Seprűnyél fogadó

[Gorodak]

Trian

A vacsoránél iszogatok a többiekel és, ha sztorizásról van szó, abban én is szívesen kiveszem a részemet, és talán mesélek is valamit, amit már átéltem. Ügyelek arra, hogy olyat ne meséljek el amiből , mindenki tudná, hogy fejvadász vagyok. Mivel nekem tökéletes megfelel ha mindenki egyszerű harcosnak néz, vagy éppen parasztnak.

A szabadnapokon, mulatok a többiekkel este, vagy épp Kilburnnal ütöm el az időt. Esetleg szívesen szerencsejátékozom a többiekkel, de csak kis pénzben és csak mókából. Ha túl sokat nyertek tőlem akkor abbahagyom velük a játékot és inkább csak iszom és beszélgetek.
Ha kell, akkor Kilburnnal ellátogatok újra a Tharr templomba, ha neki is van kedve.

Második nap:
- Mond Kilburn barátom, nem tesszük tiszteletünket Tharrnál? Megmutathatnád a templomot ha beengednek, meg a szokásokat. -

Amikor meg nem vagyok senkivel, akkor felfedezem magamnak a várost és bejárom a mellékutcákat is. Körbe nézek más klánok után is, csak hogy tudjam, hogy mire lehet számítani és merre nem érdemes menni, vagy épp van e szövetséges a közelben, mert akkor tiszteletemet teszem.
A kapcsolatok ápolása mindig fontos.!!!

A 5. nap:
Valószinűleg éppen vacsorázom meg iszom valakivel, ha nekem nem tűnt fel, hogy itt más is van rajtunk kívül.

Mikor feltűnik a nő, csak jól végig mérem.
< Lehet vele kellett volna tegnap haza jönni, kár, hogy a másik ipsével van. >

A beszédét végighallgatom, majd a többikkel fel is megyek, de van bennem egy kis rossz érzés a másik elf miatt.
A szobában helyetfoglalok, de a széket megfordítom és a támlára könyökölve hallgatom végig a történetet, az ételhez és az italhoz pedig nem nyúlok.

< Érdekes, hogy pont ránk gondoltak, de lehet, hogy öngyilkos küldetésre küldenek és ha nem járunk sikerrel akkor még jól is jön ki nekik ha olyan senkiket küldenek mint mi. >

A beszéd végén és Hísen Maranwënek igazat adva...

- Egyet kell értsek Hisennel, én sem értem miért, kell ekkora macera, de van az az ellenérték amiért vállaljuk szerintem, viszont a fontosabb dolog, hogy mi lesz ha aláirjuk a papirt, mert ha a medál azt eredményezte, hogy nem ölhetem meg a mellettem lévőt büntetlenül, vagy téged, akkor a papír akár a rabszolgáddá is tehet! Illetve jó lenne egy kicsit többet tudni a küldetésről is.-

Majd széles vigyorra húzum a számat. És igyekszem jópofa arcot vágni. Mivel nem sértésnek szántam.

< Ha rossz választ ad akkor, úgy érzem, hogy ez a kis csaj hamar a másvilágon találja magát, a hapsijával együtt, ha csak nem védi meg a medál ereje. Talán csak az egyikükkel végezhetek, de ha többiek is így vélekednek akkor igen csak túlerőben vagyunk! Ráadásul egy isten is véd már. Bár számára fontos a küldetés, lehet nem kéne ilyen gyanakvónak lennem végül is nem lehet olyan rossz ha Tharr birodalmában pihen békében a lelkem. De nekem gyanakvónak kell lennem egy bizonyos fokig, mert mi akik az életünk kockáztatásából élünk, nem hibázhatunk túl sokszor...>

Ha jó választ ad, vagy Kilburn, Tharra hivatkozik és aláírja, aláírom a papírt én is!

[gihike]

*A két napot a város felfedezésével tölti. A helyi utcákat próbálja megjegyezni és ha valamire szüksége van azt megvásárolja. Minden reggel és este tornázik nehogy ellustuljon. A többiekkel nem társalog ha csak meg nem szólítják. A vacsoránál a férfi feltűnése meglepi. Egyből a kyr nemesre tekint mit lát az arcán.*
~Remélem a régi ellenségeskedés nem fogja zavarni a küldetést.~
*A nő megjelenésére összébb húzza a szemöldökét.*
~Ismerősöknek tűnnek a fogadóssal. Talán ő lenne a megbízó.~
*A választ hamar megkapja. Követi őket az emeletre. Figyelmesen hallgatja a mondandót.*
~A küldetés veszélyes és azt állítja nagyon fontos. Nem hibázhatok. Nem csalódhat bennem a klánvezér.~
*Odalép az asztalhoz és szó nélkül felírja a nevét.*

[Thor]

Rogeirn den Kilburn


A fogadóban megérkezésünkkor


Meglepetten nézek a hátam mögé, de nem rémlik, hogy bármiféle mágikus gáton átjöttünk volna, nem mintha tudnám mi is az.


- Nos ebben az esetben mindenképpen először a fürdő, és ha Trian barátom te is jónak látod, akkor utána engedjük ki magunkból a fáradt gőzt. - Mondom neki mosollyal az arcomon.


A bordélyházban két szemrevaló libát választok magamnak, és Trian szórakozását is én álom. Ehhez ragaszkodom.


…



Este a vacsoránál


//off: Van udvari etikettem, így a szerint étkezem, stb.//


Mikor a csapat minden tagja bemutatkozott leginkább a hölgy vonja magára figyelmemet, de hamar észreveszem, hogy már más is kivetette rá hálóját. Egy mosollyal nyugtázom magamban, hiszen délután két nő is mindent megtett, hogy estére ne érezzem szükségét más nő közelségének.


