Seprűnyél fogadó

[gegegongfu]

- Morgaan -

Ültömben Nizayluhoz vágom a tekercset, és morgok valamit, majd felkelek.
- Ez a te asztalod barátom, de csak a lényeget, mert megfájdul a fejem.
Közben megmosakodok a patak vizében, megitatom a lovakat. Megeszem a tegnap esti sült nyúl maradékát, de hagyok belőle egy falatot a papnak. Sietve pakolom össze a holminkat, ideje indulnunk, a tegnapi támadók akár a nyomunkban is lehetnek.

// Természetesen a nyomokat tegnap is igyekeztünk eltüntetni, képességeinkhez mérten. Most is ezt tesszük. A többi az már a levél tartalmától függ. //

[HugiLee]

folytatás:

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken,Gegegongfu, Gihike,Gorodac,Thor, Contle „és egy ismeretlennevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Cegas egyetlen fedett színházában egy gazdag kereskedő terpeszkedett a második legjobb páholyban, és nagyokat kacagott a komédiások botladozásain. Legalább vidáman halt meg, mert az egyik nevetése, ahogy lassan elhalt, gazdája is vele távozott, felvéve a néhai előnevet. Na nem a nevetésbe halt bele , hanem abba a tőrbe, ami a szíve táján tűnt fel a mellkasából, majd húzódott vissza , hogy aztán gazdájával távozzon az épületből, és két perc múlva már megtisztulva újra tokjában pihenjen. A tok pedig a feketeruhás férfival együtt beleolvadjon a tömegbe. De volt valaki , aki épp ezt a férfit kereste. Egy sötét alak, ki senkinek nem tűnt fel, mintha nem is lenne ott. Követte a tőr gazdáját és mikor beérte, a fülébe súgott, majd mintha ott sem lett volna eltűnt. Mire amaz megfordult, már nem látta sehol.
Az üzenet egy cím volt , és egy visszautasíthatatlan „kérés”.
Hívást kapott, hát ment. Egy nagy ház hátsó eldugott ajtajánál zörgetett. Mintha várták volna, nyílt is az ajtó, utat engedve a gyors, hangtalan bejutáshoz. Egy fiatal fiú markolta a kilincset, és csukta vissza az ajtót, hangtalanul. Meghajolt a vendég előtt, már csak azért is, hogy biztosítsa a helyzetét, nehogy szegett nyakkal végezze, azután elindult befelé a házban hogy mutassa az utat a férfinak. Egy szép tágas szobába vezette, egy finom bútorokkal berendezett szalonba. , majd kiment és becsukta az ajtót maga mögött. Nem telt bele sok idő, és újra nyílt az ajtó. Egy magas, szálegyenes férfi lépett be , sötétzöld , igen finom anyagból készült ruhában ,szinte már művészien megkomponált mintázatú bőrmellényben, a színben pontosan hozzá illő puha bőrcsizmában.Haja dús, szeme tiszta nézése átható és semmi jóval nem kecsegtet. Ruhája kiegészítői, vastag öve, nyakéke, fülbevalója, és hatalmas pecsétgyűrűje egyértelművé tette, hogy a klán egy magas rangú tagjával áll szemben. A vezér végigmérte vendégét, majd egy elegáns mozdulattal elővett egy borítékot a mellényéből és átnyújtotta neki.
-Bármit is terveztél, most ez a legfontosabb dolgod. Amíg ezzel nem végzel, addig semmi mással nem foglalkozhatsz.Nincs kitérő, vagy mellékmunka. Megértettél?
A vendég bólintott és elvette a levelet.
-Ezt pedig tőlem kapod. Egy kis segítség az útra.
Egy apró bőrzacskóban 7 aranyat adott át a férfinak. Aztán megint egy percig csak nézte őt, majd nagy levegőt vett és elindult kifelé a szobából. Az ajtóból még visszaszólt, csak úgy a válla fölött:
-Itt is elolvashatod , mielőtt távozol….
//gihike pm//


folyt köv !!!!

