Seprűnyél fogadó

[gihike]

Den Oculare

*A nemes kijelentésére bólintok egyet.*
~Úgy látszik hogy, vezetőnek jobb mint vitapartnernek. Nyugodtabban irányít.~
*Ha nem szól mást akkor a társalgást be is fejeztem. Mikor a pénzt elveszem észreveszem a kinyújtott tenyeret. Nem szeretem az ilyet de, most szerencsére nem egy koldusé. Egy aranyat a kezébe nyomok mire ő megveregeti a vállam. Nem szeretem az ilyen közelséget de, bólintok és ha nem szól semmit akkor el is indulok. Fegyvereim nálam vannak. Kardom jól látható, dobó tőreim és a sima el van rejtve hogy, ha arra kerül a sor meglepetésszerűen használjam. Mivel még nem nagyon léptem ki a fogadóból először a kocsmárostól kérek információt a helyi céhekről és a viselt dolgaikról. Próbálom ezt úgy tenni mintha érdeklődésből tenném. Nem szeretem ha ismerik a feladatom.*

[contle]

Nizaylu, második szabadnap délután.

Ebéd után összeszedjük magunkat és kisétálunk a városi forgatagba. Még csak pár utcát jöttünk, kinyílik a tér, és mindenféle árusok kínálják portékáikat, természetesen különösen olcsón, csak itt, csak ma. A figyelmemet egy polgáriasan jólöltözött úr és masinái keltik fel. Három fából-fémből összeácsolt gépezet, fennhangon hirdeti az árakat, és hogy aki megmondja, mire jó, annak az ár 60%-áért odaadja. Látom, a barbárt ez nem igazán hatja meg, ő messzebb kószál a tömegben.

Vizsgálgatom az egyiket, de nem igazán értek hozzá. A mérnök odajön, majd valamit piszkál rajta, az egész lassan összecsuklik. Megint hozzányul, teker valamit, és újra kihajtogatja magát. A tér északi végéből régi ismerőst, Flikenflakent látom közeledni, ki barátian üdvözöl. Ránéz a gépre, majd mikor a mérnök nem figyel, meglazít egy csavart. Odébbtessékel, hogy nézzük meg a másikat is. Azt is szemügyre veszi.
- Ez is csak valami hasonlóan szemfényvesztő semmiség, mint a másik.- mondja nekem, majd a harmadikat vizslatja messziről, mintha még mindig ezzel lenne elfoglalva. Közben a mérnök visszamegy az elsőhöz, hogy a már látott trükköt ismételje, megnyomja a gombot, és a masina hirtelen csapódással összeomlik.
- Azt a búbánatos... - káromkodik hangosan a mérnök, majd megpróbálja megszerelni. Közben Flikken a harmadikra mutat:
- Az teljesen más stílusú, mint a másik kettő. És még funkciója is van, csiszológép és mechanikus óra. Ha tippelnem kéne, ezt nem ő alkotta, csak vette valahol. Nézd a kopottas részeket - halk kattanást és rövid suhogó hangot egy koppanás követ a harmadik gépen, odanézek, egy tű áll ki belőle. - Valószínűleg többször szétszedte és összerakta. A tudása java innen származhat. - A koppanásra a mérnök is a harmadik masina felé fordul. Flikken odaszól neki: - Ennek is ugyanaz a baja, mint a másiknak. Ez a rendszer gyenge pontja. - mutat a megfelelő csavarra. - A harmadikat már meg se nézem. Kontár munkáid vannak. - A mérnök csak az öklét rázza, majd megaláztatásában elkezd összepakolni. Mi is ellépünk onnan, Flikken pedig megmagyarázza a problémát, mintha szakértőnek mondaná (igyekszem értelmes arcot vágni), - Mindig a gyenge pontokra figyelj. Ezekből lehet sokat tanulni. Egy plusz csavar legtöbb esetben nem a világ, ha ettől a rendszer kétszerakkora terhelést elbír. - Majd otthagy, láthatólag a kocsma felé igyekszik. Itt talál meg a barbár fél perccel később, még mindig leesett állal. - Ez a srác nagyon tud valamit.
- Mi? Ez csak Filkken volt, mit csodálkozol úgy?
- Semmi... - bambulok tovább utána. Majd elindulok a barbár után, ki még mindig nem érti, milyen kísértetet láttam...

Nem sokkal később átérünk Rákász-végre, hol szól a zene mindenfelé, és még egy frissen ácsolt tánctér is áll, min a helyi és látogató egyaránt ropja. Közelebb érve meglátom a sarokban Kalenát egy jázminos-zöld ruhácskában, arra tartok.
- Hát te? Ne mondd, hogy egy ilyen csinos lánnyal senki nem akar táncolni...
- Táncpartner még lenne, de ezt a tarisznya sajtot nem akarom itt hagyni. - Mutat a csomagjára. Elveszem, és a barbár kezébe nyomom.
- Vigyázz már erre egy kicsit. - Dörmög valamit az orra alatt, de nem kifejezetten érdekel, ennyit igazán megtehet értem. - Szabad egy táncra, kisasszony?
Elmosolyodik, majd elkezd húzni a táncolók közé.
Kifejezetten könnyeden mozog, még a gyaloglásánál is lágyabban; mintha nem is lépkedne, csak lebegne a parkett fölött. Gondolom szeret táncolni.
A szám végén én még marasztalnám, de ő valamiért visszafelé indul, követem. Mikor visszaérünk, csak annyit mond, - Köszönöm.
Morgaan egy határozott mozdulattal visszaadja a kezembe a csomagot, (melynek súlyát csak egy pillanatra érzem) és hozzám szól:
- Én is megpörgetnék már egy kerekded vászoncselédet, oda nézz! - és elindul.
Csak egy pillanatra fordultam el, de Kalenának már nyoma sincs, nem értem hogy csinálja...
Táncolni nincs több kedvem, a barbár meg tudja, hogy nem hagyom itt ok nélkül, szóval kiülök a tengerpartra és a félelf lánykán jár az eszem, hogy mit csinálok rosszul. Végül elhessegetem a gondolataimat, kiürítem a tudatomat és hálát adok Arelnek az újabb élménydús napért.
A táncparketten keresem a barbárt a szememmel, majd mosolyogva végignézem, ahogy kikíséri. ,,Talán szénaboglya a cél? Hihi''. Elvesztem a szemem elől, és úgy döntök, hogy nem várom meg, ,,Fene tudja, meddig élvezik egymás társaságát. Volt már hasonló korábban is, lesz is még.'' Kissé egykedvűen megyek hazafelé, a tengerparton előszedem a tőrömet, kissé megforgatom, majd vacsorára bemegyek.
//természetesen egyeztettem a KM-mel és Torennel//

[HugiLee]

...

