2. kaland: Murran visszahódítása

[Quator ar Zaraquer]

Belefleca

*Egy kétkedő grimasz kíséretében felvonja bal szemöldökét a kósza is az áldatlan szálláshelyzet hallatán.*

-Egyetértek Zathrannal. Nekem valahogy elegem lett már a zsúfoltságból meg a sok emberből éjjel-nappal. Menjünk és keressünk egy nyugalmasabb táborhelyet a közeli erdőben. Élelmet azt tudunk vételezni, ami kell. Legalábbis gondolom abból nincs hiány a vacsoránkat elnézve. A csillagfényben alvás pedig felráz minket a városias léhaságból.

*Egyetértőn bólint és a kopasz harcos vállára teszi a kezét, jelezve teljes mértékben támogatja a szabad ég alatt éjszakázást, messze az emberi hordától.*

[Kyarra]

Alexa Vernon

A társakat hallgatva és a nyomorgó szedett-vedett kalandozókat látva akik a arany reményében idegyűltek egyetértőn bólintok.
-Legyen. De előtte fizetek magamnak egy fürdőt. Aztán tőlem ha találunk egy kellemes táborhelyet letáborozhatunk. Bár a városon kívül meg a zsoldosok gyülekeznek Nem biztos hogy találunk nyugodt területet.
Akár megvárnak akár nem a fogadósnál kifizetem a fürdőm és ki is használom az időt a tisztálkodásra. Valószinüleg hasonlóra több napig nem lesz lehetőség. Aztán tartok a többiekkel.

[Martos col Legium]

Malark

- Belefleca, szívemből szóltál - nevetek fel. - Mi több, tulajdonképp én már meg is előztelek titeket: már meglátogattam az erdőt, kicsit bolyongtam benne, szerintem találunk alkalmas szálláshelyet. Arról is biztosíthatlak - fordulok Alexa felé -, hogy kellően nyugodalmasnak fogod találni. A zsoldosok nem az erdőben, csak mellette vertek tábort. Viszont ha minden áron fürdőre vágysz, ami gondolom nem két perc, vizet forralni, meg hasonlók, szóval addig szerintem mi mégiscsak keressük fel azt az alkimistát most, és legalább nem kell majd visszajönni, hanem holnap reggel indulhatunk is egyenesen tovább. Miután végzett ki-ki a maga dolgával, találkozzunk a városhatárban, mert nem hinném, hogy a sötét erdőben olyan könnyen megtalálnánk egymást, ha több csoportban mennénk.
- Jut eszembe, Max, mennyi ide Murran, mondjuk gyalogszerrel? Megmondom őszintén, nekem nem ártana némi elemózsia az útra. Alapesetben ugyan Silvanus bőségesen ellát mindennel, amire szükség lehet, de nem hiszem, hogy útközben most sok időnk lenne majd vadászni meg gyűjtögetni.

A fogadós válaszától függően veszek tőle kellő mennyiségű élelmet, egy olyan két-három napos ráhagyással, arra az esetre, ha valami apróbb hátráltató tényező közbe szólna, és mégiscsak tovább tartana az út. *Visszafele már talán annyira nem lesz sürgős a dolgunk, akkor megengedhetjük magunknak, hogy a természetre bízzuk magunkat ilyen téren.* Aztán újabb ötlettől vezérelve kérek Agyar részére is némi "abrakot" - azaz egy jó nagy adag húst -, mert neki sem lenne szerencsés vadászat címén túl messzire elkóborolnia tőlünk.

[Castor de Vinter]

MIndenki

Kénytelenek vagytok várni egy félórácskát (..vagy kit tudja mennyit) míg Alexa hódol a higéniának és a forró fürdőnek...

Alexa

Max:

-Fürödni óhajt asszonyom, ...hát ezzel lesz egy kis probléma mert méretes pergamenlistán sorakoznak a nevek a sorban állás miatt...

-Ööö...úgy 3-4 óra múlva érdeklődjön újból, addigra nagyjából végezhet az ön előtt lévő nyolc ember. Négy fürdődézsánk van, és az összes foglalt jelenleg.

