Az uraság Pelso kérdésére hevesen bólogat.
- Persze, hogy meg van az önök pénze, hisz az csak 500.000 ARK. Ők 5 000.000 ARK-ot akarnak.
Szavai vegyes érzelmekkel teli. A félelem, és harag keveredése miatt lassabb lesz a reagálása. Már rég egy jó helyet keres magának a két lövész, mikor az uraság visszaválaszol:
- Rendben, kissé feltartom őket.
De mikor észreveszi, hogy csak a fiúnak beszél, idegesen az ujjait kezdi tördelni. Körbe pillant, majd int a fiúnak.
- Eredj fiam, azonnal hozz bort.
A két lövész sebesen siet a számára megfelelő hely felé. Pelso az istállót nézte ki magának. Beérve a trágya szag fogadja, ami nem is esik jól neki, de most nem törődik vele. Egy létrát vesz észre a szénaboglyák között, amihez odarohan, és felkapaszkodva rá, hamar a „padlástérben” találja magát. Sajnos nincs ott nyílás, ami neki kellene, de ez nem veszi el a kedvét. Pár rúgással kilazít egy deszkát a tetőből, és máris meg van a tökéletes lőrés. Lehasal, puskáját gyorsan átnézi, majd pár töltényt kitesz maga mellé és vár.
E közben Revoltz egy vaskos fához rohan, és kihasználva akrobatikus képességeit, hamar felmászik rá. Egy vastagabb ágon letelepszik, hátát a fa törzsének veti. Tökéletes hely. Túl sűrű a fa koronája, így egyáltalán nem lehet őt észrevenni, még ebben a feltűnő ruhában sem. Ha a lövés utáni füstöt meg is látják, akkor sem tudják pontosan, hol van. Felkészül ő is.
Mind a ketten tudják a másikról, hogy hol van, igaz látni nem látják egymást. Amit látnak az-az, hogy a kis Norb szalad kezében egy agyag kancsóval, és az urának átadja. Az kikapja a kezéből, és olyan mohon elkezdi inni, hogy a szája szélén kifolyik a vörös lé. De a két lövész nem ezt figyeli, a környéket szemléli. Innen kissé messzebb van az udvarház. A pajta mögött már a legelő, és a mezők terülnek el. Revoltz mögött ritkásabb erdő húzódik végig. És ekkor megjelennek az udvarház felől a „vendégek”. Öt lovas poroszkál egyenesen az uraság és az ifjú felé. Norb vagy ostoba bátorságának köszönhetően, vagy a félelme gátolta meg benne, de nem szaladt el. Hangos nevetéssel állnak meg a két ember előtt a lovasok. Mind az öt tipikus zöldbőrű ork. Hegyes fülük, és ocsmány agyaras pofájuk erről árulkodnak. Kezeikben puskát tartanak. Egylövetű fajta, egyértelmű emberi munka. Ruházatuk koszos bőrruha. Bakancs, nadrág, és mellényt viselnek. Egyéb ékszereket és gyűrűket is hordanak. Az egyik lepattan a lováról. Nem erős testalkatú, de gyengének sem mondható. Mosolyogva lép a két ember elé, mintha régi jó cimborák lennének.
- Üdvözöllek Vurkulusz!
- A nevem Vurkolász – Mondja a férfi, üdvözlés helyett.
- Ugyan már, mit számít. Vurkulus, vagy Vurkolász. Inkább azt mond, mi újság a mi üzletünkkel?
- Üzletünkkel? – Horkan fel az uraság. – Ezt nevezitek üzletnek? Sima rablók vagytok, semmi más. Sőt, inkább férgeknek hívnálak benneteket, csúszómászó vérszívóknak, mint a piócák!
Úgy tűnik az uraságnak megjött a bátorsága. Valószínű a bor, és az, hogy ketten is védik a hátsóját, kisebb bátorságot adott neki.
Az ork megdöbbenve marad csendbe, még a szája is tátva maradt. Majd alig észrevehetően két kézre fogja puskáját, és lassan elnéz az uraság mellett, mintha a környéket fürkészné. Valamit mond, de halkan teszi, ezért a két lövész semmit nem hal belőle. A lovasok is idegesebben néznek körbe. Úgy tűnik ez az ork nem is olyan hülye, mint amilyennek látszik.
//off: Tőletek úgy 30-40 méterre vannak. Az –az ork, aki beszél, félig takarásban van Revoltznak. Az uraság és a fiú takarja. Pelsonak nem.