[contle]

Nizaylu

Az elfek eligazítása után egy kis friss levegőre vágyom, ezért lemegyek a földszintre, ahol meglátom Kalenát egy vödör vízzel és egy kosárral.
- Várj, kitalálom. Takarítasz... fent... utánunk. - Látom rajta, hogy kissé meglepődik. - Segíthetek? //KM Int dobás//
- Hát legyen. - leteszi a vödröt, - Ezt hozd utánam.
Felemelem, és elindulok utána, majd az épp szemmagasságban levő fenekét nézve csettintek egyet a nyelvemmel. A lépcsőfordulóban kissé szúrós szemmel néz rám, de teljesen ártatlan fejet vágok, nem szól semmit, megy tovább.
Az első emeleten a szekrényből elővarázsol egy seprűt meg egy lapátot, közben én megyek fel. Mikor mögöttem halad, még talán az enyémnél is nagyobbat csettint a nyelvével. Iszonyatosan zavarba jövök. ,,Mikor a hóhért...'' A fordulónál nem nézek rá direktben, csak arra sandítok, de olyan ártatlan fejet vág, mintha az égvilágon semmi nem történt volna.
Felérve lerakja a kosarat, a seprűt meg a kezembe nyomja. Miközben sepregetek, magában kuncog, hogy milyen gyakorlatlan vagyok, közben összeszedi az edényeket (és maradványaikat), és a székekkel együtt kihordja a folyosóra. Egyszerre végzünk, segít a lapátra rakni a szemetet.
Újra a kosárhoz megy, kiemel belőle egy rongyot meg valami üvegcsét; néhány cseppet tölt a vödörbe, és a kezembe nyomja a ronggyal együtt. És mutatja, hogy az eeegész szobát. Kérdő pillantást vetek vissza. - Segíteni akartál, nem? Na, csak csináld. Úgyse gyakran látok férfit takarítani (hihi)...
Hát ezt megkaptam. Elkezdem nyalni a területet, ő meg közben lemossa az asztalt, majd eltűnik, gondolom lehordja a folyosón összegyűlt szemetet. Mire visszaér, én épp végzek a felmosással, kissé büszke is vagyok magamra. Csípőre teszi a kezét.
- Na, mit rontottam el már megint? - nézek rá. - Az fel sem tűnt, hogy a víz olyan koszos, hogy a második felében már csak szétkented? Vizet kellett volna cserélni... - Visszanézek, és megállapítom, hogy ebben van valami.
- A kutat megtalálod? Na, akkor először mosd ki a vödröt, aztán hozz benne tiszta vizet. - Egy sóhajtás hagyja el az ajkamat, de szerencsére ezt nem veszi észre:). Kúthoz le, vízzel fel. Belépek a szobába, minden ragyog, terítő az asztalon, hat szék az asztal körül elrendezve. Bambulok, próbálom felfogni, de kifelé menet csilingelő hangon közbeszól: - Végeztünk, köszönöm a segítséget.
Kifelé megyek a vödörrel, mikor megállít az ajtóban.
- És mit kérsz fizetségül? - Egy pillanatra elpirulok, amit remélem nem vesz észre, majd szó nélkül ad egy csókot.
- Ehhez mit szólsz...? - Kicsit kihagy a lélegzetem, volt már dolgom több nővel, de ez most kiüt. - Kezdetnek. - elbambulok, megáll az idő.
- Na de úgy tudom, ti most fogtok lent tanácskozni valamit. Ha végeztél mára, akkor megtalálod a szobámat épp a tiétek felett. Az ajtót nyitva hagyom. - Majd eltűnik.
Állok vödörrel-ronggyal a kezemben vagy egy percig, mire rájövök, hogy a többiek valószínűleg tényleg várnak rám odalent. Kifelé menet Kalena a hetedik széket teszi be a szállító-liftbe: - A vödröt is hozd ide! - Nézek megint bambán, ,,ha ez itt van, minek hozatta fel velem a vödröt?''
Beteszi azt is, majd mintha a gondolataimat kifordítva olvasná, válaszol, - Ja, én nem vagyok olyan erős, mint te. - és rámkacsint.

A Kilburn által adott feladat előtt felszaladok a lépcsőn és halkan benyitok. A szobában teljes sötétség fogad, az előző fényár után semmit nem látok. Néhány másodpercig állok ott, majd Kalena hangját hallom beljebbről.
- Dolgod van, menj csak, intézd.
- Ezt honnan t...
- Elég jó a fülem... - szinte látom, ahogy elmosolyodik, ezt teszem én is, majd finoman visszacsukom az ajtót és lemegyek a lépcsőn, ki a kertbe.

Elővigyázatosságból Arel segítségét kérem az ivászatban való hatékonyságra és hálát adok neki a feladatért, majd kissé még mindig illuminált állapotban indulok alvilági körutamra.

Az első kocsma váratlanul ér, azt hinném hogy már nagyjából tudom, merre vannak a megfelelő helyek, ez meg csak így itt termett azóta? Hát megnézem, mi történik, ha már erre járok. A belső tér egy szokásos pultot, asztalokat és kártyázásra kialakított térrészt takar, azért valamivel kultúráltabb, mint a késdóbálós többség. Leülök játszani, nem lep, meg, hogy még mindig a szerencse kegyeltje vagyok. Itt ez annyiban nyilvánul meg, hogy épp a pénzemnél maradok, mikor azt érzem, ki kell szállnom. Egy ideje már figyelek egy fazont, aki úgy nyer, mint én szoktam, alig van kör, mikor veszít, ellenem talán egyszer sem. A vége felé mintha csak engem bámulna. Jobban megfigyelem. Magas, rendezett külsejű, ötvenes éveiben járó karakter. Ápolt bőr, tiszta ruházat, nem is illik teljesen a környezetbe. Bár ezen sokat segít a ruhája stílusa, tengerészing, sötét nadrággal. Mikor leteszem a lapot az utolsó kör után, meghívom egy italra, amit elfogad, és leül velem egy távoli asztalnál, mintha az lenne a cél, hogy ne legyen fültanu.

- Tudnék neked helyet a városban. - vág bele rögtön a beszélgetésbe. - Ügyes a kezed.
Nem tudom, mit feleljek, eléggé meglep a viselkedése.
- Amit ajánlok, az egy biztonságos munka, ahol tovább tudod fejleszteni a tudásodat. Taníthatok neked még ezt-azt.
Erőt veszek magamon, és a gondolataim gyors összegyűjtése után válaszolok.
- Köszönöm az ajánlatot, ezzel kapcsolatban csak két megjegyzésem lenne: egyrészt, pillanatnyilag van munkám, tehát fenntartod-e az ajánlatot fél-egy év múlva is, mikor ennek vége? Illetve ha igen, akkor a körülményekről kérdezlek; nem bírom a várost hosszú távon. Áthidalható-e ez?
- Azt hittem te amolyan magányos fickó vagy, legfeljebb a nagydarab haveroddal járkálsz - vigyorog rám. Persze, sok tennivaló akad városon kívül is.
Újra meglep, amit mond, megint kis szünet után jutok szóhoz, - Nem, annyira nem vagyok magányos, csak így alakult. A nagydarab a barátom egy ideje. De amúgy honnan tudod? Láttál már minket együtt kocsmázni korábban?
- Ez a város az otthonom. Van, aki csak Sokszemnek hív, talán nem véletlenül. Kedvemre való vagy nekem kölyök. Tudod mit? Fogadjunk! Fej vagy írás?
- A tét? Nem gondoltam, hogy ilyen egyszerű játékot ajánlasz.
- Egyszerűnek tartod? Hát ha ilyen egyszerű, biztosan csak a szerencsén múlik, hogy melyik oldalára fordul igaz? A tét, hogy ha visszatérsz, megvár-e az ajánlat vagy sem.
- Legyen hát - előveszek egy egész aranyat és felé nyújtom, mikor dobja föl, Arelhez imádkozom magamban, és azt mondom, - Fej.
Az arany megperdül a levegőben, majd az asztalon landol, és a fej kerül felülre.
Felhúzza szemöldökét, és csodálkozón néz.
- Szerencsés vagy... - már-már hitetlenség hallatszik a hangjából.
- Igyunk erre a te nagy szerencsédre! - mondja, miközben adja vissza az aranyat a kezembe.
Egy másik férfi lép az asztalhoz, külsőre kissé koszos, de nincs kellemetlen szaga, és frissen van borotválva. A keze tiszta. Odahajol a beszélgetőpartneremhez és a fülébe súg valamit, amiből csak annyit szűrök ki, hogy uramnak szólítja.
- Jól van, menj csak - Mondja a csavargónak, és elinti a kezével.
- Igyunk!
Meghív egy pohár borra, majd megkérdezi honnan jöttem.
- A déli Equasselből jövök. Ott nőttem fel, majd útnak indultam Északra, s most erre van dolgom. Ki volt ez a csavargó?

