Életút

[Pelso]

<Pelso(....)>

*Már ép készültem torkon szúrni ellenfelem mikor meglátom Revoltz-ot a földre kerülni. Nem hezitálok. Azonnal ellenfelet váltok. Eddigi ellenfelemet hátra hagyva vetem magam a társam ellenfelére.
// Remélem jól sakkozom az eseményekkel és Revoltz ellenfele most háttal van nekem.//
<... Baj van... Veled majd később számolok...>
*Ahogy rávetem magam új ellenfelemre bal kezemmel belem markolok a szárnyába, hogy a körmöm a csontjáig hatoljon. Miközben olyan irányba csavarom a szárnyát, hogy az ízületei megfeszüljenek. Ezzel párhuzamosan elkezdem szurkálni a mellkasát vese, máj és tüdő tájon. //Igazi börtön stílusban. Több gyors szúrás 3-4.// Ahogy szurkálom belépek a jobb lábam térdével/combjával a jobb lábhajlatába. Az utolsó szúrás felé közeledve süllyesztem a súlypontom és a szárnyánál fogva feszítem a hátát arra amerre nekem jó. Végül a bal lábam áthelyezésével megfordulok. Ezzel el rántva a másik irányba át a lábamon be a padok közé. Remélem födet érés közben beveri a fejét még valamelyik padba, no meg a padlóba. Azzal el engedem és körbe nézek ki akar még harcolni.

//Bocsánat a hosszas írás szünetemért.
Egyéb az előző írásomban jeleztem, hogy szerintem más összeg járna a fegyverek, lőszer meg a bunda után. Erre még nem írtál semmit.//

[Pelso]

Harci Statisztika



//Bízok benne, hogy hátulról vagy fél hátulról támadhatok. No meg félig meddig meglepetésből. Nem ragaszkodom a sok szúráshoz, ha az könnyeben jön ki megelégszem egy halálossal is.//

4 pont támadás kéz/tőr
1 pont védekezés

Reakció: 11
Támadás kéz: 20
Támadás Tőr: 25
Védőérték: 11

[Thor]

//off: Pelso igazad van, 182.500 ARK jár az alapdíjon kívül. Gorodak csak most vettem észre, hogy elfelejtettél célozni a mágiánál. Így sajnos az alapcélzásodat tudom figyelembe venni, egyébként tudtál volna mágiából is venni. Sajnos a védőértékre sem raktál bónuszt, pedig tudtál volna, most még hozzáadom a bónuszt, de legközelebb az alapot fogom számolni. //


Második kör


Revoltz hamar felpattan esélyt sem adva, hogy a vagon padlójához szegezzék. A gyík elé ugrik, hogy ütéseket vigyen be, de ellenfele gyorsabbnak bizonyul. Ez nem meglepő, hisz ő lövész, ellenfele meg képzett közelharcos. A fickó közelebb lép a mesterlövészhez, és tőrével döf. A ruha szakad, a bőr felhasad, és a penge belemélyed a kalandor hasába. Az hangosan felnyög a rátörő fájdalomtól, és nagyot szisszen, mikor kihúzza belőle a tőrt. Revoltz fel sem fogja pár pillanatig, hogy milyen súlyos sebet kapott. Karmos ujjaival a gyík felé csap, de az játszi könnyedséggel félre csapja az erőtlen kezeket. Ekkor a lövész felhördül, hisz belé mar a fájdalom, ahogy gyorsan mozgott. Lenéz a testére, és látja a mély sebet, de vér csak alig csepeg belőle. A fájdalom is kezd alább hagyni, inkább zsibbad, mint fáj. A test azonnal kezd regenerálódni.


