2. kaland: Murran visszahódítása

[Kyarra]

Alexa Vernon

A vándor kiigazítására bocsánatkérőn rámosolygok.
-Tudom hogy hívnak, de valahogy jobban áll a számra a Belef, de ha zavar nem fogom használni.-majd követem a nyomolvasónk.
A csatateret és az elmaradhatatlan dögevőket meglátva némi hányinger fog el, némi tehetetlen dühvel párosulva, főként hogy ilyen közelről láthatom, hogy a város mennyire nem törődik a saját katonái temetésével és hogy mégis milyen módon lesznek eltakarítva a hullák.
-Ez annyira embertelen. Miért nem vitték el a katonák a sajátjaikat? Egy névtelen közös temető is jobb, mint egy goblin gyomrában végezni.-undorral elfordulok és akkor veszem észre magam is a Tyr szimbólumaival felcsicsázott páncélú idegent.
Az undorom háttérbe szorul a kíváncsiságom elé tolakszik és messziről követem Belefleca-t amint beszédbe elegyedik vele.
-És egyedül kalandozol vagy vannak társaid Tyr szolgálója? -kérdem mikor elkapom a beszédjük fonalának lényegét és a vándor mögé lépek, direkte kihagyva a bemutatkozás fázisát. Úgyis visszatérek rá, ha úgy gondolom megéri a belefektetett energiát.

[Laokoon]

- Jobbomat éles kard balomat erős pajzs vigyázza. Viszont szívesen vennék egy jó barátot a hátam mögé, mert az most hiányzik. Valójában, legalábbis még, nem is ide tartottam hanem Tradameetbe csak hát a vadon... hát mondjuk hogy nem az én terepem, és aki nem szereti a vadont, azt általában a vadon sem szereti. De ezt pont nektek magyarázzam? - Néz végig a két kószán, s közben öblös hangon elkacagja magát - Szóval summa summárum eltévedtem.

[Kyarra]

Alexa Vernon

Felemelt szemöldökkel nézem meg magamnak jobban a férfit. Majd együtt érzőn széttárom a kezem.
-A vadon nekem se otthonom. De egy biztos ha eltévednék megoldom, ők ketten -mutatok a vándorra és a druidára.-meg nem hinném hogy eltévednének. Ez az egész hely a fákkal meg minden az ő játszóterük. Ha már itt tartunk... mehetnénk valami Goblin és lakomája mentes helyre, folytatni a csevejt? Kérlek.-ezt már kérőn Beleflecának mondom.-Ami a barátkozást illeti A nevem Alexa Vernon ... én vagyok a csapatban a varázshasználó. -fordulok vissza Ultradardienhez.-Tőlem velünk jöhetsz végül is.. már ha akarsz. Persze a többiek felől nem kezeskedem.-bökök a hátam mögé hallgatag druidára és a bujkáló harcos felé.

[Martos col Legium]

Malark

A hajnali nap első sugarainál kissé félrehúzódom a társaságtól egy kis elmélyedt meditációra, s közben átgondolva a tegnapi nap információit előkészítek néhány... khm, tüzesebb varázslatot az ogrék számára. //OFF: Jelenleg nincs nálam a könyv, majd átírom az előkészített varázslatok listáját, ha hazaértem.//

