- És te miért támadtál meg minket? ?!!
*A hirtelen vádaskodó kérdés teljesen kizökkent az eddigi összeszedettségemből, fogalmam sincs hogyan és mit válaszolhatnék erre. <De hogy is magyarázhatnék meg valamit, amit én magam sem értek, csupán a létezéséről tudok...Hinnétek nekem egyáltalán? Még a vérfarkas mesémet sem bírálták el, és már is visszatértünk az eredeti témához.>
*Hebegve-habogva próbálok válaszolni, de épp mondat csak nem csúszik ki a számon.
-Én...De hát...izé...a vérfarkas...én...én nem...
*Könyörgő tekintettel keresem a megmentőt, ki átveszi a szót, aki nem újra vádló kérdéseket zúdítana.
<Még egy természetfeletti veszélyforrással szemben is én vagyok a fő kérdés...Nem értem...nem értem ezt az átkot. Miért súlyt ez a rontás, ha mellette pusztító erőm van? Céllal, vagy büntetéssel gondolt rám Domvik, mikor megjelölt?>