A tartomány úr.

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 20. napja. Az acél órája (13)
Thor, Sirak , Flame
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

//Köszönöm mindenkitől a türelmet.
Hogy ha még nem tettem volna akkor most bejelentem, hogy Wolftern mint olvashattátok kieset.
Viszont két új karakterrel bővül a csapat. Gorodak és nypst karaktereivel.//

Romund, Ramnusz, Tomek

Ahogy az idegen lassan felemelkedik Ramnusz elfúló hangon szólal meg.
- Ne nézzetek a szemébe.... Veszélyes.
Hangjában szinte semmi erő, és alig hallható a pap szavai mellet. Még is hallgatok rá. Mindhárman szemetek a mellkasának szegezitek. A látvány így sem jobb. Amit láttok megbénít. Egy 1 60 magas durván 90 kg-os, ereje teljében levő ember, férfi a szemetek láttára kezd össze aszalódni pillanatok alatt. Tömött gubancos haja elvékonyodik, feltöredezik és megőszül. Csomókban kezd hullani teste egyéb szőrzetével együtt. Hordó mellkasa előre ugró csúcsos formát kezd felvenni. Hasa behorpad. Kezén az ujjak, karjai és lába megnyúlnak. Húsa és bőre lassan kezd rászáradni a csontokra. A dobóbárd ami eddig a vállából meredt felétek, ártalmatlanul hull a földre. A seb összezárul.

A testetek bénultságban tartó félelmemet, tanácstalanságot és döbbenetet Tomek gyűri le elsőnek. Hangos csatakiáltás közepette lendül az átalakulóban lévő bestia felé. A támadás elől nem tért ki így Tomek csapása teljes erőből érte a lény mellkasát. Bordák panaszosan sírnak fel ahogy sorra törnek a csapás alatt. Tán nem számított a támadásra, vagy....

Romund, Ramnusz

//Az elvétett asztrál próba miatt Harc félelemben.//

A szobában megfakuló színek, és az átalakulás elbizonytalanítanak. A levegőben szinte harapni lehet a veszélyt. Mindketten hálásak lennétek ha a pap megmondaná mit csináljatok, de csak „buta” imájával van elfoglalva a vén kecske. Romund megigazítod az állásod és szorosabbra fogod a fegyvered. Ramnusz a nyilat az íj idegére helyezed és keresed a megfelelő pontot ahol kárt tudnál okozni. Viszont nem támadtok még. Elbizonytalanodtatok.

Tomek.

//Most jut eszembe. A csataverseidet az anyanyelveden szavalod gondolom. Esetleg oda írhatod a szöveges rész mellé mikor szólsz az anyanyelveden.//

A testen végbemenő átalakulások egy pillanatra megbénítanak de aztán levetkőzöd iszonyatod. Két marokra kapod kalapácsod és csatavers kíséretében rohamra indulsz. A célpont nem tér ki a támadásod elől. Talán el van foglalva az átalakulással így nem is igen törődsz vele. Teljes erőből sújtasz le a mellkasára. Ahogy a bordák sorban tőrnek, egy szuszra kiszorul minden levegő a mellkasából. A csapás végén süllyesztesz még egy kicsit az állásodon, hogy biztosan eldőljön a test, egy kicsit meg is lököd újra a fal felé a kalapács segítségével. Ekkor viszont olyasmi történik amire nem számítasz. A test ellen áll. Nem tudod miért de egy pillanatra fel pillantasz. A valaha emberi arc eltorzult. Az orr és az álkapocs előre meg nyúlt. Még sem ez állít meg egy pillanatra. A páraként kicsapódó leheletén keresztül látod, hogy egyenesen rád néz. A szemüregből viszont egy emberi tekintett mered rád döbbenten. Nézése elhomályosodik és megfakul. Szembogarából kiindulva lassan újra ellepi a sötétség a szemét.

Lehet nem is sikerült volna el szakítanod tekinteted de egy vessző akkor csapódott a szörny fejébe. Így szerencsére a szemkontaktus megszakadt. Fegyvered megkísérled egy rántással kiszabadítani de már késő. Ball kezével a válladnál ragad meg. Jobb kezével a csatakalapácsod fejét. Meg emel a feje fölé és a pap irányában elhajít.

Ahogy neki repülsz a papnak vakító fehér fény lepi el a teret. A felvillanó fénynél is hangosabb dörgés rázza meg a templomot. Nem is érzed mikor döntöd fel a papot. A szoba másik végében a fal állít meg végül. Érzed az egyik bordád mintha megrepedt volna. Ahogy fájó bordád tapintod ki égett hús és bőr szaga tölti meg orrod. Ahogy feltekintesz látod ahogy Romund és egy éget torzó kirepül az ablakon.

//Elszenvedsz 6Fp és 1 Ép sérülést.//

Ramnusz

Az átalakulásban lévő test láttán elbizonytalanodsz, hol is kéne meglőni. Ahogy a megfelelő pontot keresed a törpe, kövek súrlódásához hasonlatos hangján, népe nyelvén szólva rohamra indul. A csapás nyomán a „lény” egy kicsit meg rongy, de állva marad. Le tekint a törpére. A törpe meg valamiért szintén felemeli a tekintetét, ahogy egy pillanatra megdermednek a csapás végét jelentő mozdulatban.

Ahogy egymásra tekintenek és a szörny nem akar a földre rogyni balsejtelem suhan át rajtad. Döntesz. Célzol és lősz. A lény szemét céloztad de a koponyát ért lövés láttán is elégedet vagy. A vessző beleszalad a koponyába és egy kicsit hátrébb löki fejet. Még sem érzed még mindig biztonságban magad. Újabb nyilat veszel elő. Ahogy az idegre helyezed látod Tomeket maga fölé emelte a lény és a pap felé hajítja. Valamint, hogy testvéred szintén rohamra indul a szörny felé. Célzol és lőnél, de nem tudsz. A templom plafonja ketté nyílik a torzó felet és fehér fény árad be rajta. El is vakít ahogy óriási robaj kíséretében a fény belevágódik.

Ahogy a villanás abba marad testvéred ott áll előtte egy lépésre csapásra emelt fegyverrel. A lény feje és felső teste egy egybefüggő füstölgő szenes folt. A szobát betölti az éget bőr és hús bűze. Egy rövid pillanatig úgy fest, hogy vége.
- ÖÖŐŐŐŐAAAAAÁÁÁÁÁÁÁÁÁHÁHÁHÁHÁHHHHH
Akkor a erővel üvölt fel a szörny, hogy nehezen tudod eldönteni, hogy melyik volt a hangosabb az ő üvöltése vagy az „égi fény?”

Romund nem késlekedik soká. Bárdjával képen törni. Aztán a pajzsával felöklelve az ablak felé löki. Az ablakon mind a ketten ki esnek.

