A tartomány úr.

[Pelso]

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla-hegység NY-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 13. napja. A bronz órája(05)
Thor, Sirak, Woftern, Flame
Kyen Arenho
________________________________________________________________________________________________

//Nos Arel kiengesztelésének szerintem veselkedjünk neki még egyszer. Nem írtam sehol, hogy az étel áldozathoz nem jutsz hozzá a szükséges hozzávalókhoz. Nyugodtan írd le a szertartást. Egyenlőre a Kegy pontokat nem kapod vissza.//

*A kúttól érzelmeiddel küszködve térsz vissza szálásodra. A külvilággal nem is foglalkozva ágyad mellé térdelsz és hosszas meditatív imádságba kezdesz. Nem veszel magadhoz sem ételt sem italt. Valód kitárod istened felé és kapcsolatot próbálsz teremteni. Hiába.

//Mivel a többiek is cselekedhetnek ezen a napon még így ha gondolod a karaktered változtathat a kiengesztelés mikéntjén.//

Romund, Ramnusz, Tomek

Az asszon házába be lépve feszengve vártok míg a pap és a nő ágyba viszik a gyereket. A ház két helyiségből áll. A földszinten egy több célú közös szoba és az emeleten a háló. A szoba közepén van egy nagy asztal. Az ajtóval szemben egy tűzhely mellette polcok, hordók, zsákok meg a kamra ajtaja félig nyitva. Balra a feljáró az emeletre és tűzifa a lépcső alatt. Jobbra a fal mellet egy házi szentéj, valamint egy fél vértezett állványzatra fel rakva. A falra akasztva egy kard valamint egy lobogó.
Elsőnek a nő jön le az emeletről.

Romund: - Asszonyom ide hát az ételt, legyen az bármi, hahaha

Hamar meg is terít az asztalon. Friss cipó, kompót, sajt, szalonna és kolbász. Mellé helyben készült gyümölcsbórt szolgál fel. Romund lassan végig nézi az asztal tartalmát majd az asszonyra mereszti gyermeki szemeit. Közben maga elé emeli az egyik oldal szalonnát és pár szál kolbászt.

Romund: - Asszonyom, vo’na e még, mert a bélem még mindig zsibog?

Az asszony egy mosollyal válaszol majd vissza tér a kamrába és hoz még ételt. Ha valaki kérne még valamit azt szívesen hoz vagy elkészíti. Mindemellett köszönetet mond mindenkinek, hogy rögtön segítségére sietettek.
Nem sokkal később csatlakozik a falu papja is a reggelihez. Egy ideig csendben falatoztok miközben a pap méltatja gyors cselekedetek helyességét. Végül a törpe töri meg a harcosok hallgatását.

//A beszélgetés folyamán a felsorolt főbb kérdéseidre ezeket a válaszokat adja.//

Pap: - Hogy mint tartunk rólatok? Azt, hogy a nagy úr kísérete vagytok ki nagy kegyelmével megtiszteli jelenlétével falunkat. No meg, hogy segítetek égető szükségünkben. Ugyan is a legutóbbi háborúba bevonuló fiaink közül igen kevesen tértek vissza. Viszont majd mind el ment harcolni. A földeket még csak művelés alá vonjuk de az erdőben elszaporodott vadakhoz nincs elég vadászunk. Ami azt illeti csak egy van.
Pap: - Meséljek a környékről? Nem tudok sokat mondani. Elég sok erdő vesz minket körbe. Közel három napnyira van a következő falu. Az erdőkben meg sok a vad. Ami nem lenne gond, ha némelyik nem szokott volna rá, hogy ne csak az erőd vadjait egye. Egyedül semmiképp, csoportosan meg csak pár órányira távolodunk el a falutól. Az egészben a leg rosszabb nem tudjuk melyik vad tizedeli azokat kik egyedül az erdőkbe merészkednek. Sajnos csak a tetemeikre bukkanunk.
Egyéb : A környéken nevezetesség nincs. Igaz van az erdő mélyén néhány rom vagy kőrakás de semmi több. Legendákat nem mond. Mivel ha most el kezdene neked dajka meséket mesélni amiket a gyerekeknek szokott mesélni akkor egy hét alatt sem végezne. Pont mint az ország többi mesemondója. A faluról érdemes még tudni, hogy jelenleg a 18 és 35 közötti férfiak 3/4 – e hiányzik. A többsége a zászlóháború során eset el. A településen kb 800-an élnek.

