Életút

[Thor]

Az hogy a lelket elűzte az egy írástechnikai hiba volt , mivel természetesen én magam sem azelőtt kívántam elűzni , hogy használtuk volna , hanem utána , az csak egy szerencsétlen félreértés volt, hogy a KM előbbre tette. De ha már így történt hát így történt . Evvel kell tovább játszani.

//off: Ezzel kapcsolatban szeretném mondani, hogy a reagban egyértelműen leírtad, hogy miután mindent megtudtatok a vésettel a falon kapcsolatban, hatodik érzéket csinálsz, és ha nincs veszély, teljes erővel elküldöd a lelket. Most nem vitázni akarok, csak ez nekem fontos, hisz én vagyok a KM. Senki nem tudott érdemileg hozzá fűzni semmit, mert nincs meg a képzettségük, vagy sikertelen volt a próba. Nekem ez jött le. Ez fontos. Mivel ez egy kísérlet játék, és kissé gyorsabban visszük a cselekedetet, így ha több cselekményt írtok le, akkor légyszíves minél pontosabban, hogy az ilyen félreértéseket elkerüljük. Persze én is hibázhatok, az max egy karakter halálába kerülhet, de semmi komoly.

[Pelso]

//Emberek a PM még is mire van?

Kivétel a KM részére. //

[Thrin]

/Ezt már szeretem, (a karakter alapból Káosz jellemű lett volna de Thor megvétózta) megjelentem és kivirágzott a káosz szelleme Darton közétek dugta kis ujját és megcsiklandozott vele /

A ládát egy kis ideig figyelem majd Sirakhoz fordulok:
- Értesz a zárakhoz? Ha igen ki kikéne nyitni, ha nem akkor valamiféle védelmi mechanizmust kéne megtalálnunk, hogy az erőszakos kinyitásával nem semmisülhessen meg a benne lévő áru, vagy ami még rosszabb nehogy itt ragadjunk egy csapda miatt. Ezen felül ha ezzel végeztünk megnézhetnétek nem rejt e másik rejteket ez a helyiség e, vagy egy jobban rejtettet az előző. A legendák és a történelem során nem volt ritka az efféle kettős védelem, hogy valamit oda vetnek a kalandorok elé, hogy eltereljék a figyelmüket a nagyobb kincsről.- mondom neki majd bocsánat kérő mosollyal teszem hozzá - Ne értsd félre, te hamarabb tűnsz olyan embernek aki ért ehhez mint Tagrid, és Zeref, ha nem találtok csapdát és de nem tudjátok ki nyitni, akkor besegíthetek egy kevés mágikus hatalommal, hogy a legkevesebb energiával lehessen kinyitni a ládát.

[Gorodak]

Zeref Till

Örülök, hogy végre lerendeztük a vitátt.

< Nem is rossz mégsem jártunk olyan rosszul és ha nem kell akkor nem is megyünk át azon az izén az ismeretlenbe. >

Migra felé csak bólintok!

Mikor Erman kicsit felemeli a hangját....

< Mi a fene. ezek nem hallottak a jó modorról, se Erman se Tagrid... Pedig Tagrid nemes szebben is kifejezhette volna magát végül is még is csak egy papnővel beszél... Megnézném, hogyan beszélne egy Thar vagy Darton pappal ebben a helyzetben... >

Majd az élre állva elindulok lefelé, majd haladok a szűk kis folyóson, enyhén kényelmetlenül érezve magamat a szűkös kis hely miatt!

Mikor Thrin meg állítja a csapatott zokszó nélkül meg állok, és várok, mikor mondja, hogy mit vett észre, hirtelen belém fagy a vér és lefehéredek... Még hátra is lépek egyet anélkül, hogy észre venném...

< Oh hogy az a.... A saját kezem által???, az kemény, Biztos sok kincs lesz itt ha ilyen félelmetes csapdák vannak itt! Vajon Migra istennője megvédene, asszem nem próbálom ki...>

Majd mikor látom, hogy a többiek elindulnak, veszek egy nagy levegőt és neki indulok én is!