Romund

Bizonytalanul ász a döggel szemben, de eltökélted magad, bármi is legyen megvéded testvéred és társad, ha ez az izé rátok ront. Testvéred szavát követve a mellkasára szegezed tekinteted. A támadásra még sem tudod rászánni magad. Ekkor rémülten veszed észre ahogy a törpe malomkőhöz hasonlatos hangján népe nyelvén morzsolt szavakkal támadásba lendül. Mikor csapása betalált egy pillanatra megkönnyebbülsz de mikor látod, hogy nem dől el érzed támadnod kell. Megforgatod kezedben a bárdot. Ahogy Tomeket megemeli már emeled is a lábad, hogy támadj. Mikor el dobja már csak egy lépésre vagy. Ekkor feletetek a templom teteje megnyílik és fehér fény árad be rajta. Ösztönösen megtorpansz. A fény fülbántó robaj kíséretében vágódik bele.

Mikor elhal a fény ott áll veled szemben egy lépésre. A csontjaira aszott húsa a fején és a vállain teljesen elszenesedet. Az éget hús és bőr szaga egyenesen az orrod tövébe fészkeli be magát. Mintha nem is akarna onnan távozni. Egy rövid pillanatig őgy fest, hogy vége.
- ÖÖŐŐŐŐAAAAAÁÁÁÁÁÁÁÁÁHÁHÁHÁHÁHHHHHH
Oly erővel üvölt egyenesen bele a képedbe, hogy az felveszi a versenyt az előbbi robajjal. Neked se kell több. A már csapásra emelt bárdod tovább lendíted az ívén és teljes erőből képen törlöd. Az ütés hatására két lépést hátrált. Tekinteted továbbra sem emeled a nyakánál magasabbra. Súlypontod a lehető legalacsonyabbra helyezve újra mozgásba lendülsz. Nem hagyva neki egy pillanatnyi szünetet sem. Pajzsoddal belebokszolsz a mellkasába. Majd teljes testeddel nekifeszülve kilököd az ablakon. Mind a ketten kirepültök a templom előtti udvarra ami a falu közepén van a kúttal.

Lassan felemelkedsz. Veled szemben a bestia is ugyan így tesz. Testné a szenes felületet lassan papirusz szerű felölet veszi át.

Veled szemben a kapu felé is vannak emberek Elég sokan Mögöttük a kapuban egy batár. A kastély irányából neked háttal hallod, hogy többen jönnek.

Ramnusz, Tomek

Ramnusz az ajtóban áll döbbenten nézve a történéseket. A szoba közepén a fél elf már kiszenvedet. A pap saját varázsköre mellet fekszik, tán eszméletlen is. Tomek a fal tövében kalapácsára támaszkodva most próbál felkelni. Vele szemben a szobában található óriás gyertyák egyike feldöntve és a köré rajzolt jelek elmázolva. A két harcos tekintete találkozik a romok felet. Az ifjú udvari ork tekintete a sértetlen plafonra siklik majd vissza társára.

Mindketten egyszerre indulnak az ablak irányába. A falu főterére néz az ablak. Az ablaktól úgy négy lépésnyire van Romund és az idegen. Egymással szemben. Balra a falu bejárata irányában katonák rendezett sorokban masíroznak be. Mögöttük egy hatalmas batár. Jobbra a kastély irányából katonák gyűrűjében a nagyúr és fia közeleg. Felismerhetők fehér sörényükről.


//Asztrál próba mindenkinek -3//

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 20. napja. Az acél órája (13)
Gorodak, Nypst
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Julius del Ardo, Gorodak//Nem találtam a karaktered nevét. Kérlek a reagodban írd meg.//

Hullámok havának 11 napján a tartomány egyik határ menti uradalom ura. A Seoxla hegység NY lejtőiről kihallgatást kért a nagyúrtól. Ronunn Ter’Quillingen – től. Mint utóbb hallottátok a nemes segítséget kért a nagyúrtól mert földjein olyannyira elszaporodtak a veszélyes vadak, hogy a háború során megritkult vadászai és béresei nem bírnak velük. A nagyúr végtelen bölcsességében úgy döntött télire háza népével elmegy oda vadászni. Ezzel kisegítve hűbéresét szorult helyzetéből. Hullámok havának 12. napján a nagyúr válogatott kíséretben elhagyta Ter Quillingen városát. Személyi testőrségét leszámítva csupa tapasztalatlan katonát vitt kik még soha nem használta fegyverét élesben. A város irányítását és a hűbéresek kihallgatását öcsére bízta.

Julius del Ardo

Hullámok havának 19 napján a nagyúr testvére magához hívat. Még új vagy a várban így mikor a szolga elkísér a dolgozó szobába hamar elveszted a fonalat. Mikor belépsz a szobába ne is tudod, hogy a várnak melyik részén vagy. A szoba elég egyszerű. Középen egy asztal. Mögötte egy szék. A falak mentén szekrények rajtuk pergamenek. Veled szemben a nagyúr ifjabbik testvére ül. Nagydarab, éles arcélű, frissen borotvált, rövidre nyírt halj. Szemét nem látod mivel nem néz fel az előtte található iratokból. Azokat tanulmányozva intézi hozzád szavait.
Erv.:
- A napokban érkezet hozzánk egy dorani követ. A bátyámmal kíván pár szót váltani. Magát jelölöm ki a személyi testőrének míg a követ a tartomány területén tartózkodik. Ez a megbízó levele. Ott mellette meg egy hegyikristály pecsét. Ezzel igazolja, hogy a Ter’Quillingen család védelmét élvezi az a személy aki önnel van. Minden hűbéresünk köteles az ön és védence segítségére lenni.

A kezében tartott tollal egy már összegöngyölt pergamenre és mellette egy tenyérnyi kék hegyikristály lapra mutat. A kristályba bele faragták a család címerét. Van még rajta néhány egyéb jelzés is. Hűbér eskü. Védelem.
Erv.:
- Délben kelnek útra. Az istállónál találkoznak. A K-i kapun távoznak. Most távozhat.

Mikor kilépsz az irodából egy fiatal katona tiszt jön veled szemben a folyosón. A szolga vissza kísért a szállásodra.

Gordak

Hullámok havának 19 napjának reggelén magához hívat a nagyúr testvére. Könnyedén megtalálod a dolgozó szobáját. Már jártál nála. Zeug Ter’Quillingen a vár főparancsnoka, így közvetlen felettesed. Magas, erős izomzatú, éles arcélű. Mindig frisse borotvált. Haját rövidre szokta nyírni. Szeme kénsárga. Mikor a dolgozó szobájához érsz egy fiatal nemes lép ki a szobából. Kezében egy pergamen és egy kék kristály lap. A szobába belépve ép akkor firkantja oda a nevét egy pergamenre. Összetekeri, pecsétviaszt és gyertyát vesz magához. Miközben a viaszt a levélre folyatja majd a pecsétet ráüti feléd intézi szavait.
Erv.:
- A napokban érkezet egy dorani nagykövet hozzánk. Az ifjú nemes ki az előbb hagyta el az irodám lesz a személyi testőre míg a tartományban van. Van valami elintézni valója a Seoxla – hegységben. Az én engedélyem is elég lenne neki hozzá de mivel a bátyám útba esik, inkább vele fog beszélni róla. Kért még továbbá 100 embert maga mellé a kis dolga elintézéséhez. Téged nevezlek ki a század parancsnokának. Az emberek az istállónál vannak. Délben indulnak.