****
Kis kérdezősködés után kiderül hogy valóban működik alkimista Trademeetben, de ő jobbára ki se mozdul a laborjából, mert megrendelésre dolgozik a kalmárdinasztiáknak és nincs ideje egyéni vásárlók kiszolgálására.
A Piac ellenben, -a nagy forgalomra való tekintettel- meghosszabított nyitvatartással igyekszik kiszolgálni az igényeket. Alkimista kellékeket a piaci árusok is forgalmaznak, bár a ritkább, vagy egzotikusabb termékekből lehet hogy itt is hiány van...
A piactérre sok ideiglenes világító kandelábert helyeztek el az üzletek lebonyolításához, -hogy egyátalán a vevők és az eladók lássák az árujukat, és szemre tudják vételezni mit vesznek. Igaz a nagy forgalom és az árnyak bőségesebb jelenléte a zsebtolvajoknak is kedvez. Éjfélig tart nyitva., most kilenc óra van.

[Kyarra]

Alexa Vernon

Felsóhajtok.
-Rendben akkor visszajövök később.
De jó is volt amikor nem törődtem azzal hogy másnak mennyit ártok csak tettem ami eszembe jutott. Most is elég lenne ha csak beküldenék pár patkányt a fürdőbe üres lenne az egész.
Megfordulok és visszatérek a többiekhez.
-inkább menjünk vásárolni. Majd később fürdőzöm.
A piacon nézelődöm a szemem meresztgetem de vásárolni nem óhajtok.

[Quator ar Zaraquer]

Belefleca

*Csupán szemöldökét húzza össze a vándor, mikor a jó három órás várólistát meghallva Alexa még vissza akar jönni.Biztos megtalálják a folyót és azt a részt, ahol nyugodtan megfürödhet a varázslónő. Ráadásul lehet ott tisztább lenne a víz, mint itt a dézsák 8-10 vendég után. ettől függetlenül nem szól semmit, követi társait az alkimistához. Itt némi kérdezősködéssel kideríti a csapat, hogy nem tudják üzletre bírni a tudóst, már elkötelezte magát a helyi hatalmasságoknak. A kalandozóknak így csak a piac marad. Viszont eme csomópontot elérve már hangot is ad Belefleca kételyeinek.*

-Most akkor miért is akarunk a félhomályos és mindenféle népségtől hemzsegő piacon sodródni az árral? Kettő varázsogár miatt, akiket biztos fel tudunk gyújtani egyébként is. Nem akarom elvenni a vásárlás örömét, de inkább a holnapi útra és a feladatra koncentráljunk.

[Miller]

Zathran

Az alkimista kicsit meglep,az rendben van hogy egy csoportnak dolgozik de hogy nem akar plusz keresetet három perces munkával amíg levesz a polcról néhány üvegcsét...
Így marad a piac és minő meglepetés,szinte mindent meg lehetne találni amit az alkimistánál....

-Én amondó vagyok hogy felesleges a tömegben lökdösődni,szerintem a legtöbb dolog amit árusítanak kimondottan a sok pénzes és buta "kalandozónak" árusítanak...azaz szinte mind bóvli vagy a mi célunknak nem megfelelő.
Ha Alexa fürödni akar várjuk meg,ha mégse vár több órát hagyjuk a várost a csudába.

[Kyarra]

Alexa Vernon

Beletúrok a hajamba majd megadó mozdulatot teszek.
-Rendben meggyőztetek a fene akar órákat várni fürdőre és vásárolni én nem akarok itt. Ha a druida is azt mondja menjünk akkor menjünk.
Sajnálkozó fintorral de megadón követem kifelé a többieket ha elindulunk kifelé.

[Castor de Vinter]

Mindenki

Túlzás lenne azt állítani hogy a Trademeet körüli vadon néptelen. A sötétben szétszórt tábortüzek fénye imbolyog, amelyek körül kisebb-nagyobb zsoldoskompániák tanyáznak.
Valami botcsinálta kobzos vagy harmonikás majd mindenütt akad, borgőzös férfihangok dajdajoznak a sötétben.
Agyar nem is mutatkozik a részegeskedő ricsajtól hangos környéken, bizonyára bentébb húzódtak a vadak a rengetegbe.
1kg nyers húst 5 ezüstért adott a fogadós.
A rendes úti elemózsia 1 arany.

Mitegy 100-300 méteres az a sáv a város körül, amin belül a vadkemping elterebélyesedett. Ha nem akartok a "Fáj a gyomrom fáj, pálinkáért fáj, mikor iszunk már egy kis pálinkát?" altatódalra aludni jóval beljebb kell merészkedjetek a koromsötétben.

