A tartomány úr.

[Thor]

Romund

A kúthoz érve letekintek a mélyére. Ha nem látok semmit, kissé megerőltetem szemeimet, és megpróbálok a vérem ajándékával keresgélni (hő látás). Ha meglátom a gyerek testét, az jó jel, hisz a víz felszínén lebeg. Bár, ha nem mozog, lehet már nem is él.


Ha látom, de nem mozog:


- Ott van a, de úgy úszik ott, mint a döglött macska!


Ha látom, és mozog:


- Ott van e, még mozog!


Ha nem látom:


- Lesüllyedt, mint egy kő, me’ nem látom.



A törpe utasítgatása olyan hírtelen jön, hogy ha a testvérem nem köt bele, úgy cselekszem.

Mikor Ramnusz megköti lábán a kötelet, gyorsan átnézem, hogy jó e a csomó. (csomózás 2-es) Ha minden jó, és jelez, hogy leengedhetjük, biztos pozícióba állok, és jól megragadom a kötelet. Valószínű egyedül is elbírnám a testvéremet, de a törpével biztosabban tudjuk tartani. Semmivel nem törődök, csak Ramnusz biztonságával. Amikor jelez, visszahúzom.


Ha Ramnusz nem akar lemenni a kút mélyére:


Megvárom, mit mond a testvérem a törpének, és mindenben támogatom őt. Ha kell magam dobom a fickót a kútba, ha nagyon ellenkezik. Hisz úgy is meg akarta menteni a gyereket, itt a lehetőség.



Mikor Ramnusz, vagy a törpe jelez, felhúzom/felhúzzuk a kötéllel. Bármilyen állapotban van is a gyerek, sokat nem tudok vele kezdeni. Szerencsére a törpe átveszi ezt a problémát. Ha életben van, ha meghalt, nem nagyon érdekel. Nem szívtelenség miatt, és nem is gyűlölöm az embereket, de valamiért a véremben van, hogy a gyengének pusztulnia kell.

[Sirak]

<Ramnusz>

Fogalmam sincs ki ez a gyerek méretű félember, de a parancsolgatása nem tetszik. Veszek egy pillantást felszerelésére, ha biztosan látom nem valami nagy ember, akkor nem érdekel a parancsolgatása. Ha viszont úgy vélem látni, hogy ez a félember nem egy egyszerű utazó vagy paraszt, hanem tán rangja van, iszom minden szavát. Bár ahogy beszél nekem inkább fivérem jut eszembe róla, csak jobban érdekli mások élete. Amit én se igazán értek.

Ha látom nem nemes vagy nincs rangja:
-Jól van félember, innen átvesszük! - nem érdekel a törpe, csak ennyit mondok neki, utána öcsémhez fordulok.
-Kösd a derekamra a kötelet, de úgy hogy ki tudjam kötni, először az ember gyereket fogod felhúzni, majd engem! Lemegyek azért az idiótáért. S azzal elkezdem levetni fölös dolgaimat, a páncéllal nem fogok ott bénázni, úgy se túl nehéz.

Ha viszont úgy ítélem meg, rangos félemberről van szó:
Egyből elkezdem ledobálni a nehezéket magamról, de a páncéllal most se bajlódok.
-Már lent is vagyok a kútban! Ha meg engedi, inkább derekamra kötném, lábamat ugyanis használni tudnám.
-Gyorsan öcsém, tekerd rám a kötelet, de úgy, hogy el tudjam oldozni magam, lent majd a lányra kötöm, csak utána jövök fel én. Bízom benned testvérem, tudom hogy nem fogsz elejteni!

Mindenképp ereszkedni fogok ahogy Romund engedi a kötelet, de azért meg-meg kapaszkodok, biztos ami biztos.

//off: Már nincs dobókocka az oldalon? Mert én nem találom. Akkor viszont vennem kell párat.//

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla-hegység NY-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 13. napja. A bronz órája(05)
Thor, Sirak, Woftern, Flame
________________________________________________________________________________________________
Kyen Arenho

Kardod a fekhelyedre dobod és elindulsz a hangok után. A pap és az asszony ép ekkor halad ki a templom főajtaján. A padok közt sietsz utánuk. Az ajtóhoz érve látod, hogy a pap és a nő már fél úton van a kúthoz. A kútnál két alakot látsz. Egy udvari orkot a kíséretből és egy törpét ki egy szekéren utazott végig. Rengeteg láda és egyéb fém holmi társaságában. Mindketten egy kötélnek feszülnek neki és mintha épp húznának fel valamit a kútból. Párosuk majdnem mókás ahogy szinte el vész a zömök törpe a hatalmas udvari ork mellet. Nem késlekedsz soká. A pap és az asszony nyomában magad is a kút felé indulsz. A három lépést ha teszel mikor látod, hogy a gyermeket ki emelik a kútból. A törpe le veszi a mellkasa köré erősítet kötelet és át adja az öreg papnak. Az földre teszi. A mellkasára és a fejére teszi kezét és imádságba kezd. Az anya megrendülten gyermeke mellé rogy és halkan felzokog. A két harcos míg oda érsz a kúthoz vissza dobják a kötelet a kútba é még valakit ki húznak a kútból. Egy vékony udvari orkot ki szintén a nagyúr kíséretéhez tartozik.