A szobába beérve, először akaratlanul is másik ajtó után nézek, és közben végre kiegyenesedek és feltartom a fáklyát is a jobb látásért.
A varázslón kicsit meg lepődők azon meg pláne, hogy a könyv szét porlad a kezében.

- Szerintem ha a könyv így szét porladt a kezedbe a láda nem sok gondot fog jelenteni, ha csak nem védi valami, ami meg a csapdát illeti, ha betöröm a tetejét gondolom nem fog működni, de rátok bízom, mert nekem gőzöm sincs a zárakról vagy a csapdákról. -

< Titkos ajtó, végül is nem is rossz ötlet, de én ebben sem tudok segíteni, most kicsit hasztalannak érzem magamat, de végül is nem is az eszem miatt vagyok itt! Talán nem is baj, de az a folyóson lévő csapda az nagyon aljas volt még , hogy a varázsló észre vette. >

Mig a többiek cselekednek addig én alaposan körbe nézek a szobában, hátha valamit észre veszek, de nem sok reménnyel.

[Sirak]

/Eraman Argus/

//off: tudom, hogy nem én találtam ki a nevet. De a rohadt életbe, a karakter neve ERAMAN!!!! E-R-A-M-A-N!!! erAman!!!!!!!!!! ERAAAAAAAAMAN!!!!!!!!!!444NÉGY!!NÉGY!44//

Amikor belépek a terembe, az első gondolatom, hogy esetleg csapdák vannak a láda körül. Ezért Csapdakereséssel kezdem, s közben hallgatom Thrint.
|Csapdakeresés: 15|
Nemtom végzek-e amíg Thrin is befejezi a monológját, de azután:
Benyúlok a mellényembe, s előkapom a szükséges felszerelést.
-Még is, hogy érteném félre? - közben hozzálátok a láda kinyitásához. - Kalóz vagyok! Én sem kérdőjeleztem meg, hogy tudod-e hatástalanítani az átok pecsétet -kis szöszmötölés után végeztem is. - Na lássuk, mi akadt a horgon!
|Zárnyitás: 14|

[HugiLee]

Migra

Egyenlőre maradok a megfigyelő szerepében . Nagyon remélem, hogy a ládában valami hasznosat találunk, és ha lehet értékeset. Azt nem merem elhinni, hogy a kincset találjuk, de ki tudja?!
Amikor Zeref elindulna körbekémleli a szobát, tekintetemmel és egy a többiek számára alig látható mozdulattal óvatosságra intem.// nem megállítom, csak hogy legyen óvatos// Nem tudhatjuk még mi van a könyvek alatt. Talán nem csak a folyosón rejtettek el csalafinta jeleket ( rúnákat) . Bár remélhetőleg Thrin azt észrevette volna már.
Én magam is körbekémlelek a szobában , de csak szememmel. Nem kívánok túlságosan bemenni. Valamiért nem érzem magunkat biztonságban itt.

[Thrin]

/Ha Erman XDD (eraman) nem tudja kinyitni a ládát és senki más sem képes, csak erőszakkal,/


Egy ezüst golyót veszek elő az egyik erszényemből és helyet kérek a kapitánytól vagy aki Épp ott próbálkozott.
- Megpróbálnám talán van valami törékeny benne - intek a könyvek felé, nem szeretném tönkre tenni.

A ládához hajolva az ezüst golyóz a zárszerkezetbe helyezem és egy rövid varázslattal (egy kör 1 mana) Tölgyfa golyóvá alakítom így az egy 3 kg tölgy golyóvá változik és reményeim szerint szétfeszíti, vagy erősen megrongálja a zárat, ami így kinyithatóvá válik könnyen.
Ha a zár nyílás széles és előre láthatóan nem tesz benne kárt a golyó, akkor elő halászok még egyet és a kettőt gyerta viasszal ragasztom egybe és így már egy 6 kg-os (már nem gömb hanem ennek a formának nagyobb tölgy mását kapom).
/Viasz miatt a tárgyak egynek számítanak mint a lánc szemei így a költség nem nő./
Ezután adnám csak át erőszaknak ha nem nyílik ki, természetesen a szét feszítését szorgalmaznám inkább.

Így marad 29 mana pontom.