[Kyarra]

Alexa Vernon

Sóhajtva fülelem és konstatálom a részeg hangokat. Majd elmondom magamra az Ördögi látás könyörgésem és az mennyei repülést is míg a többiken is csak a némi tanácstalanságot és azt látom hogy keresgélünk.
-Szóval remélem nem dúhajozó zsoldosok közelében akarunk pihenni. Belef, Malark ti ismeritek az erdőt. Merre lesz a táborhelyünk?

[Quator ar Zaraquer]

Belefleca

*A fogadós által ajánlott árakat hallva még induláskor a vándor is beleruházott úgy három napi élelembe. Bár nem jelentene gondot az önellátás, de tényleg nincs erre idejük jelenleg. Így beéri a "civilizáció nyújtotta" élelemmel az útra. Ezek után szerencsére a piacot mégis sikerül kihagyni és elindulnak az erdőbe. Mivel éppen a nyüzsgő népek zsivajától akar szabadulni a kósza, így meg sem torpan az első 300 méteren, amíg át nem vágnak a várost körülvevő zsoldos-gyűrűn. ezek után már kicsit kényelmesebben halad előre, miközben halkan helyesbíti Alexa megszólítását.*

-Belefleca... a nevem Belefleca.

*A táborhely szóbeli meghatározásával nem is próbálkozik a kósza. Ha már nem elegendő a csillagfény az előre haladáshoz, akkor egy fáklyát varázsol elő hátizsákjából, amit meggyújtva világít a kis csapatnak, hogy ne kelljen bukdácsolniuk össze-vissza az erdőben. Bár kifejezett célja nincs, de igyekszik egy csendes, a zsoldosoktól biztos és elegendő távolságra lévő tisztást vagy patakpartot keresni, ahol letáborozhatnak. Ha van a közelben ivóvíz, esetleg kisebb fürdőhelynek alkalmas kiszélesedés, akkor az már csak hab a tortán. Fő a biztonság.*

[Castor de Vinter]

Mindenki
//OFF: Akkor a Quator által javasolt "ugrás" szellemében://

Mint egy óriás foghíjas ronccsá vert ábrázata úgy nyújtózik előttetek a murrani városfal óriási -de széles résekkel, áttöréskkel tűzdelt- sötét tömege.
A városfal mögül fekete füst szállingózik az égre, és betölti a levegőt a goblinoidok és óriások hangjának vartyogása vagy dörmögése.
A falakon nincsenek őrök, de a városfal előtti csatateret elesett katonák és bestia ellenfeleik tetemei borítják, és egy komplett goblin törzs vagy legalábbis egy részük itt rendezett be amolyan szabadtéri kis "vidám hullarablási és húsfeldolgozó délutánt".
Módszeresen kifosztják, megfosztják értékeiktől, fegyvereiktől az emberi testeket.
Böllér ruhába öltözött goblin mészárosok szakszerűen feldolgozzák az emberi testeket, itt-ott asztalokat állítottak fel, ahol vidám tivornyázás közepette emberhús kolbászt töltenek, hurkát készítenek, vagy szalonnát főznek.
Olyan az egész mint egy hatalmas disznóvágás-dzsembori, csak itt nem disznó a fő fogás. Láthatólag télire is vinni akarnak belőle, mert füstölőket is felállítottak, illetve sóval is húst tartósítanak. Teljesen átgondoltan, precízen, szervezetten csinálják a húskészítményeket, hosszú itt tartózkodásra rendezkedtek be és a jelek szerint semmi nem vész kárba.
A fegyvereket takaros halmokba rakták, és nemük szerint szétválogatták az egyéb felszerelési tárgyakat, ahol az ogre vagy óriás főnökök felügyelik a zsákmány elosztását.
Több száz goblin -nőstények és gyerekek is- eszeget és fosztogat itt békés egyetértésben.
A csontokból karpereceket, törzsi díszeket faragnak a kézműveseik, a lenyúzott bőrökből hadijelvényeket készítenek.
Mindent felhasználnak ezek a kis dögeltakarítók, a hollók vagy a varjak se csinálhatnák jobban.
A saját fajtársaik hulláit otthagyják, láthatólag arra nem fanyalodnak rá, ha van jobb alapanyag.

***
Az egyik nagyobb szikla takarása mögött egy teljes vértes alak szemléli a pusztítás eme mementóját, lovag vagy pap lehet, Tyr jelványeit viseli a ruházatán.

