Külön utakon!

[HugiLee]

Kedves Dakini!
Öveket becsatolni! cigarettákat eloltani. 3d szemüveget felvenni...csak hogy jó hülyén nézzé ki benne )) És indulunk !
visszaszámlálás :
10.....

[HugiLee]

9.....

[HugiLee]

8....

[dakini]

Ameddig számolsz az három legyen, négyet a szádra ne vedd!

Cirka 160 magas, szürke bőr, vállig érő fekete haj, udvari orkhoz képest pofás kis jelenség. Alkarvédőket, rákpáncélt, szőrökkel díszített bőr csataszoknyát, derekán övet és végül lábán csatacsizmát visel. Kétkezes kardját a hátára erősítve viseli, hogy bal kézzel könnyen elő tudja rántani, valamint visel egy jatagánt is, egyszerű, dísztelen hüvelyben.

Valamint megragadnám az alkalmat, hogy képileg is bemutatnám a karakteremet:
http://www.deviantart.com/?q=boudica+gra+churok#/art/Boudica-gra-Churok-361116897?_sid=2f904d0d
http://rosendaemonin.deviantart.com/art/Boudica-gra-Churok-356299205

[HugiLee]

3........

[HugiLee]

Mestered magához fogadott és egy olyan iskolában nevelt , ahol nem sok hozzád hasonló alak található ...talán ha egy . se....
Esténkét teázgatás közben az öreg utalt rá, hogy egyzser majd talán nem is olyan soká eljön az a nap, amikor magadra maradsz. De egyikőtök sem hitte, hogy ilyen hamar .
Egy reggel , hozták a hírt , hoyg mestered meghalt . Egy óra sem telt bele , megjelent a szobádban néhány nálad jóval nagyobb tudású lovagtársad, megragadtak és a hátsó kapun egyszerűen kihajítottak, a fegyvereddel együtt. Néma csendben , egyikük sem nevetett, vagy tett gúnyos megjegyzéseket , vagy bármi mást . Egy szót sem szóltak , kiraktak , és ott hagytak . Kapu be .

[dakini]

Gashnakh

Nem mondanám hogy váratlanul ért, hogy így bánnak vele, mindig is gyűlöltek és lenéztek, a szemükben én csak egy senkiházi ork vagyok. Bár azért az meglepett hogy még ki sem hűlt a mesterem teste és máris megjelentek, mint a sakálok.
<Darton világítsa meg elméjük sötétségét!>

Egy pillanatra eltűnődöm hogyan tovább, majd elhatározom, hogy mesterem lovát, Naklosst nem hagyom ezeknek a barbároknak a kezén. Hátramegyek a falak mentén az istállók felé, mikor odaérek, elmormolok egy gyors fohászt Dartonhoz, hisz’ a helyzet iróniája pont az ő jellegzetes humorát idézi. Megállok ott ahol Naklosst sejtem és a füttyszóval megszólítom, ha válaszol, akkor mivel alacsony a fal (a Maremitáknak nincs félnivalójuk a környéken) felugrok, hogy átpillantsak a falon, hogy mi a helyzet a fal túl oldalán.

[HugiLee]

Az istálló melletti falrésznél sikerül megállnod. A füttyszóra egy vidám horkantással felel Naklos, de még a karámban van. Amikor felugrassz a falra felkapaszkodsz és körülnézel. A környéken épp senkit nem látsz , azonban valami furát érzel , az egész hely mintha egyre közelebb jönne hozzád...aztán megérted...a falrész , amire felugrottál egy 1,5 méteres szakaszon bedől , te pedig ott hasalsz a végén a téglékon, amik egyben vannak alattad,a porfelhőben. Nem volt túl hangos a puffanás, mert alacsonyabb trágyadombra dőltél. A karámok félig nyitottak , mint egy szaniter , van teteje , meg 120cm -es oldalfala ebben vannak boxok a paciknak a porfelhőn át csak annyit látsz, hogy a szélső boxból egy fej emelkedik ki lassan hatalmas tágra nyílt szemekkel bámul , a döbbenettől megnyúlt arccal. ( a lovászgyerek) DEmég nem ismer fel , ezért lassan közelít vasvillával a kezében ....

