A tartomány úr.

[Pelso]

//Előzmény az előző oldalon//

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Tengercsend hava 1. napja. Az ezüst órája (7)
Thor(Romund), Sirak(Ramnusz) , Flame(Csontzúzó Tomek), Gorodak(Zilij), Nypst(Julius del Ardo)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Romund, Ramnusz, Flame

Gyerek zsivajra ébredtek. Ramnusz kivételével minden tagotokon kötések vannak. Ramnusznak csak a fején. Abban a szobában vagytok ahol tegnap vártatok míg a pap szomszéd szobában a farkas támadás áldozatát látta el.
- No csak. Felkeltek? Helyes. Hamarabb felépülnek majd.
Az öreg pap van veletek a szobában. Mindenkihez oda meg és megvizsgálja. Fáj minden tagotok.

//Ha szeretnétek most van lehetőség megbeszélnetek a tegnap történteket.//

Zulij, Julius del Ardo

A tetemet még tegnap a falakon kívül temettétek el. A pap el látta a három sebesültet. A friss csapatokat a falu főterén sátrakban szállásolták el mert már nem maradt máshol hely. A Dorani követtel egyetemben a helyi nemes házában kaptatok szálást. Másnap a követ és a tartomány úr félre vonultak beszélgetni a vendéglátójuk dolgozó szobájába. Amíg bent voltak ti az ajtó előtt várakoztok.
//Ha van kedvetek beszélgethettek.//
A követ és a tartomány úr napkelte óta beszélgetnek. Pár órányi beszélgetés után végül nyílik az ajtó.
- Hamarosan indulunk. Gyakorlatoztassa az embereit addig is.
Szavait Zilij felé intézte. Majd elindult a folyosón. Julius te mint a testőre követed. Zilij te meg a parancs szerint cselekszel.

//Mindenki fog TP kapni. Még át kell gondolnom menyit. A héten megírom.//

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Tengercsend hava 15. napja. A vas órája (10)
Thor(Romund), Sirak(Ramnusz) , Flame(Csontzúzó Tomek), Gorodak(Zilij), Nypst(Julius del Ardo)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Romund, Ramnusz, Tomek, Zilij, Julius del Ardo

Az elmúl napok eseménytelenül teltek. A követ és a tartomány úr rendszeresen félrevonultak tárgyalni valamiről. Zilij az embereit gyakorlatoztatja. A sebesültek felépültek. A kislány aki bele eset a kútba és az anyja rendszeresen látogatta őket míg fel nem épültek. Utána meg mindig meghívta őket vacsorára. A nagyúr és fia meglátogatott titeket és megdicsért mindenkit az ismételt helytállásért.

Az esetett követő 7-dik napon Romund-ot, Ramnuszt, Tomeket és még négy másik katonát hívat magához a nagyúr.
- A fiam hamarosan elkíséri a Dorani követet, hogy zökkenő mentesen tudja elintézni azt amiért ide jött. A fiam mellé kísérőket kívánok adni. Ő titeket választott. Három nap múlva indulnak. Az út során a fiam biztonságáért felelnek. Érhető?!
Az igenlő válaszok után mindenkit az útjára enged. Tengercsend havának 10 napján útra is keltek. A hegyek között egy héten keresztül haladtok erőltetett menetben. Útközben egy település sem volt. Végül megpillantotok egy udvarházat. Középen egy öregtorony kőből. Körötte fal. A falon belüli kisseb épületeket nem látni rendesen. A falak elé réve a kapuk zárva fogadják a társaságot. A tartomány úr fia felszólítja a bent levőket, hogy nyissanak kaput. Fogadják illőn a terület urát. A falakról nem jön válasz. A falak durván 10 méter magasak. Első látásra csak három lándzsás őrt látni csak a kapu felet.

//Sikeres észlelés próba mindenkinek.//

Ahogy várjátok a választ a fal tetején a kapu feletti két dísztorony közül a bal oldalina takarásában egy alakot vesztek észre. Egy számszer íjjal az ifjú Ter’Quillingen felé céloz.

[Thor]

Romund


Karakter leírás:


Két méter tíz centi magas, és még így is vaskos testalkatú. Zöld színű bőre feszül az erős izomtól. Sötét barna haját varkocsban hordja. Szemei zavaros zöldesszürkés színűek. Alsó szemfogai kissé kiállnak. Hangja mély, recsegő. Barna, kopottas bőrnadrágot, vaskos bakancsot hord. Felül csak bőrvértet visel, és az esőtől vaskos, durva, csuklyás bőrköpeny védi. Jobb oldalán egykezes csatabárd van az övébe dugva, bal kezében egy körpajzsot tart.

(Úgy néz ki, akár az Avatárom)



Bágyadtan nyílik szemem a pap szavaira. Hirtelen azt sem tudom mi történt velem, és hogy hol vagyok. Automatikusan nyúlok oldalra boros kancsómért, de mikor nem találom sehol, felülök. Ekkor minden végtagom panaszosan felnyög, villámként cikázik végig a fájdalom testemen. Azonnal helyre áll minden a fejemben, és meglepetten nézek bekötött testemre. Még frissek az emlékek: A vakító fény, az ocsmány démon, a földön fekvő testvérem. Riadtan nézek körbe, és könny csillan meg szememben, amikor meglátom Ramnuszt élve. Nem törődve fájdalmaimmal felállok, és oda lépek a bekötött fejű orkhoz. Nevetve ölelem át, persze óvatosan, hisz neki is, meg nekem is fájdalmaim vannak.


- Te! Még Tomek kalapácsa sem tudta beszakítani az okos ork pofádat! – Röhögöm boldogan.


Majd a törpét emlegetve körbe tekintek, és meglátva, hogy ő is túlélte, elengedem testvéremet, és Tomeket is átölelem, ha engedi.


- Hé! Az istenek téged is kedvelnek, kövek népének harcosa! Gyer, had öleljelek!


Mikor elmeséli a pap, hogy mi történt az ájulásunk után, hát nem sokat értek belőle. Ami biztos, a dög kimúlt, nincs vele több gond.


Később a kocsmában sörrel teli korsóval koccintunk egymás egészségére, ha mindenki benne van.