A dalt hallgatva be kell valljam, a családom birtokának kicsiny szegletét hozta vissza. Hisz sokszor kísérte muzsika az ebédet, vagy a vacsorát nemesi házunkban. Mikor egy pillanatra van lehetőségem, én is megszólalok. Beszédemet a bárd nőhöz intézem, de igazából az egész csapatnak mondom.


- A dallam mit játszottál elérte a lelkemet, ezt köszönöm neked. Viszont a történet fura számomra. Sok mindent láttam hazámban, és elhiheted a gonosz és jó határvonalai nem ily könnyen kivehetők, azok mindig egybe mosódnak. A fájdalom érezhető, a boldogságot ismerjük, de hogy mi a jó, vagy a rossz, ezt mindig az adott értékek döntik el. Hisz egy gyilkosság lehet gonosz cselekedet egészen addig, míg meg nem tudjuk, hogy az áldozat miért is érdemelte meg ezt a sorsot. Így a történetedben lehet a kis csapat nem is olyan jó, sőt, lehet ők maguk okozzák a vészt , még ha a szépen eljátszott zenében a fényt hozzák a világra.


Nizaylu és Morgaan kérdésére sejtetően elmosolyodom.


Mivel úgy tűnik köztem és a harcos között enyhült a viszony, így nevetve kérdezem tőlük.


- És mondjátok, mily hihetetlen esemény hozta úgy, hogy utatok egybe kovácsolódott? Még aki nem figyel rá az is észreveszi, hogy két külön világ gyermekei vagytok.


Az estén jól szórakozom, de mivel sok minden történt az nap, így hamar lepihenek.


A két nap mivel nem tudom mi a küldetés, és hogy merre fogunk menni, így nem készülök fel az útra, az majd ráér utána. Pihenéssel töltöm az időt és még belátogatok még egyszer abba a kis női szentélybe. Trian kérésére a fejemet csóválom.


- Barátom, mikor megnézel a festményt, akkor gyönyörködsz a művész tudásán, és ezt ő jónéven veszi, de Thar és temploma nem látványosság. Az maga a hit, csak azért ne térj be egy Thar szentéjbe, mert kíváncsi vagy, hogy is néz ki belülről.



Szavaim ne lekezelőek, inkább tanító célzatúak.



Két nap múlva a fogadóban


//off: Kinézet: Hatalmas termetét most fél vértezet védi. Bal oldalán lovagkard, jobb oldalán tőr. Hosszú fehér haja varkocsba kötve. Kezén vaskesztyű. //


Végig nézek a csapaton, miközben asztalon lévő elemózsiákból szemezgetem. Nagyot iszok a sörös kupából, majd csendben szólok a többiekhez.


- Ma talán megtudjuk miért is vagyunk itt, és akkor eldől, ki marad, és ki távozik.


Épp folytatnám a mondanivalómat, mikor felfigyelek a mozgásra. Az elf férfit, majd az elf nőt látva kissé ökölbe szorul a kezem.


<Ez nem lehet igaz. Mocskos korcsok fognak parancsolgatni nekem. Vajon ha apám megtudja, mit fog szólni?>


Csendben követem a két alakot és a csapatot az emeleti szobába. Nem ülök le, állva hallgatom végig mondandójukat. Szívem szerint bezúznám mind a kettő koponyáját az öklömmel, de tudom, hogy ostobaság lenne, hisz akkor elveszteném a lehetőséget a kegy visszaszerzésére.


<Szóval mágia gátolja meg, hogy egymásnak rohanjunk. Ezt jó tudni. Vajon őket is védi ez az erő?>


Mikor engem kérnek fel a csapat vezetésére meglepődök. Jól esik a felajánlás, de nem vártam volna egy korcstól, hogy felismeri bennem a vezetői értékeket. Közelebb lépek az elf nőhöz:


- A vezetés felelősségét felvállalom, bár jómagam is kissé kevésnek érzem az információt, mit kaptunk. – Ekkor a csapat felé nézek- Trian, ne félj az írástól, ne feledd, hogy utunkon egy nagyobb hatalom is védelmez. – Ezt direkt kiemelve mondtam. – Hísen a küldetésünk egyelőre megtalálni a megbízónkat, majd tőle többet megtudunk.


Eztuán, hogy lássák nem csak a szám jár, aláírom a papírt.


Pedig ha tudnák, hogy milyen kettőség van most bennem. Egyszerűen el kellene választani a két elf fejét a testétől, mert ez túl gyanús. Mikor aláírom a papírt kissé olyan érzés tőr elő bennem, mintha a halálos ítéletemet írnám alá.


- Most pedig mondjátok el, hogy működik ez az érme. – Nézek az elf nőre.

[dakini]

Hísen Maranwë

3. NAP MÉG VACSORÁNÁL
Az első közös vacsora alkalmával a barbár szándékoltam félreérti mondandómat és az ölébe mutatva kajánul vigyorogva így szól: – Hölgyem! Állok szolgálatára! A szemöldököm felhúzva gunyoros mosolyra húzódik a szám, áthajolok a pap felett, egész közel Morgaanhez és így válaszolok:
- Szerintem nem állsz…szolgálatra készen! Lehet hogy ez – paskolom meg finoman a combját - felétek elég, de a mi köreinkben ez édes kevés! De ne szomorkodj, biztos sorban állnak majd a dámák…valahol másutt!

