Seprűnyél fogadó

[Thor]

Rogeirn den Kilburn


A finom illatú sült hús mellett lassan csúszik le torkomon a vacsorám, de nem nyúlok a vadhoz. Viszont mikor Trian kínálja, egy pillanatra elgondolkodok, és végül elveszem tőle. A büszkeségemen nem esik csorba, hisz társam adja. Élvezettel harapok bele a frissen sült húsba. Jó kedvvel falatozgatok, és közben a többiek beszélgetését hallgatom. Mikor a kérdést intézi hozzám a harcos, megvonom a vállam.


- Számunkra egy fogadót jelent, egyébként a bánat tudja. Talán csak kitaláció.


Nagyot harapok az ételből, majd folytatom.


- Ha mágus lennék, bizonyára tudnám a választ, de nem vagyok az. Amondó vagyok, Ifinbe érve kérdezzük meg a fogadóst, ő biztos tudja a választ.


A kulacsom tartalmával leöblítem torkomat, mikor szóba kerül a verseny.


- Egyetértek Triannal, úgy is együtt kell majd a küldetést véghezvinnünk, ezért fölöslegesnek tartom a versenyt. De a rend kedvéért, miért is nem fogadnál ránk? Ahogy te fogalmaztál ez a paraszt fürgébb a nyúlnál is, és könnyedén kettévágja, ki az útjába áll. Én meg lovammal, ha egyszer megindulunk, nem lehet minket megállítani. Úgy hogy nyugodtan fogadj csak ránk.



A vacsora után elteszem magam holnapra. A lovam közelében fekszem le. Ő mellette biztonságban érzem magam. Ha valami vad közeledne, úgy is felébresztene engem.


Ha észreveszem


<Nocsak, imára hajtja le fejét. Vagy buzgó hívő, vagy pap. De vajon melyik istent szolgálja? Majd holnap megtudom> És ezzel a gondolattal becsukom a szemem és alszom.

[contle]

Nizaylu

Imám végeztével még épp látom, ahogy a lovag a férges őzhúst falatozza. ,,Nocsak...'' Elvigyorodom, de nem szólok oda. A barbár közelében, még világosban elkészített fekhelyemhez megyek és azt érzem, nem lesz nehéz elaludni a fárasztó nap után.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz , Ifin
Pyr.sz. 3593
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll. Evir, Higr, Asor, Emor, tar) A 2. nap éjszakája.
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken, Gihike,Gorodac,Thor „és egy ismeretlennevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nizíylu, Morgaan, Kilburn, Trian:

Az öregek egyik nagy bölcsessége, hogy a nevetés oldja a feszültséget. Az Ifinhez közeli tisztáson sem volt ez másképp. Több összecsapást megélt vándorok ha találkoznak, mindig a legrosszabbra számítanak az első pillantáskor, vagy még előbb, az első hangfoszlánynál is .
Mind úgy élnek, hogy tudják, bármelyik pillanat az utolsó lehet e tájon, de ki akarja ezt siettetni?! Végül mind úgy döntöttek, hogy ez a nap nem olyan jó a halálra. Morgaan is leengedi a kardját és, megadja az esélyt rá, hogy senki ne sérüljön meg ma. Úgy tűnt a „vasruhás” szavatartó ember, mert ahogy ígérte bemutatkozott :

- A nevem Rogeirn den Kilburn, és kóbor lovag vagyok. A társam Trian. Nem kenyerem a fölösleges erőszak, és a kötözködés. Ezért is örülök, hogy ma este nem fog itt vér folyni.

- Én Morggan vagyok ő meg Nizaylu. Gyertek közelebb ha van kedvetek, üljetek ide ti is!

Trian és lova is elfáradt a hosszú mérföldes lovaglástól, és semmiképp nem vadászna, főleg ilyen sötétben , ezért kicsit örül, a lehetőségnek, hogy friss sültet falatozhat, amiért most az egyszer nem neki kellett megdolgoznia. Még ha többet is fog adni érte, mint egy fogadóban, ez egyszer nem számolja az érméket.

Trian: - Ha szívesen fogadtok és nem két ezüst az étel, akkor csatlakozunk és fizetünk a vacsoráért. –

Miközben leszáll lováról , pillantást vált a lovaggal, hogy egyetért e azzal , amit mond. Azután elővesz az erszényéből 40 rezet, és átadja az ifjabbiknak . Ez bőséges ár , hogy jóllakjanak mindketten . A fiú széles mosolyra húzta a száját:
- Lehet ám velünk alkudni.Vágj, amennyi jólesik.
A kis társaság két új tagja, kikötötték lovaikat, egy –egy közeli fához, szakítottak egy érett narancsot nekik és egyet maguknak, csak úgy csemegének, aztán visszaléptek a tűzhöz és Trian egy tekintélyes darabot kikanyarított a sültből, anatómialiga egész pontosan kivágva az egyik hátsó combot . Mielőtt kényelmesen elhelyezkedett, a comb nagyobbik felét…
// tudjuk contle, hogy ilyen nincs, ez csak a köznyelvi fordulat hosszú lenne leírni, hogy kettészedte és a nagyobbik darabot adta oda //
…odaadja a lovagnak, aki épp csak egy pillanatig habozik azt elfogadni.
Majd mindketten elhelyezkednek a tűz mellett , és nyugodttan falatoznak.
Trian törte meg a csendet:
- Ti is Ifinbe medtek az ezüst sellőbe?
A csodálkozó arcok láttán :
-A medál miatt???
Magyarázza, és megmutatja a sajátját.
barbár még odalépett a szinte karnyújtásnyira álló narancsfához, és két újabb gyümölcsöt szakított, majd az egyiket Niz! , felszólítás után átdobta barátjának. Ezután visszaült ő is a tűzhöz és folytatta, a beszélgetést.
- Valóban, mi is Ifinbe megyünk,- de mivel nem volt egészen biztos, hogy jól emlékszik e a levélben foglaltakra megerősítésért barátjára nézett, aki bólintott neki.
- Nagy balhé lesz. Hehe. Bár azt továbbra sem értem, mi köze ennek a Farkas szellemekhez. Amúgymeg... kemény hely lehet az a fogadó, aminek ilyen éles dologról adják a nevét... még sosem láttam ezüstszelőt - a lovaghoz fordul - te olyan tanultabb figurának tűnsz... mondjad már, mi a frász az az ezüstszelő?
Mielőtt válaszolhatna Nizíylu huncutul mosolyogva közbeszól:
- Szóval ahogy nézem közös a bunyó. Van kedvetek együtt folytatni az utat odáig? Vagy legyen inkább verseny?
És kacsint. Ezt a barbár sem bírja szó nélkül.A kettejük közt már megszokott hangnemben szól oda
- Egy páncélos meg egy paraszt? Hehe. Nem tennék rájuk. - vigyorog rá.
Trian felveszi a fonalat :
- Ha gondoljátok, nekem mindegy, de a küldetést úgy is együtt kell véghez vinünk...

A lovag még nem vesztette el a fonlat és válaszol a feltett kérdésre:
- Számunkra egy fogadót jelent, egyébként a bánat tudja. Talán csak kitaláció. - Ha mágus lennék, bizonyára tudnám a választ, de nem vagyok az. Amondó vagyok, Ifinbe érve kérdezzük meg a fogadóst, ő biztos tudja a választ.
Egyetértek Triannal, úgy is együtt kell majd a küldetést véghezvinnünk, ezért fölöslegesnek tartom a versenyt. De a rend kedvéért, miért is nem fogadnál ránk? Ahogy te fogalmaztál ez a „paraszt” fürgébb a nyúlnál is, és könnyedén kettévágja, ki az útjába áll. Én meg lovammal, ha egyszer megindulunk, nem lehet minket megállítani. Úgy hogy nyugodtan fogadj csak ránk.