- Ez az egyik emberem... a barátom. - halkítja le a szavát, - Mi itt vigyázunk egymásra - mosolyog és iszik, aztán tovább kérdez: - Hol szedted fel a haverod? (KM Érz dobás)
amikor azt mondja, hogy emberem, feltűnik, hogy vannak bizonyos mozdulatok, a kocsma közönségében, szemlesütés, elfordulás, apró reakciók, amiből azt olvasom ki, hogy mind az új barátom miatt teszik; félelemből vagy tiszteletből, ki tudja.
- Együtt kalandozunk már egy ideje, Nem tudnám pontosan megmondani a helyét. - mosolyog. - Jó barátod lehet. Nekem is volt egy ilyen barátom. Olyan volt, mintha mindig is ismertük volna egymást. - szomorúan kortyol egyet.
- Áruld már el, ki vagy te... a kocsma vendégeit harcba tudnád hívni, annyira lesik minden mozdulatodat...
- Megtehetném. De ez nem az én stílusom. Mi itt inkább vigyázunk egymásra, mintsem elfecséreljük az életünket, csipp-csupp csatákra. - jót nevet. Már sokat ivott, és érzem, hogy valami bánata van, mit nem szokott akárkinek elmesélni. (Lélektan, rájövök, hogy a barátja)
- Nem vagyok nagy emberismerő, de azt látom, hogy valami nagyon bántja a lelkedet. Megosztod velem?
- Fej vagy írás?
- Nem kockáztál ma eleget? Miért akarsz mindent szerencse alapon eldönteni?

és már repül is az érme... de ezt elvesztem.
- Nem kötöm az orrodra fiam. De kérdezhetsz egyet még, és mert tetszel nekem, ebben a városban biztonságban lehetsz. - ,,Na ilyet sem mernek sokan állítani...''
- Van most ugye ez az esküvő. Ezzel kapcsolatban, vagy ezen kívül történt-e bármi különlegesen szokatlan, amiről tudomást szereztél?

- Ha csak az nem, hogy egy taknyos kölök igen jól bánik a kártyával-kockával és az ijjal... - nevet, majd csendesen folytatja:
- Ez a város olyan a héten mint egy megpiszkált hangyaboly. Többszázan tódultak be, mind az esküvő miatt. Sok szerencsétlen parasztember, kik szebb életről álmodoznak, és sok semmirevaló, szerencsevadász, akik csak élősködnek és bajt kevernek. Furcsaság!? - hangja haragossá válik de nem rám irányul. - Egy jámbor embert kihoztak a béketűrésből... - nagy levegőt vesz és hagyja a témát.
- Na de mire vagy kíváncsi, ki vele!!! Mit akarsz tudni? Most nagyon jókedvemben találtál.
- Nem szeretnék régi sebeket feltépni, de tényleg kíváncsi vagyok a történetedre, ki volt a barát, ki még mindig nyomja szíved?
- Ne tereld a szót másra te taknyos!
Most látom igazán, hogy jóval idősebb nálam. Nem bántó, amikor fiatalnak, taknyosnak nevez, inkább kedves.
- Jól van, úgy látom, tényleg mindenről értesülsz, mi ezen város falai közt történik. Belovagolt a városba egy félelf lány, hangszerrel a hátán. Mondd meg kérlek, mit tudsz róla?
- Áhhh te szívtipró (hehehe). A lány nagyon ügyes. És veszélyes, ha már itt tartunk. De itt nem fog semmi zűrt kavarni. Viszont annak a leánynak van stílusa és nem sok esélyed van nála fiam. Talán jobb is ha nem próbálkozol vele. Ha a félelfekre buksz - itt csúnyán elpirulok, ,,ha tudná...'', - akad egy-kettő a városban. Látom az idősebb nőkre buksz? - vigyorodik el. - Tapasztaltabbak (hahaha). - látom rajta, hogy ő is értékeli az ilyesmit.
- Ha már a félelfeknél tartunk, tisztavérűek is vannak?
- Hát nagyritkán jönnek csak erre. És mikor ilyen forgatag van, nem is nagyon tűnnek fel. Nincsenek oda ezért a zsibvásárért. - gondolataiba merül és a fülét vakargatja, - Már vagy egy fél éve nem hallottam róla, hogy lett volna. Nem, nem jártak a városban. De még az erdőben sem, bár ott könnyebben rejtőznek az ember szeme elől. Belép két tagbaszakadt ujjatlan trikóban, az egyik odajön, lehajol és halkan szól:
- Uram, itt a kocsi. Indulhatunk, ha gondolja.
- Jól van, fiam. Nekem most mennem kell. Ha erre jársz, ahogy ígérted, ugorj be hozzám egy italra. - elmosolyodom,
- Ezt úgy mondod, mintha én találnálak meg, és nem te értesülnél róla rögtön, hogy megérkeztem.
Rámkacsint, majd mint aki egy kortyot sem ivott, kisétál a kocsmából. A második vasgyúró egy erszényt hagy a pulton, majd ő is eltűnik.

Kifelé fizetek, és odabiccentek a kocsmárosnak: - Mi a neve az őszes úrnak, kivel olyan jól elbeszélgettem?
a kocsmáros közelebb int és rendes hangerővel folytatva a nyaka felé int hüvelykujjal vágó mozdulatot, hogy csak én lássam:
- Ha ezt elmondanám, holnap már nem én lennék itt a kocsmáros. - a gesztusból és a más-is-meghallja hangerőből megértem, hogy vannak publikus, és kevésbé publikus információk. Ez már csak így működik. //KM Int dobás//