- Igyunk Tomekre, ki a törpök legbátrabbja, démonok lezúzója! Ki akko’ sem hagyta ott társait, miko’ biztos vo’t, hogy nem éljük túl. És igyunk Ramnuszra, a legigazabb orkra, a testvéremre! Ki a démonnal is szembe nézett, hogy engöm mentsen.



A démonnal való harc megváltozatott, melyet talán észre sem vettem. Egyáltalán nem zavarnak a kiabáló gyerekek, és az embereket is valahogy közelebb érzem magamhoz. Viszont magáról a harcról, és a szörnyű átalakulásról nem nagyon beszélek. Néha riadtan ébredek fel, a démonról álmodok, ahogy szemem láttára végez Ramnusszal, és közben rám nézve röhög. Talán soha nem szabadulok tőle az álmaimban.


A gyermek anyának meghívását szívesen veszem, és az életet is jobban élem. Az-az rettegjetek boros hordók.


Mikor a nemes megdicsér minket, csak bólintok. Nem értek azon a francos nyelven, amit a nemesek beszélnek egymást közt, ezért inkább nem szólalok meg. Még a végén megsértem, és bitófán végezném. A nemessel való beszédet Ramnuszra bízom.


A hetet pihenéssel, és edzéssel töltöm. Nagyon rosszul esett, hogy a szörny könnyedén elbánt velünk, ezért keményebben edzettem, mint máskor.


//off: A megmaradt pontomból négyesre felvenném a harctéri gyakorlatot. Természetesen oktatás bónusz nélkül, hisz itt nem tud senki oktatni. Illetve kicsit megemelem a harcértékeimet. +2 TÉ, +3 VÉ. Ha engeded, átírom a karaktert. Így a megmaradt 20 pontot elköltöttem. //


Mikor hív minket a nemes, és elmondja, hogy elhagyjuk a helyet, örömmel veszem. Örülök, hogy itt hagyjuk ezt az átkozott helyet egy időre, talán örökre. A négy katonát végig nézem magamnak, de nem nagyon foglalkozom velük.


Aznap este Ramnusszal és Tomekkel a kocsmában.


- No, az istenek újra útnak kű’denek minket. Igyunk az útra! Igyunk arra, hogy emberek koponyáját zúzhassuk, mindenféle szörnyek helyett!


Morogva bólintok mind a kettő felé, jelezvén, örülök, hogy együtt indulunk útnak.


Felkészülésem nem áll másból, mint egy kulacsot megtöltök pálinkával, és az övemre kötöm. egy bőr tömlőt pedig vörös borral. Majd egy másikat pedig vízzel. Élelmet is rakok el magamnak, bár biztos pakolnak a nemes miatt az útra, de biztos, ami biztos. A testőri feladaton nem gondolkodom. Ha kell, harcolok. Ha nem, csöndben maradok. Úgy is szól a nemes, ha kellenék.


Mikor meglátom a nemesi öltözetben lévő fickó vékony kardját, csak mosolygok magamban. Ha le akarna döfni vele, valószínű a penge meghajlana vastag bőrömön. A tisztnek talán nagyobb hasznát vehetjük a két rövid karddal az oldalánm, meg a száz katonájának . Természetesen nem baráti a viselkedésem. Ha bemutatkozunk egymásnak, egyszerűen mondom oda: - Romund!

A század láttán jó érzet fog el, hisz melyik ostoba útonálló merne belénk kötni.

Az út során nem foglakozom a katonákkal és a két nemessel. Csendben lovagolok a kis csapattal. A pihenő időben inkább Ramnusz és Tomek társaságát keresem.


A pajzsom általában a hátamon, fegyverem az övembe dugva. Borommal óvatosan bánok, nem beszélve a királyi nedűről, ami a kulacsomban van. Hisz ki tudja, mikor tudom pótolni. A nagy akaraterőmnek köszönhetően mire megpillantjuk az udvarházat, a boros tömlő teljesen kiszáradt, és a kulacsban is csak alig lötyög a pálinka. . Ez nem csoda, hisz minden alkalommal, mikor álomra hajtottam fejem, egy kicsit belekóstoltam mind kettőbe. Nincs is annál jobb, mint alkohol gőzös lehelettel álomra hajtani a fejem.


//off: k10-zel dobtam 6-ot, nem sikerült az észlelésem. Gondolom, az íjászra kell dobni, így én nem vettem észre.//


A kapuhoz érve egykedvűen ülök a lovamon, és bambán tekintek jobbra, balra, ahogy egy igazi testőrhöz illik. Eszembe sem jutna, hogy bárki is megtámadna itt minket.


//off: Valamennyi pénzt kaptunk a démon elleni harc után?//

[Gorodak]

Zilij

// Szegecselt bőr vért van rajtam egyszerű Erigovi egyenruhát hordok, ami nagyjából tiszta is!!!
A bal oldalamon van mind a két rövid kardom, a nyílpuskám, meg a tegezem pedi a hátamon, a utazó táskámhoz rögzítve, mejben egy váltás egyenruha és élelem , meg a szeszes italaim vannak. 175 cm magas, nem túl nagy izomzatú, de nem is kákabélű ember, rangjelzésem kapitány! Egyszerű barna utazó csizmával. //

A harc után, természetesen mindenben segítek, majd az 10 emberemmel a temetést is végig felügyelem, illetve ha kell segítünk benne.

Természetesen a parancs szerint harci gyakorlatokat szervezek, a felállított sátrak környékén, illetve meg szervezek egy kissebb városi örjáratott is ami minden nap este végig sétál és 10 főből áll.
Alkalom adtán én is részt veszek benne!

A városban, nem keresem senki barátságát sem és miután leadtam a szolgálatot, a kocsmában vendégeskedem és iszok, bár mértékkel... // Sajnos //

A kis csapatnak ami harcolt a démon ellen küldök, italt melyet én állok számukra, mint a hadsereg hálájaként kapnak, meg és nem úgy, hogy én küldöm.

Igyekszem teljesíteni a parancsokat legjobb tudásom szerint, a követtől és a nemestől nem is kérdezek semmit, de a papot meglátogatom... Mivel szüntel kavarog a fejemben az a nap.