Ezután el mondja még, hogy melyik úton indult el a Ronunn nagyúr. Valamint pontosna hogy tudtok eljutni oda ahova ő ment. Azzal utadra enged.

Julius del Ardo, Gorodak

//Írjátok le mind a ketten hogyan néztek ki. Nyugodtam mutatkozzatok be. A hosszú út során volt alkalmatok beszélgetni. Egy külön idősíkban nyugodtan kérdezettek egymástól bármit.//

Áradás hava 20. napja. Az acél órája (13) Egy hónapnyi kutyagolás után végre megérkeztek. A hegység nyugati lankáinak egyig nagyobbik völgyének közepén egy kisseb dombon található a falu. A domb lejtőin gyümölcsös található. A falut fal veszi körbe, van négy alacsony de vaskos és széles tornya, na meg egy bejárata. A kapuhoz érve egy álmatag strázsa fogad titeket. Mikor meglátja a csapatot és élükön téged tiszteleg majd kinyittatja a kaput.

//A dorani követ egy batáron utazott idáig. Lovon egyedül Julius utazott. A batárt 100 gyalogos katona kísérte. A parancsnokuk Gorodak. Mind harcedzett tapasztalt katona.//

Lassan rendezett sorokban menetel be a batár előtt az első 50 ember. Mikor a batár ér a kapu alá egy hatalmas villám hasít át az égen. Pedig az idő tiszta és a lassan horizont alá bukó nap is csak bárányfelhők foszlányit világítja meg. A villám egyenesen a falu közepén található egyik épületbe csapódik hangos dörrenés kíséretében. Pillanatokkal utána fa reccsen és koppan kövön. Két test zuhan ki annak az épületnek az ablakán amelyikbe a villám csapot. Úgy durván 60 m – re lehetnek. A tér túloldalán egy útféleségen a nagyúr, fia és testőrségük tart a templom irányába ahonnan a két test zuhant ki.

A két alak lassan felemelkedik. Egy óriási termetű udvari ork és egy hasonlóan nagy termetű emberi csontváz rászáradva bőr.

[Thor]

Romund


//off: asztrál próba: k20-al dobtam= 13, sikertelen. Nem tesz semmit, örülök, hogy folytatódik. Mondjuk, egy potya szintlépés jól jön mindig //


Döbbenten nézem végig az átalakulást. A harci kedv lassan kezd átalakulni bennem félelemmé. Nem is tudom mi adott erőt ahhoz, hogy neki rohanjak ennek a förmedvénynek. Talán még nem jutott el az agyamig, hogy mivel is állok szemben. Vagy csak a megszokás, hogy két jól irányzott ütés mindig helyre rakta a dolgokat. Nem is tudom. De az biztos, hogy ami ez után következik, teljesen megváltoztatja az életemet.


Üvöltve rontok a szörnynek vigyázva, nehogy a szemébe nézzek. De mire oda érnék, hatalmas robaj töri meg támadásom. A széllökés pár lépést vissza vet, majd látva a füstölgő csontvázat, tágra nyílnak szemeim. Nem szabad félnem, meg kell ölnöm. De a hirtelen jött démonikus bömbölés nem igazán segít a tervem végre hajtásában.


Szóval nem tudom mi hajtott, talán a túlélési vágy.


Lassan felállok a földről. Lelki szemeim egy kettéhasadt fejű csontvázat lát, amint tőlem pár lépésnyire a földön fekszik mozdulatlanul. Félve nézek a test felé, és meglátva a csontvázat, ahogy velem szemben áll, és szinte sértetlen, igen csak visszaesik a lelkesedés bennem. Olyan félelem vesz erőt rajtam, melyet soha nem éreztem még. A lábaim gyökeret eresztenek a földbe, pajzsomat görcsösen tartom magam előtt, mintha bármit is érne a démon ellen. Fegyverem nyelét szinte szilánkossá töröm, úgy szorongatom. Szívem szerint elfutnék, de valahogy annyi erő még maradt bennem, hogy itt maradjak. Ekkor eszembe jut a testvérem. Üvöltve mondom neki:


Erv:

- Ramnusz! Menekülj! Ezt nem győzhetjük le!


Nem jön ki több szó a számon, a szívem a torkomban dobog. Idegeim teljesen a démonra összpontosulnak. Nem közeledek a csontvázhoz, de ha megtámad, megvédem magam, és visszatámadok.



KÉ: A támadóé félelem alatt

TÉ: 76+26-20= 82 Második TÉ: 76+90-20=146

VÉ: 130+10=140

Sebzés: 12 Második sebzés: 10

Ha támad, kétszer támadok vissza. A félelem módosítókat beleírtam.

[nypst]

Kinézet: 187 cm magas, jóképű, izmos fiatal férfi, rövid fekete hajjal és kék szemmel (mint az avatárom). Ruházata fekete térdig érő lovaglócsizma, szűk szabású fekete nadrág, fehér ing, díszes zeke. Utazáskor jószabású sötétkék csuklyás köpönyeget visel. Bal oldalán rapír bronzveretes hüvelyben, jobb kezének mutatóujján pecsétgyűrű a családi címerrel, nyakában ezüst medál (hét jogar, sugárirányban keresztezve). Mozgása kecses, mozdulatai finomak.

Mikor Zeug Ter’Quillingen kiadja a megbízásom mosolyogva felelem:
-Köszönöm, nagyuram, a megtisztelő lehetőséget, legjobb tudásom szerint fogok eljárni.
Meghajolok, és távozok. Mihelyst kilépek a szobából, végiggondolom a feladatot, és alig hiszem jó szerencsémet.

< Ejha, ez már nem semmi, rögtön száz fős kíséretet kapok! Zeug úr ugyan elég szófukar és kissé talán elutasító volt irányomban, mégis nagy jelentőségű feladatot bízott rám… Én pedig aggódtam, hogy éveket kell a kastélyban téblábolnom.
Hanem ez a testőrködés dolog… sose volt részem benne, és embereket se vezettem soha. Alaposabban átgondolva, valószínűleg csak azért kellek, hogy a kíséret fényét emeljem, a katonákat rábízom a parancsnokukra, nekem annyi dolgom lesz, hogy a követ közelében legyek. Még az is lehet, hogy kellemes utitárs. Azon felül pedig világot látok, úri módon!>

Egyszerűen lovamra pakoltam minden cókmókomat, amivel pár nappal korábban érkeztem, és délben neki is vágtunk az útnak.

<Azonban hamar kiderült, hogy az utazás dögunalom. A száz talpas aminek annyira örültem… Persze, hogy csak lépésben tudtak haladni... A tábort Gorodak kapitány vezette, az útvonalat is ő választotta ki. Nekem semmi dolgom nem volt. Ráadásul elhatároztam, hogy komolyan veszem a testőri feladatom, és végig viseltem a láncingemet, szükségtelenül persze, pedig rendesen megizzasztott napközben.>

Az út során szívesen elbeszélhetek a követtel és Gorodakkal is, ha mutatnak rá hajlandóságot. Egyébként is barátságos és megközelíthető vagyok, ráadásul unatkozom naphosszat. Gorodak kapitányt próbálom felmérni mennyire jó parancsnok, leginkább azáltal, hogy mekkora a fegyelem a katonák között, jó tempóban haladunk-e, hogy viszonyulnak hozzá az emberei.

