A tartomány úr.

[Thor]

Markard Oxbaren


A fedélzeten


Mikor Walt megpróbál nyugtatni, mosoly fut végig az arcomon. Ránézek, és kötekedésképpen, persze inkább játékosan, mint sértően csak annyit mondok: - Elég, ha egy Isten van velem. A többit meghagyom másnak. – És utána egy kacsintással jelzem, hogy tréfa volt, nem szemrehányás.


Este


Mikor befejeztem a mondandómat leülök, de nem kezdek bele a vacsorába, inkább kérdést intézek a vezérhez.


- Jó uram! – Mondom tisztelettudóan a tisztnek ki felbérelt minket, de nem megalázkodva. – Mesélj, kérlek uradról. Kíváncsi vagyok, te, mint hadvezér, miképp vélekedsz róla?


Csendben, és kíváncsi tekintettel hallgatom a választ, ha van.

//off: Végig koncentrálok, hogy igazat mond-e.//

[Sirak]

<Viniel Vinidus>

Karakter leírás:
47 éves férfi, izmos és szívós testalkattal. Feje teteje kopasz, azonban rendszeresen borotváltatja le a megmaradt haját, amilyen gyakran csak teheti. Ezzel szemben szakálla dús, de 5 centinél nem hosszabb. Az alap hajszíne enyhén vörös, de az idő már megkoptatta és őszes már a szakálla. Ezért bajsza már-már halvány rozsda színű. Arccsontja erős, az álla szögletes. Orra enyhén nagy és girbegurba, már számtalanszor eltörhetett. Nem sok, de akad sebhely is a testén. Szeme sötétzöld színű. Magassága átlagos, 180cm körül van. Hangja enyhén kaparó.

Félvértet hord, ez vállvédőket, mellvértet (galléros), combvédőt (amely körbe öleli a combomat és szíjjal van rögzítve a mellvérthez) valamint alkar- és lábszárvédőket jelent. Ez alatt egy rövid ujjú láncing van, amely csípőig ér. Ezen kívül a mellvértről lelóg elöl hátul védő lemez comb középig (elől csonka háromszög, hátul téglalap alakú).
A páncél egyszerű, szürke színű, azonban mindig szép tiszta és nem is látni ütődések nyomát.

A páncélon kívül egy hosszú, ujjatlan vékonyabb szövet ruhát hord, amely deréktájt egy széles övvel van össze húzva. Csípő magasságában mindkét oldalt ketté válik a ruha, így "elöl és hátul" folytatódik. A ruha fakó sötétzöld, melyen elöl és hátul is minta van. Elől egy kör alakú pajzs van, mely szegélye (1cm vastagon) arany színű. Belül 3 részre van osztva (mint a merci jel) arany sáv(okkal) ami ugyanolyan széles mint a szegély. Alul egy erőd, bal oldalt egy kard, a jobbon pedig egy bot helyezkedik el.
Hátul pedig ugyanaz a kard van (a kardok elől és hátul is pengével lefelé helyezkednek el).
//off: ha a km engedélyezi, akkor ez a ruha is mágikus lenne. De csupán egy mágikus aura varázsjel és egy leplezés volna rajta.//

Se a ruhán, se a páncélon nem látni rúnákat.

Sötétbarna, erős anyagú szövet nadrágot és felsőt (pulóvert) hord. Egy köpenyt is visel, mellyel utazás alatt elrejti öltözékét. Ez is sötétbarna színű, magas gallérja és csuklyája van. A köpenynek van hosszú ujja és gombjai, melyekkel értelem szerűen össze lehet gombolni elől.

Egyetlen fegyvert használ, amely egy másfélkezes kard. Amit a hátán hord. A hüvelyén van a heveder.
Ennek a pengéjén alkar hosszúságon futnak végig rúnák. /Olyasmit képzeljetek el, mint Aragorn kardja, melyet a tündék kovácsoltak/

Amit a többiek tudnak a karakterről:
Gyakran ami a szívén, az a száján. Azonban vigyáz a szavaira. Mindig jó kedvű és életvidám, ezért ha komoly a hangja akkor tényleg olyan a helyzet. Habár mágia tudó, jobb szeret a kardjával harcolni. Viszonylag ritka az, amikor varázslathoz kell nyúlnia. Nem azért, mert nem szereti használni, vagy egyéb okokból. Csak nem akarja mutatni.
Az erőssége a harc és a mágikus fürkészés. Ha sok ember ellen harcol, akkor mindig csukott szemmel teszi azt. Azt mondja azért, mert a szem becsapható és így nem csupán néz, hanem lát.
Azt is tudják, hogy egyik nagy varázslórendhez sem tartozik. Habár sosem beszél róla honnan jött, a címere és a stílusa nem lehet Pyaroni vagy Dorani.
Eleinte fura volt számára másokkal együtt utazni, miután addig mindig egyedül volt. Azonban hamar hozzászokott a társaihoz, és örömét lelte abban, hogy másokkal kalandozzon.
Először mindig végiggondolja a dolgokat és csak aztán cselekszik, azonban nem féli eldobni az életét. Nem akar meghalni, de inkább elveszik egy társával, mint hogy újra egyedül éljen tovább.
Kedvenc mágiája a sötétség teremtés, ebből mindig van egy tekercs előre elkészítve.
Legféltettebb kincse egy ezüst gyűrű, melyen rúna betűk sorakoznak. Ezt lopta el tőle a tolvaj, és ennek volt köszönhető a találkozása a mostani társaival. Azóta is a bal gyűrűs ujján hordja.
Mikor tudatosan csatába, vagy harcba indul mint egy rituálé, ezt a mondatot mondja el minden alkalommal: "Én vagyok a vadász és az ítélet mindarra, amely romlásba akarja dönteni a világot". Ha úgy harcolt és ölt, hogy nem volt lehetősége előtte elmondani, utána bepótolja.

