Seprűnyél fogadó

[Gorodak]

Trian

Mikor Kilburn csak úgy szó nélkül ott hagy és elindul a templom felé a paphoz, kicsit meglepődök...

< Talán ez is egy Tharr pap és akar tőle valamit. Végül is elkísérhetem és utána is mehetünk a fogadóba. De vajon mi lehet olyan fontos, épp most, amikor küldetésen vagyunk? Talán tőle is kapunk valami kis mellék küldit, remélem jól fizet. >

Kicsit furcsán nézek, majd az új társainkhoz szólok. :
- Akkor a fogadóban találkozunk, és ha úgy van még ihatunk is együtt, ha már nem mészároltatok le minket az erdőben. -

Kilburn után megyek a paphoz és csak csendben figyelem az eseményeket a háttérben maradva és nem is szólalva meg. De a papot azért végigmérem magamnak.

< Mit is mondott Kilburn ? Mi is a Tharrnak a szimbóluma, na majd most úgy is ki derül ha bemegyünk a templomba. >

[gihike]

Den Oculare

*Figyelmesen hallgatja a lovászfiút. A fejében vázlatosan gondolja végig a most hallottakat. Egy nemes a megbízó, eddig ketten vagyunk. A fogadóba lépve nyugtalanítja a társa. Remélem egy bárd vagy csak jól rejtette el a fegyverét. Van egy olyan érzésem hogy, a küldetésem folytán nem lesz szükségem vándormuzsikus társaságára. A fogadóstól sem kapott használható információt. Viszont egy pohár jó minőségű bort igen. Ritkán iszok küldetés közben de, egy pohárból nem lesz semmi baj és valóban jól is esik. A fogadós közhelyére rábólintok.*
-Egyet értek. Add át gratulációmat a termesztőnek.
*A szobámba beérve lepihenek. Aznap nem teszek semmit. A további két napban nem megyek ki a fogadóból. A fogadóstól és az istállós fiútól próbálok információkat szerezni a társaimról és a megbízómról. Ezenkívül ha tudom hogy, a lány a szobában van akkor pszí tudásomat bevetve próbálok meg a társam tudatában kutatni. Ha pajzzsal találom magam szembe akkor hagyom.*

a 3. nap estéje

*Az éhség miatt lemegyek az étkezőbe. Megérkezve végignézem a társaimat és különösképp az elegáns férfit.*
~Bizonyára ő lehet az a nemes.~

[HugiLee]

// off: Ha valakinek nem világos, amit a következő három mondatban írok, az kérem szóljon, hoyg nem érti, mert én kezdem nem érteni , hogy mit nem lehet ezen érteni......akinek nem inge ugye...:

Amit leírtam az megtörtént úgy, ahogy le van írva. A megnyitott idősíkokon lehet még beszélgetni. Ahhoz, hogy a történet haladjon, onnan cselekdjetek, ahol én abbahagytam.
ÉS , mielőtt posztoltok , fussátok át újra kérlek, a leírtakat, mert előfordul, hogy javítok a posztomon, vagy hozzá teszek egy egy mondatot, vagy szót , ami fontos lehet.
Köszönöm, hogy elolvastad ))
//

[contle]

Nizaylu

Végre találunk egy rendes kocsmát, ahol nem csak inni lehet, majd egy kupával a kezemben kipróbálom a szerencsémet. Morgaan némi sör mellett elbeszélget a törpével, aki szerencsére megunta a játékot, így nem fog minket kidobni. Az utam során tanult matek még mindig működik, ezt jelzi a néhány csillogó-csilingelő arany, mellyel az asztaltól felállok. Szúrós szemek merednek rám, de egy széles vigyor után a gyanakvás elmúlik, pillanatok alatt idiótának bélyegeznek magukban. Odafordulok a pult felé, és kissé artikulálatlanul odaszólok
- Mmégegysört! - majd tettetve, minimális imbolygással eljutok a pultig. Rendelünk némi kaját, közben összehaverkodunk a törpével.
Már késő délután van, mire kilépünk a kocsmából. Az első két koldus közt elosztok egy aranyat.
- Most már pénzem is lenne egy jó íjra - vetem közbe elmélázva.
- Hagyjad már, holnap is ráérsz, menjünk a fogadóba. - veti közbe a barbár
- Igazad van, testvér.
Szerencsére feljegyeztem a futár útmutatásait, így három sör után is biztosan haladunk a cél felé, és beérünk a fogadóba.

A fogadót a lehető legjobb környezetnek érzem, nagy külső tér, és sok
növényzet, még ha a többsége cserépben is. Mintha nem is a városban lennénk. Látom a barbáron a
paranoiát.
- Jólvan, nézzél körbe, bent találkozunk.
Csak egy morranás a válasz, tudom, megnézi, mennyire biztonságos a hely. Többször próbáltam már neki elmagyarázni, hogy ez a kőház talán
legkomolyabb előnye, hiába. A szabadban alvás és a barbár kunyhók után ez egy kastély...
Megrántom a vállam, bemegyek a kapun, és keresek egy csendes zugot, hol Arelnek hálát adhatok a kocsmai szerencséért és az utunk biztonságáért.
Egyidőben végzünk, látom rajta, hogy megnyugodott. Bemegyünk a fogadóba.

