________________________________________________________
Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava (tavasz), első hete, tar napja, a higany órája és az ólom órája közt (01:00-02:00) (egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll. Evir, Higr, Asor, Emor, tar)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus, Meeker, Zul'Khugal ________________________________________________________
//Off: Hugilee, nem dobtál célzást. Ezekre légy szíves figyelj oda. Az eseménnyel kapcsolatban én is úgy értettem, hogy Marion és Meeker fent őrködik, míg Aedus meg nem érkezik, de nem gond, ügyesen megoldjuk.//
Meeker még visszanéz Marionra, majd épp nyitná a csapó ajtót, mikor meglátja Aedust, amint lassan feléjük lép. Mivel ő is ember szülötte, így nem sokat lát ebben a sötétségben, így lassan lépked felfelé. Megbeszélik, hogy miképp tovább, majd egyetértve készülnek fel a kinti őr levadászására. A fejvadász újra neki készül a csapóajtó felnyitásának. Marion kezében a fegyverrel lövésre kész, a vadász úgyszintén.
Az ajtó nyílik. Éjjeli fény, és fáklyák fényei szűrődnek be kintről. Az ajtó nincs bezárva, és nem is nyikorog. Meeker teljesen kinyitja, és rögtön észreveszik mind a hárman az orkot, amint féloldalasan állva krákog és köpköd. Rozsdás láncinget visel, alatta bőrruhát. Jobb oldalán egykezes csatabárd lóg. Termetes fickó, kopasz fején megcsillan a fáklya fénye. Szerencsére itt közvetlen mellette nincs fényforrás.
A lépcsőnél guggoló három kalandor adrenalin szintje az egekig emelkedik, minden érzéküket az orkra szegezik. Nem akarnak riadót, hisz tudják, az egyenlő lenne a halálukkal. Meeker azonnal két pengét kilő a fickóra. Hangtalanul csapódnak a szerencsétlen nyakába. Az azonnal a torkához kap, és csak egy pillanattal később már egy nyílpuska vessző fúródik az ork halántékába. Az őr minden nyikkanás nélkül dől hátra. A fejvadász azonnal ugrik, és az utolsó pillanatban kapja el a halott testet, mielőtt nagy puffanással érne földet. Izmai megfeszülnek a súlytól, dereka fájdalmasan reccsen egyet az erőlködéstől. Lassan leteszi a földre az orkot, majd csendben figyeli az előtte lévő falon távolodó őrt. Nagy megkönnyebbüléssel fújják ki a levegőt mind a hárman. Nem vett észre semmit a katona. Aedus elismerően bólint a kyr nő és a fejvadász felé.
Mikor az adrenalin mind felszívódott a testükben, oly erővel csapja mellkason őket a hullaszag, hogy mindegyik szeme azonnal könnybe lábad. Szörnyülködve néznek körbe. Egy kisebb udvaron vannak, mely úgy 50 méter átmérőjű lehet, és minden oldalról magas kőfalak veszik körül. A kőfalakon őrök sétálnak, de jelenleg csak távolban lehet látni a fáklyát szorongató katonákat. Az udvar szélén, a falak mellett méteres botok vannak a földbe szúrva, melyeken fáklyák égnek. A fény nem elég arra, hogy minden jól megvilágítson, de arra elég, hogy lássák hová is kerültek. A tér közepén több méter magas hulla halom terpeszkedik. Mellette nem sokkal egy bitó áll és alvadt vértől mocskos fejvesztő bakok. Bár Aedus látta ezt már, de még is megállítja a látvány. Egyedül Meeker az, ki nem dermed meg a szörnyűséget nézve. Hamar indulásra is ösztökéli két társát. Az orkot gyorsan betuszkolják a lépcsőre.
A vadász egy ajtó felé mutat, mely az egyik falba nyílik. Lopakodva indulnak meg felé. Szerencsére az ajtó mellett nincs fáklya, és az oda vezető úton is van bőven hordó, vagy épp széna, mely mögött elbújhatnak. Egyedül a vörös sár akadályozza őket a haladásban. Gusztustalan egyveleg, mely mintha belekapaszkodna a lábbelikbe, oly nehéz lépkedni benne.