//Ha lenne még kérdés kérdezhetek. Viszont ha nincs és már nem fojtatjátok az ivós beszélgetést akkor bezárjuk ez az idősíkot.//

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla-hegység NY-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 14. napja. A vöröslunír órája(09)
Thor, Sirak, Woftern, Flame
________________________________________________________________________________________________

Ramnusz

//Igen jelenthet harc haraggal - t. Amúgy meg dobtad az asztrál valamint az akaraterő próbákat?//

Testvéred sérülését látva megszorítod az íjad, a kezed alatt csak úgy recseg ropog a fa és a bőr. Még sem vacillálsz soká.
Első lövés.
Megcélzod fivéredet megsebző dög mellkasát. Elszántan megfeszíted az íjat és útjára engeded. Az oroszlán felüvölt fájdalmában ahogy a vessző majdnem tollig hatol a testébe. Még sem élvezed soká találatod. Már nyúlsz is a következő vesszőért. Ahogy tekinteted tova halad a következő oroszlánhoz látod szemed sarkában ahogy testvéred ketté szeli a bestia fejét mint egy dinnyét, de te már útjára is engeded a következő vesszőt.
Második lövés.
Célba veszed a második oroszlánt is. Látod ahogy a törpe meg a dög egymásnak rohan de te útra küldöd a következő vessző, hogy vesszen ez a bestia is. A lövés eltalálja a mellkasát, de csak végi vágja a mellkasa alsó felét a nyílhegy mikor az elrugaszkodik, hogy a törpére vesse magát. A rossz lövés után már lőnéd a következőt is rá de a törpe egy fadöntő csapással a talajra küldi a hatalmas testet. Hallani ahogy törnek a bordái és a gerince.
Harmadik lövés.
Megcélzod hát az utolsó még talpon lévő bestiát. Az oroszlánt nehezen tudod célba venni mert mozgásban van. Először le dönti a törpét a lábáról. Már – már jó célt mutatna de ekkor testvéred siet oda, hogy meg akadályozza a törpe vesztét. Hosszan végig is vágja a bestia hátát de az megfordulva vissza támad fivéredre. Karmai egy pillanatra meg akadnak testvéred pajzsán. A pajzsnál fogva úgy hajítja arrébb mint egy tollpárnát, de újra tiszta cél. Célzol hát és lősz. El lövöd a jobb fülét de mintha észre se vette volna. Pedig a fejbőréből is igen sokat le vitt a lövés.

Csontzúzó Tomek

Előtted vergődik a négy oroszlán közül az egyik de te nem vacillálsz soká. A körülötted cikázó vesszőkkel mit sem törődve- „Úgy is a fejed felt húznak el” – a másik két üvöltő bestiára veted magad. Két kurta lépéssel már el is éred az egyiket. A bestia se rest. Zengő bődülés közepette feléd lendül és csapásra emeli gerinc roppantó hatalmas mancsait. Szinte már érzed ahogy csapása nyomán leszakad a tüdőd a helyéről és véres buborékokat köhögsz fel de végül a te csontrepesztő csapásod talál elsőnek. Az állatnak esélye sem volt, hogy elérjen. Tompán hallod gerincének és kulcs csontjának reccsenését miközben családi litániádat morzsolva fogaid között át adod magad a harcnak. Érzed ahogy megremeg lábad alatt a talaj a hatalmas test földbe csapódása után. Majdnem meg is feledkezel róla, hogy van még egy oroszlán. Csak pillanatokkal az előbbi sikeres találat után már ott is van a másik dög. Meg próbálsz ki térni előle de sikertelen. Mellső mancsai segítségével ledönt a lábadról a mag 300 kilogrammjával. Ahogy le dönt majd rád nehezedik a hatalmas test érzed ahogy megreccsennek a bordáid mancsa csapása nyomán.

//- 9Fp és 1 Ép Az oroszlán sebzéséből már le vontam a vérted védelmét.//

Hatalmas álkapcsát nagyra tátva üvölt a képedbe. Szinte látod már magad előtt ahogy egyben lenyeli fejed mikor hirtelen le ugrik rólad. Tüdődbe vissza tér a levegő. Föléd magasodik a nagydarab udvari ork és az oroszlán. A bestia rá ront az udvari orkra és a pajzsánál fogva teszi arrébb.

//Gyorsaság próba, ha ki szeretnél jutni alóla. Ugyan is nagyjából feletted harcolnak. //

Romund

A három oroszlánnal együtt bődülsz fel magad is. Üvöltésed az oroszlánokéval elkeveredve tölti be az erdőt. Kezed megfeszül a fejszéid markolatán, ahogy harcra ösztönzöd magad. Az oroszlán meg próbált körbe táncolni de te előbb sújtottál le ismételten a fejére. A bestia fejét az állkapcsánál választottad el a testétől. Mikor a fej földet ért érzed, hogy egy hatalmas test fogott talajt a közelben de az nem lehetet a dög feje. Jobbra nézve látod, hogy a törpe mégy egy oroszlánt ütött le, de ekkor ugrik közéd és a törpe közé az utolsó bestia. A földre is kényszeríti a törpét és bele üvölt a képébe. Már ép készülne átharapni a törpe fejét, mikor ott termesz mellette és hosszan végig hasítasz a hátán. Az oroszlán a vágás hatására felbődül és le ugrik Tomek mellkasáról de nem soká örülhetsz a sikeres vágásnak mivel a dög rád ront a fekvő törpén keresztül. Karmaival mély barázdákat tép a pajzsot tartó felkarodba. Ahogy karmai végigszaladtak karodon karmai meg akadnak pajzsodban, hogy szabaduljon akkorát ránt karodon, hogy egy másfél három métert arrébb rak. Karod kis híján tövestül szakadt ki a bestia ereje nyomán.