Körbenézek. Beszédbe elegyedek a kocsmárossal, megkérem, hogy az istállóbejárathoz kötött lovainkkal kezdjen valamit, ill. a cuccunkat hadd dobjuk már le a szobában. És ha már úgyis ki van fizetve, kérünk némi italt. A belépőket nem túlzott alapossággal, de megnézem. Biccentéssel és némi visszafogott vigyorral fogadom őket. Akin látok minimális kedvezményezőkészséget, ahhoz odamegyek dumálni, megkérdezem, ki, honnan éspersze miért. Ha a lovag és a fejvadász ideérnek, őket is barátságosan fogadom. A kocsmárosnál érdeklődöm egy fegyvergyártó iparos, vagy bolt után.

[Thor]

Rogeirn den Kilburn


Leszállva a lóról a paphoz sétálok lassú léptekkel. Társam felé csak intek egyet, aminek a jelentése az lenne, hogy majd megyek, de ezt csak én gondoltam bele, ő azt is láthatta, hogy kövess.. Mikor elé érek fél térdre ereszkedem ezzel is jelezve, tiszteletemet felé.


(Toroni)


- Thar uralkodjon mindenek felett, és álljon vissza a régi rend!


Ha a rövid kis ceremónia lezajlott, felállok és követem a templomba az atyát. A lovat kikötöm valahová.

(Toroni)


- Bocsáss meg nekem Famor, hogy a városba érve nem a templomba vezetett első utam, de nem akartam tiszteletlen lenni az Úr előtt, hogy az út porától mocskosan lépjek be e megszentelt házba.


Beérve a templomba, ha meglátom a szimbólumot, természetesen az ilyenkor szokás kézmozdulatokat, és rövidke szavakat elmondom, majd a pap felé nézek. Szavaim tisztelettudóak, de nem megalázkodóak.


(Toroni)


- A nevem Rogeirn den Kilburn. A kardom mindig készen áll, ha az
Úr felkent papja kéri segítségemet. Mond, miben lehetek Thar hasznára?



Ha Trian bejön a templomba, és meglátom.



(Erv)


- Fegyvertársam, intettem, hogy majd megyek, de sebaj. Atyám, hadd mutassam be jó cimborámat. Ő Trian, kivel együtt győztük le közös ellenségünket, majd azóta járjuk az utakat.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 3. nap délelőttjétől estig/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken? , Gihike, Gorodac,Thor, Contle „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kilburn és Trian

A pap magához int . Felmész a széles lépcsőkön és illően köszöntöd:

- Thar uralkodjon mindenek felett, és álljon vissza a régi rend!
A pap eléd lép és válladra teszi a kezét, még amíg térdelsz, s mintha csak magának mondaná:
- Fiat nemzeni és megölni könnyű, de felnevelni igaz férfivá…..
Aztán határozottabb hangon folytatja:
-Kelj fel , és gyere be! Hozd a lovadat is !

Belépsz a templomba és látod, hogy hatalmas oszlopok közt 4 sorban papok ülnek. Sűrű füst felhője és imádság moraja tölti be az egész termet. Sokat nem értesz a papok dolgaihoz de az rögtön látszik, hogy komoly szertartás közepébe cseppentél.
- Bocsáss meg nekem Famor, hogy a városba érve nem a templomba vezetett első utam, de nem akartam tiszteletlen lenni az Úr előtt, hogy az út porától mocskosan lépjek be e megszentelt házba.

A pap megfordul, határozott hangon beszél és a szemedbe néz…azt nem tudod hogyan, mert a szemei egészen befordultak , csak a fehérje látszik, mintha valahol máshol lenne , és mégis itt, vagy valaki más lenne benne….
- Ez most nem számít fiam! – mögéd néz, a közeledő Trianra.

- Atyám, ő Trian, kivel együtt győztük le közös ellenségünket, majd azóta járjuk az utakat.
A pap bólint és Trianhoz szól kinyújtott kezével megálljt parancsolva neki:
(erv)
- A saját érdekedben állj meg itt a kapuban!
Ezután beljebb mentek a templomba. Egy helyen megáll a pap és visszafordul feléd.
Ekkor mondod:
- A nevem Rogeirn den Kilburn. A kardom mindig készen áll, ha az
Úr felkent papja kéri segítségemet. Mond, miben lehetek Tharr hasznára?

- Már azon az úton jársz, és ez tetszik neki. Ezúttal mi szolgálunk neked, s ezáltal neki is !

A papok közül feláll 2 idősebb, és így hárman szabályos formát képezve, körbevesznek téged és a lovadat. A másik kettőnek is felakad a szeme és most mindhárman , furcsa, mély torokhangon kezdenek imádkozni, egyre mélyebben , úgy, hogy a végén beleremeg szinte az egész terem. Azok, akik ülve maradtak, ugyanúgy folytatják a mormolást, mint eddig.
Különös szertartás része lettél.

Trian:
Kicsit szokatlannak találod, hogy nemes barátod egy rongyos pap előtt térdre ereszkedik, de mivel még nem ismered a hitét, nem is gyanakszol semmi rosszra. A lépcsőn te is felvezeted lovadat, és a kapuban állsz amikor benézve azt látod, hogy a pap , aki az előbb még rongyban volt három lépéssel van előtted és most arannyal díszes hófehér ruhában áll a lovaggal szemben .