Mikor látom, hogy a rakomány végső részét, rabok képezik, furcsán nézek. Miféle rabok ezek? Kérdezem magamtól.

A vacsoránál:
Minden alkalommal, mikor Oxbaren emeli a poharát, én is iszok az enyémből. Majd a monológja után, én is felállok s bele kezdek a sajátomba:
-E szép és hivatalos bemutatkozás után úgy érzem kötelességem nekem is bemutatkoznom. A nevem Viniel Vinidus, részemről a szerencse. -itt a kapitányra és a hajó egyéb személyzetére tekintek-
-Remélem az idő amiről beszéltél öreg barátom, nem fog olyan hamar elszállni, hogy ne élveznénk ki! Az Úr pedig mentsen meg az unalomtól is, hisz talán nincs is ember fiának nagyobb ellensége annál! Hahhahaha! -szavaim végig örömteliek, boldogságot és pozitívságot hordoznak. Majd kiiszom a kupámat, s visszaülök.

Ha nem tér ki senki sem a kérdésre, akkor felteszem én (igazán Oxbaren-re várok, hogy ő mond-e még valamit)
-Azonban -komolyra vált a hangom- had kérdezzem meg, kapitány uram. Miféle úti célja van egy csapat rabnak a hajón?

[HugiLee]

Sína Ar Ta

A vacsoránál, miután Viniel feltette a kérdést, megemelem poharam, helyeslően és mintegy folytatom a kérdést ugyanolyan könnyed stílusban :
- Igen igen , és miféle végzet tette rabbá őket ?
Ártatlan , kíváncsi tekintettel várom a választ .

// A leíráshoz még hozzátenném , hogy : //
Sína magas fokon képzett a lovak és kutyák idomításában. Ennek megfelelően, saját és testvére lova is értékes, jólképzett állatok, valamint beszerzett társainak is váltólovakat 12 nehéz harci és 5 könnyű harci lovat , melyeknek különleges tulajdonságuk, hogy kiválóan ugranak, harcban tevőlegesen is részt vesznek, azaz lovasukkal harcolnak, és jelzik , ha veszélyt éreznek.
E mellett Sína hűséges társai még 8 harci kutya, és 4 vadász kutya is . //AZ ő tulajdonságaikat később beillesztem ide .//

[Gorodak]

- Naszir Tessin -

Úgy hívtok, ahogy akartok. A karimnak mindegy melyik nevét használjátok...

A vacsoránál, nem szólalok meg, hagyom, hogy a dolgok follyanak körülöttem. Csak hallgatom az eseményeket.

< Érdekes, mennyire megrázza a barátaimat a szolgák és a rabszolgák látványa. Talán a kultúráink közötti különbségek miatt. Bár érdekes lehet kinek viszik ezt a sok rabszolgát. Végül is még a hasznunkra válhatnak ezek az információk, ...de ez a kaja nem is rossz. >

Majd folytatom az evést és ivást amíg a többiek beszélnek és közben fülelek az eseményekre és megfigyelem az asztalnál ülők fegyverét, és vértjeit, ha hordanak, hogy milyen minőségűek és honnan származnak.

[Pelso]

A tartomány úr.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
D – Ynev, Gályák tengere. Egy napnyira Új Pyaron partjaitól. Nystea fedélzetén.
Pyr.sz. 3690
Thor, Sirak , Flame, Gorodak, hugilee
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

// Egyes játékosokkal annyit beszéltem skyp-on a megbízásról, hogy sikeresen átsiklottam az itteni felvázolásán. Ezért elnézést is kérek és pótlom.
Valamint a toborzótiszt leírásában egy kicsit pontatlan voltam. Ő egy alacsony, vékonycsontú néger. Bőre sárgás árnyalatú.//

//Az ország neve és a katona tiszt neve átértékelés alatt van ezért egyenlőre mellőzöm. A továbbiakba mint a : Tiszt fogom említeni.//

*Ahogy megfogalmazódnak bennetek a kérdések, felidézitek magatokban mit is mondott mikor felkérte titeket a feladatra.

