Életút

[HugiLee]

-Marion-

Mikor Pelso megemlíti, hogy fel kívánja gyújtani az udvart és a börtönt , megnyugszom , hogy ez is megoldódik . Innentől kezdve már csak az izgat, hoyg mihamarább kikeveredjünk a várból . Mikor lejutunk végre a lépcsőn , azért végigmérem a társaimat, hogy ők jól vannak e . Azután várom, hogy dönt a lovag és Pelso.

[Pelso]

Pelso (Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit)

//Elnézést a késedelmes írásért. Az elmúlt hármo napban montha össze esküdtek volna ellenem. Nem jutottam el odáig, hogy írjak. Köszönöm a türelmet.//

*Mikor a lovag és Meeker párosa, hogy úgy mondjam, ki esik a csigalépcsőből félbehagyom az utolsó mondatom és feléjük nézek. Enyhe döbbenettel az arcomon hallatom végig a lovag mondandóját és a beszélgetés első mondatait. Nevemet hallva lerázom magamról a bénultságot és a lovag elé lépek. Ahogy elé lépek egy biccentéssel kezdem az üdvözlést.

- Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit vagyok a szövetséges hadak tisztje. Ezennel átadom a csapat parancsnokságát, valamint a parancsnokságtól egy levelet.

*A belső zsebemből előveszem a levelet, amit még az indulásunk napján adtak oda azzal, hogy a lovag kezébe adjam. Megvárom, míg kibontja és átolvassa. Az olvasáshoz a viharlámpásommal világítom a levelet.

- Engedelmével akkor tájékoztatnám a pillanatnyi tényekről.
A csapatának tagjai, tisztjeit.: Marion, Aedus, Meekere felderítő íjászok. Zul1khugal harcos. Valamint jómagam, Doran dicső városából. Röviden szólítson csak Pelso – nak.

*Minden egyes néven nevezett felé mutatok a viharlámpás segítségével.

- Jelenleg van, két fogjunk. A felfedezésünket eddig sikeresen hárítottuk. A vár végső bevételéért felelős Toroni nekromanta már nincs a várban. A várban jelenleg Laderick Aghon lovag a parancsnok

*A két megkötözött fogolyra nézek. Aztán vissza a lovagra.

- Legalább is ezt mondták. …… Távozásunk fedezése érdekében egy asztrál-lényt hagytam hátra a várban, ami jó négy órán át elég káoszt okoz, hogy fedezzen minket. Valamint szándékomban áll tömlöc-t és a felette található udvart felgyújtani. A kijárat végében pihent lovak várnak ránk.

*Elhallgatok egy pillanatra. Először a két fogolyra nézek. Utána tekintetem az öregre siklik, akit az imént mentettünk meg. A tömlöcben található halottakkal nem is törődve a tekintetem az öregről a csigalépcsőre siklik ahol három szívdobbanásnyi ideig időzik majd vissza a lovagra.

- Mi a parancs? Merre tovább?

[Sirak]

<Zul'Khugal>

A sisakomat nem veszem le.
Nos, végre elértük célunkat, és velünk van a lovag.

Mikor Meeker rám kérdez, hogy mi lesz a foglyokkal:
Kissé elgondolkodom, aztán Pelso habár nem hozzánk szól, de megválaszolta a kérdést...-Az majd mindjárt kiderül.

[Thor]

________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava (tavasz), első hete, tar napja, a cink órája és a kéklunír órája közt (03:00-06:00) (egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll. Evir, Higr, Asor, Emor, tar)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus(NJK), Meeker, Zul'Khugal ________________________________________________________


A lovag mikor kezébe veszi a levelet, nem bontja ki azonnal. Először elidőzik a pecséten, csak kicsit később bontja fel. Bólintással köszöni meg a lámpás fényét, és szemeivel mohón kezdi el a sorokat olvasni. Hamar a végére ér, kihúzza magát, és egy pillanatra úgy tűnik, mintha kővé vált volna. Tekintetével lassan a doranira néz, majd átnyújtja neki a levelet.


- Kérlek, égesd el most, tiszteletre méltó varázsló.


(Ha Pelsó elégeti a levelet))


Megvárja, míg a levél teljesen elég. Ezután végig néz a társaságon, majd a halottakon, míg utoljára a két rabon suhan végig tekintete, míg újra a társaság felé néz. Halkan szólal meg, de mindenki halja mondandóját. Hangja erőt sugall, de érezhető még is egy kis keserűség.


