Életút

[HugiLee]

-Marion-

//lopózás: ( 5xk10) 40 rejtőzés : (4xk10) 15 //

követem Aedust és közben felkészítem a nyilpuskámat.
Ha a terepviszonyok engedik és Aedussal is meg tudom beszélni, két különböző irányból próbáljunk támadni.

[Gorodak]

Dink Meeker

< hm... Ezt jól elintézték, remélem hamar magához tér, hogy ne kelljen cipelnünk, de legfeljebb majd rátesszük az egyik lóra, ha már nem leszünk itt.... >

Majd meghallom Aedus szitkozódását, s mikor hallom mi van, már nem is kérdezek semmit, csak bólintok a szavaira és amilyen gyorsan csak tudok elindulok lefele, hogy elkapjam a fickót még időben. Lefelé nagyon sietek, de azért igyekszem csendben menni és utolérni a fickót. Hőlátással tájékozódom a sötétben, mivel lehagyom a többieket és így nekem gyorsabb...

< Csak most sikerüljön minden, mert ha nem akkor nagyobb bajunk is lesz annál, mint, hogy ezt a lovagot ki vigyük innen. ráadásul semmi időm nincs. Hirtelen kell csinálni és ha most hibázok, talán az utolsó hibám lesz. >
Majd kiverem a gondolatokat a fejemből és sietek ahogy csak tudok. Már csak a feladatra koncentrálok és a vadra...

Igyekszem közel jutni és a helyzettől függően, ha el tudom kapni kézzel, akkor hirtelen megragadom hátulról és kitöröm a nyakát. Ha nem, akkor hátba lövöm a megfelelő távolságból a skorpiómmal. Ha kell kétszer is, majd oda rohanok a fickóhoz és meg próbálom be vonszolni valami sötét sarokba majd amilyen gyorsan csak tudok csatlakozom a tömbiekhez segíteni leölni a másik 5-öt, hátha balul sül el a dolog...

Lopodzás:10+1+9+7+8+5+10=50
// Rejözködés: Nekem ilyen nincs mivel én a meglapulok és végzek az áldozattal fejvadász vagyok vagy beépülök, úgy, hogy ezt rád bizom a képzetségeim alapján, hogy mit kapom és, hogy mit dobsz nekem... //
Ügyesség:3+8+4+6+6+4+9=40
Gyorsaság:9+6+5+5+4+6+9=44
Reakció:19+25+4+9+4=61
Té:18+30+10+2+6+9+4=79
Cé:20+25+6 nyilpuska +7+10+3+1+10=82
Cé:20+25+6 +6+8+9+10+7=91
Vé:21+30+2+9+5+1=68

[Sirak]

<Zul'Khugal>

-Cöh.

Nem várom meg, hogy bármit is tegyen. Illetve nem hagyom, hogy varázsoljon.
Az első támadásommal a bárdommal előre szúrok, majd ha kimozdult, akkor a másodikkal a lábára célzok.

KÉ: 47+19
1.TÉ: 62+22
2.TÉ: 62+35
VÉ: 39+22
Sebzés: 13

[Thor]

________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava (tavasz), első hete, tar napja, az ólom órája és a cink órája közt (02:00-03:00) (egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll. Evir, Higr, Asor, Emor, tar)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus(NJK), Meeker, Zul'Khugal ________________________________________________________


Kegyetlenül fáj a mellkasa, egy pillanatra az ájulás kerülgeti, de hite erőt ad neki. Egy másodperc alatt kitisztul a látása. Tudja, nem időzhet, ha késlekedik, az-az életébe kerülhet. Amilyen gyorsan csak tud, felpattan, és szemével ellenfelét keresi, nem kell sokáig fürkésznie. Tőle két lépésre ott áll a fémbe burkolt óriás. Legalább egy fejjel magasabb nála, testét vaskos vértezet óvja. Kezében hatalmas csatabárd, mely könnyedén végezne egy megtermett bikával is. A láncinges férfi szorítása fegyvere markolatán gyengül, mintha a félelem venne erőt rajta. Talán csak a dac miatt indul meg az óriás ellen, vagy istene mozgatja láthatatlan fonálon, nem tudni. Szöges buzogányát csapásra emeli, majd lesújt vele.