Út közben most már szólongatom Agyart, ha eddig nem talált volna ránk, ezzel hozva a tudomására, hogy elindultunk. Az eseménytelen út után bizonyos szempontból üdítő változatosságot jelent, még az oly' véres életkép is, amibe belefutunk.
*Na végre, már kezdett az idegeimre menni a mikor-futunk-már-bele-valakibe várakozás*
Most hirtelen értelmet nyert, hogy már jó ideje alig bírtam visszafogni Agyart. A helyzet orvoslására előszedek a hátizsákomból egy méretesebb koncot, amit a fogadóstól vettem, és odaadom neki, hogy inkább azon rágódjon, mintsem kiugorjon a goblinok közé.
Alexa kirohanására felnézek a többiekre, és látom, hogy őket azért jobban felzaklatja a látvány.
- Valószínűleg azért, mert a katonák jobbnak találták saját magukat menekíteni, mint a halottaikat, amit személy szerint meg is értek. Egy halottért meghalni ostobaság.
Belefleca kijelentését úgy veszem, hogy kezelni tudja egyedül is a helyzetet, így nem indul utána. Sajnos azonban amikor Alexa hebehurgyán utána ugrik, lassan kapcsol, így nem tudja visszarántani a fedezékbe. Gyorsan körül kémlel, és látva, hogy biztonságos a terep, a biztonság kedvéért szinte kétrét görnyedve szalad utána.
- Teljesen elment az eszed?! - kérdezem tőle fojtott hangon. - Legalább hajolj minél lejjebb, nehogy meglássanak! - szavaimat illusztrálva lehúzom magamhoz, amíg jobb híján el nem érjük a következő fedezéket, ahol Belefleca és a vélhetőleg Tyr-pap már beszélgetésbe elegyedtek.
Egy pár másodpercig még dühöngök magamban a hölgy elővigyázatlansága miatt, aztán az újdonsült ismerősünk bebizonyítja, hogy nem csak egy meggondolatlan személy van a társaságban. Gyorsan a szájára tapasztom a kezemet, és csak reménykedek, hogy elég fürge voltam, és nem vették észre nem kívánatos elemek a halknak éppen nem mondható nevetését.
- A vadon senkinek sem barátja, de nem is ellensége. Viszont ha továbbra is így zajongsz, bizony a nyakunkra hozhatsz pár fickót a sziklák túloldaláról, és ők lehet, hogy nem úgy gondolkoznak felőled, mint a természet.
*Én vagyok itt az egyetlen, akinek feltűnt, hogy a szomszédban kismillió goblin áll készen arra, hogy akár velünk bővítse a téli élelmiszer-készleteit?*
Alexa kérését megkönnyebbüléssel fogadom, legalább nem érzem majd úgy magam, mint egy szárazdajka a szakajtónyi rosszcsont gyerekkel. Viszont erről az Utra-akárkiről még nem győződtem meg, hogy megbízható-e, bár ha tényleg az, akinek és aminek mondja magát, akkor valószínű. A csatlakozása ellen kifogást ugyan nem emelek, de biztos ami biztos alapon azért úgy vélem, érdemes egy fél szememet rajta tartani.

[Miller]

Zathran

A vándor kérésére fittyet hányva a csapat üdvöskéje is rögvest megindul az idegen felé...beszélgetésbe elegyednek az idegennel úgy látszik egyenlőre békések a szándékai...legalább is most csak beszélget.
Néha ki ki lesek a szikla mögül hogy észrevette e valaki a kósza után robogó nőszemélyt,de egyenlőre semmi gyanús mozgást nem látok.Ekkor már a druida is csatlakozik a társasághoz,meggörnyedve nyakát behúzva oson át a másik sziklához ahol láthatóan megdorgálja Alexát.

Én türelmesen várakozok a szikla mögött és közben azon mélázok ki lehet az a Tyr,bizonyára valami istenség...talán valami háború isten ha ilyen talpig vasban papjai vagy harcosai vannak.Mindegy gondolom a végén,az a lényeg hogy ahonnan én jövök nem ismerős ez a név.A többiek úgy vélik megbízhatóak a szolgáik,így rájuk bízom magam ebben a kérdésben.

[Kyarra]

Meglep hogy a druida lehúz maga mellé meg hogy aztán még a pap száját is befogja.
-Nézd nagyon kedves, hogy védeni akarsz mindnyájunkat, de hidd el előbb repülök el és égetek lyukat a hasukba minthogy egy is árthatna nekem vagy bármelyikőtöknek. Zathran kiskorában ilyeneket evett szerintem.-majd elhúzom a szám ránézek a másik kettőre.-Mármint átvitt értelemben-majd Malarkhoz újra.- Egyébként mióta vagyunk ennyire nyuszik pár ilyen zöld szörnyecskétől? Gusztustalanok, de egy cseppet se félelmetesek. Szerintem ők jobban félnek tőlünk, mint te tőlük. -persze halkan beszélek ahogy eddig is vagy remélem hogy elég halkan.

