Seprűnyél fogadó

[Gorodak]

Train.

< ez érdekesen alakult és nem volt vicces , de ez a medál sehogy sem tetszik asszem én leveszem ha majd egyedül leszek és ki értünk a városból, még is ki akarja, hogy korlátozák a szabadtságát, de még elddöntöm, mert végül is meg véd mindenkitől itt és itt jópáran nem a legszimpatikusak. Sőt elég veszély társaság van itt talán én vagyok itt a leggyengébb, de ez még a hsznomra válhat! >

A balhé után össze pakoltatok magamnak és Kilburnak 1 heti élelmet holnapra és szolok a lovász fiunak, hogy az össze ló holnap regelre legyen felnyergelve és indulásra kész, adok is neki pénzt ezért.
// A km re bizom, hogy mennyit, meg az ételért is fizetek. //

Majd össze pakolom a holmimat és még egyszer jól kialszom magam a medálal a nyakamban, majd reggel korán kelek és lent meg várom míg mindenki felkel és mehetünk!

[Toren]

Morgaan:
Hogy a szellemek hozzanak vacogós nyavaját arra sámánra... Böcsületes pofon egy ilyen kis korongtól... Dörmögöm.
Erre akár ihatnánk is egy kortyot. Aztán talán akad egy cupák az éhezőknek...

Ha adódik alkalom, diszkréten (max. egy emeletnyire hallatszik el a hangom) megérdeklődöm a kocsmárostól, hol tudnék jutányos áron megismerni egy-két dúsabb alakú, "vászoncselédet", aki bőkezűen méri idejét. //off: Bár csak a harctéren jeleskedik a karakter, a szexuális kultúrát esetleg hírből ismeri. Na de gyakorlat teszi a mestert.//
Ha ez egy tisztességes ház, akkor beérem a borral és a sültekkel. Mikor eléggé kapatosnak érzem magam megkeresem a szoba teraszát és leheveredek. Nem vagyok én rackla, hogy bezárva aludjak. Ivás közben igyekszem nem beleszólni a magasröptű társalgásba. Ha látom, hogy a többiek nagyon készülődnek a holnapi indulásra, nekilátok borotvaélt fenni a fegyvereimre. Ha netán valaki aludna, nem nagyon veszem észre magam.

[HugiLee]

// Kis türelmet kérek a tisztelt publikumtól. Jelenleg Thor szaktársunkra várunk , mert fontos tényező Kilburn további lépése. Viszont a munkahely miatt most kissé elfoglalt , így csak reméljük, hogy hamar gép elé jut.
Dakini, Thor PM //

[Thor]

Rogeirn den Kilburn

//Bocsánat a kései írásért. //


Döbbenten állok a faszilánkok közt. Először a kezeimet nézem meg, lelki szemeimmel azt látom, hogy vértől mocskos csonkok lógnak az oldalamon, de nem így van. Párszor ökölbe szorítom kézfejeimet, mintha nem hinnék a szememnek. Ekkor Nizaylu kifejti miért is viselkedett így. Csendben, és meglepő türelemmel végig hallgatom, de egyáltalán nem tetszik.


<Csak játszott velem, mint egérrel a macska. Ostoba vagyok, hogy belementem a játékába. Így nem leszek méltó a csapat vezetésére. Türelmesebbnek, és megfontoltabbnak kell lennem.>


Mikor befejezte mondandóját, kicsit kihúzom magam, nagy levegőt veszek, és megpróbálok nyugodtan megszólalni.


- Nincs szükség a párviadalra Nizaylu, hisz csak a mágiát akartad előcsalogatni, amit sikerült is. Kérlek, legközelebb csak szóljál, ha azt akarod, hogy férfiasan meglegyintselek. – Ekkor a többiekre is nézek. – Miután kilépünk ebből a szobából, nagyjából egy óra múlva várok mindenkit, lent a fogadóban.


Mivel nincs más kérdésem így biccentek a csapat, és a két korcs felé, majd elindulok ki a szobából.


//off: KM jelezte, hogy még a két elf beszél velem külön. //


Csendben végig hallgatom mondandójukat, majd megint csak biccentek feléjük, és ott hagyom őket. Első utam Trianhoz vezet. Belépek a szobájába, és ekkor veszem észre, hogy kisebb a helyiség az enyémhez képest, de nem jegyzem meg. Becsukom magam mögött az ajtó.


- Barátom, komoly feladat előtt állunk, és az utunk során megismertelek. Joggal mondhatom, hogy megbízhatok benned, ezért is jól figyelj most rám. Ez a csapat egy égő kötélen lógó olajos hordó, mely egy tábortűz felett leng. Nem tudom, meddig lesz meg a vékony fonálnyi nyugalom. Vedd ezt el tőlem. – És ekkor átnyújtom neki a zöld kis ládát, mely le van lakatolva. – Rejtsd el, Hísen úgy tudja, nálam van. Ez nagyon fontos a küldetés szempontjából, ne veszítsd el. És vigyázz, ne bízz egyikben sem. egy óra múlva találkozunk.