//Összesen -10 Fp és 1Ép//

Kyen Arenho

Az oroszlánok és Romund bődülése megremegteti és betölti a teret. A hangorkán befúródik a bőröd alá de még se rettensz meg tőle. Ahogy a következő vesszőt az idegre teszed és célzol mintha újra éreznéd istened jelenlétét a levegőben.
Első lövés
Keresed az új célt de nehéz választani. Egyik se hátrál. Mikor a törpe meg indul előre már látod a célt. Ahogy készül az oroszlán, hogy a törpére vesse magát vessződ végig szánt az oroszlán hátán de a seb nem mély így már nyúlsz is következő vesző után.
Második lövés
Az oroszlán el rugaszkodik, hogy törpére vesse magát és teljes testsúlyával temesse maga alá. Nem késlekedsz soká. Nagyjából a bestia felé célzol és lősz. A vessző az egyik középső bordája mentén felhasítja az oroszlán mellkasát, viszont a lövésben nem volt ahhoz erő, hogy megtörje a bestia lendületét. Nem úgy minta törpe csapása. Te is hallod ahogy eltörik a dög gerince mikor a törpe egyetlen csapással a földre küldi.
Harmadik lövés
Mikor földet ér a hatalmas test figyelsz fel rá, hogy a negyedik bestia is a törpét szemelte ki áldozatnak. A már kezed ügyében lévő vesszőt az idegre helyezed, célzol és lősz. Ekkor egy makk zuhan le a feletted lévő ág egyikéről. A makk ahogy lezuhan a szemed előtt el találja az épp útjára küldött vessző végét. A nyíl kibillen és megpördül. Ahogy a nyíl tolla előre lendül és az eleje meg hátra csap vékony vágást ejt a bal mutató újadon. Majd ártalmatlanul hull a földre nem messze a makktól.
//-1Fp//

[Thor]

Romund


Óriási energiával töltődik lelkem, ahogy az állatnak leszakítottam azt a rusnya pofáját. De sajnos nem örülhetek sokáig apró győzelmemnek, mert Tomek komoly bajba kerül. A tudatom ösztönösen visz az oroszlán felé.
Betalálok, de nem eléggé, és üvöltve repülök arrébb, ahogy a bestia, mint valami apró gallyat dob el.
Éget a karmolás a vállamon, de az adrenalin jótékony hatása most is működik, így inkább fellobban bennem a harci ösztön, minthogy alábbhagyna, és a parázs lassan hamuvá válna.
Megrázom bal kezemet, hogy tudom e egyáltalán használni, és érezvén, hogy harcképes még, nem gondolkodok egyáltalán.


Szememben csak a célpont képe verődik vissza, arcomon groteszk vigyor jelenik meg. Csapásra emelve fegyveremet, üvöltve rontok a bestiának.


- Dögölj ma’ meeeg!


Ha Tomek a bestia és köztem fekszik, egyszerűen átugrom. Ha már felállt, és támad, boldogan ugrok mellé, hogy együtt végezzük be ennek az állatnak a sorsát.

[Thor]

HARCÉRTÉKEK


KÉ: 38+5= 43

TÉ: 72+72= 144 Második TÉ: 72+20= 92

VÉ: 126

Sebzés: 9 Második sebzés: 13

Ha lehet, kétszer támadok.

[Flame]

<Csontzúzó Tomek>

Gyorsaság próba: 3 // Ezt nagyon megdobtam // ( http://invisiblecastle.com/roller/view/3743624/ )

Megkísérlek odébb hemperedni és annak lendületét kihasználva felállni és csapni egy nagyot a bestiára.
Haragomat fokozza hogy letudott dönteni a lábamról és dühömet tovább szítja hogy a bátor Romund a bajtársam miattam került még szorultabb helyzetbe.

- TOOMÁÉÉÉÉÉÉRT !!!!!

Remélem végzünk vele . Ha igen a többit is megöljük, részemről nincs irgalom.