Hsonlóképp viccelődtek, és csipkelődtek tovább , míg megették a vacsorát.
Az érme mindenkiben bizalmat keltett, így teljes nyugalommal feküdtek le aludni. Elsőnek a barbár és a fejvadász, aztán a lovag, majd az esti imámat követően a pap is. Nagyon hosszú út állt mögöttük, hosszabb, mint hitték, s bár nem érezték olyan erősen a fáradtságot, egyiküket sem kellett altatni , mert ahogy lecsukták a szemüket , már aludtak is. Még a lovak is.
// A lovag elaludt , mielőtt a pap hozzákezdett volna az imához, így nem láthatta . Bocsi , ezt kockával dobtam ki. //

( A 3. nap reggele )

Másnap reggel a lovag arra ébred, hogy lova fújt a fülébe . Amikor kinyitja a szemét, csak annyit lát, hogy néhány centire tőle , nagyot harap a friss harmatos fűből .
// sajnálom thor a lovad fűbe harapott //
A többiek még alszanak, de ahogy ő megmozdul ébredezni kezd társa, és a barbár is .
Morgaan kidörzsöli a csipát a szeméből, hatalmasat nyújtózkodik, ásít és mikor minden izmát újra elengedi hangos áááhhhhhhhhhhhht hallat. Természetesen Nizaylu is felébredt.
A nagydarab egy kellemes vizelés után, amit a nagyjából 10 méterre álló fák közé intézett, a fűről lesimított harmattal megmosta arcát és kezét, visszasétált és bereggelizett a sültből . Niz és Trian, inkább a friss narancsot részesítették előnyben , korahajnalban , Kilburn pedig büszkébb volt annál, hogy magától vegyen a húsból, így ő is narancsot reggelizett.
Gyermekzsivaj hangját hozta a reggeli szellő. Az út nem messze volt a fasor mögött.
Nizaylu mielőtt felszálltak a lóra odaszólt barátjának :
-Hozd a kaját!
A barbár nem értette , de már kezdte megszokni, hogy a papnak néha ötletei támadnak a semmiből, és őt később avatja be, ezért megfogta az őz amúgy még tekintélyes maradékát és azzal együtt indult barátja után. Trian, és Kilburn, már amúgy is lovon voltak, hát követték ők is. Mikor kiértek az útra , meglátták a hang forrását. Egy lassú, és ócska ökrös szekér baktatott az úton rajta egy öregedő férfi és felesége, aki épp száraz kenyeret osztott hátra a szakajtónyi sovány gyereknek.
Morgaan ekkor megértette, miért hozták el a sültet. Odaléptetett a szekér mellé, a gyerekek mind ijedten húzódtak a másik oldalba, így ő könnyedén letehette a sültet a szekérbe. A szülők már emelték volna a kezüket és nyitották a szájukta, hogy ne bántsa a gyerekeket, de aztán beléjük fagyott a szó. Hát még akkor, amikor a legifjabb lovas egy bőrzacskót dobott a férfi kezébe, az előző napi bevétele ( 40 réz ) és még 1 arannyi apró . Aztán szó nélkül vágtára fogta a lovát . Morgaan követte a példáját. Trian és Kilburn egymásra néztek , és ők is nekilódultak (?)
//off: Itt van lehetőségetek mást is tenni, nyitunk egy idősíkot Trian , Nizaylu PM//

Néhány óra alatt eléritek a várost. A déli kapun léptek be, és határozottan haladtok tovább. Át a diadalív alatt egész a kikötői térig, ahol Thar temploma áll. Az egész város sürög-forog, készülődik , mindenhol árusok komédiások és rongyos gyerekek vannak. A futárok csak úgy futkosnak , viszont a városőrök is megszaporodtak. Mikor beléptettek a térre épp egy zsebest fülelnek le . Jó alaposan helyben hagyják, majd bedobják egy csónakba, megkötözve , és a csónak már indul is vele a megérdemelt pihenésre. …
Úgy néz ki egy kapitány volt, aki rendet tett. Hamar megszüntette a felfordulást, és minden visszatért a normális forgataghoz.

Folyt köv : Hísen, Den

[HugiLee]

folytatás:
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: HugiLee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 3. nap reggele
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken, Gihike,Gorodac,Thor „és egy ismeretlennevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hísen

Mikor belépsz a fogadóba , egy feltűnően „jó állapotú” férfit látsz meg , aki a középső asztalt törli le épp, és mivel háttal van a bejáratnak , nem vesz észre, és a dal utolsó pár sorát még abban a tudatban énekli el, hogy egyedül van a helyiségben. Majd dolga végeztével , felegyenesedik, és ekkor veszi észre, hogy ott vagy. Első meglepetése után , halványan, mintha elpirult volna.
-oh… khm. Nem vettem észre, hogy bejöttél .
Feléd fordul és nagyon kedvesen elmosolyodik ( rém kedves veled ) :
- Légy üdvözölve hölgyem szerény hajlékunkban.

-Te vagy itt a fogadós?
-Igen, én vagyok az.- A mellkasához emeli a jobb kezét és enyhén megdől.
- A nevem Rafim, szolgálatodra.

„- Szobát szeretnék, ételt és egy forró fürdőt – kezemmel a poros ruhámra mutatva nyomatékképpen - mihamarabb! És a lovamról is gondoskodj! A fogadó előtt találod, bánj vele rendesen!”
- Légy nyugodt, a fiam igen jól ért az állatokhoz. Friss szénát és forrásvizet fog kapni a lovad.
A szobádat pedig már előkészítettük.
Ekkor a jobb hátsó sarokban ajtónyikorgás hallatszik, majd belép kicsit még feldúltan a lány a tarisznyával.
- Kalena mindjárt meg is mutatja neked , és azonnal intézkedem a fürdőd ügyében.
A lányhoz szól:
- Kalena , kérlek mutasd meg a …hölgynek a szobáját . –majd újra hozzád intézi a szavait-
- Bocsásd meg a kérdést, de milyen néven szólíthatunk?
A lány arca azonnal megenyhül, amint meglát. Nem cipeli tovább bosszúságát.


//itt még beszélgethettek//

Ha mindent megbeszéltetek a fogadós biccent és bemegy a jobb oldali ajtón, ami valószínű, az illatokból ítélve legalább is, a konyha felé vezethet. Amikor ő belép , egy percre rá , fürge léptekkel kijön egy barna bőrű, világosabb, ki tudná megmondani hogy barna vagy még szőke hajú, 19 éves forma igen tetszetős küllemű fiú. Hasonlóan van öltözve, mint apja: fekete vászonnadrág, hófehér rövid ujjú ing , fölötte egyszerű bőrmellény, de ez nyitva van. Egyenes haja lófarokra kötve. Mikor ellibben melletted rád villantja vidám mosolyát :
- Jó reggel!
Majd kifordul az udvarra. Nem haragudhatsz rá, hisz a lovadhoz siet.
A lány rád mosolyog:
- Ő Rupert, az öcsém. 2 perccel előztem meg . Nagyon szereti a lovakat és a lovak is őt .
Miközben beszél hozzád, besétál a pult mögé és leteszi a nagy tarisznyáját, majd lecseréli a kötényét kékről, egy hófehérre és újra kisétál a pult elé. Még megigazítja egyszerű drapp vászon, térd alá érő ruháját és kötényét, kihúzza magát. Most pont úgy néz ki , mint valami törékeny baba . Szép vonású arca, kreol bőre csillogó kék szeme , kecses tartása és az az ártatlan mosoly tökéletes képet ad. Így szól:
-Hölgyem?! Megmutathatom a szobádat? Fent pedig elkészítem a fürdődet. Nem lesz okod panaszra.

// itt ismét beszélgethetsz , //

Ha elfogadod, hogy megmutassa a szobád, akkor beszélgetés közben a folyosón lévő „ételliftből” a szobádban álló dézsába hordja majd a vizet vödörrel, és illatos olajakat és néhány szál gyógynövényt ( felismered pl: citromfüvet a fáradt izmok lazítására) tesz a fürdővizedbe.