***
Utradardien d'Alanor

Miközben óvatosan felderíted a terepet Murran körül, belebotlasz egy kalandozócsapatba, akik igen eltérő kompániát alkotnak. Egy mitril láncinges vöröshajú nő, könnyű fegyverzettel, két kószaféle vadonjáró, és egy korbácsos fekete ember, tart a város felé.

[Quator ar Zaraquer]

Belefleca

*A városi forgatagot és a zsoldostelep nyüzsgését már jócskán maguk mögött hagyták a csapat tagjai. Ahogy megközelítették Murran már-már romvárosnak mondható együttesét, egyre jobban elemében érzi magát Belefleca. Hiszen az ellenség becserkészése, átjutás a vonalakon sokkal ismerősebb, mint valami félhomályos piactér. Mint a csapat vándora úgy tíz lábbal társai előtt járva kémleli a környezetüket és igyekszik minden csapdát vagy rajtaütési lehetőséget idejében észrevenni. Kissé meggörnyedve kocog most is egyik sziklától, facsoporttól vagy más tereptárgytól a másikig. Közben tekintete ide-oda cikázik, de egyenlőre nem vette őket észre senki. Az egyik nagyobb kő mögött megtorpanva kikémlel és szeme elé tárul a goblin tor. A kósza szemei résnyire összeszűkülnek és megvetése jeléül féloldalas fintorral kiköp maga mellé. Int társainak, hogy zárkózzanak fel a mindannyiuknak fedezéket adó kő mögé. Addig is szemmel tartja a környéket. A vartyogó fattyak ugyan borzalmas munkába feledkeznek, de azt kénytelen-kelletlen el kell ismerni, hogy kivételesen alaposak. ... Talán túl alaposak is. Ennyire szervezett munkavégzés nem jellemző se a goblinokra, se az óriásokra. Olybá tűnik tényleg lennie kell valami összefogó erejű vezénylő akaratnak a háttérben, aki vagy akik megmondják mit is csináljon a csürhe. Szemlélődés közben egy nem túl távoli, hasonlóan méretes szikla mögött érdekes alakra lesz figyelmes Belefleca. Egy ember az, méghozzá páncélban, Tyr szimbólumaival ruháján. Ezt látva az idő közben valószínűleg a vándor mellé zárkózó társaknak is jelzi az újonnan feltűnt "résztvevőt".*

-Nézzétek. Tyr hitű harcos lehet. Nem hinném, hogy ennyire rendezett lenne a kinézete, ha csak zsákmányolta volna a felszerelési tárgyakat. ... Azért legyünk óvatosak, ki tudja mi célból van itt. Megyek és megkérdezem tőle.

*A halk okfejtés végén választ nem várva ismét körbepásztáz, majd az alkalmas pillanatban átszeli a köztük lévő távolságot. Mielőtt teljesen a lovagnak kinéző férfi mellé érne felemelt baljával köszönti őt, hogy lássa mit reagál. Ha nem ellenséges, akkor Belefleca a kő mögé érve ismét féltérdre ereszkedik pihentetve tagjait, amíg váltanak néhány gyors szót.*

-Bár ismeretlenek vagyunk egymásnak, de úgy hiszem nem a szörnyekkel vagy Tyr szolgája. Aki pedig az ellenségem ellensége, az a barátom. A nevem Belefleca. Társaimmal Murran két bitorlójának fejéért jöttem. Te mi járatban errefelé, amerre... csak a varjak és keselyűk járnak?

[Miller]

Zathran
A várost elhagyva gyors tempóban faljuk az utat,Belefleca elemében van kőtől fáig,onnan bokorig osongat kémlel nézegeti a talajt.Vérbeli kósza,vitathatatlan.
Én egyáltalán nem ilyen kifinomultan de próbálom követni a mintát amin halad.
Egyszer csak megáll egy szikla mögött és hosszasan néz egy irányba,arcára undor ül ki mint aki épp szarba lépett.Aztán int nekünk hogy siessünk oda és amikor felzárkózunk megértem mire volt az undora.Kicsit liftezik a gyomrom de csak azért is
nézem a véres tort,remélve hogy a későbbiekben ha összecsapásra kerül a sor ebből erőt meríthetek hogy le tudjak mészárolni bármilyen mocskos szörnyet.
Egyszer csak az egyik szikla felé int ahol egy figura ácsorog,érdekes mielőtt odamutatott nem vettem észre:

-Nézzétek. Tyr hitű harcos lehet. Nem hinném, hogy ennyire rendezett lenne a kinézete, ha csak zsákmányolta volna a felszerelési tárgyakat. ... Azért legyünk óvatosak, ki tudja mi célból van itt. Megyek és megkérdezem tőle.-mondja és nem tétovázva el is indul felé.
Én csendben lekuporodok a szikla mögé hogy a kis mocskos mészárosok véletlenül se vegyenek észre,de a fegyveremet készenlétbe helyezem hátha mégse annyira barát a fickó.

