Seprűnyél fogadó

[Toren]

Rogeirn den Kilburn (Km-el egyeztetve)
//off: Toren vagyok. Az ellenség megtévesztésére én alakítom a derék lovagot, míg Thor bajtársunk kikalandozza magát a munka világában.//
K:-Nos egyetlen fontos kérdés fogalmazódott meg bennem Kapitány. Ha oly vész közeleg, melyben saját életünk kell védenünk, úgy jogosan ragadunk-e fegyvert, vagy akkor is megköti kezünket az adott szó, és ládád zárva marad.
B:-Megértheted, hogy ezek nem az én feltételeim. A Nagykirály áruját szállítjuk, így Ő diktál. De az Albatroszon a vendégeim lesztek, így megillet titeket a vendégbarátság, garantálom a biztonságotokat. A fegyverek elvétele formalitás pusztán...
K:-Ez esetben, bízom a szavadban és társaim nevében is elfogadom a feltételeket.
Nem maradt más hátra, minthogy eláruld, mikor szállhatunk hajóra.
B:-A vas órájában szedjük fel a horgonyt, ezért arra kérlek, legkésőbb az ezüst órájában térjetek meg a mólóra. Ne aggódj az útvonal miatt, 20 nap múlva, széllel szemben is Shalkban leszünk. Kifutás után szívesen és részletesen eléd tárom az útitervet, de addig nem lehetséges. Hányan jöttök?
K-Hét ember és hat ló.
B-Indulás előtt kérem a fizetséget. Megértitek, ugye. Kétágyas kabinok vannak, természetesen neked Lovag uram külön lakosztályt biztosítunk. Van valamilyen különleges igénye valamelyiktöknek?
Ez után szakértően ízleljük együtt a drága nedűt, majd fertályóra múlva, udvariasan távozunk.
Odakint:
K-Fejenként befizetünk a egy – egy aranyat a közös pénzből, de a lovát mindenki maga szállítja.
Készítsétek a felszerelést, legyenek saját készleteink két hétre elegendőek.
K-Nizaylu, Trian tudjatok meg mindent Balador kapitánytól, és a tisztjeiről. Minden információra szükségünk lehet.

[dakini]

Hísen Maranwë

Az Igazgyöngyök honának hangulata egészen tűrhető a rengeteg katona és a megszokottan sok matróz ellenére is. Az asztalhoz lépve az Albatrosz kapitánya nem tesz rám túl jó benyomást, ismét egy alak, aki megszokta, hogy alanyi jogon jár neki a tisztelet, gondolatban elfintorodom <igazán remek, hogy félistennekkel teli világban élünk!>. Az elsőtiszt, Garkon érdekesebb embernek ígérkezik, bár köszönni ő se tud, ez a fajta fegyelmezettség mindig figyelemre méltó dolgokat takar. A másodtiszt Harim udvariassága már szinte váratlanul ér, apró biccentéssel és egy széles, kissé hitetlenkedő mosollyal nyugtázom. Majd határozottan jobb kedvre derülök, mikor a jóképű és igen hercig katona átadja a székét, hogy aztán közvetlenül mellettem foglaljon ismét helyet. Rávillantok egy meleg mosolyt, elfoglalom a széket és magamhoz ragadok egy kisebb kupa bort.

Fél füllel hallgatom, hogy a lovag és a kapitány egyezkednek, s közben inkább a legénységet fürkészem. A kétágyas szobák hallatán felszalad a szemöldököm, majd jót mulatok magamban, hogy ugyan vajon melyik remek úriember fogja rászánni magát arra, hogy megossza a szobáját velem. S bár a kapitány szóban garantálja ugyan a biztonságunkat, azonban nem vagyunk a vendégei, hisz’ fizetünk az útért, mindez csak jól megválasztott szavak kérdése...

Az egyezkedés befejeztével az asztaltársamhoz fordulok:
- Köszönöm a helyet!
Bólint és mosolyog:
- Ez csak természetes, nem vagyunk mi barbárok – fejével a barbár felé int és rám kacsint, jelezve hogy csak viccelt.
Elvigyorodom, egyre szimpatikusabb ez az alak, így bemutatkozom:
- Hísen vagyok!
- Alexander Grengor Belt, de hívj csak Alexnek!
- Pedig az Alexander remek név – ugratom.
- Igen, anyámnak is tetszett, tőle kaptam. Nem tudtak megegyezni atyámmal, ezért kaptam másik nevet is, a nagyapám után. Anyám mindig elérte, amit akart – itt jót nevet.
- Az Albatroszon szolgálsz? – kérdezem.
- Hát persze! Ennél az asztalnál más nem is ülhetne – itt kihúzza magát és megigazítja a ruháját – A királyi flotta…meg ilyenek ...büszke katonája – de félbehagyja, mert nem bírja komolyan végig mondani és halkan nevet – bocsánat, van már bennem egy kancsóval ebből a kitűnő borocskából.
Komoly képpel ránézek:
- Nos, nem hiszem, hogy megbocsájtható volna… hogy kitűnőnek hívtad ezt a bort! – nevetem el magam a végére én is.
- Óh, egy szakértő! Az a kis köpcös, aki az imént volt itt, na neki vannak jó borai. Egyszer volt szerencsém megkóstolni!
- Miért? Ki ő? – érdeklődöm.
- A neve…ö…izé…Tizon…vagy…Miziki…vagy valami ilyesmi…nem jegyeztem meg. De nagyon gazdag kereskedő és van pofája a király hajójával szállítatni a holmijait. Nálunk persze biztonságban tudhatja, mert nem merik megtámadni az Albatroszt.
- Azért mert a király hajója? Vagy azért mert olyan híre van? – ébred fel a kíváncsiságom.
- Azért mert nincs ellenfele. Nem egy sima kereskedőhajó! Nézz csak körül, a fél legénység katonákból áll.
Erre körbenézek, bár már felmértem a társaságot mikor ideértünk. Majd bólintok:
- Viszont az abbitacél drága dolog…
Rám néz, felhúzza fél szemöldökét:
- Abbit acél? – de csintalan mosoly bujkál a szája szélén.
Vállat vonok:
- Selyemnek jobban örülnék! Akkor legalább jól öltözött lennék, ha hajótörést szenvednénk – vigyorgok.
- Milyen okos kislány – nevet és meghúzza a kupáját.
- És mivel kereskedik…Tzaziki, aki a jó borairól híres? – csatolok vissza az előző témához.
Közelebb hajol és kicsit csendesebben mondja :
- Mindennel! - nem valami vidám a hanghordozása. El is komorodik kicsit – vannak olyan dolgok, amik normálisak, de nem minden ilyen, bár... – és megint odahajol – nekem erről nem kell tudnom…nem is szabadna… - húz egy vonalat a szája előtt.
- Gyakran a jól tájékozottság jelenti a különbséget itt a egyenesen a szemébe nézek egészen közelről – élet és halál közt. – Majd fennhangon így folytatom – erre igyunk is! – megemelem a kupámat és nagyot húzok belőle.
Mosolyog és iszik:
- Azt hiszem jól fogunk szórakozni az úton!
Leteszi a kupát, s míg újratölt neked és magának megkérdezi huncutul:
- Te ugye szeretsz játszani?
- Persze – bólintok - de csak ha nyerek!
- Néha kockáztatni kell a győzelemhez!
- Arról szó sem volt, hogy szoktam veszíteni!– vigyorodom el.
- Eddig még én sem – mondja sokat sejtető hangon.
- Járunk egyet? Vagy a barátaiddal maradsz?
- A barátaim – mutatatok körbe – jól el tudják foglalni magukat. Mehetünk! – állok fel.