Rád néznek. A lovag mond valamit, de nem érted a szavakat, csak azt, hogy a nevedet mondta. Már épp indulnál tovább , hogy bemutatkozz, amikor a pap felemeli a kezét és megálljt parancsol saját érdekedben. Épp az ajtóban állsz. És nem is mész beljebb, de kifelé sem. Látod ahogy körbeveszik társadat és furcsa hangon imádkoznak. Végigbizsereg a tested a hangtól. Messziről ( kb 10 méterre vagy tőlük) úgy tűnik, mintha a füst sűrűsödne a lovag körül és zöldes fényű lenne, de nem tudod eldönteni, hogy valóban ezt látod vagy csak a szemed csal meg. Amikor végeznek, a két pap visszamegy a helyére, az öreg pedig odajön hozzád a lovaggal. A válladra teszi a kezét és mond valamit, amit nem értesz. Aztán megfordul és visszamegy a terembe.

Kilburn :
Amikor elkezdenek imádkozni a papok körülötted, furcsa érzése támad . volt már részed egyszer papi áldásban, de ez most sokkal erőteljesebb érzetet ad. Az egész tested bizsereg , és látod a lovad is kihúzza magát , mintha ezúttal egyenesen Tharr áldana meg. Amikor végeznek , a két pap visszaül a helyére, az öreg pedig így szól hozzád:
- Tharr áldását hordozod. Ezentúl is cselekedj úgy, hogy méltó maradj rá! Egy holdfordulat múlva térj be hozzá ismét! Most menj, folytasd utadat!
Lekísér a bejáratig , ott Trian vállára teszi a kezét :
(toroni)
-Te is részesültél az áldásból. Tharr kísér utatokon. Most menjetek !
Azzal megfordul és visszamegy a terembe. Amikor kiléptek , a kapuk bezárulnak mögötettek.
// A fogadóig vezető úton beszélgethettek //

A fogadóhoz érve , megcsodáljátok a cégért, majd leszállva lovatokról beléptek a kapun. Egy fiatal, 19 éves forma fiú fogad benneteket széles mosollyal.
- Uraim , ti szinte ragyogtok ! Legyetek üdvözölve nálunk!
A csomagokat és a lovakat bízzátok csak rám, majd ellátom őket és a csomagokat felviszem a szobátokba .

Odalép Kilburn lovához csodálattal teli tekintettel néz az állatra és lassan megsimítja a nyakát:
- Igazán gyönyörű társad van Nagyuram.
A fiú valóban érthet a lovakhoz, ha ezt képes volt megtenni következmények nélkül, sőt harcostársad még élvezi is, a kedveskedést.
// Itt beszélgethettek //

Függetlenül attól, hogy végül melyik bejáraton léptek be ( mert akár az istálló felől is jöhettek , vagy a főbejáraton) A levegőben friss zöldfűszerek és íncsiklandó sült illata száll, a fogadóst a pult felétek eső oldalán találjátok és éppen egy jól megtermett , egyszerű ruhába öltözött , becsületes képű férfival (Pici Ottkár) beszélget egy kosár alma mellett. Amikor meglátnak titeket őszintén megörülnek. De csak a fogadós szólal meg először, a másik csak enyhén meghajtja magát felétek.

- Legyetek üdvözölve Uraim szerény hajlékunkban! Nagy örömömre szolgál, hogy vendégül láthatlak benneteket.
// itt újabb lehetőség a cselekvésre,//

Egyszer feljuttok a szobátokba. Az első szinten a lépcső mögötti azaz a második szintre felvezető lépcsőnél nyílik egy szoba , ide Trian lesz elszállásolva . Ez egy nagy , tágas két ágyas szoba , szemben az ajtóval széles ablak , amin leláthatsz az istállóhoz vezető udvarrészre, azon túl meredek sziklás rész és a tenger kékje látszik , a távolban vitorlások.
A berendezés egyszerű és kényelmes, asztal , két székkel , két ágy a szoba két szélében , a jobb sarokban fürdődézsa, a bal sarokban nagy láda a holminak .

A szomszéd szoba Kilburné lesz. Ez, ha lehet még tágasabb, mint az előbbi. Dupla ágy, dézsa és asztal ebben is van , jobbra széles, tengerre néző ablak , szemben pedig hatalmas ,teljes szoba szélességében, félkör íves terasz. Kilépsz a teraszra és akkor látod , hogy az egész ház egy sziklába van építve . A teraszod is a sziklából lett kivágva és félig még esőmentes is , hisz felette is az van . Szépen faragott korlátjához lépsz és lenézel. Látod, hogy alattad is kő van , bár nehéz lenne onnan megközelíteni szobádat.
A ház mögött nagy füves terület , néhány narancs és olajfa áll. Nagy szénaboglya, mellette pónik legelésznek kényelmesen. Jobbra már csak a meredek kőfal és alant a tenger. Szemben, 50 méter után elfogy a talaj s már csak a tengert látni mélyen lenn. Balra viszont még kiszélesedik a terület és veteményes kert, trágyadomb, sok bokor és gyümölcsfa áll a füves terület szélén. Ez az apró fennsík, láthatóan nem természet alkotta terep. Gondos és szorgos kezek, sok munkája fekszik benne. Látod, hogy lovadat épp kihozza a fiú az istállóból a szabad füves területre, kantár nélkül , teljesen leszerelve minden szerszámot róla. Sörénye kifésülve, a szőre szinte ragyog, olyan szépen leápolta. Boldogan lengeti fejét és peckesen körbejár a füves részen. Most látod igazán, milyen jó vétel volt ez a gyönyörű állat.