[Flame]

< Csontzúzó Tomek >

Ké : 38 + 9 = 47 ( http://invisiblecastle.com/roller/view/3743629/ )

Té : 82+ 100 = 182 // !!! YEEEEE !!! // ( http://invisiblecastle.com/roller/view/3743633/ )

Vé: 107

Sebzés: ( 3k6 + 9 ) => ( 1 + 2 + 3 ) +9 = 15 ( http://invisiblecastle.com/roller/view/3743636/ )

[Sirak]

<Ramnusz>

Latom ahogy fiveremet felökleli a bestia, hat nem keslekedek, celzok, de jol celzok! ha kell, kivarom a helyzetet, akar hagyom a lövest a kör vegere is ha kell, pontosnak kell lennie. Igy hat kivarom a legjobb idöpontot.

[Sirak]

!!!HARCERTEK!!!

fejre celzok

KE:39+5+9=53
CE:48+90=138
Sebzes:9+1=10

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla-hegység NY-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 14. napja. A vöröslunír órája(09)
Thor, Sirak, Woftern (NJK), Flame
________________________________________________________________________________________________

Ramnusz

Látva, hogy a bestia mily könnyedén rakta arrébb a harcosokat tudatosul a következő lövésnek halálosnak kell lennie. Mély levegőt veszel és fel ajzod a nyilat. Ahogy lassan kiengeded a levegőt célzol. Mikor a harcosok újra fel álltak a bestiával szemben el érkezetnek látod az időt. Útjára is engeded a vesszőt, hogy tollig hatoljon a mellkasába. A két harcosnak csak ez kellet. Szinte egyszerre lendülnek támadásra. Csapásaik nyomán pillatok alatt némul el a hatalmas bestia ahogy lassan a többi mellé hanyatlik.

Tomek, Romund

A két harcos szinte egyszerre ált vissza alapállásba. Vállvetve állnak az oroszlánnal szemben. Mindhárma a megfelelő pillanatot várják a támadásra. Egy nyíl formájában meg is érkezett az harcosok számára mi tollig szaladt az oroszlán mellkasába.

-TOOMÁÉÉÉÉÉRT!
-DÖGÖLJ MA’MEEEG!

A törpe egy kicsivel előbb rugaszkodott el de kurta lábai miatt az udvariorknak esélye volt be érnie. A kalapács és a bárd egyszerre sújtottak le. A kalapács az ágaskodó bestia mellkasát törte. A bárd az álkapcsán keresztül jutott el a gerincig. A csapások hatására elhallgat. Négy lábára vissza ereszkedve még megpróbált levegőt venni de hiába. Végül a többi mellé hanyatlik.

Ramnusz, Romund, Tomek.

Ahogy elhallgat az utolsó oroszlán is mintha síri csend borulna az erdőre. A harci hév még ott dübörög a fületekben mikor a csendből lassan léptek zaj, fémcsörgés a pata dobogás kezd kibontakozni. Ahogy körbe néztek látjátok amint a Kyen meg adja a kegyelem döfést a még élő bestiának. Pár lépéssel távolabb tekintve látjátok, hogy lassan meg érkeznek a többiek is. Páran – kik közelebb lehetek – már egyhelyben álnak és döbbenten nézik a nagy dögöket. Megint egy kicsit távolabb két lovas közeleg. A nagyúr és a fia. Mellétek érve tajték fehér hajukat el söprik a szemük elől. A nagyúr körbe léptett lovával a harc színhelyén. Végül felétek fordul. Arcáról és harcok edzette tekintetéből szinte semmit sem lehet ki olvasni. Tán csak némi „elismerést?”.

- Derék. Így kell ezt csinálni. Zsákmányotokkal együtt térjetek vissza a faluba és lássátok el sebeitek.

Azzal vissza lovagolt a többi katona közé. Mellétek ad még kb. másfél tucat harcost, hogy helyettetek vigyék a faluig az oroszlánokat. Az oroszlánok beleit ha ti nem veszitek ki akkor ki veszi az ebekért felelős vadász ki a támadás előtt veletek volt. Csak eztán indultok vissza a faluba.

//A faluban el látják a sebeitek. És kb egy hétig pihentek. Mindenki írjon fel a karakterének 120 tapasztalati pontot. Ezzel szintet is léptetek. Csak olyan tanulhatok ami egy hét alatt lehetséges.//

[Thor]

Romund


Ahogy az utolsó dög is eldől, fegyveremet és a pajzsomat az ég felé emelem, és elüvöltöm a győzelmünket a világnak. Ha Tomek engedi, akkor a nagy örömömben csatabárdomat összeütöm a kalapácsával.


- Bátran harcoltál! – Mondom a törpének, és fujtatva bólintok felé, ami tőlem nagy elismerés. Majd, ha Ramnusz idejön, mosolyogva mutatok a nyílvessző felé, ami a bestiából kiáll.