//off: 4 ÉP-t szenvedett a karaktered a testén. A következő kör elején már 1-et visszagyógyul.//


Ellenfele azonnal felfigyel rá, és megdöbbenten látja, hogy a halálosnak hitt szúrás, csak pár cseppnyi vért fakasztott. De nincs sok ideje gondolkodni ezen. Mögötte Pelzo teljes erejével belemarkol a szerencsétlen szárnyába. Karmai felhasítják a Belua bőrét, és vörös vére végig folyik a szárnyán, ahonnan a padlóra cseppen. A fickó dühösen felüvölt a hirtelen jött támadás miatt, és próbálna kiszabadulni, de fogva tartója nem ereszti. Magához húzza, majd jobb kezében lévő tőrét belemélyeszti a gyíklény oldalába, majd még egyszer, és még egyszer, és még egyszer. A szerencsétlen torkaszakadtából üvölt, és végül valami módon sikerül kirántania magát a szorításból. Szárnyával félre löki Pelsot, és riadtan kap az oldalához, majd remegő lábakkal az ablak irányába indul.




Eközben a vagon elején az ifjú tanonc áll szembe egy másik beluával. Ha ellenfele legalább olyan jó, mint a földön fekvő társa, akkor bajba van. És már előtte is terem a fickó. Tőrével mellkas környékén szúr. Ha az utolsó pillanatban nem fordul félre Gorodak, akkor egyenesen a szívébe döfte volna ellenfele tőrét. De így csak végig szántott a mellkasán. Igaz így is nekicsapódik a mögötte lévő ajtónak az erős támadástól. De megint csak nem érzi a hideg pengét a testében. Mosoly jelenik meg az ifjú onis arcán. Bőre kérges, és kemény, a természet ajándéka. Csak nagyon nehezen lehet áthatolni rajta. A belua látva, hogy erős szúrása egyszerűen lecsúszott ellenfele bőréről, ismét támadásra emeli a kezét, de amit lát, attól ledermed. Gorodak tekintete gyűlöletet sugall. Vicsorogva mondja ki a szavakat:


-A halál kezei visznek a pokolba!


Ekkor a tanonc szeméből fekete könnycsepp csurog végig az arcán, teste megremeg az előhívott gonosz erőktől. Tekintete feketévé sötétedik, majd sűrű fekete füst kígyózik ki testéből egyenesen a gyíklény felé, mintha egy démon lépett volna ki belőle. Az riadtan lép hátra egyet, és közben remegő keze kiejti a fegyvert, mire a tőr hangosan koppanva a padlóra esik. De a füst addigra már vastag kígyóvá növekedett, egyenesen a riadt férfi felé szállva. A belua ijedten csap a füst felé, reménykedve, hogy elhessegetheti, de ekkor eltorzul arca a rátörő fájdalomtól. A füst körbe öleli a jobb kezét, és ahogy hozzáér, mintha a bőre pólusain szívná ki az életét. Kegyetlen hideg, és közben pokolian forró, égető fájdalom rázza meg a gyíklény testét, mire az hangos torokhangon felüvölt. Kirántja kezét a fekete füstből, mely folyamatosan követi, és ekkor látja, hogy alkarja kezd szürkülni. Félelemtől eltorzult arccal botorkál hátra, szemeiben Gorodak démonikusan kinéző teste verődik vissza. Az onis teste fekete füstben úszik, és folyamatosan élteti lüktető energiával a gomolygó halált. A fickónak esze ágában sincs megtámadni a tanoncot. Azonnal menekülő utat keres, és próbál a betört ablak felé sietni. De ekkor a füst megint lecsap, és kínzó fájdalom mar a belua mellkasába. A füst próbálja körbe ölelni prédáját, hogy minden csepp életét kiszívja belőle, de a gyíklény sikeresen hátrál, és még van esélye elmenekülni a betört ablakon keresztül. Nincs más esélye, és ezt ő is tudja.