- Sajnálom, hogy így találkoztunk, de örülök neki, hogy ti vagytok itt. Egyértelműen kiváló csapat lehettek, hisz bejutottatok a várba, melyet erős toroni zsoldos csapat véd. A Nevem Raim Marses, Dwoon lovag, és örülök, hogy titeket vezethetlek erre a küldetésre. Nincs sok időnk, ezért engedelmetekkel később részletezném feladatunkat. Viszont azt most elmondom, hogy nem Dwoon földön születtem. Külsőm árulkodik erről. Kyr vérű vagyok, és Toron egyik városában láttam meg a napvilágot. Már rég eljöttem onnan végleg, de ezt tudnotok kell.



Épp befejezte a mondatot, mikor fentről zajokra lesznek figyelmesek. Üvöltözés, csörömpölés, fegyver csendülés hangjai.


- Úgy látom magiszter, hatalmad győzelmet arat a toroni seregen.



Körbe néz még egyszer, mintha erőt gyűjtene, közben Meeker átnyújtja neki a ruhát. A kyr ránéz a katonai öltözetre, először csak megérinti, mintha régi emlékeket hozott volna elő a szövet, majd elveszi.


- Nincs sok időnk. Ezt a két hitvány alakot öljétek meg, és utána menjünk!- Erre a kijelentésre a két katona rimánkodva kezd el hebegni, de mivel be van kötve a szájuk, semmit nem lehet kivenni belőle. A lovag nem foglalkozik velük.- Én majd a barlangban átöltözöm. A várat nem gyújthatjuk fel, félek, hogy közülünk valók is oda vesznek. Bár sok szenvedést élnek át, de még van esélyük a túlélésre. Ez a vár túl fontos, nemsokára csapatok érkeznek északról, és megpróbálják visszavenni. De nekünk most más a feladatunk.


Eközben kint egyre nagyobb lehet a káosz. Üvöltözések, halál sikolyok, és harc szerű zajok szűrödnek be fentről.


Itt majd folytatom, ha megírtátok mit csináltok.


A menekülés


Hét alak siet a barlang sötét homályában. Egy vadász, egy kyr felderítőnő, egy fejvadász, egy harcos, egy dorani varázsló, egy írnok, és egy kyr vérű lovag, ki egy toroni zsoldos elkobzott ruháját hordja.
Hosszú utat tesznek meg a barlangban. Mindenki fáradt és kimerült, de a túlélési ösztön hajtja őket. Tudják, most káosz van az ellenség táborában, de nem fog örökké tartani. Ha a szerencséjük kitart, és ha az istenek is úgy akarják, eljutnak egy helyre, ahol megpihenhetnek.


Pihent lovak várják őket a barlang kijáratánál, így lovon folytatják tovább útjukat. A nap sugarai már fénybe borítják a tájat. A kyr meglepően jól bírja az erőltetett menetet, de azért néha észre lehet venni rajta, hogy a saját határait feszegeti. A lovag vezeti a csapatot. Elmondása szerint van egy barlang egy közeli erdőben, melynek a bejáratát teljesen benőtte az aljnövényzet, és csak nagyon nehezen lehet észrevenni.


Szívük szerint senki nem állna meg, de hihetetlen nagy fáradság nyomja vállukat, így esélyük sincs egy kipihent helyőrséggel szemben.




Sűrű erdőben halad a kis csapat. Elöl lovagol a kyr, de néha csak a jó ösztöneinek köszönhetően nem gyűri le a fáradság a nyeregből. A dorani is Alig bír már a lovon maradni. A többiek elég jól bírják, bár a harcos vérében még mindig ott van a pók mérge, de úgy tűnik erősebb a büszkesége.


A kyr megállítja a lovat, majd nehezen leszáll róla.


- Itt vagyunk. – Mondja halkan, mivel a fáradság elvette a hangját.

A többiek is leszállnak a hátasaikról, és hamar feltárják a barlang bejáratát. Néhány gyík és béka felháborodva iszkol el a hívatlan vendégek láttán. Elég nagy a barlang ahhoz, hogy a lovakat is el tudják rejteni. Egy gyors reggeli után körbe néz a társaságon a kyr:


- Nem nyújt védelmet a kutyák szaglása ellen, de talán lesz időnk felkészülni a harcra, ha utolérnének minket. Pihenjünk, én őrködöm elsőként, utána Aedus, Meeker és végül Zul'Khugal.


