Életút

[Sirak]

<Zul'Khugal>

Hallom a beszélgetést Meeker és Aedus között, és azt hiszem ideje lenne közbe szólnom, mielőtt még vita alakulna ki és mind a ketten olyan dolgokról hadoválnának, amihez mit sem értenek. Nem várom meg Meeker szavát Aedus mondataira, ha még is elkezd beszélni közbe szólok és nem érdekel hogy beszél.

-A fények miatt valószínűleg csak hajnalhasadás után fognak őrjáratot kiküldeni. Ezek után sem valószínű, hogy hamar küldenek majd újabb csapatot, de tényleg jó lenne a vár felé indulni.

A továbbiakban Pelso közelében maradok, és még annyit mondok neki, hogy:
-Nem értem mit mondanak, fordítanál nekem?
Közben a szövetséges katonákra nézek.

[Thor]

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava, első hete, emor napja, a higany órájától az ólom órájáig (01.00-02,00)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus, Meeker, Zul'Khugal
_____________________________________________________________



//off: olvassatok emailt. Pelsoval telefonon lebeszéltem a katona beszélgetését, amit ti úgy sem értenétek, és annak fényében mesélnék tovább. A Aedus és Meeker beszélgetését végig várom, és utána írok reagot, hogy a csapdával mi újság.//



Míg a varázsló a katonával beszélget, a vadász lemászik leshelyéről, és összeszedi a nyílvesszőit. A fejvadász elmegy körbe nézni, hátha van valaki, vagy valami a közelben. A kyr nő még a harc hatása alatt van, így vár, és felajzott nyílpuskájából figyel, de nem csak az esetleges rejtőzködőket kutatja. De idővel ott hagyja helyét, és szörnyülködve sétál el a csatatér mellett, viszont azért egy-két csecsebecsét magához vesz.


A nagydarab harcos türelmesen áll a két fogoly előtt, sisakját levette, mire a két toroni még kisebbre húzzák össze magukat.
Aedus lép mellé, és kezében vértől csöpögő nyílvesszővel szól a foglyokhoz. A két férfi meglepődik, hogy az anyanyelvükön szólnak hozzájuk. A bátrabb szólal meg, és egyértelműen látszik rajta, hogy nem akar kínvallatást. Térdelve mélyen leborul a vadász előtt, és úgy szólal meg, homloka a talajt éri.

(Toroni)

- Nagy lovag úr, én csak egyszerű zsoldos vagyok, ne öljön meg. Segítek bármit, még akár a toroniak ellen is harcolok.
Hogyne-hogyne nagy lovag uram. Bármit elmondok, én mindent tudok. Sokan vannak. Több száz lovas, meg még több íjász és gyalogos.




De mielőtt folytathatná a beszédet a varázsló érkezik meg.



- Indulnunk kell, majd később ki vallatjuk a foglyokat. Arganur, a zsoldosok tisztje sürget, mert a vérszagára olyan dögevők jelenhetnek meg, amikkel állítása szerint nem szeretnénk találkozni.



A két foglyot a zsoldosok megkötözik, és a szájukat betömik. A kis csapat összeszedi holmiját, lovait. Meeker is visszatér körbe szaglásáról.


Néhány sérültet még itt gyorsan ellátnak, majd segítve a menetelésben elindul a zsoldosok és kalandozók csapata.


A dorani varázsló útközben társainak elmeséli miről folyt a beszélgetés.
A vár sokáig ellenállt, de egy kisebb csapat érkezett a toroniakhoz, és az egyikük közülük feltámasztotta a vár körül heverő hullákat. Így egy élőholt csapattal támadták tovább a várat. Ez a kis egység önkéntesekből állnak, kik arra jelentkeztek, hogy kitörnek a várból, és megölik a varázslót. Így a holtak irányítás nélkül a toroniakra fognak támadni. De nem jártak sikerrel, és szégyenszemre el kellett menekülniük. A vár pedig elesett. Csak ennyi katona maradt a kis csapatból. Meglátták a fényeket, amit a térmágia okozott, és azért indultak este útnak, csak közben találkoztak az ellenséggel.
A tiszt kicsit tud Ervvül, így mostantól e nyelven fog beszélni, hogy mindenki értse.



Félórányi gyaloglás után egy kisebb tisztáson telepednek le. A környéken száraz fa is található, melyből hamar tüzet raknak. Elég sok a nagy kő, így messziről nem lehet a tábort, sem a tüzet észrevenni. Pár csigát, és bogarat szednek össze, mert nincs élelmük, de ezeket szívesen megosztják a kalandozó csapattal. A sérültek azonnal elalszanak, amint leteszik őket a földre. A többiek némán merednek a tűzbe. Mindenkin ugyan olyan bőrvért van. Kardjuk és pajzsuk is ugyan olyan. Egyedül a tiszt fegyverzete más. Kardja másfél kezes, pajzsa kissé nagyobb, és bőrvértjén minták láthatók. A férfi, erős testalkatú, persze Zul'Khugalhoz képest ő is nyápic. Haja rövidre nyírt, barna színű, de foltokban őszül. Kissé szakálas arca jóképű férfit rejt.