[dakini]

Gashnakh

A portól köhögve, hörögve egyenesedem fel, megrázom magam, mint ahogy a kutyák szokták, ha meg akarnak szabadulni a víztől, csakhogy én a portól szeretnék. Egy gondolat erejéig eltűnődöm a helyzet iróniáján, de végül is bólintok, csak úgy magamnak, mert én fohászkodtam Dartonhoz és ő meghallgatott.
<Minden tiszteletem a tiéd!> - hajtok fejet gondolatban.

A por kicsit összezavarja az érzékeimet, de még mielőtt felnéznék, megcsap Dylan szaga, a lovászfiúé, aki az egyetlen igazi barátom volt a mesterem kívül ezen a trágyadombon. Elfintorodom a gondolatra, hiszen nemcsak átvitt értelemben kerül itt most szóba a trágyadomb.
Ahogy felnézek látom, hogy ő még nem azonosított engem, elég gyanakvóan vasvillával tart felém, ezért megszólítom:
- Dylan, nyugi, én vagyok az Gashnakh! – s mivel nem tudom, hogy tisztában van-e a történtekkel így folytatom – Gondolom hallottad a hírt, Yiddah meghalt…ezek a keselyűk pedig – intek a főépület felé – máris marakodnak a koncon. Kidobtak ugyan, de amúgy sem maradnék, ezek közt! – a földre köpök – Csak Naklosst szeretném elvinni magammal, neki sincs már itt helye…

[HugiLee]

Mikor a Bob felismer, felderül a képe. Nem az az észlény, de kedves ember és jóbarát. AMikor meghallja, hogy mi történt veled , elszomorodik.
- Nem tudtam, hogy meghalt. Nagyon sajnálom. Ő jó volt hozzám. És most te is elmész ... -
lehajtja a fejét és nagyot sóhajt , majd hirtelen újra rádemeli a tekintetét .
- És a cuccaid? Hol vannak? Elvették tőled? ....

[dakini]

Gashnakh

- Igen – bólintok – kidobtak, mint egy kóbor macskát! Az van velem, amit rajtam látsz! És most elvinném Naklosst, már így is túl sokáig maradtam…

Odasétálok a lóhoz, gyakorlottan felnyergelem, felszerszámozom pillanatok alatt, aztán visszafordulok Dylanhez:
- Te voltál itt az egyetlen barátom! Most még egy utolsó szívességet kérnék, kihoznád a hátiszákomat és némi élelmet?

Ha igent mond, akkor lapulva megvárom míg visszaér, ha nemet akkor is megköszönöm az eddigieket:
- Darton legyen veled, barátom!
És ezzel ellovagolok vagy elsétálok értelemszerűen.

[HugiLee]

-Ide figyelj !Maradj itt Naklossal a boxban , itt senki nem jár , most különben is mindenki a nagyteremben van . Mindjárt jövök ! Ha mégis valami miatt menned kell , akkor találkozzunk a pataknál , abban a csehóban este.
Azzal megfordul és elszalad.
itt elgondolkodsz, hogy kihasználod e az alkalmat hogy elvidd a lovat, vagy megpróbálod megvárni , míg bob visszatér.

[dakini]

Gashnakh

Ahogy a lovászfiú eltűnik körbepillantok, hallásommal fürkészem a környezetemet hallok-e valami.
//off: mivelhogy 5x olyan jó a hallásom mint az embereknek, jó eséllyel kiszúrom ha valami olyan közeleg, amivel nem kívánok összetalálkozni
Ha semmi gyanúsat nem észlelek, akkor megvárom Dylant. Ha hallok valamit akkor viszem Naklosst és már ott sem vagyok.