Ekkor Aedus szól közbe: - Bocsáss meg, de te túlfáradt vagy az őrködéshez. Majd mi felváltva őrködünk, te pihenj.


Lehet, hogy a fáradság az oka, de nem ellenkezett a lovag a vadásszal. Egy biccentéssel jelezte, hogy rendben, és már oldalra is dől, és szinte azonnal elnyomja az álom.


//off: Elég nagy barlangban vagytok. Öt méter magas, és 13 méter széles és mély. A bejáratot gyökerek, és bokrok zárják el, de egy nem annyira tapasztalt nyomolvasó is könnyen észreveszi a hátra hagyott nyomokat. Muszáj sokat aludnotok, mert nagyon fáradtak vagytok. Azok, akik őrködni akarnak, legyenek szívesek állóképesség próbát dobni. Célszám 48. //

PM: Pelso, Marion, meeker

[Gorodak]

Dink Meeker

A lovag parancsára, előveszem a kardomat és odamegyek a foglyokhoz majd hidegvérrel fejbe szúrom őket, egy enyhe mosollyal az arcomon, nem azért, mert élvezem a gyilkolást, hanem mert örülök, a döntésnek, hogy nem hagyunk hátra tanúkat.

< Sietnünk kell és hosszú út vár majd ránk erőltetett menetben. Remélem nem fogunk összefutni ellenséges katonákkal, mert ha igen, könnyen otthagyhatjuk a fogunkat. A lovagot meg láthatóan nem kímélték, de azért még jól bírja. Egyelőre szerencséje volt.>

Mikor a barlangból kiértünk még egyszer körbenézek, majd gyorsan felszállok a lovamra, és már megyek is a többiekkel. Út közben igyekszem nyitva tartani a szememet és kicsit örülök, hogy a Lovag tud egy jó helyet, ahol megpihenhetünk.

A barlangba mikor bemegyünk, gyorsan, míg mindenki lepakol, feltöltöm bal alkaromban a pengéket és a kardomban is a kilövő szerkezetet. Ha valaki tüzet akarna gyújtani az ellenzem és ha kell el is oltom, illetve nem hagyom, hogy bárki gyújtson.

Mikor Aedus, szól, hogy a lovag ne őrködjön, kicsit még örülök is a döntésének, majd megszólalok.

- Őrködöm elsőként! -
Mindenképpen... Ha nem, akkor megcsinálom amit elterveztem és lefekszem aludni. Ha én őrködöm akkor az alábbiak szerint cselekszem.

Ha beleegyeznek sóhajtok még egy nagyot mikor felkelek, majd elmegyek a cuccaimhoz és össze szedek néhány felszerelést csapdák állításához és azoknak az álcázásához, valamint a nyomaink eltüntetéséhez odakint, majd mielőtt még elindulnék, még jól felpofozom magamat, hogy valamennyire felébredjek, majd a kulacsomból egy kis vízzel meg is mosom az arcomat, aztán halkan távozom a barlangból...

Kint körbenézek, néhány méterrel lepakolok és elkezdem eltüntetni a nyomainkat a barlang körül. Nekiállok a csapdáknak igyekszem gyorsan dolgozni, de az álcázásra is figyelek, néhány kötelet kihúzok a talaj mentén, hogy az illető hanyatt essen. Készítek néhány taposó csapdát is, melyekbe ha bele lép valaki át szúrja a lábát a kihegyezett karó, néhányat amely, ha valaki felrúgja a kötelet akkor hirtelen egy fa karó szúródjon a lábába a combja vagy a sípcsontja tájékán

< Talán, csak paranoiás vagyok, de nem tudom, hogy bármelyikünk is kibírja e majd ébren az őrséget, még magamban sem vagyok biztos, hogy nem fogok elaludni miután végeztem ezekkel, és inkább legyen valami ami felkelt minket, álmunkból, mint, hogy valaki elvágja a torkunkat. Talán jobb lenne, ha nem csinálnék csapdákat, de a paranoiám, valahogy nem engedi, hogy csak úgy nekiálljak őrködni... >

Miután mindennel végeztem, a barlangban, a földre lerajzolom, hogy hol vannak a csapdák, és a következő őrködőnek elmagyarázom , amikor majd én megyek aludni. A barlang előtt őrködöm egy fa tetején, egy olyan helyen üldögélve ami még jó kényelmetlen is, hogy zavarjon. Használva a hőlátásomat is és a kezemben a felajzott nyílpuskákkal.