Ahogy felállok, Trian rám néz én biccentek felé, így látja hogy elmegyek és hogy kivel.
Ő is feláll, előre indul, majd kinyitja az ajtót, kilép és megtartja, míg kimegyek.
- Ismerek erre egy csendes helyet!
Elvezet egy kieső mólóhoz, a környéken senki sincs, még a víz csendes és a holdfény, mint olvadt ezüst vonja be a víztükröt. Leülünk a móló szélére és én percekig csak a vizet nézem.
- Szereted a vizet – töri meg a csendet ő.
Miközben továbbra a vizet nézem így felelek:
- Igen, nézd milyen fenségesen szép, ahogy a Hold fényei tükröződnek!
- Milyen költői vagy! –mondja halkan és elkezdi levenni a ruháját, de csak félmeztelenre vetkőzik.
Erre nekem is felszalad a szemöldököm, de magyarázatképpen rám néz és megkérdezi:
- Vigyázol egy kicsit a ruháimra? – aztán nagyon halkan beleengedi magát a vízbe a móló széléről. Elfekszik a víz tetején – ha szépen megkérnélek, játszanál valamit a hangszereden?
Elmosolyodom:
- Persze - előveszem a hangszerem, törökülésbe helyezkedem és halkan elkezdek pengetni egy finom dallamot. Szomorú dal ez, az egyedüllétről, az igazi emberi kapcsolatok és az emberi érintés utáni sóvárgásról.
Amíg játszom, ő csak lebeg a víz tetején és forog és billeg, nagyon finom mozgásokat csinál, összhangban a dallal. Csukott szemmel élvezi a muzsikát és ellazul. Amikor vége néhány másodpercig még lebeg, aztán megfordul és kimászik mellém. Ő is törökülésbe helyezkedik a velem szemben lévő oszlopnak támaszkodva, nagyot sóhajt.
- Még soha nem hallottam, milyen ennek a hangszernek a hangja, te nagyon szépen játszol, köszönöm! -
- Most te jössz! Mihez van kedved?
Ránézek, megrázom a fejem:
- Most jó ez így!
Mosolyog – Pedig táncolhatnék, őstehetség vagyok, ezt figyeld! – kicsit előredől és két kezének középső és mutatóujját leteszi a mólóra, mintha két ember lenne és elkezd táncot mímelni velük, mintha két táncos állna egymás mellett és emelgetnék a lábukat:
- Ez ősi ork néptánc – próbálja komolyan mondani.
- Uram, maga folytonosan henceg! - kacagom el magam - De tánctudását muszáj lesz egyszer személyesen is bizonyítania!
Bal kezét mellkasára csapja , előredőlve mondja:
- Óh, állok rendelkezésére hölgyem - aztán a homloka koppan a deszkákon, elég hajlékony - úh , ez kicsit sok volt - emelkedik fel homlokát dörzsölgetve.
Megfogom a vállát és rákacsintok:
- Nyugi!
Mivel a hangszerem még az ölemben pihen, ismét játszani kezdek rajta. Alex felhúzza a térdét és ráhajtja az állát, becsukott szemmel hallgatja a zenét. Ezúttal valami felemelőt játszom. Lassan, halkan kezdődik és fokozatosan hangosodik és gyorsul, olyan mint egy igazán komplikált tánc, ami egyre nehezebbé és nehezebbé válik míg szinte hajszálon múlik hogy elrontod-e a lépést, de a dallam tisztán és életerősen száll az éterben, feltöltve a szívet örömmel és élni akarással.
Miután befejeztem a zenélést, nevetve mondja:
- Hát ez igazán jó volt! Látszik, hogy élvezed! – fogja a ruháit és felöltözik. Nagyjából megszáradt a nadrágja is. Visszaül – van kedved még csinálni valamit vagy inkább hazamennél?

Erre nem mondhattam mást, mint hogy táncolni menjünk. Kiderül, hogy nem lódított, mikor azt mondta remek táncos, csodásan mozog és élmény vele táncolni. Végig udvarias és tisztelettudó, igazi barátként viselkedik és ez felszabadító érzés. Hajnalig mulatunk, még gyorsan hazakísér, mielőtt várná őt a munka. A fogadó kapuja előtt válunk el miután harmadjára sem sikerül a közelébe jutni. Talán a késői óra és a bor az oka, hogy ennyi ideig tart, míg eszembe jut, hogy a medál az oka, számára a fogadó nem is létezik. Őszintén köszönöm meg az estét és a közeli viszontlátással válunk el.

Vidáman szaladok fel a szobámba, mikor eszembe jut Rupert. Szerencsére ő ott alszik az ágyamban, így csak leszórom a ruháimat és becsusszanok az ágyba mellé. Finoman felébresztem és egy hatalmas órákig tartó búcsúszexet rendezünk. Így összesen 1-2 órát sikerül aludnom, mégsem vagyok fáradt. Ruperttől fájdalommentesen és gyorsan búcsúzom. Percek alatt felöltözöm és összeszedem a cuccaimat és táncos léptekkel jövök le a lépcsőn.