Arganur szólal meg egyszer csak(erv):


- Minden jól alakult. Az ostromlók nem bírtak velünk. Egytől egyig visszavertük őket. De akkor jött az a csapat a varázslóval. Emlékszem jól, épp őrszolgálatban voltam. Hajnalodott, mikor egy fekete kámzsás alak állt ki nyíllövésnyi távolságra a vártól. A szél ősi szavakat fújt felőle.
Ezután borzalmas dolog történt. A halottak megmozdultak, elesett társaink, kiket nem tudtunk a várba visszavinni, hogy hőshöz méltóan eltemessük, lassú, darabos mozgással a kámzsás alak felé indultak. És Ő parancsolt nekik. Másnap éjszaka támadtak meg a halottak.
Nem is fogtuk fel mi történik, csak egy újabb támadásra gondoltunk. De mikor a létrákon beugró ellenségeink a saját népünkből volt való…


Ekkor elcsuklik a férfi hangja, és könnycseppek csordulnak végig az arcán.



- Ki képes ilyet tenni, hogy a halottakat, kik életüket adták az eszméért, nem hagyják békében nyugodni?


Majd nem bírja tovább a tiszt, és arcát a tenyerébe temetve zokogni kezd.


A többi katona is elég nyúzottan néz ki, remény vesztett tekintettel üldögélnek. De ekkor egyikük dalra fakad. Lassú, fájdalmas ének, és mivel anyanyelvén énekli nem értik a kalandozók. De a dallama valami sirató dalféleséget jelez. A többi katona is beszáll az éneklésbe, míg végül a tiszt is hangosan belekezd, jobb kezét a mellkasára téve.



…


Az őrködést a katonák megoldják.


________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava, első hete, emor napja, a kéklunír órája(06,00)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus, Meeker, Zul'Khugal
_____________________________________________________________


Reggel


Álmos tekintettel ébredeznek a katonák. Ekkor egy őr rohan a táborba. (Ezt Pelso fordítja a többieknek.)


- Lovasok érkeznek a vár felől. Úgy kétórányira lehetnek. Tíz vértes, és egy fekete köpenyeges lovas közeledik. Úgy tűnik, arra felé mennek, ahol a fény volt. (a térkapu)


A tiszt idegesen néz körbe. A katonák nagy része sérült, vagy nagyon fáradt. Nem igazán jelentenek komoly ellenfelet egy lovas csapatnak.



PM: Mindenki

[HugiLee]

-Marion-

2 napi élelmemet odaadom a fáradt katonáknak...nem bírnám nézni, ahogy a bogarakat eszik ....Én amúgy sem vagyok éhes azok után, amit láttam . Mielőtt átadnám nekik a köpenyebe fogom az étkeket, a társaimhoz fordulok és nyújtom a köpenyt , hogy még fér bele .
- Ez nem sok élelem, ennyi embernek , de gondolom ti is hozzáadtok ezt azt .
csendesen várok. Nyoma sincs rajtam a szokott pökkhendiségnek. Azért a tartásom még mindig egyenes, de ez háború, és ilyet még nem láttam . Úgy érzem, hogy most minden ember számít, és minden csepp emberséget össze kell adni .
Ha mindenki tesz hozzá valamit , utána odaviszem a katonáknak és átadom nekik.HA akad aki nem ad , nem állok le vitatkozni,egy arcizmom sem rezdül, megértem azt is .
-A harchoz erő kell . Egyetek rendes ételt.

[Gorodak]

Dink Meeker

A körbe nézés követően vissza érve őrülve nyugtázom, hogy indulni akarnak...

Aedusnak:
- A mi nyomainkat ahonnan jöttünk, az ő nyomaik egy részét ahonnan jöttek, és azokat a nyomokat amerre tartunk, hogyne kövessenek minket!
A csapdákat, meg az ellenség megtréfálására, gondoltam, de ha nem segítesz akkor hagyjuk, egyedül nem tudom megcsinálni úgy ahogy szeretném, de a nyomok eltüntetésében remélem segítesz! -

Útközben csak figyelek és a környéket pásztázom fölösleges nem is szólalok meg. A vadász számszeríjamat Marionnál hagyom, mivel a saját nyílvesszőmet, biztosan felismertem amikor össze szedtem a nyílvesszőket.
Oda is lovaglók útközben Merion mellé és hogy csak ő hallja amit mondok. Majd a válaszok után ha kapok lemaradok és a sorvégén maradok nézelődni!

