Aedus
Nyugalommal tölt el, hogy kilelte a lelkét ez a féreg. Kihúzom a nyílvesszőt a szeméből majd hátralépek és ránézek a rabra. Örülök neki, hogy megmenekült. Szótlanul ott hagyom, hogy felvehessen a nyílpuskám a földről. Ott ismét körül nézek a szobában.
Ha nálam lenne a kulacsom, most biztosan innék belőle egy szép nagy kortyot, ennek híján csak felveszem a nyílpuskám és visszasétálok a többiekhez. A kikérdezést ezúttal a többiekre hagyom.