[HugiLee]

Néhány perc telik csak el , amikor halk beszélgetést hallasz , és közeledik. Nem várod meg , hoyg kiderüljön melyik ellenséges rendtársad az , megfordulsz és elsétálsz a lóval.
Nóném város nem a nagyságáról volt híres...tulajdonképpen egyáltalán nem volt híres , annyira nem , hoyg a térképeken sem jelölték. Egy kereskedelmi útvonaltól nem messze az erdőben építették fel néhány évtizeddel ezelőtt. Vadászok , földművesek halászok lakták, eredetileg. A közeli folyón néha elhaladó kereskedők hajói nem is selytették , hogy itt több ember is lakik, egészen addig , amíg az egyik ilyen hajó , vagy ahogy mások nevezték inkább csak ladik részeg kormányosa nem irányította járművét egyenesen a partnak , mert ki akart szállni virágot szedni . A megrekedt hajón egy fiatal kereskedő utazott portékájával, amit a baleset miatt ki kellett rakodni a partra. Itt aztán néhány helyi lakos a kereskedő sopánkodására javasolta, hoyg ők segítenek bevinni a faluba, mert nekik is jól jönne ha nem kéne mérföldeket utazni érte. Így hát a vak szerencse hozta , hogy a kis település egy továbbra is rejtett de már közepes városkává fejlődhetett fel. A kereskedő is meggazdagodott, üzleteket nyitott a főtéren, Az ügyeskezű mesteremberek a szaporodó lakosság miatt már nem szorultak rá, hogy földet műveljenek, vagy vadászni járjanak, nem is lett volna idejük . Mindenki megtalálta hát a számítását és szépen lassan fejlődött a város . Az elöljárók bölcs emberek voltak, azt tartották, hogy csak lassan lépésről lépésre a haladással, nehogy a túl gyors fejlődés nemkivánatos elemeket is idevonzzon, megzavarva az emberek nyugalmát. Nem hirdették hát sehol magukat , nem volt semmi látványosság, nem építettek széles utakat vagy nagy kikötőket , összekötőutat más kereskedelmi útvonalakkal. Megmaradtak csendben, tevékenykedő álmos kisvárosnak. Fogadójuk is csak egy épült, és az is többnyire malomként üzemelt , mert ritkán volt vendége. Egy kis patak folyt erre a közeli hegyekből . Tisztának hívták , mert a vize olyan áttetsző volt , hogy még a legmélyebb részeken is le lehetett látni a fenékre. Nem is szerettek benne mosni az asszonyok, csak a nagy folyó közelében, mert ott már zavarosabb lett a vize, ahogy összekeveredett a másikéval, amit a falusiak csak a Nagyként emlegettek. Nem törődtek a nevekkel igazán. A nagy előtt már nyugodtabban mostak , nem bánták , ha összepiszkítják a Tiszta vizét.
A Tiszta tehát a Malom fogadónál még csendesen és békében csoroghatott a fák rejtekében.

[dakini]

Gashnakh

A beszélgetés hangjaira úgy döntök, inkább nem kockáztatom a lebukást, mivel a kidőlt fal valószínűleg árulómmá válna, de legalábbis egyáltalán nem kívánt figyelmet vonzana. Kivezetem hát Naklosst a leomlott részen át a falon túlra, s a fal mellett takarásban távolabbra vezetem Nómém felé.
Megrohannak az emlékek… emlékszem, mikor kölyökkoromban először láttam meg ezt Darton háta mögötti kis porfészket, bár akkor az egész világot jelentette nekem. Yiddah hozott ide, előtte ültem Naklosson, ahogy belovagoltuk a városba. Hosszú út állt mögöttünk, Gro-Ugron pusztáiból jöttünk, ott talált rám és hozott ki a pokolból ahol a szüleim a szüleim meghaltak. ÉS most ő is halott. Nagyot sóhajtok, felülök a lóra és belovagolok Nómémbe. Mivel feltett szándékom hogy itt hagyom ezt a helyet, hisz’ már nem köt ide semmi úgy döntök végiglátogatom azt a pár embert akihez barátság fűz. Nem hosszú lista.
Elsőnek Narvalt látogatom meg, aki kovácsként keresi a kenyerét, sokszor jártam nála, szinte behunyt szemmel is odatalálok. Kikötöm a lovat a műhelye elé, leugrom és bemegyek. Narval szokás szerint bent izzad meztelen felsőtesttel az üllő fölött, szép szálkás izmai fénylenek a tűz fényénél. Elmosolyodom a látványra, bár pusztán az esztétikai szépség miatt. A férfi hímek sosem vonzottak. Megszólítom:
-Narval, van egy perced? Beszélnünk kell!