Zul'Khugal meglepődik, hogy ellenfele ilyen gyorsan felpattan, és ez csak még jobban feltüzeli harci kedvét. Nagy levegőt vesz, és előre lép a fickó felé. Az mintha gyorsabb lenne. Buzogányával felé csap, de a nagydarab harcos nem torpan meg. Kissé félre dől, mire a szöges vasgolyó nagyot csattan a vérten, de ártalmatlanul tovább csúszik, és a lendületét kihasználva a harcos fegyverével előre döf. A láncinges fickó nem számított ilyes fajta támadásra. Egyenest gyomorszáj környékén éri a bárd hegyes része a férfit. Az hátra tántorodik a hirtelen jött légszomj miatt, és fel sem fogja, hogy egy tapasztalt harcos csapdájába sétált bele. Zul'Khugal meglendíti hatalmas fegyverét, izmai könyörtelenül taszítják tova a halálosra fent acél fegyvert. A ball combjánál találta el. A fegyver könnyedén felhasítja az útjába kerülő izmokat és a csontot. A bárd tovább suhan, és a megcsonkolt férfi döbbent arccal esik össze. Fegyverét elejtve, féloldalasan fekve fogja meg mind két kezével ball combját, ahol már kis tócsában folyt ki vére, és hangosan felüvölt a fájdalomtól.


//off: Sirak – 5 Fp és -1 STP a vértnek. A fickó megdobta az állóképesség próbáját, azért nem ájult el.//



A halál egy hírnöke suhan végig a vár hideg kőfolyosóján. Nem ég fáklya, s nem világít lámpás, még is könnyedén halad, hisz neki nem kell fény. A sötétség a ruhája, a csend a bocskora, neki ez a természetes. A feladat adott. Végezni kell a célszeméllyel, egy katonával.

Meglátja a folyosó végén a férfit. Épp egy ajtó felé sétál, kezében egy égő fáklyával. Átlagos testalkatú, kissé pocakos ember. Bőrvértet, szövet barna nadrágot, és bakancsot visel. Oldalán rövid kard lóg. Gyors léptekkel siet az ajtóhoz a katona, majd megtorpanva néz hátra, mintha úgy érezné, lenne ott valaki. Egy ideig fürkészi a folyosót, de csak a sötétség kavarog a fáklyafényen túl. Egy izzadság csepp csurog végig az borostás arcán, majd sietve indul az ajtó felé. Az árnyékok a falon egyértelműn jelzik, hogy a kéz, mely a fáklyát tartja, remeg. Először csak siet, majd a végén már rohan a fickó. Majdnem neki csapódik az ajtónak, olyan hévvel szaladt felé. Jobb kezével a retesz felé nyúl, de már soha nem éri el. Hangtalanul fúródik egy acél hegy a katona tarkójába. A szerencsétlen jól érezte, hogy a halál jár a nyomában, de ez már nem menthette meg. Kiáltás nélkül rogy a földre, már nem iszik többet bort, és karjai többé nem ölelhetnek asszonyt.

A fejvadász hangtalanul lép a halott mellé. Egy pillanatra megáll, és elmosolyodik, hogy mily könnyű préda is volt a szerencsétlen, de nem időzhet sokat, társai lehet, segítségre szorulnak. Felveszi a földről a fáklyát, majd eloltja. A fickót a vállára veszi, majd a bástya alsó lépcsőjénél leteszi. Ott egyelőre nincs útban, majd sietve elindul a társai után.



Az öt katona némán áll a csapóajtó mellett. Néha egy pillantást vetnek a balsorsú orkra, majd a környéket fürkészik. Fegyvereik még hüvelyeikben, de a kezek közel vannak a kardmarkolatához. Egyértelmű, hogy harcra készek. Bőrvért védi felső testüket és rövidkard a fegyvereik.
Az egyik hirtelen felfigyel valamire.


- Ti is láttátok? – Kérdezi társaitól, de azok a fejüket rázzák.


A katona jobb kezével a kardja felé nyúl, de nem húzza ki, csak a markolatot fogja meg, és lassan elindul arra, hol a mozgásra figyelt fel. Lassan lépve közelíti meg a hordót. Talán két lépésre lehet tőle, mikor kiáltásra figyel fel, mely a csapó ajtó alatti lépcsőből jön. A katona elfeledkezve mindenről, társaival azonnal a lépcsőn lerohanva eltűnnek az udvarról.


A hordó mögött nagyot sóhajt a kyr nő, és abba az irányba tekint, hol a társát véli. Nem sokkal később már Aedus is ott van.