- Népem háborúban áll. Megközelítőleg az ellenség csapatai egy év múlva földjeinket fogják taposni. Ezért zsoldos sereg felállítására adott parancsot bölcs uralkodónk. Ennek a seregnek az irányításához, keresünk tiszteket.

*Egy pillanatra szünetet tart. Kortyol egyet a teájából.

- Mikor a nagykövetnél jártam audiencián érdeklődtem önök felől. A hallottak alapján úgy gondoltam kikérem a feletteseim véleményét és ők is egyet értettek velem. A külhoni zsoldos sereg vezetése minden bizonnyal nem fog gondot okozni.
Ezért van szerencsém felajánlani a most felállításra kerülő sereg marsallbotját. Valamint népem hálája jeléül ezeket a kis semmiségeket előleg gyanánt leendő szolgálataikért.

//Ekkor adta át a gyöngyöket. Az ország ahonnan jött kicsi. Alig 50 000 négyzetkilométeres területen fekszik a Duaron – tenger partján a Sheraltol északra.
Ha valaki meg akarná kérdezni miért nem mérnek megelőző csapást rájuk azért mert nem tudják a pontos tartózkodási helyüket.//

*Mikor Markard szólásra emelkedik mindenki csendben marad és várja mit is szeretne. Pohár köszöntőjét örömmel fogadják és akinek a kupája már üres volt gyorsan újra tölti míg beszél, igyon a beszéd végén. Együtt is isznak vele mindhárom alakalommal kik az asztalnál ülnek.

*Pihenésre nincs ideje a fűlnek és a karnak. Viniel emelkedik szóra miközben a kereskedők váltanak pár szót egymás közt. A tiszt korábbi jókedvével tölti újra a kupáját és a hajó kapitánya embereivel együtt Markardra tekintenek. Viszont mikor kupával a kezében készen áll Viniel is a beszédre már mindenki rá figyel. Pohár köszöntőjét ivással és vidámsággal köszönik meg. Mikor helyet foglalt mondókája után újra is kezdődik az asztal korul a diskurzus.

*Az újra éledő beszélgetésben Markad szol elsőnek a tiszthez. Aki kérdésére rögvest válaszol is ahogy egy falat halt leöblített.

//A pyar közöst kiválóan beszéli de az akcentusát nehezen szokjátok. //

- Szavaiddal megtisztelsz, de csak száz nagy vagyok. Ami viszont bölcs uramat illeti. Idestova húsz éve uralkodik bölcsen és igazságosan. Az ország rendje és határai felet őrködik óvó akaratával. Bármikor kész vagyok feláldozni érte az életem. Igaz a tiszti eskütételt leszámítva nem találkoztam vele személyesen.

*Kortyol borából és várja, hogy hát ha újabb kérdést tenne fel. Az még várat magára egy pár pillanatot. A következő kérdés viszont nem onnan jött ahonnan várta. Na meg nem is neki szegezte közvetlen Viniel.

- Kapitány engedje meg, hogy ezt a kérdést én válaszoljam meg.

*A kapitány , hogy neki intézték a kérdést egy kicsit megilletődött . Elsőre kérdőn tekintett vissza a kérdezőre. Mikor a tiszt ajánlkozik a válaszadásra előzékenyen át is engedi.

- Azok az emberek oda tartanak hova önök is. Ez a ellenségeskedés igen hosszú múlttal rendelkezik. Megvannak már a maga hagyományai. Az első zsoldos sereg felállítása óta ajánljuk fel a kevésbé súlyos bűnű raboknak, kiket hajlandók elengedni fogva tartóik, hogy szabadságukért cserébe harcoljanak. A másik, hogy az utat azokban a láncokban teszik meg amiket bebörtönzőik aggattak rájuk. Emlékezetükbe vésve mitől is menekülnek meg.

*Kortyolt egyet az italából. Majd érdeklődve tekint végig rajtatok. Várva a következő kérdést.

//Pm mindenki.//

[HugiLee]

-Sína Ar Ta-

-Önöknek ezek szerint volt már ehhez hasonló "zsoldos" hadserege. Mit tapasztaltak , mennyire harcolnak megbízhatóan ? Mert azt mondanám, akik pitiáner bűnöket követnek el , nem épp a bátorságukról híresek.

[Thor]

Markard Oxbaren


Viniel barátom köszöntője végén nevetek egyet, olyan jó ízűt, majd kiiszom poharam tartalmát, és ha van lehetőség öntök még magamnak a jó féle nedűből. Nem iszom le magam részegre, de nem baj az, ha kicsit zsibbad a test.


A tiszt válaszát érdeklődve figyelem, és egy bólintással jelzem, hogy köszönöm őszinte válaszát. kicsit a gondolataimba süppedek, és mire új kérdésemmel bombáznám a férfit, Viniel érdeklődik a foglyok iránt. Be kell valljam, magam is erről érdeklődtem volna.


