Külön utakon!

[HugiLee]

Narval még egy utolsót üt a pengére, amin épp dolgozik, majd felnéz, mosolyog , a pengét vízbe meríti és félre teszi.
- Szervusz Gashnakh.
Azzal kilép az üllő mögül , és közelebb jön hozzád. Az utcán elsétál két hölgyike, kitüntetően figyelve a kovács idomait, majd huncutul összesúgva szaporázzák meg lépteiket. Narvál láthatóan kényelmetlenül érinti a dolog , fel is veszi rögvest kopottas ingét.Majd nagy levegőt vesz és folytatja.
- És miszél hozott erre ?

[dakini]

Gashnakh

- Búcsúzni jöttem, Yiddah halott, a többiek pedig kidobtak, mint egy rühes kutyát…itt hagyom Nómémet, nincs itt már helyem! Holnap már itt sem vagyok…de nem akartam szó nélkül elmenni!

[HugiLee]

Narvál a döbbenettől csak áll és egy percig szólni sem tud.
-ÉS mégis hová szeretnél menni ?

[dakini]

Gashnakh

- Őszintén? Fogalmam sincs! De itt nincs maradásom, mert olyat teszek...

[dakini]

Gashnakh

Narvál a vállamra teszi a kezét, hogy együttérzését fejezze ki és megnyugtasson ha tud.
- Nem is értem, hogy tehetnek ilyet veled. Sosem értettem igazán a vallásodat
Megrázom a fejem:
- Ez nem a vallástól függ! Egyszerűen mindig is rossz szemmel néztek engem, az orkot, a kívülállót...
- Ide figyelj! Ha menni kell , hát menni kell. Mindenkinek el kell hagyni a egyszer ...néha kétszer a biztonságos otthont, hogy megtalálja a saját helyét a világban. Én 8 voltam, amikor apám eladott inasnak. Ha ezek nem tudják mit érsz , hát meg sem érdemlik, hogy ismerjenek.
Mindkét vállamat megfogja és a szemembe néz:
- Én örülök, hogy megismerhettelek. Nem tudom mit tervezel még ma csinálni, de ígérd meg, hogy estére visszajössz hozzám. Szeretnék adni valamit neked, mielőtt elmész.
Elmosolyodok: - Ez kedves tőled! Dylannel találkozom este, remélem, el tudja hozni a cuccaimat, utána visszajövök, ha az úgy jó neked, de nem tudom megmondani mikor...
- Várni foglak- feleli Narval- És most gyere megreggelizünk! - és mosolyogva elindul a házba.
- Várj! - szólok utána - Naklosst nem hagynám itt kint, vigyük el hátra!
- Rendben. Hozd be! Itt nem láthatja senki .
Azzal bemegyünk a házba. Nakloss friss szénát, mi pedig langyos kenyeret eszünk, sajttal és vajjal.
Narval így szól:
- Egy fertáj órája sincs, hogy Grippi Lona elment innen. Ő hozta ezt a friss reggelit.
Mosolyog és a fejét csóvája, de nem szól semmit, bár látni, hogy valami jár a fejében. Egy kancsó tejet tesz az asztalra és tölt neked is.
- Köszönöm! - mondom és felnézek rá - Narval, évek óta ismerjük egymást, látom hogy valami jár a fejedben...
Bólint - Ezek a lányok ...olyan ...mások.
- Hogy érted? - kérdezem.
Narval gondterhelten ráncolja homlokát:
- Több mint 10 éve ismerjük egymást igaz? - kezemre teszi a kezét és lesüti a szemét:
- Annyi nő van itt körülöttem. Néznek és látom, hogy mit gondolnak… ööö ... azaz ..csak sejtem.
Aztán a szemembe néz:
- Lehet, hogy kiskoromban a fejemre ejtettek, de én ....úgy hiszem , egyikük sem ér még a nyomodba sem - az arca szinte lángol - de te soha .... - nagyot sóhajt.
Lefagyok, hirtelen meg sem tudok szólalni, a kezem jéghideg lesz és azon morfondírozom mit mondhatnék.
- Narval, én.... nagyon kedvellek téged... Yiddahon kívül te állsz hozzám a legközelebb, mint férfi! De én még….sosem… - elpirulok //off: amennyiben egy ork el tud pirulni
Aztán hirtelen felpattanok és azt habogom hogy most sürgős dolgom van, de este akkor visszajövök és megbeszélünk mindent. Szinte kiszaladok az utcára és vissza se merek nézni.
<Jó ég, mibe keveredtem már megint!>