- Segítenünk kell Zul'Khugalnak, menjünk!


És a vadász, nyílpuskával a kezében, hamar a lépcsőlejáróhoz oson, majd eltűnik benne.


PM: Gorodak

[HugiLee]

-Marion-

Ha lehet szagról megpróbálom kitalálni , milyen hordó mögött sikerült menedéket találnom. Nagy szerencse lenne ha valami jó gyúlékonyat találnék.De még ha látnék , vagy éreznék is körülöttem ilyen kincset, egyenlőre, csak megjegyzem, hol van, és már megyek is.
// lopózás: 37//
Aedus mögött én is gyorsan lemegyek , amilyen halkan lehet, a lépcsőn. Ha elég gyorsak vagyunk, akkor a katonák még csak maguk elé figyelnek , és sikerül hátba támadni őket , mielőtt leérnek . Ha azt látom, hogy a katonák már harcképtelenek, vagy hamar azok lesznek, esetleg sikeresen én is ki tudok iktatni egyet , azonnal vissza is fordulok. Ha tudok szólok, vagy jelzek Aedusnak, hogy hamar menjünk vissza a lovagért, mielőtt felfigyelnek ránk és a hullakupacot is fel kell gyújtanunk majd . Számítok rá, hogy visszafelé szembetalálkozhatunk Meekerrel...jobb esetben. Azért óvatosan nyitom a csapóajtót, hátha mégis egy kevésbé jobb eset vár.

[Gorodak]

Dink Meeker

< Na most jól jönne egy isteni sugallat, vajon elbánnak velük hárman vagy nem? Most kell döntenem és ha rosszul döntök akkor vagy a lovag marad itt vagy mi... Remélem az istenek kegyesek lesznek hozzám... A lovagért jöttük, ha ő nincs meg akkor hiába is fáradtunk vagy halunk meg.>

A gondolat csak egy másodpercig fut végig a fejemben és már rohanok is!!!
Így bizakodva, hogy társaim elintézik őket nagyot sóhajtok és ahogy csak a lábam bírja rohanok fel a Lovagért, ahogy fel értem már kapom is a hátamra és amilyen gyorsan csak tudok igyekszem vele a csapó ajtó felé, amennyire csak tudok sietek és rohanok, igyekszem nem zajt kelteni, de inkább sietek, mert most másodpercek is számíthatnak a társaimnak , mivel ha szorult helyzetbe kerülnek még én is sokat nyomhatok a latba, így ezekkel a gondolatokkal a fejemben rohanok ahogy csak a lábam bírja fel és aztán le a lovaggal.

< Csak ne késsek el és remélem elintézik őket, mire le érek hozzájuk, ha nem akkor pedig remélem nem lesz nagy baj a késlekedésem... >

Gyorsaság: 6+1+10+5+7+2+8=34

Amikor a csapóajtóhoz érek csak becsukom magam után lerakom a lovagot és már rohanok is lefelé, ha még hallom a csatazajt, ha nem akkor halkan megyek le a lovag nélkül kezemben a nyílpuskával...
Felkészülve arra, hogy még sok ellenfelem lesz és gyorsan kell végeznem velük...
Ha még hallom a Csata zajt akkor olyan gyorsan rohanok le amilyen gyorsan csak tudok, hogy a nyilpuskámmal még a halálba küldjem a maradék ellenfelet...

Lopódzás erre az esetre: 9+3+1+9+10+1+10=43

[Sirak]

<Zul'Khugal>

Mikor meglátom, hogy patakokban folyik a pap vére, vigyorra kerekedik a szám. A földön csúsztatva húzom el a fejszét a lábától, s emelem jó magasra. Majd nevetve, röhögve és visítva csapom ketté a fejét.

Majd a lépcső felé nézek, s arra gondolok <biztosan meghallották ezt valakik, ha ez is ide merészkedett>.
Bárdomat magam után a földön húzva, nevetve indulok a lépcső felé, lassú lépésekkel.
(Gondolom) meghallom, hogy szaladnak le az emberek a lépcsőn, miközben én haladok felfelé. S mikor ez megtörténik, megállok és a szemeimet abba az irányba szögezem, amerről jönnek. Majd miután megbizonyosodtam, hogy engem keresnek, két kézre markolom a fejszémet és támadásra készre emelem. Így iramodok meg az ellenség felé.