<Mikor megérkezünk felvidul a szívem a kis városkát meglátva. Épp a forró fürdőn, helyes szolgálólányokon és a későbbi díszvacsorán gondolkodom, mikor meglátom a villámcsapást. Egy pillanatra földbe gyökerezik a lábam a látványra, ami az udvaron fogad. Mi ez a túlvilági rettenet? Miféle szörnyű vajákosság folyik itt? Látom, ahogy a nagyúr és kísérete is arra halad. Tudtam, hogy nincs vesztegetni való idő, gyorsan kik kell találnom valamit, mielőtt eluralkodik a fejetlenség a katonák között. És pont félúton vagyunk a kapuban…>

Két lábra ágaskodok a lovammal, és kivonom a kardom. Igyekszek elszánt és magabiztos képet vágni, hangomat jól kieresztem, ahogy ráüvöltök a katonákra:

-A nagyúr élete veszélyben forog! Aki bejutott a kapun, azonnal siessen a segítségére! Vágjátok le azt a rettenetet! Gorodak kapitány, vezesd a rohamot!

<Remélem, hogy az a ork bestia a mi oldalunkon áll, hallottam, hogy egyes családok testőrként tartják ezeket a dögöket, de ha nem, az se számít 50 jó katona elég lesz. Próbálom a legegyszerűbb utasításokat adni, gyorsan folytatom is, mielőtt a váron belüli katonák megindulnak.>

-Aki a kapun kívül van, menekítse a követ urat a bal oldali toronyba! – üvöltöm hátrafelé.
Az őrre is rászólok, gondolom még mindig ott áll tátott szájjal:
-Riadóztasd az őrséget és zárd be a kaput utánunk!

Ezután kicsit előrevágtatok a lovammal, és megnézem minden úgy alakul-e, ahogy mondtam, illetve próbálom alaposabban felmérni a helyszínt, mivel nem értem mi folyik itt.

<Próbálom alaposabban szemügyre venni a környezetet, pl a nagyúr és kísérete elszántak-e, vagy megrettentek, van-e náluk fegyver, előbb érnek-e oda, mint az én rohamzó katonáim, történik-e valami a toronyban, amibe a villám csapott, mit csinál a csontváz és az ork. Mivel lovon vagyok, a nagyúr segítségére tudok sietni, egy pár röpke pillanat alatt, de biztos szeretnék lenni benne, hogy a követ biztonságban van, elvégre ezzel bíztak meg, hanem úgy érzem a nagyúr élete is veszélyben van, egyébként sem hagyhatom ki ezt a remek lehetőséget, hogy bizonyítsam helytállásom>

[Sirak]

<Ramnusz>

//15-öt dobtam=sikertelen//

Teljesen lefagytam, nem hiszem el amit látok. Még is mi ez? Mi történt itt amíg mi nem voltunk itt? A lövésem is inkább félelemből fakadt mint gyilkolási szándékból.

Mikor látom, hogy szinte sértetlen áll a égető fényoszlop után, csak döbbentem bambulok, leesett állal és tágra nyílt szemekkel, íjamat majdhogynem kiejtem a kezemből s térdeim is rogyadoznak, érezvén hogy nincs esélyünk. Ekkor Romund töri meg a kétségbeesést. Rámarkolok az íjamra, s észbe kapok, arcom gyorsan visszaugrok normális tekintetre, s szemöldököm is össze van borzolva. Gondolkodok mit lehetne tenni.

<Fussunk..fussunk...futnék én, de a lábam nem mozdul.>
Körbe tekintek a szobában tartózkodókon. Először a Tomekra, majd a Papra nézek.
<Kell hogy legyen valami módja..Igen, a pap biztos tud valamit!>
-Romund, tartsd fel a szörnyet! Ne harcolj vele, csak ne hagyd hogy elmenjen! Megpróbálok kitalálni valamit! Ha nagyon szorult a helyzet menekülj, meg se állj és hátra se nézz!

Odarohanok a paphoz, s rázni, szólongatni kezdem.
-Öreg! Öreg, térj magadhoz! Siess te vénség! Mivel állunk szemben? Mi ez? Biztos tudsz valamit! Hogyan győzzük le? Le tudjuk-e egyáltalán?

Eszembe jut Tomek, s neki is odaszólok.
-Tomek, segíts Romundnak!

[Gorodak]

zilij

// 175 cm-er barnás börű, már napbarnitott, egyszerű Erigovi egyenruha van rajtam,a nyilpuskám és a tegez a hátamon a két rövidkardom , pedig mind kettő a balloldalamon. enyhén alkohol szagom van általában, a nap elején, utánna , már nem érezni. Hajam enyhén hosszú, de nem vállig érő. Arcomon, a kocsmai verekedések sebei láthatok... többek közt. Testemen, már ha épp át öltözök a háború sebeinek jele láthatok. //

- Igen is parancsnok ur -
Majd meghajlok és ki megyek a szobából a parancsal.
< Hogy az a mocskos , miért pont én, rádaásul száz ember akkor nem is ihatok majd kedvem szerint z így nem lesz jó, remélem hamar letudom, ezt a hülyeséget és mehetek vissza a posztomra egyáltalán nincs inyemr ez a marhaság. >

Utközben szivesen beszélgetek a nemessel, mind addig amig nem hátráltat a munkámban és a figyelmemben.
Este inkább vagyok beszédes , mikor végre ihatok a szeszes kulacsomból, de olyankor a saját privát tábor tűzemnél vagyok, , nem ülök közes tábortűzhöz. Sem a katonákéhoz, max a nemeséhez akit kisérünk, vagy Julius.
Általában egydül ölük.
Nem iszok túl sokat és ígyekszem minnél korábban kelni még reggel meg huzom a szeszes kulacsot egy slukra, aztán nem iszom többet.

Reggelente mindig elenörzöm az öröket és ha valaki elaludt azt meg büntetem.
Általában a büntetés, hogy másnap este ő a felderitő és hajnalban mikor mindenki tábort ver ő körbenézi a terepet és reggel mikor vissza tér jelentést tesz nekem majd még egész nap gyalogolhat.

Utközben rendet és fegyelmet tartok, csak a szakasz parancsnokokkal beszélek, és közvetlen parcsolok.
A áborban este mindenkit békén hagyok, csak a őröket és az ör váltásokat figyelem meg hogy minden rendben ment e ha valami nem tetzett a szakasz paracsnoknak mondom meg , hogy kit kell büntetni.
Ha nem volt semmi probláma akkor én sem kötözködök fölöslegesen.