//off: az NJK-kal történt esetleges párbeszédek koránt sem a véletlen, hanem a KM művei, na jó, közös

[Gorodak]

Trian

Az asztalhoz lépve mindenki felé bicentek, de nem szolalok meg, csak ha a lovag kérdez, vagy ha direct hozzám intézik a kérdést.
A beszélgetést végig hallgatom csöndben és figyelmesen közben végig mérem magamnak ovatosan az összes matrozt és a kapitányt.

A beszélgetés végéhez érve Hisen és a matroz elmenek, mikor rám néz csak bolintok, hogy tudomásul vettem.
< Majd talákozunk, remélem azért figyel a háta mögi, mert nem tudom, hogy az a ficó pontosan kit is figyelt. Meg miért. Bár a nagy darab biztos a védelmére kelne, hogy ha bajba kerülnének, úgy hogy még fogunk találkozni .>

A társalgás közben néha körbe tekintek, hogy nem e figyel minket valaki feltünöen.
Mikor már befejztük a tárgyalást és vissza felemegyünk szolok Kilburnhoz.

- Akkor körbe érdeklödöm, illetve kicsit lemaradva jövök utánatok, valaki figyel titeket és szeretném tudni ki az és mit akar. -
. Majd elindulok , mintha másfele mennék majd követem a többieket messiről és figyelek háth észre veszek valakit aki követi a többieket, hogy kicsit elbeszélgethessek vele.

< Nem tudom ki az és mit akar, de ha sikerül a csapdámba esni akkor tuti, hogy ha nem jó választ ad nem fiogja megélni a másnapot. Remélem Nem fecseget túl sokat Nizaylú túl sokat ismerekedés és játék közben. >

Ha észre veszek valakit akkor követem a többikel együtt, amig kell majd mikor a többiek vissza érnek és esetleg más irányba menne akor meglepem, vagy ha meg áll a háznál akkor meg lepem hátulról...
// De ezt majd pontosabban, ha úgy alakul. //

Észlelés: 15 dobás: 1
Rejtözködés: 57 Dobás: 28
Álcázás : 2 szint
A fegyverekre meg magamra, hogy ne tünjek fel a tömegben vagy az utcán amennyire lehetséges....
// ha kell akkor majd dobok ké, meg ijeneket ha ugy alakul a dolog. //

Ha nem történik semmi akkor, elmegyek infot gyüjteni a kapitányról és a matrozokról. De gondolom pénzbe kerül majd ez az infó igy rá szánok 1 arayat a kapcsolatoknál.

[sipimisi]

Ultharr a mellé szegődő lánnyal

- Rendelek kettőt is, de mit szólnál, ha egy kicsit intimebb környezetben fogyasztanánk el? Tudod az ígéretek nagyon felcsigáznak...

- Te aztán rámenős vagy. - közelebb hajol, megsimítja az arcodat és folytja:
- Hát legyen, ha hozol egy kancsó borocskát, felviszlek az emeletre és megígérem, hogy jól fogod érezni magad.

Mit lehet erre tenni, a pulthoz megyek és kérek egy kancsóval a jobbikból. Örömmel veszem észre, hogy közben a lány is mellém lépett, jelentőségteljes pillantást vetett a csaposra, majd szelíd erőszakkal a lépcső felé vezetett.
Az emeleti szobába érve erőt veszek magamon, hogy a játék játék legyen és ne engedjek rögtön az ösztöneimnek. A lány partner benne, kacéran ölelkezünk és miközben jólesőn masszírozzuk egymást, a ruháink is lekerülnek. A hangulatot a számtalan párna és néhány gyertya ringó fénye fokozza.
<Rutinos csaj lehet, mert az ajtót is bezárta mögöttünk.>
- Gyakran megfordulsz itt? – kérdezem, miközben egymást cirógatjuk és a valóban jóízű bort kortyoljuk.
- Azt hiszem, elég gyakran, itt ugyanis nagy az élet esténként…
- Ismered ezeket a tengeri katonákat?
- Hogy ismerem e őket ? Igen. Sokszor megfordulnak erre. Nagyjából kéthavonta jönnek néha ritkábban. Elég aranyosak. Bár van egy kettő , aki durva . Itt elengedhetik magukat végre , és van aki kicsit túlzásba viszi . Azt mondják nagyon fogják őket a hajón. A kapitány szigorú, és az elsőtiszt is.
- Lassabban kicsit, nem oly rövid az éjszaka – távolodom el némileg, bár inkább magam zabolázására, hogy még kérdezhessem. – Ezek a tisztek a kapitánnyal mindig a legénységgel együtt szórakoznak?
- Nekik több pénzük van annál, hogy itt keressenek szórakozást. A katonákat és a matrózokat szoktuk mi szórakoztatni , de talán jobb is így. A katonáknak is kell, hogy egy kicsit felügyelet nélkül lehessenek. Megteszik amit a kapitány diktál, néhányan felnéznek rá , de igazából a két tiszt az , akik után a pokolba is elmennének.... ezt egy nálad idősebb matróz mondta. De az biztos, hogy nem duzzadt úgy az erőtől mint te ... – s közben az utolsó ruhadarab is a földe hullik.

Nagyjából eddig bírtam türelemmel, ekkor megfogom a nő ruháját és egyben letolom róla, mivel a nagy simulás közben már kioldotta a kapcsokat és szalagokat, hogy már semmi dolgom ne maradjon. Egy mozdulat és már ruhátlanul áll előttem. Pillanatok múlva vízszintben vagytounk, s innentől csak a testünk beszél, szavak nélkül. Bővelkedem a férfierőben, így éjközép után jár az idő, mire ő fáradtan elalszik. Maradnék még, de ha most elalszom, ki tudja mikor ébredek. Ezért felkelek, felöltözöm, és emlékül és fizetségképpen az arany fülkarikámat otthagyom az asztalon.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 6. nap baglyok órája (17.óra)/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike??, Gorodac,Thor(álcázva), Contle ,Sipimisi, Toren „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
// Abból adódóan, hogy Gihike jó ideje nem jelentkezett így nem is adta át az általa szerzett információkat, amik viszont fontosnak bizonyulhatnak a továbbiakban. Ezért idetenném még ezt, bár kissé visszamutat az időben. //
Den
A megbeszélésen