[Laokoon]

<Hát... Tyr a tanúm, nem volt könnyű de megint sikerült. Ez annyira jellemző rám. Egyetlen egy faladatom volt, miszerint kristálytiszta utasítások alapján találjam meg Trademeetet. De nekem még ezt is sikerült elbaltáznom, és kikötöttem Murrannál. Mert hogy itt valószínűleg csak egy város van, aminek ennyire ostrom viseltesek a falai az is biztos. No sebaj ha már itt vagyok legalább kihasználom és körbenézek.> Amikor meglátja hogy mi folyik a városban egy csöppet megdöbben. Aztán persze rájön, hogy ez így logikus, végül is nem lehet csak úgy élelmezni egy ekkora hordát nyilván fel kell használni a helyi erőforrásokat. Persze ez legalább annyi kérdést tesz fel amennyit megválaszol, például az hogy milyen profizmussal és magabiztossággal teszik a gobbok a dolgukat, az arra utal, hogy talán nem is tudnak a közelgő ostromról <De vajon tényleg közelít-e azaz ostrom? Elvégre nem lehet olyan rövid idő összetrombitálni azt a hadsereget. Aztán kiképzés, az ellátás és az ostrom megszervezése, annyi de annyi munka s vesződés, hogy az ember szinte elgondolkozik, hogy egyáltalán érdemes-e...> Ekkor a pap felnéz és épp látja amint egy kisgyermeket zsigerelnek ki, akinek az arcán még ott ül az utolsó iszonyat kifejezése <...és akkor rádöbben, hogy ez valójában soha nem is volt kérdés.

Ekkor meglátja hogy egy "kószaféle vadonjáró" közeledik felé, aki integet is a papnak, és az visszaint felé, hogy biztosítsa barátságos szándékairól. Majd megpillantja egy kicsit odébb azt a díszes kompániát, amelyikből a kósza kivált, hogy üdvözhesse. Ugyan sok ideje nem nagyon volt őket megnézni, mert eddigre odaért hozzá az előbbi alak, és szóban is üdvözölte őt
-Utradardien d'Alanor vagyok szolgálatára. Valóban az igazság szolgájának felkent szolgálója vagyok jó uram, de én sajnos nem vagyok annyira éles szemű, hogy megmondjam, hogy ön és társai mifélék, bár ha szándékuk nemes, akkor ez ily vészterhes időkben nem is volna fontos annyira, engem mégis érdekel. És hogy utolsó kérdésére is feleljek miszerint mit keresek itt ahol csak kis zöld keselyűk járnak azt kell mondanom hogy azt amit ők. Húst. 5 font húst abból a két démonfattya förtelemből a saját választásom szerint, hogy aztán felajánlhassam azt uramnak.- Miközben ezt mondja szint felizzik benne düh és a szemében látszik istene hatalmának visszfénye. Aztán szemeit lehunyja, és amikor újra kinyitja már ugyanaz az ember néz vissza kószára, akit az imént meglátott. Ekkor látja meg a pap, hogy a harcos már rákulcsolja kezét fegyverére, ezért így szól a vadonjáróhoz. - A társának, kinek feje mint a cifra obszidián mondja meg, hogy békével jöttem. Egyébként, bár bevallom az őrzött helyekre való beosonás sohasem volt az én műfajom, Néz végig fanyar mosollyal páncélján de meg kell mondanom, hogy csak két utat látok arra hogy bejussunk Muranba. Vagy mint a vakond: a föld alatt, vagy mint a madár, a föld fölött.
Ezzel a mondattal próbálja jelezni a pap hogy ő bizony nem látott semmiféle rést a jól őrzött város falain. Illetve lát de az csak akkor használható ha kijövetel már nem elsőrendű feladat.