Ott hagyom a harcost, majd egy óra múlva lemegyek a többiekhez.


Lent a fogadóban


Mikor összegyűltünk, hozzám képest meglepően csendben szólalok meg.


- Elvállaltuk mindannyian, hogy megkeressük a fogadót. – Ekkor kicsit várok, és utána folytatom. – Engem kértek fel a csapat vezetésére, és mivel senki nem ellenezte, úgy gondolom, hogy senkinek nincs ezzel baja. – Ekkor megint várok egy kicsit. – Térjünk rá a feladatra. Két hónapunk van rá, hogy Beris Tare-be jussunk. Nos, ez igen csak szűkös idő. Mehetünk lóháton, és akkor eléggé meg kell erőltetnünk a tempót. Vagy Ifin kikötőjéből hajóval is elindulhatunk. Nem tudom, mennyi idő lenne, és azt sem tudom, mikor indul arra hajó. Ezért Ultharr és Morgaan, holnap délelőttre tudjátok meg, hogy mikor indul Berisbe hajó, és mennyi idő oda az út. Ja, és mennyit kóstálna az fejenként. Összesen 5 aranytallért kaptam a csapat ellátására. Nizaylu és Den. Ha van rá mód, tudjátok meg, nem e kérdezősködnek a helyi céhek a két elfről. Tudom, már este van, de minden oldalt számításba kell vennünk. Hísen, Trian, ha mégsem hajóval megyünk, készíttessetek ételt és vizet nekünk és az állatoknak. Tudom Trian, hogy intézkedtél ez ügyben, de még az is lehet, hogy nem lóháton tesszük meg az utat. E mellett nézzetek utána, hogy van e esetleg térkép Beris Tare-ról. Ha igen, akkor hozzatok egyet.


Ezután előveszek három aranyat a kis erszényből. Kettőt Dennek és Nizaylunka adok, egyet Triannak és Hísennek.


- A két arany, ha esetleg nyelveket kellene megoldanotok a kérdezősködés közben. Az egy arany a térkép és az esetleges egyéb költségek. Ha nincs kérdés, holnap délelőtt itt találkozunk.

[gihike]

Den Oculare

*A hirtelen lökéstől a falhoz vágódok és meg is szédülök. Miközben összeszedem magam szétnézek a társaimon.*
~Úgy látszik túl lazán vettem a helyzetet. Ha még egyszer ilyen feszültség alakul ki inkább közbelépek. Ez rám is veszélyes lehet és a küldetést is veszélyezteti. Bárki eltörheti egy ilyen lökéstől a kezét vagy a lábát. Ezek a medálok veszélyesebbek mint először hittem. Remélem ilyen erővel védelmez minket másoktól is.~
*A feszültség úgy látszik visszaszorult. Még a kyr is lenyugodott. Miután a parancsokat kikaptam és nincs semmi dolgom visszatérek a szobába. Ott átgondolom az egész vacsorát és ezt a megbeszélést. Azt is hogy, kiket jobb kikerülni vagy kiket kéne távol tartani egymástól.*
~Ez az út veszélyesebb mint gondoltam. Nemcsak külső de, belső támadásoktól is kell félnem. A lovag pedig talán túl forrófejű vezető.~
*Ügyelek az időre. Mielőtt lejárna az egy óra azelőtt öt perccel ott vagyok. Mikor megérkezik a lovag akit vezetőnek választottak megfigyelem az arcát milyen érzelmek vannak rajta. A mondandóját túl cifrának találom. Jobban szeretem a rövid de, lényegre törő beszédet. Mikor végre kiosztja a parancsot Nizaylu-ra nézek és egy barátságos mosoly kíséretében bólintok.*
~Miért pont ezzel a forrófejű alakkal. Félek hogy, veszélyt hoz rám.~
*Az aranyat én veszem el, ha nem előz meg Niz. Ha a mondatát befejezte oda lépek Kilburnhoz.*
-A hajó lehet hogy, jobb lenne mert én nem tudok lovagolni.
*Miközben beszélek a férfi szemébe nézek. Nem akarom megsérteni de, nem ismerem a szokásait.*

[Toren]