Romund, Ramnusz, Tomek

//Jó hogy kérdezeted. Meg is feledkeztem hármatok hő látásotokról.
A hideg kő és a vele közel azonos hőmérsékletű vízben könnyedén meglátjátok a lány hőjét. Teste viszont rohamosan hűl a vízben. Szerencsére még a víz felszínén lebeg. Abban már nem vagytok biztosak, hogy arccal felfelé vagy fél oldalasan. Viszont a kút oldalán fél úton a víz felé láttok egy apró hő foltot. (talán vér folt) Tomek mikor le eresztetted a vödröt a lány szólongatásodra nem reagált és nem nyúlt a vödör felé. Csak lebeget ugyan abban a helyzetben.//

//Ramnusz: A törpén nem látsz nemesi címer vagy rangjelzéseket viszont fegyveres harcos. Valamint az ide vezető úton ő az egyik szekéren utazott végig viszonylagos kényelemben. Ha úrnak nem is nézed, az biztos, hogy nem jobbágy. //

Romund a kútba nézve rögvest kiböki mit a szeme súg.
- Ott van a, de úgy úszik ott, mint a döglött macska!
A három harcos össze néz. Egy pillanatra elhallgatnak. Elsőnek a törpe töri meg a csendet.
- Kösd erősen a lábadra cingár!
Nyújtja Ramnusz felé a kút kötelét mit az imént akasztott le a csörlőről.
- De jó erősen ám ha kedves az életed! A cuccaid meg tedd ide kút mellé nehogy amiatt szoruljatok meg.
Ramnusz átveszi a kötelet de már tovább is adja testvérének.
- Jól van fél ember. Segíteni jöttünk, már lent is vagyok a kútban.
Mint, hogy most kelt fel nem kell túl sokk mindent le vennie de azért a nadrágján kívül mindent a kút mellé dob.
- Testvér kösd a derekam köré de úgy, hogy lent le tudjam venni és a lányra tehessem könnyedén.
Romund a kötelet kézbe véve sebtében köt a kötélre egy hurkot testvére mellkasa köré. A hurokból könnyedén ki fog tudni bújni mivel állítható a mérete és ezt testvérének meg is mutatja. Azzal a kisebbik udvari ork mély levegőt véve be mászik a kútba a hideg kővel és a csípős őszi levegővel mit sem törődve.
- Mi meg a markossal szépen leeresztünk és kihúzunk épségben egyet se félj!
Azzal törpe a nagyobbik udvari orkra bök.
- Bízom benned testvér, tudom, hogy nem fogsz elejteni.
A nagyobbik testvér csak bólint, azt elkezdik leereszteni a kisebbiket a kút mélyére a lány után.

Ramnusz

Fél úton a kútban megérzed a gyermek vérét. Biztos össze ütközött esés közben a kút oldalával. A kút aljához érve a hideg vízben a gyermek szinte már teljesen ki hűlt. Fején és karjain csúnya horzsolások mutatják hol találkozott a kúttal kicsiny teste. A kút oldalában lábaid segítségével meg kapaszkodsz. Ki emeled a kis testet a vízből. Nincs jó bőrben sajnos már nem lélegzik. A hurkot át teszed a gyermek mellkasára a karjai alá. Kétszer meg rántod a kötet. Az ember gyermek el kezed emelkedni. Ahogy emelkedi fokozatos engeded el testét. Attól tartasz már csak a holt testét adjátok vissza az anyának. Fejedet ingatva nézel vissza víz felszínére. Egy kiálló kő darabban fen akadva egy bőr tömlőre leszel figyelmes. Le akasztod és a dugót ki húzva meg szagolod. Jó fajta ital lehet. Valahol a bór és a pálinka között. 5 literes a tömlő. Vissza tömöd a dugót a helyére és várod, hogy a kötelet vissza eresszék érted.
//Sikeres Egészség próba//
A hideg vizet hamar megszokod. Egész kellemesnek találod mire vissza ereszti érted a kötelet. A hurkot magadra veted és hagyod, hogy fel húzzanak. Fel érve a kút peremére ülsz. A kút körül két új alakot látsz és az anya is vissza tért. Mind a gyermek sete mellet vannak. Az egyik egy öreg helybéli. Keze a gyermek fején és mellkasán nyugszik épp imádkozik. A másik egy kicsit ismerős. Mintha már láttad volna már a palotában a papok közt.