Ahogy felmentek a lépcsőn, a folyosó végére értek . A falon szemben egy tároló szekrény van, ahonnan Kalena két száraz , illatos törölközőt vesz elő, majd balra fordul és azon az oldalon az utolsó ajtóhoz megy. Ahogy körbe nézel, látod, hogy a lépcső a folyosó közepén van, és legalább még egy szint jön felfelé. Jobbra és ballra 3-3 ajtó nyílik, és a lépcső másik végében szintén egy a fal közepén.

Benyit de nem lép még be csak mutatja , hoyg ez a te szobád, aztán a lépcsőfeljáró másik oldalának középső ajtajához lép. Ekkor veszed észre, hogy a mellett az ajtó mellett a falon van két kisebb ajtó is derék magasságban . A jobb oldalit nyitja ki és kivesz belőle egy vödör gőzölgő vizet, majd visszajön hozzád. Amikor belépsz látod, hogy a szobádnak két oldalon is van ablaka, sőt látod, hogy ez az egyik balkonos szoba, aminek a balkonján sok szép virág napozik. Tőle jobbra a másik ablak viszont csak a kékséget látod így messzebbről…az a tenger.

Az ablak alatti falon az ágy nagyon kényelmesnek mutatkozik. És ízléses valamilyen finom, bordó anyaggal van leterítve . Az ágy végében nagy , vasalt láda, az ajtó mellett asztalka tükörrel és székkel, szemben pedig nagy, mély , kényelmes dézsa. Amibe Kalena már zúdítja is neked a jó forró vizet. A törölközőket az ágyra tette. Később, mikor már kész a víz a széket a dézsa mellé húzza és a törölközőket arra teszi le. A dézsának van fejtartója, és van egy szappantartó kosár is rajta . Minden kéznél , rád már csak az élvezet vár.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 3. nap reggele
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken, Gihike,Gorodac,Thor „és egy ismeretlennevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Den :

Mikor belépsz a nagy, kék kapunk, Megleptten tapsztalod, hogy ez a fogadó, már külsőre is más, mint a többi . Udvara tiszta, rendezett, tele virágokkal . 3 szintjének ablakai is pompáznak a sok színtől. Ha a hang tulajdonosát keresed, még épp látod, aló farát , ahogy kezd eltűnni a ház jobb oldala mellett. Mellette egy fiatal , 19 éves forma fiú . Lófarokba kötött világos hajjal. Ruhája : fekete vászonnadrág, hófehér rövid ujjú ing , fölötte egyszerű bőrmellény, szétnyitva.

-Jó napot uram!

Szavadra megfordul.
- Neked is jó napot Uram ! Miben lehetek szolgálatodra?

"-Van valami érdekes hír a fogadóból. Nem szállt meg itt valami érdekes alak. Nem történt valami érdekesség akár a városban is?"

Kikerekedett szemekkel néz rád . Végig mér téged, aztán a kapura néz , majd vissza rád.Végül vesz egy nagy levegőt és elmosolyodik.

- Hát…nekem te is elég fura vagy Uram. A városban esküvő lesz. Százával érkeznek naponta a furábbnál furább alakok. 5 napja megszállt nálunk 2 törpe, ha ezt furának lehet nevezni, de 3 napja elmentek …..
Elgondolkodik kicsit, majd feléd hajol és suttogva folytatja:
- Most meg csak nektek van lefoglalva az egész fogadó….ha ezt furának lehet nevezni . De tulajdonképpen mire vagy kíváncsi ?
// itt van lehetőséged beszélgetni még ha akarsz //

Miután a lovásztól megtudtál mindent , amit lehetett, a főbejáraton bemész a fogadóba. Szemben a lépcsőn látsz épp felmenni két nőt, de már csak a testüket látod, ahogy felfelé lépkednek, majd eltűnnek a szemed elől. Az egyikük poros ruhában , a másik valószínüleg a cseléd, aki felkíséri. A lépcső alatti ajtón ekkor kilép egy 50 es évei felé járó barna bőrű férfi, ő lehet a fogadós.
- Jó reggelt neked Uram ! Légy üdvözölve szerény hajlékunkban! Miben állhatok szolgálatodra ?

// off: a hely és a személyek pontos leírását az előző hozzászólásokban megtaláljátok. Nem szeretném feleslegesen többször kiírni ugyanazt. Csak utalásokkal élek, hogy be lehessen azonosítani a szereplőket Most még van lehetőségetek megírni, hogy a következő pár napban mit szeretne tenni a karakteretek. Esetleg a városba menne mulatni, vagy egymással ismerkednétek inkább …stb. 3. nap estéjére közös vacsorát készítenek elő nektek a fogadóban , a nagy ovális asztalnál. Ezt csak támpontnak mondom. Természetesen másképp is alakulhat.

Den ! Még nem tudni milyen nyelven beszélsz ! Lehet hogy egy szót sem értesz abból, amit a városban beszélnek???!!! Kérlek javítsd a karilapod ahogy levélben küldtem, és passzold vissza a javítottat! A gyors kezdésnek vannak hátrányai , pl, hogy nem tudom elég alaposan átnézni a karilapokat kezdés előtt, így még most kell javítani, menet közben .

Fliken PM //

[Gorodak]

Trian

A hangokra nem nagyon figyelek, hiszen nincs nagyon közünk másokhoz.
Csak figyelem az eseményeket és Kilburnnal tartok a lovamon.
Mikor Nizíylu odaadja a vadhúst és egy zacskóban aranyat a szegényeknek, Kilburn felé nézek és halkan szólok hozzá:

- Te gondoltad volna, abból amit tegnap nekünk mutattak az arcukból? -

< Ki hitte volna, hogy nem csak magukkal és a pénzel foglalkoznak... >

Majd továbbhaladok Ifin felé és az új küldetés felé új társainkkal és Kilburnal.
Út közben figyelem a tájat és a környéket. Fölöslegesen nem is szólalok meg.

- Mond Kilburn a te istened ,Tharr hogyan vélekedik a szegényekről és hogyan viszonyul az emberekhez? -

[dakini]

Hísen Maranwë
//off: az NJK-k válaszai a TKM-mel egyeztetésre kerültek

A kellemes hang tulajdonosáról kiderül, hogy a jóvágású fogadós az, aki Rafinként mutatkozik be. Bár fiatalnak nem mondanám, egy átlagos fogadóshoz képest meglehetősen ápoltan fest: a teste feszes, izmos, valószínűleg nem mindig fogadósként kereste a kenyerét, kék szemeivel figyelmesen tekint rám.
<Kellemes társaság lehet> – fut át az agyamon.