[gihike]

Den Oculare

Az érmet tüzetesebben megnézem. Ha semmi érdekeset nem látok rajta a nyakamba akasztom a levelet pedig zsebre vágom. Kimegyek az épületből és haza indulok. Ha út közben nem történik semmi akkor otthon pénzt és ételt veszek magamhoz majd egy kocsit próbálok fogadni magamnak. Ha lehet azonnal indulok a kijelölt helyre. Út közben továbbra is az érmet nézegetem.
~ Mit jelentsen ez az egész? A feladatomnak mi köze lehet ehhez. Egyáltalán miben tud ez segíteni? ~

[Thor]

Rogeirn den Kilburn


Meglepetten nézek először a levélre, majd újdonsült társamra.

(Erv)


- Ez meg mi a jó élet volt? Hogy Thar ölebe rágná le a lábát annak, aki nem képes egy élő futárt küldeni, ahelyett, hogy ilyen jelenésekkel fagyassza belém a sz@rt. Na mindegy, ébredtem már jobban is. Trian, ha elolvasom a levelet, és én is kezdek szellemmé válni, azonnal csapd le a fejem. Inkább a halál, mint, hogy átkozott kísértetként lebegjek ebben az istenverte világban.


Óvatosan felveszem a levelet az ölemből, és felbontom. Amint a kékes fény feldereng, megdermedek, és várom a hatást, amint leesik a kezem, vagy hasonló. Meglepetten tapasztalom, hogy nem lettem tudatlan élőhalott. Bár az apám még azokat a lényeket is értelmesebbnek találta nálam. Tovább nyitom a levelet, és ekkor a kezembe csúszik egy érme. <Talán fizettség.> Gondolom, és egyelőre le is rakom az ölembe. Kibontva a levelet elolvasom tartalmát, majd még egyszer elolvasom. Nem mintha az olvasási tudományommal lennék bajban, hanem a levélben foglaltakat nem tudom elhinni. Kis idő telik el, mire kezdem felfogni az egészet. Mosoly jelenik meg az arcomon, a jókedv hamar elűzi korai búskomorságomat. „Felpattanok”, a lovamhoz sietek, és elkezdem a nyerget felszíjazni rá, miközben megpacskolom a nyakát.


- Jó hírem van Bivaly. Egy kis kitérő után visszatérhetünk a családi birtokra.


Fütyörészve rakom fel a nyeregtáskát is, melybe bele rakom a levelet, és az érmét is, majd Trianhoz szólok.


- Cimbora, neked is olyan jó hírt hozott a kísértet, mint nekem? Ifinbe kell mennem, hogy bevégezzek egy küldetést. És ha sikerrel járok, visszatérhetek a családomhoz. Büszkén állhatok az apám előtt, és nem leszegett fejjel, ahogy elmentem onnan.


Ekkor egy pillanatra abba hagyom a szíjakkal való babrálást.


- Te, megeszem a vértemet reggelire, ha neked is Ifinbe kell menned. Mond már barátom, mi van a leveledben?


Mint valami kisgyerek kérdezem, pedig igazából nem az én dolgom.


Annyira magával ragadott a reggeli esemény, és a levél, hogy mikor végeztem a lóval jut eszembe, hogy nem reggeliztem még. Leülök oda, ahol előző este a tábortüzet gyújtottuk, és elkezdek falatozni. Persze a harcost is reggelizni invitálom.


Ha neki is Ifinbe kel menni a küldetésre:


- Ez Thar akarata hidd el nekem, nem véletlen. Együtt kell harcba mennünk hahaaa. Jó barátom Trian, én Rogeirn den Kilburn megfogadom, míg utamba nem állsz, kardommal ellenségeidet ritkítom, pajzsommal életedet védem. Ételem és italom a tiéd is. – És a kezemet nyújtom felé.