Ha már ilyen jól haladok, megjárok még néhány további kocsmát, hogy próbára tegyem a szerencsémet; valamennyit mindenhol nyerek. A negyedik helyen összefutok a törpével is, aki épp akkor hagyja abba a játékot, mikor én leülök. Mikor felállok, a az asztaltársaság kissé szuggerálva néz, de egy vigyort megengedek, és két korsó sörrel leülök a törpe mellé, aki eddig a játékot figyelte.
- Szerencséd, hogy nem cinkeled a kártyát... Még nagyobb szerencse, hogy jobban használod az ő cinkelésüket, mint ők maguk. Hehehe. - A bóktól elmosolyodom. - Taníthatnál néhány trükköt. - pár alapvető ötletet elmesélek neki, majd tekintve, hogy Kalena már régóta vár rám, azzal búcsúzom, hogy most egy időre elhagyom a várost, de ha minden jól alakul, még visszatérek. Erre iszunk egy utolsót, majd az elfogyasztott italmennyiséggel arányosan zegzugos utcákon hazafelé megpróbálok újra kijózanodni. Egy alapos róka után kifejezetten szalonképes állapotban érzem magam, melyet egy kútnál való mosakodás tovább segít. Mire a fogadó kapuján belépek, már csak kissé fáradtnak érzem magam. A virágoskertben Arelhez imádkozom, majd felmegyek Kalenához. A szobába belépve nem vagyok benne biztos, hogy nem aludt, mert mikor hozzám szól, a hangja messze nem cseng oly frissen, mint nappal. Egy pillanatra sajnálom, hogy ily későn jöttem, és ezért nem vetkőztethetem le. A gondolataimhoz visszaránt, hogy lábujjal irtózatosan bele sikerül rúgnom valamelyik bútor sarkába, melyre alaposan felnyögök. Hallom, ahogy megmozdul, és kijön értem az ágyból. Eltakarom a szemét és Arel hatalmából fényt idézek majd a polcon talált gyertyát meggyújtom. Megcsókol, levetkőztet, majd nagyon-nagyon lassan kezd kényeztetni. Minden, korábbiakban tanultat bevetek én is, hogy ő is élményekkel gazdagabban zárja az éjjelt.
Mikor arra ébredek, hogy virrad, bevillan, hogy talán egy órát sem aludtam, és noha semmi erőm nincs felkelni, egyáltalán nem bánom. Párszor visszaalszom, és a legutolsónál már arra ébredek, hogy hálótársam nincs itt. Cserébe reggeli illatát érzem. Kinyílni kényszerítem a szemeimet, melyre hangosan felkacag, mellém ül, a reggelit egy tálcán hozza, és kedvtelve nézi, ahogy szemhéjammal küzdök.
- Édes vagy, amikor alszol. Remélem kipihented magad, mert a többiek már csak rád várnak.
- ,,úúúú''. - felülök, adok egy csókot a reggeliért, majd elpusztítok mindent a tányérról; nem mohón, de már-már falva. Kalena ezt végignézi, és néha-néha csippent egy-egy falatot. Egy kupát nyújt. Belenézek: víz. - Ehh.
- Igyad csak, segíteni fog.
Megiszom a reggelihez, és tényleg jobban érzem magam tőle. A gondolataim kitisztultak, nagyjából összeszedtem a tegnap éjjeli történést, mikor megszólal:
- És, mit intéztél olyan későn tegnap? Azt hittem, már az ajtómat nem találod...
Nem szólalok meg, csak intek, hogy a gatyámat adja ide, amit meg is tesz. Megrázom, pénz csilingelése hallatszik. Fintor jelenik meg az arcán.
- Na jó, azért más is történt. - közben magamra szedem a ruháimat, - Találkoztam az alvilág egyik vezető alakjával, nem tudom pontosan, ki lehetett. Munkát ajánlott, ha visszatérnék. - Megpróbál visszafojtani egy mosolyt.
- És? - cirógat meg - ...visszajössz?
- Nem tartom kizártnak. - mosolyodom el, majd átölelve közelebb húzom és hosszan megcsókolom.

Lent a lovag már az asztalnál várja a küldetésről érkezőket. Leteszek egy aranyat az asztalra.
- Nem volt rá szükségem, még jól jöhet másra. Ja, és találkoztam az alvilág egyik vezető figurájával. Majdnem biztosan állíthatom, hogy az elfek úgy jutottak idáig, hogy senki nem látta őket. És hogy kissé alátámasszam, tesztként megkérdeztem, Hísenről mit tud. Tud róla, hogy itt van. Kötelességemnek tartom, hogy figyelmeztesselek, valószínűleg mindünket számon tartanak a városban, ezért ha nem is oszlunk kisebb csapatokra, mint azt korábban javasoltam, a várost mindenképp egyesével-kettesével, külön úton hagyjuk el, és persze jó időzítéssel.

Visszakérdésre:
- Nem, fogalmam sincs, ki volt. És ez egyelőre nem is fog kiderülni.
Türelmesen végighallgatom, bármit is válaszol

Távozás előtt előhúzok még egy kis szütyőt 15 arannyal, és az asztalon hagyom.
- Ja, az arany megfialt. (hihihi) - rákacsintok, majd felmegyek a szobánkba összeszedni a cuccot, meg visszarendezni a dolgokat, melyhez a barbár segítségét is igénybevenném, ha épp erre jár (pl. ágyak visszavitele a szobába).
//valóságos személyekkel, eseményekkel, helyszínekkel történő bármely egyezés/hasonlóság, ill. ráutaló magatartás kizárólag a KM engedélyével történt;)//

[Toren]

Morgaan (KM-el egyeztetve)

Friss sós párát sodor felénk a szél, ahogy a kikötő felé indulunk Ultharr cimborámmal. Az utcán a késői óra ellenére is sok a járókelő, nemhiába a Nagykirály székhelye, forgalmas hely. Emlékszem egy épületre… Révkapitányság? Kikötői parancsnokság? Tudja a barlangi troll…

Az épületben két fegyveres és egy írástudó kókadozik. Egy ezüstér rögvest késségessé válik a könyvmoly és elmondja, hogy két hajó is indul a napokban Beris felé. Az egyik a Véres Cápafog, egy kis kereskedőhajó Sel Duriembe tart, jelenleg a Barrakudás mólónál horgonyoz, a másik egy nagyobb, négy árbocos, az Albatrosz, Salk az úticélja, és most rakodják a Palota dombi abitraktárral szemközt.

Ultharral arra jutunk, hogy jobb végire járni a két hajónak, mielőtt komolyan nekiállunk az ivásnak.

A Véres Cápafog karcsú, gyors futású, hajó magas tattal. Legalábbis a mólón előtte, egy hordón kockázó két rosszarcú matróz szerint (hát nem bíznám rájuk a sonkás tarisznyámat). Azt mondják Mortanzak a kapitány, vele kell beszélnünk, s’ épp a Kacér Hableányban öntözi a torkát.
Na, két társaság iszik odab’e, egy nagyobb, hangosabb, meg egy kisebb csendesebb. Engemet sem ejtettek a fejemre, fizetek egy rundot a korcsmárosnál, majd megállok a kisebbik asztalnál, ahol a vezérfélék isznak, oszt mondom, hogy a következő kört én állom. Erre felderülnek és meginvitálnak az aztalho’. Mondom, hogy ki a kapitány. Erre egy nagydarab falábú rávágja, hát hogy Ő. Kérdezem, hogy s mint vinne el minket, de sohase válaszol, hogy előtte ne sutyorogna a mellette ülő vézna karvalyorrúval. Annak van a legcsicsásabb ruhája, nálunk az ilyent Tránk a szalmazsákra szokta lökni… de hát ő nem válogatós, hogy kin tesz erőszakot. Ezen a fickón olyan szűk a gatya, hogy nem tudom, hogy férnek el a tökei. Aztán fekete rajta minden, még az inge is, pedig az olyan csillogó, mint a kagylók belseje. Vörös kendő van a derekán, abba szúrt egy fekete bicskát, majd akkora, mint a rövidkardom, csak ez olyan cirádás. Na a kendőn meg annyi a csomó, mint a vaddisznó szőribe’. Na mondja ez a Mortanzak, hogy egy aranyér elvisznek fejenként, legkésőbb legyünk a hajónál a horgonyvetés /18./ órájában. Osztán közbe ezek egymásra kacsingatnak, meg röhögnek. Elég tenyérbekúszó képük van.
Mielőtt elmegyünk a csapláros legényből kihúzom, hogy ha meg akarok tudni valamit a kapitányról, keressek valami Sokszeműt az Óifini kocsmába. Na de ezt már eldönti majd a bádogdoboz…