Den beszámol Kilburnnak, mindenki hallja:
-A város egyik ivójában összefutottam egy régi cimborával, akitől megtudtam, hogy a városban viszonylagos békében vannak a különböző céhek. Elfeket nem láttak jóideje , és nem minden hajó megbízható , ami Abaszisz nyugati része felé indul a napokban, de mivel erről nem tudott többet , azt azért elmondta, kitől érdeklődhetek tovább, el is vezetett egy másik ivóhoz. Beléptem a csapszékbe, és épp az említett informátort találtam igen fura helyzetben. Tudtam, hogy ő az, mert a személyleírás alapján, összetéveszthetetlen volt.
Szőke haja hosszú copfba fonottan verte a hátát, ökle pörölyként osztotta az áldást, egy nálánál háromszor nagyobb matrózra, dús szakálla alól szitkok árját ontotta rá.

Nagy szerencséje volt, mert az első sorozatnál ártalmatlanította a nagydarab ellenfelet, aztán a többiek leszedték róla, és eltávolították a pórul jártat. A szőkeség egy sarokban landolt egy nagy kancsó rum mellett.
Elsőre nem találtam túl bizalomgerjesztőnek, hogy az informátor ilyen feltűnést kelt. Aztán megtudtam a csapostól, hogy a fickó akit vert az asszonyát döntögette , amíg a Szőke munka ügyben volt távol egy hétre.
A történetet igazolta szememben, hogy néha halk „ de miért te céda ! „ felkiáltásokat hallottam a sarokból.
Azért odaültem hozzá és elbeszélgettünk. Hamar kiderül, hogy megbízhatóságát neje iránti feltétlen ragaszkodása sem csorbította. Végül is, mindenkinek van gyenge pontja nem igaz?
Néhány pohár rum után kezdett kijózanodni az asszonyból és belejönni az informálásba.

Megtudtam, hogy a napokban két hajó megy Abaszisz nyugati részébe. Az egyik a véres cápafog, de bizonnyal nem érik el a szigeteket. A helyi fejvadász klánnak nagyon csípi a szemét , hogy egy pofátlan gorviki kapitány szemrebbenés nélkül garázdálkodik . Szóval az a hajó semmiképp nem ajánlott. A másik a király kereskedelmi hajója, amire úgy tudom, hogy csak a király engedélyével lehet feljutni. És itt van az egy arany is megmaradt.
// Értelem szerűen Morgaan beszámolója ez után következett.//

6. nap estéje:

Amíg az Igazgyöngyök Honában Kilburn, Trian és Morgaan a kapitánnyal egyeztetnek, társalognak, a barbár néha új barátjára is ránéz, fél szemmel, és látja, hogy Ultharr az emeletre távozik egy kellemes idomú fehérnéppel.
Den egy félreeső asztaltól figyeli az ivóban a történéseket. Látja Ultharrt, és Hísent is távozni, aztán, amikor a többiek is végeztek az asztalnál a kapitánnyal, ő is csatlakozik a csapathoz a hazafelé vezető úton.

Ájtatosságok idején ( 19 óra )

Kicsit eltávolodva az ivótól, Kilburn kiadja a feladatokat . Mindenki legyen készen reggelre, legyen saját 2hétre való készletetek és
// Off mivel Nizílu nincs jelen! //
Den és Trian nézzenek utána a kapitánynak és tisztjeinek.
Ennek megfelelően Trian egy mellékutcában eltűnik, Den pedig néhány sarokkal később válik el a „csapattól” , akik immár ketten , Morgaan és Kilburn , folytatják útjukat hazafelé.

// off: Ez lesz ám a skizó helyzet Toren , most beszélgethet magával //

Nem messze a fogadótól, amint rátértek egy mellékutcára, ami teljesen kihalt , és hirtelen feltűnően csendes lesz , mert még egy tücsök sem szól, néhány lépés után egy ház árnyékából elétek áll ( úgy 10 méterre ) egy fekete ruhás alak . A lakodalmi sokadalomra való tekintettel a város utcái ki vannak világítva , azaz több fáklyát és lámpást is kitettek a városi „előljáróság” utasítására. Ebben az utcában is van némi világítás, tehát jól láthatjátok , hogy a férfinek finom anyagú ruházata van, vastag vörös kendő a derekára kötve , inge valószinűleg selyem, bár olybá tűnik valami megtépázhatta, mert az egyik karjáról majdnem teljesen leszakadt az ingujja , a másik oldalon is hosszú rés nyílt rajta , sőt mintha néhány felsőgomb is hiányozna.

Jobbjában egyértelműen fenyegetést jelent oldalt tartott furcsa, hosszú kardja, aminek a vége ívet formál és jelen esetben még az utca kövét támasztja. Baljában egy hosszú tőr ( ramiera) Tekintete sem jósol semmi kedveset, és a rátapadt koromtól, csak még ellenségesebbé válik, amúgy is haragtól torzult arca. Egyenesen Morgaanra néz.
- Mintha azt beszéltük volna meg, hogy ma este találkozunk a hajónál….
Kezdi számonkérő hangsúllyal.
- És te vajon hol jártál a barátaiddal báránykám?
Csendesen kezdi, de az utolsó szót hangosan, mérgesen kiáltja.
Mindkettőtöknek leesik: Ez Mortanzak a véres cápafog kapitánya.
Kilburn körbenéz és észreveszi, hogy nem vagytok egyedül, mögöttetek is mozdul két alak(10m).

…..