Kilburnhoz a dalról
- Igazad van, lovag! A jó és rossz nem fekete és fehér– bólintok Kilburn felé - ugyanakkor igazság csak egy van, amit a szívedben hordozol.

4. NAP
Kora délután ébredek az előző éjszaka és reggel kellemes emlékével a testemben. Megmozgatom, majd kinyújtóztatom a tagjaimat és felülök az ágyban. Elvégzek egy rövid reggeli meditációt, aztán még úgy, ahogy ülök meztelenül, a hangszerem után nyúlok. Őszinte szeretettel, tisztelettel végigsimítom, majd játszani kezdek rajta. A kezem a hangszerből most édes-bús dallamot csal elő, a távolban lévő kedvese után vágyódó szeretőt, a gyermekét féltő anya aggódását, a viharban váratlanul menedéket lelő vándorét. S amikor a lelkem ismét együtt szárnyal a hangszerrel és rátalálok a harmóniára, akkor hagyom, hogy feltöltsön az egyensúly és a béke. Elégedetten fejezem be és pár pillanatig még zavartalanul, behunyt szemmel élvezem a kialakult állapotot.

Aztán gyorsan felpattanok és előveszem a ramierámat és a tőrömet, hogy felfrissítem a tudásomat. Néhány órás gyakorlás után végre elégedett vagyok az eredménnyel, ekkor fürdőt kérek, hogy megtisztálkodhassam.

Mivel eddigre estébe hajlik már az idő és nemsokára lemegy a nap, fürdő után már az esti programhoz öltözöm: vérvörös blúzt öltök magamra, a felső három gombot nyitva hagyom, bőrnadrágot és puha bőrcsizmát veszek, a tőröm elmaradhatatlanul a csizmába kerül. A hangszert is a hátamra erősítem és lemegyek megkeresni Rupertet.
Rákászvég kocsmái kellemesen szórakoztatóak, de közel sem elég érdekfeszítőek, így hamar tovább állunk. A dalnokversenyt nagy parádé övezi ugyan, de a versenyzők középszerűek, így nem látom értelmét, hogy megmérettessem magam. Szerencsére a középszerűséget feledteti a félelf társasága, mindent összevetve is jól mulatunk, különösen azután hogy hazatértünk a szobám magányába…

5. NAP
Pihenek és feltöltődök, beszerzem az útra szükséges dolgokat, feltöltöm a készleteimet és kiélvezem Rupert társaságát.
//off: Este a vörös vértet viselem (bemutatkozó kinézet), ramiérám, tőröm a szokott helyeken, akárcsak a hangszerem.

Kilburnhoz szólok, mikor aláírja a papírt:
- Tedd, amit tenned kell! Mifelénk nem hosszú életű az, aki látatlanban a nevét adja, akármihez, amiről valójában fogalma sincs.
- Én biztos nem írom alá – nézek az elfekre – míg el nem hangzik itt, hogy valójában mire megy ki ez a játék!

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 4. nap estéje és 5. hajnala és estéje /
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle ,Sipimisi,!!! „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ultarr Rass

Erionban vagy a híres sárkányfog fogadóban . Nagy és népes vendégsereggel rendelkezik, itt aztán lehet ismerkedni. Épp ráérsz, semmi dolgod így engedsz a pihenésnek, amiből az aktívat részesíted előnyben, mégpedig egy csinos kis töltött galamb társaságában, aki ártatlan szemekkel kérte, hogy vedd pártfogásodba. A testvérével érkezett ide, de elvesztették egymást, s most oly egyedül van e nagyvilágban, mint az ujja. Még azt sem tudja, az éjszaka hol hajthatja álomra a fejét.
Nem is hagyhattad magára szegény lányt, hogy a végén valami koszos csavargó kénye kedvére kelljen tennie. A te szobádban épp elég széles az ágy, hogy ketten is elalhattok majd rajta. Meg is vacsoráltattad, nehogy éhen vesszen, és ittatok elég sokat a kiszáradás ellen.
Végül a szobádban, kettesben megmutatta milyen is feléjük a hála, s te elismerően nyugtáztad, hogy ez a fajtája a köszönetnyilvánításnak, igen kellemes, és olcsó megoldás, hisz még ruha sem kell hozzá.

A lány egész éjszaka hálálkodott és ifjú korodnak és erődnek köszönhetően, még napkeltekor is intenzív hálálkodásban voltál a két puha combja közt, amikor dübörgésre és kiabálásra figyeltetek fel. Egy mély bariton szitkozódott és kiabálta újdonsült barátnőd nevét , mire ő ijedten sikkantott fel:
- Szent lepedő ! Ez a férjem !!!
- Hogy miiiiiiii?!!!!
A történet már a szobádba feljőve kiderült, hogy nem az elveszett kislányról szólt, és sok mindenre fel voltál készülve , de hogy a férjével kelljen küzdened arra nem. És amilyen tekintélyes orgánummal rendelkezett, nem is kívántál a házastársi csetepatéban részt vállalni. Ezt az immár asszonykává avanzsált galambocska is szerette volna megúszni, ezért kiugrott alólad és amíg a nadrágodat felhúztad, minden egyéb ruhádat összekapta, és a kezedbe nyomta, nyomatékosítva , hogy ha lehet azonnal lépj le, mert a férje a városőrség kapitánya, és ha meglát sosem jutsz ki élve Erionból.