< Hogy , hogy semmi sem sebezte meg igazán, miért nem támadtunk, vajon minket is félre söpört volna ahogy a többiekkel tette? De ha igen akkor is miért nem engedte a követ, hogy segítsünk? Talán a pap válaszolhat a kérdéseimre, fel is keresem >

- Jó napot atyám, elnzést, hogy zavarom, de szeretnék fel tenni néhány kérdést, hogy ha rá ér? -
Ha igen:
- Nos mondja mi volt az a udvaron?
Illetve miért nem sebezte meg semmi olyan módon ahogy kelet volna ?
Mi tudta volna meg sebezni ami ártott is volna neki? Szent fegyver, vagy mi? -
Majd meg köszönöm az információit meg hajolok enyhén és elköszönök.

A városban nyitva tartom a szememet, míg szolgálatban vagyok, majd valahol a kulacsom alja felé nézegetek!

Mikor hívatnak minket tudomásul veszem a parancsot.
- Igen nagyúr! -
Figyelmesen végig hallgatom, majd megértvén a dolgokat, felkészülök az útra.

<Vajon miért engem választott, semmivel sem vagyok különb mint bármelyik másik katona, vagy parancsnok, nem is értem , miért pont én, most még egy küldetés, és már megint nem ihatok úgy ahogy akarok, meg még pluszba őrködést szervezni, figyelni és még a fiún is rajta kell tartanom a fél szememet, és mikor ihatok, majd nyugodtan az úton, ez nem lehet igaz... Valaki biztos ki akart velem baszni azért kaphattam ezt a küldetést, csak tudnám kinek ártottam, mindig le tudtam a kötelezőt és a kocsmában vedeltem. Ki az istennek ártatom vele, most meg itt vagyok a háború borzalmai után, a feleségem halála után. >
Ekkor könnycsepp gyűlik a bal szememben és meg is húzom a pálinkás kulacsomat
< Most meg még ez is a tetején, miért nem lehet békén hagyni a gyászolókat! Mindenki a maga módján... >


// Semmi sértő, csak ki játszom a figurát remélem nem baj !!! //

Össze pakolom a holmimat bevásárolok, piából amit beosztok magamnak.
A mellém kapott 2 emberből egész úton felváltva úgy, hogy én is őrködök őrséget szervezek az éjszakákra. Amit minden este és reggel ha nem vagyok soron ellenőrzők, és mivel folyamatosan figyelek, így minden reggel meg húzom egy két kortyra a pálinkás kulacsomat...

Ettől fügétlenül, ha csak nem akar valaki velem beszélgetni, nem szólok senkihez, néha Julius del Ardo -val beszélgetek az úton, illetve beszélek vele amíg a városban voltunk, hogy ha akar egy nemes egy egyszerű parancsnok társaságában lenni...

Természetesen mielőtt útnak indulunk bemutatkozom az új csapattásaimnak.
- Üdvözlet uraim! Zilij vagyok az erigovy hadsereg egyik kapitánya! Az úriember pedig Julius del Ardo egy nemesi család sarja!
Ha van kedvük indulás előtti két nappal, meghívok mindenkit egy kis italra a kocsmában ha van kedvük, hozzá, természetesen amíg tudom állom az italokat! -

Aki eljön azt tényleg meghívom és a pénzem feléből állom is a költségeket, és az nap én is iszom rendesen!!!

Útközben, nem vagyok túl beszédes és a feladatomra és a küldetésre koncentrálok, természetesen magamon és a két katonán kívül senkitől, nem várom el hogy őrséget álljon, de én és a két katona, felváltva csináljuk. Egy éjszakát ketten csinálnak , így egyikünk mindig tud pihenni az egyik napon!

// észlelés: dobás: 4 //
Mikor észreveszem , azt aki céloz gondolkodás nélkül ugrok az ifjúhoz és rántom le a földre úgy hogy takarjam, és közben üvöltöm a katonáknak, ha van íjjász...

- Íjjász a bal oldali toronyban, azonnal lőjetek ki! -
Vagy:
- Íjjász a baloldali toronyban, vigyázatok. -

A nemesnek a földön:
- Bacsás meg nagy uram, arcátlanságomért. -

// Mivel egy nemest főleg ilyen nagyot nem lehet csak úgy dobálni, gondolom... //

Muitán biztonságban van a lova mögött rögtön én is előveszema nyílpuskámat és töltök, ha tudok lövők is utána, ha kell!
Cé:55 + 100=155 // asszem jót dobtam... :S //
Sebzés: 6+1+3=10

// Én is kapok és ha igen mennyit? //

[Pelso]

//Off.: Úgy tűnik egy kicsit félreérthetően fogalmaztam.

Az a 100 katona aki Zilij parancsnoklása alatt érkezett a faluba az itt van most veletek.
Út közben a menet a következő hátulról. 20 lándzsás, 2 szekér ellátmánnyal, 20 lándzsás, 10 íjász, a batár benne a követtel. Julius lovon, 10 íjász, 40 lándzsás Romund, Ramnusz, Tomek. Az ifjú Ter’Quillingen, előtte a négy ember harcos.

A település nem város hanem falu. A faluban nincsen kocsma. Mindenki a falu nemesének udvarházának a nagytermében tud italt fogyasztani. Vagy valamelyik helyi lakossal meghívatja magát valami saját készítésű lőrére. A nagyteremben ingyen mérik a sört meg a bort. Némi tömény is akad. Viszont a Tartomány úr parancsára szigorú fejadagok vannak.

A négy harcos lovon kíséri a nemest.

Lovat kap minden jk. Tomek valami póniszerűt.//

[Sirak]

<Ramnusz>

//Amiket fejlesztettem: KÉ+10 TÉ+6 VÉ+10 CÉ+20; Akrobatika58%>73%, Mászás48%>53%, Lopódzás33%>43%, Rejtőzködés33%>43%//

Fivéremmel ellentétben, én csupán 170cm magas és meg ha nem is ork, de udvari orknak is satnya. Nem tűnök erősebbnek egy egyszerű paraszt legénynél. íjam a hátamon, nyílvesszőim jobb oldalamon lógnak, a tegezben, ami be van fedve. Bal oldalamon log rövid kardom, valamint 2 darab hajítóbárd hatul az övemen. Bőrpáncélt viselek, ami egy mellvértből és hozza combközépig erő csataszoknyából, láb- illetve alkarvédőkből és bal oldali vállvédőből áll. Arcom hasonlít testveremere, agyaram nagyjából 2 centire lógnak ki szájamból. Bőrszínem zöld. Hajam varkocsban, szövetnádragot hordok és bakancsot valamint egy inget és ha hidegebb van egy kötött pulóvert.