Az Albatrosz hatalmas 4 árbocos hajó mindenféle dárda, meg kőhajigálóval a fedélzetén. Valami szürke fémmel hordják most is a szemközti raktárból. Páncélos őrök vigyázzák, látszik is hogy nem akárkik, szívesen tengelyt akasztanék velük, nem olyan tésztabordájúak, akikbő’ tizenkettő egy tucat. Jó verekedés lenne, de nem azér’ jöttünk. Mondom, hogy a kapitányt keressük, az meg kérdi miért.
- Mi közöd hozzá? - kérdezem, de az csak felhúzza az orrát, mint akinek büdös velem verekedni, oszt hív egy matrózt. A matróz egy nagy tarisznyával a vállán, elvezet egy fogadóhoz, azongya’ az Igazgyöngyök hona.
Bemegyünk Ultharral… Hát ez olyan puccos hely, ahun csak jobbal nyúlnak a tálba. Odabe’ meg csupa katona mint künn, csak ezeknek több a rajz a páncélon, meg szalag a hajtókán. Harcedzett, veszedelmes és összeszokott csapatnak látszanak.
Na, megyünk egy őszülő férfi elé, tiszta a ruhája, neki a legtöbb a szalag, meg ezüst vasmacska van a sipkáján.
Bemutatkozok illendően, meg mondom, hogy egy kisebb társaság utazna Salakba a hajóján, ha elvisz. Bemutatkozik Ő is meg mellette a kettő férfi, első meg második tiszt, de ha agyonvernek sem emlékszem a nevire. Hogyaszongya, van itt egy nagy király akinek fontos, meg különleges a hajó, már az Albatrosz, meg a szállítmány. Attól a királytól hozzak neki pöcsétes papírost, akkor elvisz minket.

Aztán faggatózik, hogy kifélék vagyunk, honnan jöttünk. Mondom, hogy egy kereskedő mellé megyünk testőrnek Salkba, mer’ zsoldosok vagyunk, a többit majd ottan tudjuk meg.
Ekkor már nem bírtam, elkezdtem vakarni a mellemet, mer úgy bizsergett a korong, hogy majd meg vesztem… inkább pofozkodott volna. Nézem… Ultharr is vakarózik.
Na mondja a Balador kapitány – mer’ közbe szembe jutott a neve - , hogy elvisz Ő minket papiros nélkül is, mer’ unja már a sok savanyú képű katonát, mi meg érdekes társaság lehetünk.
- Zsoldosok vagytok? Veszedelmes népség! - mondja.
- Veszedelmesebbnek kell lennünk a kalózoknál, haramiáknál hogy érdemes legyen felfogadni minket. – felelek.
Barátságos lett hirtelen. Azt mondja egy arany fejenkint, meg egy a lovak után is. Húsz nap múlva Salkban vagyunk, de nem mondhatja meg, milyen úton megyünk… (Pedig gondótam, csak a tengeren…). Fegyvert nem vihetünk a hajóra, elzárja a ládájába és visszakapjuk, ha partra szállunk.
Holnapután… Most már holnap, napközépkor indulnak. Tisztességes ajánlat mondom, meggondoljuk. Erre koccintunk…

Na meg hazafelé betértünk Ultharral egy kortyra, valami kocsmába. Én éppen alkudok egy kipingált ribancal, mikor Ultharr benyögi, hogy azért van kifestve, mer’ hogy a vérbaj jeleit takargatja. Erre nekünk ugrik az egész társaság, rokonai lehettek vagy mifene… Üvöltöttem hogy - R’Khad nembéli Morgaan elfogatja a kihívást!- aztán kitört a csetepaté.
Nem is volt gond, mert tucatnyian lehettek csak, mikor kinyílt valami ajtó és előjött még egy sereg mérges rokon, de ezeknél már tőr van meg tengerészkard… Kimentünk Ultharral, hogy legyen helyünk előhúzni a fegyvereket. Ekkor előjött egy csapat. Csupa szürke incognós, gyors mozgású férfi, csuklyáktól nem láttam az arcukat, de azok is tőrrel meg kis nyílvetőkkel voltak. Visszazavarták a rokonokat egy minutum alatt. Mi meg úgy éreztük, hogy ha már így rendeződtek a dolgok ideje hazatérni…

Húztuk is a lóbőrt, míg az ebédre készülő sült szaga ki nem csalt az ágyból. Csak közbe azt álmodtam, hogy Niz felettem a teraszon valami vadmacskával birkózik egész éjszaka, csak ríkatta… ríkatta…

No, így esett… Azt, hogy Ultharr hol szedte össze azt a fület, az arany karikával, én meg nem mondhatom...

[Thor]

Rogeirn den Kilburn


Mikor Trian leül az asztalhoz és jó kedvre akar deríteni, csak mosolygok egyet, de nem nézek fel a térképről. Ennél sokkal több kell, hogy jó kedvem legyen, de jónéven veszem a próbálkozást. Kérdésére kicsit váratva felelek.


- Bármelyik utat is nézem, Den miatt csak a hajók maradtak. Csak reménykedni tudok benne, hogy lesz számunkra megfelelő. Ha lóháton kell mennünk, félek nem érünk oda időben.


Ekkor felemelem kupámat, és kiiszom belőle a vörös bort, amit kértem, majd töltök a kancsóból, amiben ez a nedű vár sorsára, és kérek Trian számára is egy poharat.


- Igyál egy keveset te is, hidd el, használ. Szóval nem tudnak semmit az elfekről. Tipikus nép, mindig lábujjhegyen járnak. Semmit nem lehet róluk tudni. Megmondom őszintén, nem kedvelem ezt a népet. Nagyra tartják magukat, hisz ősibb faj, mint az ember, de elfelejtették, hogy a kyrek uralkodtak Észak-ynev nagy részén, bár most a mi fajtánk is csak a sebét nyalogatja. A lényeg, nem bízhatunk bennük, és nem tetszik ez a bujkálás sem, mármint az a varázsló, akit keresünk, túl óvatos. Nos én úgy érzem, ha ennyire óvatos, miért hagyna minket életben miután elvégeztük neki a munkát? Ez jár már egy ideje a fejemben. Ha nem lenne olyan fontos nekem ez a küldetés, már rég a sikátorban feküdne a két elf holtteste, és rá sem hederítenék a küldetésre. Na mindegy.


Ekkor megjelenik Nizaylu, és leteszi az asztalra az egy aranyat, közben beszámol mit is talált.