- Bocsásd meg a kérdést, de milyen néven szólíthatunk? – kérdezi.
- A nevem Hísen – válaszolom tömören, majd érdeklődve így folytatom – remélem nem veszed tolakodásnak, de hallottam az iménti dalodat, remek érzéked van a zenéhez!
A fogadós szégyenlősen megvakarja a feje búbját, világosan látszik, hogy nincs hozzászokva a bókokhoz.
- Köszönöm a kedvességed, de nem vagyok iskolázott a zenében! Csak úgy szeretek énekelni – mosolyodik el ábrándos mosollyal.
- Pedig minden okod meglenne rá, hogy a muzsikával foglalkozz, sok minden tanulható ebben a szakmában, de zenei érzéket kevesen kapják ajándékul az Istenektől! – válaszolom biztatólag.
- Úgy véled lenne még értelme tanulnom?Eddig meg sem fordult a fejemben hogy komolyabban foglalkozhatnék ezekkel a dolgokkal –csillan Rafin szeme.
- Ugyan, ha hív a zene, válaszolnod kell! Én már csak tudom – mutatok a hátamon függő hangszerre. – És egyáltalán nem látszol reménytelen esetnek – viccelődöm vele, erre hangosan felnevet, tiszta öblös kacagással. - Mivel kerested a kenyered a fogadóslét előtt? – kérdezem.
- Leginkább a tengereket jártam,egyik hajóról a másikra, 20 évet töltöttem a tengeren, főleg kereskedőkkel hajóztam, vagy nemes urakkal. Aztán egyszer hajótörést szenvedtünk a Quirron tengeren Doria partjaihoz közel, a többiekkel nem tudom mi lett –komorodik el a tekintete - sokáig sodródtam egy hordón és ismeretlen földön értem partot. Elindultam ivóvizet keresni, és egyszer csak egy olyan erdőbe botlottam, ami tiszta rózsaszín volt, olyan volt mintha álmodnék! De ott találkoztam egy emberrel, ha embernek mondható egyáltalán, aki segített rajtam. Elvitt a kunyhójába és sokáig táplált, míg kicsit visszanyertem az erőmet. Sok mindenre megtanított, míg ott ragadtam nála, de egyikünk sem bánta igazán. A vele töltött idő viszont megváltoztatta az életem és akkor döntöttem úgy, hogy letelepszem és én is másokon fogok segíteni. Ezért is lett fogadóm, mert arra emlékeztet, hogy milyen fontos hogy legyen egy hely ahol az ember ételt, italt kap és megpihenhet, ha a szükség úgy hozza. Ennek már 15 éve! Akkor építettem ezt a fogadót a saját két kezemmel a gyermekeim segítségével– fejezi be büszkén.
- Gyermekek? – kérdezem, mire ő ismételten elmosolyodik és így felel – a lányom a gyógynövények szakértője, a fiam pedig a lovak nyelvén ért piszkosul. A feleségem viszont remekül főz, bár ő sem szakácsként kezdte, de mivel ő az Ezüstsellőhöz szakácsnéja ezt magadnak is lesz alkalma megtapasztalni.

A lányához irányít, hogy az majd eligazít a szobám felé. A belépő Kalenáról kiderül, hogy ő az iménti illemtan lecke előadó tanára, elfojtok egy kaján mosolyt, így mire a lány rám emeli a tekintetét, már nyoma sincs az arcomon.

Aztán előkerül a fiú, akiről azt ígérték a lovamról fog gondoskodni. Rupert az apjához hasonlóan jóvágású fiatalember, könnyed mozgással és karcsú, magas termettel. //off: 190 cm by a TKM.

- Jó reggelt! – köszön rám vidám mosollyal, amire őszintén visszamosolygok rá. S mivel kedvemre való a látványa, hagyom, hogy a tekintetem végigpásztázza az alakját. Ahogy elhalad mellettem, megakad a szemem a fülei formáján. <Egy félelf!> – konstatálom és ezzel a gondolattal a fiú már el is tűnik a bejárati ajtón át.

- Ő Rupert, az öcsém. 2 perccel előztem meg. Nagyon szereti a lovakat és a lovak is őt – mutatja be Kalena.

<Ezek szerint ikrek. A lány is magas, s ha valóban Rafin az atyjuk, akkor az elf vér anyai örökség lesz.>

majd így folytatja - Megmutathatom a szobádat? Fent pedig elkészítem a fürdődet. Nem lesz okod panaszra.
- Ide valósiak vagytok? – kérdezem a lányt, miközben felfelé megyünk a szobámhoz. //off: ha válaszol akkor tovább kérdezgetem, hiszen immár kettesben vagyunk a családról, anyjáról, Rupertről – jóhogy  ha szükséges használom a lélektan ismereteimet finoman terelgetve őt a megfelelő válaszok felé. A hangszeremből nyilván rájött, hogy bárd vagyok ezért ezt be is „vallom” neki, érdeklődöm, hogy hol hallhat jó muzsikát az értő fül- Mikor megtudtam, amit akartam végül zárásként rákérdezek a fogadó előtti jelenetre is.)
- Az imént a fogadó előtt akaratlanul tanúja voltam, amint egy rajongódat tetted helyre - kíváncsian várom, hogyan reagál.

A szobámhoz érünk, amely kényelmesnek tűnik <Pazar lesz rendes ágyban aludni végre!> jó kilátással és hamar rendelkezésemre áll a hőn áhított fürdő is. Megköszön Kalenának a segítséget, ledobom poros ruháimat a földre, persze azért a ramierámat elérhető távolságban hagyom és élvezettel ereszkedem bele a vízbe. Hagyom, hogy a testem ellazuljon a gyógyfüvek és illóolajok hatására és az elmém elcsendesedjen a zaklatott városi légkör ellenére. Addig maradok a vízben, míg el nem hűl, akkor elégedetten kiszállok, kötelességtudóan letörölgetem a vértemet, mellyel az visszanyeri eredeti, mélyvörös színét. Tiszta ruhát öltök, királykék színű inget és feszes, vékony bőrnadrágot. Az ágyra ülök, ölembe veszem a shamiszenem és lassú, halk dallamot játszok. Eljátszom a felkelő napot, ahogy pillanatról pillanatra győzedelmeskedik a sötétség fölött, az ég kékjét, a nyári szellő simogatását, a fű érintését a meztelen talp alatt. Hosszasan zenélek, a percek óráknak tűnnek elmerülve a zenében s a játszom egészen addig míg meg nem születik bennem a tökéletesség.

A zenélés végeztével szeretettel simítok végig a hangszeremen, a hátamra erősítem, miként szoktam majd finom őzbőr csizmát húzok, a levéltőrt a csizmámba tűzöm és elindulok le a nagyterembe. A vértemet fent hagyom, mert a fogadót már ellenőriztem, légköre biztonságot és tisztességet sugároz.

Leérve az emeletről, Rafint a pultnál szorgoskodva találom, odasétálok hozzá és megszólítom:
- Pazar volt a fürdő, köszönöm! Viszont megéheztem, mi a konyhafőnök ajánlata ebédre?
- Fokhagyma leves cipóban és ropogós csülök zöldségkörettel vagy friss salátával – válaszol.
- Remekül hangzik, jöhet így ebben a sorrendben – bólintok – mennyivel tartozom a szobáért?
- Óh, semmivel! Minden rendezve van, az egész fogadó ki lett bérelve számotokra , s ebben benne foglaltatik a szállás, az étel és némi finom borocska is - mondja a jó házigazdák mosolyával és a pult alól egy üveg jóféle bort és két kupát vesz elő. Intek neki hogy öntsön bátran s miután magának is tölt koccintásra nyújtom a kupát - igyunk hát a vendégszeretetre!
- A vendégszeretetre és az új barátokra! – mondja ő. – Legyen! – felelem.
- Számunkra? - kérdezek vissza miután ittunk? <Mi ez a királyi többes?!>
- Többeket várunk még, remélhetőleg mára már megérkeznek, de legkésőbb az 5. nap éjfélre ideérnek.
- Hát jó – vonom meg a vállam – míg az ebédem elkészül, lennél oly kedves és megmondanád hol találom a lovam?
- Ha kimész balra a ház mellett, de innen is bejuthatsz az istállóba, a szemben lévő ajtó lesz az – mutat a pulttal szembeni ajtóra a terem jobb hátsó sarkában, ahonnan Kalena is bejött mikor érkeztem.
- Köszönöm! – felelem és elindulok az istállóba.

Az istállóban hamar meglelem Arwent és Rupert tisztogatja őt féltő gondossággal, a ló szinte ragyog. Beléptemre boldogan felnyihog, ekkor a félelf kölyök is felnéz.