- Te aztá’n jól kiegyengetted az utunkat. – Röhögöm neki. – Ha jobban lősz még a szórakozást is elvetted vo’na tőlünk. – És hátba veregetem köszönetképpen.


Ezután a másik zsoldosra, Kyenre nézek, és felé is bólintok, hogy jó munka volt.


Ekkor megérkezik a nemes fiával, és csendben végig hallgatom, de a dicséret hallatán győzelmi morgást hallatok, és a csatabárdot egyszer a pajzsomhoz ütöm. És ekkor megérzem a fájdalmat. Az adrenalin már felszívódott, és a fájdalom eluralkodott a vállamon, és a hasamon. Lassan lekötöm a pajzsot a kezemről, és megnézem a sebet a bal vállamon.


Ha valaki segít bekötni, akkor nem ellenkezek, de szerencsére nem olyan mély a seb, hogy elvérezzek.


Az állatok kizsigerelését ráhagyom a vadászokra, én nem igazán értek hozzá. A vadászatnál is mindig Ramnusz csinálja meg, én meg cipelem a vadat.
Letakarítom a fegyveremet földdel, és fűcsomóval, majd becsúsztatom az övembe. Az úton az erdőt fürkészem, hisz azok után, hogy a két katonát lazán kicsontozták, inkább a környéket figyelem, minthogy beszélgessek. Persze, ha kérdeznek, válaszolok.



A faluban


Mielőtt a banda szétválna, egy italra invitálom őket:


- Ramnusz, Tomek, és Te (ekkor Kyenre mutatok, csak nem tudja az ork a nevét), este igyunk a két szerencsétlen lelkére, és a sikeres vadászatra?!



Ha benne vannak, akkor nagy ivászatot rendezünk a kocsmába. Remélhetőleg megússzuk ingyen, mert nincs egy rezem se.


Ha nem kell fizetni, vagy valaki fizet nekünk, akkor jól lerészegedek a többiekkel együtt. Az elején néha eszembe jut a két fickó halála, és az egészségükre azonnal iszom, majd, ahogy fejembe szál a pia, már csak a hőstettünket emlegetem. Persze a végén már a történetben puszta kézzel végeztem a bestiákkal. Tomek pedig jól megfejelte mindet. Ramnusz meg átharapta a torkukat. Kyen pedig olyat rúgott az egyikbe, hogy az-azonnal kimúlt.


A hetes pihenőt edzéssel, henyéléssel és alkohol vadászattal töltöm. Mivel együtt harcoltunk, szívesen meg iszok egy sört a törpe társaságában. Az ervvel nem tudom milyen lesz a barátság. Ha a kocsmában velünk iszik, akkor haverok leszünk.
Természetesen Ramnusznak mindenben segítek, és jaj annak, aki beleköt.

[Flame]

< Csontzúzó Tomek >

Vége. VÉGÜK ! Kimúltak a bestiák. Az utolsó oroszlán eleste után még percekig ott zubog az adrenalin a véremben. Büszke vagyok magamra, és a csapatomra is. Igazi férfi lettem. Bebizonyítottam a klánom felé hogy képes vagyok megállni a helyem a csatákban még ha tapasztalatlan zöld szakállú is vagyok a szemükben. Romunddal együtt kiabáljuk az ég felé az örömünket. Csapattá lettünk, összekovácsolódtunk, mint jó acél az üllőn a kalapács alatt. Mikor a társam bizonytalan pillantással felém nyújtja a csatabárdját, azt megtiszteltetésnek veszem. Összecsapjuk a fegyverünket. Gondolom Ő így fejezi ki az elismerését. Nekem más ötletem támad.

-Jól harcolsz Én Barátom. Mondom Neki.
- A Te Testvérkédre sem lehet senkinek panasza. Toldom még hozzá miután végignézek a pusztításon amiket az íjával okozott, s közben megveregetem barátságosan Ramnusz vállát.
- Ez volt ám a harc. Ez az első lépésünk a Mi utunkon a hősök csarnokába.

Mikor odaér hozzánk a nagyúr és a fia csak büszkén kihúzom magam, s úgy hallgatom a szavait. Egyetlen pillanatra sem mutatom nekik a fájdalmamat. Nem vagyok hajlandó sántikálni még ha az életem is függne tőle akkor sem.

Az oroszlánokhoz nem nyúlok. Nem kenyerem sem a nyúzás sem a belezés. Nem értek hozzá. Remélem hogy fejedelmi lakomát csapunk belőlük a falu apraja s nagyja nomeg a nagyúr és családja számára. Ennyi húsból szerintem mindenki jóllakik.

Az úton visszafelé mindhárom harcost meghívom estére egy italra a szekeremre. Ha rajtam múlik akkor újabb hordócskának nézünk a fenekére. Ez kitűnő nap az ünneplésre és az ismerkedésre is. Legalább megismerjük jobban a másik "nyilast" is. Ha mást nem legalább a nevét.