Marionnak:
- Köszönöm, a nyílpuskát tarts meg hálám jeléül! Egyébként melyik klán tagja vagy ? Egyszerű, senki sem ismerne fel ilyen hamar, hacsak nem tanították neki, mielőtt hülyítenél! Szóval? -

Mikor letáborozunk, csak végig mérem az uj társaságot, és a fegyvereik minőségét, is meg vizsgálom!
A lovag sírására a szemem sem rebben, csak eszembe juttatja a lemészárolt csapatom!
< Vajon, mennyire tudtak ellent állni... A klánomból kiindulva gyorsan és szinte fájdalom mentes volt, valószínűleg egy két embert megkínoztak, de ki tudja... >

Mikor MArion oda jön élelmet kérni, meglepődök.
< Komolyan gondolja, hogy pazarolni akarja az élelmünket, vadásznunk kéne ha ezt így csináljuk és akkor azt meg kéne szervezni vagy valami, nem mintha túl sokan értenének hozzá. >

- Vegyél le a lovamról valamennyit,amennyit jónak látsz, de máshoz ne nyúlj hozzá! -

< Nem vagyok szívtelen, de ezekhez az emberekhez semmi közöm, de te megmenteted az életem, ezért viheted az egészet, de csak most az egyszer, majd később ha úgy van vadászok magamnak... >

Még este odamegyek Pelsohoz. De csak hozzá amikor nagyjából egyedül van. Hangomban semmi gorombaság nincs, csak enyhe kíváncsiság!
- Mond Pelso hogy is hívják ezt a Lovagot és, nem kérdeznéd meg mi lett azzal akinek a levelet kelet volna oda adnunk, ha megkérhetnélek utána informálj minket is mágus! -

Este elmegyek felállítok egy két kisebb csapdát állatoknak, amiket reggel korán elellenőrzők is, ha van valami akkor azokat, meg egy zsákba belerakom kicsit össze törve a lábukat, hogy ne tudjanak mozogni..

Mikor a katona jön azt gyorsan hadarja a dolgokat, csak pislogok, de mikor Pelso lefordítja nekünk, már sokkal világosabbak a dolgok.

< Kíváncsi leszek milyen tervet fognak kieszelni és hogy a kapitánynak mi a terve? Vajon hány harcra képes embere maradt? >

Mikor elkezdenek énekelni a katonák, csak rosszalló tekintettel szemlélődök.

[Sirak]

<Zul'Khugal>

Este:
Mikor meglátom a csigákat és bogarakat, gondolkodás nélkül megyek lovam irányába, amin több napi ételem van. Látom hogy Marion is így tesz, és csak ennyi fut végig az agyamon <hmm>. Majd az ételt Marion köpenyébe teszem.
Aztán újra a táskámba nyúlok, hogy magamnak is kivegyek egy kis vacsorát és egy jó pálinkát.
Visszamegyek a és Arganurnak nyújtom elsőként a tüzes italt.

-Jó a szívnek...-ránézek a sérültekre- és a sebeknek.

Nem várom meg hogy visszaadja, visszaülök ahol eddig voltam és neki látok a kajámnak.

Reggel:
-Ugye tudjátok, hogy azokat a lovasokat le kell vadásznunk? -nézek körbe a társaimon.
Várom a válaszokat, majd Arganurhoz szólok:
-Hívd össze a katonákat akik még harcképesek, szükség lesz rájuk.

Miután minden lezajlott és mindenki elmondta amit akar, azt hiszem rá is térhetünk a tervre, hiszen egy vértes csapatnak nem lehet csak úgy ukmukfuk nekitámadni.
-Induljunk, a tervet út közben mondom.
Nem tudom hány embert tud össze szedni Arganur, úgyhogy ha magával együtt 5en vagy kevesebben lesznek, akkor lóval sietünk eléjük, tehát a lovakon kettesével ülünk Arganurékkal.
-Lovon gyorsabbak vagyunk, kettesével fel férünk rájuk. -majd Marionra nézek és kuncokog egyet- Most bepótolhatjuk az elmaradtakat.
Ha Marion ellenkezne azzal, hogy velem utazzon adok neki okot:
-Azzal a lóval nem tudsz vágtázni, mi pedig sietünk.

A terv:
-A lovakat majd messzebb kell ki kötöznünk. Az út (ha út) két oldalán bújunk meg. -Meekerre nézek- Bízom abban, hogy sikerülni fog elrejteni minket. Az egyik oldalt én leszek Arganur csapatával és Marionnal, a másik oldalon Pelso, Meeker és Aedus. Marion, te fogsz elsőként lőni. A fontos hogy felfigyeljenek rá. Aedus, te a másik oldalról leszel a második aki lő. Pelso, te intézd el a köpenyes alakot. Meeker, a te dolgod lesz Pelsot megvédeni. Arganur, mi Aedus lövése után fogunk rájuk rontani. Pelso, te csak a mi támadásunk után cselekedj. Mindenki megértette? Mindig ránézek arra, akihez épp beszélek, majd a közlendőm végeztével körbetekintek a társaságon.

[revoltz]

Aedus

//Már bocs Laci, de van vadászat szakmád? Mert a vadászat képzettség nem egyenlő a szakmával, a vadászat íjászathoz van, hogy dobhass K10-el egyszóval edzettség CÉ-re, csak mer ha nincs te nem raksz ki csapdákat, hogy elejts állatokat, mert nem tudod hova kell és ezt a vadonjárás sem adja meg//

Természetesen segítek a nyomok eltüntetésében, de előtte még vissza megyek a lovamhoz egy kis szíverősítőért és lehúzok pár korttyal (a pálinkámból), majd nekilátok a munkának.