Romund, Tomek

Ramnuszt könnyedén le eresztitek a kút aljáig. Mikor meglazul a kötél le néztek. Re ért az aljára. Nem kell soká várni és érzitek a két rántást a kötélen. Gyorsan fel húzzátok gyermeket. Mikor fel ér a kút széléig a törpe nyúl érte, hogy kiemelje a gyermeket. Ekkor ér vissza az anya és vele egy helybéli öreg. Ruhája alapján valami pap. Az öreg rögvest át is veszi a gyermeket és le teszi a földre. Kezeit a fejére és a mellkasára teszi és elkezd imádkozni. Az anya gyermeke mellé rogy és halk zokogás közepette várja mit mond a pap. Ti ezzel alig törődve vissza dobjátok a kötelet a kútba, hogy ki hozzátok Ramnuszt. Mikor fel ér maga előtt ki dob egy bőr tömlőt a kút peremére. Ekkor ér oda egy harmadik alak. Kicsit ismerős. Mintha ő is veletek jött volna ide az úton. A palotában mintha a többi pappal láttátok volna együtt.
//Ha gondoljátok beszélgessetek. Ettől az se tartson vissza senkit ha tovább viszem a sztorit. Mehet két szálon a történet. A párbeszéd úgy se nagyon változtat rajta.//

[Thor]

Romund

Mikor felhúztuk a testvéremet fura érzés tör rám, ahogy ennyien a gyerek életét mentettük. Úgy tűnik a sors, vagy az istenek nem akarták a kislány életét a halálnak adni, és ezért rendeltek ide minket. Ráadásul ez az önzetlen tulajdonság, hogy azonnal segítik egymást, fura jó értelemben. Kissé el is szégyellem magam, amiért először a fülem botját sem akartam mozdítani. Visszanézek a Ramnuszra.


- Jól vagy?


Kérdezem kissé halk hangon. Ha igen választ kapok, akkor mosolyogva megveregetem a vállát, de nem durván, majd a tömlőre nézek.


- Az meg mi? A kútban vo’t?


Odalépek a földön heverő tömlőhöz, és felveszem. Jól megnézem, hogy nincs e kiszakadva valahol, és ha ép, akkor kihúzom a dugóját, majd bele szimatolok. Ha én is azt a finom illatot érzem, kérdés nélkül iszom belőle.


Ha nem lesz tőle semmi bajom, iszok megint belőle, és átnyújtom Ramnusznak, hogy igyon belőle. Utána a törpe felé emelem.


- Igyál apró barátom, megérdemled.


Ezután a gyerekre és a papra nézek, majd a harcost fürkészem. Nem szólok hozzá, hisz nincs dolgom vele, de a törpe felkeltette a kíváncsiságomat.


- Te törpe, oztán milyen néven illetnek? Engem Romundnak hív, aki ismer. Ő a testvérem Ramnusz. – Mondom, és közben letörlöm alkarommal a számat. – Mind a ketten kemény fickók vagyunk. Én itt – És a megfeszített bicepszemre mutatok. – A testvérem meg ott. – És a feje felé bökök az ujjammal. – Több esze van, mint egy vén kuruzslónak. – Mondom boldogan, elfeledkezve arról, hogy éppen egy gyerek életéért küzdenek mellettünk.

[Sirak]

<Ramnusz>

-Persze, kutya bajom. De mi ez a tömeg? -súgom oda a kérdést fivérem fülébe.

-Jah igen, neked hoztam fel, a'sszem pálinka van benne.

Ezután csak hallgatom mi történik a lánnyal, fél füllel pedig a törpére figyelek, hogy legalább a nevét elcsípjem. Közben felveszek pár ruhaneműt, amiket eldobáltam hiszen nincs túl meleg.

[Flame]

<Csontzúzó Tomek>

Figyelemmel kísérem a pap cselekedeteit a lánnyal, no nem mintha jobb lennék nála, sajna közel sem, csak aggódom kicsit az apróságért és ha segíteni tudok bármiben, például bevinni a templomba a jobb kezelés végett, akkor habozás nélkül cselekszem.

Közben a két udvari ork felé fordulok.