Futás közben is nevetek -háhháháháhá, háhháháháháháhá, s mikor végre szembekerülök velük -halál halál HALÁÁÁÁL, kiáltok fel.
Elég közel vagyok már, hogy lesújthassak, az utolsó lépéskor oly erővel vetem meg magam a lépcsőbe, hogy szinte a kőben hagyom a lábnyomomat. Elindítom a fejszét oldal irányból, hogy az ellenség a talaj felé vegye az irányt.
Ahogy a bárdomat a támadással a másik oldalamra lendítettem, azonnal húzom is vissza, hogy a következő támadást is bevigyen.


//Harci láz//

KÉ: 47+6+19=72
1.TÉ: 62+12+46=120
2.TÉ: 62+12+33=107
VÉ: 39-12+14=41
Sebzés: 13

[Pelso]

Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit)

*A pók lelkét apró és alapos mozdulatokkal emelem ki a testéből. Teljesen uralmam alatt tartva elkezdem felvésni rá a parancsokat, ami szerint élnie, kell majd rövidke életét. Ahogy írom rá a jeleket két terv is felrémlik gondolataimban. Az első grandiózus és az egész erőd pusztulásával járt volna. Sajnos hamar tovább kellet állnom tőle mivel nem, vagyok képes ehhez elég erőt biztosítani a lényemnek. Így a második mellet maradok. Nem olyan látványos, de legalább olyan hatékony, mint az első. El is kezdem írni a szükséges utasításokat hozzá a lélekre. A jeleknek már több mint a felén túl is vagyok. Érzem, közel a vége mikor a való világ irányából hangok foszlányai jutnak el hozzám. Aggodalommal tölt el ezért kitekintek a valóságra. A kitekintést nagy körültekintéssel végzem. Nehogy elszabaduljon a lélek. Nem szeretném, ha elszabadulna. A látottak továbbra is aggodalommal töltenek el, de még kitartok a megkezdett varázs mellet. Bízom, hogy elsimítják ez a többiek. Azért a zajokra továbbra is figyelmes maradok. Arra az esetre, ha félbe kéne hagynom a varázst.
//A varázslat.
Beszéd 0P
Érintés 0P
Lélek kiemelése és létének keretének megszabása 20 MP 2P 1E varázslás ideje 1 óra
(Létének értelme: Szálljon meg a várban szabadon kószáló értelmes lényeket. És kényszerítse őket a gyilkolásra. A feladat elvégzése után hagyja el a testet és keressen másik áldozatot. Keressen mimnél nagyobb tömeget.)
Akarat átvétel 4 P 4E (Parancs szúrja le a legközelebbi fegyverest vagy mágia forgatót.)
Időtartam 4P 40 MP ráolvasás 1 Perc. A varázslás ideje 4 órát marad fenn. 1E
Leplezés

//Off: Itt most egy kicsit meg torpantam. Nem tudom hány pontot használhatok. A magas mágiám, ha jól rémlik 6 P Azt már viszont elköltöttem. A hipnózisom viszont 4 P. Most csak azt nem tudom, hogy a magasabb tudás pontjából költekezzek, vagy a kettő összeadódik, ha mozaikban kívánom használni?// //

[Thor]

________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava (tavasz), első hete, tar napja, az ólom órája és a cink órája közt (02:00-03:00) (egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll. Evir, Higr, Asor, Emor, tar)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus(NJK), Meeker, Zul'Khugal ________________________________________________________



//off: Hugilee, írtad, hogy esetleg meg is támadnád a katonákat, de nem dobtál támadást. Légyszi ne felejtsd el, vagy írd le, hogy helyetted dobjam ki. Köszi. //


A kín hangja végig szalad fel a lépcsőn, egyenest a katonák fülébe. Majd vészt jósló röhögés tőr fel a mélyből, mintha egy őrült démon szabadult volna ki a láncok fogságából.


Dinnyeként hasad ketté a koponya, s nem marad más, mint az őrült kacaj.
A katonák fegyverrel a kezükben érnek le a lépcső aljáig, és döbbenten látják parancsolójuk vérben ázó torzóját. Majd azonnal felfigyelnek a feléjük közeledő harcosra, mely látvány egy pillanatra lebénítja őket.