[Pelso]

Tagrid di Gram

//Pm. mindenkinek.//

*Mikor Migra kilép a lámpásom fényköréből imádkozni csak is azért nem állítom meg, mert az időközben mellé ált „védelmezőjével” //Igen Gorodak rád gondoltam// szemezek.

<… Igen lojális egy harcos… Még is mivel érdemelte ki ennek a harcosnak a hűségét… Még csak nem is egy tisztességes isten prédikátora… Még is bírja a harcos hűségét… Hmm… Vajon leeset a lovagnak, hogy a papnő az imént az ő életét is lekicsinyelte ezekhez a kavicshalmokhoz képest?… Vajon feltűnt neki, hogy a drága papnője nem óvta meg a sérüléstől pedig hatalmában lett volna?… Vajon tudja, hogy kár meg is halhatott volna a harcban?... Hmm… Jó kérdés… Egy biztos egyikükben sem bízok!... Miután kijutottam ebből a csatornából bizton elválnak útjaim ettől a kettőtől…>

*Amíg várakozunk, végig szemmel tartom a lovagot és „papnőt”. Figyelem minden gesztusuk, mondatuk, szemük minden rebbenést. Vajon rosszban sántikálnak? Figyelésüket a folyosón haladva, valamint a teremben sem hagyom abba.

<… Honnan is jött ez a némber?... Vajon említette már?...Hmm…>

//Off. Ha már itt tartok KM-i segítséget kérek. Azt tudom, hogy a lovag címere miatt tudom ő honnan valósi de Hugilee karakteréről tudok bármi mást azon kívül, hogy most a lovaggal utazik és hajót keres valami elveszet templom felkutatásához?//

*Lefelé menet nem tiltakozom, hogy a lovag megy elől. Épp elég nekem, hogy a „papnőt” a hátam mögött tudhatom. Ellenszenves érzelmeimet most nem osztom meg velük és csendben haladok a sorban.
A folyosó padlójába véset csapdánál legalább annyira megrémülök mint a másik két harcostársam. Az, hogy elsőnek lépek át a jel felet sokkal inkább annak tudható be, hogy elegem lett abból, hogy két megbízhatatlan személy között haladok a sorban. Inkább legyen mindkettő mögöttem. Meg legalább így megmutathatom, hogy bátrabb vagyok mindnél.


*A teremben magam is magasabbra emelem lámpásom, hogy jobban bevilágítsam.
- Szerintem előbb várjuk meg mit mond a szakértő. Csak utána törjünk, zúzunk. *Intek Eraman felé.* - Meg aztán lehet a csapda akkor is működésbe lép ha betörjük a tetejét. Előbb mindenképp nézünk alaposan körül.

*Amíg Eraman a zárral bíbelődik magam is körbenézek a teremben. A ládánál kezdek. Onnan haladok körkörös vonalban a széle felé. A ládával kapcsolatban meg óvatosságot javaslok. Hát ha nem csak a zár nyitására helyeztek el itt csapdát.

//Rejtekhelykutatás: Dobás.: 26//

[Thor]

//off: Igazad van Pelso. Át is adom a lehetőséget Hugileenak. Légy szíves írd meg, hogy mit tudhatnak a többiek rólad. Gorodak már tudja, neki nem kell leírnod, illetve Thrin karakterével most találkoztál. //


*Kísértetként vetül a csapat árnyéka a falra, ahogy a fáklya fénye játszik vele. Mintha a szellemek ura lenne, és kénye kedvére változtathatná a lelkek alakját, és körvonalát. Migra csendben figyeli társait, és balsejtelme miatt, inkább a bejárathoz közel áll. Szemével követi a hű lovag útját, ahogy az a szobát átfésüli a nemessel egyetemben. Mind a két kalandor óvatosan lépked, mintha minden csiszolt kő alatt veszély rejtőzne. A varázsló botjára támaszkodva figyeli a szoba közepén guggoló Eramant. A hajós óvatosan közelítette meg a ládát csapdától tartva, de szerencsére nem talált egyet sem. Így a láda zárjára koncentrál. Az elővett szerszámokkal neki is lát a munkának.