- Én társaim a bajban Romund és Ramnusz.
Meghajlok ahogy atyáimtól láttam és tanultam majd erősen a mellkasomra csapva hogy csak úgy döndüljön // Van tényleg ilyen szó vagy én találtam ki ??? // hetykén kihúzva magamat teljes valómban mind hosszában mind széltében ( ami a magasabbak illetve a törpékhez nem szokott kérészéltüek szemében mókásan festhet tekintettel arra hogy szélességem jócskán meghaladja a magasságomat s aminek úgymond kurtaságát azért kellőképp ellensúlyozza az üllő mellett szerzett testi erőm minek fiatal korom ellenére már a klánban is sokszor csodájára jártak ) folytatom a bemutatkozást.
- Én nevem Tomek és Csontzúzónak is hívnak s Én vagyok egy fia Én apámnak Orimnak kit Roppantóként ismernek a kő felszínén s alant és vagyok Én tagja Én klánomnak kiket Csontkalapácsként emlegetnek széles e vidéken.
Itt várok egy kicsit hátha látom a már megszokott felismerést felcsillanni a szemekben apám nevének hallatán.
- Éveim száma kevés ezt bocsássátok meg Énnekem mert pelyhesállúként mint látjátok szakállim alig érinti az övem s bár tavaszból meg télből is csak eggyel láttam többet ötvennél az elmúlt évek alatt megtanultam látni a kőben a gyémántot s miként a kovács is látja már a telérben a kardot úgy látom én is bennetek a jó szándékot s a merszet.
Itt újra meghajlok kicsit.
- Segítségtek köszöném a bajban s a békés szándék végett húznék egy picurkát a tömlőből.
Miután ezt elmondom a számhoz emelem azt és olyan igazán törpésen beleízlelek. Ezután megtörlöm a számat.
- Jóféle, jóféle, de nem az igazi. Olyan gyengécskének érzem. Talán keressünk egy hordócskát az előbbi ijedtségre s míg tart a kutatás Én szívesen vendégül látnálak titeket Én szekeremen ahol nemrég kezembe akadott egy kis üvegcse igazai hazai törpés a jobbik fajtából.
Ha szívesen jönnek akkor ekként cselekszünk és reményeim szerint folytatjuk az ismerkedést.
- Meséljetek Énnekem Ti magatokról ha már Kadal kegyelméből egyfelé visz az utunk.

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla-hegység NY-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 13. napja. A bronz órája(05)
Thor, Sirak, Woftern, Flame
________________________________________________________________________________________________

//Most egy kicsit ugrok az időben. A megkezdett párbeszédet nyugodtan folytassátok. Néha elő fog fordulni, hogy magam is két vagy három idősíkon mesélek bizonyos részeknél.//

Romund, Ramnusz, Tomek

Ahogy beszédbe elegyedtek a pap folytatja az imádságot a gyermek testi lelki épségéért. Állhatatossága végül eredményhez vezetett. A parányi szinte teljesen kihűlt testbe hirtelen vissza tér a hő. A testét uraló hideg össze gyűlik a tüdejében majd több nagyobb adagban távozik ahogy a gyermek felköhög. Tüdejéből több kortynyi víz tör fel. Épphogy egy korty levegőhöz jutott az anyja már is magához ölelte. Anya és lánya egy ritmusban sírnak. A környező házakból az emberek kezdenek ki nézni ablakaikon. Néhányan az ajtóban állva nézik a furcsa jelenetet és annak még furcsább szereplőit. Az éberebbek egymástól kérdezik, hogy mi történt, a többi csak értetlenül nézi a jelenetet.
Az öreg pap nyugtatólag át öleli őket majd lassan felsegíti a lányát szorosan tartó anyát. Lassan a házuk felé kíséri őket. Pár lépés után meg áll és vissza fordul és a három harcosra néz.
- Biztosan nem reggelizzek még. Kérem csatlakozzanak hozzánk.
Azzal a pap támogatásával vissza tér szerény házába.

// Romund, Ramnusz, Tomek ha van kedvetek nyugodtan csatlakozhattok. Nyugodtan beszéde elegyedhettek a pappal és az asszonnyal is. Elég ha csak a lényegesebb kérdéseket írjátok le és, hogy nagyjából miről akartok beszélni. A törpe hordó megcsapolását a nap hátra lévő részében megejthetitek. Törpe sörös hordók száma: 4//