[Martos col Legium]

//OFF: Kyarra, szerintem valamit félreértettél, nem Alexa száját fogja be Malark, hanem a hangosan kacagó Utradardienét.//

Malark

- Pár zöld szörnyecske?! - hüledezem elképedésemben. - Nem tudom, hol tanultál te számolni, de ha ezek itt nincsenek százan, úgy egyen se. Hidd el, hamarabb te fogysz ki a varázslatokból, mint ők az utánpótlásból. Másrészről azt se feledd, hogy ennél még sokkal többen vannak a városon belül, és ha valami csoda folytán mégis elbírnánk ennyivel, ezeknek itt csak egy szavukba kerül, és tízszer ennyien jönnek még, vagy ha az sem lenne elég, még többen. Vannak itt annyian, hogy képesek voltak elfoglalni az egész várost, majd pont mi négyen - öten, ha újdonsült barátunkat is beleszámítjuk - jelentünk majd nekik problémát! Egyébként rendben, te el tudsz repülni. Silvanusnak hála még nekem is menne. De mit csináljon Belefleca meg Zathran? Ők nem tudnak szárnyakat növeszteni, szóval ha felhívjuk magunkra a goblinok figyelmét, akkor ők nem tudnak olyan könnyen elmenekülni. És ha még ráadásul el is repülünk, azzal csak még nagyobb szarban hagyjuk őket, amit megint csak nem hinném, hogy megköszönnének. Nem nyuszik vagyunk, csak felismerjük az egyenlőtlen erőviszonyokat. Mellesleg azért téged is okosabbnak ismertelek annál, mintsem hogy ennyire alábecsüld az ellenfelet... - fejezem be, remélve, hogy sikerül egy kicsit elgondolkoztatnom.

[Kyarra]

//Bocs nem volt teljesen egyértelmű de javítottam az előző hszt a kérésre

Büszke dacos fintor jelenik meg az arcomon.
-De láttam hogy mennyien vannak. Azt mondtam gyengék és gyávák, igaz most sokan vannak, de ezen is lehet változtatni.
-Sose hagynám ott a társaimat, hát még goblin vacsorának. És ha én kifogyok a varázslatból, akkor a fejfám is kezdheted faragni, mert eddig olyan még nem volt. A dédim nem létező sírjára mondom!
Kebleim előtt összefonott karral megállok felette. Majd csak fújok egyet.
A vándorhoz fordulok.
-Mehetünk végre?

[Castor de Vinter]

Mindenki

A városfal köröl 300-400 méter széles sávban kiirtották már rég a természetes növénytakarót. A fákat már békeidőben -tudatos védelmi intézkedés részeként- a kisebb cserjéket meg az ostrom környezeti dúlással járó járulékos káreseményei pusztították el.
A sziklák is, ami mögött lapultok, valószínűleg mágia általi mozgatás eredményei, amit még az ostromban használhatott valamelyik fél. (Túlságosan nagyok ahhoz, hogy katapultlövedékek legyenek.)
Talán azért maradt itt ennyi holttest, mert egy vert had taktikailag visszavonulás közben, nem igazán van abban a helyzetben hogy az elesettek összeszedegetéséről gondoskodjon, miközben a sarkukban ellenség liheg, hogy a torkukra tegye a kést. Későbbi visszajövetel esetén se sokkal jobb a helyzet: ugyan mi gátolná a szörnyeket abban, hogy kizúduljanak a kajájukat eltüntetni kívánók közé? Azzal az katonamennyiséggel amivel ezt biztosítani lehetne, tulajdonképpen egy új ellentámadással is próbálkozhatnának.
A goblinoidok rendszertelenül szétszóródva nyüzsögnek ezen a területen.
A városba már könnyű bejutni a falakon tátongó számos kisebb-nagyobb rések és törések egyikén át, de ha kijöttök a sziklák mögül és besétáltok a torban serénykedők közé, természetesen azonnal észlelik azt.
A goblin harcosoknál jó pár lőfegyver is akad, ők talán nem is jelentenek túl pontos és messzire hordó tűzerőt, (habár nagy tömegben kilőtt nyilaik hatásosak lehetnek) azonban a dombi és sziklaóriások (a nagyfőnökök között van belőlük pár) legendásan jó dobók, és bőséges muníciójuk van egy csatatéren.