Reggeli után felcsatolom magamra vértemet, majd jó kedvel indulok neki új társammal, Ifint meghódítani.

[Gorodak]

Trian

Mikor meglátom a lényt, a vér is belémfagy. Nem is tudok nagyon mozdulni sem félelmemben...
Ahogy bele pottyan a levél az ölembe, hirtelen azt hiszem utol ért a vég. Mikor eltűnik a lény és még élek kicsit megnyugszik a lelkem és már a szívem sem a torkomban dobog. Aztán lenézek az ölemben lévő levélre, és látom, hogy a klán pecsétje is rajta van.
Gyorsan oda is kapok a levélhez és mohon megnézem. Felbontom és olvasni kezdem...
Kilburn mondatára csak bólintok és közben olvasom az én levelemet!
- Persze, ahogy akarod cimborám! -
Aztán elolvasom még egyszer.
< Nem hadják pihenni sem az embert! Máris a következő küldetésre mehetek, de hát a család az család. Néha sok, néha meg kevés a dolog. Most úgy néz ki sűrű évem van, de remélem legközelebb nem fogják a frászt hozni rám... >
Olvasás után egyből a nyakamba akasztom a medált.
- Az túlzás cimborám. De köt a kötelesség, de ezt neked nem kell magyaráznom. . -
Hirtelen nem is fogom fel teljesen, mit kérdezett csak mikor másodjára is Ifint említi...
- Neked is??? Nekem is!!! Ez viszont már jó hir!!! -

- Bocsás meg de ki az a Thar? Ő küldte a leveleket? De biztos igazad van! Rádaásul erre innunk kell, hogy szerencsénk legyen az úton! -
Húzom mosolyra a számat. Leülök a lovaggal enni, és előveszek egy kis jó bort a tarisznyámból, mivel most iszunk a szerencsénkre...

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken,Gegegongfu, Gihike,Gorodac,Thor, Contle, „és egy ismeretlennevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hisen:

A kocsma emeleti szobájában, a jelenés szertefoszlása után Hísen, még vár néhány másodpercig, mielőtt levegőt venne. Azután kényelmesen törökülésbe helyezkedik az ágyon, meggyújtja az éjjeliszekrénykén álló árva gyertyát, és tüzetesebben megnézi a levelet.
Miután elolvasta, alaposan végiggondolja a történteket, majd dönt. Megfogja a levelet , kiegyenesíti hátát , és koncentrálni kezd . Tudata lassan lenyugszik, megtisztul, és kinyílik, a látásra. Az eddig észlelt világ megváltozik körülötte, minden olyan halovány , képlékeny . Elmosódnak a körvonalak. Nem néz messze , csak a kezében tartott levélre. Ami lassan barnából ezüstös fényt kezd árasztani és hálószerűen rendezettnek tűnik . Néhány másodperc után halványkéken kezd derengeni körülötte a tér , majd ez a kék fény, elindul felfelé , mint valami nagyon apró tábortűz füstje, és lassan beszivárog szemein keresztül . Ekkor A lány kicsit megijedne, ha nem lenne annyira megnyugtató érzés . Aztán a kék füst újra megjelenik , ahogy kilép a testéből a homlokán a szemein és a mellkasán keresztül, és visszaúszik a levélre. A kép újra kitisztul. Mégis valahogy minden más lett. A felkelő nap néhány sugara nagy nehézségek árán eléri a kis szoba ablakát és derengő aranyfénybe önt mindent.
….