// Itt is van idő cselekedni //

Vacsoraidőben ti is megjelentek az étkezőben, ahol már egész kis tömeg gyűlt egybe.

// A nyitva hagyott idősíkokba természetesen még lehet társalogni, cselekedni. A történet onnan folytatódik, hogy mindenki az étkezőben van. Den, Fliken , Kilburn, Hisen, Morgaan Trian, Nizíylu , jelen vannak még : A fogadós Rufat Nizayluval és Morgaannal beszélget a pultnál, Pici Ottkár az inas épp egy kis borshordót tesz a pultra belülről, amit az imént hozott be a konyha felől, Jozefin két, nagy kancsó gyöngyöző sört tesz épp a megterített asztal két végébe, szintén a konyhából hozta. Láthatóan nagyon igyekeznek, hogy mindent rendben találjatok, s minden finomság ott legyen az asztalon.//

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 3. nap estéje/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken?? , Gihike, Gorodac,Thor, Contle „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nizaylu és Morgaan:

- Legyetek üdvözölve nálunk! Már nagyon vártunk titeket. Örülök, hogy épségben ideértetek.

- Köszönjük ezt a kedves fogadtatást . Lovon jöttünk idáig, azokat kikötöttük elöl, megtennéd, hogy intézkedsz az érdekükben ? És ha lehet, lepakolnánk a holminkat a szobánkban…már ha van szobánk, bár ha vártatok , hát nyilván van , nem igaz ?
-Igen van ! – nevet a fogadós - A lovaitok jó kezekben lesznek, a fiam már biztosan bevitte őket. Egy pillanat!
Belép a lépcső alatti ajtón, és beszól :
-Pici ! Gyere ki kérlek !
Az ajtón egy nem pici alak lép ki , magas , barna , izmos ( Pici Ottkár ) kedvesen mosolyog rátok és biccent köszönés képpen.
- Megtennéd, hogy felkíséred az urakat a szobájukba? Addig én lefejtek egy kis jóféle fehéret üdvözlésképpen.
- Természetesen . Kérem jöjjenek utánam !

A lépcsőtől jobbra az első ajtó a ti szobátoké. Belépve a nagy szobába, tágas tér fogad. A szoba szinte teljesen üres, csak egy asztal két székkel és egy dézsa van benne. Csodálkozó arcotokat látván, gyorsan elmondja Ottkár, hogy az ágyakat kivitték a teraszra, mert tudják, hogy ti jobban szerettek a szabad ég alatt aludni, mint zárt térben .

Kiléptek a nagy teraszajtón és látjátok, hogy szélesen a sziklába vájt félkör alakú tér van kialakítva. Jobbra és balra a fal mellett vannak ágyaitok. felettetek sziklaperem, ami védelmet ad az esőtől.
Morgaannak tetszik ez a kialakítás, nevetve mondja:
- Mint valami luxusbarlang, jó kilátással.
Megegyeztek abban, hogy mindkettőtöknek igen kedvére való ez a környezet. Ennek örömére visszamentek a kocsmárossal meginni azt a finomságot, amit ajánlott. Lefele menetben Ottkár megjegyzi, hogy hallotta, amikor a kocsmárost kérdezted fegyverekről. Ő ismer egy helyet, ha íjat szeretnél. De az kint van a városból nem olyan messze, ha gondolod, el tud vinni holnap .

Már lenn a pultnál ültök, figyelitek, ahogy a terített asztalon gyűlnek a finomságok, amikor mindenki befut valahonnan.
Egy lány, egy nemes, egy fickó fekete ruhában és utolsónak lép be a tegnapról már ismert lovag és barátja.

Mind összegyűltetek a vacsorához!
Mikor mindenki befut , Rufat a fogadós kilép a pult elé, fennhangon üdvözöl titeket!
-Örömömre szolgál titeket így együtt üdvözölni. Egy kis vacsorával készültünk, finom ételek és, italok várnak titeket. Kérlek foglaljatok helyet az asztalnál és fogyasszatok kedvetek szerint, s ha elfogy valami hát hozunk még. Jó étvágyat kívánunk!