Mikor beérünk a várba.
< Végre a ha mázlim van akkor a felén túl vagyunk és hamar mehetek vissza... >
Majd mikor látom a történteket, kicsit meglepödök, majd mikor hallom anemesnek a parancsát még jobban meg lepödök.
< Tulbuzgó, nem kel mindjárt a halálba rohanni, az úgy is meg vár és eléd jönn ha kell nem kell úgy sieni. >

- Katonák halloták a nemes parancsát -
Orditom
- Első öt szakasz // elől lévő 50 emeber //
utánám csata rendben és roham , a töbiek itt maradnak a batárnál kör alakban és védik a követett, ha erre probálna jönni a bestiamaguk akkor is csak akövetett védik életük árán is. -

Majd futolépesben elinditom a rohamot az első őt szakasszal, és kardokat rántok.
Utközben :
- Közel harcosok, körbe veszitek az ellenfélt ijjászok, addig tölts és célöz,az ork velünk van, a másik a körünkből nem juthat ki. a bestiát lőjék ki az ijjászok, pontos lővést kérek. -a többiek tartsák a körön belül! -
- Első szakasz a nagy úr védelmére siet és nem mozdul tőlük! -
- Érteték? -

Én is kör egyik pontjához megyek
Az emberek 3asával vannak egymás közelében és a néhány ijjász egy oldalról fog lőni. HA löttek rohamot vezénylek , elősször én támadok 2 emberel, majd a követkeő csoport, és én vissza hátrálok a csoportommal a körbe és igy tovább amig az ijjászok uja töltenek



// harcértéket dobsz helyettem? köszi //

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 20. napja. Az acél órája (13) 30 perc
Thor, Sirak , Flame (NJK.)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Romund

//Szintlépés csak a kaland végén. //

Ahogy felemelkedik veled szemben az a förmedvény igazítasz a fogásodon a bárdon. Eltökélten várod a támadását. Megveted a két lábad a földön. Elhatározod, lesz ami lesz de nem hátrálsz egy lépést sem. Gyomrodban még is olyasmit érzel amit utoljára gyermekként éreztél. Tán még akkor sem.
Ahogy álltok egymással szemben tekinteted továbbra sem emeled a nyakánál feljebb. Ahogy várod, hogy neked rontson, hallod a csontjai ropogását, a háttérben vasalt csizmák dobogását. A léptek zajában parancsszavakat. Ezek mind mellékesek számodra. Érzed, hogy a hátadon áll fel a szőr a tudattól, hogy ez a valami csak téged figyel. Méreget. Keresi a pillanatot mikor rontson neked.

Ahogy egymással szemben álltok a nap utolsó sugarai a vállatokra vetül. Hamarosan lebukik a hegyek mögé a nap. Utolsó gyönge sugaraival még vet egy pillantást a völgyre.

Ramnusz

//Dobj intelligencia próbát orvoslás/élettanra, hogy magához tudod e téríteni a papot ebben a körben.//

Sóbálvánnyá dermedve nézed ahogy testvéred kizuhan a szörnnyel együtt az ablakon. Testvéred szavait alig érted mikor a főtérről szól hozzád, de a hangja elég volt, hogy magadhoz térj. Még mindig érzed minden tagodban a félelmet, de már képes vagy cselekedni. Oda sietsz a paphoz. Végigtapogatod nem eset e komolyabb baja, és elkezded felpofozgatni, hogy magához térjen.
Nagy kő esik le a szívedről mikor az öreg pap végre felnyitja a szemét. Még kába de már kezd ébredezni. Első ránézésre nincs semmilyen komolyabb sérülése.
Tomek a kitört ablak mellet áll élő szoborként mikor felé szólsz. Lehet nem hallotta mit mondtál neki mert nem mozdul. De nem rohansz még hozzá, hogy őt is észhez térítsd. Tudod a papra nagyobb szükség van ebben a harcban.

Tomek.

Lassan feltápászkodsz a fal tövéből. Kábán, a fegyvereid szinte a földön húzva érsz az ablak elé. A kitört ablak előtt végül mozdulatlanná dermedsz. A valaha emberi lény Romunddal szemben vetette meg a lábát. Egyikük sem mozdul. Ahogy te sem. Csak nézed ahogy a nap beteges színben lassan a hegy takarásába kúszik.

Romund, Ramnusz, Tomek
//A katonák közeledését mindhárman halljátok. Valamint azt is, hogy parancsokat osztogatnak. Mind a két irányban. Mind a tartomány úr, és még valaki vagy valakik a most érkezett katonák között. Az emberbe költözött démon nem támad. Csak áll egy-helyben és Romund-ot nézi. A tartomány úr és kísérete, valamint a kaputól ékezett 50 ember 30 méterre Romund-tól és a szörnytől alakzatba fejlődik két-oldalról közrefogva őket. A tartomány úr, fia és kísérete 20-an vannak. A katonák számát Tomek tudja megszámolni.//

Kör vége.

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 20. napja. Az acél órája (13) 30 perc
Gorodak, Nypst
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Julius del Ardo, Zilij. Még az út során.

A dorani követ egész úton a batárba zárkózott. Nem igazán akart beszélgetni senkivel. A batárba nem is engedett be senkit. Hajtója beszédesebb de ugyanúgy különös figura. Cert a becsületes neve. Átlagos testalkatú erv. Mindig frissen borotvált. Huszáros bajuszt hord. Ránézésre a húszas éveit tapossa, de ő maga nem tudja pontosan melyiket. Ha van valaki a közelében mindig beszél valamiről. Állatokról, lovakról, növényekről, időjárásról, no meg a nőkről. A gazdájáról viszont hallgat. Ahogy a küldetésről is ami miatt útra keltek.

A doranit Karl Dre’Urbannak hívják. Nevét is csak azért tudjátok mert mikor Julius birtokában lévő pecsét és megbízó levélnek hála nemesi udvarházakban száltatok meg útközben mindig bemutatkozott a házigazdának. 1 80 magas, széles vállú, szőke hajú és szakállú. Szeme kék. Kék talárt, nadrágot, inget mellény hord. Jobb kezében egy vele egymagasságú hófehér botot tart. Tetején egy öklömnyi füstös gömb.

A katonák végig fegyelmezettek. A parancsokat elsőre teljesítik. Az őrszolgálatot kifogástalanul látják el. Az altisztek mindenben segítik Zilij munkáját.

A hegy felé a sűrűn lakott sík vidéken mindig valamelyik kis vagy közép nemesnél száltatok meg. A hegy lábához érve a települések lassan elkezdtek ritkulni. A sűrű erdőségekhez érve már két település vagy nemesi bírtok között már pár nap kénytelen voltatok a szabad ég alatt aludni. A dorani mindig a batárban aludt.

Julius del Ardo

//Kérlek az írásaid elején írd ki a karaktered nevét.//

Kardod könnyedén repül ki a hüvelyéből. Lovad megtáncoltatva kiáltod szavaid a katonáknak. Mikor a lovad patái hangosan dobbanva földet ér látod a katonák mind Zilijt nézik. A hadnagy döbbenten néz a két alak irányába a falu főterén. Nem sokáig marad tétlen. Emberi élére áll és megindítja a rohamot parancsod szerint.
A batár az előre nyomuló katonák nyomában előrébb zörög, hogy megnyissa az utat a maradék 50 katona előtt. Azok, hogy végre beértek lekezdtek felfejlődni a dorani követ védelmére. Cer t a bakról lepattanva ajtót nyit Karl számára.
A kapu őre parancsoló szavadra vigyáz állásba vágja magát.
- Igen is uram.
A katonák és a batár mellet elporoszkálva látod, hogy a követ kilép a batár lépcsőjére és a tér felé néz. A Zilij vezette 50 ember hadrendbe áll 30 lépésre az udvari orkól és a másik alaktól. Pontosan a tér szélén vannak. A tér másik végén a tartomány úr és fia 18 katona társaságában ugyan így tesz. A katonák mellé érve megállítod lovad. Mindenki mozdulatlanságba van dermedve. A templom ablakában ahonnan kieset a két alak egy törpe áll szoborrá dermedve.