Alexa képességeivel -az újonnan csatlakozott papon kívűl- már jócskán mindenki tisztába lett az együtt töltött idő alatt.
Nem becsüli ő le az ellenfelet, hanem ismeri a saját képességei értékét.
Alexa magasra repül, és hihetetlen hosszúra nyúló sugaraival ők se tudnák felvenni a versenyt. A tündérvérű lány az egyetlen aki büntetlenül képes ritkítani a soraikat, anélkül hogy a legkisebb veszély, közvetlen, vagy késleltetett elérés, támadás fenyegetné.
Könnyű szívvel, biztonságérzete tudatában siettetheti az azonnali akciót: vele szemben egyiknek sincs esélye támadólag fellépni, hacsak az ellenség nem növeszt szárnyakat, vagy találja meg a módját annak hogy valamiképpen repülni tudjon. Mindenki nem járkál repülés italával, vagy efféle képességet adó varázsszerrel, az ágyútöltelék goblinok legalábbis biztosan nem, az óriásokba meg kicsit sok varázs lé kellene... és arról sem hallottatok hogy Murrannál az ogrék vagy az emberek repülő fegyvernemet bevetettek volna. A griffek drágák és ritkák, egységet felállítani belőlük még inkább. Az elf királyságokon kívűl, egy kézen meg lehet számolni, hány ország engedhet meg magának légierőt a Birodalmakban. Ti meg szemtanúi voltatok már Alexa "250 lábas" sugarainak, úgyhogy hacsak a goblinoknak nincs ennél messzebb hordó íjuk, vagy az óriások nem tudnak ennél nagyobbat dobni, szabad ég alatt effektíve valóban érinthetetlen.

[Quator ar Zaraquer]

Belefleca

*Elfelhősödő ábrázattal megcsóválja a fejét a kósza és összehúzott szemöldökkel néz vitatkozó társaira.*

-Abbahagyhatnátok a vitázást. Abban pedig egyetértek Malarkkal, hogy nem kéne ennyire meggondolatlannak lenned Alexa. Lehet, hogy neked ez nem jelent semmit, de a goblinok visítása hamar idecsalja a sokkal veszélyesebb szövetségeseiket is és itt a nyílt terepen egyszerűen elsöpörnek minket a túlerőnek köszönhetően. Lehet, hogy akár tizet is leszedsz odafentről, de a többiek biztosan elérnek minket.

*Közben kiles a szikla mögül, hogy a goblinok és egyéb a mezőn tevékenykedő szörnyek nem-e neszeltek fel. Ha senki sem figyel errefelé, akkor int a másik sziklánál maradt Zathran-nak, hogy jöhet ő is. Mikor egy csomóban vannak, akkor ránéz Tyr szolgájára.*

-A nevem Belefleca, északi vándor vagyok. Ő itt Zathran a messzi délről. Valamint Malark a druidánk. Ahogyan magad is, mi is azért vagyunk itt, hogy fejét vegyük ennek a seregnek. Célunk közös, így tarts velünk Murran szívébe. Ha tartjátok magatokat ahhoz, amit Malarkkal mondunk, akkor szerintem feltűnés nélkül elérjük a város falait. Eredetileg úgy terveztük, hogy a Selűne temploma mögötti falrésen jutunk be.

*Gyorsan körbetekint társain, majd ha nincs más megbeszélni való a szikla mögött, akkor ismételten a kinti környezetnek szenteli figyelmét és igyekszik olyan utat meghatározni a csapat számára, amivel ha kerülniük is kell, de a goblinok mellett ellavírozva elérhetik a templomot és Murran belterületét.*

[Castor de Vinter]

Mindenki


A nappali belopakodás szimulálására -amennyiben azt a terepen, hagyományos módon emberi alakban szimplán önerőből akarjátok megtenni- kérek mindenkitől három Move Silently és három Hide dobást.

A Move Silently DC20.
A Hide DC 30.

Már egy rontott dobás esetén is bukta van.

Sötétedés után a Hide DC12, a Move Silently változatlan.

[Miller]

Zathran

A vándor bemutat minket is a vértes fickónak,bólintok amikor a nevemhez ér a felsorolásnál.
-Rendben,akkor hát ha elérkezettnek látod az időt Belefleca akkor szóljál mi meg követünk.Szeretnék már bent lenni a falak közt,ott jobban el tudunk rejtőzni mint kint a pusztában a kövek közt idegesít a sok kis zöld féreg.

Aztán megvárom hogy a kósza kiválassza az alkalmas időpontot,akár ha estig várunk is....