Kyen Arenho

Pár lépésre állsz a paptól és az asszonytól. Lelkedben különféle érzések kavarognak. Bánat, döbbenet, részvét és nem utolsó sorban megbánás. Szinte észre sem veszed ahogy a három harcos a kút mellet halk beszélgetésbe kezd. Tekinteted a kövekkel majdnem azonos hőmérsékletű apró testre mered. Szinte a pappal együtt mormolod te is az imát az istenekhez a gyógyító csodáért. A megkönnyebbülés boldogító érzése a gyermekben szét áramló életerővel és hővel egyszerre tölti el tested. Mikor a halál hidege össze gyűlik a tüdejében és onnan nagy darabokban távozik a tüdőben rekedt vízzel együtt önkéntelenül is rajzolsz egy kört a szíved fölé. Arcodra vissza tért az öröm.
Ahogy az falu lelkésze felsegíti az anyát és lányával együtt elkezdi haza kísérni őket észre veszed, hogy a falubeliek kezdenek kinézni házaikból, hogy mi is történhetett. Mindegyiken az értetlenség tükröződik, némely éberebb egymástól próbál megtudni valamit. Az asszon pár lépés után meg áll és a három harcost meg hívja a házába. Ezután folytatja útját az otthonába gyermekével.

//Karaktereddel térj egyenlőre vissza a templomba és kezd meg az engesztelő szertartást.//

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla-hegység NY-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 14. napja. A bronz órája(09)
Thor, Sirak, Woftern, Flame
_______________________________________________________________________________________________

Romund, Ramnusz, Tomek, Kyen Arenho

A tegnapi kis mentő akciónak köszönhetően a falubeliek már nem idegenkednek annyira az udvari orkoktól. Még ha nem is lett baráti a viszony már néhány falubeli meg merte szólítani némelyiküket. A gyerekek egyenlőre a távolból figyelik őket még mindig. A falu kevés férfi lakossága meg hozzá látott, hogy télire egy kunyhót építsenek az udvari orkok számára a falu bejárata mellet a földfal oldalában.
A nagyúr napkeltére felsorakoztatta minden harcosát, és pár szóban megdicsérte valamint követendő példaként állította a többiek elé a tegnapi hőstett résztvevőit. Ezek után előhozatta az idomárokkal a rókafogó kutyákat és közölte embereivel, hogy ma nem távolodnak nagyon el a falutól. Valamint ma rókára van kedve vadászni. Egy fertály órán belül mindenki útra kész is volt. Az apró kutyákat szélnek eresztve rögvest el is kezdődött a rókavadászat. A kutyák végezték dolguk és az első rókalyuk hamar ki is lett füstölve. Az erdőben bóklászva neki is látattok a második rókalyuk felkutatásához. Időközben a nap feljebb mászott az égbolton. Szinte már fel ért a zenitre. Romund, Ramnusz, Tomek, Kyen a hajtók közt egy csoportba keveredtetek.

//Ramnusz te mint a többi udvari ork a nyomolvasók közé tartozol. Romund te felelsz Ramnusz testi épségéért. Tomek, Kyen ti meg azért vagytok itt, hogy ki ne maradjatok a jóból.//

Közeletekben van még az egyik idomár ki a kutyákért felel. Ép őt követitek. Tőletek jobbra ötven száz lépésnyire található a nagyúr. Köztetek meg laza sorban katonák. Balra meg két katona halad 10 – 15 lépésre elszakadva tőletek. Vígan beszélgetnek. Mintha nem is egy vadászaton lennének ahol ügyelni kéne rá, hogy a vadak meg ne hallják őket. Szerencséjükre a nagyúr nem hallja őket. Vagy balszerencséjükre. Mivel így leszakadtak. Az erdő meg csak erre várhatott.
A szélcsendes időben megrezzenő aljnövényzetre vagy a két harcos beszélgetésében hirtelen beálló csendre szinte fel sem figyeltek. Viszont a nem emberi morgás, és a csontok reccsenése balra vonzza szemetek. A két harcost a nyakánál fogva egy – egy erdei oroszlán rántja le a földre. A bokrok közöl másik kettő ront rájuk, hogy lakmározzon belőlük.
Oroszlánok kinézete: Mindegyik közel ember magas 1 50- es marmagasságú erőteljes hordó mellkassal. Testüket fényes világosbarna sörtés durva szőr fedi. Fejük körül rövid barna sörény található.

//A kör végére értek oda az oroszlánokhoz. Egyenlőre kezdjük egy környi harcérték kidobásával. A harc értékeket az írásos reag után külön reagban írjátok meg.//

[Pelso]

------- Hibás hozzá szólás------- ------

[Thor]

Romund


//off: Igen van ilyen szó. A „döng” Származéka: dönget, döngöl, döndül, döngicsél. //


Boldogság csillan a szememben, mikor pálinkáról, és hordókról szól a törpe.


- Tomek, orkodra akadtál! Nincs olyan ital, amit ne bírna ki ez a bendő!