Mikor megtudod ki a férj 3 másodpercig megbénulsz a meglepetéstől, ugyanis beugrik, hogy valakitől azt hallottad, hogy furcsállta, és csodálta, hogy a városőrség egyik kapitányának egy törpét tettek meg, bár igen tapasztalt szívós és kemény harcos az illető. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen gyönyörű, telt idomokkal megáldott tüzes menyecske hozzámegy egy törpéhez, viszont így már értelmet nyert, mit keresett a fogadóban, és miért hálálkodott oly lelkesen.
Te, mint aki jól végezte dolgát , egy szál nadrágban , minden más holmidat a kezedben tartva mászhattál ki az ablakon, ami alatt szerencsére a melléképület teteje biztosított sima utat a meneküléshez. Egyenesen az istállóhoz mentél, ott egy szénarakásban könnyen landoltál, s már vehetted is fel egyéb ruhadarabjaidat sebtiben. Épp belebújsz az ingedbe, amikor észreveszed, hogy egy nagyon fura alak áll a lovad lábánál és téged bámul vigyorogva.
Rövid lábai, vékony karjai és a testéhez képest nagynak látszó feje van, alacsonyabb és kisebb is mint egy törpe . Beugrik, hogy egyszer láttál már ilyen figurát, ez egy gnóm. Csak reménykedsz, hogy ne ellenségként legyen itt, mert nagyon kellemetlen tud lenni, és nehéz eltalálni, mert irtó gyorsan mozog.Ráadásul ez nagyon öreg is , és azt mindenki tudja, hogy egy öreg gnómmal jobb nem összetűzni.
- Miért vigyorogsz ? – próbálkozol nem durván szólni, bár az éjszakai élmények után eléggé fel vagy vidámodva te magad is .
- Hoztam neked egy levelet, de úgy látom kicsit nyugisabb helyet kellene keresni az átadásához. Azonnal el kell tűnnöd innen.
- Hát ezt én is tudom. Mondj valami újat !
- Nem a fogadóból Don Józsi, hanem a városból.
- Mi az, hogy Don Józsi?!
-Erre most nem érünk rá, el kell jutnunk az ifini térkapuhoz.
Felülsz a lovadra és eléd beül a gnóm. Kicsit fura helyzet, hogy egy teljesen vadidegen lényt viszel a lovadon, és ez feszéjez kicsit, ezért nem állhatod meg, hoyg legalább a nevét megtudd.
- Hogy hívnak?
- Gilbert.
És nem tudod hogy csinálta, de megindítja a lovadat vágtában ki az utcára és el kis kacskaringós utcákon a fogadótól. Majd az egyik mellékutcában megálltok, egy félreeső árkádos részen, ahol szinte senki nem vesz észre, a rátok vetülő árnyék miatt. Ti viszont tökéletes rálátást kaptok a kapuk terére. A gnóm az árnyék szélénél áll és mereven figyeli a teret. Csak a fülei mozognak finoman , néha jobbra néha balra. Úgy látod, hogy még a lélegzetét is visszatartja. Te is elkezdesz abba az irányba figyelni, mint ő. Látod a teret, a sok népet, akik a kapuk felé tülekednek. Lovasok , kocsik , hordszékek. Furábbnál furább népek.
A Gnóm percekig figyel, majd , mintha misem történt volna, visszafordul és hátrébb lép leül egy kőre és közli :
- Várnunk kell.
- Mire?
- Egy jelre.
Kihasználod a pillanatnyi nyugalmat :
-De tényleg mi az a Don Józsi ?
-Egy fickót hívtak így a falunkban, aki nem bírt az erejével, és minden hölgynek a „kedvében” akart járni. Vagy máshol is.
Nem esik jól, hogy szoknyavadásznak néznek, ezért próbálod megvédeni magad.
-Én nem vagyok ilyen….künönben sem én…
-Hallottam én persze, hogy csak vallási gyakorlat volt, csak nem akartam megzavarni az imádságot.
-Imádságot?!!
A gnóm vékony nőies hangon kicsit affektálva utánozta a nő hangját:
-Oh istenem , oh istenem igen óh istenem
Épp lenyelni készültél egy korty bort, ami most a földön landolt, mert kiköpted, majd a hallgató számára eldönthetetlen volt, hogy köhögő, vagy röhögő rohamot kaptál, vagy mindkettőt egyszerre, de néhány pillanat múlva újra kaptál már levegőt.
-Csendesebben hé!
-És elmondod végre mit akarsz tőlem?
-Naná! Megmentem a hátsódat egy nagy elfenekeléstől. Ezt vedd fel!
Elővesz a ruhájából egy egyszerű spárgán lógó kopottas érmét. Látod, hogy halványan kék fénnyel dereng.
- Mi ez ?
Erre elővesz egy szürke levelet és átadja.
-Ebben minden magyarázatot megtalálsz. Szükség van a segítségedre Ifinben. Az érme segíteni fog átjutni a térkapun is. Ha nem tetszik a dolog csak leveszed a nyakadból és kész, de innen mindenképpen távoznod kell. Vagy így vagy úgy. A fickó minden követ meg fog mozgatni , hogy megtaláljon. Ha több időnk lenne nyugodtan dönthetnél itt is, de nincs.
Hirtelen felfigyel valamire , és felugrik.
- Indulnod kell! Vedd fel az érmét, az majd elrejt. És lovagolj egyenesen a kapuhoz.
Egy pillanat! Készülj fel ! Mindjárt jövök.