Morg'aan:
Ultharr-ra nézek.
- Na KIS BARÁTOM, azt hiszem nem tehetünk mást, végig kell járnunk az összes tengerészkocsmát és asztal alá inni, vagy pofozni minden hajóst, hogy teljesítsük hős vezérünktől kapott küldetésünket. Ne is tiltakozz... Ezt meg kell tennünk a csapatért, a megbízónkért, és az Ősök szellemeiért. Fel hát a mólóra... Kísérjék utunkat üres hordók és kiköpött fogak... Így megéneklik majd tetteinket. - szemem a harci láz tüzében ég. //off- Mivan? Csata előtt fel kell tüzelni a sereget.//
De mán felszedtem annyi civi... cilivi... kultúrát, hogy nem lengetem meg a fejem felett a fattyúkardot.
Majd zavartan Niz-re nézek...
-Hová indul az a hajó?
Végre tehetek valamit ennyi várakozás után. Azért nem iszom le magam nagyon, mert egyrészt nem lehet túl sok ezüstöm, másrészt emlékeznem kell a válaszokra.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 5. nap éjfél/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle ,Sipimisi,Toren „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A nagy robbanás után , a romokból mindenki kikászálódik. A székek mind a falaknál landoltak , az ételek összecsúszva, a boros kancsók kiborulva hevernek nagyjából egy kupacban , ahogy a robbanással járó lökés összehordta őket. Akik közel álltak a viaskodókhoz kicsit nagyobbat csúsztak a sima padlón. Morgaan hanyattvágódott , Trian oldalt esett el s a lendülettől elgurult, viszont a rutin miatt hamar talpon van ismét, akárcsak Den , aki székestől indult meg, majd hamar hátrabukfencezett , hogy aztán ismét talpra szökkenjen. Ulthar majd egy métert csúszott székestűl, majd egy egyenetlenségben megakadt a szék lába így borult volna fel, de valahogy úgy sikerült kapaszkodnia , hogy csak az ülő részről csúszott le , s így fenékre érkezett a padlóra. Kellemetlen de nem túl fájdalmas huppanással.

-Hogy a szellemek hozzanak vacogós nyavaját arra sámánra... Böcsületes pofon egy ilyen kis korongtól... Dörmögi maga elé Morgaan.

Kilburn döbbenten áll a faszilánkok közt. Először a kezeit nézi, forgatja, mintha nem hinné el, hogy sértetlenül látja őket. Párszor ökölbe szorítja kézfejeit.
Nizaylunak ekkorra sikerül visszanyernie az egyensúlyát, a lovag ra emeli tekintetét:

- Ne haragudj Kilburn, de ki akartam próbálni, mit tud a medál. Ennek a varázserőnek, melyet most az egész csapat látott, akár még hasznát is vehetjük a későbbiekben.

- bizalmasan elmosolyodik

-Ellenben a véleményemet továbbra is fenntartom azzal kapcsolatban, hogy a csapat egyben gyanús, és célszerű lenne legalább két kisebbre szétválni. Továbbra sem a vezetési képességeidet kívánom becsmérelni, sőt, ha esetleg arra gondoltál, hogy a másik csoportot én kívánom vezetni, ezt már most cáfolnám, nem tartom magam alkalmasnak a feladatra. A küldetés utáni párbajban továbbra is benne vagyok.

Csendben, és meglepő türelemmel végig hallgatja, de egyáltalán nem látszik rajta , hogy tetszene neki, amit hall.
Melda Nizayluhoz fordul, szenvtelen hangon beszél, de szemében az a fajta fény, amit egy szülőn látni, aki pontosan tudja, hogy az, amit a gyermek csinált, csinál, vagy csinálni készül, nagy felfordulással jár, és lehet fájdalmas is, de hagyni kell, hogy megélje, hogy megfelelő tapasztalatokat szerezzen…és különben is minden szó hasztalan lenne, mint ennél a robbanásnál is…:

- A megbízó külön kiemelte, hogy együtt kell mennetek, különben ha mehetnétek egyesével is, akkor nem hívott volna össze itt titeket, hanem egyenesen magához rendelt volna. És kérlek, ne provokálj verekedést még egyszer itt a fogadóban, mert bár ez a terem különleges védelem alatt áll, azért ez sem bír ki mindent.

Kilburn, mikor befejezték mondandójukat, kicsit kihúzza magam, nagy levegőt vesz, és nyugodtan szólal meg.
- Nincs szükség a párviadalra Nizaylu, hisz csak a mágiát akartad előcsalogatni, amit sikerült is. Kérlek, legközelebb csak szóljál, ha azt akarod, hogy férfiasan meglegyintselek.
Ezután a többiekre is nézve:
– Miután kilépünk ebből a szobából, nagyjából egy óra múlva várok mindenkit, lent a fogadóban.
Az eddig erősen tiltakozó Hísen, körbepillant a romokon, a társain, hogy minden rendben van-e, majd odasétál Mellon mellé, lehajol a tollért, belemártja a kiborult tintába és aláírja a pergament. Aztán visszafordul a többiek felé, farkas vigyorral ’elmosolyodik’:
- Részemről mehetünk!
Hátranéz Meldára , majd összekulcsolt karokkal felül az asztal tetejére és vár.