Vége a második körnek


//off: Gorodak, ahhoz, hogy megöld a gyíklényt úgy kell cselekedned, mintha célozni akarnál. Tehát körönként kétszer támadhatsz, de már nem tudsz cé-t adni a varázslat erősségéből, mert az megalkotásakor kellett volna. Tehát az alap CÉ-d érvényesül, ha a mágiával támadsz. //

[Gorodak]

// Bocsanat, veletlen ki toroltem amikor ujra szerkesztettem az irasomat... Akartam vere rakni 20 at meg meg akartam tartani 10 et a kovi korr...
A varazslathoz tenyleg elfelejtetem ce-et adni... De ez a ce pontosan hogy is mukodik? avarzslat sebesseget hatarozza meg vagy hogy el birom e talalni??? vagy pontosan mi? Dobsz nekem errol egy pontos mailt please. thanks...
Koazonom a km rendeseget.. //

[Gorodak]

Skiner

< Nem menekulsz! Fajdalomban fogsz meghallni tetedert. >
Amikor megretten tolem meg jobban akarom a fajdalmat es hogy ketsegek kozt pusztuljon el.
S amikor latom, hogy probalna menekuni elolem,
< Na nem itt fogsz pusztulni te fereg >
A testembol ki aramlo fustott a lény fele iranyitom, hogy az teljesen elé keruljon a ellenfelemnekes onnan jojon viszafelé a szarnyas lényre es próbálja újra körbe venni es sebezni, probalom minnel gyorsabban mozgatni a ezernyi kod kigyot, hogy minnel gyorsabban meg akadalyozzam szokeset es hogy tovab elvezhessem szenvedeset tettéért.
- Nem meneklsz te fereg!
A fajdalom lesz a baratod utban a pokolba... -
Ha nem tudomeleg gyorsan ele kuldeni akkor a szarnyatveszem celba es sebzem meg, hogy ne tudjon elrepulni. Ha a varzslat hosza nem eleg hosszu es setalhatok akkor folyamatosan setalok, ezzel novelve a hatotavolsagot, ha ez lehetseges...
A hangom tele indulattal ,melyet meg fuszerez a magia miatti kisérteties hang. Mely hangosan es, rémisztően cseng a vagonban, hogy mindenki hallja es rettegje, s lassa hogy pusztul el ez a szerencsetlen, mely lehetoleg retegest okoz majd a tobbiekben is.

Ha elkaptam a rohadekot johet a masik, ha nem akkor a masikon allok bosszut. De maskepp...

// Ha valakit halálos seb ér, az hany korig el meg mielott meg hall? valhol irtal rola de nem emlekszemhol...//

[revoltz]

A hideg penge behatol a hasamba. Ilyen még nem történt velem, ez szinte teljesen sokkolt és szemeim előtt szinte már halálom látom kezem. Kihúzza, én pedig térdre rogyok és kezem a sebre helyezem. A kezem a sebemen, mely elkezd regenerálódni. Ekkor realizálódik bennem, hogy még nem haltam meg és talán nem is fogok.
"Nem... NEM GYŐZ LE EGY ILYEN JÖTT MENT"
Ekkor épp fel akarnék pattanni, amikor látom, hogy Pelso segítségemre siet. Ez önbizalommal és erővel tölt el, hogy mint mindig a barátom fedezi a hátam bármi is legyen. Majd mikor szökésre indul megpróbálok utána kapni, elkapni a lábát, hogy Pelso bevégezhesse, amit elkezdett.

Ha nem sikerül odafutok a táskámhoz majd azzal a lendülettel borítom ki tartalmát, hogy kikapjak 1-2 golyót a földre szórt tartalomból. Ahogy felkaptam őket, elhajított puskámhoz kapok, felveszem és már nyitom is, hogy a töltényt bele helyezzem, mellyel leszedem a rohadékot.
- Nem menekülsz...
Majd az ablakhoz térdelek és célba veszem. Nem habozok, ahogy a célkeresztembe esik, eldurrantom a puskát.