Meglepődök a válaszon, és már körvonalazódik is bennem, hogy mit is szeretnék tenni.


<Szóval ez lesz a másik feladatom. Köszönöm Uram, hogy megmenthetek pár lelket a tűznélküli sötétségből.>


Míg tart a beszélgetés a hasam győz a tudatom felett, illetve a bor is kezdi égetni a gyomromat, így bele kezdek a vacsorába. Természetesen a beszélgetést nem hagyom abba, és nem teli szájjal folytatom, kulturáltan. Evés közben a többieket végig nézem, és mosolyogva veszem tudomásul, hogy a lovag és a dzsad harcos a szokásos csendes figyelőként vesznek részt a vacsorán.


<Nem is baj, legalább ők legyenek józanak, ha már én nem bírok magammal. >


Megvárom, míg válaszol Wath kérdésére, majd én is kérdezek még a tiszttől.


(Pyarr)


- „A nevén szólítom a tisztet” XY mondd kérlek, ha megkérem uradat, hogy ezeket a rabokat az én irányításom alá ossza be, nem sértem meg vele?


Megvárom a válaszát, és majd válaszolok rá.


Kicsit később más témáról, és bódultabb állapotban.


//off: IQ dobás: 15 legendaismeret a háborúval kapcsolatban//


- Hallottam néhány dolgot a nálatok folyó háborúkról, melynek szele fúja most a mi sorsunk vitorláját is. De nem tudok sokat az ellenségről. Mesélnél erről az egészről nekünk, ha nem vagyok túl tolakodó az állandó kérdezősködéseimmel. – És megbánóan enyhén előre hajolok.


Csendben végig hallgatom válaszát.


Időnként a kereskedők felé is teszek fel kérdéseket, persze barátian. Főleg az érdekelne, hogy miért utaznak egy olyan országba, melyen hamarosan végig szalad a háború pusztító tüze.


Majd később, mikor már a bor a fejembe szál nem foglalkozok tovább a kérdésekkel. Kellemes történeteket mesélek, és hallgatok meg. Szívesen beszélek politikáról, vallásról, legendákról, vagy szóbeszédekről.


Mikor már a viccesebb témák kerülnek elő, én magam is nevetve hozakodok elő velük:


- Egyik alkalommal egy nemes úrnál vendégeskedtünk jó barátaimmal, és egyik vacsoránál egy dalnok is csatlakozott hozzánk. A nemes úr, kinek a nevét nem mondhatom az illendőség kedvéért, kíváncsian hallgatta a pletykákat, szóbeszédeket. Főleg azt, mely egy nőről szólt, ki folyamatosan csalja urát, még állítólag a tanácsosával is kamatyolt, miközben ura a szomszéd szobában intézte a földje ügyeit. A lényeg, hogy a dalnok nem tudta, hogy biza az épp őt vendégül látó uraság feleségéről mesél. Na, mikor egy dologgal elszólta magát, és rájött az uraság, hogy róla nevetgélnek a környéken, húú. Emlékeztek? – nézek a társaimra. – Milyen vörös képpel kergette a felségét és a tanácsosát és közben egy disznócombot lóbált kezében, mert azt találta hírtelen. Azt kiáltotta, „Megöllek hálátlan asszony!” – És hangosan nevetek a történet végén. – Persze nem ölte meg egyiket sem, de akkor nagyon akarta. Sogronra mondom, jó kis este volt az. Az nemest mondjuk sajnáltam, hogy ilyen könnyűvérű feleséget adott mellé az Úr, de biztos okkal tette.

[Sirak]

<Viniel Vinidus>

//off: Először is akkor, leszögezném, hogy a kereszt nevem az Vinidus. Viniel az család név. És ha már ezt így felhoztam, kérlek írjátok már meg, hogy ti mit szeretnétek, milyen néven szólítsanak titeket!//

Figyelmesen hallgatom a választ a kérdésemre, és most így bele gondolva értelme is van.

-Nem lehet olyan kevésbé súlyos a bűnük, ha a halálba menekülnek előle! Hahhahahaha! -majd iszom egyet a kupámból.
-Kedvemre való ez a pia! Remélem marad még belőle a háború végéig!

Kicsit meglepődök, mikor Oxbaren ilyen kéréssel fordult a tiszthez, ezért egy gondolkodó pillantást is vetek a barátomra, hátha sikerül kiolvasnom az arcából, vajon mit is akar. Nos, erre még később mindenképp vissza térek mikor magunk vagyunk, ha az asztalnál nem derül ki az igazi célja.

-No, kezd érdekessé válni a téma. Az én fantáziámat is izgatja a kérdés, hogy bővebben megismerkedjünk miértekkel és a milyenekkel. - teszem hozzá, most hogy előjött a kérés, miszerint beszéljenek nekünk a háborúról és az ellenségről.