[HugiLee]

-Morgaan_


Igazán kedvemre való az invitálás. A finom falatok és jó sör , vagy bor , bármikor örömöt tud okozni .
-Ez a beszéd Rufat!
Leülök az egyik székre, ami az ablaknál van, és intek Kilburnék felé is mosolyogva, mert igen jókedvem van. Főleg a finom bortól és annak a lehetőségétől, hogy a "luxusbarlangban" tölthetem majd az éjszakát. Az asztalnál magam elé veszem az egyik sörös kancsót és meghúzom.
- Egészségünkre !
Nizaylu barátomra mutatok és várom, hoyg kövessen.
- AZ asztalhoz fehér ingben jött az ordani, mert azt szerette hordani .
- Ezen nagyot nevetek. és felállok ismét : -
-Adjunk az illendőségnek is. Az én nevem Morg'aan R'Khad. A keleti barbárok földjéről jövök.
Leülök, és meghúzom a sörös kancsót megint. Majd várakozón tekintek a többiekre.

[contle]

Nizaylu

Örülök a barbár felvetésének, mert végre megtudhatok valamit a körülöttem levő emberekről, akikkel -úgy néz ki- ugyanazon a feladaton leszünk.
Odamegyek mellé, töltök magamnak egy sörös korsóból (én nem vagyok olyan kemény, hogy abból igyak:)), tósztszerűen kiemelem, majd megszólalok.
- Látok néhány ismerős arcot, a többieknek bemutatkoznék, Nizaylu vagyok, és délről, Equasselből származom. Barátommal már egy ideje együtt kalandozunk, most közösen keveredtünk ebbe a mókába. Egészségünkre.
Felhajtom, majd leülök Morgaan mellé, és én is kíváncsian várok a többiekre.

[Gorodak]

Trian

Bocs, csak meg akartam nézni a templomot!
Üdvözlöm !

Majd bolintok a papnak.
< Szuper akkor mégis csak meg tudom nézni a templomot. >

Tovább is megyek velük amíg a pap megálljt nem parancsol, utána csak figyelem az eseményeket és nem is nagyon mozdulok el onnan. A történésektől annyira meg lepődöm, hogy kicsit tátva is marad a szám a nagy csodálkozástól, és bizony a lábaim is meg merevednek, hogy mik történnek.
< Érdekes vajon mekkora erőt kaphat egy pap az istenétől, és mennyire veszi kegyeibe a híveit?? De ahogy látom akik az ő útját szolgálják azt megjutalmazzák a papjai, vagy talán még maga Tharr is. Még szerencse, hogy kint maradtam a küszöbön... Vajon milyen istenek léteznek még szerte a világon? Eddig valahogy ezek nem is érdekeltek. Csak mostanában kezdte el furdalni az oldalamat. >

Várok és közben figyelek. Amikor a pap szól hozzám, megint bólintok és elköszönök.
< Gondolom valami köszönés volt a saját nyelvén, vagy mi. De még élek, úgy hogy nagy baj csak nem lehet...>

Mikor már haladunk visszafelé:
Kilburn! Mit mondott a pap mielőtt elment?

A fogadióg beszélgetek Kilburnnal az eseményekről, ott pedig besétálok és körbe nézek. Megnézem magamnak az összes ember felszerelését és fegyverét akivel csak találkozom majd bent a kocsmában vagy a vendégló területén.

Beérve az istállóba csak köszönök a srácnak.
- Hali. Kösz, a holmimat viszem én a lóra legyen gondod. -
Majd adok néhány rezet a srácnak ha Kilburn nem ad hogy jól ápolja a két lovat.
Az istállóban én automatikusan a hátsó ajtó felé indulnék el a holmimmal, de hirtelen meg is állok hátranézni, hogy barátom vajon merre indult el.Ha ő is arra megy, amerre én akkor nem szólok semmit.
Ha előre indult el:
- Gyere! erre rövidebb, -

A pultnál: - Üdv néked is. Két szobát szeretnénk kibérelni még 3-om napra. Ha nem gond minden nap reggel fizetünk! -
A szobában jól körbenézek az ablakot bezárom, a cucaimat az ágy alá teszem úgy hogy ne lehessen látni nagyon sehonan sem. Majd lemegyek inni. A pulhoz megyek és rendelek valmamit ott a csapostól.
- Valmi hideget adj innom. -
Hangom nem bunkó, normáslisan szólok. // Nekem nincs udvari etiketem és mi csak egy kocsmában vagyunk. //
A vacsoránál a első ajtóval szemben foglalok két helyet.

A vacsoránál ha mindenki bemutatkozott akkor én is meg teszem ha valaki nem folytatja a sort akkor nem szolalok meg csak figyelem a társaságot.
A bemutatkozást kilburnra hagyom.
- Trian vagyok.- Mondom nyugodtan, majd kiváncsian várom a fejleményeket. Közben pedig iszogatom a sörömet.

[dakini]

Hísen Maranwë

Rupert kissé meglepettnek tűnik, hogy a lóhoz vezet mégiscsak a kezem, s az utam, de elégedetten konstatálja, hogy Arwen valóban fontos a számomra. Mikor ismét rá emel a tekintetem háta mögül egy csokor mezei virágot varázsol elő:
- Virágot a … - indul el a szokásos Don Juan rutinja, majd inkább stílust és hangnemet vált – Virágot, neked!
Erre muszáj elmosolyodnom és elfogadom a felém nyújtott jó illatú csokrot, menta és bazsalikom illata tölti meg az orromat, mert a virágok valójában válogatott gyógyfüvek, melyeknek igen jó hasznát veszem majd.