Azzal eltűnt. Jobbnak gondoltad hallgatni rá, ha most gyorsan kell cselekedni, ezért felültél a lovadra és az érmét a nyakadba akasztottad. Ekkor az érme kék fénnyel felizzott egy pillanatra. Egy röpke pillanatra átfut az agyadon, hogy talán ezúttal rossz ötlet volt ennyire megbízni egy idegenben. De nem tudtál túl sok időt erre a gondolatra pazarolni mert a tér felől sikongatás , hangoskodás zaja hallatszik, és valahogy kezd kiürülni a hely . Az emberek egyszerűen megfordulnak és elmennek. Nem mindenki, de a nagyobb tömeg eloszlóban van. És akkor hirtelen újra megjelenik melletted, egy nagyobbacska és egy fele akkora erszényt dob a kezedbe, a nagy lehet vagy 1kilós is.
- Nesze! Egyenesen léptess a kapuhoz! Mielőtt a vámszedő megszólal dobd ezt a nagyobbikat az asztalára, és megállás nélkül léptess tovább át a kapun. Vissza se nézz és egyetlen hangot se szólj! A kisebbiket pedig megérkezéskor használd , ha kell! Most indulj!

Mikor egy köszönömre nyitnád a szádat csak felemeli a kezét és int hogy ne késlekedj!
Elindulsz a lóval a kapu felé. Eleinte nem tűnik fel, de amikor egyre közelebb érsz az emberek egyre inkább ellépkednek az utadból, látszólag véletlenszerűen mozdulva. Az őrök mintha nem is látnának , sőt , mintha senki észre sem venne egyetlen szempárt sem látsz ami rád nézne. A vámos asztala előtt lassan elhaladsz és mielőtt felnézne már elé is teszed a zsákpénzt, majd haladsz tovább, ahogy utasítottak . A vámost nem látod mit csinál, de hallod, hogy azt mondja unott hangon:
-Következő!

Egyszer nagyapádtól hallottad, hogy minden dolognak, ami kikerüli a természetes rendet meg kell fizetni az árát. Néha ezt a sietségre is mondta, hogy minden sietségért meg kell fizetni. Ezt főleg gyermekkorodban hallottad tőle, amikor nem bírtál nyugton ülni vadászaton, és a folytonos ficánkolásoddal rendszerint elriasztottad a vacsorádat. Hát ami a sietséget illeti ismét beigazolódott a bölcsek mondása. Több hónapba is beletelhetett volna hogy lejuss Ifinbe, s most néhány másodperc alatt teszed meg ezt a távolságot. Az érzés leírhatatlan. A fejed zsong, a gyomrod, ha lenne benne valami , most újra kikívánkozna a bejáraton, a végtagjaidból elszállni készül az erő, de mintha az is vacilálna, hogy merre menjen. Egy pillanatra megszűnik a fenn és a lenn és a következőben már ismét szilárd talajt fog a lábad, azaz a lovad lába és a reggeli fényekből e pillanat alatt a lemenő nap alatt találod magad.

Sirályok rikácsolnak, sós tengerillatot hoz orrodba a szél, és mindenféle sültekét és égetett cukorkáét, zsibongás, gyermekek nevetése, árusok kiáltásai, ahogy portékáikat kínálják egy nagy színes forgatagba csöppensz. Az utazástól kábán ülsz és csak hagyod, hogy a lovad szépen elsétáljon a vámszedő mellett, és a katonák közt. Hirtelen felocsúdsz, hoyg elfelejtetted odaadni a kisebbik erszényt, de valahogy épp akkor néztek félre a vámos is és a katonák is, mikor elsétáltál mellettük . Így senki nem kérte. Tovább lovagoltál, immár Ifin utcáin, bár nem ismered a várost, tetszik a sok színes népség. És mindig is szeretted a tenger illatát. Ez talán a zsigereidben van. Nem is csodálkozol, hogy egyik pillanatról a másikra a vízparton találod magad, egy kikötőben. Leszállsz a lóról egy nyugalmasabb helyen és előveszed a levelet.
Folyt köv. Sipimisi PM! :

[HugiLee]

Folytatás:

A levelet elteszed, majd megnézed közelebbről a kis erszényt, ami nálad maradt. Tele van apróval. Főleg réz és néhány ezüstpénzzel. (Átszámolod, 2a2e4r –nyi összeg.) Ezt is elteszed , majd úgy látod, hogy éjfél még mesze van, viszont az ebéd már túl közel ezért betérsz az első fogadóba útban a célod felé, és valami finomságot rendelsz. Evés közben beszédbe elegyedsz egy törpével , aki próbál rávenni , valami szerencsejátékra, de te most inkább vagy éhes. Azért a törpe kellemes társaságnak bizonyul az asztalnál. Később megérkeznek a barátai is és úgy találod, hogy végül is mókás népek és figyelemreméltó a kultúrájuk, és szépen tudnak énekelni.....és egyszer csak átvillan az agyadon, hogy nem reggel érkeztél ide, hanem késő délután.

Egy dolgot megtanultál a fejvadászok közelében, hogy ne mutasd ki minden lapodat , és leginkább ne hívd fel magadra a figyelmet. Nagyon erősnek kell lenned, hoyg fel ne pattanj az asztaltól azonnal és futásnak ne eredj. Lassan állsz fel és megérdeklődöd valakitől , hogy mennyi az idő. Mikor meghallod, hogy fél órád maradt éjfélig, izgatottságod leplezendő megköszörülöd a torkod, majd udvariasan kimented magad , s mikor nagyon marasztalnak , azzal állsz elő, hogy egy tüzes menyecske már epedve vár rád a puha ágyban, így nem tartóztatnak tovább. Ahogy kilépsz a fogadóból , azonnal felpattansz a lovadra és vágtára fogod, hogy időben a megadott helyre érj.