Az ajtóhoz érve megállnak. Meeker nem hall semmit bentről, így megpróbálnak bemenni. Az ajtó nyitva, és hamar egy korom sötét folyosón találják magukat. Se fáklyafény, sem nyílás, melyen bejuthatna a hold fénye.
//off: Nem folytatom, mert nem tudom, hogy gyújtotok fáklyát, vagy sem. Ha nem, akkor csak a fejvadász lát.//
Az öreg hamar magára kapja a katona ruhát, és sebei ellátásához pár darabot leszakít belőle, majd beköti vele. Közben Pelso kérdést intéz hozzá. Az öreg már kissé nyugodtabban válaszol, talán a varázsló hipnotizálása miatt lett kevésbé feszült.
(Erv)
- Igen, többen is vannak még, kik megmenekültek a mészárlástól. A belső várrészben és egyaránt a külső várrészben is vannak foglyok. Csak azért élnek még, mert szükségük van rabszolgákra. Bár ezt nem lehet életnek nevezni. Szörnyű dolgokat művelnek velük. És ha nem engedelmeskednek, akkor vérebek elé vetik az engedetlent. – Ekkor hangja kissé elcsuklik, és úgy meséli tovább, mint aki tanúja lett volna ilyennek. – A lány sikoltozva könyörgött, hogy ne tegyék vele. Az új gazdájának nem tett kedvére, ezért vetette a dögök elé. Azok könyörtelenül marcangolták, hosszú perceken keresztül. Az egész környéken csak a kín és fájdalom sikolyát lehetett hallani. Végül csend lett, csak morgást és csontrecsegést lehetett hallani.
Ekkor mintha lelkiismeret furdalás gyötörné, olyan arccal tekint a lépcső felé, ahol a harcos őrködik, de nem szólal meg.
//off: Pelso a botot nem használhatod a varázslat erősségének növelésére. Csak távolság, vagy idő, illetve célzás növelésére. Nem vagy képes így nyolcas erősségű Paraelem energiát létrehozni. Tűzlényt így is létre tudsz hozni, ami felgyújt mindent a közelében. Most úgy írom, hogy elkezdted a mágiát. Majd döntsd el, hogy folytatod-e. //
A dorani csendben végig hallgatta az öreget, majd elgondolkodva lép a titkos kijárat felé. Nem sokkal később vissza jön kezében a pókkal, melyet érkezéskor vetett oda. Moech nem veszi észre a dögöt, ő most a gondolataiba mélyedve félre vonul és leül. Viszont Zul'Khugal látja, és jobb szemöldökét felhúzva figyeli a varázslót. Pelso most nem foglalkozik senkivel. Bízik a társai tudásában, kik a lovagot keresik, és bízik a harcosban, ki megvédi, ha úgy hozná a sors. Lassan letelepszik a megcsonkított pók mellé, és hosszú meditációba kezd. Szavakat mormog, melyek belengik a börtönt. Kezeivel jeleket fest maga elé, majd a pókra. Néha a dög teste megrándul, de nem lát a harcos egyebet. Egy ideig figyeli, majd miután semmi változást nem lát, inkább a lépcsőre összpontosít. Rossz érzése van ettől a helytől, és szeretne mihamarabb az élő lovaggal tovább menni.
Pelso lassan arra a tudatállapotra kerül, mely elengedhetetlen a komolyabb rituálék elvégzéshez. Suttogása lassan ritmikus dallamot vesz fel, teste előre hátra dől, és közben jeleket rajzol a levegőbe. Tudata már rég kizárta a külvilágot, csak a varázslásra összpontosít. Csak a bestiát látja, majd lassan az is kezd homályossá válni előtte. És hirtelen megnyílik előtte a szelem világ. Egy apró fényforrást lát a homályos pók testében, melyet vékony fénycsápok tartanak ott. A varázsló pupillái kitágulnak, és mohó tekintettel nézi az apró lelket. A vékony fényhártya, mely a lelket védi, könnyű akadály lesz a doraninak.
//off: Mivel egy órás a mágia, még nem fejezte be a dorani. Így Pelso, ha betudod fejezni a mágiát, akkor most pár reaigig csak azt csinálod, nem kell írnod. Természetesen minden reagban írok pár sort a rituáléról.//
PM: Meeker