Ahogy telik az idő, és fogy az alkohol, egyre jobban oldódok fel én is, Oxbaren történetén pedig kidőlök a röhögéstől.
-Nem is tudom melyik volt a viccesebb, a nőnek az arca, miközben a bárd mesélt, vagy a nemes úré, mikor rájött, hogy az ő felesége a történet főszereplője. Hahhahaha!

[Gorodak]

Naszir Tessin

< érdekes, de vajon mit ért kevésbé súlyoson, csak egy embert öltek meg, vagy mi? Nem is értem azért nem hiszem, hogy sokan velünk maradnának, ha csak nem kényszerítik őket, amúgy meg már rabszolgák , már nincsenek jogaik sem, úgy hogy így jártak aki meg menekülni akar az hamar meg fogja érezni a korbács izét, akink meg sikerül meg szökni azt meg úgy is legyőzi a sivatag vagy a dzsungel.... Érdekesebb ennél még csak az lesz ha tényleg ezekből kéne nekünk sereget össze kovácsolni és kiképezni... Meg majd kell szereznem egy jó térképet a környékről, de remélem ezt majd kapunk a megbízhatóinktól, ha nem akkor, majd szerzek magamnak...>

A beszélgetést hallgatom és figyelek is miközben jókat eszem és iszom a kupámból, nem nagyon szólalok, meg ennél a beszélgetésnél, mivel a barátaim felteszik a fontosabb kérdéséket, így nekem elég meg jegyeznem a válaszokat.

Amikor már jobban fellazult a társaság, és már mókásabb dolgokat mesélgetünk, akkor én is mesélek rövid sztorikat, illetve jó ízűen röhögök a többiekén is.

A vacsora alatt iszom rendesen, de nem teljesen ittasra magamat, bár bírom a piát, de nem akarok ittas lenni elég ha csak spiccel vagyok, főleg mert elég sok rabszolga van a hajon és nincs kedvem újra közéjük állni, mivel a kereskedőkben nem igazán bízok meg...

A történet végén én is felröhögök...
< Az egy igazi élmény volt, vajon a dalnokot meg jutalmazták vagy inkább meg büntették a jó kis történetéért...? >

// Az emberek fegyvereit és páncélzatát néztem meg magamnak érdeklődés képen, mivel nekem ez sok mindent elárul a viselőjéről... //
// A karakteremet bármelyik nevén szólíthatjátok //

[Flame]

< Lord Beltlin Tretry con Dreatson >

//Off: A csapat tagjai általában Beltlinnek hívnak . Idegeneknek a Lord Dreatson és az Ewydor a megengedett megszólítás

Érdeklődve hallgatom a beszélgetést, és a feltett kérdéseket. Oxbaren " kérésén " nem lepődöm meg. Pontosan ezeket a kiszámíthatatlan lépéseket kedvelem benne. Olyan vele egy kötelező vacsora, mintha az ember Kyr sakkot nézne egy nagymester, és az ellenfele között. Apró gesztusok itt, enyhe hajlítások ott, megfűszerezve egy kis ráhatással és megfélemlítéssel. Pompásan szórakozom, és máris pontosan tudom hogy mint mindig, most is elfogja érni amit akar. Később igyekszem is majd előre is a kezei alá dolgozni.

Mikor kezd az alkoholgőz a vérbe szállni, és kezdenek a beszélgetések pikánsabbakká válni, úgy érzem hogy ideje távoznom. Sohasem értettem igazán ezekben a történetekben sem a humort, sem a tanulságot. Mint például a távozásom előtti históriában. Emlékszem, ott én is nagyon meglepődtem az uraság reakcióján. A helyében én a tanácsosommal fojtattam volna meg a hűtlen nőszemélyt, ezután pedig örök mementóként karóba húzattam volna a gaz csábítót a vár előtti réten.

Miután elhagyom a helységet, egyből a rabszolgaszállásra megyek. Ellenőrzőm a foglyok víz, és ételadagját, valamint a " tartásuk " körülményeit. Ha valamit nem megfelelőnek találok akkor rövid úton a helyes mederbe terelem azt. Én nem rabszolgákat, hanem a következő seregem katonáit látom bennük magam előtt.
Ekként is bánok velük már most is. Szigorúan de igazságosan.

[Pelso]

Megadta magàt a gépem.

Ui: Misi teló

[Pelso]

A tartomány úr.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
D – Ynev, Gályák tengere. Egy napnyira Új Pyaron partjaitól. Nystea fedélzetén.
Pyr.sz. 3690
Thor, Sirak , Flame, Gorodak, hugilee
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

//A jó hír várhatóan megoldódik a gépem körüli gondok.//

*„Ser” Viniel-nek adott válasza után érdeklődve várja a további kérdéseket.