- Jó munkát végeztél! Köszönöm. Nos, ha hajóval megyünk, nem tudjuk a várost külön elhagyni, de még nem jött hír, hogy lesz e vitorlás, vagy sem. És mit tudsz arról az alvilági figuráról, ki ő? … Értem, nos azért azt jó tudni, hogy felkeltettük az alvilág figyelmét. De ha minden jól alakul, ma, vagy holnap elhagyjuk a várost.


Mikor a többi aranyat is leteszi az asztalra, az arcomon is látszódik, hogy meglepődök. Ránézek a fickóra, és elismerésem jeleként bólintok felé egyet.


- Azt hiszem az utazás anyagi része megoldódott. Kevesebbre becsültelek, mint valójában vagy, ezért elnézésedet kérem.


És egy kissé előre hajolok megbecsülésem jeleként.


- Kérlek, ne menj messzire, mert ha megtudunk valamit a hajókról, akkor lehet hamar indulnunk kell.


Mikor megérkezik Morgaan és Ultharr végig hallgatom az elmesélést a két kapitányról, majd a „családi” perpatvarról. Nagyon hasznos információkat tudtak meg, ráadásul mulatságos volt a kis történet.


- Ez a Mortanzak nem tűnik megbízhatónak, és a másik is hasonló árat kér az útért. Bár nem igazán jó érzés a fegyverem nélkül lenni, kiszolgáltatva a kapitány kénye kedvére. Az a baj, hogy lassan eljő az Ón órája (18), és még nincs itt mindenki. Hísen elment, és fogalmam sincs merre keressük. Den pedig még nem érkezett vissza.


Látszik az arcomon, hogy erősen töprengek. A Véres Cápafoggal egyértelműen izgalmas utazás várna ránk, amit nem biztos, hogy túlélnénk, mert este a matrózok simán elvágnák a torkunkat. A másik hajó egyértelműen biztonságosnak tűnik, de egy titkos szállítmány a királytól, szinte biztos, hogy abbit acélt rejt. És fegyver nélkül egy Asziszi hajón, nos meggondolandó.


- Az Albatrosszal megyünk. Morgaan, kérlek, vezess oda most a kapitányhoz, beszélni szeretnék vele. Trian, Ultharr, gyertek ti is, ha esetleg nem úgy alakulna, ahogy szeretném, jó érzés lenne az, hogy kemény fickók állnak mögöttem. A többieknek majd, ha visszatértünk, szólunk.


//off: A vértben maradok, úgy megyek a kapitányhoz. Fegyverem is nálam lesz. Csak a pajzsot és a sisakot hagyom itt. //

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 6. nap füstölők órája (14.óra)/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle ,Sipimisi, Toren „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Miután a fáklyagyújtás órájában Kilburn kiadta a feladatokat, mindenki elindult a dolga után. Ki erre , ki arra, de végül mind visszatértetek a fogadóba. Tartalmas volt az éjjel és a hajnal még mozgalmasabbnak bizonyult legtöbbeteknek, így a reggel mindenkit mély álomban ért, s csak napközép felé kezdtek ébredni . Kilburn az első a fogadórészben. Késői reggelit, vagy inkább korai ebédjét fogyasztja , amikor Hísen libben le a lépcsőn , s még a reggeli szemlélődés állapotában , szótlanul adja át a térképeket, majd nem is gondolva, bármi érdemlegeset mondhat még, a hátsókertbe távozik , hogy feltöltekezzen a muzsikával.

Ezt már Trian is látja, és csatlakozik a Lovaghoz, hogy némi vidámságot öntsön barátjába és egy jó kupa bort , s ételt magába. A szezett információkat ő is átadja. Alig néhány perc múlva a szokásosnál is ziláltabb öltözetben robog le a fiatal Nizaylu a lépcsőn. Inge kibontva lebeg, cipő nincs is a lábán. Láthatóan épp az ágyból ugrott ki.

Leül ő is az asztalhoz , elmondja, amit megtudott, majd átadja az egy aranyat. Kilburn és Trian rendezett öltözéke kicsit feszélyezi csupán. Azért miután végzett, feláll és visszaindul a szobájába, de még leteszi a teli erszényt a lovagnak, és szól Rufatnak szól, hogy három adag ebédet készíthet, mert mindjárt visszajön.

Felmegy ezúttal a saját szobájába, rendezi a ruházatát, közben oldalbarúgja haverját, hogy éledjen fel. Morgaan kicsit morcosan, de azért felkel és miután a nagy szaladgálásra Ultharr is felébredt , együtt mennek le ebédelni.
Mikor leérnek, már Hísen is az asztalnál ül és az ételt várja . Morgaan és Ultharr hosszan beszámolnak róla, mit tudtak meg , mire megkapják az ételt észreveszik, hogy valamikor Den is csatlakozott az asztaltársasághoz , lehet hogy csak egy perce . Így végül mind egy asztalnál vagytok . Amikor Den elmondja, hogy ő mit tudott meg.

// Off : elnézést kérek itt Gihikétől, mert igazából nem hagytam neki túl sok időt a válaszadásra, de itt akkko rmég hagyok egy síkot, hogy írhat ide. Az infók lényegét viszont leírom, hogy ne hiányozzon és haladhassunk tovább.. köszönöm a megértésed. //

Abbittal csak a király kereskedhet Abasziszban. Ez az egyik legértékesebb árucikk, így nem csoda, hogy egy szinte hadihajón szállítják. Doriával fura kareskedelmi kapcsolat áll fen , ha van egyáltalán. A helyi al és felvilág egyöntetűen a harmóniára és békés együttélésre törekszik, így, elkerülik a különösen kirívó eseteket, és mindenki jól jár. A véres cápafog ,pofátlan gorviki kapitánya, szemrebbenés nélkül garázdálkodik, s ezzel kihúzta a gyufát. Amit ő még nem tud,hogy a hajó ha ma el is indul, nem jut messzire.

Ekkor a léptek órája,15 óra van.

Ezután még beszélgettek egy darabig.
// vagy beszélgethettek itt nyitunk egy idősíkot //
Majd Kilburn döntése nyomán elindultok nagyjából a baglyok órája után (17) az Albatrossz kapitányához.

[Gorodak]

Trian

- Asszem egyet kell értsek veled barátom, az elfek nekem sem tetszenek és ha meg találtuk a megbizot és elvégeztük a feladatott a saját érdekünkben én egy kis hazai terepet választanék a dolog átadására, amugy meg már az alá irásnál átvágtam volna a torkukat, de bizom Tharr ban és a te istenedben, ha neki is fontos és a családomnak is, hogy elvégezzük ezt a küldetést. Az biztos, hogy résen kell lenünk, mert már is úgy érzem , hogy nyakig vagyunk benne! -

Majd egy barátságos mosolyt villantok és röhögök kicsit.