- Merre jutok le a tengerhez? –kérdezem tőle, mire felajánlja, hogy szívesen megmutatja inkább mintsem hogy elmagyarázza. – Most vár az ebédem – intek nemet – de utána, ha még áll az ajánlatod, kísérhetsz!
- Ó, ezt könnyen megoldhatjuk –vigyorodik el - adj 5 percet! – és ezzel eltűnik az Ezüstsellőbe vezető ajtó mögött.

<Ez még akár érdekes is lehet, adjunk egy esélyt a kölyöknek, Arwen!>
A ló beleegyezően felnyihog és büszkén toppant párat a patáival. Felhúzom a szemöldököm:
- Azért nem kell túl lelkesedni az ügyet!- nyomatékosítom félhangosan, majd felnevetek, hiszen mégiscsak a lovamhoz beszélek.

Rupert valóban visszatér 5 perc múlva, egyik kezében piknikes kosár, másikban egy takaró – Gyere! – hív.

Szinte átszalad az istállón, követem a hátsó kapun át ki a teraszra, majd a fák rejtekében induló ösvényen át le a kicsi öbölbe. Az öböl megkapóan szép, a sziklák nyújtanak némi árnyékot, ha épp arra vágyik az ember, de a nap a kora délután órák ellenére sem tűzött bántóan, inkább simogatóan meleg sugarai voltak csupán. A takarót a homokos fövenyre terítette le a fiú, a kosárból két aprócska cipót húzott elő, melyből leves illatozott felém. Kellemes meglepetésemre szolgált, hogy szótalanul ettünk, a tekintetem elmerült a tájban, a tengert figyeltem, ahogy a hullámok megtörtek a sziklákon. Mikor végeztünk a levessel, előkerült a ropogós csülök és egy-egy pohárnyi könnyű vörösbor. Koccintásra nyújtja a poharát:

- A gyönyörű nőkre! – mond tósztot ismét a Don Juan rutinnal, de most már tudom, hogy mindez csak egy könnyed álca. Van aki haraggal, van aki erőszakkal, ő pedig ezzel a maszkkal fedi be a valódi lényét. Koccintunk és csendben iszunk.
- A nővéred említette, hogy Rákászvégre menjek, ha zeneszót szeretnék hallani – töröm meg a csendet.
- Valóban , bár az is oda jár, aki kalandra vágyik, így nem biztos, hogy jó szívvel ajánlanám, hogy egyedül látogass el arra!
- Tudok magamra vigyázni! – szólok, kicsit élesebben, mint szeretném. Egy belső sóhajjal megállapítom, hogy nagyon elszoktam már attól, hogy valaki vigyázni akar rám.
- Ezt nem is kétlem – mosolyodik el – de szívesen leszek az idegenvezetőd! Mondjuk vacsora után? Úgy hallom közös vacsorátok lesz a társaiddal!
- Minden bizonnyal – felelem – találkozzunk a fogadó előtt vacsora után!

Aztán csak ülünk ott, élvezzük egymás társaságát és a csendet, nincs kényszer, nincs megfelelés.
<A fenébe, teszik ez a kölyök!>
Végül felállok és elköszönök:
- Köszönöm az ebédet!
Ő felnéz, bólint és rám mosolyodik.
Elindulok vissza a házba, fel a szobámba és vacsoráig ki sem dugom az orrom a szobámból.

//off: persze megint minden egyeztetve lett az illetékes szervekkel

[gihike]

Den Oculare

~Nocsak le mertem volna fogadni hogy, ő egy barbár. De azt nem hogy, közülünk belé szorult a legtöbb illem. Szóval ő az ő társa. Remek legalább van köztünk két ember akik képesek vállvetve küzdeni ha arra kerül a sor.~
*Odalép az asztalhoz és jó hangosan hogy, betöltse a termet szólal meg. Beszédén erősen érződik az akcentus ahogy, az ervet beszéli.*
-A nevem Den Oculare szintén a Sheral másik oldaláról érkeztem.

[Thor]

Rogeirn den Kilburn


//off: Elnézést, hogy sokáig nem írtam, de sajnos jövő héten lehet, egész héten nem tudok írni, mert nem tudom mikor lesz netem. //


A büszkeség, és a meg lepetettség egyvelege pillanatra béklyóba zárja testemet. Csak kicsit később fogom fel, hogy Trian szól hozzám. Ránézek, majd vissza a templomra.


(Erv)


- Tudod Trian, egy csodában volt most részünk. Maga Thar nyújtotta kezét felénk. Nem is tudom mit mondjak. Egyszerűen csodás érzés.

Nagy levegőt veszek, és talán most még a trágya szagát is illatnak fogom fel. A harcoshoz lépek, és barátian a vállára teszem mind két kezem.


- Thar a bizalmába fogadott téged, ami azt jelenti, hogy utunk a jó irányba halad. Évek óta várok egy ilyen jelre, és most maga az Úr adta, mire vágytam. De egy dolgot nem feledhetünk. Ha az isten a hatalmát adja kezeinkbe, az csak azt jelentheti, hogy komolyabb veszély leselkedik ránk, mint amire valaha is gondolhatnák. Így kérlek légy óvatos, és mindig nézz a hátad mögé.