- Ez csak természetes a biztos halál helyet az élet lehetőségét választották.*A kérdezővel együtt kortyol maga is kupájából. //Viniel// - Ez könnyen megoldható. A rakomány igen jelentős része ugyan ebből a bórból áll. Ahogyan önök úgy a rakomány is ugyan oda tart.

*Amikor egy kérdésre válaszol, mindig a kérdezőre néz. Most Sína Ar Ta van a figyelme közepén.

- Igen természetesen volt már ilyen seregünk. Ami meg harci jártasságaikat illeti. Harcolnak legalább olyan jól, mint bármelyik kényszer sorozott. A bátorságukat viszont én nem vonnám kétségbe az ön helyében. Valóban kevésbé súlyos bűnöket követtek el, de mind a bitón végezte volna. Zsebtolvajlásért ilyen nem jár. A többsége jószágot lopott. Ménest, csordát, nyájat, kondát. Avagy elfogásánál ellenállt és végzet a törvény egyik hű őrével. Vagy valami hasonló, ami elég súlyos, hogy egy háború is csábító lehetőség legyen a büntetéssel szemben; de nem annyira, hogy a fogva tartóik ne engednék el őket. Némi ráhatásra.

*Erre a kérdésre is válaszolva kihasználja, hogy egy pillanatra nem intéznek hozzá kérdést és fogyaszt egy keveset a vacsorájából.

- Természetesen nem foglya tolakodásnak venni, ha ezeket az embereket is a seregébe kéri. Legfeljebb azt nem foglya érteni ezt miért tőle kéri. A csapatok kiosztását az idegenlégió főparancsnoka intézi. Ezt vele kell majd megbeszélni. De ő sem veszi majd sértésnek. Szerintem könnyen megoldható, ha valóban ez az óhaja.

//Nos mivel nem tudom milyen választ adnál erre így most vágok itt egyet az időn.//

A beszélgetés előrébb haladott részén. Már mindenki elfogyasztotta a vacsoráját. A bórból viszont még van.

- Nem tartom tolakodásnak a kérdéseket.

*Hátra dől a székében és kortyol egyet a kupájából. A mondókáját már az egész társaságnak mondja. Tekintete körbe – körbe jár mivel más is hangot adott a téma iránti érdeklődésének.

- Az ellenség. Nos, hol is kezdjem. Talán legyen a legelején. Az ötödkor végén három birodalom uralta észak Ynevet. Godora, Ryek és Dawa. Ahova most megyünk Ryek hatalma uralta. Hajószám hordták az embereket és a népeket a háborújukba és a birodalmuk szívébe. Őseim ebből szerencsésen kimaradtak. Ahogy a mostani ellenségünk is. Míg Ynev civilizált részein ez az időszak a káosz évezredei voltak addig mi békében és nyugalomban éltük meg. Leszámítva a vándor pásztornépek közötti torzsalkodásokat. Ebből az időszakból származik a népünk legtöbb és legszebb szerelmi balladája. A legszebb ezek közül pont a hatod és heted kor határán született.

*Hogy oltsa, szomját egy pillanatra elhallgat.

- Magának a történetnek semmi köze a háborúhoz csak annyi, hogy a főhősnő, aki egy Ryeki úrnő volt és a törzs vezetőjének legidősebb fiába szeret bele. Aki annyira szerette őt, hogy palotát emeltetett neki a szállásterületünk központjában. Ezzel megkezdve a népünk életében egy aranykort aminek a hatására mind a mai napig ragaszkodunk földjeinkhez. A támadások ellenére is.
Mivel az öböl amúgy is központi helyet foglalt el a törzs életében egy évszázadig tartó letelepedés során megalapították a mai napig álló városaink. Igen termékeny időszak volt. Városok, falvak, flották és könyvtár is épült. Mikor a Kyrek kikiáltották új császárukat és meglapították Toront újratemettük a nagyfejedelmet és Ryeki asszonyát. Tiszteletükre templomot is emeltünk. A papjaik a mai napig gondozzák sírjukat. Mi meg már az aranykor második évszázadának vége felé haladtunk. Minden szomszédunkkal békében éltünk. Már nem viseltünk háborút sem. Még a század vége előtt megtörtén az első támadás. A végtelen puszták felől érkeztek. Arra felé meg népek kerülgethetik egymást évszázadokon át anélkül, hogy találkozzanak, ha nem akarnak senkit sem látni. Átgázoltak az egyik szomszédunkon, majd mi következtünk. A véres harcokban elbuktunk volna, ha szomszédjaink nem segédkeznek.
Arról, hogy mit akartak nem tudtunk meg semmit. Mivel nem tudták megszerezi, no meg élve egyet sem sikerült elfogni, hogy megkérdezhessük.
Akkor még ezzel nem is törődtünk. Győztünk. A béke újra folytatódott. Falaink azért megerősítettük, seregünk együtt. Majd szár év béke után az újabb támadás meglepetésként ért. A harcok azért hamarább véget értek és ezúttal nem hagytunk túlélőket. Legalább is azt hittük. Újabb száz év után jött a következő támadás. A harcok egy év alatt egy évig tartottak. Túlélők ezúttal sem hagyták el földjeink, de ekkor már ebben közel sem voltunk biztosak. Egy évszázad telt el azzal, hogy zsoldos seregek kutattak az ellenség szállásterülete után. Hasztalan. A seregek végül az újabb támadásnál hasznosabbak bizonyultak. Kevesebben haltunk meg, mint korábban. Így hát meg is tartottuk őket mind a mai napig.