Trian

Kilépsz a csapattól és egy alkalmas helyen behúzódsz egy sötétebb sikátorba . Megvárod, míg néhány 10méternyire eltávolodnak tőled barátaid, és figyeled a környéket., majd elindulsz a többiek után. Látod, amint Den biccent Kilburnnak és Morgaanak, aztán lekanyarodik és elindul a város felé. Már épp azon vagy, hogy újra felzárkózz , amikor észreveszel két árnyat mozdulni . Az egyik egy közeli tetőn , és láthatóan sietősen mozdul , incognóját lebbentve fordul és tűnik el a háztető másik oldalán. A másik alak az utcán van , és csak az árnyékban mozog , viszont gyanúsan társaid nyomában. Amikor követed és elhaladsz arra, ahol ez előbb még ő járt a földön láthatod, hogy az illető vizes nyomokat hagy maga után. Valószínűleg csurom víz .
Látod, hoyg barátaid befordulnak az utcába és akkor észlelsz még egy alakot , aki mostmár a másikkal együtt egyre közelebbről követi őket. Ahogy te is befordulsz utánuk, látod a kibontakozó jelenetet. Az utca két oldalán az árnyékbna lapul két nagyobb darab valaki, előrébb társaid állnak , és még távolabb majdnem teljesen kivilágítva egy a ruházatából gorvikinak látszó alak, aki igen mérgesen és hangosan beszél. Te is rájössz, hogy ő lehet a nemkívánatos kapitány

[sipimisi]

Ultharr

A légyottot követően, úgy éjközép idején hagyom el a fogadót, a többiek már nincsenek ott, így a szállás felé indulok. Hazaérvén Rufattal beszélek pár szót, megtudom, hogy Híszen még nem érkezett meg, megkérem, csomagoljon másnapra kétheti adagot, majd nyugovóra térek.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 6. nap horgonyvetés órájától 7. nap fáklyagyújtás utánig (18.-tól hajnal 2ig )/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gorodac,Thor(álcázva), Contle ,Sipimisi, Toren „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

// Egy csepp porszem került a gépezetbe , ezért most egy hevenyészett leírás következik a teljesség igénye nélkül, majd hamarosan a pontos történéseket is olvashatjátok. Akit érint az már úgyis tudja, a többieknek pedig…..íme: //

Elhagyva az Igazgyöngyök Honát , s megkapva az utasításokat a csapat szétszéled a városban.

Den informálódni indul a város rejtett szegleteibe, Ultharr más rejtett szegletekkel ismerkedik, hisz ez a kötelezettsége, hogy infót szerezzen, s bármilyen nehezére is esik ( tartania magát ) hősiesen viselkedik . Nizaylu úgydönt a fogadóban marad és végre komolyabban veszi a tanulást. Szorgalmasan tanul Kalena keblei…azaz kezei között a gyógynövényekről…..többek közt . Hísen a kikötő félreeső zugában tölti kellemesen az időt.

// áj tink dísz íz de bigining of a beautifül frendcsipp //

Morgaan és Kilburn lassan sétálnak hazafelé a kellemes langy meleg éjszakában, beszélgetnek és nem sietnek túlzottan. Trian jóval lemaradva tőlük figyel az árnyakra , amiből akad bőven egy ilyen mozgalmas városban.

Alig egy utcányira vannak mindössze a fogadótól, amikor egy őrült és veszélyes alak támadja meg őket , bosszúvágytól fűtötten. Kemény küzdelem kezdődik és az ellenfél nagyon gyors és tapasztalt, jól forgatja fegyverét. Morgaan súlyos sebet szerez. Trian és Kilburn …főleg Kilburn támogatják, cipelik haza a fogadóba.

Trian , ahogy elhagyják a területet még félszemmel látja, hogy szürke köpenyes alakok , akik eddig a tetőkön ólálkodtak, s talán őket figyelték, most megjelennek az utcán és körbeveszik a három maguk után hagyott hullát.

Amint belépnek a fogadóba Rufat már hangosan kiált is hátra feleségének s közben átugrik a pulton , hogy a jobb faltól kihúzza az egyik súlyos faasztalt a terem közepén lógó csillár alá. Erre fektetik le Morgaant. Kilburn jobbra áll, Trian balra kicsit hátrébb Morgaan derekánál, hisz ott az oldalán tátongó mély seb, amit meg kell vizsgálni. Balra a gazdagon terített ovális asztalnál ült Nizaylu, Kalena és Rupert épp csendesen vacsorázva. Niz amint meglátja barátját már ugrik is és közelebb lép, hogy megnézze. Kalena és Rupet hátra rohannak a konyha felé, ahonnan közben kilép Rufat felesége, Riallé.
Hosszú, sötétvörös bársonyruhát visel, előtte hófehér kötényt. A ruhája makulátlan tiszta . Amint meglátjátok egy pillanatra eláll a szavatok. Tökéletes szépségű asszony , fiatal és ragyogó. Hófehér haja szoros kontyba kötve , de egy rakoncátlan kis tincs megszökött, s most bal füle mellett göndörödve ad gyermeki bájt a kedves arcnak. Nagy, fényes , zöld szemei és cseresznyeszín ajkai kedvesen mosolyognak a dermedt társaságra.
Odalép Morgaan mellé, végignéz rajta , majd megfordul és visszasiet a konyhába. Olyan finoman lépked, hogy azt hihetnék csak lebeg a föld felett. Az áhítatból Kalena és Rupert térít visza titeket , amikor berobognak , Rupert kezében nagy tál forróvíz, Kalenánál egy mozsár és egy tálban sokféle zöld növény egy üvegcse sárgás folyadékkal. Ezeket leteszik az asztalra , közben Rufat két nagy flaska pálinkát hoz a pultból, az egyiket Morgaan kezébe nyomja a másikat leteszi mellé, hogy majd a sebekre tehessék fertőtleníteni.
Trian felrohan a szobájába és egy csomaggal tér meg, amiben mindenféle orvosi eszközök vannak. Tűt és cérnát készít elő. Nizaylu furcsa dolgot csinál ( fohászkodik), Kilburn közben, mivel segíteni nem tud, leül az asztalfőre , ahonnan mindent lát.
A visszatérő kyr asszonyt is , aki ezúttal két üvegcsét hoz magával.
Morgaan mellé áll, bal kezével végigsimítja az arcát és kicsit megemeli a fejét. Szelíd mosolyával szótlanul kéri, hogy igya meg a gyógyító folyadékot, amit már jobb kezével emel is a barbár szájához, s amíg az szájtátva csodálja szépségét már le is önti a torkán. Mikor az üvegcse kiürül, finoman becsukja a férfi száját és leengedi a fejét. Mikor Trian összevarta Morgaan sebét, Kalena átveszi a továbbiakat és kéri, hogy vetkőzzön le, hogy őt is elláthassák. Amikor leveszi vértjét és ingét szétnyitja Riallé odalép hozzá és a másik üvegcséből sűrű, fehér folyadékot önt a sebre, a maradékot pedig odanyújtja neki, hogy igya ki.
Nagyjából ekkor lép be Utharr , majd néhány percre rá Den is befut .
A csapat minden tagja lenn marad és a sebek ellátása után az asztalhoz ültök, evés-ivás közben beszélitek meg a teendőket , mi volt vajon ez a csetepaté, és hogy ki mit tudott meg az Albatrosszról és annak személyzetéről.