A tábornál, ha még nem gyűlt elegendő élelem, akkor én is beleadok. A mai nap már késő van, nem indulok neki vadászni sem kisebb, sem nagyobb állatokra. Van a lovamon nekem is élelem, így abból fogyasztok. Néhány kortyot a tábor tűz mellett is iszogatok, hogy jobban aludjak.

Korai kelő vagyok, így az elsők közt nyílik ki a szemem. Gyorsan kitörlöm a szememből a fáradtságot és összepakolom cuccaim, amit visszarakok lovamra. Ha felkelt a kapitány odamegyek hozzá és megkérdem, hogy mi legyen a két fogoly sorsa.

- Tiszt uram. - ezt a megszólítást használom, hisz nem ismerem nevét. - Ha nem bánja én kikérdezném a két foglyot. Megvan hozzá a tapasztalatom. - Ezt teljes magabiztossággal mondom, hisz már volt sokszor dolgom ilyesfajta zsoldos népséggel.

Ha beleegyezik, akkor a kikérdezéshez egy tőrt is kérek. Ezután odalépek kettőjükhöz és akivel tegnap beszéltem hidegvérrel elvágom a torkát. Egy arcizmos sem rebben, reggeli sápadt arcomat még félelmetesebbé teszi a gyilkos, megbánás nélküli, üveges tekintetem.
Ezután a másikhoz fordulok. Ha jajveszékelni kezd vagy nyöszörögni a tőrt a nyakához szegezem.
- Ssssh.... - De ez nem megnyugtató csitítás volt, inkább, ha nem fogod be meghalsz csitítás.

Ezután sorjában felteszem a kérdéseimet köztük megkérem, hogy meséljen arról a titokzatos csapatról, de olyan általános kérdéseket is felteszek, mint körülbelül hányan vannak, milyen a vár állapota, milyen időközönként van őrjárat, a kapu sérült-e, stb...

A hírt hozó katona érkeztével szerintem végzek a fogoly kihallgatásával és őt is kivégzem, majd a tőrt visszaadom a tulajdonosának.
Zul'khugalnak csak bólintok, hogy rendben menjünk, de előtte még odamegyek Marionhoz.

- Látom adott neked egy számszeríjat Meeker. És ha nincs harag, akkor azt elkérném. Neked van másik kisebb, hozzád testhezálló..

Ha odaadja, akkor a kapitányhoz is odamegyek.

- Tudom van olyan sérült katonája, aki harcképtelen, de adja mellém az egyiket, csak számszeríj töltéshez kellene nekem.

[HugiLee]

-Marion-

//Off : az esti történésekhez lehet hogy még írok, ha Pelso is posztolt már //

Még este :
Meeker kérdésére kedvesen , enyhén mosolyogva,csendesen és kedvesen már amennyire a sok halott látványától tudok, mert ez eléggé megérintett:
-Ejnye, hát nem tanultál illemet barátom?! Ha egy férfi meg akar ismerkedni egy hölggyel, először bemutatkozik.
Kihúzom magam, felé fordulok, majd jobb kezemet felemelem és tenyeremet felfelé fordítva enyhe fejbiccentéssel jelzem, hogy megadom a szót és várom a bemutatkozást . Ha nem válaszol ,vagy látom, hoyg nem érti, vagy félre érti, akkor ezt mondom :
-Ha tudni óhajtod melyik klánból jövök, előbb mondd el , hogy te honnan jössz! Ne légy tolvaj, ki csak elvesz, de nem ad cserében semmit!

Az ételgyűjtésnél:
Mikor Pelsohoz érek a köpenyemmel, halkan megkérdezem tőle: // ha eddig nem tette magától is //
- Meg tudnád gyógyítani őket? - a sebesültek felé intek a fejemmel. Ha azonnal nem válaszol, vagy kérdőn néz rám , akkor így folytatom kissé védekezően:
-Csak gondoltam , ha legalább járni tudnának rendesen, több esélyünk lenne .
Ha válaszol válaszolok, ha nem akkor csak továbblépek.
Átadom az ételt és mikor látom a pálinkás butykost , eszembe jut hogy talán nekem is csomagoltak.

Odalépek a lovamhoz, és megkeresem a boros vagy pálinkás butéliát. Ha van , akkor jó nagyot húzok belőle. Ha erős pálinka akad akkor meghúzom és mivel nem szoktam hozzá igazán, félhangos haaaaaaa kíséretében élvezem, ahogy végigmarja a nyelőcsövem. Elteszem a butykost bekapok egy darabka sajtot . Ez nekem mára elég . Ezután előveszek egy nagy marék mazsolát, a paci elejéhez sétálok és apránként odaadom neki , s közben simogatom az orrát pofáját, vagy nyakát, ahogy hagyja . Nem számít látják e mások .

Visszasétálok a tűzhöz és keresek egy kellően kényelmes helyet az alváshoz.