Lovadról leugrasz nem is kötöd ki , de tudod, hogy okos állat azonnal az istálló felé veszi az irányt, te viszont berontasz a fogadóba, és a fogadóst épp a nagy ovális asztalnál találod , amint lepakol róla. Hirtelen kétségbe esel, mert azt hiszed, elkéstél. Szinte nekirontasz :

- Egy Mellon nevű illetőt keresek itt van ?!!!! Azonnal meg kell találnom.

A jobb horog, ami az arcodat éri , hirtelen jön, meglep, és figyelmeztet arra, hogy túl közel mentél valakihez, ráadásul csak akkor veszed észre , hogy a ruháját rángattad. Az ütéstől hátratántorodsz , és már magad is támadó pozícióba lépnél, de látod , hogy bal tenyérrel feléd leállást int ellenfeled, s a hangja sem épp az a haragos , ellenséges. Csak megvédte magát.

- Nyugodj meg fiam. Itt van akit keresel. Nem kell ajtóstól rontani a házba.

A helyeden maradsz, leengedett karokkal de azért még az igyekezettől feszült hanggal mondod:

-Éjfél előtt át kell adnom neki valamit.
- Egy kicsit késésben vagy. Gyere utánam!

Ezzel elindul felfelé a lépcsőn futólépésben. Meglepően fürge a korához képest. Bár a képed is sajog még a keze nyomán szóval láthatóan edzésben van az öreg.
Felszaladtok a második emeletre és ott egy nehéz faajtóra mutat , hogy itt van , akit keresel.
Késlekedés nélkül rontasz be az ajtón, szinte azzal a lendülettel, ahogy felfutottál a lépcsőn.
//Folyt köv. Sipimisi PM ismét //

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 5. nap éjfél/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle ,Sipimisi, „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hísen, Trian, Kilburn, Nizaylu, Den, Morgaan, Fliken, Ultharr ,

A szobában :

Hísen
-Ez mind nagyon szép és jó, 50 arany, veszély és világhírnév! Csak arról nem esett még szó, miről is szól ez a küldetés! És persze felmerül a kérdés, hogy mi olyan fontos vagy titkos, hogy nem elegendő a hír hozásához egy futár – nézek itt a nőre – minek kell kettő? – s ezzel az elf férfira néz.

Trian:
- Egyet kell értsek Hisennel, én sem értem miért, kell ekkora macera, de van az az ellenérték amiért vállaljuk szerintem, viszont a fontosabb dolog, hogy mi lesz ha aláirjuk a papirt, mert ha a medál azt eredményezte, hogy nem ölhetem meg a mellettem lévőt büntetlenül, vagy téged, akkor a papír akár a rabszolgáddá is tehet! Illetve jó lenne egy kicsit többet tudni a küldetésről is.-

Den:
*Odalép az asztalhoz és szó nélkül felírja a nevét. Azután visszaül a helyére, és figyel tovább.

Kilburn:

- A vezetés felelősségét felvállalom, bár jómagam is kissé kevésnek érzem az információt, mit kaptunk. – Ekkor a csapat felé néz- Trian, ne félj az írástól, ne feledd, hogy utunkon egy nagyobb hatalom is védelmez. – Ezt direkt kiemelve mondta.
– Hísen a küldetésünk egyelőre megtalálni a megbízónkat, majd tőle többet megtudunk.
Ezután, hogy lássák nem csak a szája jár, aláíja a papírt.
- Most pedig mondjátok el, hogy működik ez az érme !

Az elf nő éppen válaszra nyitja a száját, amikor kivágódik az ajtó és berobban rajta egy nagydarab fiatal harcos és botladozva próbálja visszanyerni egyensúlyát, hogy ne orron landoljon. Végül az utolsó pillanatban sikerül megállnia enyhén hajlított háttal a hatalmas kyr lovag előtt. A néhány másodperces csendet a lassan becsukódó ajtó keserves nyikorgása töri meg. Mindenki egy emberként nézi, ahogy bezárul, majd minden tekintet újra az immár lassan felegyenesedő jövevényre szegeződik. Tágra nyílt szemekkel néz fel a lovagra. Egyenesen a szemébe. Hangjából azonban csak a határozott céltudatosság hallható ki.

-Egy Mellon nevű illetőt keresek, mert át kell adnom neki haladéktalanul egy levelet. Te vagy az? Te vagy Mellon?
// Sipimisi! Kérlek mutatkozz be a többieknek, azaz írd le hogyan nézel ki ! //

[contle]

Nizaylu, első közös vacsora

- Köszönjük a dalt. Emlékezetes pillanata marad számomra ezen estének. Hogy hívják a hangszert és mióta játszol rajta? Kérlek, meséld el a történetét, hogy lettél bárd!
- Nagyon szívesen! Ez a hangszer a shamiszen, igen kedves szívemnek! Bár ez nem is lehetne másként, hiszen minden bárd elsősorban és legvégül a hangszerébe szerelmes – kacsint rám a hölgyemény.
-Hogy hogyan lettem bárd az egy hosszú és bonyolult történet, inkább azt meséld el, ti hogyan s mint találkoztatok – utal a barbárra – érdekes páros vagytok!
Itt csak egy széles mosoly a válaszom, de mikor a lovag is rákérdez később, - És mondjátok, mily hihetetlen esemény hozta úgy, hogy utatok egybe kovácsolódott? Még aki nem figyel rá az is észreveszi, hogy két külön világ gyermekei vagytok. - beadom a derekam, és elmesélem, ha ez ennyire izgatja a fantáziájukat.