Kinyílik a szemem, a plafont látom és pislogok párat ahogy ténylegesen felébredek. Hallom a mocorgást körülöttem, de kicsit össze vagyok zavarodva. Hol vagyok? Mi történt? Felülök, hogy körbe nézzek mi is a helyzet, ekkor Romund kap ölre én meg azt sem tudom hogy mi van, nevetek vele. De az biztos, hogy elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy életben van. Ráadásul milyen eleven!

-Jó téged egyben látni, testvérem! -vigyorgok rá.

Kiugranék az ágyamból, de a hirtelen mozdulattól kicsit megszédülök. Így inkább lassabbra fogom a sietést. Romunddal odamegyek én is Tomekhez, és én is átölelem.
-Úgy tűnik valaki nagy erőkkel vigyáz a fejünkre. -megsimítom a kötésem- Illetve csak a tietekre -nevetem el magam.

Aztán komolyabbra fordítva a szót, a pap után keres a szemem. Mindent megkérdezek tőle, mi történt, mi volt az ami volt, miért volt itt, miért lehetett itt, mi történt a szobában amíg nem voltunk bent, kik voltak azok a sok katonák akik megjelentek, mit csinált a pap. Gondolom ő mentett meg minket, ezért mondok neki egy köszönömöt és hogy ha nem nagy kérés meséljen ezekről a démonokról (ha jól sejtem elmondja hogy démon volt).


Ivóhelyen. Ha Romundnak kedve van hozzá, addig iszunk amíg bírunk!
-És igyunk Romundra, a legnagyobb farkasra! Akire mindig számíthatok, akinek egy démon elhajítása is gyerekjáték!

Örülök hogy Romund kicsit feloldódott az emberek közelségében. Már nem feszeng annyira. Én viszont kicsit többet keresem a magányt. Ez az eset elgondolkodtatott. Nem az rázott meg hogy meghalt valaki, vagy hogy a társam volt. Hanem hogy az a valaki a fivérem is lehetett volna. Ráadásul a végén csupán a szerencsének köszönhetjük az életünket. Nem szabad ilyen hamar döntenem. Jobban kell lereagálnom a helyzeteket.

Még aznap mikor felébredtünk felkerestem az udvari ork alakulat tisztviselőjét, hogy tanítson meg harcolni és irányítani.

Az útra együtt készülök Romunddal, én inkább vízről és sörről gondoskodom.

A katonákkal mogorva vagyok, nem közeledem feléjük. Mindig Romund mellett vagy hozzá közel lovagolok.

A főnök parancsára csak egy bólintást teszek és ahogy parancsolja, már megyek is utamra.

Mikor Zilij bemutatkozik: -Ramnusz vagyok és azt hiszem egy ilyen ajánlatot nehezen lehet visszautasítani.
Majd Romundra nézek, hogy ő mit szól ehhez.



Mikor kiszúrom az íjászt, előkapom az íjamat és megcélzom vele. Közben szólok Romundnak: -Vidd biztonságos helyre az ifjú Ter’Quillingent.

[nypst]

Julius del Ardo

Mialatt az ajtó előtt ácsorgunk Zilijjel, megszólítom:

-Remélem nem vette túlságosan a szívére, kapitány uram, hogy a kapuban parancsot osztottam az embereinek. Higgye el, eszem ágában sincs elvitatni tisztségét, az út alatt kiváló parancsnoknak ismertem meg kegyelmedet. Hanem megvallom őszintén, ehhez foghatót még nem láttam, és aggódtam, hogy a tartományúrnak baja eshet. Most sem teljesen értem mi történt az imént...

Aznap miután testőri feladatomnak végére jártam, a szobámban töltöm az estét, a látottak mélyen felkavartak. A túlvilági rémségen és a közbelépő követen, illetve a papon jár az eszem. Mennykőcsapás, orkok, törpék, lángoló kard… túl sok hihetetlen dolog egyszerre. Mivel a faluban nincs Domvik szentély (pedig szívesen részt vennék a szívet és lelket megtisztító, szellemet megacélozó misén), lefekvés előtt hosszasan fohászkodom a harmadik archoz, hogy adjon erőt, hogy méltóképp szolgálhassam, ha hasonló veszedelemmel találjuk szembe magunkat.

A következő 10 napban nem sok dolgom akad a faluban. Napközben a követet kísérgetem, legalább eltereli a figyelmemet a kérdésekről, melyekre úgysem tudom a választ. Mikor időm engedi lovagolok kicsit a falu környékén kedves kancámon, ő is unja magát az istállóban. A követtel nem próbálok beszédbe elegyedni, eddig sem szólt hozzám, nem fogom asszonyi kíváncsiskodással méltatlan helyzetbe hozni magam. Viszont a papot alkalomadtán felkeresem, és amennyiben fogad, illően bemutatkozom:

-Jó napot, atyám, Julius del Ardo vagyok a Karl Dre’Urban úr testőre.

Megvárom míg bemutatkozik, majd folytatom:

-Ha nem veszi tolakodásnak, módfelett örülnék, ha némi világosságot gyújtana elmémben mi is történt a toronynál, a látottak azóta sem hagynak nyugodni. Szavai talán nem csak kíváncsiságomat elégítik ki, hanem hasznos segítség lehet, ha bármi hasonlóval találjuk szemközt magunkat utunk során.

Megvárom mit válaszol, ha beszédesnek mutatkozik próbálom kideríteni mi volt az a szörnyeteg, hogyan pusztította el, honnan került elő egyáltalán. Megkérdezem továbbá, hogy mely istent szolgálja (mintha lenne más isten az Egyetlenen kívül; azonban véletlenül sem akarom megbántani). Nem sokat tudok a pyar entitásokról, de ha az ő felkentjük olyan rossz ember nem lehet...

Ezután megköszönöm segítségét, ha nem válaszol, elnézést kérek, hogy feltartottam, enyhén meghajolok, majd távozok.