- De azért csak vidáman még jól állunk! -

Mikor Nizaylu megérkezik, nem nagyon lepödök meg de mikor leteszi az aranyat, csak elismerően tudok bolintani.
< Ez szép volt nem tudom , hogy szerezte, de szép munka az már biztos! >

< Annyira nem vagyok oda a hajó utakért, de talán meg usszuk, még, hogy fegyver nélkül, ez csak valami rossz vicc , ha igy lesz én tuti nem alszom éjszakánként, még az kéne, hogy rabszolgaként végezzük! De az is lehet, hogy tényleg abbit acél és még jól is fogunk mulatni ha nem kiváncsiskodunk túl sokat fölöslegesen... >

Az estebéd befejézse után, felállok, és a fegyvereimmel // Csatabárd és rövid kard // Az oldalamon megyek velük, de a köpenyemet ugy hordom, hogy ezeket ne lehessen látni, se mikor beérünk a kocsmába ahol beszélünk a kapitánnyal se az utcán.

Az utcán lemaradok Kilburnéktól egy öt méterre és az út másik oldalán követem őket és közben figyelem hátha követnek minket vagy figyeliik e őket nagyon feltünöen. Mielőtt oda érnek a helyszinhez utol érem őket és velük együtt megyek be!

Rejtözködés: 57. Dobás: 45
Észlelés:15 Dobás :1 // Elméeletileg alá dobtam és igy észre vettem, ha ellen probát kell dobni szólj és dobok! //

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 6. nap horgonyvetés órája (18.óra)/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle ,Sipimisi, Toren „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Még nem derült ki, pontosan ki és mikor tart Kilburnnal az Igazgyöngyök honába, Balador kapitányt megismerni. …

Amikor beléptek az ivóba, jobbra az egyik asztaltársaság épp élénk éneklésben van. Katonák és mintha ünnepelnének valamit. A többi katona szerte az ivóban láthatóan jókedvűen vagy velük dúdolnak, vagy csak megmosolyogják az ismerős dalt . A katonákon kívül matrózok is vannak bőséggel, mind a katonák, mind a matrózok a kikupáltabb , tisztálkodós fajtából való. A köztük lévő űrt többnyire csinos hölgyek töltik ki duzzadó idomaikkal , ők is az illedelmesebb fajtából. A hely maga igen nagy befogadóképességű , széles és hosszú terem, a végén lépcsőkkel , bal oldalt hosszan pulttal , és sok sok asztal sok vendégnek.

Legalább 60 embert láttok , de nem sokan figyelnek rátok és azok se sokáig. Jobbra egy nagyobb asztaltársaság ül, igen csak kikupált rendezett ruhában. Az asztal közepénél ül egy őszes hajú , ápolt szakállú , csinos, tiszta ruházatú 50 es férfi, jobbján egy fess fiatal komor arcú katonatiszt , ballján egy 40es szigorú tekintetű jól öltözött elegáns férfi. Előttük papírok, tinta toll, és élénk társalgásban vannak a szemben ülő, kissé túl cifrán öltözött köpcös sétapálcás úrral. Körülöttük az asztalnál, főleg katonák esznek, isznak , csendesen beszélgetve.
A katonatiszt hamar észrevesz titeket és láthatóan felismeri a barbárt. Néhány pillanatig figyel, főleg a lovagot méri fel, majd a mellette ülő őszes férfihoz hajol és szót vált vele , aki közben egy pillantást vet rátok, majd folytatja a beszélgetést a köpcössel.

[dakini]

Hísen Maranwë

Érdeklődve hallgatom végig a beszámolókat s közben jól is lakom. Egyáltalán nem tetszik a gondolat, hogy a fegyvereim nélkül kószáljak egy hajón hetekig, nem mintha bármitől is tartanom kéne, de védtelen nőként egy ilyen közegben…
Gondolatban nagyot sóhajtok <Nem szülne jó vért, ha meg kéne ölnöm valamelyik matrózt a tiszteletlenségéért>

Mikor Kilburn feláll, hogy elinduljon és maga mellé rendeli az „izmot” én is felemelkedem az asztaltól és megszólítom:
- Én is veled tartanék, jó lovag, ha nincsen ellene kifogásod. Bár az erő reprezentálásban semmi hasznom – itt elmosolyodok – de akadnak helyzetek, ahol nem is erre van szükség.

[contle]

Nizaylu

A reggeli ellenére az ebédből is alaposan bezabálok. Az információk elhangzása után Kilburnhoz fordulok (nem vitatkozóan, csak hogy tisztában legyen az álláspontommal):
- Hajóval? Értem, hogy van pénzünk rá, de tudnánk másra is használni azt a pénzt. És nem szívesen teszem be az íjamat egy ládába... ha már van akkora ládájuk. Hehehe. Ha csak a lovagláson múlik, Dent el tudom vinni egy jó darabon, ha van, aki néha átveszi. Gondolj bele, milyen gyorsan ideértünk, ha hajóval megyünk, arra nem hiszem, hogy hatással vannak az érméink...

Mikor már a hajóról beszélnek meg a kikötői látogatásról, kisurranok; majd elmondják mire jutottak, én elmondtam a véleményemet. A kertben elbújva imádkozom, majd körbenézek, hátha megtalálom Kalenát, és elcsábíthatom egy úszásra a tengerben, vagy kilovaglásra a városhatárba. Ha dolga van, segítek neki. És természetesen ha neki vannak ötletei, annak sem vagyok ellene:). (Ha nem találom meg, akkor a tőrömmel gyakorolok a szobában)
Ha jönnek vissza a kikötőből, vacsoránál csatlakozom hozzájuk.

[sipimisi]

Ultharr

Magam is csatlakozom a kikötőbe indulókhoz. Nem fegyverkezem fel túlságosan, csupán a csatabárdom veszem magamhoz, mivel eddig is jól boldogultam az öklömmel. A tárgyalásba nem kívánok beefolyni, csupán annyi érdekel, mennyi ideig tart az út. A fogadóban inkább a fehérnép kegyeit keresem.

<Fegyver nélkül? Végül is teljes fegyverzetben könnyebb a vízbe fúlás... Meg ezek a katona fickók úgy vélem egyenes emberek, nem a tengeren akarnak minket csapdába csalni.>

[Toren]

Morgaan:

Felöltöm a lehető legcivilizáltabb öltözékemet és arckifejezésemet (fegyverzetem másfélkezes és rövid kard), majd igyekszem jól játszani a nem túl intelligens izmot. A kapitány és vezérkara felé biccentek, de nem ártom magam a társalgásba. Inkább a katonákat nézem, kivel lehet majd baráti csontropogtatásokat rendezni a hajón...

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 6. nap baglyok órája (17.óra)/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle ,Sipimisi, Toren „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hísen, Trian, Kilburn, Ultharr, Den, Morgaan


Ahogy az asztalhoz közeledtek hallhatóvá válik a beszélgetés részlet, amit a köpcössel folytat a kapitány. Úgy tűnik, jó kedélyű a társalgás, mintha már régi cimborák lennének…

- Balador te vagy a legmegátalkodottabb tisztességes tengeri medve, akit ismerek. Most megyek és hálát adok Tharrnak, hogy nem csinált belőled kereskedőt, mert akkor bajban lennék.

Nevet, majd feláll az asztalon át kezet ad a kapitánynak, aki ülve fogadja azt.

- Tudhatod barátom, hogy nálam biztonságban ideér a teljes árukészleted.

Nevetnek, majd a köpcös megfordul és elindulna, de épphogy csak nem megy neki a hatalmas Kilburnnak. Megtorpan. A maga 160 centiéből felnéz a lovagra ( eltart egy darabig, míg végigér) . Hirtelen lehajtja fejét és erősen kapaszkodva a sétapálcájába a tőle telhető leggyorsabban félreáll az útból.

