerencsétlennek.
Ketten maradtak előtted - az egyiknek kiül a rémület szemére. A másik derekán látod az övet.
Pillanatnyi csend támad. Aztán a földre kerültek felnyögnek és mindkét harcos egyszerre indul meg.

Csak az első kapkodja el, olyan ügyetlenül üt, hogy mosolyt csal az arcodra. Beleöklözöl az orrába - vér önti el száját. Kezét arcához kapva hajolna el mellőled,de vállát megragadva arréblódítod.
Az övet viselő megfontoltabb. Szálkás, középmagas legény, símaképű. Megvárja, hogy meglódítsd karod, majd kis félkörívben melléd lépve gyomrodba ejti öklét. Maga az ütés nem sikerül megrendítőre, de érzed, hogy a bordáid megzörrennek a gyomros közben.
( - 2 Fp)

Első támadód közben előkerül a sátor takarásából és társa mellé lép. Még mindig fájós bütykeivel van elfoglalva - másik kezével dörzsölgeti őket.
Egyszerre ordítanak fel, egyszerre támadnak. Az imént előkerült baromarcú látványosan rosszul kezd - megbicsaklik a lába. A másik újra a második szerepét vállalja majd, olyan mozdulattal indul meg, ami az igazi ragadozók sajátja.
Nem mintha lenne bármi félnivalód - néhány pillanat alatt három nomádot terítettél le.


\\ OFF: Kérek szépen még négy környi KÉ-t, TÉ-t, Sebzést. Lehet, hogy két kör is elég lenne, csak a biztonság kedvéért. \\

(

[Huor Aikanáro]

* Az első kis patkány fürgén kicselez és az oldalamba öklöz. Azonnal kipréselem magamból a levegőt, megfeszítve izmaimat. Betalált a mocsok, de a fájdalom enyhébb mint vártam. Nem úgy neki, a bordám helyett valószínű az ő ujjai repedtek meg. Válaszra azonban nincs időm, elsurran mögöttem és már a következő fickó érkezik, pechjére hasonló trükkel a tarsolyában. Számítottam az aljasságra és el is kapom a kezét, hogy a társai közé repítsem. De sikamlós az izzadtságtól a féreg és ezért túl hamar kicsúszik a markomból. Azért így is egyet magával sodort.

Még kettő áll velem szemben...

Ez első patkány orrát darabokra zúzza az öklöm és odébb penderítem az útból. Az általam vezérüknek vélt bőröves következik, de a rohadék elhajol az ütésem elől és gyomorba vág, majd ellép tisztes távolságra. Ismét kitódul belőlem a levegő, hogy megfeszüljenek izmaim. De egy halvány piros foltnál nem okozott komolyabb kárt, szerencsére.

Közben az első trükkös kisfickó is előkerül a sátor mögül és újra próbálkozik a fájós öklével. Azonban megbicsaklik a szerencsétlen lába és ezt igyekszem csúnyán kihasználni. Ütésemet félkörívben fentről lefelé irányítom, mint egy taglót. Majd a bőrövesre koncentrálok. Kivárok, hagyom hogy ő üssön elsőnek. Másodszor már nem kapkodom el. És macska-egér játékot sincs kedvem játszani, jöjjön csak közelebb nyugodtan és akkor egy alsó jobb horog lesz a jutalma...*

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín: Gyepű, Rossz Föld, a volt Sakálok Nemzetségének területe
Esemény: Rövid Korg Erődemonstráció


Füst szaga csapja meg az orrod, de ez azonnal jelentőségét veszti, mert elszórakoztat a szerencsétlenül botladozó gyepűlakó igyekezete. Nem foglalkozik kibicsaklott lábával, rád akar mozdulni.

Annyira elbaltázza minden mozzanatát, hogy észre sem veszi, amikor lesújtasz rá. Szinte belerohan a kokiba, azonnal arccal a földre esik. Teste még fel sem verte a port a földön, mikor a símaképű melléd lép.

Be kívánod várni az ütést, felhúzod ökleid. A képbe kicsit belezavar a por, amit az imént elzuhanó nomád csapott fel a földről. Ezt kihasználva rendkívül ügyes testcsellel kerül hozzád még közelebb , abszolút meglepetést okozva.

Elüvölti magát újra és féloldalasan hátrahúzza nyakát - fejét. Teljes erővel fejel az arcodba, így lesz számodra nyilvánvaló, hogy nem komoly az ellenfél.