[revoltz]

elkapásért:
KÉ: 12
TÉ: 16
VÉ: 10

Lövés:
KÉ: 12
CÉ: ha 25 méteren belül van: 57, ha kívül, de 100 méteren belül: 47 egyébként 27
VÉ: 10

[Pelso]

<Pelso(.....)>

*Ahogy hátralök megkapaszkodok az ülések támlájában. Amint újra szilárdan állok és látom, hogy szökni próbál összpontosítok és újraszólítom a szellemem.
<... Azt már nem... Itt maradsz...>
- Golyó!
*Szabad kezemmel a gyík tarkólya felé bökök és újra útjára indítok egy zöldes golyót.
<... Az álombéli lány... Mi van vele?...>
*A lövedéket útra indítva meg indulok a vagon másik végében. Előre haladva keresem tekintetemmel az előző áldozatom. Ha még mindig az ágyékával van elfoglalva vagy félig meddig kába akkor egyszerűen torkon szúrom. Viszont ha már kezd magához térni akkor is megszúrom, de nem sítek tovább míg nem biztos a halála.

[Pelso]

Harci Statisztika.



Mágia 2 P
Támadás tőr 2 P
Védekezés 1 P

Golyó: //Gravitációs lövedék//
Időzőből kiáramló 0,2P
Beszéd 0P
Távolság 2m 0,2P
Célzás növelés 0,6P (+24 célzás)
Sebzés 1 1p
∑ : 2P = 1sp 2 m-re +24 CÉ

Reakció: 11
Támadás Tőr: 25
Védőérték: 11

[Thor]

//off: Jk-nál állóképesség szorozva / percig él, ha 0 az ÉP. NJK-nál a KM határoz . Revoltz 1 ÉP-t gyógyultál//


Harmadik kör


A gyíklény oldalán nyíló sebből sötét vér folyik a padlóra hosszú csíkot húzva maga után, ahogy az ablak felé vánszorog. Egy pillanatra a földön fetrengő társára pillant, majd ellenfeleire néz. Tekintetéből félelem sugárzik, de ez valahogy másmilyen, mintha nem a haláltól félne, hanem a kudarctól. Érzi bokályán, ahogy erős kéz kap utána, látja maga előtt, ahogy zöldesen izzik fel ellensége keze, ahogy előhívja számára a halált. A belua leengedi a kezét, ujjai közül kicsúszik fegyvere. Nem áll ellen, már elég volt a megpróbáltatásokból. Kihúzza magát és várja a halált. Zöldes szikrát vet a mellkasán a mágia, ahogy becsapódik. Egy pillanatra érzi a kínzó fájdalmat, de szinte azonnal magával ragadja az édes sötétség.


A gyíklény hang nélkül borul ki az ablakon. Revoltz kérdés nélkül kap táskája felé. Kiszórja annak tartalmát, és amint meglátja a padlón szétguruló töltényeket, hármat felmarkol belőlük, és a puskája után kap. Kinyitja, és szélsebesen betölti. A fegyver hangosan csattan, ahogy visszazárja. Jó érzés tölti el, ahogy kezében tartja megtöltve puskáját, már nem érzi elesettnek magát.


Közben Pelso a földön fetrengő fickóra néz. Az a könnyeivel küszködve szenved a padlón feküdve. A kalandor mellé térdel, és enyhít szenvedésein. Elvágja a nyakát fültől fülig. Az hörögve kap torka felé, majd saját vérében fuldokolva leheli ki lelkét. A test mozdulatlan, csak a sötét tócsa növekszik folyamatosan.


A két kalandor egymásra néznek. Egy fejbiccentéssel jeleznek egymásnak, hogy minden rendben, majd a vagon elejére tekintenek.



Gorodak összeszorított fogakkal tartja egyensúlyban a dühét a mágiájával szemben. Ha nem uralkodik magán, még a végén elszabadul a hatalom, melyet még ural. Teste körül fekete füst örvénylik, mely előtte egy hosszú, három méteres démonikus csáppá vékonyodik. Ellenfele rémülten fut az ablak felé. Az onis nem tud lépést tartani vele, mert összpontosítania kell a mágiára. Így viszont a gyíklény eléri az ablakot, és a félelme adta erejének köszönhetően pillanatok alatt kihajol, és felhúzza magát a vagon tetejére. Majd hallatszik a szárnycsapkodása.