- Bocsáss meg uram a figyelmetlenségemért!

Kicsit meg is dől előre, aztán eltűnik a vendégek közt.
Amikor az asztalhoz léptek a kapitány, két tisztje, majd őket követve a többi katona is felállnak. Helyet adnak és már három közülük ott is van, székekkel, hogy le tudjatok ülni.
Ultharr szólal meg elsőként, bár meglepi ez a hirtelen jött figyelem, de már lendületben van a nyelve hát kimondja, amit szeretne:

- Balador kapitány! Ő Rogeirn den Kilburn lovag, csapatunk vezetője.

A kapitány egyenesen a lovagra néz, kezet nyújt, enyhén meghajtja a fejét és hozzá intézi a szavait.

- Igazán kellemes meglepetés, és nagy öröm számomra, ha vendégül láthatom hajómon és azon kívül is Kilburn lovag. A nevem Agenor Balador Kapitány.
Kérem foglaljanak helyet.

Ultharr biccent, hátralép, és egy közeli asztalhoz ül le, fegyverét az asztalra téve máris a szebbik nem formáit figyelve, keresi a hosszú út előtti utolsó hálótársát és jó ha negyed szemmel, füllel figyeli a csapatot a továbbiakban ….
Miután leültetek, ők még mindig állva, bemutatja a másodtiszteket is :

-Ő Garkon Dal Arion lovag, avagy Arion első tiszt, a király legkiválóbb katonái közül. Ő a jobb kezem.

A lovag finoman meghajtja fejét Kilburn felé. Fiatal férfi,185 körüli magasság, nagyjából a 20-as évei végén járhat. Erős karok, egyenes tartás,barna rendezett rövid haj,világos szemek . Borotvált és elég jóképű, határozott, kemény arckifejezéssel. Ruhája díszes katonai viselet, (vastag, díszes bőrvért alkar és vállvédők szintén bőrből, szíjakkal ,csatokkal, övében kard , és tőr is látszik bordó köpenye a szék támlájára hajtva) hasonló az ivóban jelen lévő legtöbb katonáé is , kivéve, hogy a többi katonának dísztelen a vértje , és ruhája, az ővé egyértelműen tiszti viselet, makulátlan és rendezett.

Nem kerüli el a figyelmeteket, hogy katonái folyamatosan figyelik, mert elég, hogy a szemével intsen valamerre, ott már mozdul is egy embere, és teszi a dolgát.

A kapitány a másik oldalán álló tisztjéhez fordul, aki 40 es éveiben járhat,majd’ 2 láb magas , széles vállú láthatóan harcedzett férfi. Napcserzett, bronz bőr, tarkóján összefogott, vállig érő haja még mindig éjfekete. Dús szemöldöke alól tiszta barna szemmel figyel. A szemszéli szarkalábak és a szája mellett húzódó erős vonalak nemesítik vonásait.
Bordó selyem, bő szabású inget és fekete, szintén laza, selyemnadrágot visel, vastag bőrövvel, és finoman díszített bőrmellénnyel. Az ő fekete incognója is a széke támláján pihen .
Ahogy jobb kezét mellkasához emeli, látjátok, hogy bőr csuklóvédőt hord .Szintén kissé meghajtja fejét üdvözlésképpen, és ez mindőtöknek szól, nem csupán Kilburnnak.

-Harim Kosztasz, a másodtisztem. Ő a jobb kezem. Óh igen, egyik kezem jobb, mint a másik. Ez amolyan házi vicc mifelénk.

Miközben a kapitány így kedélyeskedik, leül, és csak ezután ülnek le a többiek is sorra, de még előbb Kosztasz int valakinek.
Mire leülnek, három matróz jelenik meg kupákkal és korsókkal, amit elétek raknak.

Sorban úgy ültök, hogy az asztal két végén katonák, aztán középen a tisztek és a kapitány. A ti oldalatokon jobbról ballra, azaz belülről az ajtó felé haladva, Den, Morgaan, Kosztásszal szemben, Kilburn a kapitánnyal szemben, Trian, az elsőtiszttel szemben, mellette Hísen, akinek egy mosolygós, csillogó szemű majd’ kétméteres, vállas, 30-as katona adta át a helyét illedelmesen, majd a mellette lévő székre ült vissza. Miközben a korsókat és kancsókat kihozzák, a kapitány folytatja:

- Fogadjatok el egy kupa jó bort és közben beszéljük meg az utazást! Gondolom , - és itt morgaanra mutat- már hallottad a feltételeimet, de azért elmondom ismét. Fejenként egy aranyért vállalom, hogy elviszlek titeket biztonságban Salkba. A lovak egy főnek számítanak. Indulás előtt el kell kérjem a fegyvereiteket , amiket a kabinomban elzárva fogok tartani. Ez egy az olyan szabályok közül, melyeket nem én hoztam, de nekem kell betartanom, és betartatnom. Megtisztelnél, ha elfogadnád feltételeinket és velünk utaznátok.

Megemeli a kupáját felétek és iszik , az első tisztet kivéve mindenki iszik , de a kupát ő is megemeli.
….

Nizaylu

Ez alatt Nizaylu a hátső füves részen egy kisebb póni hátán közeledik a veteményeshez, ahol Kalena néhány palántát ültetett el . Amikor meglátja a közeledő herceget , hangosan és csilingelően kacagni kezd. A délutánt és estét ilyen kellemesen töltik, hol a füvön, hol a tengerben, vagy a fövenyen , mókázva, mint két tizenéves…..na persze Nizaylu még az is

Ultharr

Ultharr keres egy kellemesen telt idomú, vérbő hölgyet a szemével. Rá is akad kettőre , akik néhány fiatal katona társaságában fonnyadoznak, legalább is szerinte. Az egyikük fel is figyel a harcos fiatal szemeire és mindenhol megindító méreteire. Egy mosollyal kibontakozik a katonák köréből és a szegény magányos fiú irányába tart, majd landol a közeli széken.

- Rendelsz nekem egy pohár jó bort én hősöm? -Közben végigsimít apró kezével a harcos karján.

[HugiLee]

// Drága Barátim! Thor (Kilburn) játékos szaktárs jelezte felém, hogy egy kis ideig a munkája miatt csak ritkásabbban tud majd posztolni, mindamellett igyekszik megtartani a 3 napos ütemet. Eleddig sikerült ennél többnyire sűrűbben posztolnunk. Mivel a történet jelen szakaszában az ő karakterének cselekedetei meghatározóak kicsit le fog lassulni a haladás, ami már érezhető is volt. Kérlek legyetek türelemmel. Mindenképpen szeretném fenntartani ezt a történetet és elárulhatom, ha végre kijuttok a városból , már nagyobb léptékekben haladhatunk tovább. Az alapozó szakaszon túl vagyunk , az izgalmak még csak most jönnek. Nyilván jóval nehezebb volt így összehozni a csapatot, hogy senki nem ismert senkit , így hosszabbra nyúlt az alapozó rész , hogy egy kicsit össze tudjatok rázódni. De hát ez az én májfoltom )( it's my fault) Szóval türelem, kitartás !! Gyorsulunk még nem sokára ! //