[contle]

Nizaylu

Gyerekkacajra ébredek, néhány gyerkőc épp a narancsot dézsmálja a fáról, látom, elég éhesek. Hallom a kocsit zörögni meg az ökör is felbőg, szinte látom magam előtt a kopottas szekeret.
Morgaan szól:
- Na, akkor indulunk? - rásandít a többiekre, akik szintén szedelődzködnek
- Hozd a kaját. - mondom neki, de értetlenül néz rám - Ja, az egészet. - mutatom egy átnyaláboló mozdulattal. Két kiálló csontnál megfogva viszi, segítek neki felszállni a lovára és szedek egy marék narancsot.
Kiérünk az útra, a szekéren ülők összerezzennek a hatalmas ember láttán.
- Ne ilyedjenek meg, nem bántjuk magukat... - vetem oda gyorsan.
Morgaan kérdőn rám néz, majd leteszi az őz maradványát a szekérre, én is a narancsot. Egy pillanatra elbizonytalanodom, elbírja-e a roskatag jármű a plusz terhet. Előkapom a tegnapi 20 rézpénzt és hozzácsapok néhány ezüstöt a zsebemből, és oldalba lököm a barbárt.
- Mivan?
Mutatom, h szedje elő a pénzt, mire rámmordul. Elmosolyodom, mire előveszi a saját részét és a kezembe adja.
- Na, van még ott, legalább 2 ezüst, emlékszem.
Még erősebben rám mordul, a szekéren síri csönd, az egyik gyerek elpityeredik. A barbár észreveszi, majd kiüríti a zsebeit és ezzel kiegészíti a pénzemet nagyjából egy aranyra. Az egészet a közelben ülő nő felé nyújtom, aki nem akarja elfogadni. Leteszem a szekérre. Arra nem lesz elég, hogy új szekeret vegyenek belőle, de a régi felújítása és kaja 1-2 hétre egész biztos kijön belőle.
Nem várjuk meg, hogy megköszönjék (közben a többiek is utolérnek minket) indulunk a civilizáció felé.

A városba érve egyszerre örülök a felfordulásnak, és érzem a falak taszítását már az első pillanattól. Ruhám alatt rámarkolok a felszentelt érmemre, hogy segítsen kibírni az itt töltött időt. Utunk közben figyelem a környezetet, rohangáló, leginkább vidám embereket, régi épületeket, a csodás diadalívet, mely alatt áthaladunk, a messziről látszó kék tengert, és a kocsmákat, ahol alkalomadtán némi szerencsejátékba botolhatok.

A zsebest alaposan megnézem magamnak, majd megkérdem a kapitánytól, mit lopott, és mi a büntetése.

A következő kocsmánál égető vágyat érzek némi kártyázáshoz. A két kísérőnkre nem számítok, hogy csatlakozik, de a barbárt megkérdem:
- te, asz'onta a levél, egy hetünk van, és két nap alatt ideértünk. Egykicsit beülök zsugázni, csatlakozol?
//ha elkísér, tőlem beülhet egy sör mellé is figyelni, vagy mikor rámfogják hogy csalok, segít élve kijutni //

Bent körülnézek, ha van szerencsejáték beülök, és a maradék pénzemmel játszom, egész, míg elfogy, vagy fel nem jutok 2 aranyig. Ha nincs szerencsejáték a kocsmában, két közeliben körülnézek. Ha ott sincs(vagy végeztem), akkor szomorúan bár, de törve nem, az ezüstsellőhöz felé veszem az irányt.

[Thor]

Rogeirn den Kilburn


//off: Fáradt vagyok, ezért elnézést kérek, ha az írásom nem lenne megfelelő. A vértet felcsatolta magamra, és a fegyvereim is nálam vannak.//


Meglepetten nézem mit is tesz Nyzailu, de mivel az ő vada, és pénze, így nem igazán érdekel. Trian kérdésére csak megvonom a vállam, amit lehet nem is vesz észre, hisz vért van rajtam.


(Erv)


- Nem gondoltam, de annyira nem is érdekel. – És ezzel ügetésre ösztönzöm a lovamat, nem igazán foglalkozok a megijedt pórnéppel.


Még az úton.


- Nos, fegyvertársam, ez igen jó kérdés. Az Uram nem a pénz alapján válogat a hívei között. Lehetsz szegény, épp úgy, mint gazdag, ha Tharnak szüksége van rád, akkor biza felkeres téged, vagy valamelyik papja. – Kicsit hallgatva lovagolok tovább. – Szereti az embereket. S híveinek nagy része egyébként is ebből a fajból valók.


Ifin


Kihúzott háttal lovaglok be a város kapuján. Érdeklődve figyelem az itteni népséget, hisz még nem jártam itt. Csendben lovagolok, és a várost kémlelem. Meglepő számomra, hogy ennyi katona óvja a város rendjét, de hamar észreveszem az okát. Mosolyogva nyugtázom, hogy a tolvaj itt is megkapja a méltó büntetését.


- Én magam sem tehettem volna jobban. – Mondom Triannak. – Talán ha én büntetem meg rosszabbul járt volna. Szerencséje van, hogy nem a hazámban kapták el, már lehet nem is élne.


Kicsit beljebb lovagolunk, mikor a két új társ szórakozni akar. Csak a fejemet csóválom, és azt is magamnak. Trianra nézek.


- Én inkább megkeresném a fogadót, ahová tartunk.


Ha velem tart, jónéven veszem, de nem bosszankodok, ha ő is inkább szórakozni szeretne. Egy értelmesebb kinézetű polgárhoz lovagolok, és megszólítom.


(Erv)


- Hé ember/asszony! Merre találom az ezüstszellő fogadót? – Türelmesen meghallgatom, és reménykedve, hogy nem felejtem el, elindulunk a megadott irányba. A megköszönéssel nem törődöm.
A fogadónál az istállóhoz lovagolok, és ha van istállófiú, oda szólok neki.


- Hé, kölyök! Itt a lovam és társamé. Etesd meg, adj nekik friss vizet. Nyergeld le, és csutakold is le mind kettőt. Nesze, ez a tiéd. -
És belenyúlok az erszényembe, majd pár rezet nyomok a kezébe.

Ezután elindulok a fogadóba, gondolom Trian is jön.


//off: Kérlek mond meg mennyi rezet adtam az istállófiúnak.//

[Gorodak]

Trian

Még a szekérnél...
< Azért rendes gyerek ez a Nizaylu, és úgy tűnik a nagy darab haverja hallgat rá. Ezt jó észben tartani, ha esetleg le akarná tépni mókából a fejemet a küldetés folyamán... >

Még út közben hallgatom barátom Kilburnt mit mond Tharról nagy érdeklődéssel.

Ifinben, csak körbenézek és figyelem a hozzám hasonló embereket,a tömeget, az ünnepséget a katonák elhelyezkedését, és ,hogy hányan vannak, kerülve a feltűnést.

- Akarom tudni milyen büntetést kapot volna ezért vagy inkább rábizod a fantáziámra?? -
Közben egy halvány kis mosolyt ismegersztek Kilburnfelé.

Bejjebb érve Kilburnak válaszolva:
- Lesz még indünk böven mulatni ha akarunk és van rá idönk, egyetértek, menjünk előssször a fogadóba! -

A kérdezősködést, rá bizom Kilburnra, hiszen nemes, neki így könnyebb dolga is van, addig én csendben figyelhetem a környéket és az embereket.
A fogadnál jól körbe nézek , meg nézem az épület elhelyezkedését a mellék utcákat a környéket, és az istállót is.
A istállóban rábizom a lovamat a istálló fiúra, de titkosabb felszerlésemet magammal viszem, mert nem szeretném, hogy valaki véletlenül bele kiváncsiskodjon, így a kis háti táskámat, magamal hozom, meg a nyilpuskámat is.
Majd megindulok befelé Kilburnal együtt.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 3. nap délelőttje /
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken, Gihike,Gorodac,Thor „és egy ismeretlennevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
HÍSEN

- Ide valósiak vagytok? – kérdezed, miközben felfelé mentek a szobákhoz.