Nem várható újabb támadás, ezért a tanonc azonnal megszünteti a mágiát maga körül, és a mestere mellé térdel. A fekete füst pillanatok alatt eloszlik, és teste sem füstölög már. Mestere és egyben szeretett nevelő apja felé nyúl, de már késő. Halott. A belua szúrása annyira tökéletesen sikerült, hogy azonnal megállt a szíve. Hiába használná rettentő hatalmát az ifjú onis, már nem segíthet rajta, és ezt ő is tudja. Átöleli halott mesterét, és könnycseppet hullajt érte, mást már nem tehet.



Vége a harmadik körnek. Vége a harci szituációnak.



Lassan mintha ébredeznének az utasok, és Honesta is.

[Gorodak]

Skiner

- Neeeeeeeee -
S a csapok probalnak utanna nyuli a resen keresztul a szarnyas lenynek de csak a levegot erhetik el mast nem.
A duhom eluralkodik rajtam es erzem mar nem tudom tovabb uralni a magiat anelkul, hogy ne csuszna ki a kezem kozul ezert gyorsan meg szuntetem azt.
- Atkozott, egyszer meg fizetek ezert kamatostul -
Mondom magam elott a juknal normal hangom, mintha csak magamban beszelnék...

Majd gyorsan oda rohanok mesteremhez. De mar tul keso, semmit nem tehetek hiaba fut vegig a fejemben ezernyi verzio melyel probalkozhatnek, mar keso. S a lelkek felett meg nekem sincs hatalmam.
Igy, csak nehany kony csep gorul vegig az arcomon, mivel nem tudom vissza tartani elegge a konnyeimet, az a nehany csepp vegig folyik az arcomon anelkul, hogy hozza ernek, majd a mesteremen es a padlon koppan.
- Bocsas meg mesterem, bocsas meg, meg a bosszuhoz sem voltam eleg eros, a leggyengebb tanitvanyod vagyok.... -
Majd le hajtom fejemet es csebdben probalom vissza folytani konnyeimet.
Ekkor hallom, hogy az utasok magukhoz ternek, ra nezek a lanyra, mely mesteremnek , nagyon sokat jelentett, hogy ekkora veszlynek ki tette magat...
-Eskoszom, hogy meg vedem, meg az eletem aran is eljutatom a cel alomasra, ahol biztonsagban, lesz... -
Majd arcom meg kemenyedik es kezdem felszaritani a konnyeimet. Elveszek, mindent a mesteremtol, ami elonyhoz jutatnak masokat, vagy amiket ugy sejtek magikus targyak lehetnek, majd elrakom azzal a tudattal, hogy oda adjam a klanban levo kovetkezo embernek akit meg illetnek...
Majd felrakom msteremet egy ulesre ules pozicioban, mintha mi sem torten volna, gyorsan meg mielott az utasok teljesem magukhoz ternek.
// Alcazas 3 //

Utanna gyorsan meg probalom magahoz teriteni a szepseget ki ennyit jelentett mesteremnek, majd kezen fogom es mondom , hogy siessen, gyorsan elmegyek a vagon masik felebe a ket emberhez akik velunk ahrcoltak, pedig meg csak nem is ismerem okat. Oda fele...
< vajon miert segitettek minket es, kik lehetnek, vajon a lany kell nekik is vagy csak ide fulyt a szel nehany embert akik a segitsegemre lehetnek, egy kis penzer cserebe... >
Oda erek hozajuk!!!
- Kerem uraim velem tudnank faradni egy kettovel arrebb levo kocsiba, hogy meg beszelhessuk, a dolgokat mielott itt mindenki fel ebredne?
Gondolom, nem akarnak magyarazkodni, hogy mi tortent, es hogy miert veres az oldala uram?
Termeszetesen az idejuker meg gyogyitom, a tarsukat ha kerek... -