Nizaylu visszasétál az épp feltápászkodó barbár mellé és finoman belebokszolok a vállába.
- Húúú, ez állat volt, mi? Hehehe. Nem próbáljuk ki mégegyszer?
A hatalmas kéz lendül, dörmögő bariton kíséri, épp utolsó pillanatban tér ki a baráti „pacsi” elől.
- Jó volt, de elég a hülyeségből. Arra figyeljél, amit a hegyes fülű mond!
A fiú, mint a gyerek , akinek elveszik a kedvét a mókától, kissé elszontyolodva motyog inkább csak maga elé
- Na ennyit a humorérzékedről... tusk... – de gyorsan befejezi mielőtt kap egy rendes maflást is. Odamegy a falhoz, felszed egy széket.
- Ezek is de jó masszívak, hehehe. - Visszaviszi a barbár mellé, leül, és vigyorogva körbenézek a társaságon. - Nna, hogyan tovább?
-Erre akár ihatnánk is egy kortyot. Aztán talán akad egy cupák az éhezőknek...
Bólintanak és lemennek a földszintre.
- Azt hiszem erre inni kell! Szól Ultharr és szintén elindul a söntéshez.

Trian Barátjára néz, Kilburnra, majd bólintanak egymásnak , és azzal kimegy ő is .
Amikor Den is elhagyja a szobát , az ajtó becsukódik mögötte.
A szobában Melda, Mellon, Hísen és Kilburn maradnak még néhány percig.
Den a szobájába megy , Nizaylu, Morgaan és Ultharr a kocsmáros társaságát keresik, akitől bort és sültet kapnak. Trian is lemegy ,és megtudja tőle, hogy a fia már nyugovóra tért , hisz ő korán fenn van a lovak miatt, de az üzenetet át fogja adni, és minden úgy lesz intézve , ahogy kívánta. A pénzt nem fogadja el tőle Rufat.

-Uram, a fogadót 2 hétre béreltétek ki, és bőségesen megfizettetek. Egy hét telt el és menni készültök. Nem lenne tisztességes, ha több pénzt fogadnék el.

Egy óra múlva mind összegyűltök a földszinten .

[sipimisi]

Ultharr Rass

Amíg az egy óra eltelik, valami erőssel próbálom kitisztítani a gondolataimat a fenti csetepatéból. Arra azonban vigyázok, hogy módjával igyak. Amennyiben nem szólít meg senki, úgy csendben figyelek.

Kilburn monológja után Morgaanhoz:

- Először is lehet, hogy fiatalabb vagyok, de semmiképp sem a kis barátod! Másodszor pedig valóban jól esne némi testmozgás. Ropogtatom meg a tagjaimat és kacsintok a nagytestűre.
- Te jártál már ezekben a csapszékekben? Kérdezem Morgaant.

<Attól tartok, barbár barátomnak igaza lehet, végig kell járnunk a kikötői kocsmákat, bár lehet, hogy van kikötői strázsa is, aki útba igazít. Csak valahogy rá kell vennem, hogy ez is eszébe jusson...>

- Szerintem nem csak a kocsmákban tudják, mikor hová indulnak a hajók, bár igaz, későre jár. Ha nincs más, indulhatunk!

[contle]

Nizaylu

A monológ után örülök, hogy nekem is adott feladatot a lovag, de egy pillanatra elbizonytalanodom, ez a kémesdi nem igazán az én asztalom. ,,De mi lenne ha...''
Den elrakja a pénzt, én meg nyújtom a kezem, hogy adjon belőle, nyilván nem együtt fogunk menni, ez elég feltűnő lenne.

Ha legalább egy aranyat a kezembe ad, akkor megpaskolom a vállát és megszólalok.
- Na jó, akkor két-két és fél óra múlva itt találkozunk, hm?

//Ha nem, akkor a reakciója után reagálok//


Második szabadnap, hazafelé látom, ahogy a félelf lányka félárnyékban gondozza a növényeket. Finoman oldalba lököm a barbárt, hogy vegye a lapot, majd odamegyek hozzá. Hatszögrácsban elhelyezve egy csomó fűszernövény, virágok körben. Mindet nem ismerem, inkább a gyógynövényekben vagyok járatos, de azért a bazsalikomot, körömvirágot, citromfüvet, kamillát felismerem. Leguggolok nem messze, odanéz.
- Kedves ez a kis kert. Te gondozod?
Kicsit furán néz vissza, mintha hülyeséget kérdeztem volna.
- Miért?
- ...csak megkérdeztem. Esetleg segíthetek?
- Hát... épp most végzek. - Kihúz egy gazt és meglocsolja az utolsó tő petrezselymet, majd lecsíp belőle néhány szálat és a kötényébe rakja.
- Szóval az ebédbe lesz, csatlakozhatok? - mosolyodom el. A kérdés nem lepi meg, de gondolkodás nélkül hárít:
- Ja, nem. Én csak bekapok két falatot. A városban van dolgom utána. - belenyúl a köpenyébe és egy szálat kihúz, majd a félig nyitva levő számba tolja.
- Ezt rágcsáljad. Egészséges. - felegyenesedik, majd eltűnik a hátsó ajtón.
- Tudom... - motyogom magamban. Majd elrágcsálom a fűszert.