\\- 2 Fp\\


Szinte meg sem érzed a szánalmas próbálkozást, ami neki valószínűleg jobban fájt, mint neked. Ráadásul a pillanat lehetőséget ad az azonnali viszonzásra.
Vállon ragadod, kicsit megemeled és pontosan magad elé állítod. Mozdulni sem tud.Szemeiben felismerés villan, ahogy a vicsorgó - vigyorgó arcodba bámul.

Te sokkal nagyobbat tudsz fejelni.
Meg is mutatod neki.
És mégegyszer.
Próbálna valamit mondani, de ....
Újra megmutatod neki, hogyan is kell rendesen fejelni.

\\- 2 Fp, a fejelgetés nyomán egy helyen felszakadt a bőr a homlokodon\\


Ha péppé nem is, mindenesetre szép vérvörösre raktad a fejét.
Leckéje végeztével elégedetten engeded el és ő kettőt lép hátra.
Mutatóujját a levegőbe emeli, mint aki mondani fog valamit. Csak vért tud felköhögni - és egy fogat. Aztán elesik és elterül a hátán.

Habár a harcképes népek elkezdenek feltápászkodni, nem érzed szükségét, hogy visszarúgdosd őket a földre. Nem volt rossz edzés, bár nem tartott túl sokáig.

Kicsit szúrnak a bordáid és zsong a fejed, de semmi komolyabb bajod nem akad.

Aki tud, elkotródik a közelből, aki nem, annak a többiek próbálnak segítetni.
Kinézel jobbra - az egyik lakósátor bejáratát elhúzták. Egy asszony néz rád, fejét rosszallóan csóválva. Kicsit messzebb, balra, néhány közeli bőr felett látod a felszálló füstöt. Valaki tüzet rakott.

Orrod újra eléri a frissen sült hús illata.
Az ég sötétedni kezd, a levegő pedig hűvösödni.

Kezd zavarni, hogy semmiféle segítő Szellem jelenlétét nem érzed. Olyan, mintha a környék teljesen megállítaná azt a háttérben bizsergő érzést, ami szinte egész életedben végigkísért. Hogy a Szellemek mindig figyelemmel kísérik utadat.Most a táboron kívül maradtak, ez számodra bizonyos.

[Huor Aikanáro]

* Jól számítottam, az utolsó előtti kis patkány hibázott, utoljára. Magasságomat kihasználva hatalmasat zúzok felülről a fejére. Azonnal arccal zuhan a porba. Pont, ahogy akartam.
És már csak egy maradt, a "vezér". Nem is tétovázik, rám mozdul a mocsok és ismét meglep. Arcon fejel a rohadék. Fürgébb nálam, ez most már teljesen biztos. Egyetlen szerencsém, hogy egy népemből való gyerek erejével bír csak. Így meglepettségemből egy pillanat alatt felocsúdok és megragadva a vállát megmutatom neki, hogyan csinálja ezt egy felnőtt férfi. Háromszor is lefejelem, habár valószínűleg egy is elég lett volna. Azonban ismétlés a tudás anyja... ...És szó szerint beleverem a tudást a fejébe! No, meg nem utolsó sorban jól is esett kiengedni magamból a dühöt.
Miután elengedem két tétova lépés után elvágódik, és vége...
...Vége az edzésnek. Homlokom ugyan felrepedt egy picit és a bordáimat is érzem, de ennél még anyám is jobban "elintézte" a részegen hazatámolygó apámat.
Ujjasomba törlöm a felrepedt homlokomról a megjelenő néhány izzadtság cseppet és azt a kis vért. Ennél több figyelmet nem érdemel, majd elmúlik... Sokkal inkább kezd érdekelni a vacsora gondolata és illata. *

- Na, most, hogy ezt is elintéztük és mindenki tudja hol a helye, adjatok valamit enni! * - Zárom le a színjátékot mindenki számára hangosan kráni nyelven és a megjelenő asszonyra nézek szigorúan . Majd a füst irányába indulok. A tüzet keresem, hogy helyet foglaljak mellette. Közben, ahogy visszatér lelkem nyugalma feltűnik, hogy üres a tábor, mármint nem érzem az ősöket. Rossz érzés, mintha tényleg egyedül lennék... *

< Átkozott egy hely... Fogadni mernék, hogy az a tetves sámánfattyú, Yakur keze van benne...! Rohadt egy dolgot művelhet azzal a lánnyal... De egyszer még beverem a képét úgy, hogy ne legyen többet kedve az ősöket háborgatni...! >

* Morgok magamban és közben a tűz mellé telepszek. *

< Remélem van valaki, aki érti is amit beszélek, különben az öklömmel fogom "elmutogatni" amit akarok... >

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín: Gyepű, Rossz Föld, a volt Sakálok Nemzetségének területe
Esemény: Napnyugta

Pillantásodra az asszony eltűnik a sátorban. Megmutattad, hogy ki az erő a környéken, néhányan félelmet verejtékeznek.
Csalódnod kell - a khors nem talál fülekre, a nomádok saját nyelvükön átkozódnak.