Mikor bemutatkozik egymásnak a csapat, én is úgy teszek:

-Üdvözlöm mindannyiukat, Julius del Ardo. Bár tudom, hogy szavam nem sokat számít, szeretnék gratulálni a hősies helytállásért. Látni, milyen elszánással küzdöttek a gonosz ellen felemelő látvány volt, iskolapéldája a helytállásnak és a bátorságnak. Ronunn Ter’Quillingen úr igazán derék katonákkal rendelkezik!

Közben csapattársaimon morfondírozok. Kicsit bántó a két ork egyszavas vakkantása, de hát valószínűleg nem a modoruk miatt tartják őket. Azt láttam, hogy félelmetes harcosok, a kiválóság bármilyen formája pedig elismerést érdemel. Azon gondolkodom, hogy vajon mennyire lehetnek értelmesek. A kapitány érdemes embernek tűnik, kár, hogy többször éreztem rajta a pálinkaszagot, sokszor már reggel. Szomorú, mikor egy többre hivatott ember megadja magát az ivás démonának.

A közös italozáshoz is csatlakozok, egy-két kupa bornál többet azonban nem iszok. Nem férfiemberhez méltó, hogy baromként dőlöngéljen, és ne tudjon a szépnem szolgálatára állni, ha úgy hozza a szükség. Egyébként sem érzem túl oldottnak a hangulatot, sem saját kedvemet.

Indulás előtt körbekérdezősködök a faluban, hogy ki főzi a legjobb pálinkát, és veszek is két butykossal. Alkalomadtán jól jöhet, úgy látszik ez az egyetlen kohéziós erő ezen a furcsa csapaton belül.

//Írd meg, kérlek, hogy mennyibe került a szeszkó//

Indulás előtt újra felöltöm láncingemet, attól tartok utunk nem lesz zökkenőmentes. Az úton alkalmasint elbeszélgetek Zilijjel és Certtel, a követ kocsisával, megkínálom őket pálinkával is estefelé, mikor már letáboroztunk. Megkérdezem Zilijtől, hogy került a tartományúr szolgálatába, és hol szolgált előtte. Ha ugyanerről kérdez, készségesen válaszolok, elvégre nincs mit titkolnom, vagy szégyellnem. Szívesen adomázok nemesi bálakról, szépasszonyokról, lóvá tett férjekről, nevetségesre sikerült párbajokról.

//Lélektan képzettségemet használva próbálom felmérni Certet és Zilijt, mennyire szellemes beszélgetőpartner, milyen jellemű, hogyan reagál, miket válaszol. Ha nagyon különböző tőlem (kiégett, érzéketlen, nihilista, bosszúszomjas stb) kicsit távolságtartóbb leszek irányában, elvégre nem sok közös van bennünk//

Az orkokhoz nem szólok, ők se hozzám, jól is van ez így. A batár mellett lépdelek lovammal, a tájban gyönyörködöm, más tennivaló nem lévén. Esténként a szent szeptádokat olvasgatom, a tanításokban azonban egy szó sem esik orkokról vagy törpékről. Ezt igen zavarónak találom, hiszen együtt utazom velük, létük kézzelfogható valóság. Erről feltétlen meg kell majd kérdeznem egy papot.

Mikor megérkezünk az udvarház falaihoz, várom, hogy kaput nyissanak nekünk. Azonban hirtelen kavarodás támad, Zilij lerántja az ifjú Ter’Quillingent a nyeregből. Megpillantom az alattomos számszeríjászt a kaputoronyban, azonban mivel látom, hogy a véznább ork és a katonák azonnal reagálnak, inkább a falakon és a környéken futtatom végig a szemem, újabb veszélyforrás után kutatva.

<Szerencsétlen helyzet, itt állunk kiszolgáltatva a bevehetetlen falak előtt… Nyilvánvalónak tűnik, hogy az udvarházat valaki elfoglalta, és erőnek erejével kell visszaszereznünk, vagy biztonságba vonulnunk a követtel és Ter’Quillingen úrral>

[Gorodak]

Zilij

- Természetesen nem vettem sértésnek uram, őn egy nemes és, mint ilyen felettem áll. A katonák parancsnoka én vagyok és ön az enyém és ez így is van rendjén -

Az út során én is ört állok a kattonákkal együtt!
Valamint már csak reggel iszok egy kortyot, majd nem többet, és este is csak egy kortyot, ha épp nem én örködök este!

Julius sal szívesen elbeszélgetek bármiről, addig amíg nem hátráltat a munkámban.
Az ut során reggel, mindig egymagamban iszok egy kortyot, hogy senki se lássa, majd többet nem...


Lélektan Juliusnak ha... :
A háború rányomta a bélyegét, de nem ez az ami miatt ilyen lett, enyhén hüvős és kicsit távolság tartó, szorgalmas és a feladatára mindig oda figyel és az embereire is. Felelösségteljesen visilkedik, ahogy a tisztekhez méltó, de alkoholista, viszont van humora és szívesen sztorizgat bármiről bárkivel, de ha nők támája vagy a házzaság vagy valami ami a halott feleségére emlékezteti, témát vált és hamar arrébb megy mint ha valami dolga lenne!

Akkor a kapuban ha ugy látom jónak le rántom az ifjut a lova takarásában és gyorsan , előre vezénylem a pajzsosokat és mögéjük az ijjászokat, majd lassu hátrát parancsolok, ha gy látom jónak, mivel egy ostromra nem vagyunk felkészülve hirtelen és az embereimet, nem akarom halomra lövetni a falaknál!
Természetesen az ifju nemestől bocsánatott kérek!

[Flame]

< Csontzúzó Tomek >

" Orim fia Csontzúzó Tomek vagyok a Csontkalapács klánból az Erigowi Mivaxia Ter Quillingen városából.