Miután visszaérek a faluba, a helyi templomba sietek és megkérem a papot hogy lássa el a sebeimet. Már alig bírok lépni a fájdalomtól de csak itt, távol a mások figyelő szemétől merem magam annyira elengedni hogy ki is mutassam azt. Egy Törpe nem lehet gyenge.
Miután végzett a pap ( már ha megteszi nekem ) pár rezet adományozok a templomnak a szegények javára.
Este ahogy Romund javasolta elmegyek a kocsmába velük. Gondolom akad pár jólelkű helyi ki a történetért cserébe meghív minket pár kör gyengécske sörre, olyan emberesre.
Amikor Romund az elesettekre emelgeti a kupáját én is mindig vele tartok és népem szokásához híven gyakran mondok hangosan beszédet a halottak emlékére, később Kadal tiszteletére, a hősök csarnokára, a fegyverek szavára, az út porára, meg mindenre ami eszembe jut.
A történet az este haladtával nálam is színesedik kicsit. Az oroszlánok mérete szinte percről percre nő. Éjfélre a napot is kitakarják az égről.
A Bátor Romund pusztakézzel tépte ízekre a hordát. Tucatnyi döggel birkózott egyszerre és lám karcolás nélkül diadalt aratott felettük. Ramnusz meg a végítélet íjászaival is felvette volna a versenyt. Eleinte mintegy melegítésként egy- egy lövéssel terítette le az ellent, később már egy vesszővel kettő sőt három szörny szemét csukta végtelen álomra. Kyen meg gyorsaságával összefüggő falat alkotva, percenként vagy húsz tucatnyit lőve, biztosította a számunkra a környéket hogy senki se férhessen a hátunkba. Én csak szerényen osztottam Tooma áldását. Négy - Öt Oroszlán hullott el csapásaim alatt s a többiek láttomra reszketve szaladtak szét tudván hogy ha nekem esnek még írmagjuk sem marad.

A hordóm csapolását ekkor érthető okból másnapra halasztom.

A pihenő hetet igazából edzéssel és ivászattal töltöm. Ha valaki jó szándéka jeléül meghív egy korsó sörre természetesen elfogadom s cserébe szívesen mesélek az erdőben történt hőstettekről.

Másnap reggel a kijózanodás után felkeresem Romundot és elkérem tőle a bárdját és a pajzsát.
Visszatérek fele a szekeremre s mikor közelről is látom azok gyászos állapotát rögtön a javításukba kezdek. Apámtól kapott szerszámaimmal dolgozok pont úgy mint ahogy tanultam. Lassan de pontosan Kadal kedvére.
Kiegyengetem a pajzsot s mintegy címerként belegravírozok két udvari ork forma alakot. Egyik félelmetesen nagy s méreteihez illő csatabárdjával épp egy óriás oroszlánt csap ketté miközben a háta mögött álló kisebbik harcos íjával s ezüstös vesszőivel tovább írtja a falkát, a lemenő nap fényénél.
A bárdot is helyrepofozom, kiegyensúlyozom, és jól kiélezem, hogy ne legyen rá panasz.

[Pelso]

//Mindenkitől kis türelmet. Finomítanom kell a következő fejezetet. //

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla-hegység NY-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 20. napja. A vas órája(10)
Thor, Sirak, Woftern (NJK), Flame
________________________________________________________________________________________________

//Még ugyan az nap délután és este.//

A faluba vissza érve hamar felhívjátok magatokra a figyelmet. A település apraja nagyja körétek gyűl. Alig győztök válaszolni a kérdések özönére. A harcban még részt sem vevő katonákat is kérdezgetik. A rohamosan növekvő tömeg lassan az északi torony felé halad, és magával sodor titeket is. A torony meglepően széles és vaskos. Főleg egy ilyen kicsiny falhoz. Valamint egy kémény is található rajta. A toronyba lépve már nem is olyan különös a széles épület. Vaskos gerendák szelik át a levegőt sorban a fejetek felet. Kampók tucatjai vannak erősítve mindegyikbe. A legtöbbjén valamilyen házi állat feldolgozott maradványa lóg. Az ajtóval szemben egy hatalmas füstölős kemence. Az oroszlánoknak hamar találnak négy kampót. Az egyik falubeli idő közben kerítet valahonnan hentes kést és öltözéket. – valószínű a falu hentese – Neki is lát, hogy lenyúzza a bőrt meg az ehető húst az álatokról. Ramund sebeit egy anyó veszi kezelésbe. Tisztességgel megtisztítja és be kötözi. Tomek míg folyik az álatok feldolgozása nagy nehezen kiverekedik a tömegből - //A pap készségesen el látta sebeit.//- Ramnusz meglepődve veszi észre, hogy egyedül maradt a falusiak kérdéseinek özönében. Végül észre veszi testvérét a sarokban. Egy anyó látja el sebeit. Ettől megnyugszik és tovább mesél.