*Újabb korty.

- A támadások azóta sem szűntek meg. Az okokról meg nem tudni semmit. Vannak feljegyzések élve elfogott katonákról, de azok percekkel fogságba esésük után fen akadt szemmel és habzó szájjal lehelték ki lelküket.
Ami biztos. Nagydarab, erős harcosokat nevelnek. Akárhol is éljenek. Kitartóak, fanatikusak, és nagyon jók a titoktartásban.
A hadi művészetek terén velünk együtt fejlődnek. Ostrom golemeket is azóta használnak csak, hogy olyan falakat építünk, amiken nélkülük már nem lehet átjutni. Papjaik meg nagy és sötét hatalommal bírnak.

*Ez után egy időre elhallgat, hogy ha nem kérdeztek már semmit. Az oldottabb beszélgetések során dicséri asszonyaik szépségét meg, hogy a bazárjaikban minden kapható, ami csak Yneven kapható. „Ami ott nincs, az nem létezik.” A kereskedők, is arról beszélnek leginkább milyen jó áron fognak túl adni portékáikon. Arra, hogy miért mennek egy háborús övezetbe meg annyit mondanak:

- A harcok még nem kezdődtek el, mi meg amúgy sem akarunk tovább maradni, mint ami a kirakodás és berakodás feltétlenül szükségessé nem tesz. Az árunkért meg jobb árat most sehol sem kapnánk.

//Ha van még kérdés ez az utolsó lehetőség feltenni őket.//

[Thor]

Markard Oxbaren

//off: Oxbaren-nek szoktatok hívni, néha viccből atyának.//


- Nos, ezt nem tudtam. – Mondom kissé megbánóan. – Természetesen, így már a főparancsnokot fogom ezzel zavarni.


Majd hátradőlök a széken, és gondolataimba mélyedek. Végig hallgatom a tiszt beszédét, és amikor a papokról szól felnézek, mint a kutya mikor füttyentést hal.


<Szóval sötét hatalommal bírnak. Vajon melyik démonfattyú adhat nekik erőt? Mindenesetre meg kell tudnom, milyen erő munkálkodik az ellenség csapatai közt.>


- És tudtok valamit ezekről a papokról, száz nagy uram? Miféle „istenségben” hisznek? – Az istenség szót egyértelműen lekicsinylő hangsúllyal mondom. – És milyen sötét tetteket hajtottak végbe?


…


Jól érzem magam, és ahogy körbe nézek, akkor veszem észre, hogy Beltlin nincs is itt. Ezek szerint a történetmesélés és a bor elvette a figyelmemet.
Még egy kis ideig élvezem az emberek és a bor társaságát, majd mikor úgy érzem, hogy szükségem van egy kis friss levegőre, felállok és elbúcsúzom a társaságtól.


- Engedelmükkel, én most távoznék. A bor kissé a fejembe szállt, és úgy érzem, egy kis séta a fedélzeten jól esne. Köszönöm a kellemes társaságukat, szép álmokat kívánok mindenkinek.


És ezzel ott hagyom a társaságot. Az igazat megvallva, kissé a pipázgatás is hiányzik. Eme gondolaton felbátorodva visszamegyek a kabinomba, és előkotrom a pipadohányt, majd szépen kiválogatom. A pipát komótosan kitakarítom. Jó negyven perc múlva a fedélzet egyik korlátjának támaszkodva pöfékelem a füstöt. Nagyon jól esik, hogy a bor és a pipadohány ízei keverednek.
Nagyot szívok a tengeri levegőből, és hagyom, hogy a gondolatok elöntsék elmémet.


<Ismeretlen ellenség, gonosz papok. Érdekes helyre viszel engem Uram. Vajon elég erős leszek ehhez a feladathoz? Tudod, én más vagyok, mint a többiek. Vagy a szívemet akarod megkeményíteni? Sok mindenben volt részem, de nem biztos, hogy bírni fogja a lelkem az értelmetlen öldöklést. Nem látom még, miért is én, de mindent megteszek, hogy ne okozzak csalódást neked. >


Ekkor eszembe jut, hogy a társaimmal alig volt időm megbeszélni az eseményeket. Mindenkinek volt egy kis dolga, és a hajón is csak elszaladtunk egymás mellett. Nos, ha még nincs túl késő egy kis beszélgetésre, akkor összehívom a bandát.