Csatabárdját maga után húzva, véres csíkot hagy a kőpadlón, és közben démonikus kacajt hallat. Majd hirtelen két kézre fogja a fegyvert, és halált kiállt az előtte állókra. De az egyik katonában hihetetlen dühöt kelt ura halála, és őrült módjára, üvöltve rohan a kacagó harcos felé. Kardját csapásra emeli, miközben támad. Zul'Khugal látva a támadást, elébe megy a dolgoknak. Nagyot dobbantva áll meg, és ezzel egy pillanattal hamarabb cselekedhet, mint a felé rohanó katona. Meglendíti fegyverét, és oldalba találja ellenfelét, mire az, mint valami bábú repül félre vérpermetet hagyva maga után. Az otromba csatabárd más kezéből már rég kifordult volna, ahogy a lendület tovább vinné, de a harcos erős kezei nem engedik. Teljes erejét beleviszi, hogy azonnal visszacsaphasson vele. Ekkor már egy második katona is nekirohant fegyverét lengetve. A csatabárd most is megtette a magáét. Csontot tört, ahogy betalált. A katona nagyot puffanva repül félre. Zul'Khugal hangosan felröhög, és várja a következő támadást.


A három katona riadtan néznek egymásra, és az egyik úgy dönt, inkább meghátrál. Hátrafordul, és ekkor a társa arcát beteríti a vér, ahogy egy nyílvessző csapódik a menekülő arcába. Hörögve esik hátra a férfi. A katona, ki a társa vérétől mocskos, remegő lábakkal ál meg és néz a lépcső felé. Két alakot vesz észre. Az egyik egy utazó ruhában lévő fickó, nyílpuskával a kezében. Az ideg nem feszül a fegyveren, valósínű, ő a nyílvessző tulajdonosa, mely a halott társa arcából áll ki. A másik egy nő, ki köpönyege alól egy felajzott nyílpuskával céloz feléjük.


A két katona rémült tekintettel néznek haldokló, és halott társaikra, majd megadóan ledobják a földre fegyvereiket.


Ekkor érkezik meg a fejvadász felajzott nyílpuskájával. Látva, hogy társai teljesen urai voltak a helyzetnek, leereszti fegyverét.


…



A lélek halványan dereng, ahogy a dorani a jeleket írja bele. Minden egyes vésetnél kékesen szikrázó permet hull alá, és mintha megváltozna a lüktetés iránya. Lassan vési bele a jeleket, ha elsietné, vagy elpusztulna a lélek, vagy végzetes katasztrófa történne. Míg a rituálé folyik, a tudata egyik része érzékeli a körülötte folyó eseményeket, még ha kissé tompán is. Szerencsére társai boldogulnak a problémával, így teljes erejével koncentrálhat a mágiára.
A börtönt teljes egészében belengi az ózonszerű illat, és mintha pár fokot csökkent volna a hőmérséklet.
Az utolsó jelet is belevéste a lélekbe, majd nagy levegőt vesz a varázsló, és elengedi elméjével teremtményét. A láthatatlan lény nem foszlik semmivé, és nem robban fel nyers energiává, hogy cafatokra szaggassa teremtőjét és a közelben lévőket. A rituálé sikere.


//off: A két katona megadta magát. Meeker elhozta az ájult kyrt, most fenn van a bezárt csapó ajtó alatt. Pelso befejezte a mágiát.//


PM: Marion, Pelso, Zul'Khugal, Meeker

[Sirak]

<Zul'Khugal>

//Akaraterő próba: 35//

Már beállok támadási pózba, mire rájövök, hogy újra tudom irányítani a testemet. Aztán meglátom a pusztítást, amit végeztem, a vért mindenhol, s ahogy lepereg előttem még egyszer, hogy mi is történt, a fejemhez kapok, mintha valami rossz álomból ébredtem volna fel.
Bele karmolok a sisakba, ahogy próbálom össze szedni magam. Végre újra önmagam vagyok.

Gyorsan keresek valamit, amibe bele törölhetem a vért.

[HugiLee]

-Mion-

//bocsi de most nem lesz olyan szép designes az írás, mert elvonuláson vagyok és ez kölcsöngép //

Amint látom, hogy megadták magukat ,megvárom, hoyg Aedus újra töltsön, vagy az én fegyverem adom a kevébe , aztán visszafordulok, s amikor találkozom Meekerrel a lépcső tetején , elmondom neki, hoyg láttam egy valószínüleg olajos hordót odafönn, amivel úgy vélem jó lenne felgyújtani a gúlába rakott hullákat. Érdekel a véleménye, hogy vissza lehet e még menni, vagy érdemes e kockáztatni , hogy ne legyen a halottakból újabb élőholt sereg.
Most, hogy a kyr is itt van már, elbizonytalanodtam.
Fél szemmel azért még a magukat megadó katonákat figyelem, nehogy valami huncutságon törjék a fejüket.