Hátad mögött közeledő léptekre leszel figyelmes. Ahogy hátra nézel látod a követ közeleg. Mögötte rendezet oszlopban a maradék 50 katona.

Zilij

Mikor a téren kialakuló helyzetet szemléled magadon érzed embereid tekintetét. Az út során ki ismerted őket nagyjából. Ahogy ők is téged. Mind kipróbált tapasztalt katona. Kérdés nélkül követik parancsaid.
Mikor élükre állsz késlekedés nélkül követnek. A Tér széléhez érve formációba fejlődtök. Már ép kiadnád a roham parancsot mikor egy hang csendül a fejedben. Ismerős. Mintha a követ úré lenne. Sőt biztosan az övé.
- Álljon meg. Ne vezényelje rohamot míg oda nem érek.
Katonáid hadrendben várják parancsod. A számszeríjászok célra tartanak. (10 íjász.) A többi katona kettes sorban térdelnek lándzsát szegezve várva a roham parancsra.

Hátra sandítva látod, Julius a lován ülve szemléli a teret az íjászok sorfala mögött. A kapu felől a követ közeleg és a maradék 50 embered.

[Gorodak]

- Zilij -

< Ez meg ki ménkű lehet és hogy hogy csak én hallottam, de most nem fontos, cselekednem kell a parancsnak még akkor is ha nem értek vele egyet, remélem nem örültem meg, még nem. >

- Felkészülni, mindenki vár a parancsomig, aki előbb meg mer mozdulni azt karóba huzatom! -

Hangom maga biztos és ellent mondást nem tűrő!

Majd várok a fejemben hangzott parancs szerint és várok a maradék 50 emberem meg érkeztére kiknek a parancs védeni a követett az életük árán is!

< Csak tudnám miért várunk, lehet, hogy a tétovázás sok emberem életébe fog kerülni és egyáltalán nem örülök neki... De remélem tudja ez a követ, hogy mit csinál ha már a fejemben is tud hozzám szólni! >

A két kardommal a kezemben, várakozok ugrásra készen és támadásra. De nem adom ki a támadási parancsot míg a követ azt nem mondja, vagy egy fejeb valóm nem utasít a roham megindítására!
Addig várakozok és figyelem az ellenfelemet, próbálom felmérni az erejét és hogy milyen stratégia szerint támadjunk, hogy ha kell!
Ha valaki parancsot ad a támadásra, akkor az íjászok lőnek, majd én és két ember megyünk neki elsőnek utána a másik három míg én vissza vonulok, majd így tovább rohamozva bent tartva a lényt a körön belül!
Ha nem kapok parancsot akkor várok és az embereimet is féken tartom addig, hogy senki ne lőjön vagy mozduljon meg, míg én parancsot nem adok rá!
Az embereim pedig tudják, ha kicsit is kiismertek, hogy ha nem azt teszik amit mondtam akkor súlyos büntetésben lesz részük, és nem lefokozásban!
Csöndben várakozok a támadásra.
Közben néha hátra nézek a követ felé és a érkező katonáimra, mikor látom, hogy mind mögötte sétál, kicsit szúrós szemmel nézek.
< Azt parancsoltam, hogy kör formában védjék nem azt , hogy mint a kacsák mögötte sétáljanak, ha jól emlékszem... Ezért még lebaszás jár majd ez után az altisztekre!!! >

[nypst]

Julius del Ardo

<Megkönnyebbülök, mikor látom hogy a katonák teszik amit mondtam, Zilij parancsnok pedig jól megszervezetten elindítja a katonákat. Kicsit aggódtam, hogy esetleg csorbítottam a tekintélyét a parancsolgatással, a katonák nyílvánvalóan őt tekintették parancsnokuknak. Mikor kicsit előrébbvágtatok megborzongat a helyzet, ahogy körbe felsorakoznak az emberek, az ork és a csontváz sem mozdul egyelőre, és a nap is utolsó sugarait veti a térre. Egy gyors fohásszal Domvik kegyelmébe ajánlom magam>

A tér szélén toporgok a lovammal, még mindig birkózok a hihetetlen látvánnyal, nem igazán tudom, hogy mi fog történni. Azt érzem, hogy valami rendkívüli. Szinte meg sem lepődök, mikor Zilij kapitány visszafogja az embereit, és meglátom a követet közeledni.

<Ez a rendkívül zárkózott ember egyenesen a torony felé gyalogol, magabiztosan mintha eleve ez lett volna jövetele célja... eddig is elég titokzatosan viselkedett, talán többet ért abból ami itt folyik...>

Lovammal felzárkózok mellé és feszült figyelemmel várom mi történik.

[Sirak]

<Ramnusz>

//off: int próba: 4//

Nem finomkodok a pappal, még pofozom is (nem túl erősen), hogy magához térjen. Közben Bátyámra pillantgatok, hogy ő vele mi van. A szemem kétségbeesést és eltökéltséget tükröznek. Hiszen a bátyám most a tét, nem hagyhatom hogy baja essen!
5 másodpercet várok a papra, nem többet. Aztán elkezdem nyilazni a szörnyet.
Fejre célzok minden lövéssel.

KÉ: 2+38=40
CÉ: 93+48=141
Sebzés: 12

[Thor]

Romund


A testvérem utasítására, ha nem lennék ennyire betojva, biztos azt mondanám, hogy: <És még is hogy a retkes goblinra tartsam itt?> De mivel nem merek megszólalni sem, így csak gondolom magamban.


Teljesen a szörnyre összpontosítok. <Itt kell tartanom, és semmi esetre sem engedhetem meg, hogy visszaugorjon a temploma. Az kéne még. Lehet, hogy a gatyámba csináltam, de a csatabárddal szaros seggel is nagyot tudok ütni. Gyere csak, és akkor megtudod milyen mikor egy nagyra hízott ork ver pofán. >


Pajzsomat védekezésre emelem, de most már a fegyveremet is biztosan markolom.


<Gyere már te korcs! … Most mi van? Ki akarsz készíteni? Dögölj meg! Hogy Thar rágcsálná a lőcsödet.>


Izzadság csepp folyik végig az arcomon. Teljesen kikészít, hogy nem támad a démon. Üreges tekintete az őrületbe kerget, csendes ácsorgása pedig megőrjít. Ekkor meghallom a közeledő katonákat. Nem is tudom mikor örültem ennyire az ember közelségének. Talán mikor a pincér hozzta a kupa sört.
Nagyot nyelek, és hamar megérzem száraz torkomat. <A tenyerem bezzeg nedves, izzadt, a torkom meg száraz.> Nagy „bátorságomban” automatikusan köpök egyet, de észre sem veszem.