- Nem. Egyikünk sem. Ibarából származunk. Apánk sokat vándorolt Ynevszerte. Mi anyánk mellett nőttünk fel, egy darabig Ibarában, aztán anyánk sem bírt megülni a fenekén. A homoknál jobbszereti az erdős részeket. Őszintén szólva szerintem ő Elfendelből származik, de sosem beszél róla. Mikor megtudtuk, hogy apa itt fog letelepedni, örömmel jöttünk el, hogy végre vele is legyünk kicsit. Bár azóta megnősült. Úgy 6 éve beleszeretett egy boszorkányba, aki segítségre szorult. Az a jó szíve. Azt nem tudom miért szorult segítségre.
Megvonja a vállát:
-Hm ez az ő titkuk és nem szeretnek beszélni róla. Amúgy kedves nő. Kiderült, hogy nagyon jól főz. Tényleg nagyon jól, majd meglátod, pedig még nagyon fiatal. A múlt héten töltötte a 25-öt. Jó mi?! 5 éve ikreket szült Apának. He he he Apa azt szokta mondani, hogy sosem tud dönteni, hogy fiút, vagy lányt szeretne, azért mindkettőt kapja.
Mikor Rupertről kezdesz érdeklődni, Kalena egy pillanatra félbehagyja a munkálatokat , a vödröt a dézsa szélére teszi , rákönyököl jobb karjával , balját pedig csípőre teszi.
- Neked tetszik az öcsém.
Hísen egészen halványan meglepettnek tűnő szemét látva, elneveti magát:

- Na nem mintha ez baj lenne, Rupi már nagy fiú. Szerintem te is tetszel neki. Szereti a nőket.
És amiket hallottam …hát a nők is őt. ..hogy milyen ? …nos …ő ….hogy is fogalmazzak…? Rupert természetes ember ..izé …félelf. Nem rejti véka alá mit szeretne, vagy mit nem . És nem csinál nagy ügyet semmiből….így nem is kötődik igazán semmihez….és senkihez.
Egy levegővételnyi szünet után :

-A lovakat szereti , és azt is , aki szintén. Pl , aki visz valami csemegét a lovának

Kacsint rá, és folytatja a fürdő elkészítését. Folytatják a csevejt. A zenére terelődik a szó.

- Már akkor megcsodáltam a hangszered, mikor a pultnál álltál. Örülnék, ha hallhatnálak játszani rajta. Talán majd vacsoránál? Nagy közös vacsit terveznek . Állítólag estére mindenki ideér.
Hísen már nyitná a száját, hogy kérdezzen, de Kalena védekezőn emeli maga elé két kezét :
- Ne kérdezd honnan tudják ! Fogalmam sincs. – majd mosolyogva folytatja:
A fűrdőd készen áll hölgyem. Csobbanhatsz . Jót fog tenni a fáradt izmaidnak és a bőrödnek.

Hísen még egy kicsit marasztalja új barátját. Beül a kádba és folytatják a beszélgetést. Kalena viszont nem szokta meg, hogy tétlenül ücsörögjön ezért újabb vödör vizet hoz és beszélgetés közben letisztítja a bőrruhát. A többit meg leküldi a szennyeshez.

-Úgy hallottam, jöttek igazán nagyhírű bárdok is a városba. Van egy hely, a Rákászvégen, ahol a bárdokat előszeretettel fogadják. Egy régi ispotály volt, de ma már mulató. Nagy terület, elfér benne az ének a szerencsejáték és a kötekedés is alkalomadtán. Nem túl elit hely, de bárki, aki mulatni szeretne és pénzt költeni oda megy elsőnek. Viszont az esküvő miatt most éjszakánként a palotadomb aljában gyűlnek a dalnokok, egymással versengve próbálnak az urak kedvében járni, hátha felfedezi őket valaki, vagy bejutnak az esküvőre.

„- Az imént a fogadó előtt akaratlanul tanúja voltam, amint egy rajongódat tetted helyre –„

Kalena felnéz a tisztogatásból és látod rajta, hogy elönti a méreg:
-Pff, ne is mondd! Annyira elegem van már az ilyen alakokból. Legszívesebben tényleg megszabadítottam volna a „vezérfonalától”. Nem mehetek ki a városba anélkül, hogy egy ilyen pondró ne akaszkodna rám. Ez az egy hátulütője van a nagy felbolydulásnak, hogy sokkal több ilyet esz ide a fene
.- nagy levegőt vesz , hogy lenyugtassa magát
– Bocsánat , apa nem szereti , ha így beszélünk másokról. Bár ha tudná miket mondanak ők nekem …. Talán ő sem fogná vissza az öklét. –izgatottan folytatja- Pár éve , amikor a kicsikkel sétáltunk a városban, és Kosztasz ( a fiú ) megindult és csak futott , élvezte, hogy végre tud futni, egy lovas jött arra és simán felvette és már ment is volna vele el. Akkor apa egy pillanat alatt ..nem is tudom, hogyan, megindult és mint a szél utólérte néhány méter után a lovast, megfogta a lábát és lerántotta a nyeregből. Menet közben elkapta Kosztaszt . A fickó olyat nyekkent , azt hittem vége, de nem . Felállt és ment volna neki Apának, de akkor ő úgy , hogy a gyerek a karján volt, fél kézzel elhárította a támadást és olyat mosott be annak a sze…fickónak , hoyg azonnal elterült a földön, mint egy rongy. Mikor kiért az őrség még akkor sem tudták magához téríteni. Két nap múlva megjelent a kapitány, és elmondta, hogy már rég el akarták kapni ezt a gazfickót, mert főleg gyerekeket rabolt Abaszisz más városaiból is. Kérte Apá lépjen be a városőrökhöz, mert az ilyen kemény fickókra nagy szükség van, de apa nem az a típus. Viszont a kapitánnyal azóta is jóban vannak. Titokban megkértem rá, hogy tanítson néhány trükköt , amivel megvédheti magát egy szegény gyenge lány a csúnya, rossz, tolakodó férfiaktól. Ezt is ő tanította nekem..bár a rúgást már magamtól tettem hozzá. Na jó most már tényleg mennem kell . A ruhád tiszta . Ha bármi kell csak szólj.

Lenn az étkezőben :
Mikor elindulnál az istálló felé, Rufat ajánlására a pultról elveszel egy szép almát, ami nagy tálban van kitéve, ahogy megfordulsz odalép hozzád egy :
„185cm magas, 85 kg sportos alkat. Haja rövid fehér. Arcán enyhe borosta. Szemei kék színűek. Díszes nemesi ing, rajta fehér szövet kabát, szegélye és belseje piros. Selyem köpenye és nadrágja ugyan ez a színvilág. Bal vállán fémpáncél szíjjal felerősítve. Övén nagy fém címer, alatta piros selyem körbetekerve. Díszes, címerrel ellátott alkarvédők. Bal oldalán díszes kardhüvely, benne az egykezes kard. Jobb oldalán bőr övtáska. Jobb kezén arany pecsétgyűrűje.”
…. férfi , illedelmesen meghajol és bemutatkozik. Nyakában látod , hogy épp olyan érme lóg, mint a tiéd.
- Üdvözöllek hölgyem. A nevem Fliken Flaken. Az én feladatom volt, hogy kibéreljem a fogadót számunkra, és itt bevárjam az érkezőket. Bocsáss meg de akaratlanul is hallottam az imént, a dalodat és el kell mondjam hogy nagyon élveztem. Igazán szép dal volt, remélem részem lesz még az élvezetben, hogy hallhatom művészeted.
// itt nyitok egy idősíkot, van alkalmatok beszélgetni néhány mondatot//

-Sajnos most mennem kell , de vacsoránál remélem folytathatjuk a beszélgetést.
Azzal Fliken távozik a fogadóból.
//Fliken PM//