[Gorodak]

Dink Meeker

Mikor leérek nagy megkönnyebbüléssel tölt el, hogy látom ahogy a társaim szétverték ezt a kis csapatott, amíg nem látom, hogy Zul'Khugal magához tér addig nem szólalok meg majd utána:

- Itt van akiért jöttünk, gyorsan lehozom addig tartsátok őket szemmel és kérdezzétek meg Zul'Khugal t és Pelsot, hogyan tovább. Pelsonak volt valami ötlete a menekülésünk fedezésére. -

Majd sarkon fordulok választ sem várva és amilyen gyorsan csak tudok vissza megyek a lovagért és lehozom a többiekhez.

Miután vissza értem, meg nézem mi a helyzet és meg hallgatom mi lesz.
Közben nem nagyon jár az agyam csak sietek és a feladatra koncentrálok.
Miután vissza értem a fickóval már jobban szemügyre veszem a dolgokat.
S közben hagyok magamnak egy kis szusszanásnyi időt, hogy kifújjam magamat a rohangálás után.

< hm.. Lehet ha csata lesz nem állok Zul'Khugal útjába, végén még bele trancsíroz valamibe, vagy valakibe így végig nézve a szerencsétleneken. >

- Nos a fickót elkaptam aki lebuktathatott volna minket, de mennünk kéne, mert ki tudja mikor fog feltűnni a hiányuk ezeknek valamikor, amúgy meg szerintem ezeket öljük meg nem érünk rá bíbelődni, de mi a terv? -

Ha az a döntés, hogy öljük meg őket, de senkinek nincs hozzá kedve én meg csinálom a piszkos munkát, ha be akarják zárni őket valahová abban is segítek.

[Pelso]

Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit)

*Teremtményem elégetten szemlélem. Vetek még egy utolsó pillantást a kész rúnákra. Aztán telepatikus úton kiküldöm a börtönből, hogy keresse meg első áldozatait. Ahogy távozik még elvágom a szimpatikus szálakat.
//Van 6 pont magas mágiám. Szerintem van rá pontom, ha a KM engedi.//
*Ahogy távozott a börtönből lassan kirévedek a meditációmból. Vissza térve veszek egy mély levegőt amit lassan és erőteljesen fújok ki. Ezt követően a szememről a mágia teremtette köd el oszlik és újra a fizikai világot szemlélem szemeimmel. Végig nézek a többieken. Végül a foglyokon akad meg a tekintetem.

- A lovagot sikerült kiszabadítani?

*Kérdezem a többiektől. Az igenlő válasz után, csak bólintok egyet. Ha már lent van akkor ezt a kérdést nem teszem fel.

- Mondtak már valami hasznosat?

*Kérdezem a két fogoly felé bökve a fejemmel.

- Szóljatok, ha valamire kíváncsiak vagytok, de nem akarnak beszélni. Viszont mindenképp szabaduljunk meg tőlük mihamarább.

Mit is tegyünk most kérdés.:

- Szerintem is távozzunk. Esetleg még maradhatunk kísérletet tenni a többi fogoly kiszabadítására de nem hinném, hogy túlzottan sokan lennének. Valószívű nem érné meg a vállalt kockázat az eredményt.
Az az egy biztos távozásunk fedezésére fel fogom gyújtani a börtönt és az udvart fenn. Az egyetlen dolog amit még tehetünk, hogy azelőtt ébresszük fel a lovagot, hogy távozunk és kikérjük az ő véleményét. Végül is ő a vezetőnk. Azért vagyunk itt, hogy találkozunk vele és a vezérkartól kapott feladatot az ő vezetése alatt teljesítsük. Így szerintem bele szólása van abba hogyan is tovább.