Mondom nevetve, és közben a hasamra csapok, csak úgy beleremeg a testem. Ekkor felköhög a lány, és csendben maradok. Némán figyelem, ahogy átölelve zokognak anya és lánya. Egy pillanatra el is megy a kedvem az ivászattól. Ettől az érzéstől megborzongok, hisz eddig még nem volt olyan, hogy nincs kedvem inni. Igaz fiatal vagyok még, és kevés dolgot láttam, de ez még is csak sok. Hogy ne uralkodjon el rajtam ez az érzés, gyorsan nagyot húzok a tömlőből.


Mikor a pap felajánlja a reggelit meg is kordul a gyomrom. A törpe felé nézek. Ital, vagy étel. Jaj de nehéz döntés. De ekkor az istenek nagy ötlettel ajándékoznak meg.


- Tomek barátom, együnk a jó ivászat előtt. Oztán majd csak nem fut el a hordó, no meg a pálinka.



A papnál:


Leülök az asztalhoz, és a paphoz intézem a legfontosabb szavaimat:


- Atyám, ide hát az ételt, legyen az bármi, haha. Bár remélem nem férges patkány. Attól mu’tko’ is megfájdu’t a hasam.


Jól belakmározom a reggelit. Ha nem volt elég, akkor kérlelő hangon szólok a paphoz.


- Atyám, vo’na e még, mert a bélem még mindig zsibog?


Igazából a paptól nem kérdezek semmit. A problémát úgy is a csatabárdommal oldom meg, az pedig, hogy hol a vad, majd a testvérem megkeresi, ő ért hozzá. Így sima csámcsogással töltöm időmet. Ha befejeztük, és a testvéremnek sincs semmi külön kérése, akkor kezdődhet a mulatozás. Reménykedem benne, hogy Ramnusz is velünk tart.



A törpénél:


- No lássuk azt a törpe pálinkát. Remélem, akkorát üt, mint mondod.


Ha felém nyújtja a kis üveget, örömmel elveszem.


- A vadászatra, és ránk! – És ezzel nagyot húzok a kis üvegből.


//off: A következő reagban lesz az állóképesség dobásom, hogy miképp bírom a törpe pálinkát.//


- Te Csontzúzó, ez aztán jó ital! – Mondom hangosan röhögve.


Mikor már feloldódott a nyelv:


- Tudod Tomek, először gyengének néztelek, de miko’ megláttam milyen erővel fogtad a kötelet csak bólogattam. Ez má’ kemény alak.
Egyébként az uraságná’ szolgálunk. Ő adja az ételt, meg a munkát. Ha ke’ beszakítok néhány koponyát, de nem szeretek ölni.
Te, mondtad, hogy meglátod a gyémártot. Mi az a gyémárt? (direkt írtam rosszul) És mé’ látja meg a kovács a kardot a télben? Tudod ez nekem tú’ törpe beszéd.


(részegen beszél az ork)

- Lá.á.tod To.o.me.a eeezt a fefejszét?- És kiveszem az övemből a csatabárdomat. - Csak mond.djanak rossz.szat a te.estvéremről, és kettévágom a bü.üdös fejét. De tu.udod mit? Ha rólad is, rossz.szat mo.ondanak, ak.kor annak is szétve.verem a fejét!



És közben a levegőbe csapkodok, mintha előttem lenne az ellenség.



Másnap a vadászaton:


Unottan ballagok Ramnusz közelében. Mivel azt rebesgetik, hogy sok a veszélyes vad a környéken, fegyverrel a kezemben haladok. Jobb kezemben csatabárdom, balban pajzsom. Köpenyegem rajtam van, hátha elkezd esni az eső, de a csuklyát nem húzom fejemre egyelőre. A két távolabb sétáló katonával mit sem törődve haladok, de mikor megérzem a vér szagát, és a csont reccsenését, végig fut az ismerős hidegrázás a hátamon, mint mikor harc várható a láthatáron.


A vadak felé nézek, és látva hogyan tépik szét a szerencsétleneket, kissé megdöbbenek. Kutyánál nagyobb vadállattal még nem volt dolgom. Összeszedem minden bátorságomat, és elindulok az oroszlánok felé. Nem futok, inkább csak óvatosan. Nem rontok közéjük, esélyt sem adva, hogy körbe vegyenek, mint egy prédát. Nem szeretném, ha az én csontom is hasonlóan ropogna az agyaraik között.


Egyelőre a támadásaim nem célzottak. Pajzsomat magam előtt tartom, és úgy esek neki a vadaknak.