Ebéd a barbárral, majd javaslom, menjünk, nézzük meg a városban a felfordulást.

[Gorodak]

Trian

Miután intézkedtem, és elkezdtek összepakolni a szobámban, kicsit meglep, hogy Kilburn meglátogat!
Végig hallgatom, majd:

- Rendben van, vigyázok rá az életem árán is, viszont // pm ben elküldöm ezt a részt! //
Amúgy meg ne aggódj, ott leszek a hátad mögött, ha baj lenne. Meg hát Tharr vigyáz ránk! -

Mosolygok és közben folytatom a cuccaim rendezését átnézem a dolgokat.

- Lent találkozunk, csak még összepakolok gyorsan! -

Miután kész vagyok , gyorsan lemegyek a beszélgetésre, mert nem akarok elkésni.
Türelmesen végig hallgatok mindenkit és figyelem a többieket, hogy mennyire veszik komolyan a küldetést, vagy épp mennyire nem.

Mikor Kilburn hozzám szól, csak bólintok.
A beszélgetés után intézkedem az egyheti élelem és a lovak ügyében. Mivel holnap úgy is indulunk így ledumálom a fogadóssal, hogy a maradék egy hét helyet amit lelaktunk volna csomagoljon mindenkinek bőségesen kaját egy hétre, és ami marad azon felül azt adja oda Kilburnak!

Még este kicsit körbe nézek a helyi klánoknál, és ha van vagy volt esetleg ismerős vagy szövetséges a környéken kicsit utána érdeklődök az elfeknek, hátha valaki hallott róluk valamit, vagy esetleg tud róluk valamit. Ha kell a saját pénzemből fizetek az információért.
//De gondolom nem lesz probléma az infó megszerzése mivel azért volt időm körbenézni.//
Másnap viszonylag korán kelek és reggelizek meg minden.

[dakini]

Hísen Maranwë

Végighallgatom Kilburn eligazítását és azon tűnődöm, hogy egy jó vezető tisztában van a csoport képességeivel és ki miben jó. Persze ez még most korai lenne, de nyilván sérti a hiúságomat, hogy mindössze egy térképet kell beszereznem, ennél jóval többre tartom magam. Aztán gondolatban vállat vonok, végül is mit várhat az ember lánya egy kyr nemestől.

Bemegyek a szobámba, ahol kellemes meglepetésként Rupert vár az ágyamban. Felderülök a látványra és kiveri a fejemből az ingerlékeny kyr lovag vezetési készségeire vonatkozó gondolataimat. Elmosolyodom:
- Épp rád gondoltam! A segítségedre lenne szükségem!
Rupert felkönyököl az ágyban és félrehúzza a takarót mintegy hellyel kínálva:
-Állok szolgálatodra!Elnevetem magam :
- Ejnye Rupert, előbb a munka, aztán a szórakozás!
- De azért fekve is elmondhatod mit szeretnél tőlem – nevet ő is.
Vetkőzni kezdek és közben így folytatom:
Térképre van szükségem Beris Tare-ról, nem tudod honnan szerezhetnék egyet – nézek rá kérdőn.
Rupert finoman magához von és sejtelmes mosollyal az mondja:
- Majd kitalálok valamit – és megcsókol, majd tovább vetkőztetne.
Erre elhúzódok és nyomatékosabban rákérdezek:
- Most van térkép vagy nincs? Ha nincs, elmegyek és szerzek egyet a városban!
- Nagy szerencséd van, hogy velem találkoztál kislány, a bácsinak van térképe egész Ynevről, ha jól viselkedsz, megkapod a jutalmadat – kezd el játszani.
A kislányra felhúzom a szemöldököm, de a monológ végeztével csúfondárosan elmosolyodom:
- Sajnos nem szeretek jól viselkedni!
- Ebben reménykedtem – feleli csillogó szemekkel és….