Mivel még csak napközép van, ezért Dariushoz vezet az utam, aki bőrt műveli meg mesteri szinten. Műhelye 5 percnyire van sietős tempóban Narval lakhelyétől, hamar odaérek, hiszen szinte menekülök a gondolataim elől.
Dariust is a műhelyében lelem, így ráköszönök:
- Jó napot, Darius mester! Zavarhatnám néhány perc erejéig?

[HugiLee]

Dariusz mester műhelyének ablak mindig tárva volt, hogy friss levegő átjárhassa a helyiséget. Az ajtót is csak az asszonya csukta be folyton, hogy ha belép valaki rajta megcsendítse a kis harangot az ajtó fölött, így a ház másik részén is lehetett tudni, ha vevő érkezett. Dariusz már meglett ember volt és elég bölcs ahhoz, hogy tudja, jobb sok kis apróságban engedni, ez a hosszú házasság titka.
Mikor Gashnak belép, épp egy kiscsizmán dolgozik.
Felnéz, a munkadarabból, amit nagy gonddal készít, és mosolyra húzódik a szája

- Nocsak-nocsak, kit fújt be a szél az ajtóm alatt?

Kedves mosolya láttán Gashnakh felderül kicsit:
- Sajnos nem jó hírekkel érkezem! Búcsúzni jöttem, Yiddah halálával nekem nincs többé itt helyem!
Eltűnik a mosoly az öreg arcáról, és fájdalmas hitetlenség jelenik meg rajta:
- Yiddah? Hát honnan veszed ezt a sületlenséget?

- Igen – bólint Gashnakh szomorúan - a Mesterem nincs többé mellettem. És a többi jólelkű lovag, kitette a szűröm még mielőtt a holteste kihűlt volna - mondja keserűen.

- Micsoda kegyetlen tréfa...!!!! - csóválja a fejét az öreg mester , aki látott már ezt azt és eddig jó barátságban volt Yidahhal
- Gyere kislányom Ülj le ide! És mégis hogyan halt meg Öreg barátom? - és kihúz neked egy széket a munkaasztala alól. Azután egy másik kisasztalon lévő kannából valami fura színű folyadékot tölt két bögrébe és az egyiket átnyújtja neked: - Igyál csak, ez most jót fog tenni!

Gashnakh elfogadja a folyadékot és egyből lehajtja. Marja a torkát, de közel sem annyira mint a keserűség.
- Nem tudom - rázom meg a fejét - még azt sem engedték hogy a holtestét lássam, hogy lerójam a tiszteletemet! - ökölbe szorul a kezem - képmutató, gyáva alakok!
Darius csak bólogat:
- Azok ám. Igyunk még egyet!
- Köszönöm, de nem Darius mester! Most tiszta fejre van szükségem.
- Neked lehet... - és lehajtja a következő kortyot is.
- Sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnia! Osztozom a fájdalmában!

- Mi lesz veled most? Mit fogsz csinálni virágszálam? Felkészített az öreg Yiddah, hogy boldogulj a nagyvilágban?
- Majd kiderül ...de az biztos, hogy elmegyek innen, ideje tovább lépnem.

- Igazad van. Hagyd is itt ezeket... meglátod nagy dolgokra vagy képes. Yiddahnak mindig is jó szeme volt az ilyesmihez.

- Köszönöm, Darius mester! És köszönöm mindazt a jóságot is amivel az irányomban volt, sokat jelentett nekem!