//Újraszerkesztés vége.//

[Thor]

________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava (tavasz), első hete, tar napja, az ólom órája és a cink órája közt (02:00-03:00) (egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll. Evir, Higr, Asor, Emor, tar)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus(NJK), Meeker, Zul'Khugal ________________________________________________________


//off: Kap mindenki 10 pontot. //


Lassú léptekkel cipeli lefelé a lépcsőn Meeker a kyrt. Szegény pára minden lépésnél felnyög a fájdalomtól, de egyelőre még ájult. A járaton lefelé a sötétség uralkodik, de a fejvadásznak ez nem jelent gondot, komótosan halad lefelé. Az utolsó lépcsőfokoknál jár, a többiek már a két megkötözött katona előtt állnak. A fejvadász már éppen lerakná a kyrt, mikor az ájult test hirtelen felegyenesedik, és a kyr mind két kezével az őt cipelő felé kap. De a fejvadász ösztönei jól működnek. Amint észreveszi a mozdulatot, egyszerűen ellöki magától a férfit. A kyr nekicsapódik a kőfalnak, majd összerogy. Meeker reflexszerűem nyúl fegyvere felé, de végül mégsem rántja elő. A véres, szakadt ruhában lévő férfi fájdalomtól eltorzult arccal néz a fejvadászra. Tekintetében a düh és bosszú tüze ég. De mikor körbe néz, meglepetten marad a földön.


(Erv)


- Kik vagytok? – Kérdezi gyanakodva. – Biztos nem toroniak, arra már rájöttem.


Ekkor az idős férfi siet a kyrhez, kit nem rég mentett meg a csapat.


- Uram, hála az égnek, hogy jól van. Én azt hittem már ebben a világban többé nem találkozunk.


A férfi látva az öreget, enyhülnek arc vonásai, és lassan felállva válaszol: - Ezek az elpuhult tengeri csigákon élő senkiházik nem elegek hozzá, hogy a túlvilágra küldjenek. De hála az isteneknek, hogy te épségben vagy Moech barátom.


- Nem az isteneknek hála, ezek az idegenek mentettek meg, ahogy téged is jó uram. – És az öreg a csapat felé mutat.


A kyr végig méri a csapatot, majd tekintete megáll a fejvadászon.


- Ne haragudj, hogy neked támadtam, azt hittem toroni katona vagy, bár kárt nem tehettem benned fürgeségednek köszönhetően. És köszönöm nektek, hogy megmentettétek a barátom, és jó magam életét. – Majd enyhén előre hajol, jelezvén megbecsülését, de ekkor felnyög a fájdalomtól. Miután levegőhöz jutott, szólal meg újra: – És mondjátok, miért törtetek be egy toroniak által elfoglalt Dwoon várba? Még ezek az ostoba toroni kutyák is észrevennék rajtatok, hogy nem egy átlagos felderítő csapat vagytok. Biztos, hogy jó okotok van itt lenni.


PM: Marion, Pelso, Aedus, Zul'Khugal

//Off: Bocsánat, de az események miatt néhány párbeszéd nem történt meg abból, amit írtatok. //

[Gorodak]

Dink Meeker

Mikor végre leérek és kifújnám magam, hirtelen meglepődök, hogy a lovag hátba akar támadni, és gyorsan el is lököm magamtól.

< Ez most komolyan, vajon mióta lehet magánál, hogy nem vettem észre??? Még mázli, hogy így el van gyengülve, különben lehet most nem mosolyognék annyira.>

Mikor enyhén meghajol, kicsit meglepődők... Majd olyan reflex szerűen én is biccentek.

- Meeker vagyok! A kérdéseidet pedig Pelso magiszter megválaszolja. -

Majd Pelso felé intek a kezemmel, aztán Zul'Khugal ra nézek.

- A foglyokkal mi legyen? -

< Jó lenne ha hamar indulnánk, mert nem biztos , hogy sok időnk van még..A részleteket meg útközben is megbeszélhetik. Meg remélem nem akarják ezeket életben hagyni, mert én nem tenném , túl veszélyes lenne... A lovagnak meg ha kiértünk innen, kéne egy váltás ruha. Talán az én pár göncömből kölcsönözhetek neki, vagy ha nem bánja felveheti ellenségei egyenruháját,van még belőle egy nálam...>

Gondolataim közben kifújom magamat... HA indulunk akkor, ha kell segítek menni a lovagnak.
Illetve megnézem magamnak menyire kínozták meg rendesen... ( Kinzás:3 ) és ha nagyon szakadt a ruhája oda adom neki a nálam lévő másik egyenruhát, ha nem kel neki akkor a köpenyemet..

// Végül is még is csak nemes vagy mi... //