A kis csapat végül napszálltára tud újra összeverődni. A falusiak kézről kézre adták a harcosokat. Mindenki megkínálta a maga készítette italából miközben hallgatta az oroszlánok legyőzésének történetet. A harcosok a sokk beszéd közben hiába keresték csak nem találtak egy ivót sem a faluban. De nem is nagyok hiányolták. Így is ittak eleget. Egész kis mulatság kerekedet időközben. Mire vissza ért a többi harcos és a nagyúr a vadászatról már mindenki a nemes házának nagytermében tolongott. Az oroszlán hús mellé hamar került róka meg szarvas hús az asztalokra. A négy hős még is alig evett belőlük annyira belemelegedtek a mesélésbe. Szőtték is a szavakat végül egész éjjel. Mikor a harcosok kifogytak a szóból vagy csak száraz torkukat öblítették Kyen a pap vette át a beszéd fonalát.

Végül az éjszakát sikerült túl élni. A harcosok meg úszták torkuk maradandó sérülése nélkül. Jól megérdemelt pihenőjük során nem is mesélték már el többször olyan hosszasan és hangosan mint a mulatság alatt. Csak csendesen és röviden, és akkor sem mindig. Inkább félre vonultak és gyakoroltak. Nehogy ki essenek a gyakorlatból. Egyedül Tomeknek volt állandó társasága. Házigazdájának(háziasszonyának) fia Ribal apja nyomdokait követve most ő látja el a falu kovácsának szerepét. Így mikor a törpe neki lát Romund fegyvereinek javítgatásához az ifjú rögtön mellé szegődött.
A két eleset katona testét a mulatság utáni nap délutánján helyezték örök nyugalomra. Egyszerű szertartás volt. Rövid. A testek vászonba csavarva helyezték a földbe.
Esténként a nagyúr harcosai a nemes nagytermébe jártak össze iszogatni. Mivel a faluban akárhogy is keresték egy árva kocsma nem volt. Tán nem is csoda. A leg jelentéktelenebb kereskedelmi út is több mint egy heti járóföld ide. Panaszra mégse nyitotta senki sem a száját mivel a nemes szolgái nem hagytak egy szomjas torkot se.
Ahogy teltek a napok a falubeliek sorban vágták ki a fákat, hogy el készüljön az udvari orkok téli szállása. A nagyúr erre az időre felfüggesztette a vadászatott és embereit a favágók őrizetére vezényli. A hatodik nap ti is sorra kerültök.

//Egy héttel a mulatság után.//

Az erdő csöndjét csak a fűrész és a balták zaja töri meg ahogy a falusiak feldarabolják az imént kidöntött fát az új kunyhó számára. A munkálatoknak háttal egy csapatba verődve kémlelitek a tájat. A veletek egy napra osztott katona kisseb nagyobb csoportokba verődve veszik körbe a favágókat. Összesen harmincan kémlelitek a tájat. Közel s távol egy nyúlnál nagyobb vadat nem látni. A falut körülvevő szántó teljesen üres. Néhány madár kószál csak rajta az aratás után ott maradt magvakat keresve. Csend honolna a tájon ha nem vágnának éppen fát.
Mikor a nap a zenitre ér a falutól északra a szánkókat körül ölelő erdőség fái közül – hol ti is vagytok a falutól K-ÉK-re- kifut egy alak. Egyenesen a falu irányában. Pillanatokkal később alig 20 lépésre lemaradva egy tucat farkas ront utána az erdő fái közül. Üldöző és üldözött között rohamosan fogy a távolság, de az alak tán el éri a falut ölelő gyümölcsöst még mielőtt be érik a farkasok.
Egyszerre villan át az agyatokon a következő gondolat.
<... Az asszonyok...>
A falusi nők ma is ahogy már az elmúlt napokban. Szüretelik a termést.

//Ha meg akarnátok állítani a farkasokat akkor elébük tudtok vágni. Ebben az esetben kérek egy kör harcértéket.//

[Sirak]

Ne haragudjatok hogy nem írtam, és most egy pár napig nem is fogok. Mivel el kezdtem dolgozni eléggé felpörögtek az események és nem igazán van már időm, de írok ahogy tudok, illetve mivel most halloween van és arra is készülünk, meg plusz vendégeink vannak hát eléggé fel van most borulva minden. Bocs hogy ezt is csak most írtam, ha akarjátok ezt a reagot át ugorhatjátok, ha Thor-nak is jó akkor őt jelölném ki a cselekedeteimre hogy mit csináljon a karakterem, ha nem akkor Pelso-t. A következő reagtól írni fogok

[Thor]