Az asztalnál ül tehát : Trian bekötözve, Den , Ultharr, Kilburn , Morgaan is a falat támasztva , Nizaylu, mellette ,hacsak kifejezetten nem zavar valakit akkor Kalena, Rupert, és Rufat is, akik értéke információkat adhatnak a arról, kik lehettek a csuklyások, egyszóval belefolynak aktívan a beszélgetésbe. És végül megérkezik Hísen is. Van még étel és ital is az asztalon és Rupert kihúzza a mellette álló széket , hogy hellyel kínálja.

// Thor, Toren , azaz Kilburn PM //

[Toren]

Kilburn, Trian, Morgaan: (KM-el egyeztetve)
Haza tart a hármas, elől a lovag, mellette a barbár, majd ösztöneinek engedelmeskedve Trian követi őket, árnyéktól – árnyékig osonva.
Egy utcányira a fogatótól egy sikátorban hirtelen a társaság elé penderül egy szűk, fekete ruhás olajos hajú, karvalyorrú, férfi arcán gőgös ragadozóvigyorral.

- Mintha azt beszéltük volna meg, hogy ma este találkozunk a hajónál….
- És te vajon hol jártál a barátaiddal báránykám?

köpi a barbár felé a szavakat dühtől eltorzult arccal. Kezében tőr villan… Mortanzak kapitány az, ruhája szakadozott és helyenként megpörkölődött.
A lovag és a barbár fegyvert ránt.
Morrgan felmordul néhányszor megüti a mellkasát a keresztvassal. Lovag egy hirtelen megérzésnek engedelmeskedve hátrafordul, és két lopakodót vesz észre. Gyorsan ellenőrzi, hogy a gorviki egyedül van, majd szembefordul a két orvtámadóval.
A barbár a kapitányra támad, aki emberfeletti fürgeséggel elkígyózik, majd támad de a másfélkezes kard távol tartja.
Közben a lovag a két nagydarab matróznak látszó férfi felé fordul. Kettévágja az első támadót, majd egy legyintéssel félrecsapja a másik tőrét. Ekkor ér oda Trian, aki egy sima mozdulattal hátba szúrja a matrózt, akit lefoglal a lovag. A matróz összeesik, és kiflibe görnyed a földön, nyöszörög, de nem húzza már soká…
A barbár újra, gyorsabb de nem talál, kapitány tőre sebet tép a barbár oldalán.
Kilburn szembefordul a gorvikival, Trian pedig igyekszik a hátába kerülni
Kapitány azonban mindenkinél gyorsabb, egy sima mozdulattal leszúrja a barbárt (az összeesik és csendesen fújtat, mozdulni képtelen, de izzó szemekkel figyel).
A lovag ekkor megsebzi a kapitányt, aki láthatóan fel sem veszi, riposztja lecsúszik a páncélon. Trian közben mögé került, és rövidkardjával támad, sebet okoz, de nem végzeteset.
A gorviki átszúrja a páncélt a lovagon, bár csak apró sebet okoz, majd megsebzi a Triant a mellkasán fentről lefelé . (a fegyverkabát jó szolgálatot tett)
Lovagnak ismét sikerül bevinnie egy találatot, de Mortanzak állja a sarat, sőt Triant is lefoglalja kiszámíthatatlan mozgásával. Sohasem vassal hárít, csak elmozog. Megalázó, hogy mit művel egy szál törrel…
Trian higanysebes mozdulattal megvágja a kapitányt, de a támadás nem sikerült erősre.
Újabb szúrás siklik le Kilburn páncéljáról.
Tiran következő csapása még gyorsabb, de ebbe sem sikerült erőt vinnie.
Trian szüntelen támadásai lassan felőrlik Mortanzakot, most látszik csak milyen részeg...
A támadás megzavarja, nem képes hatékonyan döfni, de vitorlába fogja Killburn felvisító lovagkardját, és ösztönösen kitér.
A harcolók látszattámadások fedezékében szusszannak egyet. Mortanzak kardot húz, és mindkét kezében fegyverrel harcol.
Trian meglepő támadását éppen csak elkerüli a kapitány, mikor Killburn újra eltalálja. A kapitány állja, bár összeszabdalt rongyokban lóg rajta az abraselyem ing.
A lovag jól védekezett, de vigyázatlanul belépett a kapitány támadása elé és nagyot kondult a páncélja, majd újra.
Killburn-tól nem fér hozzá Tiran, bár bőszen csapkod a gorviki felé.
Killburn elsöprő támadása megrogyasztja a kapitányt, aki felkiált… Most már látszik, hogy fárad.
Trian kihasználja a kapitány pillanatnyi figylemetlenségét és gyorsan mögé kerül, de a gyorsan sebesen mozgó ellenfelét képtelen eltalálni.
Mortanzak ekkor megvágja a lovagot, majd megfordul, (ezért a lovag sem talál) és fordulatból megsebzi Triant a combján.
Trian minden ügyességét latba véve, a kapitány fejére dobja köpenyét. Mortanzak kezei és feje is a köpeny alatt egy pillanatra, Killburn kihasználva a helyzetet egy rettenetes csapással az eszméletlenség homályába taszítja a gorvikit.
A győztesek összenéznek, a lovag felhúzza a szemöldökét, Trian elérti a mozdulatot és az olajos bozontba markova hátrahúzza a kapitány fejét, majd egyetlen mozdulattal átvágja a torkát.
Trian lehúzza a kapitány vörös övét (látja, hogy földre hull belőle néhány tárgy) és bekötözi Morrgant (jobb oldalán éktelenkedik egy kisebb vágott, és egy mély szúrt seb). Majd eltámogatják a kocsma irányába. Erős szeszt diktálnak Morganba és feldobják az asztalra. Killburn lovag felveszi az elszórt fegyvereket: Mara-sequor, egy cirádás és egy dísztelen ramiera, meg egy egyszerű tőr.
Trian ösztönösen körbevillanó tekintete több embert fedez fel a környező háztetőkön. Köpenyébe rejti az övből kihullott tárgyakat (50 arany, nemesi gyűrű aranyláncon, hengeres bőr tok), majd felnyalábolják a Morgaant és a fogadóba indulnak. Trian visszanézve látja, hogy a tetőről lemásznak a szürke incognos alakok és elvonszolják a hullákat. Elégedetten nyugtázza, hogy nem követik őket, majd csatlakozik a barbárt cipelő Killburnhoz.
A fogadóba belépve Rufatot a söntés mögött, Nizaylut és Kalena-t egy asztalnál ülve találják, a nagy asztal terítve várja a csapatot.
Nizaylu azonnal felismeri a helyzetet és egy kisebb asztalt szabaddá tesz, arra fektetik a barbárt aki már ragacsos a vértől.
A terem felbolydul, míg Rufat, Trian és Kalena kimennek, Nizaylu megvizsgálja Morgaant, majd a kisebb sebre szorítja kezét és imába kezd. Ruhája alól smaragdzöld fény sugárzik, s a seb bezárul.
Trian felcserkészlettel, Kalena gyógynövényekkel tér vissza.
Triannak eszébe jut valami: - Nizaylu nézz körbe kérlek, nem követtek -e.
A lány kitisztítja és bekeni, Trian összevarja a nagyobb sebet, ekkor ér vissza Rufat. Pillanatra az összes férfi lélegzete bennakad… A feleségem mondja Rufat mintegy mellékesen, miközben a barbárt kezébe nyom egy pálinkás butykost. Az éteri szépségű hölgy közben a barbárhoz lebeg, és végigsimítja az arcát, majd Trianra nézve elmosolyodik, és szó nélkül kilibben.
Miután Trian és Kalena végeztek, újra bevonul a titokzatos feleség és kis üvegcsét illeszt a barbár szájához, aki egy kortyra kiüríti. Majd másik üvegcsét nyújt Triannak. A többiek csak most veszik észre, hogy a férfi ruhájának sötét szövetét vér ásztatja, bár mozgása nem árulta el, Ő is megsebesült.
Trian, sebeit szabaddá teszi az éteri szépség segítségével (érdekes de nem tiltakozik…), aki az üveg tartalmának felét a sebekre önti, másik felét a férfinek kínálja. Trian felhajtja, majd biccentéssel köszöni meg a folyadékot. Egyedül Killburn ismeri fel a kyr származékot, kérdő tekintetére nemet int, csak karcolásai vannak…
Kalena pedig puha gyolccsal átköti a mellén és a combján esett sebeket.
Mikor Ultarr majd kisvártatva Den is belépnek, a társaság már újra szegényebb egy érzékszerveket sokkoló látomással (gyk:kiment Rufat felesége), a barbár pálinkagőzben hortyog. A társaság Killburn köré gyűlik és a fegyvereket, tárgyakat vizsgálja, Trian már jóféle ganagi sört kortyol, erős sötét habját szinte harapni lehet… -
A bőr tokból ismeretlen nyelvű, listaszerűen tagolt, írást tartalmazó pergamenek kerülnek elő.