< Remélem a csapdák nem valami hülye vadállat, fogja elcseszni, bár ha igen akkor is felébredünk legalább a zajra. Végül is az is valami, ha kell majd szólok, hogy ilyenkor nyugodtan ébresszenek fel, hogy megnézzem. Végül is én látok a sötétben ami nagy előny lehet. >

Mikor végzek az őrséggel, és felkeltem a következőt, elmesélem neki, hol vannak a csapdák, és ha bármi gyanúsat hall, akkor ébresszen fel bármikor. Akkor majd kimegyek ellenőrizni, mivel én látok a sötétben fény nélkül is. Majd lefekszem aludni, és ha Aedus vagy Marion a következő oda adom neki a nyílpuskámat, ha kell nekik...

Csapda állítás/semlegesítés: 5+6+10=21
Álcázás/á: 8+1+8+3+7+1=28
Nyomolvasás/ eltüntetés:6+10+2+3=22
mászás:3+1+5=9

Állóképesség:1+10+5+4+5+5+10=40

[HugiLee]

Marion-

Fáradt vagyok már a sok cselvetés, harc, bujkálás, állandó figyelés és ölés terhétől.

„Ennyi gyilkolás nem maradhat megtorlatlanul. Vagy így, vagy úgy , de ennek következményei lesznek. Ha egyszer nyugalmasabb helyre érünk keresnem kell egy Istent…”

Mikor a lovag azt kéri Pelsotól, hogy égesse el a levelet, valamiért nem csak egy gondolat fut végig az agyamon, hanem azonnal csatlakozik hozzá egy parancs is, és a számat elhagyva, nem is halkan , testet ölt az éterben.

-Égesse el, anélkül, hogy láttuk volna?! Ennyire botornak tűnünk ???!!!
Egy századmásodpercig meglepődöm saját hangomon, de mivel épp kezdek vallásos lenni , úgy érzem ez sem volt véletlen, és már nem is akarok gátat szabni gondolataimnak.
-Azt sem tudjuk ki vagy te ! Sosem láttunk. Azt mondhatsz amit akarsz.
Pelsora nézek és neki mondom, sokkal csendesebb, nyugodtabb hangon, miközben közelebb lépek hozzá néhány lépéssel.Így most ott állok előtte karnyújtásnyira. :
-Ne haragudj, de én nem bízom az életemet vakon egy vadidegenre, akit az ellenség közül halászunk ki, és nem lehetünk biztosak benne, hogy ő valóban az, akit keresünk és nem cserélték ki a saját emberükkel. Legalább te olvasd el a parancsot Magiszter Uram!
Várok néhány pillanatot, hogy megfigyeljem a Lovag és Pelso reakcióját, arckifejezését, azután ha úgy látom, hogy tovább kell győzködni, vagy látom, hogy elgondolkodik, azon, amit mondtam, folytatom :
-Tudom, hogy semmiben nem lehetünk biztosak, de az a levél az egyetlen biztos pont, amiről még tudhatjuk, hogy a mi oldalunkról jött. Ha ő véletlenül nem az, akinek hisszük, és mi követjük, felhasználhat minket saját céljaihoz is . Bármire, ami talán még a háború kimenetelét is megváltoztathatja. Sosem tudjuk meg, ha most elégeted azt a levelet.
Ha Pelso engedi , lassan odahajolok a füléhez , hogy csak ő hallhassa , amit mondok:
-…kivéve, ha már tudod mi áll benne….
Visszalépek. És várom , mit tesz majd .
// Off: A további cselekedeteim ettől függnek, ezért most nem írok többet a kiútról,és a pihenőhelyről. //

[revoltz]

Aedus

Marion kirohanásán igazán meglepődön. Úgy fecseg, mintha végtelen időnk lenne. Kissé egyetértek azzal, amit végül is mondani akar. Én is szeretném tudni a levél tartalmát első kézből, de ez az összeesküvés elmélet egy kicsit sok, mivel valószínűleg a levél elégetésének csak a rossz kezekre jutásának elkerülésére szolgál és minél kevesebben tudják annál kisebb az esélye, hogy kiszivárog a levél tartalma.