Aki rám néz az látja hogy Törpének születtem és termetem sajnos nem éri el az átlagot sem ( 118 hüvelyk ) .
Szemeim kékek a szakállam és bajszom amit copfokban fonva hordok Tooma kegyelméből lángol mint a tűz.
Ruházatom törpés. Vasalt csizmát, bőr nadrágot, ujjatlan vászoninget, bőrmellényt és vasalt bőrkesztyűket hordok.
Vértként alkar és lábvédővel valamint sisakkal kiegészített keményített bőrvértet viselek mihez kinézetre passzol a kedvenc fegyverként forgatott kétkezes kalapács.
Jellemző rám az őszinteség az egyenesség és a meggondolatlanság. A vicceket nem igazán értem.
Szeretek nagyokat inni és utálom az sötétség teremtményeit, a démonokat a goblinokat és az elfeket.

http://dungeonsmaster.com/wp-content/up ... hammer.jpg "



Gyerekzsivajra ébredek. Első percekben nem is igazán emlékszem a történtekre. Mikor lassan felszáll a köd az agyamról, és eszembe jutnak a csatánk részletei, hitetlenkedve bámulok magam elé. Ez a szörny már tényleg bizonyíték arra hogy a hősök csarnokába vezető rögös úton megtettem társaimmal az első tapogatózó lépéseket. Egy eredetét már a messzi régmúltba veszett törpe mondás szerint, mikor egy törpe Tooma útjára lép akkor az első lépés legyőzésébe fektetett erő meghatározza hogy milyen messze is jutunk el az úton. Minél nehezebb ez a lépés annál többre hivatott a törpe.
Úgy érzem a legyőzhetetlen lénnyel vívott élet-halál harc igazán messzi utakat sejtet még előttem.

- Larén lénoapopo az káhraz, azrrán laththjapopo ganákak az köhrha gajépoar Tooma waágnoádraz.
( Minél mélyebb a tárna, annál messzebb világit a törpe kezében Tooma fáklyája. )

Lassan megtapogatom a fejemet ott ahol az emberek által épített gyengécske kúttal találkozott. Nem hiszem hogy maradandó nyoma lehetne a dolognak ...

A papot igazából faggatnom szerintem semmi értelme nincs. Vannak dolgok amelyek a harcosokra, és vannak amelyek a papokra tartoznak. Ő sem kérdezte meg sohasem tőlem, hogy miként lendítem meg a kalapácsom. Mindenki végezze a dolgát.


// off Észlelés próba 1d20 = 9 Megvan
http://invisiblecastle.com/roller/view/3930914/

Mire észreveszem az íjászt, addigra teljesen felpörögnek az események. mint egy jól működő csapat, mindenki teszi a dolgát. Látva a többiek cselekedeteit, kicsit tanácstalan vagyok a saját helyemet illetően. Nem igazán szoktam még meg ezt az embertömeget akikkel most utazunk. A rövidéltü emberkék most is veszett kapkodásba kezdenek. Egymást rángatják a földre és pánikolnak egy íjász láttán, aki lehet csak a dolgát végzi az őrségben. Támadás egyenlőre még nem ért minket így cselekedetemet is ez határozza meg. Lovammal lassan a földön fekvők és a lövész közé léptetek, ügyelve arra hogy eltakarjam a célt.
Ha Romund elakarja vinni az emberkét valahova akkor velük tartok hogy legyen még egy fegyver a kéznél ha szükséges.

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Tengercsend hava 1. napja. Az ezüst órája (7)
Thor(Romund)/NJK/, Sirak(Ramnusz) , Flame(Csontzúzó Tomek), Gorodak(Zilij), Nypst(Julius del Ardo)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Még a faluban.
//Ételt és italt mindenki tudott kedve szerint vételezni. A költségeket a nagyúr fedezi.

Kocsma sajnos nincs a faluban de a helyi nemes nagytermében minden katonának porcióznak italt. Így ott megtudtátok ejteni a jó ital feletti beszélgetést.

Mivel ahogy látom mást már nem igen akartok megbeszélni így ez az idősík lezárult.//

A falak alatt.
//Tomek. Egy kicsit bele nyúlok a cselekedetidbe mivel nincs kedvem átírni már amit írtam.//

- Ti ott fent. Tán a fületeken ültök. Nyissatok kaput végre vagy szóljatok a vár urának, hogy azonnal járuljon elém.

Szólt ismételten a fal tetején állóknak az ifjú Ter’Quillingen. Talán még akart mondani valamit de már nem volt rá alkalma. Zilij az íjászt látva lovával a nemem mellé ugratott. Mellé érve lerántotta őt a porba. Földet érve rögvest talpra ugrott és magával rántotta a nagyúr fiát is. Testével takarva vezette az emberei közé.

- Íjász a bal oldali toronyban kilőni.

Adja ki a parancsot közben az embereinek. Ezt megelőzően viszont Ramnusz már célba is vette az íjászt.

- Romund! Vid biztonságba az ifjú Ter’Quillingent!

Nagy kavarodás támad. A négy lovas katona és Romund fedezetett biztosít Zilijnek és az ifjúnak. Az első 10 íjász célra emel de nem lőnek. Talán nem látják rendesen a célt. Az ifjú döbbenetében nem áll ellen, kezdetben. A katonák gyűrűjében viszont már megveti a lábát.

- Állj! Mi folyik itt?

Azzal tekintetét a falakra emeli ismét. A csapatok tolongása meg áll. Ramnusz és Tomek egymás mellet állva néznek a falalakra a többiektől pár lépésnyire a falakat nézve. Julius a hintó mellet figyeli az eseményeket. A többiek a nemes körül, őt kitakarva egy esetleges orvtámadás útjából.

- Lovag Gairot. Napszálltáig kap időt, hogy kinyissa kapuit. Amennyiben nem tesz így az a hűbér esküjének megszegése. Esküje megszegése esetén az ön ellen felhozott vádakkal szemben nem védekezhet.

Egy pillanatra el hallgat.

- Ne hozzon olyan vészt háza népére és saját magára amit elkerülhet azzal ha kinyitja kapuit.

A falak tetején egy újabb alak tűnt fel. Vastag prémekbe öltözött ember férfi. Széles vállú, vállig érő fekete haj, és szakáll. Némán hallgatta végig a hozzá intézet szavakat. Pár szívdobbanásnyi időig némán nézett le rátok. Aztán hirtelen hátat fordít és újra eltűnik a falak mögött.

- Vonuljunk távolabb a falaktól.

Szavait Zilijnek intézi.
- A lovamat!

Az egyik lovas katona oda is vezeti a kért lovat. Azzal a csapatok lassan hátrább vonulnak a falaktól. Durván 300 – 400 lábnyira vertek tábort a falaktól. Ott várjátok szótlan, hogy kinyissák a kapukat. De nem történik semmi. Mikor a nap már az utolsó sugaraival tekint le rátok az ifjú Ter’Quillingen felétek fordul.