[sipimisi]

Ultharr Rass

A fogadóba lépve borzasztó horror vár, de kicsit jobban megfigyelem és már látom is, hogy Morgaan jobban van és a többiek is megkapták az esősegélyt. Megkérdem és – gondolom – elmondják, mi, s hogyan történt. Magamban fejet hajtok, hogy micsoda sebet élt túl a barbár. Elgondolkodom, nem kellene-e valami tréfával elcsapni a dolog élét, ugyanis érthetően feszült a hangulat. Az asztalnál ülve azért csak felteszem az engem foglalkoztató kérdéseket:

- Ez a Morci vagy hogy hívják kapitány tulajdonképpen mit akart? Azt, hogy vele utazzunk, vagy azt, hogy ne? Emellett érdekelne, ha esetleg pont rátok/ránk utazott, akkor volt-e megbízója és ki volt az, mert nehezen hiszem, hogy egy pár visszalépő utast meg kellene ölni még itt fent északon is rendje van a dolgoknak. Érdemes lenne utánajárni, milyen kapcsolataik voltak és azok közül valakinek állt-e érdekében ellenünk tenni. Mert, ha emlékeztek, a megbízónk szerint mi most extra titkos csapat vagyunk és nem kellett hozzá egy-két nap és már a nyakunkon vannak. Bár ne én legyek, aki a Kosfejűt a falta festi. Arra a pergamenre meg mi van írva? Üzenet, nyom?

Közben persze semmitől sem zavartatva vacsorázom, hiszen pótolnom kell az elvesztett kalóriát a gimnasztikázás után. A kérdéseimet nem célzom egy-egy személyhez, csupán hangosan gondolkodom, vagy ,ha úgy tetszik, költői kérdéseket vetek fel.

[HugiLee]

// csak hogy tisztázzuk a záróképet :
Majdnem mindenki az asztalnál ül , amin a kaja mellett a megszerzett fegyverek és a kis papírok is kinn hevernek "közszemlére téve" Morgaan ha akar magánál lehet, az asztal mellett ülve , félig fekve a falnak dőlve , és iszogat , eszeget, gyógyulgat. véres rongyok , tálban víz , véres padló, asztal középre húzva , véres asztallap ( ezen feküdt Morgaan). Erre lép be Hísen. hajnal 2 van! //

[contle]

Nizaylu

Trian kérésére kelletlenül, de fölkelek, nem szívesen hagyom ott a barátomat. Ha már nem gyógyíthattam be a sebeit.

Tőröm természetesen az oldalamon, rejtve a ruha alatt. Még az udvarról megpróbálok körülnézni (semmilyen ilyen jellegű képességem nincs). Ha bármi rendellenest látok, megpróbálom feltűnés nélkül beazonosítani, ha sikerült, vagy túl nagynak érzem a fenyegetést, akkor ennek megfelelően visszamegyek/futok.
Ha semmi, akkor kisurranok a kapun, és mint hazatérő kocsmabútor (színészkedés 1.sz) megyek egy kört a tömb körül. A kapun belépés előtt (szintén részegesen) körülnézek, csak akkor lépek be, ha nem látok fenyegetést.