- Ugyan hagyd el! - legyint rá majd megsimogatja az arcodat - akár hányszor betetted ide a kacska kis lábadat, mindig sok örömet hoztál ennek a vén csontnak! - aztán mosolyogva feláll és elindul az egyik szekrényhez, benyúl és egy csomagot vesz elő, majd átadja neked.
Gashnakh kibontja a csomagot.
- Ezeket a születésnapodra készítettem, de ha most elmész, hát ...
A csomagot kibontva előtűnik, az öreg míves keze munkáját dicsérő pár csizma.
- Gondoltam jó lesz, majd, ha utazol valahová. Nagyon finom bőrből van.
A következő egy pár erős kesztyű és az alján egy új prémmel és tollakkal díszített elegáns szoknya, épp a te ízlésed szerint való mindkét darab.
- Köszönöm, Darius mester! Igazán nem kellett volna!
Az öreg karjaival átölel és egy puszit kapsz a homlokodra :
- Menj hát ha menned kel. Darton kísérjen utadon.
- Viszlát Mester, vigyázzon magára!
- Jah, és majd el felejtettem! - az asztal alól elővesz egy butykost - Ez még jól fog jönni ha bátorságra van szükséged. Kacsint és elbúcsúzik.
Kifele menet még az ablakon át látod, hogy az öreg egy újabb pohárkával tölt magának....

[dakini]

Gashnakh

Szívem kicsit megemelkedett Darius mestere szeretetétől. Frissen szerzett javaimat a hónom alá csapva, Tristan boltját veszem célba. Ő és a felesége Izzy mindig őszinte érdeklődéssel és figyelemmel fordultak felém. Boltjuk szintén a városközpontban található, így néhány perc alatt odaérek. Beléptemre magas hangú aprócska csengő szólal meg, Tristan a pult mögött áll, a hangra felnéz bölcs derűvel a szemeiben.
- Jó napot, idegen! – aztán szándékosan vidéki akcentusra vált, ahogy szokott csak mókából – no oszt mit adhatok kigyelmednek! Elfogyott a lováról a vax? Vagy mi ? Most érkezett újfajta fogselyem igenyest nijarébúl.
- Remek lesz - bólintok - adjon belőle két tégellyel! De fényes legyen ám tőle a ló!
- Úgy csillog majd, mint a zsebkendőm - ezzel teli szájjal kacagni kezd, könnyű megnevettetni, amúgy is egy piros, kerekképű fickó, nem kövér, de nem is az izmosabb fajta, látszik, hogy jól megy a bolt.
- Tristan, van egy kis időd?
- Amint látod - mutat körbe az üres boltban - épp rengeteg a dolgom, úgyhogy sajnos teljes figyelmemet vagy kénytelen élvezni. Mondd hát, miben lehetek szolgálatodra!
- Pazar – mosolyodom el – de sajnos nem vidám ügyben jöttem.
- Olyan nincs is – mondja, de amikor meglátja, hogy valóban valami komoly dolog készül elcsendesedik és vár, hogy mit mondasz.
- Búcsúzni jöttem…
Meglepetten néz rád – Ohh!!? Hogyhogy?
- Yiddah halott…
Tristannak nyitva marad a szája döbbenettől, nagyot nyel és várja a folytatást.
- És a többiek kidobtak –ismét ökölbe szorul a kezem – de mindegy is, mennem kell!