- Tábort ütünk. Állítsák fel a sátrakat. A vár körül ebben a távolságban gyújtsanak tüzeket. Állítsanak őrséget éjszakára. Ha mindennel végeztek Zilij várom a sátramban. Hozza az altiszteket is.

Mikor a sátra felállítását említi akkor Romund, Ramnusz és Tomek rátok valamint a négy lovas katonára néz. Minden egyéb szavát Zilijnek intézi. Egy óra sem kellet hozzá és a tüzek már égtek. A sátrak álltak. Az őrség éjszakára felállt. A nagy sátorban következők gyűltek össze. A Dorani követ, Julius, Zilij és négy altisztje, Tomek, Romund, Ramnusz, a lovas katonák közül kettő. A másik kettő a sátor előtt posztolnak a bejáratnál. Romund, Ramnusz és a két lovas katona a sátron belül a bejáratnál állnak. Mindenki más a sátor közepén. Ter’Quillingen töri meg a csendet elsőnek.

- Karl Dre’Urban uram úgy tűnik önnek lesz igaza. Békésen nem fogunk tudni az ügy végére járni. Kérem tájékoztassa az embereim miért is vannak itt.

A dorani bólint majd középre áll.

- Gairot lovag nyolc évvel ezelőtt szegődött egy doran szervezte expedícióhoz. két évvel ezelőtt még a Fendor tenger É K – i partjainál volt. A háború során a tanács meg is feledkezett arról, hogy ez az expedíció útnak indult. Nem hallatott magáról. Egészen durván két évvel ezelőtt-ig. Már megkezdődtek a béke tárgyalások mikor hallatott magáról az expedíciót vezető magiszter. Üzenetében segítséget kért a tanácstól, mivel állítása szerint végre megtalálta azt amiért elindult. A feltárásokhoz kért még embereket, valamint egyik rendtársának jelenlétét. A tanács a kérést helyben hagyta. Mivel már folytak a háborút lezáró tárgyalások megkezdődött a kért segítség össze állítása. Az üzenet kézhez vételét követő hatodik napon már a kért helyen voltak az emberek.

Egy pillanatnyi szünetet tart, hogy a kezében tartott kupából kortyoljon egyet.

- Viszont nem találtak ott senkit. Legalább is először. Durván egy heti kutatás után rátaláltak az eredeti expedíció tagjaira egy föld alatti kamrában. Egyik sem élt már. Egyedül Gairot és az ásatást vezető magiszter hiányzott. Eltűntek doran figyelő szemei elől. Pedig Doran ügyel az övéire.

Tekintetét a vár irányába fordítja és úgy fojtatja mondókáját.

- Most is csak abban vagyunk biztosak, hogy Gariot a várban van. Az, hogy mit vitt magával az ásatásról, valamint mit csinált a magiszterrel azt nem tudjuk. Viszont bármi van nála annak nem szabad nála legyen. Valamint számadással tartozik dorannak a történtekről. Ezért a dorani tanács úgy határozott élve vagy holtan de eléjük kell vinnem Gariont.

Az ifjú Ter’Quillingen ekkor oda lép a dorani követ mellé.

- Innen én fojtatom. Atyám meghallgatta a doraniak kérését és engedély adott rá, hogy hűbéresét kikérdezhessék a doraniak. Azzal jöttünk a falak alá, hogy élve kísérjük el doranba majd vissza otthonába. Mivel nem engedett be fali közé, pedig mint hűbéresünk ez kötelessége lenne. E pillanattól fogva elvesztette minden előjogát és birtokát. Személye mint közönséges útonálló dorannak átadatik. Háza népe sorsában osztozik, ha az elfogatását gátolja.

Arcáról határozott eltökéltség olvasható le. Éles arcéle ezt csak még jobban kihangsúlyozza. Hangjából tántoríthatatlan eltökéltség hallható ki. Kénsárga tekintete láttán, most olyan érzésetek van, hogy képes lenne öni egyetlen pillantásával.

- Az ítéletet éjközépkor hirdetetik ki a Gariot birtok lakói számára.

Még pár szívdobbanás erejéig maga is a vár felé tekint. Majd végighordozza tekintetét mindnyájatokon. Pillantása viszont már sokkal enyhébb. Már - már barátságos, érdeklődő.

- Tehát a várba be kell valahogy jutnunk, ha holnap nem tér jobb belátásra az udvarház népe. Szeretnék minél kevesebb sírt hátra hagyni magam után. Hallgatom a javaslatokat.

Kérdőn tekint mindenkire.
//A helyszín.:
A vár lejjebb található a hegy oldalában mint a falu ahol eddig voltatok. A hegy ezen a részén lankásabb és simább. A vár körül jó hámor kilométeres körben tisztás és sík terület van. Ezt vágja ketté egy kis tavacskává feldugat folyó. Leg szélesebb rész 500 méter. Leg keskenyebb része 50 méter. Hossza 3000 méter. A vártól balra található sík területen terpeszkedik. A túlpart eléggé mocsaras és sűrű nád fedi. Lefelé haladva különféle hordalékokból természetes gát képződött am már teljesen elláposodott. A ti oldalatokon egy rendkívül széles kő csatorna épült ami most kapuk segítségével el van zárva. A tavon óriási farönkök százai ringatóznak.
A vár mellet a parton egy aprócska kikötő féleség található. Üres.
A vár áll egy négyzet alapú öregtoronyból és körben köré épített falból. A fal durván 10 méter magas lehet. A torony háromszor akkora. A falak csipkések de torony nincs rajtuk. Egy kapu található rajta ami a hegynek lefelé néz, tehát NY –nak. A kis kikötő és a fal között van durván 50 méter.
A tábor a kapuval szemben durván 350 – 400 méterre lett felállítva. A vár körül 350 méterre parttól partig tüzek lettek gyújtva.//

Pm.: Mindenkinek.

[Sirak]

<Ramnusz>

//off: Változtattam a kinézetemen. A tegezem a hátamra van szorosan szíjazva, hogy ne tudjon mozogni. Illetve ha nincs harci akció (például most a táborozás alatt), az íjam nincs felajzva, egy szövet tokban pihen ugyanúgy a hátamon.