Reggel : Amint mocorgás van felébredek, felkelek körbenézek . HA semmi extra , akkor egy jót nyújtózkodom, kicsit megmozgatom a tagjaimat, leporolom a ruhámat és a lovamhoz megyek egy korty vízér.
Miután megnéztem a lovamat leülök egy kőre nem messze a lótól és ellenőrzöm a fegyvereimet.
Látom, hogy Aedus a foglyokhoz lép és megöli az elsőt . Döbbenten áll meg a kezem, de az arcomon ez alig látszik és csak egy pillanatig.Majd kicsit elfordulok,hogy ne lássam teljesen és folytatom a fegyvertisztogatást.
<....Miért ölte meg azt , aki este azt mondta elmond mindent ?! És csak így simán ....ez a háború..ha életben akarok maradni kegyetlenebbnek kell lennem nekem is ....ölsz vagy megölnek....>

Mikorra a hírnök megjön nagyjából készen vagyok a fegyverekkel, és épp elteszem őket.
"Zul'Khugal:
-Ugye tudjátok, hogy azokat a lovasokat le kell vadásznunk? "

Szavaira mély levegőt veszek és lassan kifújom.

<Nem értek a háborús dolgokhoz, de az intrikához igen, és tudom, ha nem akarunk rosszindulatú pletykát, hát hallgattassuk el a első láncszemet , még mielőtt visszatér a társaságba....>
A harcos felé kis bólintással jelzem az egyetértésemet.

Mikor Aedus odalép hozzám és elmondja kérését nem válaszolok azonnal , mert végig kell gondolnom. Gondolkodás közben szememmel fentről le majd lentről felfelé végignézem őt.
// Off: ez nem lenéző,vagy stírölő, csak elgondolkodó nézés//
<végül is a kis fegyverrel gyorsabban tudok lőni , és közel is lesznek hozzánk...>
-Rendben. Csak ne feledd el hol találtad .
Mosolygok enyhén és átadom neki .
"Zul'Khugal
-Lovon gyorsabbak vagyunk, kettesével fel férünk rájuk. Most bepótolhatjuk az elmaradtakat."
Egy pillanatra meglepődöm,
<jé nevet ! ...talán nem is olyan zord , mint elsőre látszott >
aztán mosolyogva enyhén felhúzom a vállaimat és széttárom a karomat,a megadás jeleként , hogy hát nincs mit tenni
és én is nevetek kicsit. Ez jól esik.
-Csak össze ne törj !
Aztán visszalépek a lovamhoz,és megigazítom a nyeregtáskát, jól lezárom, hoyg véletlenül se essen ki semmi a vágtánál.

Miután kiosztotta a szerepeket a Harcos , megkérdem tőle.
- Mit gondolsz , egy fáról , vagy magaslatról jobb volna ha lövök, vagy maradjak inkább a földön?

[Sirak]

<Zul'Khugal>

Kicsit meglep Marion válasza, még csak nem is visszakozott. Kissé el is szégyenlem magam. Lányos zavaromban el is fordulok tőle, egy-két pillantást vetek csak rá miközben szemem ide-oda jár, kezemmel pedig valamit elkezdek matatni ami épp a kezembe akad. De gyorsan össze szedem magam, s felteszem a sisakot, majd bárdomat kézbe fogva felugrok a lovamra. Aztán odamegyek vele Marionhoz, hogy felsegítsem és ha mindenki kész van, akár indulhatunk is.
//off: Nem jut eszembe jobb szó, furán érzem magam, mondhatni el pirulok, habár az erős kifejezés lenne. Nem tudom hova tenni most ezt a reagálást és a nevetést. Szóval, amolyan szégyenlős reakciót vált ki belőlem Marion.//


Majd később, mikor Marion kérdést intéz felém:
-Ahogy jobbnak látod, a lényeg hogy láthatatlan legyél.

//off: Nem vagyok benne biztos hogy ez utóbbit meg akartad kérdezni Hugi, mivel nem erdőségben vagyunk, nem túl sok a fa, igazából azt sem tudom hogy lehetne kivitelezni az ötletemen, lehet hogy nagy baromság az egész. De erről sajnos csak Thor tud mondani valamit, addig várnunk kell. Lehet hogy olyan nagy blődséget írtam le, hogy még meg is kérem Thort, hogy ha valóban nem jó ötlet ez az egész, akkor szóljon vagy írja át a reagjában a cselekedetemet.//

[Gorodak]

- Dink Meeker -

Még este átöltözök a saját, egyenruhámba felszerelésembe és páncélzatomba, azzal nem is törődök, hogy e közben ki lát és ki nem...
Ha valaki meg lát akkor csak az ezernyi vágást látja a testemen körbe, amit egy kínvallatás közben szereztem, illetve ha tűz fénye engedi látni az arcomat akkor a vágást a szemem alatt még jobban ki lehet venni, amit egy összetűzés alkalmával szereztem.

< Minek vágta el a fickó torkát kérdés nélkül, szerintem nem volt bölcs döntés, persze így a másik komolyabban veszi és jobban beszart , de lehet az akinek elvágta a torkát jobb infókkal rendelkezett. De végül is ő a kin vallató, csak most elvesztett egy informátort, hogy a másiknak megoldja a nyelvét... Bár látszik legalább nem sokat vacakol, ami jó is. >

Mikor látom, hogy Marion oda adja neki az új nyílpuskáját, kicsit meg lepődök.
< Vajon mi lehet a terve még egy nyílpuskával Aedusnak ? >

Miközben Zul'Khugal elő adja a tervét.