- Észak felé tartottam cifrázva utamat, sok helyen megállva, nem volt sietős. Betevő falatot mindig találtam valahogy. Érdekelt a világ. Egyszer védett helyen éjszakáztam az erdőben, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy kis csapat nem messze tőlem sietősen érkezik, és minimális feltűnéssel tér nyugalomra, még tüzet sem láttam, min vacsorájukat melegíthették, vagy csak nagyon beágyazták (mint utólag kiderült), mert alig jött fény az irányukból. Másnap reggel igyekeztem még sötétben látótávolságon kívül jutni, és kíváncsiságból követtem nyomukat, néhány napon át. Tempójuk lassult, gondoltam üldözőiktől kevésbé tartanak. Kelet felé haladtak alapvetően. Egyik este kíváncsibb voltam, hogy beszédükből is halljak, de hibáztam; még közelebb merészkedtem az elalvás után, és egy megfelelően elhelyezett csapdába léptem, mely csak további mozgásomat akadályozta, de nem sebzett meg. Villámgyorsan ott termett egy hatalmas alak, - fejemet a barbár felé biccentem - akitől kaptam két hatalmas pofont. Ettől az ájulás határára kerültem. Kiszabadított a csapdából és a táboron kívül vett szemügyre a holdfényben.
,,Figyellek már néhány napja, mondd, édes öcsém, mi a búbánatot kotlatsz utánunk? Veszélyes neked ez a csoport.''
Nagyvonalakban elmondtam ki vagyok, és hogy kerültem ide, mire kissé barátságosabban szólt hozzám:
,,Szerencséd, hogy én kaptalak el, a többiek már élve megnyúztak volna.''
Majd felajánlotta, csatlakozzam hozzájuk. Reggel mellette ültem az őrhelyen, és mikor a többiek ébredeztek, gyanakvóan néztek rám, de a közösen kitalált sztorit elmondta nekik, hogy távoli unokaöccse vagyok (mint ez jól látható, hehehe), akire már régóta várt, és épp most sikerült összefutni. Ez nem kifejezetten nyugtatta meg őket, így még sokáig éreztem magamon a szúrós pillantásokat. Aztán lassan megszoktak, a barbárral pedig összebarátkoztunk. Hasznomat is vették, és én is lestem el tőlük egyet s mást. Az utolsó küldetésen szerencsénk volt. A többieknek nem. Hát így történt.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 5. nap éjfél/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle ,Sipimisi, „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

„-Egy Mellon nevű illetőt keresek, mert át kell adnom neki haladéktalanul egy levelet. Te vagy az? Te vagy Mellon? „
Még mielőtt megszólalhatnátok az elf férfi kilép a lovag mellé és előrenyújtott kézzel szólal meg:
- Én vagyok Mellon. Átadhatod.
A harcos odaadja a levelet, amit az elf azonnal elolvas, azután társára néz és bólint, majd visszanéz a harcosra.
- légy üdvözölve a csapatban . – mielőtt újra hátrébb lépne a falhoz,ismét társához szól-
-Folytasd csak.

[sipimisi]

Ultharr Rass viszonylag magas (185 cm) erőteljes testfelépítésű fiatalember (100 kg). Kefehaja, körszakálla, szőrzete vörös, bőre világos, szinte rózsaszín és szeplős. Az egyébként jóképű ifjú ettől kevésbé vonzó benyomást kelt az ellenkező nem tagjai számára. Öltözködésében a praktikum az elsődleges, barna bőrnadrágot visel, gyalogoscsizmával. Felül avarszín vászoninget fordított bőr bekeccsel.

Harcban alkarvédőt vagy pajzsot és egykezes csatabárdot használ. Tart magánál mindig egy tőrt is az övébe tűzve, valamint egy hajítóbárdot. Vadászatok alkalmával bolát és hajítódárdát használ. Kedveli a keményített bőrvértet, ám ezt jelenleg nem engedheti meg magának.

Amint visszanyerem az egyensúlyom és átadom a levelet, övembe dugott hüvelykujjal a többiek felé fordulok:

- Ha nem maradtam le semmi fontosról, akkor ide ülök. (és leül egy üres helyre) A nevem Ultharr Rass, jövök én Yllinor.

Ezután már csak a szemem sarkából kémlelek körbe, mindenkit megpróbálok egyetlen pillantással befogni. Ellenőrzöm, van-e mágikus kötelék a levél és címzettje között.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 5. nap éjfél/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle ,Sipimisi, „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha mindenki várakozón tekint az elf nőre, akkor ő szólal meg nyugodt kedves hangon. Szavaiban és hangsúlyában nyoma sincs feszültségnek, vagy felsőbbrendűségnek, esetleg kioktatásnak. :