- Ilyen alapon bennünk sem kéne megbíznia. - Mondom nyugodtan Marionnak. Belevágva szavába a "legalább te olvasd el magiszter uram..." után.

[Sirak]

<Zul'Khugal>

//Akaraterő próba: 45//

Meglepődök, ha nem is látszik a sisak mögött, de össze ráncolom a szemöldököm, mikor úgy szól a lovag, hogy égessük el a levelet. De egyenlőre inkább nem szólok közbe.

Végül is, Aedus után én is Marionhoz szólok.
-Nem tudom hogy milyen klántól jöttél és hogy nálatok mi a szokás, de küldetésen vagy és világos parancsot kaptál. Azt a parancsot kaptuk a megbízónktól, hogy adjuk át a levelet a lovagnak, majd az övéit kövessük. Ha látni akartad a levelet, még indulásunkkor is lett volna rá alkalmad hogy rákérdezz.
Ami ránk tartozik, idővel és időben úgy is megtudjuk.

Majd ezzel az utolsó mondattal feldobom a bárdom a vállamra, és sétálva elindulok kifelé.

A barlangban, falnak dőlve alszom, sisakkal a fejemen s a bárdom az ölemben pihentetem.
Mikor felébresztenek az őrködéshez, leveszem a sisakot és a bejáratnál telepszem le. Leginkább csöndesen ülök, de ha érzem hogy álmosodom, felállok, nyújtózom kicsit és fel-alá sétálok egy keveset.

[HugiLee]

-Marion-

Aedus szavaira:
-Vakon, még nem is......az ármány és a halál sosem alszik és most nem csak a mi hitvány sorsunk a tét....

Zul'Khugalnak csnds nygdt hangon:
- Nem vagyok katona Zul'Khugal, akit gondolkodás nélküli cselekvésre idomítottak, hogy ha úgy parancsolják neki , szó nélkül sétáljon akár a halálba is.
Vissza nézek Pelsora és folytatom:
-Tudom, hogy semmiben nem lehetünk biztosak, de az a levél az egyetlen biztos pont, amiről még tudhatjuk, hogy a mi oldalunkról jött. Ha ő véletlenül nem az, akinek hisszük,talán már késő lesz megtudnunk a tartalmát, talán még a háború kimenetelét is megváltoztathatja. Sosem tudjuk meg, ha most elégeted azt a levelet.
Ha Pelso engedi , lassan odahajolok a füléhez , hogy csak ő hallhassa , amit mondok:
-…kivéve, ha már tudod mi áll benne….
Visszalépek. És várom , mit tesz majd .

[Sirak]

<Zul'Khugal>

Már sétálok kifelé, miközben hallgatom Marion válaszait. Megállok, miközben még mindig arról beszél, hogy nem tudhatjuk hogy biztosan ő az. Miközben beszél, kissé megrázom a fejem, gondolván <badarságot mondasz>.
-Nekem elég bizonyíték az öreg reakciója.

[Thor]

________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava (tavasz), első hete, tar napja, a cink órája és a kéklunír órája közt (03:00-06:00) (egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll. Evir, Higr, Asor, Emor, tar)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus, Meeker, Zul'Khugal ________________________________________________________


Még a börtönben


A csont enged a jó minőségű acélpenge hegyének, és a két fogoly meglékelt koponyával dől egymásba. Egy pillanatra csend telepszik a börtönre. A kyr lovag egyáltalán nem foglalkozott a két toroni kivégzésével, csak a levelet böngészi.
A fejvadász letörli a fegyveréről a vért, majd visszalép a csapathoz. Hidegvérű gyilkos, ez már biztos. És lehet, hogy csak a lámpás fényének játéka zavarta meg a szemet, de mintha enyhe mosollyal végezte volna ki a két alakot.

…


A kyr épp átnyújtja a levelet a varázslónak, mikor ellenérzésekkel szólal meg Marion. A lovag csendben végig hallgatja, és közben kihúzza magát, még ha ez nagy fájdalmakat is jelent számára. Majd mikor lehetősége van rá, egyenest Marion szemébe néz, és úgy szólal meg.