[Thor]

HARCÉRTÉKEK:



Állóképesség próba: 3

KÉ: 38+7= 45

TÉ: 72+64= 136 Második TÉ: 72+49= 121

VÉ: 126

Sebzés: 9 Második sebzés: 7

Ha lehet kétszer támadok.

[Wolftern]

Kyen Arenho

A mentőakciót a távolból figyelem, mivel érdemileg nem bírok segíteni.
<Na, remek! Én is csak azért jöttem hogy, egy nézelődő birkával több legyen. De mégis mit tehetnék? Arel is elfordult tőlem, és erős sem vagyok. Na mindegy azért odamegyek hátha valamit mégis tudok segíteni>
Mikor az idegenek kimentették a lányt közelebb lépek, ám csak annyira hogy senkit ne akadályozzak.

Ó drága Arel! Ámbár gyermek vagyok,
Mégis már sokat vétettem, de kérlek ne büntess,
Enyhítsd fájdalmamat hogy ha meggyógyulok,
Azért is dícsérhesselek téged, hogy megmentettél a haláltól.
Ó drága Arel!

Suttogom az imát az atyával együtt, majd mikor látom hogy a fohász meghalgattatott kissé megkönnyebülök.
<Azt hiszem, ezután itt minden rendben lesz. Ideje neki állnom kiengesztelni Arelt.>
Megfordulok, majd a templom felé veszem utam. A szobámban az időmet a nap végéig imádkozással töltöm, ezután lefekszem aludni.
//Sajnos egyébre nem futja, mivel nem tudok semmit a faluról, illetve először ételáldozatra gondoltam az egyik sólyomnak v sólymoknak, de se nyulat nem bírok fogni se pedig nem akarok a szobámba bohóckodni az egérfogással //

Másnap a vadászaton csendben ballagok a többiekkel és hallgatom mit beszélgetnek. Azonban amikor meglátom az oroszlánokat igyekszem minnél gyorsabban elő venni hosszú íjam, és a hozzám közelebb eső vadra célzom. Ha valamelyik katona megmenthető, annak a bestiájára célzom.
<Sólyomúrnő, kérlek vezesd kezem, hogy megmenthessem életünk>

[Wolftern]

Harcértékek:

első lövés:
KÉ: 1k10+39 = 1(+39) [40]
CÉ: 1k100+47 = 49(+47) [96]
VÉ: 91

sebzés: 2k6+1 = 4+2(+1) [7]


második lövés:
KÉ: 1k10+39 = 5(+39) [44]
CÉ: 1k100+47 = 6(+47) [53]
VÉ: 91

sebzés: 2k6+1 = 2+4(+1) [7]


harmadik lövés:
KÉ: 1k10+39 = 9(+39) [48]
CÉ: 1k100+47 = 95(+47) [142]
VÉ: 91

sebzés: 2k6+1 = 1+2(+1) [4]

[Flame]

<Csontzúzó Tomek>

Természetesen a többiekkel tartok a reggelire. Bőségesen étkezem mivel tudom hogy ez a nap egyik legfontosabb étkezése, és az étvágyamra amúgy sem volt eddig panasz sohasem ..

Az étkezés közben próbálok szóba elegyedni a vendéglátóinkkal, a pappal és Ramnuszékkal is.
Érdeklődnék a helyi viszonyokról, a környékről, esetleges nevezetes látnivalókról, helyekről, legendákról. Továbbá érdekelne az is hogy a helyi embernép mit tud rólunk és a jövetelünk céljáról.

Reggeli után ígéretemhez híven vendégül látom a szekeremen Ramnuszt és Romundot. Vendégfogadásban népem messze földön híres és én sem szeretnék szégyent hozni a klánomra..

Egy kis házi törpéssel kezdenénk s miután attól kicsit átmelegedtünk behozák egy hordót ama négyből mit eleddig magammal hordozék és intenzíven szeretnék arra törekedni hogy a törpe hordók száma 3-ra csökkenjen.

// Hiába a hozzászokás gondolom nekem is állóképesség próbával kell kezdenem majd a következő reagot //

- Gyémárt ? Gyémárt ?? Az Gyémánt Én barátom, Gyémánt ha Én mondom. Bizton láttál már Tenmagad is olyant mikor a kő átlátszó és csillog mint télen a jég de ugyanakkor keményebb a legkeményebb sziklánál is. Az értéke meg mesés számos hordócska söröcskét kaphatnánk biz érte. A Telér meg fém folyó mit láthatna Tenszemed Énhazám Tarin híres bányáiban hömpölyögni a falakon. S a legjobb kovácsok mint Énapám Orim már a bányászat közben eldönté hogy melyik cseppecskéből melyik fegyver leend...