Romund

//off: Természetesen szeretném, ha Pelso irányítaná Sirak karakterét, hisz ő a KM. //


Unottan ülök egy fa tövében, és egy fát farigcsálok egy késsel, melyet a falusiaktól kértem. Próbálom minél hegyesebbre gyalulni, de mire sikerrel járnék, elfogy a gally. Morcosan dobom messzire, és szemeimmel valami érdekeset keresek, amivel elüthetem az időt. Ekkor végig fut tekintetem a pajzsomon, és látva a bele vésett ábrát, megint előtör az a meleg érzés a szívemben, ami akkor tört rám, mikor a törpe visszaadta a pajzsot, és megláttam a vésetet. Igazából meg sem tudtam szólalni, hisz Ramnuszon kívül senki nem kedveskedett még nekem. Tomek szemébe néztem, és harcos módjára megfogtam a kezét. Alkar alkart ért, és így szóltam:


- Romund soha nem felejti el, amit most érte tettél. Mindig számíthatsz rám.



Megtörlöm szemeimet, "mivel a szél port fújt belé", majd felállok. Körbe tekintek, és unott hangon szólalok meg.


- De jó lenne valamit csinálni, má nagyon unom magam. Legalább egy kis pálinka lenne. Ramnusz, nincs nálad egy kulacs bor?


De mielőtt megvárhatnám a választ, meglátom a rohanó embert, majd az utána érkező fenevadakat. Túlzottan is a szívemhez nőttek a falusiak, hisz meghívtak többször is italozni. Ráadásul Ramnusz fel kiállt, hogy az asszonyok gondolkodás nélkül felkapom a fegyveremet és pajzsomat, és a fenevadak elé futok.
Mikor odaértem, akkor tudatosul bennem, hogy könnyedén körbe tudnak venni, így reménykedek a társaim gyors reakciójában.


A csatabárdot csapásra emelem, és a legközelebb lévőre rácsapok. Ha kimúlt, vagy elkotródik, akkor egy másik dögre is lecsapok.



KÉ: 40+3=43

TÉ: 76+30= 106 Második TÉ: 76+84=160

VÉ: 130

Sebzés: 13 Második sebzés: 10

Ha lehet, kétszer támadok.

[Flame]

< Csontzúzó Tomek >

Számomra kicsit most véget ér a kalandozás varázsa. Kivezényelnek a többiekkel az erdőbe...
- A büdös fák közé, a mocskos erdőbe, legmesszebb a kövektől. - morgok egész úton kifelé menet.
- Egy teljes nap a pokolban. Erre azért nem szolgáltam rá sem Én sem Ti Énvelem !
A favágók munkájának ütemes " zenéje " nyugtatólag hat a hangulatomra, miután hallgatva az eszes Ramnusz tanácsára minden egyes fejsze lecsapásához hozzáképzelem egy karcsú elf nyak képét.
Talán képzelődöm, de mintha morgó állatok hangját hallanám. Ez nem csoda. Szegénykék itt kinn tengetik a mindennapjaikat körülvéve a retkes avarral, a recsegő gallyakkal, és a szúrós növényekkel.
- Itt még a levegő is büdös Énnekem !
- Nyugodj meg Tomek ez csak a fák illata. - mondja Ramnusz.
- Könnyű Tenneked. - dohogok. Aki nem ismeri az üllő csengését, az edződő acél illatát, a barlangok otthonos melegét, az könnyen elragadónak találhatja az erdők csalóka illúzióját.
- Látom Én nézetem csak Romund osztja Énvelem.
Ő is feszült akárcsak én. Nem találja a helyét itt a semmiben. De jó is lenne végre eljutni Tarinba. A végtelen tárnák országába, Kadal birodalmába.
Romund közben feláll, és megropogtatja hatalmas testét.
- De jó lenne valamit csinálni, má nagyon unom magam. Legalább egy kis pálinka lenne. Ramnusz, nincs nálad egy kulacs bor? -mondja testvérének.
Alighogy ezt kimondja, egy farkasokkal körülvett alak rohan ki a sűrűből.
- Kellett Teneked elcsatangolni az ocsmány erdeibe. -mondom, miközben sietve talpra állok.
Itt harc lesz nem vitás. Már a gondolata is mosolyt csal az arcomra. Romund közben őrjöngve szalad a farkasok felé, és biztos segítségre lesz szüksége, nomeg amúgy sem szívesen maradnék ki efféle mókából. Szinte egész nap erre vártam.
Rövid lábaimmal teljes erővel futni kezdek az udvari ork nyomában.
Mivel Romund a legközelebbit fogja célba venni és kétlem hogy gondja adódna, hát az a mellettit támadom, vagy ha valamelyik kihasználva az alkalmat az udvari ork hátát venné célba, akkor az lesz az első célpontom.