A tüzet megrakták ugyan, de amíg le nem ülsz mellé, magányosan ropog.

Körülötted sok a nyitott sátor és mindet üresnek találod. A tűznel nem találsz ételt, így találod magad hamar az egyik bőr belsejében, ahonnan remek illatok áradnak.

Egyszerű és jó, valami szárnyas húsa lehet, szépen ropogósra sütve - fatányérra tálalva.

Van bőven...
Hamar jól is laksz.

Elég nagynak tűnik a lakrész, meglepően sok mindent zsúfoltak bele. Könyvektől kezdve az összegönyölt állati bőrökön és szőnyegeken át a rézedényekig sok minden... A fekhely nagyon is kényelmesnek tűnik.
Mindenki elkotródott a közeledből, csend van.

[Huor Aikanáro]

Manul

* Éhségemtől hajtva, orromat követve megtalálom a vacsorám. Mire végzek, addigra a mérgem is elpárolog az éhségemmel együtt.
Fárasztó nap volt és csak úgy zajlottak az események, mintha valami háborúba csöppentem volna, egy perc nyugalmam se volt. Így most jólesik a csend és a nyugalom. De eszembe jut Fahlan... *

- Hogy az ég szakadna az ostoba fejemre...! * - Morgok fennhangon és kikecmergek a sátorból *- Fahlaaan! Gyere hozzám! Merre vagy pajtás? * - Kezdem hangosan hívogatni és közben körbe nézek a táborban, hogy merre van.
Majd, ha megtalálom, akkor leszerszámozom és lecsutakolom. Megérdemli! És csak ez után térek nyugovóra a már felderített sátorban. *

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín: Gyepű, Rossz Föld, a volt Sakálok Nemzetségének területe
Esemény: Gondoskodás






Fahlan első szavaidra a közeledben terem. Megálltok a tűznél. Hálásan veszi, hogy leoldd róla a terheket. Még vizet is találsz a közelben - csutakolás közben nagy szemekkel köszöni meg a törődést. Szája elé kanyarítod a vacsoráját - így valóban sokkal nyugodtabban térhettek nyugovóra mindketten.


Választott sátrad a tábortűzhöz legközelebb eső lett. Már lépnél be rajta, amikor ismerős szag lep meg - bizonyosan Yakur az. Furcsa, jellegzetes szag. Talán egy medvéhez tudnád hasonlítani.

Nem csalt meg orrod - két szívverés múlva Yakur jelenik meg a tűz fénykörében. Mélyen a szemedbe néz.
Szó nélkül indul meg a lángok felé - bal kezében szorít valamit. A sötét miatt csak most tűnik fel, hogy Yakur átöltözött.
Fekete, testhezálló páncélruha, nagyon is ismerősnek tűnik...
Hamut, vagy valami port repít a tűzbe, ahogy elég közel ér hozzá.
Méregetitek egymást még egy percig, aztán eltűnik. Egy szót sem szólt végig.

Vizsgálod még a tüzet egy darabig, de némi kékes füstön kívül nem produkál semmi érdekeset.
Nyugovóra térsz. A jelek szerint baj nélkül aludhatsz.

A prémekből földre húzott fekhely kifejezetten hívogató volt, még párnád is akad. Ez persze csak zavart, gyorsan el is hajítod. Pislogsz egyet.
Már alszol is.
Aztán zajt hallasz és felpattansz.
Aya az.
Mielőtt bármit is mondhatnál, szépen visszaédesget a prémek közé és az öledbe ül.
Megcsókol.
A hajadba túr.
Masszírozni kezdi a fejedet.
Aztán ujjain fekete karmokat növeszt és fejedbe vájja őket. Közben kifejezéstelen szemekkel bámul az arcodba...
Az agyadban érzed Aya minden rezdülését.


- Ne szarakodj már annyit, Manul. Nem könnyíted meg a dolgom.


- rezzensz fel, mert zajt hallasz. Nem tudod, hogy az imént beszédet hallottál - e, vagy csak álmodtad.

Álom, csak egy rossz álom volt. A zaj a sátor előtt viszont nagyonis valós.
Bosszantóan fáj a fejed és meglehetősen kábának érzed magad.
Áll rajtad a szőr, rossz érzésed támad.