*A zár mestermunka, anyaga meglepő módon bronzból lehet. Nincs rajta díszítés, de az avatott szemek hamar meglátják a lelket ebben a remekműben. Egy vastagabb, és egy vékonyabb fémdarabbal belenyúl a zár belsejébe, és elkezdődik a türelemjáték.
*Mintha egy pillanatra megfagyna a levegő. Migra a varázsló riadt tekintetét veszi észre, amint Thrin falfehér arccal nyúl, a tőle 2 lépésnyire guggoló Eraman felé. A papnő szeme lassan halad a láda felé, és szívét az üresség és az elkeseredettség tölti be. Fekete mágia.


*A „kapitány” hirtelen megrándul a rátörő fájdalomtól. A kezén keresztül szalad végig az egész testében, mintha milliónyi darázs repkedne az ereiben. Felüvölt a kíntól, de hang nem jön ki a torkán. Nem tart sokáig a szenvedése. Mire Tagrid és Zeref felé fordul, már a földön fekszik, bőre szürkévé vált, mintha minden életet kiszívtak volna belőle. (sikeres próba Sirak: állóképesség) Eraman elhalva hörög, és szemeiben az érthetetlenség tükröződik, de nincs oly átok, mely teljesen legyőzné. Erősen küzd, hogy a halál ne téphesse ki lelkét, testéből.


//off: A ládán semmilyen elváltozást nem lehet látni, és nem fénylett fel, mikor Eraman szerencsétlenül járt.//


PM: Thrin, Sirak

[Sirak]

/Eraman Argus/
Minden egyes szavamat, ha egyáltalán ki tudom mondani, suttogva teszem, hiszem máshogy nem nagyon sikerülne.

-Au! -moccani sem tudok, számmal is alig artikulálok, mint aki égési sérülést szenvedett és minden mozdulat fájna, de pár másodperces szünet után folytatom a fájdalomnyílvánítást egy mondattal. Nem is, inkább kérdéssel.
-Mágikusan veszélytelen, mi? Asszem eztán el kell beszélgetnünk, mint kapitány a matrózokkal -ellenkezés esetében, folytatom a mondatot.- Semmi de!

Amennyiben vita van kibontakozóban, vagy esetleg aggódva kérdezősködnének, ez a mondat hagyja el a számat:

-Hé öm.. srácok, én asszem fekszek itt egy darabot -enyhe köhögés tör rám.- A térkapuval még várnunk kell.

Nagyjából ezek a gondolatok szaladgálnak a fejemben, amíg ki vagyok ütve és a többiek megoldást keresnek a problémára. Teljesen kizárom a világot innentől kezdve, és csak egy szavas mondatokkal jelzem, hogy élek:
Nos, az biztos, hogy a mai nap után nehézkes lesz megbíznom a csapatom tagjaiban.
Vegyük csak sorra őket:
<-Tagrid di Gram:
A neve vicces, de túlságosan aggaszt, hogy nem tudom miért akar kalózhajón szolgálni egy nemes. Talán csak félreértés, és nem tudta, hogy mire vállalkozik. Mindenesetre, meglepő fordulat a legénységben. Habár, az egész bagázs úgy ahogy van, elképzelhetetlen.
-Zeref Till:
Minden bizonnyal onnan jött, ahonnan Migra, szinte biztos. Benne bízhat az ember a harcmezőn, jó társ, lojális. Kár, hogy rossz emberhez. Vagy istenhez. Talán mindkettő.
-Migra:
Egy ostoba álmot hajkurászik, amit leginkább ahhoz tudnék hasonlítani, mint mikor a gyerek felnéz az éjszakai égboltra, s kezével le akarná emelni a holdat. Úgy érzi, minden nyújtózással egyre közelebb jut hozzá, de végül feladja, s rájön, mint mindenki, hogy a holdat nem lehet megérinteni.
Remélem ő nem adja fel. Ékes darabja lehetne a legénységemnek, ha megtanul csapatban gondolkodni.
-Thrin:
Nehéz eldönteni, hogy kevesebbet tud, mint amennyit mond, vagy többet, mint amennyit mutat. Egy varázslónál ezt sosem lehet tudni. Folyton előrukkolnak valami meglepetéssel, és állandóan rébuszokban beszélnek, meg titkolóznak.
Egyszer már megmentette az életem, s ezért tartoz...tam neki. De hamar lerótta a tartozást. Fura, általában az adós törleszt. Mindenesetre, elvesztette a feltétlen bizalmam.