Te pedig folytathatod utadat az istálló felé. Belépsz a jobb hátsó ajtón, és egy sötét folyosón találod magad. Szemben kétszárnyas ajtó , és friss szénaszag jobbra elkanyarodik a folyosó és egy ajtó is van a jobb oldali falon. Felette világító ablak , amin némi fény szűrődik be , így nincs teljesen ezen az ablaktalan részen. Szemben a kétszárnyas ajtón mész át a z istállóba .
Sokkal nagyobb, és világosabb, mint hitted. Tágas tér, friss széna illata, szalmabálák a falaknál, és szeretett hátasod boldog pofája , amint Rupert háttal neked épp befejezi az utolsó simításokat a szőrén. Arwen ragyog. Csillogó tiszta a szőre, a patái megigazítva , pocakja tele, mintha még a foga is fehérebb lenne. Szeme ragyog és amint meglát boldogan nyihorlik fel feléd, megrázva frissen fésült üstökét. Rupert mosolyogva fordul feléd, végigmér :
-Lám lám , egy kellemes fürdő csodákra képes.-
itt megveregeti Arwen farát, és nem tudod, hogy a lóról, vagy rólad beszélt e .
Igazán csinos ez a ruha rajtad
// itt szintén lehet csevegni//
folyt köv :

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 3. nap délelőttje/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken,Gegegongfu, Gihike,Gorodac,Thor „és egy ismeretlennevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Trian, Kilburn, Nizaylu, Morgaan miután végignézte a tolvaj elfogását:

Kilburn elismerően mosolyog a városőrök teljesítményére:
- Én magam sem tehettem volna jobban. – Mondja Triannak. – Talán ha én büntetem meg rosszabbul járt volna. Szerencséje van, hogy nem a hazámban kapták el, már lehet nem is élne.
Halvány mosolyt eresztve meg , válaszol:
- Akarom tudni milyen büntetést kapott volna ezért, vagy inkább rábízod a fantáziámra?? -

Nizaylu közelebb megy a kapitányhoz, és érdeklődve kérdezi, hogy mit lopott az illető , s ezért milyen büntetést kap majd. A kapitány alaposan végigméri, majd határozott , és enyhén fenyegető hangon válaszol, úgy, hogy a körülötte állók is jól hallhatják, de nem megemelve hangját. Jó erős orgánuma van.

[color=#0000BF]- Díszes, gazdag esküvőre készül a város, ez nagy esemény errefelé. Ő is egy a sok szerencsevadász közül, akiket idevonzz a pénz szaga. Kihasználják az idesereglő tisztességes vendégeink jóhiszeműségét és azt, hogy nem ismerik ki magukat a városunkban. Kereskedőket, polgárokat fosztanak ki csellel, vagy lopnak meg ügyeskedéseikkel.
A legalja az, aki a szegény sorsútól lop, mint ez a patkány is tette. A büntetését majd a bírák osztják ki rá, de nagy a valószínüsége, hogy kezek nélkül , új foglalatosság után kell néznie.

Ezzel lezártnak tekinti a párbeszédet . Megfordul és elmegy a dolgára. Néhányan a tömegből helyeselve szólnak utána:
- Ez az kapitány! Jól mondja!

Nizaylu visszaléptet a többiekhez. Épp indulnátok, hogy megkeressétek a fogadót, amikor Kilburn hirtelen megfordul és egyenesen a templom felé veszi az utat .
A templom hatalmas kapujában egy öreg, rongyokba öltözött férfi áll és egyenest a lovag felé mutat jobb, kinyújtott karjával. Balljával egy görcsös botot szorongat.
A lovag odaér a templom lépcsőihez. ….
//Thorr PM //

Látjátok, ahogy a lovag se szó se beszéd megfordul lovastúl, és elindul az öreg felé.

Nizaylu nem sokat törődik vele, gondolja biztosan van valami dolga, meg aztán jobban izgatja már őt egy kis szerencsejáték, ami mindig megnyugtatja idegeit a sok kőház és ember között. Odaszól barátjának, de a végén szavait Trianhoz is intézi:
- Te, asz'onta a levél, egy hetünk van, és két nap alatt ideértünk. Egy kicsit beülök zsugázni, csatlakoztok?
A barbár felnevet:
- Legyen akik kiszed a bunyósok közül ? !!! Megyek. Nélkülem még itthagyod valamilyen tstrészedet a végén. Hááháá . És jót nevet saját viccén .

- Lesz még időnk bőven mulatni ha akarunk. Én megvárom Kilburnt, hogy együtt menjünk először a fogadóba! De ti mulassatok jó! -- Teszi hozzá Trian – A fogadóban találkozunk.

Azzal elindul Kilburn után a tempolomhoz.
A templom, hatalmas kőépület, széles lépcsőzet vezet az istállóajtónál is szélesebb kétszárnyas vasalt, bejáratként szolgáló faajtóhoz, bár a kapu jobb szó lenne rá.
Mindkét szárnya tárva van, befelé az épületbe nyílnak, viszont belátni csak az láthat , aki felmegy a lépcsőn,mer elég magas az alapzat. A térről tehát nem lehet csak úgy bebámészkodni. ….

Nizaylu és a barbár kérdezősködnek, hogy merre találják az ezüstsellő fogadót, de mikor a 4. ember sem tudja a választ , a pap más stratégiát vet be. Egy percig figyeli a forgatagot és felfedezi, hogy sok hasonló ruhába öltözött fiatal fiú szaladgál levelekkel , csomagokkal erre arra . Jó eséllyel küldöncök lehetnek. A küldönc, pedig ismeri a várost. A legközelebbi fiúra egy biccentéssel jelez a barbárnak, aki a sok közös kaland után, már tudja, mi a dolga. A barbárhoz közeledő „szerencsétlen” futár. Nagy meglepetéssel tapasztalta, hogy egy hegyomlásnyi, majdnem félpucér, csupaizom alak kedvesnek szánt ám számára inkább rémisztőnek látszó mosollyal tartóztatja fel útjában. Ijedtében egy nyikkanásnyi hang sem hagyta el a torkát , csak állt és várta, hogy vajon most mi lesz.
Nagy megkönnyebbülésére csak információ kellett a nagyembernek, amit készségesen megadott, hála a szerencséjének, hogy egy hete levelet küldtek oda vele.

Nizaylu és Morgaan:
Megtudtátok , hogy merre van a fogadó. Elindultok abba az irányba. Út közben láttok három kocsmát is , de egyikben sem lehet szerencsejátékozni. Sima ivók. Már épp feladni készültök a szórakozás lehetőségét, amikor egy újabb ivóhoz közeledve egy alakot láttok kirepülni az ajtón. Egy törpe jön ki utána és fenyegeti meg a kezével.

- Ezt kapod a képedbe, ha még egyszer meglátlak itt, te mocskos csaló. A környékről is eltakarodj, vagy nagyon pórul járhatsz. – visszafordul a kocsmába és közben az orra alatt morog: - Méghogy cinkelt kockák, ezt a pimaszságot…
Egymásra néztek és már szálltok is le a lóról. Csak kis tétekben lehet ugyan játszani, de szerencsés napotok van . Szinte minden gurítással nyertek. A feltett 2 arannyi pénz szépen megfialt. Délutánra már bőséges nyereményetek volt. Ittatok is ettetek is . Mindketten úgy gondoljátok , hogy ideje megkeresni a célfogadót. Egyenesen odamentek.

Den Oculare elfoglalja szobáját, és a hosszú úttól elfáradva egy kellemes fürdő után estig szunyókál. Mielőtt álomba szenderül még hallja a bárdlány dalát, így sokkal kellemesebb az álom.
Legközelebb a vacsoránál találkozik társaival.