KÉ: A támadóé félelem alatt

TÉ: 76+31-20= 87 Második TÉ: 76+28-20=84

VÉ: 130+10=140

Sebzés: 8 Második sebzés: 17

Ha támad, kétszer támadok vissza, bár kétlem, hogy betalálnék. A félelem módosítókat beleírtam.

[Flame]

< Csontzúzó Tomek >

// off: Vazze az előző hozzászólásom elveszett az éterben ... :S
Telefonról próbáltam feltölteni de ezek szerint nem jött össze ...
Az asztrálpróbám meg nagyon nem lett meg d20-val dobtam 17-et...

Fáradt vagyok. Pokoli fáradt. Igazából csak az akaraterő és a düh mozgatja a végtagjaimat. Mennem kell előre a becsületemért. Lassan magam mellé húzom a kalapácsomat, és arra támaszkodva felállok. Bizonytalanul elindulok az ablak felé, utamat csak a haragom és Ramnusz hangja kíséri.

-Tomek, segíts Romundnak!

Válaszolni sincs erőm.

Az ablakhoz érve döbbentetten látom az átváltozást, s látom Romund habozását is. Segítenem kell neki bármi áron. A becsületem, a bajtársiasságom, és a testvéri hűségem is ezt kívánja.
Erőmet és dühömet összeszedve, átmászom az ablakon. Szerintem a katonák érkezése nem jut át a kábaságon.
Miután földet érek, teljes erőmből megmarkolom a fegyveremet, és a szörnyre rontok. Mi nem adjuk ám olyan olcsón a bőrünket mint hiszi, és ha megölni nem is tudom talán eléggé elvonom a figyelmét az Udvari orkról míg az kivégzi.

- Tharkth k'a thurrk ar lo lur'k'
- Thúdrkurl láh az waakogahk
- Koangurth kárziurl hurrhurl
- Zithurrkurt thal ánn annark
- Waaazh ath our'h tathkaro
- K'aha knurho, k'ah nazthkzhurht
- A'nnurrhurl az nangat
- A'L TOMEK POURRAZIHTAH !!!


Ké: 43 + 9 = 52
http://invisiblecastle.com/roller/view/3909664/

Té: 87 + 95 = 182
http://invisiblecastle.com/roller/view/3909725/

Vé: 112

Sebzés: 5 + 6 + 6 + 9 = 26
http://invisiblecastle.com/roller/view/3909731/

[Pelso]

//Sajnos a netem el ment így nem tudom ma feltenni az oldalra az írásomat.
Telefonról kicsit bajosan menne. Remélhetőleg holnap már lesz netem. A türelmetek köszönöm.//

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 20. napja. Az acél órája (13) 30 perc
Thor(Romund), Sirak(Ramnusz) , Flame(Csontzúzó Tomek), Gorodak(Zilij), Nypst(Julius del Ardo)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

//Sajnos hosszabbra sikeredet az internettől való távolmaradásom. Utólagosan is elnézést.//

Ramnusz

A papot sikeresen magához térítetted. Mikor látod, hogy már lassan kezd magához térni a szemébe nézel.
- A társaimmal feltartjuk a bestiát. Állítsa meg. Végleg!
Azzal felkelsz mellőle. Az ablak felé haladva látod, hogy Tomek csatakalapácsát két marokra fogva kiugrik. Az ablakhoz érve még vetsz egy utolsó pillantást a szobában véghez vitt pusztításra. A kezed ügyében már ott is van a következő vessző. Célzás közben látod ahogy a törpe rohamoz. A démon erről tudomást sem véve még mindig a testvéred nézi.
Kivárd a pillanatot mikor Tomek elég közel kerül. Útnak is indítod a vesszőt. Még is ki ugrasz az ablakon keresztül a térre. Érzed nem okos ötlet most egyhelyben maradnod. Földet érve rögvest el is indulsz balra, hogy a hátába kerülj. Három kurta szökkenés után meg is állsz egy újabb lövésre. Célzol de nem lősz rögtön. Tomekket a torkánál fogva dobja a rohamra induló testvéred felé. A harci kalapács a lapocka helyén mélyen a démon mellkasába ékelődött.
- ÖÖÖÖÁÁÁÁÁÁÁÁÁHÁHÁHÁHÁH
Hangosan felüvölt mintha csak ott sem lenne az a kalapács a mellkasában. A két nyílvesszőről nem is szólva ami a fejéből mered ki. Látni rajta pillanatok választják el attól, hogy testvéredre és bajtárasadra vesse magát. Útnak engeded hát a következő vesszőt is. Tökéletes lövés. A koponya és a nyak találkozásánál tollig szalad a koponyába. Ez félbe is szakítja az üvöltést.
Még sem örülsz. Nagyot nyelsz mikor a démon feléd fordul. Elszeretnél menni, de valamiért nem tudsz. A félelemtől mintha földbe gyökerezet volna a lábad. Kezeddel a tegez felé nyúlsz egy újabb veszőért, de már nem tudod útnak indítani.
Ahogy feléd fordul a bestia hallod ahogy a csontjai ropognak, csikorognak. Mintha a kalapács nyel meg mozdult volna ami a hátából áll ki. Mikor feléd fordul a tekinted a nyakára szegezed. Nehogy a szemeibe kelljen nézned. Érzed akkor minden bátorságod oda lenne. Ezt a vesszőt is alig tudod az idegre helyezni. Végül valahogy csak sikerült. Örömöd még is el szál. A kalapács nyele megmozdul. Lefelé. A démon bal keze hátra kap. A következő pillanatban azt látod, hogy Tomek kalapácsa feléd száguld. Szeretnél el vetődni jobbra, de már késő. A világ elsötétül előtedd.

Tomek.

Az ablakban állsz tétlenül. Lelkedben heves érzések kavarognak. Tehetetlenség, szégyen, félelem, gyűlölet, düh. Ahogy a harag lassan felülkerekedik a lelkedben újra határozottan fogod a fegyvered. Eltökélten ugrasz ki az ablakon. Minden erődet összeszedve rohansz csapásra emelt fegyverrel.
Még mielőtt eléred egy újabb nyílvessző találja fejen a démont. A vesszőtől csak egy pillanattal lemaradva oda érsz mellé és teljes erőből hátba vágod. Lapocka magasságában találod el. Hallani ahogy ketté törik a csont. A testébe szorult kalapácsfejet kiakartad rántani mikor megtöri az eddigi mozdulatlanságot. A fegyvernyele kicsúszik a kezeid közül. Nyakad körül hosszú vékony ujjak zárulnak satuként. A szorítás egészek a gerincvelődig hatol. A lélegzeted is elakad. Tudatod mintha kezdene elhomályosodni. Csak annyit érzel mintha el emelkednél a talajtól. Majd mint a madarak repülnél a levegőben.

//A démon fel emelt a nyakadnál fogva és elhajított.//

Még mielőtt végleg elveszteted volna az eszméleted az agyadba két érzés jutott már csak el. Az első, hogy neki ütköztél és fel döntöttél valami puhább dolgot. A másodig, hogy egy kőfalnak vágódsz neki. Ebből is csak a fejed hangos csattanását fogod fel. Utána teljes sötétség.

Romund.