- Nem esküdtél fel nekem, de ne feledkezz meg róla, hogy Dwoon lovag vagyok, és nem az egyik kocsmatöltelék, ki esténként magáévá tesz téged egy istállóban. Az életemet mentetted meg, így ezt elnézem neked, de tudd hol a helyed!


Ekkor végig néz a társaságon.


- Most kevés az időnk, és fáradt vagyok. De később, ha az istenek is úgy akarják, megbizonyosodhattok róla, hogy én vagyok az, kit kerestek, de nem most. A levelet ne égesd el tiszteletre méltó varázsló, de aki nem akar széttépet elméjű, nyáladzó testé válni, az ne olvasson bele a levélbe. Mágiával védték meg alkotói, és csak én olvashatom el. Most menjünk!


PM: Marion, Pelso


//off: A pihenőhelyet csak Hugilee és Pelso írása után tudom folytatni.//

[HugiLee]

-Marion-

Miután a lovag rendre utasít:
Amíg beszél próbálok a szemébe nézni, de amit mond , és ahogyan ezt teszi, ráébreszt saját fáradtságomra és gyengeségemre. Hinni akarok neki. hinni benne, hogy minden rendben van.
" Ennyi kínzás után is képes ilyen erővel hatni....A mágia biztosan arról szólt a levélen , hogy csak az igazi lovag olvashassa el . Igazuk van, túlreagáltam ezt a dolgot...ez a sok öldöklés ... "
Megsemmisülten sütöm le a szemem, és miközben elindulok kifelé ebből a pokolból, halkan mondom:
- Bocsássatok meg ! Elfáradtam. Tévedtem.
" ezentúl jobban kell tudnom uralkodni magamon...... Meeker tényleg mosolygott, vagy már hallucinálok is ? !!!! "
Kifelé a barlangból igyekszem senkinek sem útjában lenni. Minden erőmet összeszedem, öszpontosítok, hogy csendben és gyorsan haladjak .
Amikor a táborhelyre érünk:
Megvárom , míg mindenki lepihen. Látom, hoyg Meekre kifelé indul , gondolom körbenéz , elszór egy kép figyelemfelkeltő apróságot az ellenségnek, hogy semmiképpen ne maradhassanak észrevétlenek, ha megközelítenek minket. Fáradt vagyok de álmos még nem , így utánaszólok:
-Dink! Segíthetek?
Ha elfogadja, akkor beszállok a csapdaállításba és ha úgy van hely egy szomszédos ágon én is elhelyezkedem , hogy beszélhessek vele. Nagyon halkan beszélek , mert tudom, hogy jó a hallása és nem is akarom veszélyeztetni magunkat .
" Ha valaki , hát ő biztosan tud valamit arról, hogyan lehet elviselni ezt a sok gyilkolást."
-Jól láttam, hogy mosolyogtál, mikor megölted azt a két alakot?
Ha hajlandó beszélgetni velem, akkor némi párbeszéd után elmegyek aludni. Nem biztos, hogy kivárom az ő őrségének a végét, és megkérem hogy engem utolsónak hagyjanak, ha még rám is sort kellene keríteni, mert szükségem van néhány óra egybefüggő alvásra. Úgy fekszem le a lovak közelében, hoyg takarásban legyek, ha valaki belép, de én ellássak a barlang szájához, a lovak lábánál, és ha csak kinyitom a szemem lásam a bejáratot. Ha van némi moha vagy szárazlevél, vagy valami , akkor próbálok puhítani a fekhelyen, de nem vesződöm vele talán csak 2 mozdulat erejéig, majd lefekszem és elalszom.
Ha őrségre kerülnék, akkor felmászom oda, ahonnan Meeker lesett körbe. Némi mazsolamajszolással próbálok éeren maradni és figyelek.

[Pelso]

Pelso (Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit)

*Miután a levelet átadtam a lovagnak nem fordítok sok figyelmet a tartalmának. A lovagreakcióit figyelem. A levél tartalmára még csak futó pillantást sem vetek pedig ott ahol álok a lámpással világítva a papírt, lenne rá lehetőségem. Mikor végzet és felém nyújtja a levelet, hogy elégessem, felé nyúlok a bal kezemmel. Mikor az ujjaim közt érzem a papírt már majdnem lángra lobbantottam mikor Marionból kitörnek a szavak. Döbbenetemben a koncentrációt megszakítom és pár pillanatra megkövülten állok. Dermedtségemből olvadva lassan felé fordulok. Arcomról csak döbbenetet és megrökönyödöttséget lehet leolvasni. Olyannyira, hogy egy ideig nem is találok szavakat. Lényegében mindenki elmondja a magáét mire megtalálom a hangomat. Visszafordulok a lovag felé.