// off: további félreértések elkerülésére: Amit leírtam az megtörtént úgy, ahogy le van írva. A megnyitott idősíkokon lehet még beszélgetni. Ahhoz, hogy a történet haladjon, onnan cselekdjetek, ahol én abbahagytam. //

[dakini]

Hísen Maranwë

Kezemben az almával épp az istálló felé tartok, mikor hozzám lép egy fehér hajú alak. Meghajol és bemutatkozik. <Flikkenflakken? Egy ilyen név csak valami ősi családi átok lehet…>
Míg beszél végigmérem, jól öltözöttnek tűnik, kezén nemesi gyűrű, övén kendő megkötve <Gorvik? Mi szükségünk lehet egy lobbanékony gorviki nemesre?!>
//off: mivel ez kissé gyanakvóvá tett, szeretném közelebbről megvizsgálni (az övén nézem a kendőt, a kezeit hogy munkához, fegyverforgatáshoz szokott kezek-e, keresem a fegyvereit-, int: 15, érz: 9; lélektan: 31, attól függően hogy mit látok beszélgetek még vagy nem

Az istállóba érve, Rupertet Arwen mellett találom. A ló boldognak tűnik, beléptemre felnyihog. Ruper mosolyog és végigmér:
- Lám, lám, egy kellemes fürdő csodákra képes – mondja majd hozzáteszi – igazán csinos ez a ruha rajtad.
Belül elfintorodom a szavakra, bár az arcomon nem látszik és szándékoltan figyelmen kívül hagyva a kétértelmű megjegyzését a lóhoz lépek. Mivel Rupert mellette áll így érintés távolságba kerülök vele, elmosolyodom és a szemébe nézve felemelem a kezem hogy megsimogassam… a ló nyakát, majd gunyoros mosolyt villantok a félelfre. <Ha ezt a játékot akarod játszani, hát legyen! Régebb óta játszom ezt mint mióta neked megvan a magadhoz való eszed!>
Majd odanyújtom a másik kezemben tartott almát a lónak, odahajtom a fejem a nyakához és a fülébe súgom: // off: a LÓNAK
- Mert megérdemled!

[gihike]

Den Oculare

A lovászfiúnál
~Furcsa? Kevesen mernek otthon furcsának nevezni. Mindegy. Remélem legalább használható információi vannak.~
* A törpék nem érdeklik de, mikor hallja hogy, az egész fogadó neki sőt nekik van lefoglalva felcsillan a szeme.*
- Tudsz valami arról hogy ki foglalta le vagy hogy mit értesz azalatt hogy, nekünk? Beszélj a többiekről.

A fogadóban
*Felnéz a két nő után. A poros ruhában lévőt jobban megfigyeli.*
~Ő lehet az egyik társam.~
*A fogadós üdvözlésére odalép a pulthoz. Jellegtelen hanggal köszönti viszont (erv). De aztán közelebb hajol és úgy teszi fel a kérdését.*
- Jó reggelt. egy szobát szeretnék. ÉS megtudná mondani ki volt az a nő akit most kísértek fel?

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 3. nap délelőttje, majd estéje/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken? , Gihike, Gorodac,Thor, Contle „és egy ismeretlennevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Den Oculare:

A lovászfiú elgondolkodik kicsit :
- Amennyire én tudom, egy nemes ember jött 2 nappal ezelőtt, és kibérelte az egész fogadót. S azt mondta mától már csak azok érkeznek majd, akiknek itt a helyük. Gondolom, akiket ide hívtak, vagy küldtek …. Ugye te sem véletlenül jártál erre ? Eddig csak hárman érkeztetek meg. A nemes , beköltözött már hét elején. És pár perce érkezett egy szép fehérnép.
-csettint egyet a nyelvével, megszívja a fogát és egy kicsit, mintha csak magának mondaná
- Ssssz ha csak az alakját nézem, hát az sem veszélytelen. A szeme sem áll jól, hmm de ha egy…
Aztán ráeszmél, hogy nem egyedül van :
-...csak ennyit tudok uram. Meg azt, hogy jó sokat jöhettek , mert elég fáradtnak tűnik ez a szépség, márpedig ez egy igen jó fajta, bírja az utazást. Hosszan és jól fut – itt megsimogatja és megpaskolja a lovat.-És most bocsáss meg nekem , de már nagyon szomjas és éhes is szegény.
Azzal biccent neked és hátramegy az istállóba a pacival.

Bemész hát a főbejáraton, s még látod hogy a két női alak fellépdel a lépcsőn. A poros ruhájából látható, hogy felkészült utazó. Kényelmesnek látszó csizma , és nadrág, de látszik még a hátán egy hangszer is . Valamilyen húros hangszer , még sosem láttál ilyet azelőtt. És azt is konstatálod, hogy jó lábai vannak …sokkal többet nem látsz belőle.

-Jó reggelt neked Uram ! Légy üdvözölve szerény hajlékunkban! Miben állhatok szolgálatodra ?

Odafordulsz a fogadóshoz :
- Neked is jó reggelt. Egy szobát szeretnék…és megtudná mondani ki volt az a nő akit most kísértek fel?
- Hát a hölgy az ön egyik társa lehet úgy tudom. Csak önöknek lett lefoglalva a fogadó. Van hangszere és úgy láttam jól ért a zenéhez. Kedves , intelligens hölgy. A neve Hísen. Nem ismered? A szobád készen van, ha gondolod megmutatom, de előtte engedd meg, hogy megkínáljalak ezzel a jóféle fehérrel.
Elővesz egy újabb poharat és tölt neked. A pulton lévő két másik pohárból az egyikbe tölt magának a másikat pedig leteszi a pult alá.
Isztok .
Érzed, hogy ez az ital nem mindennapi , ízes, zamatos és sűrű. Szinte új erőre kapsz tőle.
A fogadós , szinte kimondja, a gondolataidat. :
- Azt hiszem erre mondják azt, hogy vérré válik bennünk.
Mosolyog, majd megkér, hogy várj egy pillanatot. Belép félig a lépcső alatti ajtón és hallod , amint ezt mondja:
-Drágám , megmutatom a vendégünknek a szobáját, figyelnél addig az étkezőre? Rendben.
Visszalép és kijön a pult mögül.
- Kérlek gyere utánam!

Felvezet az emeletre, és a lépcsőtől balra eső, középső szobába visz.
Szép, tágas, tiszta szoba, egyszerű berendezéssel. Szemben egy ablak virágládákkal széles párkánnyal, egy látszatra is kényelmes ágy , egy kisebb asztal székkel , az ajtótól jobbra egy fürdődézsa, balra nagy vasalt faláda. Néhány perc múlva a dézsában forró víz gőzölög, tiszta törölköző az ágyon, és illatos szappan a dézsánál.
-Ha szükséged lenne valamire, csak szólj! Néhány óra múlva kész lesz az ebéd is. A feleségem nagyon jól főz, érdemes megkóstolni.
Elhelyezkedsz a szobában. Az ablakod az első udvarra néz, így látod a bejáratot. Beülsz a vízbe és elgondolkodsz. Hetek óta ez az első napod, hogy semmi teendőd nincs. Senki nem üldöz, és te sem üldözöl senkit. Van két egész napod és egy fél, a pihenésre. Így rég érzett nyugalommal áztatod ki megfáradt tagjaidat a vízben, aztán a törölközőt derekadra tekerve kényelembe helyezed magad az ágyon és csak pihensz. Később a szomszéd szobából csodálatos muzsika hangjai hallatszanak hozzád és az andalító hangokra álomba merülsz.

// A 3. nap estéje //

Mire felébredsz, már este van és gyomrod is jelzi, hogy ideje falatozni valamit. Felöltözöl és lemész az étkezőbe, ahol az ovális asztalon már ínyenc falatok illatoznak.
A pult mögül a fogadós bólint és mosolyog rád, szemben vele két idegen áll és bort iszogatnak. Egyikük egy csaknem félmeztelen hatalmas barbár ( Morgaan) , a másik hozzá képest vékony, szinte törékeny, és fiatal még majdnem fiú( Nizaylu), vidáman nevetgélnek. A bal hátsó ajtón (az istálló felől) a lány jön be hangszerrel a hátán, fekete nadrágban és kék blúzban (Hísen). A bejáraton épp belép egy elegáns fehér és vörös ruhás férfi(Fliken).