Ha össze tudom hívni a csapatot, és nincs még túl késő. Egy olyan helyen ülnénk össze, ahol elférünk, de nem zavar minket senki.


- Örülök, hogy magam mellett tudhatlak titeket ezen a küldetésen. – Ekkor beleszippantok a pipába. (Csak akkor pöfékelek, ha nem zavarja a társaságot.)- Imádkozni fogok az úrhoz, hogy áldja meg tetteinket, még ha nem is lesz mindig egyértelmű, hogy jó-e az, mit cselekszünk. – Kis szünetet tartok. - Meg kell mondjam, kissé az-az érzésem, hogy valamit elhallgatnak előlünk. Már oly régóta állnak háborúban ellenségeikkel, és szinte semmit nem tudnak róluk. Nektek mi a véleményetek? Naszir, te azon a vidéken nőttél fel, te mit tudsz erről a háborúról?


Ha beszélgetés közben kialudna a parázs a pipámban, akkor ujjam hegyével gyújtom meg.

//off: Képes vagyok szimpla koncentrálással tüzet lobbantani az ujjam hegyén.//

[HugiLee]

Sína Ar Ta

//Off: elnézést kérek előre is, de épp elvonuláson vagyok vidéken , s nem a saját gépemről írok, így kissé nehézkesebb, de azért próbálom tartani a 3 napos időhatárt......még ha egyesek nem is //

Miután minden finomságot megkóstoltam és jóllaktam, s már csak a pajzán anekdoták maradtak terítéken és a bor, magamhoz veszek pár adag csemegét ( sütit, gyümölcsöt) és ha figyel valaki biccentéssel távozom az asztaltól , megköszönve a fínom vacsorát, s öcsém után indulok. Még a kabinjában találok rá, ahogyan a pipáját igazgatja. Egy percig csendben figyelem, s mivel ismerem már annyira, hogy tudjam, most jobb ha magára hagakedves yom , nagyon halkan csak annyit mondok:

- Lemegyek a jószág után nézek.
Tudom, hogy most talán észre sem vett, de ha kell tudni fogja hol talál.
Lesétálok hát a lovainkhoz, s kedves kutyáimhoz, akik a szokott fegyelmezettséggel várnak. Az "elcsent"csemegéket a lovászinasaimnak adom.
// Ha a KM is beleegyezik: 4 inasunk van, akik évek óta szolgálnak nekünk. 3 fiatal 17-18-20 éves fiú, akiket vagy az árvaházból vagy valahonnan az utcáról szedtünk össze , valamint egy idősebb ember, akit az egyik küldetés során mellékesen megmentettünk azaz Oxbi , a halálból hozta vissza, mert olyan súlyos sebeket kapott ...nem tőlünk. Ezekből csupán annyi maradt hátra, hogy a bal lábára sántít. Viszont kiválóan ért a lovak ellátásához. //
Ellenőrzöm a lovaink s különösen saját kedvenc hátasom helyét és kedvét. Ha minden rendben van , akkor felviszem a fedélzetre a kutyákat egy kis sétára.
Így kutyástúl fogok megjelenni a beszélgetésen társaim mellett. A kutyákat leültetem körénk, így ha valaki közelít azt jelezni fogják . A kutyák nagyon fegyelmezettek .

A megbeszélésen:

-Én is úgy gondolom, hoyg valami nem kerek ebben a történetben. De tegyük fel, hogy valóban csak ennyit tudnak, amit elmondtak nekünk. Hallottam már furcsa viharokról, melyek felkavarták az időt és a teret . Mi van, ha egy ilyen jelenség miatt 100 évente felbukkan egy sereg, akik ki tudja hol, és ki tudja miért kezdtek harcolni, s ilyenkor csak azt folytatják, talán fel sem fogva, hogy már nem a saját idejükben élnek?!!
tudom testvérem, jó a fantáziám )) - nevetek-
De valami azért elgondolkodtatott, hogy meghalnak ha elfogják őket. Ti jobban ismeritek az ilyesmit, de nekem az az érzésem , hogy úgy lehetnek, mint egy kéz és az ujjaik, tehát, hogy egy valaki irányít, s a harcosok szemén át látja a csatát, s mikor elfognak egyet, egyszerűen elengedi , így az meghal? Lehetséges ez ?

[Gorodak]

Naszir Tessin

A beszélgetéshez nem nagyon teszek hozzá max a mókás kis történetekkel...

Miután ha még van rá energiánk és össze jövünk beszélgetni:

- Nos a környékről származom, de nem pont onnan... -

Amit tudok a vidék szokásairól és területéről és amit fontosnak tartok természetesen elmesélem...
Helyismeret: 3

- Viszont ha meg érkeztünk lehet érdemes lenne felváltva a a szabad időnkben körbe szaglászni és nézni a dolgok után, mert az biztos, hogy valami nem stimmel... -