Egy órával később Rupert így szól:
- A térkép a küldetéshez kell?
Gyanakvóan nézek rá, majd bólintok.
- Szóval fontos! Hát jó, akkor melegítsd a helyemet! - felkel és felkapja a nadrágját és kisiet a szobából, az ajtót becsukja maga mögött.
Úgy 5-6 perc múlva visszajön, karjában egy nagy köteg pergamen, ledobja elém az ágyra, mellém ül és elkezdi kibontogatni. Hosszú percekig keresgélünk, én inkább csak szórakozásból, mivel fogalmam sincs hogy mit is keresünk igazából. Rupert rámnéz és felfedezi, hogy nem tudom igazán mit keresek és mosolyogva így szól:
- Rendben akkor magamra vagyok utalva. Nézzük csak…ez nem az…ez sem! Ez Toron partvidéke, ez Abaszis, ez jó lehet még valamire, tessék – ezzel átadja az Abasziszt ábrázoló tekercset – de ezen nincs rajta a teljes Doria. Húú, ez lesz az – húz elő egy furcsa, régi tekercset, kihajtogatja és elkezdi magyarázni, hogy mit látok rajta, de figyeli az arcomat, hogy érdekel-e.
Művészként érdeklődve tekintek a színes pacák és vonalak hálózatára. Olyan az egész, mint egy őrült festő műve.
- Ez itt a tenger, ez a partvidéket jelzi, itt van abaszisz nyugati széle. Ez itt Doria, itt van Beris tare a parton és tőle nyugatra…itt van Ediomad. Mostmár mindent tudsz! – vigyorog.
Lesöpri a a térképeket az ágyról , azt a kettőt félredobja a másik oldalra:
- Most épp semmi dolgod ugye? - kérdezi Rupert , és sokatmondóan néz rád.
- Ó, mostmár egészen rád érek! – döntöm egy finom mozdulattal hanyatt és lefoglalom néhány órára.

Kora délután ébredek, Rupert nélkül, aki a szokott dolgait intézi. Felöltözöm és lemegyek a földszintre. Ha Kilburnt ott találom, szó nélkül odaadom neki a tekercset és otthagyom. Lemegyek a partra gyakorolni kicsit, játszom a shamiszenen, valami szívbe markolóan szomorút, az elhagyott szerelmes bánatát, a gyermekét elvesztő anyáét, a halálraítélt utolsó éjszakáját. Hagyom, hogy a lelkemet megemelje a muzsika, miként mindig és helyükre kerüljenek a dolgok bennem. Aztán csak ülök és a tengert nézem, mígnem megkordul a gyomrom emlékeztetve arra, hogy messze volt az utolsó étkezés, összeszedelőzködöm és visszamegyek a fogadóba.

[Thor]

Rogeirn den Kilburn



//off: Észre vettem, hogy van két játékos is, aki más karaktert is irányít néha. Ez nekem nem is lenne gond, de jelen esetben nem tudom, hogy a térképet a KM engedélyezte így, vagy csak a játékos írta. Ez jelen esetben fontos. Úgy írom a reagot, hogy a térkép megvan. Nem bele szólni szeretnék, csak annyit kérnék, hogy írjátok le, ezt a KM is tudja. Köszönöm szépen.//



Den kijelentése után bólintok felé.


- Rendben, akkor mindenképpen a hajó utat kell támogatni. Most már csak az istenekben kell bíznunk, hogy fúj arra majd szél egy vitorlást.



Fura érzés volt, ahogy egy nem velem egyrangú a szemembe nézett. A saját hazámban csak a velem egyrangúnak, vagy magasabb rangúnak szabad ilyet tennie. Mindenki más azonnal halál fia. Nem értem, hogy működhet ez az ország fegyelem nélkül. De erőt veszek magamon, hogy bármit is szóljak. Meg kell tanulnom, hogy most nem otthon vagyok, itt idegen vagyok. És ekkor tudatosult bennem igazán, hogy senki, és semmi nincs mögöttem. Csak én vagyok. Hiába mondok bármit is, itt semmit nem jelent. Itt bizonyítanom kell, még nincs nevem. De majd lesz…


Aznap estére semmilyen feladatot nem találtam magamnak, és mivel elég fáradt vagyok, elmegyek aludni. A szobába érve leveszem magamról a súlyos vértet. Most valahogy fojtogatónak éreztem, ilyen még nem volt. Leülök az ágyra, majd a falat nézve elmélkedem.


<Könnyűszerrel ledöntött a lábamról ez az átkozott medál. Hisz még egy lovat is megtudok úgy fogni, hogy nyugton marad, ez pedig mint egy falevelet söprött el. Én ezt nem értem.>


Sokáig ülök ott elmélkedve gyengeségemen, majd idővel elnyom az álom.


Másnap


Felébredve veszem észre, hogy ruhában, és láncingben aludtam. Kicsit megrázom magam, és felkelek. Kardomat kihúzom a hüvelyéből, majd fél térdre ereszkedem, és a kardot heggyel a padló felé leteszem magam elé, és mind két kezemmel rátámaszkodok, és imádkozom.


- Mindenható Tharr, uram, mindent megteszek, hogy ne okozzak csalódást. Köszönöm, hogy kegyeidbe fogadtál, és esküszöm végzek mindenkivel, ki méltatlanul szájára veszi neved.