- Biztos, hogy ne égessem el a levelet?!

- Csak szóljon, és örömest segítek a kilétének bizonyításában.

*Egy biccentés kíséretében egy milliméternyit meghajolok a lovag felé. Ha biztos benne akkor egyelőre visszateszem a levelet a mellényzsebembe. A lovag szavai után Marion felé indulok. Mellé érve szavam halkra fogom, hogy csak ő értse. A kyr/dwoon lovag szavai után már nincs szüksége több nyílt leteremtésre. Talán már megértette.

- A levél tartalma teljesen lényegtelen! A lovag kilétéhez kétség sem férhet! Abban nem kételkedem! A rátermettségedben viszont kezdek!

*Mélyen a szemébe nézek.

- És ez nem tetszik! Remélem csak rémeket látok. És valóban okkal vagy a csapat tagja.

//Lélektan próbadobás.: (4k10) 28
Arra lennék kíváncsi, hogy látszik e rajta, hogy esetleg nem gondolja komolyan azt. Miszerint már megbánta iménti kirohanását. Valamint, hogy a lovagot valójában és nem csak látszatra fogadta el vezetőnek.

off: Olvastam a Hugi írását így a kérdésemre a válasz biztosan igen. Azért ha a karakteredben egy mikronnyi kétség is maradt, akkor azt kérlek, írd meg.
Nem tudom, hogy ez most JK – JK esetén hogy fog menni. Várom a KM döntését.//

*A válaszomat megkapva még vettek egy utolsó pillantást a szemének rezdülésére. Aztán ott hagyom. A toron-i pap holteste felé lépek. Összpontosítom a hatalmam.

//Magas mágia. Fürkészés. Arra lennék, kíváncsi jelentenek e rám veszélyt a pap varázstárgyai.
Van 6 P-om rá.
Ha nem akkor magamhoz veszem azokat is az erszényével és a palástjával együtt.//

*A börtönből távozva vetek még egy utolsó pillantást, hogy hátra hagyunk e valami árulkodót magunkról.

- Nem kellene a testeket eltüntetni, hogy a járat titka biztonságban maradjon?

*Ha igen akkor szerintem vigyük őket a titkos folyosóra magunkkal. A teremből távozva meg Gravitáció segítségével összegyűjtöm, a kifojt vért meg a véres homokot.

//Erre szerintem egy 4 méteres gömb bőven elég és van 6 pontom a súlyra. Sétálva gyűjtöm egybe.//

*A testeket a folyós felső szakaszán először megégetem utána megfagyasztom.

//4E tűz egy 3 m-es gömbben. Utána egy 4E 3 m-e fagygömb 1E (50s) ideig a hulla kupacra.)//

*Ezt követően követem a többieket. Zul-t megkérem, hogy hozza a pókokat. A lóra zsákba és a paptól elorzott köpenybe csavarva erősítem. A táborhelynél megvárom, míg mindenki kényelembe helyezi magát meg megteszi a maga óvintézkedéseit. Addig egy kicsit foglalkozom a szerzeményekkel.

//Mágia kifürkészésé 6P. A talált tárgyak célját, működését keresem.
Ja igen. Ha túl fáradt lennék a vizsgálatokhoz akkor ezt elhalasztom egyenlőre. Mindössze számba veszem a szerzeményeket.//

*Ezt követően nyugovóra térek. Valamint ellenőrzöm, hogy a pókok képtelenek a mozgásra. A legcsekélyebb gyanúra hogy tudnak mozogni az egyik sziklában csinálok nekik egy ketrecet és oda teszem őket éjszakára. Vagy abba ágyazom a lábaikat.
//Magas mágia 6P átalakítás//

[Gorodak]

Dink Meeker

Ha Pelso ragaszkodik a hullák eltüntetéséhez, akkor segítek a többieknek...Ott ahol bejöttünk, ott még eltüntetem a nyomainkat, ha már vacakolunk ilyenekkel, majd sietősre fogom a dolgot, mert már így is túl sokat voltunk egy helyen , amikor nincs sok időnk.