Ahogy egymással szemben álltok mozdulatlan látod, hogy a katonák alakzatba fejlődnek a falu főterének a szélén és megállnak. Nem tudsz ennek mikéntjén morfondírozni. Szemed sarkából oldalra tekintve látod, hogy Tomek rohamban közeleg felétek. Testvéred a templom ablakában állva íjával célra tart és lő. A vessző és Tomek szinte egyszerre érnek célt. Egyik sem dönti le a lábáról. Nagyot nyelsz mikor a démon eddigi mozdulatlanságát megtörve bajtársad felé kap. Nem késlekedsz rohamra indulsz, de már nem tudod megakadályozni, hogy Tomeket elkapja. Félúton járhatsz mikor mint egy kavicsot feléd hajítja.
Oly erővel csapódik neked, hogy ledönt a lábadról. Ahogy födet érsz bevered a fejed. Egy pillanatra megszédül, de hamar magadhoz térsz. Lassan feltápászkodsz. Talpra állva látod, hogy Tomek kalapácsa egyszerűen kiesik a démon hátából. A lapockája teljesen sértetlen.
A harci kalapácsot bal kezével a levegőben elkapja és testvéred felé dobja. Torkod szakad tából üvöltve rontasz neki de már késő. Ramnusz kővé meredve bámul a felé közeledő kalapácsra. Ahogy fejen találja el is dől mint egy lisztes zsák.
Ezt látva még hangosabban üvöltesz fel. A hátra lévő métereket egy ugrással szeled át ahogy lesújtasz. A démonnak mintha hátul is lenne szeme, mikor oda ész hozzá a vágásoddal egyszerűen leguggol. A bárd éle centiméterekkel a feje felet húzott el. A bestia mintha csak egy visszakezes pofont adna, mellkason vág mikor felegyenesedik. Az ütés erejétől kiszorul a levegő a tüdődből és felemelkedsz a talajtól. A légszomjtól szinte nem is érzed mikor a kút felet található tetőszerkezeten keresztül repülsz.
A kút túloldalán földet érve, minden erődet össze szedve valahogy sikerül felkönyökölnöd és megemeli a fejed. Így látod mikor a falu papja a törött ablakon kilép. Kezébe vöröses fekete fényben derengő kard. Megkísérelsz fel ölni de elhagy minden erőd. Elsötétül előtedd minden.

Zilij, Julius del Ardo

A követ gyors léptekkel közeleg a tér irányába. A katonák alig tudják tartani vele az iramot. Ahogy oda ér mellétek a mögötte érkező emberek felé fordul.
- Alakzatba a többiek mellé!
A katonák hamar csatlakoznak a többiek mellé. Így 80 lándzsa és 20 nyílpuska mered a démon irányába. Miközben a katonák a helyükre állnak a követ Zilij felé fordul.
- Lassú lépére előre. Nem támadják meg csak engem védenek.
Több szót már nem intéz felétek. Tekintete a tér másik fele felé irányul. Mintha a biccentene mikor a tartomány úr felé nézne. Aztán tekintete át vándorol a templom felé. Ekkor néztek újra a térre. A kitört ablakban most már nem a törpe áll hanem egy újabb udvari ork. Sokkal satnyább mint az a izomhegy ami a tér közepén a démonnal néz farkas szemet. Kezében íjat tartva céloz. A törpe az ablak romjaira érkezik. Kiugrott az ablakon és most rohamra indul a szörny ellen.
- Lépésben előre!
Adja ki a parancsot Zilij. Ahogy lassan haladtok előre elborzadva nézitek a kibontakozó csatát. A kis udvari ork fejbe lövi a lényt de az fel se veszi azt. A törpe akkora erővel vágja hátba, hogy a fegyvere a bestia hátában mard. Az mégis torkon ragadja és a nagydarab udvari orknak dobja, aki társa segítségére akart sietni. A törpe feldönti a fegyvertársát majd a kút oldalának vágódik oly erővel, hogy a kút fala megmozdul. A felső két sor bele is esik a kútba.
A tér túl oldalán látjátok a másik csapat is lassú lépésben közeleg. Ti meg lassan megteszitek az út felét. Eközben a vékony udvari ork ki ugrik az ablakon és a templomtól balra indul. Az ablakban ekkor megjelenik egy újabb alak. Egy öreg pap féle. Ránézésre. Legalább is a ruhája alapján. A pap először a démonra néz, majd tekintete felétek vándorol ahol össze találkozik a követ tekintetével. Egy ideig merőn néznek egymásra majd mindketten biccentenek. Az eddig csöndes csatát megtöri a démon üvöltése. Beleremeg az egész település.
Ezzel egy időben az udvari ork hátulról ismét fejbe lövi azt a valamit. A lövés ismét hatástalannak bizonyult. Talán az ismételt kudarc miatt a vékonyka udvari ork helyén marad mikor a szörnyeteg felé fordul. Az valahogy kitépte a hátából a kalapácsot. De, hogy hogyan azt nem láttátok. Ezt követően a kalapácsot hozzá vágta az ismeretlen íjász fejének. Az mint egy rongybábú dőlt el.
Ezt látva a nagydarab udvari ork felüvölt. Idő közben fel állt a földről és egy hatalmas ugrás kíséretében ráveti magát a démonra. Az nem tér ki oldalra csapás elől. Még csak meg sem fordul. Egyszerűen le guggol. A bárd ép, hogy elkerülte a fejét. Mikor az udvari ork földet ér a bestia felemelkedik és támadója felé fordulva kézfejével mellkason vágja. A nagydarab harcos egy tollpárna könnyedségével emelkedik el a talajtól. Majd keresztül repül a kút felet fel állított tetőn.
- Álljunk meg.
Szól a követ.
- Állj!
Adja ki a parancsot Zilij. Durván 15 lépés lehet még hátra a démonig. A pap kezében vöröses feketés fényű kard jelenik meg a semmiben. Úgy indul meg a bestia felé. A Túloldalt a tartomány úr és fia kiválik a kíséretük soraiból. A követ valami fura nyelven kezd el szavakat mondani maga elé. A szörnyeteg ismét felüvölt. Majd végighordozza tekintetét a közeledőkön.
- ZUGHT!! STOP!!! SIT
A követ számotokra ismeretlen nyelven csattan fel. Érzitek a szavak erőt és parancsot hordoznak. Még is a szavak hallatán fel áll a szőr a hátatokon. Ezek a szavak nem az istenektől valók.
Talán ezért is volt hatása a szörnyetegre. Az a szavak hallatán el hallgat. Először megdermed. Majd térdre rogy és újra mozdulatlanságba dermed. A pap és a követ ismét egymásra néznek. Bólintanak. A pap kezéből eltűnik a túlvilági penge. Kezével int a tartomány úrnak, hogy maradjon. Majd közelebb lép a szörnyhöz. Zsebéből elővesz egy áttetsző követ. Kezét ráteszi a fejére majd elkezd imádkozni. E közben a követ ismét azon a hátborzongató és istentelen nyelven morog valamit az orra alatt. Mikor a nap utolsó sugara el tűnik a hegy mögött a szörnyeteg teste ernyedten csúszik kis a pap kezei közül.
- Vége.
Szólal meg végül pap.