A kis ima után felcsatolom vértemet, a kardot, a buzogányt és a tört is magamra kötöm. Most valamiért erősnek érzem magam, mágia ide, vagy oda. Lesétálok a fogadóba, és reggelit, meg bort kérek. Csendben fogyasztom étkem, és várom a csapatot.


Mikor Hísen megérkezik, és elém rakja a térképet, kitekerem, hogy lássam, mi van rajta. Épp szólnék hozzá, mikor felé nézek, és csak a hátát látom, ahogy távolodik. Kezem ökölbe szorul, mire kissé meggyűröm a térképet.


<Ostoba nőszemély. De lesz ez még máshogy is.>


Csendben tanulmányozom a rajzokat, és közben várom a többieket.

[HugiLee]

// amikor párbeszédeket írnak le , az njkval, akkor mindig egyzetetünk, vagy külön csetben lejátszuk és egybe van posztolva, csak nem mindig kerül oda a márkajel mellé, hogy egyeztetve van . ) szóval egyeztetve vannak ) köszi az észrevételt , ezentúl kérlek mindig írjátok ki !!! így tiszta //

[Gorodak]

Trian

Dél körül, ha a barátom is lejött és Hísen oda adta a térképet neki, és ott hagyta, látván ez oda megyek az asztalához és üdvözlöm.

- Ha nem zavarom, akkor ide raknám a hátsófelem maga mellé uram. -
Majd széles vigyorra húzom a számat, és le is huppanok egy székre. Hogy oldjam egy kicsit a barátom hangulatát töltök neki a kupájába.
- Mond mire jutottál merre tovább? -
Kérdezem barátságos hangon. A válasz után kicsit halkabban mondom
- Kicsit utána kérdezősködtem egy két ismerősnél, de senki nem látott vagy hallott elfekről. Egyedül a félelf Hísenre emlékeznek egy páran! A fogadós azt mondta Fliken két hétre foglalta le a helyet, de mi csak egy hetet használtunk ki. Talán a maradékot vissza kéne kérni, vagy hagyd itt neki, végül is jó dolgunk volt! -

Kicsit, barátian vállon verem, persze csak lazán jelképesen, mivel vértben van.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 6. nap fáklyagyújtás órája ( 2.óra)/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle ,Sipimisi, Toren „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Melda eligazítása után a csapat kiccsit szétszéled, mindenki tesz vesz valamit. Trian és Den a szobájukba mennek. Morgaan, Ultharr, és Nizaylu a fogadórészben iszogatnak és beszélgetnek. Kalena, Rufat lánya kilép a konyha felől és elindul felfelé a lépcsőn. Nizaylu minden mást hátrahagyva csatlakozik hozzá…..
Hísen és Kilburn néhány percet még a teremben maradnak, az elfekkel, azután Hísen a földszintre, Kilburn pedig Trian szobájába indul.
Egy óra múlva összegyűltök a fogadórészben. Rufat a pult mögött áll, és szorgalmasan tölti a söröket a nagy harcosoknak, akik közben megtalálták a hangot egymással ( Morgaan és Ultharr ) .
Amikor a lovag megérkezik mind várakozón tekinttek rá:

Kilburn :
-Elvállaltuk mindannyian, hogy megkeressük a fogadót. Engem kértek fel a csapat vezetésére, és mivel senki nem ellenezte, úgy gondolom, hogy senkinek nincs ezzel baja. Térjünk rá a feladatra. Két hónapunk van rá, hogy Beris Tare-be jussunk. Nos, ez igen csak szűkös idő. Mehetünk lóháton, és akkor eléggé meg kell erőltetnünk a tempót. Vagy Ifin kikötőjéből hajóval is elindulhatunk. Nem tudom, mennyi idő lenne, és azt sem tudom, mikor indul arra hajó.

Ezért Ultharr és Morgaan, holnap délelőttre tudjátok meg, hogy mikor indul Berisbe hajó, és mennyi idő oda az út. Ja, és mennyit kóstálna az fejenként. Összesen 5 aranytallért kaptam a csapat ellátására.

Nizaylu és Den. Ha van rá mód, tudjátok meg, nem e kérdezősködnek a helyi céhek a két elfről. Tudom, már este van, de minden oldalt számításba kell vennünk.

Hísen, Trian, ha mégsem hajóval megyünk, készíttessetek ételt és vizet nekünk és az állatoknak. Tudom Trian, hogy intézkedtél ez ügyben, de még az is lehet, hogy nem lóháton tesszük meg az utat. E mellett nézzetek utána, hogy van e esetleg térkép Beris Tare-ról. Ha igen, akkor hozzatok egyet.