< Érdekes terv nem mondom, de végül is ha mázlink van még talán találunk is olyan helyet ahol jól meglephetjük őket. Vajon a parancsnoknak mi lesz a véleménye? Ezzel kapcsolatban, meg azt végig gondolta valaki, hogy ezek páncélosok és, hogy azt nem olyan könnyű keresztül ütni vagy lőni??? Nem biztos, hogy jó ötlet eléjük vágtázni, én inkább hagynám, hogy olyan helyre kövesnek minket ahol tényleg tőrbe csalhatjuk őket...>

Gondolkodás közben , minden fölösleges holmit leveszek a lovamról, hogy a két emberes terhet jobban viselje, így a nyergen kívül, meg a kis nyílpuskákhoz a töltényen kívül nincs is rajta semmi. Illetve felrakok 20 méter kötelet. némi szövetett, meg a 70-80% os pálinkát amit külön kértem, ami porcelán palackban van tárolva, meg tűzszerszámot...

Ellenőrzöm még az alkar védőmet és a kardom markolatát takarásban, majd rá nézek a csizmámra, hogy benne van e mind a 6 tartalék tűm, majd fel szállok a lovamra, és aki még velünk jön azok közül még valakit felveszek a lovamra.

Aztán indulunk is gondolom .

Útközben Zul'Khugalnak:
- Mivel ők is lovon jönnek meg állíthatnánk a lovaikat egy jól kifeszített kötéllel, amit elrejtenénk, és hirtelen rántanánk meg ezzel 2 3-om embert pár percre hatástalaníthatnánk és nem is túl sok idő megcsinálni. -

< Remélem számoltál vele, hogy páncélban van az ellenség!
Vajon, mire gondolt amikor azt mondta , védjem a varázslót, mitől a másik varázslótól, hát azt elfelejt heti, nem vagyok hülye, de a páncélosoktól éppen megpróbálhatom, de nem úgy látom, mintha túl sok harcosunk lenne, és nem mintha nekem több esélyem lenne egy talpig páncélban lévő emberrel szemben nem is értem, miből gondolja, hogy vagyok olyan jó, vagy csak teszteleget, mennyre vagyok jó, ha igen nem őrülök... >

[HugiLee]

-Marion-

//Off: Feri: azért kérdeztem meg, mivel egyrészt ahonnan jöttünk , a térkapunál, ott viszonylag zárt hely volt, ha jól emlékszem, fákkal és nagy kövekkel . A hadviseléshez a harcos jobban ért, én nem igazán voltam még nyílt ütközetben s nem tudom mire számíthatok .Nekem elég, hoyg legyek láthatatlan ))) //
Meeker a harcoshoz intézett szavai után:
-Az én lovamon is van kötél , egyszerre szedhetjük le az elől és a hátul lovagolókat is .

[Pelso]

</...P.E.L.S.O... Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit.../>

//off: Hugi kérlek válasz másik színezést a beszédhez. Kifolyik a szemem mikor olvasom. //

A tábornál.
*Mikor letáborozunk, segítek a sebesültek sérüléseinek megtisztításában és bekötözésében. Azzal letelepedem a tűz mellé. Beszélni a tiszttel. Látva, hogy bogarakat, gyíkot és csigát szedtek össze vacsorára enyhe undor fut át rajtam de felrémlik az egyik baka a menetelés idejéről. Idős tapasztalt katona. Szeretett mesélni. Ragadt is egy-s más rám tőle az erdei túl élésről. Meg evet ő mindent ami nem volt mérgező. Ami mozgott, az volt a kedvence. A fejadagokra mondta, hogy az vész esetre van, ha nem tud élelmet keresni.
<... Ahogy a helyzet áll lehet, hogy kénytelen leszek megbarátkozni az ilyen menüvel...>
*Mikor Marion elém ér kérdőn nézek rá.
- Már megtettem mindent mi tőlem telt gyógyulásuk érdekében. Most már csak pihenniük kéne.
*Tekintetem a kezében tartott köpenyre esik.
- A fejadagom a lovam mellet a nyereghez kötve. De ügye tudod, hogy holnap már nem lesz mit ennünk és ugyanúgy gyíkokat kell majd enni. Mindenkinek.
*Azzal tovább majszolom a kétszersültem és a sózott húsdarabom, amit szűkösen mértem ki vacsorára. Valamint tovább olvasom apámtól kapott levelem.