- Mi? Hogyhogy kidobtak? Csak úgy? ÉS hová mész?
- Nem tudom, csak el innen! Minél messzebb ettől az álszent bandától!
- De hát mihez kezdesz majd? Mi lesz veled? Nem mehetsz csak úgy el? Egyedül? Kicsit sok a kérdőjel.
- De nem is maradhatok – rázom meg a fejem.
- Ah .....hát az biztos, hogy nem állhatnál be péknek ....- sóhajt lemondóan - neked más sorsot szántak az égiek. És mikor indulsz? Várj szólok Izzynek - belép a hátsó ajtón és felkiabál - Izzy, gyere lekérlek, ha tudsz, hamar, Ghasnakh van itt – aztán visszajön.
- Mindjárt lejön Izzy is, csak tudod kicsit nehezen mozog a babától – erre gyengéd mosoly jelenik meg az arcán.
- Tudjátok már hogy fiú lesz-e vagy lány? – kérdezem.
- Hát, Izzy álmodott róla, szerinte lány! De ennél többet nem tudok és nem is baj, mert szeretem a meglepetéseket.
Izzy leér és lassan kilép az ajtón, széles mosollyal az arcán – Szervusz, Gash! – és közelít hozzám ölelésre tárt karokkal.
Megölelem óvatosan, vigyázva a babára.
- Jajj drágám, de jó hogy itt vagy!
- Szia Izzy, jól nézel ki, szinte ragyogsz!
- Oh, köszönöm, bár már nagyon nehéz a pocakom. Alig várom, hogy meglássuk végre ezt a kis csodát.
- Biztos nagy öröm lesz! De én már ezt nem láthatom, búcsúzni jöttem!
- Biftur faragott egy gyönyörű bölcsőt a kicsinek....tessék?? Hogyhogy búcsúzni? Áh, csak nem valami küldetést kaptál? Fontos feladatot bíztak rád? És mikor jössz haza? És merre mész? Ahh, ne haragudj, de mióta a célegyenesbe értünk a testi lassulásomat a szám gyorsasága próbálja kompenzálni – nevet, de tudom, hogy nem csak most beszél ilyen gyorsan és sokat, hanem mióta megismertem, nagyon kedves, szeleburdi teremtés
- Yiddah halott és nekem már nincsen maradásom. Holnap elhagyom Nomémet.
- Yiddah?! A Mestered ? !!! Ohhh ez borzasztó! Hogyan halt meg ?
- Nem tudom, a nagymester hozta a hírt.
- Ah és nem is mondta mi történt?
- Nem - rázom meg a fejem - és utána ki is dobtak.
- Holnap már indulsz is? – kérdezi Tristan, majd egymásra néznek a nejével és szinte együtt mondják – Aludj nálunk!
- Igen-igen – erősíti meg Izzy - a vendégszobában elalhatsz és reggel csomagolunk valami élelmet a hosszú útra, jó?
- Kedves tőletek, de már elígérkeztem. De köszönöm a jóságotokat és vigyázzatok magatokra!
Mielőtt elindulnék Tristan a vállamra teszi a kezét és komoly hangon így szól:
- Bármerre jársz is, bármikor jössz is vissza, nálunk mindig lesz egy hely neked – ezzel ő is megölel – mielőtt elmész gyere be hozzánk reggel, addigra csomagolok neked élelmet.
- Köszönöm – mondom és mielőtt jobban meghatódom elköszönök és kimegyek a friss levegőre.