- Akkor összegzem, a később jövő kedvéért is, és megértem, hogy nehéz így döntést hozni, ennyi titkolózás mellett. A megbízónk egy nagyhatalmú férfi, akinek minden lépése olyan, mint a víztükörre dobott kavics, ami hullámokat kelt, s idővel a tó minden része tudomást szerez róla.
Ezért kell ilyen, mondhatjuk úgy tekervényes úton találkoznotok, hogy senkinek még csak sejtése se lehessen róla, hogy valamire készül. Én magam is csupán néhány információt hoztam számotokra, s a célról nem tudok többet, mint ti. Amit tudok, hogy ő arra kér titeket, hogy személyesen átadhassa a megbízást, keressétek fel otthonában. Fontosnak tartja, hogy csapatként jussatok el hozzá. Nyilvánvaló, hogy ennyire különböző kultúrákból érkezők között könnyen alakulhat ki feszültség.
A medált többek közt e miatt is készítette nektek, mert a küldetés szempontjából fontos, hogy mindegyikőtök jelen legyen, a lehető legnagyobb épségben. Hogy hogyan működik az érme, nem tudom elmondani neked, mert nem értek hozzá, csupán azt tudom, hogy mire való.
Az egyik a személyes védelem, egy másik érmét hordozóval szemben. A másik funkció, amiről tudok, hogy felgyorsította a haladásotokat egészen addig, míg Ifinhez közel nem értetek. A harmadik, amit biztosan tudok, hogy ha el kell kerülnötök a feltűnést és nem szólaltok meg, akkor valamiért ahol jártok épp mindenki másfele fog figyelni, és senki még csak meg sem lát majd. Az érme a küldetés sikeréért tesz, nem személyes érdekeket szolgál, és ha közel van egymáshoz a 7, akkor erősödik a hatása. Ennél többet nem tudok róla.
A pergamen át fog íródni, szükség szerint utazó levéllé, vagy királyi paranccsá, attól függően mire lesz szükségetek. De csak egyszer tudjátok használni. Azok lesznek megnevezve rajta, akik aláírták. Semmi egyéb furmányra nem szolgál.
A küldetésetek első része tehát eljutni a Seprűnyél fogadóba, ahol személyesen találkoztok a megbízónkkal. Továbbá ezt a ládát kell elvinnetek neki. A fogadót, mint már említettem, nehéz megtalálni, mert nincs egy fix helye. Doria területén, Beris tare város környékén van valahol, esetleg a sellah-hegység ben. Ennél jobban nem lehet behatárolni.
Ha eljutottak a fogadóba és meghallgatjátok a részleteket, akkor még mindig dönthettek úgy, hogy nem vállaljátok tovább. Fizetség nélkül akkor sem maradtok.

// Ismételten kérek mindenkit, hogy írja le milyen ruhában van! Aki megtette annak nem kell Sipimisi PM//

[gihike]

Den Oculare

Erre a napra úgy készül fel hogy, ha kell azonnal harcra készen álljon. Egyszerű fekete kabátot hord. Az oldalán ott lóg a kardja. A csizmájában a tőre. A dobótőreit az övebe tűzte. Ezenfelül a vállán ott lóg a kis táskája benne a felszerelésével.

[sipimisi]

Ahogy a mondandónak vége, alaposabban megnézem magamnak a társakat. A lovagot megszólítom személyesen is bemutatkozom neki, de inkább sietek rendezni a felszerelésemet és elfoglalni helyem a szálláson.

<Elég különös egy társaság. Elfek itt? Odahaza nem újdonság, meg úgy tudom északabbra sem, de itt... Jó lesz óvatosnak lenni!>

//of Kedves játékosok: Üdvözöllek benneteket, remélem a késői bekapcsolódás ellenére is jól fogjuk magunkat érezni!//

[HugiLee]

// Épp jókor jöttél , még csak most kezdődik a haddelhadd )) //

[Gorodak]

Trian

Miután a nagy darab fickó besett szinte egyből a kardom felé nyulnék, hogy ha kell akkor támadhassak vagy védekezhessek, Nem is tudatosan inkább reflex szerüen teszem ezt.

Majd mikor kiderül, hogy velünk van meg nyugszom és a kardom halkan és lassan vissza csuszik az övébe, majd kényelembe helyezem magam.

Mikor látom, hogy Kilburn alá irja a papirt és a hölgy is elmondja a mondokáját, felállok oda megyek a papirhoz alá irom, biccenteka hölgy felé.

-Nem tetszik a dolog, de én bizom a barátomban! Benned nem! -

Majd vissza megyek a székemhez.A nagy darab embert kicsit jobban meg figyelem és végig mérem milyen fegyver is van nála, várok még egy kicsit, ha nem lesz semmi akkor kimegyek a szobából össze csomagolom a cucaimat, hogy reggel korán tudjak indulni, szolok a lovász fiunak, hogy korán reggelre legyen utra készen a loavak.
A kocsmárosnak pedig, hogy nekem és kilburnak csomagoljon egy heti élelmet, amit ki is fizetek neki ott helyben , majd még beszélek kicsit Kilburnal.
De csak négyszemközt a szobájában.

< Kiváncsi leszek, jó sokan vagyunk és ahogy nézem inkább harcosokból áll a csapatunk, meg talán felderitőkből, vajaon mi lehet a küldetés, és tényleg egy fogadó után fogunk kajtatni, ez marha jó... De a megbizó szinte biztosan varázsló, vajaon minek kellhet egy varázslóbnak aki nagy pozicióban van egy ilyen csapat, talán valamilyen ellenségét szeretné titokban eltennni lábalol, miondenestre, jó ha egy varázsló az adosunk... >

- Mond barátom, mit gondolsz az uj tagról, meg a többiekről?
Bármikor szólsz én melleted leszek minden össze tüzésben, ha valakivel össze tüznél, és a medál sem fog zavarni, hogy segitsek.
Reggel korán indulunk? Mindenesetre csomagoltatam magunknak élelmet a lovak pedig mindenkinek készen lesznek holnap reggelre az indulásra. -

Majd várok a válaszra és mielött elmennék a szobámba.

- Amugy a megbizonk egy varázsló szinte 95% lék, miovel a nő azt mondta, hogy ő készitette nekünk és nem csináltata nekünk, lehet csak nyelv botlás, de én nem hiszem, jobban járunk ha nyitva tartjuk a szemünket, lehet valami veszélyes balhéba keveredtünk! De egy befolyásos varázslonak még hasznát vehetjük ha le kenyerezük, nem ? -