//KMmel beszélve update//

A fogadóba visszaérve elmondom Triannak, hogy semmi különöset nem láttam a környéken.

[dakini]

Hísen Maranwë

Jókedvűen térek haza az Alexszel eltöltött este után, de belépve az Ezüstsellőbe lehangoló kép fogad. A barbár félig halálán van, Trian oldalán kötés és Kilburn is megviseltnek látszik. A barbárhoz fordulok és megkísérlem felvidítani:
-Ejnye Morgaan, hogy fogsz a szolgálatomra állni, ha megöleted magad? De egye fene, díjazom az igyekezetedet, lehetsz a szobatársam a hajón! – rávillantok egy igazi női varázsmosolyt.
Majd Kilburnhoz fordulok:
- Mi történt veletek?
Meghallgatom, amit mondd, majd odasétálok az asztalhoz. A pergament nézem meg először, bár a nyelve számomra idegen, néhány dolgot azért mégis felismerek. Felmutatom a pergament a többiek felé:
- Van köztetek olyan, aki ezt el tudja olvasni?
Ha nemmel válaszolnak, akkor megosztom velük, hogy mire jutottam a pergamenről:
- Bár nem beszélem ezt a nyelvet, pár dolgot azért értek, ez itt nyilvánvalóan valami lista, dátumokkal és pénzzel, sok pénzzel. Ló, ház, hajó, személyes névmások, arany, arany, arany, valamilyen rangra utaló jelzés és ez is jó sokszor.

Aztán figyelmemet a fegyverek felé fordítom, persze a ramiera kelti fel az érdeklődésemet. Mivel a mesterem jól tanított keresem, hogy milyen jelzéseket találok rajta arra utalólag, hogy ki a tulajdonosa. Mikor meglátom, amit keresek, elkomorul az arcom. Ismét a többiek felé fordulok:
- Ez a halott hajóskapitány fegyvere? Mert akkor nagy bajban vagyunk…Ez a ramiera egy gorviki Vértestvéré…mégpedig nemesé és valamilyen magas rangúé…Ha ezt valaki meglátja nálunk, aki tudja micsoda…

//off természetesen minden vonatkozó rész egyeztetve lett a tíztelt KM-mel

[HugiLee]

-Den -

Miután elválok a csapattól, elindulok a város eldugott részeibe, ahol az informátort találhatom.
Aztán felkeresem barátomat , hogy tőle is megtudjak ezt azt, majd hazatérek a fogadóba. Már csak egy utcányira vagyok, amikor egy árny szólít az egyik fal sötétjéből.....ezután hazatérek a Sellőbe. mikor belépek kicsit meglep a látvány . Látom mindenki él és gyógyul , úgyhogy csatlakozom és leülök az asztalhoz, magam elé veszek némi sültet és bort, s amíg eszem, meghallgatom a beszámolókat. Örömmel látom, hogy Rufaték is itt ülnek velünk, s kíváncsian hallgatom , amiket mondanak. Amikor megérkezik Hísen és beletúr a papírokba s a fegyverekbe, akkor elérkezettnek érzem az időt, hogy én is beszámoljak.
- Idefele jövet a szomszéd utcában találkoztam a helyi "véderők" egy képviselőjével. Elmondták, hogy a kapitányt és teljes legénységét likvidálták , hajóstúl, azaz szerették volna, de 3-an meglógtak. mire rájuk találtak , addigra látták,hogy Kilburn és Trian,már épp végeznek vele. Viszont el is hoztak magukkal valamit, amire szükségük lenne. Azt kérték "szépen" , hogy adjuk át nekik a pergameneket.
Akkor kiteszek az asztalra egy kis bőrzacskót.
- Ezt ajánlják érte cserébe. És ha szabad megjegyeznem, fogadjuk el az ajánlatot , és fejeljük meg ezzel a ramiérával, mert ha ez nálunk van nagyobb bajt hozhat a fejünkre. Meg van jelölve.

[Toren]

Killburn:

Hisen részére összefoglalom a történteket néhány mondatban a lényegre szorítkozva.
Megnézem mi van a zacskóban, és a többiek számára is láthatóvá teszem a 14 aranyat.
- Hisen mi a véleményed a ramieráról? Mágikus?
Hisen kézbeveszi a tőrt, kis tűnődés után kijelenti:
–Mágikus! Valami förtelem! - szól és leteszi az asztalra. Mikor elveszi a kezét, mindenki láthatja, hogy libabőrös (gyk.: nem a kés libabőr markolatú).
-Akkor minél távolabb kellene kerülni tőle. [color=#0000FF][/color]- csatlakozik Den a beszélgetésbe.
-Den add át a "helyi véderőknek" a ramierát és a tekercset.
-Ulthar, Niz, kérlek menjetek vele.

Egy fertályóra múlva visszatérnek és Den elmondja mit tudott meg az Albatrosz kapitányáról: A hírek szerint erősen Toron párti. „Toronimádó” a beceneve. Öreg tengeri medve, megbízhatóan megvédi az árút, de a katonák és a matrózok tudják, hogy a két tiszt tartja kézben a hajó irányítását. Egyre inkább a fejébe száll a dicsőség, egyre lazábban kezeli a dolgokat, pl. egy ismerős kereskedő áruját szállítja a király hajóján. Beszélik, hogy rabszolgákkal is kereskedik, de ezt nem bizonyított, és az uralkodó környezete sem tud ezekről.

Rufat készített két heti elemózsiát.
-Pihenjünk, le úgy hiszem nehéz napok várnak ránk… Véget érnek a nyugalmas, biztonságos napok. – szól Killburn és a Barbárra néz.
-A kék lunír, helyi idő szerint, a hullámverés órájában találkozunk itt, és együtt indulunk a hajóra. Javaslom mindenki olajozza, zsírozza be a fegyverét, nehogy a sós víz kikezdje a pengéket.

[Gorodak]

Trian

// Bocsi, de njk leszek, mert nem tudok irni még vagy két napig. utánna fogok, addig is a karim résen van illetve ha tudom akkor elrejtem a csomagomba valamelyik fegyverem meg ha kéri más is akkor azövét is mivel nem tetszenek a hirek. Még egyszer bocs.. Üdv mindenkinek. CSáó //