Ezután elengedem a vállát, és felülök a lovamra. A nyeregben még egyszer a templomra nézek, majd azt mondom Triannak.


- A pap pontosan azt mondta neked: „ Te is részesültél az áldásból.” – Majd indulásra ösztökélem a lovam.


Istállónál


Meglepetten állok ott, ahogy hátasomat „megbűvöli” a fiú, nem ehhez szoktam. Be lett tanítva, hogy idegent ennyire ne engedjen magához közel. Először féltékenység féleség tőr rám, majd belenyúlok az erszényembe, és egy ezüstöt veszek elő.


(Erv)


- Látom, jól bánsz a lovakkal. Ez a tiéd. – És a kezébe nyomom a vastag érmét. – Mond, vannak ebben a fogadóban olyan utazók, kik eféle medált hordanak a nyakukban? – Kérdezem tőle, majd megmutatom a saját darabomat.


A fogadóban


Lassú léptekkel követem harcos társamat. Az illatokat érezve azonnal megkörnyékez az éhség démona. A pultnál megállok, és megvárom míg Trian szobát foglal. Ezután közelebb lépek a fickóhoz, és semleges hangon szólok hozzá.


(Erv)


-Készíttess nekem és barátomnak fürdőt. Küldess egy cselédet egy jobb hírű bordélyba. Mond meg neki, hogy négy szemrevaló teremtéssel térjen vissza. Kettőt a barátomnak – És ekkor Trianra nézek. – Kettőt meg nekem. Este itt alszanak. Még kell nekem egy nemesi ing, hozzá bőrnadrág, és cipő. – Ekkor egy aranyat teszek le elé a pultra. – Jól jegyezd meg, amit most mondok. A nevem Rogeirn den Kilburn, és megjutalmazom azokat, kik rendjén teszik a dolgukat, de megbüntetem mindet, ki ellenem, vagy barátom ellen tesz. Ha bármit is meghallasz, ami velünk kapcsolatos, küldess értem, vagy a barátomért.

Hangom nem fenyegető, egyszerűen csak a tényt közlöm.


Kint az erkélyen állva nyugalommal a lelkemben nézem a környéket. Maga a fogadó szépsége nem fog meg. Nemesként családom udvarháza nagyobb pompát szoktatott meg vele. Viszont az áldás oly békességet és erőt ad, melyet még soha nem tapasztaltam.


Este a vacsoránál.


Kinézetem, ha megkaptam, amit kértem:

Hatalmas termetű kyr férfi, kiengedett, hátközépig érő fehér haj. Nemesi ing (ha választhattam, vajszínű) és hozzá illő bőrnadrág, és cipő. Bal oldalán egy kétkezes kard lóg, nincs különösebb díszítés rajta, jobb oldalán egy tőr látható. Bal középső ujján egy nemesi pecsétgyűrű. Megjelenése ápolt, és magabiztosságot sugall. A kapott medált az ingen kívül hordom, hogy könnyen észre vehessék.


Leülök Trian mellé, és meglepettem tapasztalom a barbár viselkedését.


<Azt hittem csak a kardjukat tudják jól forgatni, erre meg… >


Mikor rám kerül a sor, végig nézek a társaságon, és lassan, nyugodt hangnemben szólalok meg:


- Rogeirn den Kilburn vagyok, a kyr császárság egy nemes lovagja. Feladattal érkeztem ide, melyhez köze e medál, mely a nyakamban lóg. Kérdem tőletek, nektek van e ilyesmi medálotok?

[HugiLee]

-Fliken Flaken-

Még az ajtóban meghallgatom a bemutatkozásokat. Mikor elindulok , hogy leüljek az asztalhoz, akkor szólalok meg , s közben előveszem ingem alól az érmét, mikor az asztalhoz érek , töltök magamnak egy kupa bort, s mondókámat a kupát magasra emelve fejezem be. .

- Üdvözlök mindenkit. A nevem Ken. Fla-ken . A gorviki Flikenek nemesi családjának hírnevét öregbítem. Nekem van medálom, azaz érmém, ha úgy jobban tetszik. Egy különleges levélben érkezett, amiben azt a feladatot kaptam, hogy béreljem ki ezt a kellemes helyet

- itt megemelem a kupám a fogadós felé-

és üríttessem ki , mert nemsokára megérkeznek társaim a küldetésben, amit majd két nap múlva éjfélkor fogunk megkapni a felső emeleti külön erre a célra berendezett szobában. Feltételezem, hogy ti mind rendelkeztek ilyen érmével, különben nem lennétek itt. A levélben ugyanis az állt, hogy csak társaim fognak a fogadóba betérni két nappal azutántól, hogy én kibéreltem.
Nos. Nem tudhatom, hogy ki a megbízónk, csak azt , hogy ez a küldetés nagy jelentőséggel bír. Ahogy körbenézek rajtatok, rajtunk, e kis csapaton, azt gondolom, hogy nem teadélutánra leszünk hivatalosak.

- egyenesen Hísenre nézek -

Igyunk hát az új ismeretségekre, melyekkel e küldetés kecsegtet!

Iszom, majd újra emelem kupámat , Rufat felé.

-És együnk a ház asszonyának kitűnő étkeiből, amit van szerencsém immár harmadik napja fogyasztani. Jó étvágyat !