Ezután elővesz három aranyat a kis erszényből. Kettőt Dennek és Nizaylunka ad,
//off: a köztük lévő jelenet még rendezetlen ezért itt nyitva hagyunk egy idősíkot, hogy kijátszhassátok //
egyet Triannak és Hísennek.
// off: Itt mivel Trian figyelmen kívül hagyta, hogy ketten kaptak feladatot és elindult egyedül, viszont Hísen már végig megírta mit csinál, ezért a pénzt Trian kapta a kezébe.//

- A két arany, ha esetleg nyelveket kellene megoldanotok a kérdezősködés közben. Az egy arany a térkép és az esetleges egyéb költségek. Ha nincs kérdés, holnap délelőtt itt találkozunk.

Senkinek nem akadt kérdése így elkezdtek szétszéledni.
Morgaan „lágy” orgánuma töri meg a csendet, amit az új fiúhoz szól:

-Na KIS BARÁTOM, azt hiszem nem tehetünk mást, végig kell járnunk az összes tengerészkocsmát és asztal alá inni, vagy pofozni minden hajóst, hogy teljesítsük hős vezérünktől kapott küldetésünket. Ne is tiltakozz... Ezt meg kell tennünk a csapatért, a megbízónkért, és az Ősök szellemeiért. Fel hát a mólóra... Kísérjék utunkat üres hordók és kiköpött fogak... Így megéneklik majd tetteinket. - szeme a harci láz tüzében ég.

Mindőtöket feldobja kicsit ez a lelkesítő beszéd. A sok információ az éjszaka közepén már amúgy is kezdett elpillaszteni titeket. Üdítően hat egy kis móka a nagy komolyságban.

Majd zavartan Niz-re néz...
-Hová indul az a hajó?
Nizaylu már ismeri barátja bumfordiságát és mosolyogva súgja , úgy, hogy mindenki hallhatja:
- Beris Tare város. Doriában.
-Igen igen ! - bólogat Morgaan.
Ultharr sem hagyhatja figyelmen kívül ezt a kedves megszólítást és amúgy barbárosan veszi a lapot:
-Először is lehet, hogy fiatalabb vagyok, de semmiképp sem a kis barátod! Másodszor pedig valóban jól esne némi testmozgás.
Ropogtatja meg a tagjait és kacsint a nagytestűre.
A barbár is örül a feladatnak, mert végre tevékenykedhet, a néhány nap várakozás után.

Elindulnak hát kifelé beszélgetve:
- Te jártál már ezekben a csapszékekben Morgaan? Szerintem nem csak a kocsmákban tudják, mikor hová indulnak a hajók, bár igaz, későre jár. Ha nincs más, indulhatunk!….

Trian biccent a lovagnak, majd kilép a fogadóból.
Hísen Trianra néz, de ő már el is indult kifelé, így felmegy a szobájába, ahol Rupert már várja.

Den lép oda a lovaghoz:
-A hajó lehet hogy, jobb lenne mert én nem tudok lovagolni.
- Rendben, akkor mindenképpen a hajó utat kell támogatni. Most már csak az istenekben kell bíznunk, hogy fúj arra majd szél egy vitorlást.
Ezután Den szintén elindul a városba.

Végül Kilburn is felmegy a szobájába, leveszi magáról a súlyos vértet és leül az ágyra.
Egy ideig elmélkedik még a történtekről, aztán elnyomja az álom.
Sokáig aludt, majdnem napközép van, mire felkel. Öltözik, imádkozik és lemegy a fogadó részbe. Még nincs ott senki, így egyedül áll neki az ebédnek. Hísen jön le a lépcsőn, könnyű öltözetben, hátán az elmeradhatatlan társával. Szó nélkül leteszi Kilburn elé a két tekercset, majd tovatűnik csendben, ahogy jött. Mozdulataiban semmi nyoma tiszteletlenségnek, vagy provokációnak. Amikor Kilburn felnéz a tekercsekből, mert szólna Hísenhez, már csak eltűnni látja a hátsó ajtón. Keze ökölbe szorul, mire kissé meggyűri a térképet.
Miután a nő távozik Trian lép a lovaghoz:

-Ha nem zavarom, akkor ide raknám a hátsó felem maga mellé uram. -
Majd széles vigyorra húzva a száját le is huppan egy székre.
Bort tölt neki a kupájába, egy másikba, amit közben a pultról vett el, magának is.Rufat épp a konyhába ment valamiért.

- Mond mire jutottál merre tovább?
Kérdezi barátságos hangon. A válasz után kicsit halkabban mondja:

- Kicsit utána kérdezősködtem egy két ismerősnél, de senki nem látott vagy hallott elfekről. Egyedül a félelf Hísenre emlékeznek egy páran! A fogadós azt mondta Fliken két hétre foglalta le a helyet, de mi csak egy hetet használtunk ki. Talán a maradékot vissza kéne kérni, vagy hagyd itt neki, végül is jó dolgunk volt! -

Kicsit, barátian vállon veri, persze csak lazán jelképesen, mivel vértben van. Halkan a hátsó bejárat felől beszűrődik, ahogy a bárd a hangszerén édes bús dallamot játszik…