Mindent összevetve, Tagrid a legesélyesebb a másod tiszt pozícióra. Ő legalább még nem próbált keresztbe tenni nekem. Igaz, Zeref sem. De ő Migra utasításait követi. El kell érjem, hogy kilépjen az árnyékából. >

[Thrin]

Eraman esete kissé megráz mivel kissé hibásnak érzem magam a dologban, hogy csak úgy oda engedtem, de azzal győzködöm magam, hogy nem tudhattam.

- Bocs kapitány, - pillantok le vigyorogva a kifeküdt kapitányra - a láda nem mágikus, de lehet hogy a benne lévő tárgy igen, tényleg nem volt szándékos. Ha gondolod majd segíthetek rajtad, bár lehet ha szépen kéred MIgra is megteszi.

Ezután hirtelen ötlettől vezérelve helyet kérek a láda előtt.

- Tagrid mester, Zeref vigyétek kissé odébb a kapitányt hogy a papnő a gondjaiba vehesse. Én addig megnézem ezt a ládát kissé jobban.



A ládára 10 mana pontért láthatatlanságot bocsátok, /így eltűnik a láda de a tartalma látható lesz?, Ha igen akkor ezt teszem, hogy megnézzem érdemes e küzdeni a benne fekvő "kincsért"/

Ha lehetséges megpróbálkozom a láda belsejéből kiteleportálni valamit, 5 mana pont értékben így maximum 15 kg-os tárgy jelenik meg-


Ha nem tudom, használni, úgy ahogy azt én szeretném, vagy látom hogy van is benne valami mi nem egy közvetlen veszélyforrás /ezt kmre bízom/ akkor az ezüst golyós tétfeszítős megoldást választom, azzal a változtatással, hogy az viasszal össze pecsételt golyókat, fémmé változtatom nem fává bár így talán kisebb lesz a tágulás, és a golyóköteget 1 mana pont feláldozásával a zárszerkezetbe teleportálom. Golyóból (5db van annyit használok amennyi szerintem még belefér a zárba.
A varázsalt 10 kör alatt jön létre, majd 10 kör múlva ismét ezüsté alakulnak vissza a remélhetőleg szétroncsolt zárban.

1 mana teleport+1mana transzmutáció

Ha a láda még mindig makacskodik a kinyitást illetőleg Zerefet kérem fel a kinyitására:
- Lovag uram, ha megtennéd, hogy isteni védelem alatt álló fegyvereddel, amivel biztosíthatlak te vagy a legvédettebb mindünk közül kinyitnád a ládát?


/Migra esetleges közbe vágását segítség nyilvánítását (ha nem gyógyít) szívesen veszem és úgy változtatom a postot/

[Gorodak]

Zeref Till

A szobát kutatom, meg nézelődők, de közben azért figyelek arra is , hogy a fáklyával adjak fényt a többieknek is.
Éppen indulnék vissza a bejárat falának dőlni, hogy onnan nézzem a többieket, mikor észre veszem , hogy a kapitány feketére vált és a földön fekszik.

< Hogy az a.... Még jó hogy túl élte illetve, hogy nem nyúltam hozzá ehhez a vacakhoz. >

Thrin szavára megint furán nézek rá!

- Ha hozzá érek ügye velem nem fog ugyan ez történni? -

MAjd mivel Eraman a társam zokszó nélkül oda sietek hozzá miközben kérdezem Thrint, és oda viszem a papnőhöz, hogy nézze meg mi baja.

- Jól vagy Eraman? -

Majd a falnak támaszkodok és várok, vagy segítek Migrának ha kéri...

Ha másként nem megy és Migra bólint arra, hogy törjem össze a ládát, akkor fogom a kardomat vagy a pajzsomat és azzal próbálom meg darabokra törni a láda tetejét!

[Thrin]

A zsoldos kérdésére csak legyintek,
- A varázsalt egyszeri volt, és csak a ládát védő talán leplezett varázslat vagy a benne lévő tárgy okozta.