Ha bele egyeznek , akkor ket vagonnal arrebb egy kisebb eldugott helyen folytatjuk a beszelgetest, , amolyan vagonok kozotti kis helyen, elore fele mennek a mozdony iranyaba, es attol egy ket kocsira alnek meg, beszelgetni...
Utkozben feltunest probalom kerulni igy higgadtan setalok vegig, ha mar az utasok fel ebredtek. Amig nem addig probalok sietni, kiveve ha a tobbi vagonban nem ez a helyzett akkor setalok, mielott azonban el indulnank kozosen a kopenyemet ad adom Sirak karakterenek, hogy el takarja a verfoltott es ne keltsen feltunest.
< Gonodom nem fog tetszeni neki az ottletem, de remelem meg erti mert adom, ha nem gyorsan elmondom neki,aztan remelem mehetunk is tovabb... >

Miutanb meg altunk a ket vagon kozott eleg messze gyorsan korbe nezek, es fulelek, meg mielott barmibe is bele kezdenek, nem akarok tobb meg leőetes. A lanynak utkozben, bocsas meg a modortalansagomert, de most nincs idom az udvariassagra...

Miutan meg erkeztunk....
- kik maguk es miert segitettek nekunk?
* Kis hatas szunetett tartok majd ujra kezdem a valaszuk utan..
Illetve pontosan kik is onok, ne vegyek sertesnek, de nics idom tudnom kell, hoyg szovetsegesek e vagy nem
vagy esetleg segitenenek e nekem , ha megfelelo az ar amit fel kinalok onoknek a segitsegukert cserebe?

Ha segitenek...

- S mi lenne az ar?
Az eletemet es a penzemet tudomfelajanlani illetve minden tudasomat a szolgalatukba allithatom a segitsegukert...

* Ha igen akkor el mondok nekik mindent amit feltetlenul tudniuk kell... *

[Gorodak]

// Hoppa ez vletlen kuldtem el kedszer... //

[Pelso]

<Pelso(...)>

*Mikor ki esik az ablakon a támadónk el kerekedik a szemem és a csalódottságtól elfintorodom egy pillanatara.
<...Héééé.... Ezt nem így akartam... Na most már mindegy... A másik még itt van...>
*Letekintek a másikra. Miközben átsegítem a túlvilágra arcvonásaim már hidegek, és merevek. Haláltusája során szorosan a padlóhoz nyomom. Nehogy össze vissza vergődjön itt nekem. Na meg nehogy rám támadjon még mielőtt elfolyik belőle az élet.
<... Nem kellet volna ránk támadnotok... >
*Távozása után késemet meg tőrlom a ruhájában és a kezem is, majd el teszem késem a helyére ahogy látom a negyediket távozni az ablakon. Leakasztom a gyíklény övét, oldaltáskáját, két gyors mozdulattal ellenőrzöm, hogy van e valami a zsebében. // Valamilyen irat. Pl.// Vissza nézek társamra. Biccentek felé.
- Tartsd még készenlétben a fegyvert. Az enyémet is töltsd meg kérlek. Sose lehet tudni.
*Fejemmel az ablakok felé bökök. Azzal meg indulok a vagon végébe miközben az ifjú letérdel az egyik halott mellé. Mellé érve látva elkeseredettségét és halva szavait mellé térdelek.
- Ha megengeded megnézném tudok e segíteni rajta.
*Ha hagyja akkor rá teszem a kezem a fejére és a sebére majd szólítom a szellemem. A súlyos sérülés láttán és hogy érzem az életerő már távozott a testből, részvéttel tekintek vissza az ifjúra. Amit nem is kell tettem mivel tényleg sajnálom, hogy elvesztette a mesterét.
<... Szegény fiú...>
- Részvétem.
*El veszem a kezem. Az ébredező szépséges onisra tekintek ki az ifjú meg a már halott öreg mester társaságában szállt fel a vonatra.
<... Milyen szép... Vajon ki ő ?...>
*El lépek a halott mestertől az ébredező kisasszony elé. Szerzeményeim le teszem a padlóra. Fél térdre ereszkedem majd ellenőrzöm a pulzusát.