[HugiLee]

Ahogy kilépsz az üzletből és mész tovább az úton, szembe találod magad idősödő barátnőddel, aki tanárnő a faluban. Bár már 45 éves is elmúlt , mégis edzésben van, és fiatalos külsővel áldották meg a gének. Hosszú barna hajfonata, lobog utána a levegőben, ahogy futva közeledik feléd. Látod, hogy majdnem sír, aztán csak szó nélkül megölel.
Megölel és a füledbe súgja .

- Oh drága annyira sajnálom, ami történt veled.

-Tudtam, hogy te megértesz majd Vinya

Kimentek vele a városból, a patak közeli tisztásra, ahol nagyobb ünnepekkor szoktak összegyűlni, vagy a gyerekek mennek oda napközben játszadozni. Most épp senki nincs és néhány farönk , szolgál ülőhelyként . Amikor megérkeztek a tisztásra leültök az egyikre.

- Te kitől hallottad? - fordulok Vinya felé

-Bob jött el hozzám, ő mesélte mi történt veled, hogy mit tettek.

Fejét ingatva beszél.

- Most mihez kezdesz, merre mész, mi a célod? Mi ez az egész?

Mivel vele egészen őszinte lehet így szólok:

- Elég különös, hogy senki semmit sem mondd arról, hogy miért és hogyan halt meg-
Különös gyanakvó arccal és hanggal kérdezi:
-Nem is láthattad? Oda sem engedtek? Lehet, hogy szerencsés vagy, hogy egyáltalán elengedtek?
-Nem - rázom a fejem - még azt sem engedték, hogy lerójam a tiszteletemet.
Ki tudja, mi zajlik az udvarban.

-Nem gondoltál még arra, hogy ez egy vizsga lenne? Nem ismerem a szabályaitokat. Bob sem láthatta a mestered.

-A nagymestertől tudom...

Szomorúan hajtja le a fejét :
-Reménykedtem benne, hogy talán mégis csak egy tréfáról van szó. Egy nagyon, nagyon rossz tréfáról.

-Sajnos nem, de Darton útján minden tréfának jelentősége van
-Talán egyszer ennek is megtalálod az értelmét.

Lehet, de most egyelőre csupán dühös vagyok!

-Érthető.- bólogat. Aztán mélyet sóhajt.
-Ha menned kell, hát engedd meg, hogy tanítás nélkül ne engedjelek utadra! -mosolyog rád
De tudod mit ? Vissza se nézz menj keresd meg az utadat !
Elővesz egy csomagot és átnyújtja:
-Ennek még hasznát veheted. Tanulj! – aztán halkan, de harciasan folytatja-
Szóval indulj el, és tanulj meg mindent, amit csak lehet, aztán gyere vissza és rúgd szét a seggüket. – Nyugodt, határozott hangra vált-
Amíg távol leszel megpróbálom megtudni, hogy a mester hogyan halt meg.

Megnézed a csomagot. Két könyvet találsz benne. Az egyikben térképek vannak Ynevről és a használatuk. // Térképolvasás 1 szint 1 hónap //
A másik különböző szerkezetekről, főleg fegyverek, és kisebb mechanikus szerekezetek rajzaival, leírásaival , egy technikai kézikönyv.
-Mikor indulsz? Hol alszol?
- merthogy náluk nem alhatsz mert a férjre retteg tőled .
-Nem tudom hova megyek még, de el innen és van hol aludnom ne izgulj
Megköszönm a hozzám való jóságát, nem fogom elfelejteni, még visszajövök meglátja

-Ha tudsz írj majd nekem levelet. Van egy unokahúgom, Antonella. Ő szokott néha írni nekem. Az ő neve alatt írj. Írhatod, akkor senkinek nem fog feltűnni.
- mosolyodat látva :
- Nem ma kezdtem a titkolózást édesem.
Az az érzésed, hogy még nagyon sok mindent nem tudsz róla. Délután van , a nap már lemenőben. Megebédeltetek, vagy uzsonnáztatok a szendvicsekből, amit Vinya hozott magával nektek. Felnéz az égre, mélyet sóhajt aztán azt mondja :
- Mennem kell . Ezt tedd el, ennyim van .
Egy kis bőrzacskót nyom a kezedbe, nagyjából egy arannyi érme van benne. Megpróbálod
elhárítani, de ragaszkodik hozzá, hisz neked nagyobb szükséged lesz rá. Végül elfogadod.
Körülnéz, hogy lát e valakit .
- Ugye nem hall minket senki?
Körbe fülelsz, de nem hallasz semmit, úgyhogy folytatja.

Itt van fogd ezt és tedd el! Ha véletlenül Ifin felé rájsz és bajban lennél , menj el a …….és mond egy címet . Ott mutasd meg ezt és segíteni fognak.
Most mennem kell . Légy óvatos és ha már így alakult , hát élvezd a szabadságodat.
Megölelitek egymást és elváltok.
TE elindulsz a patakhoz a megbeszélt találkozóra , ő az ellenkező irányba.

[HugiLee]

// olyan szépet írtam és megzavartak és elszállt az egész ...basszus .....nem írom le mégegyszer ...most nem //
A lényeg, hogy a patakparton várod Bob Dylant , meg is hallod , ahogy lopakodik ....kb150 méterre ))
Egy öszvért vezet maga mögött, rajta a táskád. Mikor odaér, diadalittas képpel vigyorogva mondja:
- Mindent elhoztam.