Azzal leülök, és magam elé veszek az ételekből a tányéromra ezt azt ízlésesen. Megpróbálok szemkontaktust teremteni Hísennel, ha lehet de ha mással van elfogallava , akkor az este folyamán majd többször próbálkozom felkelteni az érdeklődését. A többiekre is figyelek, leginkább a lovag viselkedése érdekel, ha lehet valahogy úgy ülök, le , hogy szemben legyek vele, így könnyebben fogunk társalogni, és jobban megfigyelhetem.
társalgás közben megkérdezem a többieket is :

-Levelet ti is kaptatok?

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 3. nap délelőttje/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


// a beszélgetést lehet folytatni, itt nyitunk egy idősíkot. //

Kilburn és Trian

Az istállóban:

A lovag belenyúl az erszényébe, és egy ezüstöt vesz elő.

- Látom, jól bánsz a lovakkal. Ez a tiéd. –

És a Rupert kezébe nyomja a vastag érmét. Aki ezt látva elcsodálkozik, de csak egy pillanatra, aztán széles vigyorra szalad a szája.

- Köszönöm Uram, igazán bőkezű vagy. A lovaitok a legjobb ápolást kapják nálunk, amit csak az ilyen nemes lények érdemelnek.

– Mond, vannak ebben a fogadóban olyan utazók, kik efféle medált hordanak a nyakukban? –

Kérdezi, majd megmutatom a saját darabját.
- Úgy hiszem uram, hogy akik megszálltak nálunk e héten, mindenkinek van ilyen medálja.

A hátsó bejáraton léptek be a fogadó étkezőtermébe.
A levegőben friss zöldfűszerek és íncsiklandó sült illata száll, a fogadóst a pult felétek eső oldalán találjátok és éppen egy jól megtermet , egyszerű ruhába öltözött, becsületes képű férfival (Pici Ottkár) beszélget egy kosár alma mellett. Amikor meglátnak titeket őszintén megörülnek. De csak a fogadós szólal meg először, a másik csak enyhén meghajtja magát felétek.

- Legyetek üdvözölve Uraim szerény hajlékunkban! Nagy örömömre szolgál, hogy vendégül láthatlak benneteket.

Trian megy elöl és ő is szólal meg elsőnek:

- Üdv néked is. Két szobát szeretnénk kibérelni még 3-om napra. Ha nem gond minden nap reggel fizetünk!

-Ha csak az nem probléma neked uram, hogy már ki van fizetve a szobátok, akkor semmi akadályba, hogy kényelembe helyezzétek magatokat.

- arcodat látva folytatja:

-Egy nemes úr foglalta le az egész fogadót magának és társainak, akiket ide vár. A medálodból látom, hogy ti is a várt vendégek közé tartoztok. Bizonyára hosszú utat tettetek meg. Ottkár felkísér majd a szobáitokba.

-Itt rámutat a mellette álló erős férfira, aki bólint felétek tisztelettudóan. A fogadós folytatja:

-Az én nevem Rufat ibn Gahhad. Ha elfogadjátok töltenék nektek a legkiválóbb fehér boromból , a megérkezésetek alkalmából, és ha még valamit tehetek értetek , csak mondjátok.

-Készíttess nekem és barátomnak fürdőt. Küldess egy cselédet egy jobb hírű bordélyba. Mond meg neki, hogy négy szemrevaló teremtéssel térjen vissza. Kettőt a barátomnak –

És ekkor Trianra néz.

– Kettőt meg nekem. Este itt alszanak. Még kell nekem egy nemesi ing, hozzá bőrnadrág, és cipő. –

Egy aranyat tesz le elé a pultra.

– Jól jegyezd meg, amit most mondok. A nevem Rogeirn den Kilburn, és megjutalmazom azokat, kik rendjén teszik a dolgukat, de megbüntetem mindet, ki ellenem, vagy barátom ellen tesz. Ha bármit is meghallasz, ami velünk kapcsolatos, küldess értem, vagy a barátomért.

Rufat egy pár pillanatig nagyon elgondolkodó arcot vág és úgy néz szembe veled, majd nagy levegőt vesz és halkan mondja.

-Természetesen a fürdőtök hamar készen áll majd, és mire lefürdesz itt lesz az ing és a nadrág a cipővel…. Tartok tőle azonban, és ezért elnézésedet kérem, hogy az örömlányokat nem tudom behozni ebbe az épületbe jelenleg….. Nagyon sajnálom nagyuram, de a fogadót ilyenkor egy mágia védi, s csak az juthat be, aki itt lakik, illetve, akinek olyan medálja van, mint nektek is. Ha nem lenne ti sem tudtatok volna belépni hozzánk. Talán nem is láttátok volna meg a kaput.

-Igyekszik hamar menteni, nehogy furcsákat gondoljanak róla-

-Nem tudom, hogyan működik ez, én csak egy egyszerű fogadós vagyok.
Azért így is keressünk nektek lányokat? Ha az megfelel, a közelben Ottkár mutathat nektek jó hírű bordélyt, ahol a lányok tiszták, csinosak és nagyjából megbízhatóak.

// ez az idősík továbbra is nyitva marad //