Mikor az ifjú nemes felém intézi a szavait, hogy üssünk tábort és állítsunk sátrakat, eléggé húzom a számat és összeráncolt szemöldökkel nézek felé. Majd egy pillantást vetek fivéremre, hogy ő mit szól ehhez.

Később mikor a másik fickó kérdez a tervről, nem nagyon szólok mert nincs ötletem.

[Gorodak]

Zilij

Várok néhány máodpercet majd ha nem szólalt meg senki elmondom az én ötleteimet és észre vételeimet!

-Nos nagyuram, nem vagyok épitész, de a várnak elég magasak a falai és létrát késziteni idő és amugy sem hiszem, hogy azt bárki meg tudná mászni élve.
Így egyszerű rohamal soha nem vennénk be így az én ötleteim:
Talán ha valaki a folyó oldaláról meg tudja közeliteni a várat és észre vétlen bejutni az kitudja nyitni nekünk a kaput. Utána talán betudunk jutni, az éj leple alatt meg is lephetjük őket.
De ez egy igen öngyilkos küldetés lenne. Ha nem jönn össze a bejutok biztosan meghallnak!
De ha sikerül akkor hatlamas előnyhöz jutunk...
A másik ötletem uram, hogy gyujtsuk fel a kaput, akár bevetve szekeret is amin a követ utazik a nagyobb hatékonyság érdekében, ha leég a kapu akkor könnyen bejuthatunk ha nem és eloltják a tűzet akkor is könnyeben befgojuk törni , mivel a tűz és a víz meggyengitette a fa szerkezetét, és igen hamar betörhetjük!
Viszont szüksége lesz egy privát csapatra nagyuram akik csak magát védik és önnel vagy ön nélkül kiválnak a csatából és a lovagot keresik, miután bejutotunk a kapun. Amíg az embereim lefoglalják a védőket, mivel a lovag ismerhet más kiutat is az erődből! Nagyvonalakban nagyuram! -

Majd enyhén meghajlok a terv vége után.

< Nagyszerű, most már várat is kell ostromolnom vagy erődőt, mind ezt épitész vagy bármilyen segitség nélkül, nem vagyok sem épitész sem asztalos és még a gépekhez sem értek én felderitő és ijjász hadseregben szolgáltam, meg ostromoknál, mint altiszt, de nem én vezettem meg terveztem a támadást, mit vár vajon tölünk alig 100-an vagyunk egy erőd ellen amiben kitudja hányan vannak és mi fog ránk várni ha bejutunk... Remélem nem sokan fognak oda veszni az embereimből. Majd ki kondolok valmi alakzatott, amiben behatolunk és akkor talán megusszák többen élve... >

Arcom gond terheltnek látszik, az informáciok és a beszéd után!

[Flame]

< Csontzúzó Tomek >

Amikor az emberke nyomatékosnak szánt pillantással minket jelöl ki a sátorépítésre, kicsit meglepődve körbenézek. A sátorállítással semmi bajom. Pont nem fogok semmiféle sátrat senkinek sem felállítani, ez alól természetesen a saját és harcostársaimmal esetleg közösen felállítandó éjszakai alvóalkalmatosság kivételt képez.

Miután Zilij megosztja velünk a terveit, én is szóra emelkedem.

- Én társaim az utamon hallgassátok most meg Kadal által sugalmazott gondolatim. Énszerintem Én társam Zilij elképzelései megfelelnek a helyzetünknek mostan. Mindkét terven Én látni vélem a rációt, Én szerintem mindkét tervet hajtsuk végre. Figyelemelterelésként rohamozzuk meg egyszerre a kapukat mintha Mi vad barbár horda lennénk. Szekerünk segedelmével gyújtsuk fel az gyengécske várkaput és ostromoljunk, miközben egy pár fős kis csapat, mondjuk Énmagam és Én harcos társaim Romund és Ramnusz esetleg még egy és két társsal bővülve, uszikálnánk kicsikét. Mikor épségben partra tennék Mi lábainkat, és miután Éntársaimmal sikeresen be jutánk a falacskák mögé,és kétfelé válnánk. Mi Éntársaimmal Romunddal és Ramnusszal megkeresgetnénk a lovagot, míg a többek kinyitogatnák a kapukat a többiek számára.

[Sirak]

<Ramnusz>

Látom hogy Tomek is kérdőn néz körbe hogy most ez hogyan is van. "Franc tudja, én sem értem" arcot vágva tekintek rá.
Amikor ott hagy minket hogy majd mi sátrat építünk:

-Komolyan, a nagy nemes azért hivatott közvetlenül magához minket, hogy bejelentse, a fia külön minket kért szolgálónak?


Nem tudom hogy ki mit óhajt még mondani, de én ezzel zárom majd a beszélgetést:
-Mindegy, gyertek srácok, állítsuk fel a sátrunkat.

[Gorodak]

Zilij

Mikor látom, hogy a néhány harcos a sátor álitásnak nem igazán füllik a foga kijelölök néhány embert a csapatomból és én meg az a pár ember felálitjuk a nemes és a követ sátrát, amig a többi katonám őrködik a vár körül és a tábor körül, meg fálálitják a többi sátrat...

- hm... Igazad lehet Tomek uram, hogy mind két tervet egyszerre hajtsuk végre, és szerintem sötétben kellene, hogy a belopodzokat a sötét is segitse némi kép...
Mit szól hozzá nagyuram??? -

Itt a nemesre nézek!

[nypst]

Julius del Ardo

Némán állok az ifjú nemes sátrában, hallgatom a tanácskozást. Ódzkodok tőle, hogy véleményt formáljak, hagyom, hogy az emberek (törpék, orkok) megvitassák maguk közt. Amúgy sem értek várostromokhoz, és balga beszéd helyett jobb nem mondani semmit. Figyelmesen hallgatok egyébként, nem árt többet tudni a háború tudományáról.

Hanem, ha megkérdezik a véleményemet, vagy a végén kitartanak amellett, hogy megrohamozzák a kaput, akkor felszólalok ellene, úgy vélem, hogy embereinket halomra lőnék a falakról, bármilyen elővigyázatosság mellett is, aztán pedig, ha a kaput beveszzük is, az még mindig jól védhető, nekünk pedig nincs nehézlovasságunk, hogy rohammal törjünk át a védőkön. Itt csak valami csel érhet célt, de hogy miféle, azt egyelőre fel nem foghatom.