//Off.: El olvasnám apámtól kapott levelem.//

*A tiszt beszámolóját csendben hallgatom. Mikor elcsuklik a hangja együtt érzőn tekintek rá, de nem szólok semmit. Csak nézek maga elé.
<... Ki képes ilyesmire?!....?!?!?!... Hát én!!!... De nem ekkora léptékben. Nagyhatalmú nekromanta lehet... Nem fűlik a fogam, hogy szemtől szembe lássam... >
*Mikor felhangzik a siratódal kiszakadok a gondolataimból. Egy ideig csak hallgatom a dalt. Aztán elkezdem dúdolni velük a dalt. Mikor végeztek az énekléssel és csend borul a táborra fel álok a tűz mellől és a lovak mellé sétálok. A nyeregtáskából előveszek egy vaskos bőrkötéses könyvet. //Kódex könyv féleség az A4 - esnél valamivel nagyobb. // Meg egy másik bőr tokot. Azzal újra letelepszem a tűz mellé. Kicsatolom a könyv csatját és felnyitom a fedelét. Az első lap legtetején ott díszeleg a nevem. Alatta felirat hirdeti a könyv címét. „Utazásaim.” Török ülésben a lábaimra helyezem a könyvet és neki látok kicsatolni a másik bőrtokot is. Miután széthajtogattam előveszem a tintatartót és egy lúdtollat belőle. Alcímként felírom, hogy „ A XIV zászlóháború során”. A felesleges tintát felitatom az itatóval. Azzal lapozok. Második oldal. Megszemlélem az ott írtakat. Egyezség a dwoon nemessel. Ismerkedés a leendő bajtársakkal. Kiköltözés a város melletti táborba. Két rajz szerepel az oldalon. Egy: Sátrak közt állok a dwoonnal és kezet rázunk. Kettő: Egy kocsmában iszok a katonák társaságában. Egy ideig elidőzöm ezen az oldalon. Finomítok a vonalakon, az üres részeken hozzá toldok még néhány ember alakot. Azt tovább halad tekintetem a harmadik oldalra. Itt csak két rajz meg év szám van a közelmúltból. Első rajz.: Vonuló sereg, az élen én és a dwoon lovagol. Hátérben fák. Második rajz.: Mező, két sereg //off:elnagyoltan.// egy kalapos alak bottal a kezében//off:én// lefordul a lováról. Két közkatona siet felé.
Tollam újra belemártom a tintába és a következő feliratot biggyesztem az évszám mellé. „Kitört a háború. Áttörték a sárkánygerincet.” A felesleges tintát újra felitatom. Majd lapozok. A legtetejére fel írom hogy: 3694. Igere évszak, Fák hava, első hete, asor - emor napjaAz új lapon három vázlatot helyezek el. Első: Egy várkapun öt loval lovagol ki. //Mi.// Mellé a következőt írom „Újra úton.” Kettő: Lerajzolom magam ahogy a tűzgolyó belsejében állok. Felidézem az erő hullámzásait és igyekszem azokat is ábrázolni. Felirat „Második csata. Nem ütött ki ellenséges varázsló.” A harmadik rajz ahogy egy csapat tőz köré gyűlve pihen. Felirat „Bővül a csapat.” A rajzok elég elnagyoltak. Engem is a botról lehet felismerni. A vázlatok elkészítése után elpakolok és lepihenek pár órácskára.
*Mikor Meeker odalép hozzám felnézek a könyvemből.
- Arganur Kradon-nak hívják. Nem tudja mi van azzal akit keresünk. De szinte biztos, hogy él. Értékes fogoly. Lovag, nemes. Még a hadi etika is tiltja a kivégzését.

Másnap.

*Az őrszem szavait hűen fordítom. Pontosan, pedig még nem szállt ki az álom a szememből teljesen. A többiek szavai lassan jutnak el az agyamig.
<... Lóra... Most... Gyorsan... Rajtaütés?!?!!!?...>
- Ácsi-ácsi. Mire ez a nagy sietség. Még is miért kéne nekik menünk. Azt nem tudom, hogy elegen vagyunk e egy ilyen rajtaütéshez, de abban biztos vagyok, ha az a köpenyes varázsló akkor annyi a meglepetésnek, hogy ha én is veletek megyek. Szerintem elég, ha négyen mentek. Megnézitek magatoknak őket. Észrevétlen azt visszatértek. Addig én és Arganur összepakoljuk a tábort. Visszatérve, ha még mindig rájuk akartok rontani akkor keressünk egy jó helyet a csapda állításához, csalogassuk őket oda.

[Sirak]

<Zul'Khugal>

Nem értem, Pelso mire utal azzal, hogy annyi a meglepetésnek ha velünk jön. Furán is nézek rá ekkor. De a továbbiakban igaza van. Nem gondoltam át eléggé. Ekkor ránézek az ébredező katonákra, és társaimra. Végig nézem őket és tudatosul bennem, hogy egyik sem igazán képzett harcos.
Kevesen vagyunk, és nem kockáztathatunk meg egy élet elvesztését sem. Látszik rajtam, hogy megzavarodtam kicsit és nem tudom mitévő legyek.
Aztán teljes határozottsággal nyúlok be a ruhám alá, s a kék követ veszem elő s pár pillanatig nézem, ezalatt teljesen lenyugszom és az előbbi tétovázásnak már híre sincsen.
Visszateszem és törökülésbe ülök, ahol vagyok, majd Pelsora nézek.

-Bármit teszünk, nem szabad sokat késlekednünk. A várat még csak most foglalták el, enyhe káosz uralkodik most az ellenség soraiban. És lefogadom hogy varázsló sem az az egy van, amelyik most lovagolt ki.