Majd miután Migra elé kerül oda szólok nekik:
- A kapitányt az az átok érte amivel a medve is rendelkezett, a láda elszívta az életereje egy nagyobb részét, így egy ideig lábadoznia kéne, még ha meg is gyógyítod, addig kinyitjuk ezt a ládát, és talán még én is tudok egy csöppet meditálni, persze csak ha addig nem találtok egy tovább vezető ajtót, itt vagy a másik teremben.

[Sirak]

/Eraman Argus/

Asszem érvénybe léphet a mondatom

Zeref: - Jól vagy Eraman?

-Hé öm.. srácok, én asszem fekszek itt egy darabot -enyhe köhögés tör rám.- A térkapuval még várnunk kell.
Eztán sötétség kezd a szememre terülni, s érzem, lassan elvesztem az eszméletem, vagy talán az élet kúszik ki a testemből.
Teljesen tehetetlennek érzem magam, nem hogy mozdulni nem tudok, egyáltalán nem is érzem a testem. És ez aggaszt, mivel rövid, de annál eseménydúsabb életem során jól megtanultam, hogy amíg fáj, addig biztosan állíthatod, hogy élsz.

A sötétséget egy hang töri meg, Thrin szólt a csapathoz. Visszatért a kép, de szinte azonnal újra homályosulni kezd.

Thrin: - A varázsalt egyszeri volt, és csak a ládát védő talán leplezett varázslat vagy a benne lévő tárgy okozta.

-Talán -nyögtem ki a szót, annyi szarkazmussal felvértezve, amennyi csak kitellett tőlem, a halál küszöbén állva...illetve, fekve.

Thrin: - A kapitányt az az átok érte amivel a medve is rendelkezett, a láda elszívta az életereje egy nagyobb részét, így egy ideig lábadoznia kéne, még ha meg is gyógyítod, addig kinyitjuk ezt a ládát, és talán még én is tudok egy csöppet meditálni, persze csak ha addig nem találtok egy tovább vezető ajtót, itt vagy a másik teremben.

Ezzel nem nyugtatott meg. Már nem a haláltól féltem igazán. Hanem attól, ami azután fog velem történni. Én is átváltozom egy ilyen holtan élővé? A gondolattól is kiráz a hideg, de valószínűleg közre játszik benne a hideg kőpadló. Mindenesetre, egy halk felszisszenéssel, és arcom enyhe grimaszával, örömmel nyugtáztam az ezt követő éles fájdalmat.

Emlékek kezdik el mardosni az agyam, eszembe jut legutóbbi utam, nem volt izgalmas, de a matrózokkal tettünk róla, hogy ne unatkozzunk.
Felrémlenek a legmeghatározóbb pillanatok az életemben, az álmok hullámai elsodornak egészen addig, mikor ráleltem életem legnagyobb kincseire. Anyám tudta, hogy hiába dugta el Tenger Bosszúját //akinek van fegyverismerete és látta a kardom, s a lapján a Dzsenn írást, valószínűleg rájön, mi a szablya neve és eszébe jutnak a legendái//, hiszen kalandvágyam apáéval vetekedett, habár én magam nem ismertem őt. Már akkor, kölyökként tudtam, hajózni akarok, világot látni, szabadon, a széllel szárnyalni, hogy új világokat fedjen fel előttem.
Aznap találkoztam Regónnal, a Vasmacskában. S első dolgom volt megmutatni legújabb szerzeményem, ő rajta pedig a boldogság ült ki, mintha emlékeztetném valakire. Mindaddig tévhitben éltem apám kilétében. De akkor, Regón elmesélte a kalandjaik hátterét, miféle hajósok voltak, s miből éltek. Elmesélt mindent, amit anyám elhallgatott és elhallgattatott előlem, apám életrajzát, a szablya történetét és hogy az miként került hozzá s így hozzám.