Később

... Láááátom Roomoound láátom Énszememmel Tenkezedben fegyvered táncáát és biza barátim BIZAAA
.. Huk ..
Mondom Én számmal Tenéked ha Te testvirkiiid miatt .. Huk .. Énlááátom odacsaaapol hát mondom Tenneked biza .. Huk .. BIZA !!!
-Tüstént odaverek én is .. Huk .. hogy csak úúúúgy zúúúúzódjon az szerteszijjel, s..
Itt pillanatnyi szünetet tartok, felállok, kihúzóm magam, majd jelentőségteljesen az ég felé bökve jobb kezem mutatóujjával a nyomaték végett.
.. s odaverek Énkezemmel ÉÉÉrted is ha kell !!!!


Másnap a vadászaton:

Igyekszem Romund és Ramnusz közelében maradni, hogy egy csapatba kerüljünk. A vadászat különösebben nem köt le. Erre klánomban külön klántagok voltak hivatottak s ezzel így nem is foglalkoztam soha különösebben. Viszont szerencsére nem vagyok képzetlen az vadonjárás terén ( 3. ) ezért igyekszem segíteni ahogy csak tudok. Megpróbálok nem Ramnusz útjába kerülni és nem távolodom el túlságosan Romundtól sem. Kis csapat a miénk de majd összeszokunk.
Mikor meghallom a harc zaját egyből marokra kapva fegyveremet a csata sűrűjébe vetem magam.
Célom hogy a két szerencsétlent kimentsem a bestiák karmából, s ha biztonságban tudom már őket akkor hadd hulljon a férgese.
Támadásaim eleinte nem célzottak, viszont magasságomból, adottságaimból, és a tanult harcmodorból adódóan a lábak, hajlatok az elsődleges céljaim. Ha sikerrel járok és leütöm valamelyik állatot a lábáról onnantól lesz a feje a cél.
Ha eldurvulna a harc vagy, ha a két szerencsétlen ideje korán menthetetlennek bizonyul, akkor a családi litániámat dúdolva Harci lázra váltok.

[Flame]

Állóképesség próba: 5

Mivel körönként ezen a szinten csak egyszer támadhatok így szerencsére nem kell túl sokat klimpíroznom

KÉ: 33 + 8 = 41

TÉ: 77 + 96 // Ezt vazze senki sem fogja elhinni nekem Nincs itt az oldalon egy kockadobó progi vagy valami hogy bemásolhassuk az értéket ? //
tehát 77 + 96 = 173

VÉ: 107

Sebzés: ( 3k6 + 6 ) => (5 + 2+ 4) + 6 = 17

[Sirak]

<Ramnusz>
/Bocsanat elöre is az ekezet mentes irasert, de sajnos most epp nincs lehetösegem magyar billentyüvel ellatott laptophoz ülni, es valoszinüleg ez meg sokszor elö fog fordulni, kepzeljetek oda az ekezeteket ^^ bocsi. Aki nem tudja miert nincs lehetösegem annak mondom, hogy Nemetorszagban vagyok./

Amikor Romund a mindent kibiro hasarol beszel, en is röhögesben török ki akarcsak ö.
-Na erre en befizetek, vajon le tud-e inni egy törpe az en testveremet! Haha!

Amikor meginvitalnak minket reggelire:
-Igaz is, meg nem is ettünk!

Amikor Romund "tosztot mond" utana zengem en is.
-A vadaszatra es rank!

-Meg hogy jo ital, ez tan meg neked is erös! HAHA!

-T´od öcsem, az a gyema´t olya´ amit mi meg sose lattunk, olya´ becses kö amie´ az embe´ek ölik egyma´t, hogy ujjuko hordozzak attat.

-Satnya v´ok tudom en a´, de ez ne tevesszen mög -Hukk- jobb ha nem kekeckedik velünk senki fia, me en adom neki a utoso napot! Romund is megmondhassa, nem igaz fiverem? Mi mindig együtt harcotunk, satnya vagyok, de nem gyava! A kezem gyenge, de harcos vagyok en a javabo! -Azzal meghuzom a piat hogy bizonyitsam magam, es azzal a lendülettel ki is ütöm magam arra az ejszakara, hatamra esek es ma alszom is mint akit fejbe vagtak.

A vadaszatra felajzott ijjal indulok neki es a legjobbat probalom nyujtani. Amikor meglatom az allatokat akik szet tepik a katonakat, meg all bennem az ütö. De nem sokat habozok, föleg mivel latom hogy a csapattarsaim keszen allnak a harcra, nyilvesszöert kapok es meg keresem, melyik lehet az Alfa, azt celzom meg.