Várok. Addig nem állok fel, míg meg nem beszéljük töviről hegyire, mit fogunk tenni.

[HugiLee]

-Marion-

//Off: Misi : Szín cserélve..nagyjából. Én úgy emlékszem, hogy egy heti élelmet kaptunk a lovakra induláskor , szóval van még kajánk . //
Amikor látom, hallom , Pelso szavait a harcosra figyelek, vajon mit mond...és mit csinál?
//Off: Jobban megfigyelem a harcost ..lélektan stb//
Amikor leül és látom, hogy nem indulunk én is leülök a lovam mellettem , és ismét egy marék mazsolával kínálom.Közben és utána figyelem a beszélgetést .

[Gorodak]

- Dink Meeker -

Marionnak:
-Csak a különbség kettőnk közt én nem akarlak megismerni, és barátok sem vagyunk még!
A kérdésedre a válasz meg:
Az árnyakban könnyebb mozogni, és onnan gyorsabban is jő a halál mint azt bárki gondolná. -

Ha meg mondja ő honnan jött azt meg várom, de ha nem vissza megyek a sor végére!
Ha normális választ kapok ez után, akkor meg mondom neki a klánom nevét, de azt csak meg súgom neki közelebb hajolva , hogy még véletlen se hallja más!

Ha:
- A klán neve a válaszom második szava volt! -

< Ha ismeri az alvilágot, akkor már tudja a klánom nevét és már én is sejtem melyik az övé, szerencsére talán nincs mitől félnem... >

Majd ott hagyom és vissza megyek a sor végérre.

Pelso válaszára , nem mondok semit csak biccentek és távozok.
< Etiket, háborúban ?? Torontól? Akkor marad életben ha sok pénzt és vagy sok hasznos infót tud, különben hamar halott vagy rabszolga lesz. Még hogy etiket, háborúban, persze szerintem is. >


A táborban, megbeszélésnél:

Zul kugal:
< szóval rejtsem el a kis csapatot, meg próbálom, de alig 1 óra alatt remélem nem vár majd csodát! >
Össze szedem amit szükségesnek ítélek ehhez és azt is a lovamra helyezem, majd ha mindenki kész tőlem indulhatunk, ahogy a helyszínre érünk én gyorsan le ugrok a lóról és már csinálom is a dolgomat a csapdák elhelyezésében és az emberek elhelyezésében, hogy ki hova álljon, vagy feküdjön, használva földet fát követ akár pokrócot és arra földet téve az álcázáshoz, minél közelebb helyezve a közel harcosokat, a gyors cselekvéshez...

Pelso:
< Na ez a terv már jobban tetszik, hogy elcsaljuk őket valahová és ott állítunk egy nagyon jó kis csapdát nekik, de hogy is csaljuk oda őket? Meg ha mi láttuk őket akkor az őrt is láthatták? nem ? Meg akkor meg kell várni az érkezésük utáni reakciókat is, ami nem biztos, hogy szerencsés! >

Az örnek:
- Pelso kérlek kérdezd meg az őrt, hogy láthatták e őt vagy sem!
A csapat meg mindenképpen kellene, mivel tőlük hasznosabb infókat szerezhetnénk, ha várunk akkor utána lehet gyorsan kell majd mozognunk, hogy jó csapdát állítsunk nekik amikor vissza mennek a várba.
Ha meg tudták követni a nyomainkat, akkor meg ahol megöltük azt a kis csapatott lenne a legalkalmasabb a rajtuk ütésben, de ha még most akartok rajtuk ütni akkor sietni kellene! Egyébként szerintem a varázslónak van a legtöbb infó a birtokában de élve elkapni egy varázslót, kis híján lehetetlen... Szerintem! Már mint csata közben!
Annak meg, hogy letáboroznak nem látok sok esélyt hacsak nem a mi nyomainkat követik de akkor alig van 3-om óránk! Persze ha tudnak követni, akkor valakit aki tud a nyelvükön álcázhatok sérült katonának a csata téren , a többieket, meg hullának, de az is rizikós.
A kérdés az hogy most gyorsan akartok amíg tudjuk hova mennek,
vagy inkább később és utána tervezni hogyan lepjük meg őket,
attól függően hogyan reagálnak majd a megérkezésük után a mi érkezési helyünkre?-

[HugiLee]

Off: Attila szeretnék rendesen válaszolni Meekernek, azaz elmondom majd a klánom nevét csendben , hoyg más ne hallja, de a rendes válasz előtt , majd váltanunk kéne pár szót az alvilágról //

Marionnak:
-Csak a különbség kettőnk közt én nem akarlak megismerni, és barátok sem vagyunk még!
A kérdésedre a válasz meg:
Az árnyakban könnyebb mozogni, és onnan gyorsabban is jő a halál mint azt bárki gondolná. -
Egy pár másodpercig csak nézem , de aztán döntésre jutok. Egy kicsit közelebb hajolok hozzá és nagyon halkan mondom neki, hogy csak ő hallhatja :
-Ha ez neked ilyen fontos...Drakontites.