//Nem mintha a karakterem sokat tudna kezdeni a pulzus számával de mivel van anatómiám tudom hol keressem és mi az értelmi így szerintem meggyőzően alakíthatok egy ifjú vajákost.//

*Miközben ellenőrzöm a pulzusát kezem a homlokára teszem mintha azt nézném nincs e láza.
- Nyugodjon meg hölgyem. A veszély már el múlt. Kérem nézzen a szemembe, hogy megbizonyosodjak róla nem ütötte be súlyosan a fejét.
*Azzal kezem továbbra is a homlokán, a másikat meg a pulzusán tartva mélyen a szemébe nézek.
<... Gyönyörű a szeme... Vajon mi lehet a bűne ?... Tuti nem értem jött ez a négy vadbarom...>
*Mikor az ifjú az ébredező utasok hatására távozni akar a kisasszonnyal meg velünk egy másik vagonba meg állj-t intek.
- Még sokkos állapotban van. Semmi hirtelenkedés. Amúgy sem kell egyhamar támadástól tartani mivel többen nem jöttek már be az ablakon. A várost meg hamarosan elérjük. No meg minden vagon teli van utasokkal. Inkább üljön le. Vegyen egy mély levegőt.
*Siraktól átveszem az időközben megtöltött fegyverem és a combomra fektetem. Azzal figyelmem ismét a hölgyé. A lehető legbarátságosabb arcomat elő véve.
- Jobban érzi magát?

*A két támadó testével nem tudom mit akarnak kezdeni de ha kidobják akkor a másik holmiját is el kobzom, ha nem vette még le senki. Viszont ha elviszik a posta és árú mellé a postakocsiba, hogy ne az utasok közt legyek akkor segítek elcipelni őket.

[revoltz]

A puskámmal a kezembe újra erősebbnek érezem magam ismét. Ránézek a lányra és a két fickóra, aki vele volt, akik közül már az egyik halott. Nem igazán hat meg a halála, sőt igazából hidegen hagy. Nem ismertem, így nem érdekel, hisz a halál az élet velejárója. A másikon viszont látszik, hogy a halálát nem viseli jól, bizonyosan közel álltak.

Látva, hogy a lány jól van ránézek kérdően Pelsora, hogy mi legyen.
Eközben hallom, hogy már lassan, de biztosan teljesen felébred mindenki a gázfegyver okozta időleges kábultságból.
Nem kezdek aggódni, nincs mit csinálni. Majd ha felkeltek az őrök kimagyarázzuk magunkat ebből a szituációból és kényelmesen tovább utazunk. Az őrnek, amint szóba jön, Pelsoval kooperálva elmagyarázom a történteket.

Ekkor cuccaimra nézek, amik a földön hevernek, gyorsan lehajolok értük, hogy összepakoljam a táskám közelében lévőket és visszateszem az ülésembe. Majd Pelsora várnék, hogy mi legyen.

[Gorodak]

Skiner

- Renben, akkor maradjunk, de szerintem el kellene menneunk egy vagonnal arébb... -
Mondom hallkan, és egy hangú hangon.
- Nos meg tudhatom kikhez van szerencsém és , hogy miért segitenek nekünk? -
Illetve meg tudhatnám, hogy mit nz annira lány csuklojaán talán ért az orvosláshoz?
* Kozben elpakolom a mesterem holmiját és meg nézem, hogy a városon belül hova is kéne kisérjem a lányt... Aztán el gondolkodok a terveimen, hogyanjuthatunk oda, ha nem ismerem a várost akkor, haogy le száltunk veszek egy városi térképet illet, mikozben le szállunk igyekszema tomeggel menni, remélemmajd a tobiek is kovetnek, miután meg beszéltük a fontosabb dolgokat és ki magyaráztak minket az oroknél, mert ezt a kopenyes alakra bizom, mivel o ragaszkodok ahhoz, hogy maradjunk...

Ha rosszra fordulna dolog, legalánn magára vonja a figyelmet...
A meg érkezés pillanatátol igyekszem figyelni minden egyes gyanus embert, aki csak kovethet minket, vagy lehetséges ellenség, Honesta tára pedig igyekszem egy folytaban figyelni, hogy véletlen, se sebezhesse meg seni...*