Morgaan:

A robosztus Morgaan, kellemetlen és zavaró ébresztésnek találta, hogy valaki leveleket vagdosson a képébe. Igazából még fel sem fogta, hogy, hogy kerülhet a semmiből az arcába ez a pecsétes cifraság, autómatikusan fiatal barátjához vágta, majd indult volna harapni valamit, amikor a levél egyszerűen reptében visszafordult majd újra a képébe vágódott, és lepottyant az ölébe . …

Den Ocular:

Az elegáns szalonban kissé meglepetten állt a fiatal Den. Nem szokott hozzá , hoyg egyenesen a nagyfőnököktől kapjon fontos megbizatásokat. Az érmét felemelte és megforgatta, de semmit nem tudott kivenni. Úgy tűnt ez egy nagyon régi, kopott érme .
Felakasztotta a nyakába.
//Den Thor Gorodac PM//

[gegegongfu]

Morgaan

Akkor elrakom a zsákba, és teszek mindent úgy, ahogy korábban írtam.

[dakini]

Hísen

„Elmosolyodom és kinyitom a szemem. Hiába vannak dolgok, amik nem változnak. A nyakamba akasztom és rögtön a bőrvértem alá rejtem az érmét. Kinyújtóztatom a tagjaimat, majd felpattanok az ágyról, pillanatok alatt összeszedem a holmimat és kölcsönzök pár napi élelmet a kocsmároséktól, hiszen’ nekik úgysem lesz már rá szükségük. Megetetem és felnyergelem a lovamat, majd útnak indulok Ifin felé.”

[contle]

Nizaylu

Fura álom után ébredek. Gondolkodás nélkül felbontom a talált levelet. Gyorsan átfutom, egy pillanatra elgondolkodom - ,,Arel is ezt kívánja tőlem.'' - az érmét felfűzöm a nyakláncomra.

Morgaanhez szólok - te, félsz valami istent?
- sámánjaink felsőbb szellemekhez imádkoznak.
- jó, jó, és mivan, ha ők akarnak hozzád szólni a levéllel?
- hozzám? - néz rám bambán
- ...te tudod, én (úgy látszik) nem nyithatom fel.
- Jólvan. - bólint rá; újra a zsákba nyúl és kiemeli a levelet.
- próbáld meg nem darabokra tépni. Kezdd azzal a pöpec pecséttel.

[gegegongfu]

Morgaan

Nyzaylu: - te, félsz valami istent?
- sámánjaink felsőbb szellemekhez imádkoznak.
- jó, jó, és mivan, ha ők akarnak hozzád szólni a levéllel?
- hozzám? - nézek rá bambán.
- ...te tudod, én (úgy látszik) nem nyithatom fel.
- Jólvan. - beletörődök, bár nem értem melyik szellem lehet akkora idióta, hogy egy írástudatlan barbárnak írásban üzen. Előveszem a tekercset.
- próbáld meg nem darabokra tépni. Kezdd azzal a pöpec pecséttel.

Furcsán nézek a papra, ugyan mit akarhatnának tőlem a Farkas szellemek? Főleg egy hitvány papírtekercs formájában? Ez legfeljebb tüzet gyújtani lenne jó, de erőt veszek magamon, és felnyitom... Mivel az éjjel csodával határos módon még mindig nem tanultam meg olvasni, így kénytelen vagyok újra Nyzayluhoz fordulni.

- Hé, Nyz! Olvasd már fel nekem ezt a szart, vagy esküszöm tűzre vetem!!!

Ezúttal a tekercset a kezemben tartva mutatom neki...

[gihike]

A kinézetem átlagos segít a tömegben észrevétlen maradni. Egy hosszú fekete kabátot hordok és szintén fekete bőr nadrágot. A tőrömet a lovaglócsizmámban szoktam tartani míg a fejvadászkardom a derekamhoz csatolva de, úgy hogy takarja a kabát. A kabát belsejébe néhány tartó van amiben a dobótőreimet tartom. Egy 180 ynevi hüvelyk magas 90 ynevi font súlyú 22 éves férfi vagyok. A hajam rövidre van nyírva de, a csuklyám miatt általában csak koromfekete szemem, hosszú orrom, keskeny szám, és szögletesebb állam látszik. Mivel még egy küldetésben sem voltam arcom nem csúfítják hegek.