Az emlékeket legénység zaja törte meg. Hajón voltam, ismerős-ismeretlen arcok szegeződtek rám, s dolgoztak szorgosan. „El tudod látni?” „Él még?” Hallottam messziről, a tompa hangokat. Egyszer-csak eltűnt előlem a hajó, a legénység, újra a homályos kőplafon vette át a dominanciát. Vissza tértem a valóságba. Érzem, minden erőmre szükségem van, hogy ébren maradjak, hogy az új kalandomat ne Dartonnal folytassam.

[HugiLee]

//off: hogy ti mennyit tudtok írni egy nap alatt DDD királyság, csak épp nem voltam itthon szóval most ! //

Migra

Ahogy a helyiségben figyelem az eseményeket és Thrin tevékenységét , gyanítom, hogy itt még gondjaink támadnak…és lőn. Ahogy látom Eraman elszürkülő arcát habozás nélkül lépek közelebb, s mire padlóra kerül, már ott vagyok mellette. Egyetértek Thrinnel és én magam is kérem, hogy vigyük távolabb a ládától ..jó lenne ha az ajtó közelébe tennék le, s ezt jelzem is.
Egészen addig eszembe sem sut kérdőre vonni Thrint, amíg nem közi, hogy ugyanaz az átok sújtja, Eramant, mint a medvénél volt.
Egy haragos gondolat villan fel bennem .
<„ …Mégis hogy a fenében hagyhattad, hogy belenyúljon ?!!!!!!!!!!!!!!....” >
Mivel azonban erre a kérdésemre adott egyetlen válasz sem vinne előbbre a megoldáshoz, ezért a gondolat felbukkanása után már el is engedem, és a megoldásra összpontosítva szólok Thrinhez:
-Ezt úgy érted, hogy ő is zombivá fog válni, mint a medve? Vagy csupán az erejét vette el ez az átok , és mondjuk sok sok pihennéssel helyre jönne? ( ezt a sok sok pihenést persze élell mondom, szarkasztikusan)

//off: Mielőtt cselekdnék választ kell kapnom erre a kérdésre, mert attól függ a további lépésem.//

A többieknek szólok, miközben letérdelek Eraman mellé:
-Adjatok vizet, vagy bort és szalonnát, húst vagy magvakat vagy ami van nálatok, ha van !

Míg a kért dolgokra várok , magam is a táskámba nyúlok, és a nálam lévő gyógynövények közül előveszek regenerálódást segítő, roboráló hatásúakat, valamint körül nézek ( csak szemmel) és visszagondolok, hogy a folyosón láttam e valami olyan növényt , ami most segíthetne. Ha igen, akkor elmegyek , vagy elküldök érte , ha nem akkor azzal dolgozom, amim van.
Hallgatva a szenvedő nyögdécselését és elsuttogott szavait, már ami érthető belőle, megfogalmazódik bennem egy kérdés, már már gyanú, amit félhangosan ki is mondok:

-Biztos hogy Eraman azután lépett át a runa fölött , hogy hatástalanítva lett……?!!!!

Ha odáig jut a dolog, hogy Thrin megkéri Zerefet, hogy kardjával nyissa fel a ládát, Nagyra nyitott szemekkel Thrinre nézek és megkérdem csendesen nem haraggal vagy gúnyosan csak úgy érdeklődve, mert alapból bízom benne, hogy nem csinál olyat szándékosan , amit nem, kéne:
- Mégis hányunkat szeretnéd még kifektetni? - mutatok Eramanra- Biztos vagy benne , hogy ezúttal nem ez lesz a vége?
Ez nyilván költői kérdés volt, de azért megvárom, hogy Thrin biztosítson minket , amennyire tud, hogy elvileg nem lehet baj. Ezután Zerefhez szólok, jelzem, hogy szerintem megpróbálhatja:
-Ha ebből kiugrik valami, azt vágd le!
-Egy pillanat!
Felállok és odamegyek a ládához. Megállok előtte , megérintem a fejemen lévő tiarát és szent fényt gyújtok . Ha kéken ég , akkor visszamegyek Eramanhoz és teszem a dolgom, ha vörösen , akkor megkérem a többieket, hogy vigyük ki a folyosóra és legyenek nagyon óvatosak !
//off: szent fény 1 kegypont //

Ezután kezdek neki a….annak amit csinálok majd ha megtudom mi a helyzet .