Mikor Marion megkérdezi, hogy segíthet e örömmel fogadom...

- Ha akarsz persze, gyere csak, csak tartsd nyitva a szemed amíg én kirakom a külső csapda gyűrűt, utána már magam is elleszek.

Neki is látok a munkának, igyekezve minél gyorsabb lenni, és minél jobban álcázni a csapdákat.
A Csapda állítás közben feltett kérdésekre válaszolok...

< Vajon miért akarja tudni ennyire? Azt hittem jó ember ismerő, vajon csak biztos akar lenni benne??? >

- A döntésnek örültem, így kevesebb a tanú, akit kikérdezhetnek, és egy hulla már nem is akar megtámadni vagy megszökni. Amúgy pedig ez a munkám. Bemenni, megkeresni vagy megvárni és megölni. Néha pedig megszerezni ezt azt. De gondolom már tudod milyen ember vagyok, ha még emlékszel, hogyan is kínoztam meg a foglyunkat. Egyébként a fickó elmondott volna mindent idővel, de egy hűséges és képzett katonának a lelkét kell meg törni nem a testét... Idő hiányában pedig csak ennyi tellett... -
De most már menj pihenni szerintem! Már igen fáradt vagy és a barlangban sem voltál éppen friss, ha még emlékszel.
Mondanám, hogy aludj nyugodtan mert nem kerülsz sorra, de ezt nem tehetjük, mivel nekünk is pihennünk, kell, de persze lehetsz utolsó, és ha bármi gyanúsat veszel észre ébressz fel! Én látok a sötétben, már ha nem akarsz egyedül utána járni a dolognak. -

Hangom halk és nyugodt, de csak annyira, hogy hallja . Közben pedig én is nyitva tartom a szemem és a fülem.

[HugiLee]

-Marion-

Még a várban:
Amikor Pelso odalép hozzám egy pillanatra bennemakad a levegő. Nem tudom mit fog csinálni velem , vagy mit fog mondani, de érzem, hogy itt a végső döfés, amit ráadásul magamnak okoztam. Ám , amikor halkan kezd beszélni, bár szavai erősek, hálás vagyok, amiért ilyen diszkréten nyír ki. A szemébe nézek, vállalom a következményeket a tettemért.
" soha többé nem veheted ennyire lazára ezt a küldetést! Ébresztő Méri ! Szedd össze magad! Te ennél sokkal tökösebb vagy ! "
Mikor Pelso befejezi, bólintok és lesütöm a szemem egy pillanatra, mert igaza van és sajnálom, ami történt, azután csak egész halkan mondom Pelso szemébe nézve :
- Hibáztam, de nem adok többé okot a kételkedésre.
Ha úgy látom végzett velem, elindulok kifelé Zul'Khugal után , csendben és gyorsan.

A pihenőbarlangnál:
Fenn a fán :
-Igen , tudok rólad ezt azt ,és feltételezek másik ezt azt . A lelketlen öldöklés még új dolog nekem, de úgy látom elengedhetetlen ebben az esetben. Még sosem öltem halomra ennyi ismeretlent. Két nap alatt kinyírtam néhány harcedzett katonát, láttam embereket, akik férgeket készültek enni, hogy erőt nyerjenek, a szívem valahol a bokámban landolt, mégis szembeszálltam egy hatalmas varázslóval, aki a szemembe nézett és épp azon volt, hogy szétrobbantsa a fejemet 20 méterről, vagy valami hasonló durvaságra készült, mielőtt nyelven lőttem. Elraboltak , megmentettek , hatalmas mérges pókok támadtak meg, megakadályoztunk néhány kivégzést, egy halom hullával teli várból megmentettünk egy félholtra kínzott embert , és most menekülünk és erőt gyűjtünk, hogy fel tudjuk venni a harcot a ránk vadászókkal szemben....

Halkan nevetek , de inkább fáradt, mint vidám nevetés ez.
-így elmondva nem is olyan vészes. Még a végén nagy harcos válik belőlem . Kicsit kibillentem de már rendben vagyok. Most már értem, hogyan csinálod, azt hiszem.
Nagy levegőt veszek, kifújom. Rámosolygok :
- Tényleg ideje elmennem aludni amíg megtehetem.Köszönöm DInk.