[gihike]

Den Oculare

A derengés kicsit megijeszt de, mivel olyan helyen vagyok visszafogom magam. A kocsisnak kifizetem a pénzt és felszállok. A nyakamban lévő érmét pedig a kabátom alá dugom hogy, ár a nyakamban van ne legyen túl feltűnő. Út közben ha elfogyna az étel kétnaponta veszek ujjat és italt is.

[Thor]

Rogeirn den Kilburn



Elfogadom a finom italt, és nagyot húzok a kulacsból. Majd nevetve szólalok meg.


- Tudod fura egy alak vagy. Ynev egyik leghatalmasabb istenét nem ismered. Mintha azt kérdezted volna, hogy mik azok az istenek. Nos, barátom, Toronról hallottál e már? Ugyan is ott imádkoznak legtöbben Tharhoz, de egyébként észak Yneven majdnem mindenki féli nevét. Nagyhatalommal bíró isten, akárcsak papjai. Képesek egy szóval az örök tébolyba vetni bárkit. Na majd mikor lesz pár nyugodt pillanatunk, mesélek neked erről az istenről.


Kicsit várok, majd megint megszólalok.: - Mikor a nyakadba vetted az amuletted, éreztél valami furcsát? Mert mintha kékesen felfénylett volna. Na, figyelj, nyakamba veszem mit én kaptam, és szólj, ha kékesen felizzik, vagy valami.


Felállok, és oda sétálok a nyeregtáskához. Kiveszem az amulettet, és vissza sétálok Trianhoz.


- Na figyelj!


És a nyakamba teszem az amulettet.

[Gorodak]

Trian

- NAgyából tudom merre van ha arról lenne szó biztosan oda találnék. De tudod barátom Kilburn soasem érdeklödtem az istenek után. Biztosan sok létezik, de hogy kik ők mit képviselnek és ,hogyan is hivják őket??? , ez számomra ismeretlen terep. -
- Rendben van -

< Legalább lesz miről beszélgetünk a hosszú ut alatt amíg Ifinbe érünk! >

- Nem nem modhatnám, és igen asszem kékesen izzot fel, de csak egy másodpercre talán, de mivel Apám azt írta megvéd! Ha az ember a családjában sem bizhat akkor kiben? -

- Persze figyelek -
Majd nézem a medálját és miután felvette.
- Igen ez bizony felvillant egy kicsit kékesen, gondolom aktiválodik vagy mi... Te mit gondolsz ? -

Majd elkezdem össze pakolni a holmimat, mivel lassan indulunk és még hosszú út áll előttünk. Utközben pedig szívesen hallgatom új barátom Kilburn történetét Toron fő istenéről. Tharról:D

// Bocs, csak gondoltam, nem mindenkinek kell ismernie az istenek, főleg ha olyan helyről jött ahol nincs ilyen vallás, meg nekem nincs vallás ismeretem. Gondoltam igy színesebb a játék. //

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken,Gegegongfu, Gihike,Gorodac,Thor „és egy ismeretlennevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fliken Flaken :

Ifin majdnem olyan hírneves, de korántsem oly nagy város , mint Erion, mégis éppen annyira kiszámíthatatlan itt is hogy kit melyik zugában ér a reggel. Néha maga a zug is meglepődik rajta. Mint az a nem túl népszerű, mulató, amit egy kétes hírű kereskedő (ha lehet így mondani) vezetett, egy kétes hírű környék félreeső szegletében. Éjfélkor piros csuklyás alak lépett be a valaha jobb napokat látott, eredetileg talán bordó faajtón. Szálegyenes tartása, díszes ruházata, jelezte, hogy nem a környékbeli halászok egyike lehet. Annak ellenére is , hogy csuklyás köpenye nem engedte látszani arcát. Feltűnően színes egyéniség, egy feltűnés mentesen szürke környéken.
Ha a gyenge kismadár idegen kertbe repül, és még hangosan csipog is, biztos lehet benne, hogy felkelti a macska érdeklődését.
Madárkánk épp egy kis bögyössel évődött, aki kellemesen tágas belátást engedett, a jó üzlet reményében odahajolva az asztalához, amikor a „macska” megjelent. Elég vézna, enyhén hajlott hátú, sebhelyes képű, koszos és szagos fickó képében lépett oda a hasonló állapotú asztalhoz. Kezében kicsit sem észrevétlenül, díszes és elég hosszú tőrt markolt. A környéken híre volt ennek az alaknak. Mindenki tudta róla, hogy egyszer egy kráni fejvadászt is sikerült megölnie, pedig az már válogatott kínzásokkal kezdte gyötörni őt. Például kettévágta a nyelvét hosszában. Azóta, kissé furcsán beszél, de senki nem mer nevetni rajta, mert félnek, hogy a fejvadász sorsára jutnak. Így megszokta, hogy bátran beszélhet:

-Mit keresz erre egy ilyen nyálasz ficúr? Tszakarodj vissza a pihe puha ágyackádhosz, még mielőtt valaki a nyavajász kék véredet veszi! De előbb ide szépen aszt a gyűrűt a kezedről és minden aranyadat!!

Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a „ficúr” megrémül, de csak annyit mondott, óhhh, mielőtt támadója fejjel előre ráesett az asztalra. Nagy szerencsétlenségére a tőrt tartó keze alatta maradt …a tőr pedig megjárta a gyomrát is. Most ő mondta csodálkozó, kigúvadt szemekkel, hogy óóh, bár inkább ághhhhóááágh – nak hangzott, valószínüleg a sok vértől, ami a szájába tódult. A „ficúr” pedig enyhe mosollyal az arcán állt fel, és lökte le őt a földre. A csuklya még akkor is rejtette arcát, amikor leguggolt a haldokló mellé.

-Ejnye ejnye barátom, hát anyukád nem mondta , hogy légy óvatoszabb kicit . Cúszószak ezek a koszosz padlók . Milyen kár , hogy nagyotmondásszal ott szemmire szem jucc majd, ahová moszt mész.
Azzal kihúzta a tőrt a sebből, talán, kicsit tágítva is azt, megtörölte a koszos ruházatban, felállt és elindult kifelé. Mire az ajtóhoz ért , a kígyónyelvű már halott volt. Onnan visszafordult új , bögyös kis barátnőjéhez :

-Az övén van egy bőrszütyő. Elég lesz a kellemetlenségekért és a takarításra.
Kilépett az ajtón és elindult a kikötő felé az éjszakai sötétben.

A hajnal már elegáns szobájában találta, egy elegánsabb negyed, kényelmes fogadójában. A zsákmányolt tőrt egy dobozba tette, a dobozt pedig becsomagolta és erősen átkötötte, majd egy legénnyel elvitette.
Így mint aki jól végezte dolgát, hisz ez történt, kényelembe helyezte magát karosszékében egy pohár jóféle bor, és ízes sajt társaságában szobája tengerre néző ablaka előtt, és várta a pirkadatot.
Másvalaki ért oda előbb. Fehér köd kezdett beszivárogni a nyitott ablakon, és egyre sűrűbb lett, majd áttetsző csuklyás alakká formálódott és megállt a tágranyílt szemű , dermedten várakozó kyr mellett. Az nyelt egyet és nem állhatta meg szó nélkül:
-Ha eddig nem lett volna fehér a hajam, most megőszül az fix . Ki vagy te ? És mit akarsz?
Megesküdött volna rá, hogy a tünemény mosolyog a csuklya alatt, miközben benyúlt köpenyébe és elővett egy kicsit sem tűnékeny barnás papírt, ami két nagy piros pecséttel volt zárva, és felé nyújtotta.
A kyr automatikusan értenyúlt és elvette. A fehér alak halványulni kezdett, majd teljesen eltűnt, helyet adva a felkelő nap sugarainak.